Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-29 / 21. szám
Hozzászólás az „Anyátlanítással történő mézeltetés" című cikkhez hordás után is bő hordási lehetőségek nyílnak. Az az előny, amelyet anyátlanítással elérünk, akácméz-hordás alatt hátránnyá válik az utána következő időszakban. Elvitathatatlan az is, hogy a pótanyabölcsőből származó anyák, amelyek nevelését a méhész a családra (anyátlanítás által) rákényszeritette, minőségükben távolról sem közelítik meg a rendes körülmények között kikelt anyákat. (Kisebb számú petecső, ennek következtében kisebb teljesítmény, rövidebb életkor stb.) Amint említettem, a Nagy Júlia által ajánlott intézkedések nagymértékben kiküszöbölik a hiányosságokat, de az új anya mégsem lesz egyenértékű a rendes körülmények között nevelt anyával. (Rajbölcsőből anya váltás következtében keletkező anyákkal, ha jó tulajdonságú családokból származnak). Azt a célt, hogy minél több fiatal méh állhasson rendelkezésre az akáchordásra, s minél kevesebb nyíltfiasítás legyen ez idő alatt, más úton is el lehet érni. Pl. 10—12 nappal az akácmézhordás előtt a rakodókaptárnál áthelyezünk 3—4 fedett fiasításos lépet a méztérbe. (Ha a költőtérben 9 keretnél több van, úgy 4—5 fiasításos lépet is áthelyezhetünk. Ezek helyébe a költőtérbe műlépes keretet teszünk éspedig a költőtérnek a röplyuktól távolabb eső oldalrészébe (hidegépítménynél), illetőleg a költötér hátsó részébe (melegépítmény esetén). A fekvő kaptáraiban szintén áthelyezünk 4—5 zártfiasításos lépet a méztérbe, közvetlenül az anyarács mellé. A műlépet az elvett fiasításos keretek helyett a költőtér azon részébe tesszük, amely az anyarácstól legtávolabb esik. A család fokozatosan kiépíti a műlépet, javarészben meg is hordja mézzel, s az anyának a hordás ideje alatt egyre kevesebb sejt áll rendelkezésére bepetézés céljából. A műlépes kiépített keretekben elraktározott méz értékes tartalék lesz az esetleg elkövetkezendő hordásnélküli időben. Őszi kaptárvizsgálat alkalmával ezekből a keretekből el is vehetünk, ha nem tartalmaznak fiasítást és eltehetjük a tavaszi serkentésre. Ha az általam felvetett eljárást évről évre betartjuk, idővel azt tapasztalhatjuk, hogy a családok méztermelése állandósult és egészségi állapotuk is kielégítő. Üj fiatal anyák nevelését pedig ne erőszakoljuk ki anyátlanítással, hanem szakszerű anyaneveléssel gondoskodjunk arról, hogy csak jó családoktól származó tenyészanyag felhasználásával neveljünk anyákat, s ezekkel váltsuk fel a már kiöregedetteket, meg nem felelőket. Svancer Lajos A művelésbe vont területek terméshozamának növelése mindinkább előtérbe lép, nem csupán hazánkban, de az egész világon. Nem csoda, hiszen ennek okát a Föld népességének növekedésén kívül — amely évente 45—50 millióra becsülhető — kétségkívül az emberiség életszínvonalának fokozatos és állandó emelkedésében is keresnünk kell. A mezőgazdasági termelés nagyarányú növelésének lehetőségeit általában egyértelműen ítélik meg szerte a világon, s ez alól hazai szakembereink sem képeznek kivételt. E lehetőségeket a gépesítés széleskörű alkalmazásában, a vegyszerek — elssősorban a műtrágyák, a növényvédőszerek, a talajjavító anyagok — nagyobb arányú felhasználásában és az öntözés bővítésében látják. A régi babiloniak, egyiptomiak, rómaiak, kínaiak, inkák, indiaiak megfontoltan, alaposan elkészített öntözőrendszereinek nyomai a mai napig fennmaradtak. Az öntözés tehát nem újdonság a mezőgazdaságban, csupán a módszerek tökéletesednek állandóan, s az őszi árasztásos módszeren kívül ma már alkalmazzák a sávos csörgedeztetést, a barázdás öntözést, a legújabbak közül pedig a felszín alatti nyomócsöves öntözést, az esőztető öntözést, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A napjainkban esőztető öntözési módszert alkalmazó mezőgazdasági üzemek közül az érsekújvári járásban felkerestük az Udvardi EFSZ növénytermesztési felelőseit, hogy tájékozódjunk arról, miképpen alakul és fejlődik nálunk az öntözés, továbbá milyen termesztési, valamint ökonómiai előnyöket biztosít a gazdasági egység, s természetesen a tagság számára is a víz ilyen irányú kihasználása. Istenes András mérnök, mini főagronőmus, valamint Végh István mérnök, mint csoportagronómus tájékoztatott bennünket a nagy kiterjedésű (közel 5000 hektárral rendelkező) szövetkezet öntözéses cukorrépa termesztésének múlt évi alakulásáról. TALAJVISZONYOK ÉS ELÖVETEMÉNY Nagyjából a 205 hektárnyi cukorrépa negyedrészét öntözték. Az öntözött 51 hektárnyi cukorrépa területet olyan helyen választották meg, hogy összehasonlításképpen figyelemmel kísérhessék az öntözetlen területen elért eredményeket. Az 55 hektáros ellenőrző parcella talajviszonyai azonosak voltak az öntözött területével. Mindkét területen a talaj foszfor- és kálitartalma eredetileg kicsi volt'. A talajreakció semlegesnek mutatkozott, a mészszükséglet pedig kismértékű volt. A talajt mindkét helyen középkötött, agyagos — fekete humusztalajnak minősítették a talajvizsgálati szolgálat szakemberei. A cukorrépa élővefeménye az 51 hektáros területen őszi búza, az 55 hektáros parcellán meg tavaszi árpa volt, amely termények, megfigyelésünk szempontjából azonos értékűnek mondhatók. 51 hektáros területen. Először július 5—20-a közötti időben öntöztek folyamatosan, 35 mm-es vízadaggal. Másodízben augusztus 13—29-e közötti időben látták el ugyancsak 35 mm-es vízadaggal a kérdéses területet. Az esőztető módszerű öntözéshez PÚK jelzésű szórófejeket alkalmaztak. A vízadagot a motorszivattyú teljesítménye szerint ellenőrizték. A június második felében fellépő szárazság idején szerfölött szükségesnek mutatkozott a vízellátás, sajnos öntözésre ekkor még nem volt mód. Legalább egy-két ízben lett volna szükség öntözésre ahhoz, hogy az adott körülmények nyújtotta lehetőségeket teljes mértékben kihasználják. Az öntözéshez szükséges természetes előmelegítésű vizet a kavicsbánya helyén keletkezett „bágergödörben“ tárolták. A beépített villanymeghajtású szivattyún keresztül a fővezetékbe, majd a szárvezetékbé jutó megfelelő hőfokú vizet átlag hat' szórófej porlasztotta és permetezte szét. Az öntözőberendezést sajnos csak 50 %-ban tudták kihasználni, mert a szerelő cég nem adott az öntözőberendezéshez tartalék elosztófejet, s így bár elég csővel rendelkeztek, nem készíthették elő a permetező vezetéket. Ez időveszteséggel, s a megöntözött talaj taposásával járt. Egyébként sok volt az üzemzavar, amit főleg a gyakori csőrepedés okozott, pedig egy 150 hektárt öntöző berendezés több mint félmillió koronába kerül. AZ ÖNTÖZÉS EREDMÉNYE Bár az öntözés nem volt teljés mértékű, a terméseredményekben jelentős különbözet mutatkozott. Míg az öntözött 51 hektárnyi területen 394 mázsás hektárhozamot értek el az udvardiak, addig az 55 hektáros öntözetlen területen az átlagos hektárhozam csupán 294 mázsa volt, tehát kereken 100 mázsával kevesebb. A 205 hektáros cukorrépa összterületén az átlagos hektárhozam 270 mázsás volt. Az öntözött területen a hektátonkénti termelési összköltség 3926 korona volt, vagyis 495 koronával nagyobb, mint az öntözetlen területen, ahol ez az összeg 3431 koronára alakult. A hektáronkénti teljes bevétel az öntözött területen 9801,50 korona, az öntözetlen ellenőrző parcellán pedig 6857,15 korona volt. Végül is a hektáronkénti tiszta jövedelem az öntözött területen 5875,50 koronában, az öntözetlen parcellán meg 3426,15 koronában nyert kifejezést'. A hektáronkénti tiszta jövedelem tehát az öntözött cukorrépaterület javára 2449,35 koronás végső értéktöbblettel zárult. Ez az eredmény nem szorul további magyarázatra és arra ösztökéli az udvardiakat, hogy az öntözés kérdésével behatóan foglalkozzanak, mert ez más termények esetében is kiváló eredményeket Ígér. Említsük meg talán, hogy az összesen termesztett: 19 hektárnyi takarmányrépából 6 hektár £ öntöztek. A jó eredmény itt sem maradt’ el, hiszen az öntözött területen hektáronként 800 mázsa, az öntözetlen területen viszont csupán 450 mázsa takarmányrépát takarítottak be. Idén ebből az átmenetileg mellőzött kiváló takarmánynövényből 26 hektárról várnak már jó eredményt'. Az öntözést ma már általában nemcsak a termésbiztonság, hanem a terméstöbblet elérése végett alkalmazott nagyon hasznos agrotechnikai eljárásnak tartjuk mindazokon a helyeken, ahol a száraz termelési körülmények tartalékait már kihasználtuk. S mivel ennek elérése már nem oly távoli célunk, fokozott figyelmet szükséges minden mezőgazdasági üzemünkben szentelni az öntözés mind nagyobb teret' követelő kérdéseinek. KUCSERA SZILÁRD TRÁGYÁZÁS, TALAJMÜVELÉS ősszél hektáronként 300 mázsa isíállótrágyát kapott mindkét terület. Majd itt a továbbiakban 200 kg szuperfoszfátot, 120 kg kálisót és 80 kg kénsavas ammóniát (ammóniumszulfátot), valamint 140 kg ammóniás mészsalétromot (25%-os) juttattak talajba hektáronként. A vetést még régi módon, kanalas v’etőgéppel végezték sűrű tőtávolságban, s így az egyelés kézi kiskapával sok emberi munkaerőt vett igénybe. Egyelés után a répaegyedek száma hektáronként, mindkét területen 70 000. Egycsirájú (szegmentált vagy koptatott) répamag vetésére még nem rendezkedhettek be, mert nincsen szemenkénti vetés végzésére alkalmas újtípusú vetőgépük. Ennek beszerzése után lehetővé válik a hálós boronák, valamint a csokrozógépek répasorokra keresztirányban történő járatása, ami jelentős munkamegtakarítással és a termelés önköltségének csökkenésével jár majd. A gépesítők és anyagbeszerzők feladata, hogy a különben fejlett szövetkezet ezen a téren észlelhető lemaradását behozza. A sorközi sarabolást az öntözött területen háromszor, az öntözetlen parcellán kétszer végezték el, ugyanis az öntözött területen gyakrabban képződött talajkéreg. A növényvédelmet Fosfotion és Intration alkalmazásával biztosították. AZ ÖNTÖZÉS MÓDJA Aránylag későn, háromheti lemaradással kezdhették meg a cukorrépa öntözését, mivel a Surányi Talajjavítási Társulás a márciusra Ígért 100 hektáros öntözőberendezést nem hozta idejében üzemképes állapotba. Ezért mindössze kétízben öntöztek az Öntozziik-e a cukorrépát? A Szabad Földműves 11. számának méhészrovatában Fekete Gizella ismertette az anyátlanítással történő méztermelés terén szerzett tapasztalatait, s ehhez Nagy Júlia állástfoglalt a lap 13. számában. Mindkét nagygyakorlatú, tapasztalattal rendelkező méhésznő megállapította, hogy a méztermelést növelni lehet a méhcsaládok anyátlanításával közvetlenül az akácméz hordás előtt. A Szabad Földműves szerkesztőségének vitaindító felhívására magam is hozzászólok e tárgykörhöz. Az említett eljárás azon alapszik, hogy a főhordás idején a családokban anyahiány következtében nincs nyílt fiasítás, minek következtében a család állománya teljes létszámmal a bőven kínálkozó nektár begyűjtésével foglalkozhat. Az összes többi jelenség és teendő ebből következik. A tudományos dolgozók kísérleteik folytán megállapították, hogy azok a fiatal méhek, amelyek nem vehettek részt garatmirigyeik váladékával az álca etetésénél, idő előtt válnak repülőméhekké (Taranov szovjet kutató szerint már ötnapos korukban is). Az ilyen méhek azután hosszabb életűek. Mindezen jelenségeknek az a következménye, hogy a fiasítás hiányában egyáltalán nem köti le a méheket. Ez eredményezi azután a mézhozam növekedését, azon családokhoz mérten, amelyek az akácméz hordás ideje alatt is nagyterjedelmü nyílt fiasításos keretekkel rendelkeznek. Azt tehát, hogy hordás idején a családokban ne legyen nyílt fiasítás, sokan úgy igyekeznek elérni, hogy az anyát eltávolítják, s azután a méhcsaládra bízzák, hogy az anyátlanítás idején a családban lévő fiasításon új anyát neveljen magának. Ezt az eljárást a biológiai szempontok figyelembe vételével nem lehet teljes mértékben helyeselni, noha Nagy Júlia Intézkedései alapján igyekszik a leendő új anya jó minőségét legalábbis bizonyos mértékben biztosítani. Az anyátlanítás következtében a családokban kb. tíz nap után az akáchordás kezdetétől számítva egészen további 3—4 hétig nem kelhetnek fiatal méhek, még akkor sem, ha az új anya szerencsésen bepárzik. A fiasítás nélküli időszak még ennél is tovább tart, ha az anya kikelése után hamarosan be nem párzik vagy ha közben valami oknál fogva a családból elvész. Ezáltal a méhek korbeli öszszetételében nemkívánatos rendellenességek következnek, ami különösen egészségi szempontból nem kívánatos (gyomorvész elhatalmasodásának kedvező előfeltételei). Mézhozam szempontjából sem kívánatos ez az állapot, ha a családok rendelkezésére akácmézÁlanyás család anyásítása Zahn Ottmár egy régi módszert, mely mesterséges raj készítésére és a pároztatók népének egyesítésére használatos, az álanyás család rendezésére a következőképpen módosít. Kb. 25 mm vastag deszkából 20—25 cm élű négyzetlapot fűrészel, s ennek közepébe 8 cm-es lyukat vág. A lyukat az egyik oldalon rosta szövettel szegezi be. Ez lesz majd alul. Erre az oldalra szeget ver be félig, azt kampósra hajlítja, hogy anyakalitkát lehessen ráakasztani. A deszka sarkaira madzagot erősít, hogy -vízszintesen felfüggeszthesse. A deszka rácsos nyílását mézescukros péppel tömi meg, s nyitott részén üveglappal zárja a rablók ellen. A kalitkázott anyát nem kirágós kalitkában a deszka kampós szegére függeszti. Az álanyás család valamennyi lépjét kiszedi, s a deszkát úgy függeszti a kaptárba, hogy a csüngő kalitka vége éppen csak érintse annak alját, a deszka pedig vízszintesen legyen. Evégett valószínűleg valami karót, lécet tűz ferdén a felső kezelésű kaptár mellé. A méheket a kaptárba sepri, a fiasításos lépeket más családoknak adja. (Nincs sok értelme, jobb kiolvasztani.) A méhek fürtbe húzódnak a deszka alján a kalitka körül. A deszkát időnként feljebb húzza, ahogy a fürt nő, hogy a méhek elférjenek. Az emelésnek olyan fokozatosnak kell lennie, hogy a fürt szét ne szakadjon. Az első emelésre kb. 10 perc múlva szokott sor kerülni. A „raj“ így marad egész éjjel. Másnap reggel Zahn meggyőződik róla, hogy a raj szép nyugodtan egyetlen fürtben kapaszkodik, aztán a kaptárba rázza azt a deszkáról. A kalitkát néhány pillanatig a méhek közé tartja, annak megfigyelésére, hogy a méhek barátságosan viselkednek-e. Ha a méheket könnyű lesöpörni a kalitkáról, minden rendben van. A kibocsátó nyílást kinyitja és mézescukros péppel tömi meg, aztán a kalitkát két üres lép közt a kaptárba függeszti. Ha azonban a méhek erősen a rácsra kapaszkodnak, és zúgnak (sírnak), a kibocsátó nyílás továbbra is zárva marad a méhek megnyugvásáig. Zahn ezt még nem tapasztalta, a méhek mindig békések voltak, elfogadták az anvát. A „raj“ betelepítése után üres lépek kerülnek a kaptárba, s a méhek háborgatás nélkül maradnak nyolc napig. Csak akkor szabad megvizsgálni a családot. Aki türelmetlen, tegyen anyarScsot a kijáróra. Ha a második napig leszúrt anyát talál a rács mögött, a család nem fogadta el az anyát. Megesik, hogy az álanyák az első napokban még petéznek az anya mellett, de aztán fölhagynak vele. Zahn nemcsak álanyás család rendbehozására ajánlja ezt a módszert, hanem akkor is, ha különösen értékes új anyát kell adni a családnak. (Der imkerfreund 1964. 10. Német Szövets. Köztárs.) A gépi fejés legújabb módszere az NDK-ban Előző számunkban hasonló címen közölt cikkünk kiegészítéseképpen közöljük a gurndorfi és a gross-lüzevitzi köralakú, ún. karusszel típusú fejöház alaprajzát. Második rajzunk a krasznodari „Urupszkij“ szovhozban működő legyezőszerű elrendezésű fejőház alaprajzát ábrázolja. (Marková D. mérnök)
