Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-29 / 21. szám

üzembe helyezték-az Úrföldi Állami Gazdaság takarmányszárítóját-Királyrévtől néhányszáz méterre a Feketevíz közelében új épület hívja magára a figyelmet. A kőművesek még sürögnek-forognak körülötte, a friss malter szaga a levegőben ter­jeng, a külső vakolatnak még se híre­­hamva, de az épület belsejéből gépek zaja hallatszik az udvarra. Emberek jönnek-mennek, a látogatók egymás­nak adják a kilincset. Itt van Engel elvtárs, a Calántai Járási Pártbizott­ság mezőgazdasági titkára, Xonkó elvtárs, az Ürföldi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, Nyitráról a gép­szerelők, villanyszerelők és mások. Sokan kíváncsiak a három millió ko­ronás beruházással épült takarmány­szárító üzem munkájára. A technikai felszerelés hiánya, s egyéb számtalan akadály ellenére megkezdte működését az Úrföldi Ál­lami Gazdaság forrólevegős takar­mányszállító üzeme. Az udvaron drót­hálóval magasított pótkocsikat von­tatnak a traktorok, telis-tele szecs­kázott zöldlucernával. A pótkocsik tartalmát az előcsarnokban levő ada­goló asztalra fordítják, ahonnan futó­szalag segítségével kerül a zöldanyag az óriás forgó dobba, a tulajdonkép­peni „szárítókemencébe“. Amikor az ember végigtekinti az üzemelés folyamatát, akaratlanul is apáink jövőbelátó, jóslata jut eszünk­be: „Valamikor olyan masinát gyár­tanak az emberek, mely az egyik vé­gén kaszálja, csépeli a gabonát, a másik végén sült cipók hullnak a földre.“ Bizony, az üzem munkája már megközelíti a jövőbe látók képzele­tét. A futószalagra került zöldtakar­mány 85—90 %-os víztartalom mel­lett a dobon áthaladva nyolc perc alatt szárazon, lisztté őrölve ömlik a papírzsákokba. A nagy zajban alig tudunk szót ér­teni Toncskó Sándorral, az üzem ve­zetőjével. Ezért invitál, menjünk az irodába, ahová nem ér el a gépek zaja. Útközben mutatja a mellékhelyi­ségeket, a fürdőszobát, amelyek bi­zony még üresen meredeznek a be­lépőre. Az irodában ülőalkalmatosság híján állva beszélgetünk, de Toncskó elvtársat minduntalan zavarják. Hív­ják telefonon, hívják személyesen. Próbaüzemeltetés idején sok az apró­­cseprő tennivaló, szükség van a ve­zetőre. Fő, hogy egyre-másra telnek a zsákok az illatos lucernaliszttel, egyre magasabbra emelkedik a zsák­halmaz a 22 vagont befogadó raktár­­helyiségben. Az üzemvezetőtől megtudjuk, hogy 18 °/o-ra rúg a lucernaliszt fehérje­­tartalma, míg 151 milligramm a karo­­tintartalom. Ez a takarmány orvos­ságszámba megy. akárcsak az embe­rek táplálkozásában a méz. A vitami­nokban és táplálóanyagokban gazdag lucernaliszt a fiatal állatok, a csibe, kacsa, malac, borjú növekedését szol­gáló elsőrendű eledele. Az üzem teljesítőképessége a zöld­takarmány ideális (72—75 %) víztar­talma mellett kétszer nyolcórás mű­szakban két vagonra tehető. A kiszol­gáló személyzet a traktorosokat és üzemvezetőt is számítva kilenc fő. Mivel a gazdaság meglévő zöldta­karmány készlete nem biztosítaná az üzem állandó működését, bizonyos feltételek mellett a környék szövet­kezetei is számot tarthatnak takar­mányszárításra, illetve lucernalisztre. Zöldtakarmány hiányában egyéb me­zőgazdasági termék feldolgozását is számításba vette az üzem vezetősége. Az Űrföldi Állami Gazdaság a kor­szerű takarmányszárító üzembe he­lyezésével újabb lépést tett a mező-« gazdasági termelés ipari szintre tör­ténő emelése terén. Jól jártak a kö­rülötte gazdálkodó szövetkezetek is, mert a magas fehérjetartalmú lucer­naliszt, a növendékállatok szinte pó­tolhatatlan takarmánya. S. G. A takarmányszántó üzem Mozgatóerö: prémium A vícsápapáti szövetkezetben majd­nem minden fontosabb munkafolya­matnál megtaláljuk a mozgatóerőt — a prémiumot. Talán a premizálás he­lyes alkalmazásával magyarázható, hogy a szövetkezetesek sokszor ha­táridő előtt befejezik a munkát', s emellett a minőségben sem találni kifogásolnivalót. Amióta a szövetkezetben rendsze­ressé vált a premizálás, szinte szem­mel láthatólag emelkedik a gazdaság színvonala. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy amíg 1960-ban a piaci terme­lés 5 080 718 korona volt, 1964-ben már elérték a 7 294 000 koronát. Az össztermelés egy hektár mezőgazda­­sági területre 1960-ban 6438 korona volt, de 1964-ben már 9047 koronára emelkedett. A vícsápapáti szövetkezet vezető­ségének nem az a gondja, hogy kivel végeztesse el a munkát, hanem az, hogy mivel foglalkoztassa a szövet­kezeti tagokat. Az 1336 hektáros gaz­daságnak 235 állandó dolgozója van. Ennyi embernek naponta munkát' adni még ilyen nagy szövetkezetben is gondot okoz. A helyes szervezés kö­vetkeztében azonban senki sem ma­rad munka nélkül. A vezetőség — te­kintetbe véve a szövetkezeti tagok számát — idén is ragaszkodik a nö­vényápolás hagyományos módszerei­hez. A 117 hektár kukoricát felosztják a tagok között. Fél hektár háztáji föld után 65 árat köteles min­den szövetkezeti dolgozó megművelni. A munkák időbeni elvégzéséért pré­mium jár. A kukorica vetéséért a komplex­brigád tagjai érdemeltek prémiumot'. A traktorosok napi keresetük 6 %-át kapták a fizetésükhöz, ha a „B“ jelzés szerint teljesítették normájukat. Ezenkívül minden hektár bevetéséért 100 koronát kapnak, ebből 60 a trak­torosé, ' 40 pedig a segédjéé. Ezt az összeget a kukorica kikelése után egy bizottság ítéli oda a dolgozóknak, ha a vetésben nem találnak kifogásolni­valót. A növényápolással véget ér a tagok gondoskodása a kukoricáról. A beta­karítást kombájnnal végzik. A terve­zett hektárhozam túllépésé esetén azonban nem feledkeznek meg a ta­gok szorgalmas munkájáról sem. A tervezett hektárhozam 10 %-os túl­lépéséért mázsánként 20, a 20 %-os túlteljesítésért pedig 30 korona pré­miumot kapnak majd a tagok. Erre a célra több mint 123 ezer koronát irá­nyoztak elő. A 130 hektár cukorrépa vetését még húsvét előtt befejezték'. Jó munkaszervezéssel megelőzték a hosszantartó esőzést, s ezzel kellő feltételt biztosítottak a növény szá­mára. Vetéskor a kukoricánál már bevált premizálási módszert alkal­mazták. A teljes gépesítést és a vegyszeres gyomirtást a cukorrépa művelésénél is mellőzik. Magáth József elnök sze­rint megfelelőbbnek tartják a kézi kapálást, mert így egyrészt foglalkoz­tatják a szövetkezeti tagokat, más­részt kézzel pontosabban kiritkítják a répát. Ez az indok nehézen fogadható el, főként ha figyelembe vesszük a szövetkezet gépellátását és a trakto­rosok szakképzettségét. Egy szövetkezeti tagot 85 ár cukor­répa ápolásával bíztak meg. A meg­felelő egyelésért hektáronként 100 korona prémiumot kapnak a dolgozók. Ez ösztönzi őket a jó munkára. A betakarítást géppel végzik. így a prémium nagyobb része a traktoro­sokat illeti. A 130 hektár cukorrépát a terület fekvése és távolsága sze­rint három részre osztották. Betaka-Billi Sárika, Lehuczky Cecilia, Billi Veronika és Kuna Cecília a dohányt palán t ózzák. rításkör a parcellák alapján határoz­zák meg a prémium nagyságát. így például az I. számú parcelláról egy Major traktor vezetőjének 240 má­zsa árpát kell elszállítania, és csak az ezen felüli teljesítményért kap má­zsánként 20 fillér prémiumot. A III. számú parcelláról ugyanennek a traktorosnak 200 mázsa a normája. Az ezen felül elszállított menyiségért kapja a mázsánkénti 20 fillért. > A tervezett hektárhozam túllépé­séért 100—105 %-ig 4,50 korona pré­miumot kapnak mázsánként a műve­lők, a 105—110 %-ig pedig 5,40 koro­na a prémium. A tervezett hektár­­hozam cukorrépából 440 mázsa. Ez nem kevés, de nem is sok. Hiszen a vícsapapátiak mesterek a cukorrépa termesztésében. 1956-ban Munkaér­demrendet kaptak az 540 mázsás át­lagos hektárhozamérf. Tavaly a szá­razság ellenére is 437 mázsás termést takarítottak be. Meddig várjanak még? — Mindén tőlünk telhetőt megté’­­szünk a nagyobb hektárhozam eléré­séért. Csakhát... sokszor nem segít sem a szép szó, sem a veszekedés. Nem a szövetkezeti tagokra gondolok. Velük nincs baj. De annál többször összeakad a bajszunk a nyitrai gép­állomással. Két éve 36 200 koronáért megvásároltunk ammóniákozáshoz szükséges felszerelést. Három trak­torost tanfolyamra küldtünk, hogy szakszerűen dolgozhassunk. Tavaly tíz körömmel kellett kiverekednünk a gépállomástól a szükséges ammó­­niákot, mert hallani sem akartak ar­ról, hogy egyedül végezzük el ezt a munkát. Idén szintén így van. Még a cukorrépa vetése előtt szerettük vol­na mégtrágyázni vele a földet, de sehogyan sem tudtunk hozzájutni. A gépállomáson még mindig nem akarnak adni cseppfolyós ammóniákot. Pedig már itt az ideje a sor közötti trágyázásnak is. Erről azonban még a gépállomás kedvéért sem mondunk le — mondja Magáth József. Joggal bosszankodik a szövetkezet elnöke. Hiszen több mint 36 000 ko­ronáért vásárolták a gépet csak azért, hogy saját szakembereikkel dolgoz­hassanak. S most a nyitrai gépállomás egyszerűen visszautasítja megrende­lésüket. Felmerül a kérdés; vajon miért? A gépállomás dolgozói akarják a vícsápapáti szövetkezetben is elvé­gezni az ammóniákozást? De hát azt sem győzik munkával, amire szerző­dést kötöttek! Vagy talán a pré­mium elosztásakor a szerződések mennyiségét veszik figyelembe?... Erre csak a gépállomás illetékes dol­gozói adhatnának pontos választ. A vícsápapáti szövetkezet vezető­sége egyre türelmetlenebbül várja a gépállomás végleges döntését, mert az idei hozam nem kis mértékben függ ettől a döntéstől — a tagok pré­miuma pedig a cukorrépaterméstől. H. ZSEBIK SAROLTA Miért nem kap peszeJa Miklós ? tejpremiumot „Tisztelt elvtársak, 1962 februárjától 1965 január végéig a Zselízi Állami Gazdaság lontói részlegén dolgoztam, mint fejő. Ez év január 10-én felmondtam és a felmondási idő eltelte után a lontói szövetke­zetbe léptem át. A múlt év után a többi fejők, attól függően, hogyan teljesítették tervüket, tejprémiumot kaptak. Bár én is ledolgoztam az évet, mégsem kaptam egy fillért sem. Kérdezem, jár-e prémium?“ Ennyit idézünk Peszeki Miklós terjedelmes leveléből. A helyszíni szemlén megállapítottuk, hogy Pe­szeki Miklós ügye elég bonyolult. Körülbelül az a vélemény, hogy jár is neki a tejprémium, meg nem is. A panaszos vígkedélyű, megnye­rő külsejű fiatalember. Továbbra is a szakmában maradt; fejőgulyás a lontói szövetkezetben. De sza­bad idejében sem tétlenkedik. Ta­lálkozásunkkor is munkából jött haza. Amikor szóbakerül a pana­szos levél, egyáltalán nem jön zavarba. — Az állami gazdaságban jól éreztem magam, de az asszony és a kisgyerek miatt döntöttem így. Ha tovább maradok, az asszonynak minden nap munkába kellett vol­na menni, de nálunk nincs bölcső­de, így a gyereket nem tudjuk kire hagyni. A szövetkezetben néha kisegítem az asszonyt, és nagy előny, hogy minden délben haza­járhat ebédet készíteni, mert nin­csenek olyan messze a földek, mint az állami gazdaságé. — Gondolja, hogy jó vásárt csi­nált? — Még nem mondhatok sokat. Ki tudja? Majd elválik... — Híve a gyakori munkahely változtatásnak? — Nem éppen... Nehogy azt higyjék, hogy valami munkakerülő vagyok. De azzal sem értek egyet, hogy a tehenektől csak a bányába vezethet az út. Mert sokan így mondják. Ügy tudom, hogy a szo­cializmusban mindenki ott dolgo­zik, ahol a legjobban boldogul. Az ügyet tovább boncolgattuk á vezető funkcionáriusokkal. Paraj József az állami gazdaság bérelszámolója azt állította, hogy Peszekinek azért' nem fizették ki a tejprémiumot, mert felmondás nélkül távozott munkahelyéről. Tehát amolyan utólagos büntetés­­féleképpen rótták még. Két név­sort is mutat. Az elsőben még ott díszeleg, hogy Peszeki Miklósnak a tervteijesítés arányában 1664 korona tejprémium jár. A másik névsorban viszont már egy fillért sem mutatnak ki. De más véleményekkel is talál­koztunk. Kucsa Tamás gazdaság­vezető így vélekedik: — Szerettem ezt a gyereket. Egy kicsit bohó, mint a legtöbb fiatal, de a munkáját elvégezte, nem volt rá panasz. Hisz tehenenként egy laktáció alatt 2555 liter tejet fejt. Ő is meg lehetett elégedve. Havi átlagkeresete meghaladta az 1500 koronát. Igaz, amikor nem akartuk elengedni, makacsságból otthon maradt. De beszéltem vele, és a felmondási idő alatt rendesen dol­gozott. Nem váltunk el haraggal. De ki tudja, jár-e az a fránya pré­mium. Magam sem tudom. Ä pénzt a járás küldte, és az igazgatóság letiltotta. Az is igaz, hogy tarta­nunk kell az embereket. Mert mi lesz, ha mindenki elmegy. Folytassuk talán a gazdaság­vezető gondolatmenetét. Termé­szetesen nem lehetünk hívei alt­nak, hogy az emberek gyakran változtassák munkahelyüket. Vi­szont, Peszeki Miklósnak is igaza van abban, hogy mindenki ott dol­gozik, ahol legjobban boldogul. Lé kell szögezni, hogy Peszeki Miklós az állami gazdaságban — amint többen is állították — jól dolgo­zott. Hanyagsága miatt nem szár­mazott kára az állami gazdaság­nak. Ha a gazdaság vezetősége el­fogadta felmondását, akkor min­denféleképp jár neki a tejprémium. Valószínű, hogy Peszeki Miklós családi helyzete miatt döntött így és ez emberileg érthető is. Beszél­getésünk alkalmával meggyőződ­tünk róla, hogy egyáltalán nem neheztel az állami gazdaság veze­tőségére és a keresettel is meg volt »elégedve. Az egész ügyben az a leglényegesebb, hogy Peszeki Miklós a hivatalos előírásokat is betartva jött el munkahelyéről, ezért nem érdemel semmiféle bün­tetési. Mivel a múlt évéi rendesen ledolgozta és munkájával jelentős eredményeket ér? el, a fizetést ki­egészítő tejprémium megilleti ő£. Ki kell hangsúlyozni, hogy a tej­­prémium nem az állami gazdaság pénze, hisz Peszeki Miklósnak is nagy részé van abban, hogy a téj­­term'élési terv túlteljesítéséért a szorgalmas fejökollektíva tejpré­miumot kapott. Nincs értelme te­hát a huzavonának. Egy kis em­berséges mérlegelés után fizessék ki neki a megérdemelt jutalmat. BÁLLÁ JÓZSEF Még egy vélemény: Peszeki Miklós ügyében eljártunk a Mezőgazda­­sági Dolgozók Szövetségének Lévai Járási Elnökségén is. Lauko János elnök megerősítette állításunkat. A tejprémium szerintük is jár Pesze­ki Miklósnak. Még abban az esetben is, ha munkahelyéről felmondás nélkül távozott volna. Tehát a Zselízi Állami Gazdaság Igazgatósága semmiféle jogon nem tarthatja vissza az összeget Ahol a szorgalom nem hiányzik A íerebesi járásban idén a bolyi szövetkezetesek kerültek ki győztesen a tavaszi munkálatok határidőbeni befejezéséért folyó versenyből. Nem véletlen eredmény ez. Eltökéltségüket mindenek előtt az a tudat tápálta, hogy az idejében elvetett mag a ma­gas hektárhozamok biztosítéka. Az el­múlt esztendőkben is az élenjárók közé tartoztak, s hogy e tavaszon is megtarthassák előkelő helyüket, fű­tötte őket a vágy. Gondot nemcsak a tavasz késedelme jelentett, hanem mellette számolniok kellett az időjá­rás változásával is. A tavaszi mun­kák megkezdése óta nap nap után ki­adás záporok áztatták a Bodrogköz rónáit. Ha emiatt néha-néha félbe is kellett szakítani a munkát, a bolyia­­kat ez nem zavarta. A jó felkészülés, és a tagság közös akarata minden akadályt legyőzött. Növényápolás családi alapon Az esős, hideg időjárás a végére ért, s most már melegebb idő uralja Kelet-Szlovákia déli részét. Sokat ígérőek az őszi kalászosok, és jól fej­lődik a tavaszi vetés is. A bolyi szö­vetkezetben megkezdték a cukorrépa sarabolását, egyelését. — Igaz, hogy cukorrépát csak 30 hektáron termelünk — mondja Pany­­ko István elnök — de a 80 hektár kukorica, 10 hektár burgonya, 10 hek­tár dohány és a 10 hektár napraforgó körül, valamint a 16 hektáros kerté­szetben akad munka bőven minden­kinek. A gyom elleni küzdelemben a vegy­szer első helyre került, s mellette kihasználják a növényápolás gépéit, és a kézi munkaerőt. A bolyi szövet­kezet tagjait nem kell arra ösztökélni, hogy vegye ki részét a növényápolási munkálatokból. Aki a közösből vala­milyen úton módon igényt tart vala­mire, kötelességének tartja a rész­vételt. Családostól, ha a helyzet úgy kívánja. Merész tervek A Bodrogköz rónáin a hazánkban termesztett növények közül a leg­igényesebbek is jól díszlenek. így a cukorrépa is. A bolyi szövetkezet, ha­tárában a cukorrépa hektárhozama már nemegyszer megközelítette a 400 mázsát. Az elmúlt.esztendőben a szá­razság ugyan alaposan megnyirbálta a termést, s így egy hektár átlaga 224 mázsa volt. Idén másképp cselekedtek. Bekapcsolódtak a jicíni mozgalomba, aprólékosan megvitatták az egyes ta­pasztalatokat és amit lehet, alkal­maznak a saját viszonyaiknak meg­felelően. Bíznak abban, hogy idén 400 mázsát takarítanak be egy hektárról. Jó munkáért prémium Jónéhány mezőgazdasági üzemben arról győződtem meg, hogy az alap­jutalmon kívül semmiféle pőtjutalom nem illeti a dolgozót. Bolyban az el­lenkező érvényesül. A gyors és jő minőségű munkát végző traktorosnak vagy gyalogmunkásnak prémiumot juttatnak. Ha az elvégzett munka minden tekintetben megfelel a kö­vetelményeknek, akkor 110 %-os tel­jesítésért az alapjutalom 2 %-át, 130-ig az 5 %-át és 130-on felül az alapjutalom 8 %-át kapja a dolgozó prémium címén. Persze, hogy moz­gósító ereje legyen, az ígért összeget minden havi fizetéssel kapják kézhez. —11— SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. május 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom