Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-22 / 20. szám

Az utolsó mezőgaz­­___ dasági üzem, melyet ^1. meglátogattunk a Me­zőgazdasági Kamara kísérleti gazdasága volt, amely egyúttal a környék mező­­gazdasági tanácsadó központja. Há­rom majorból áll 700 hektár szántó­val. A föld gyenge minőségű. Szokat­lanul nagy műtrágya adagokkal növe­­ük táperejét. Tiszta tápanyagban szá­mítva hektáronként 120 kg nitrogént, 73 kg foszfoRsavat és 150 kg kálit adnak. Főleg ennek köszönhetik, hogy búzából 41 mázsd, rozsból 40, árpá­ból 48, cukorrépából 400, burgonyá­ból 370, borsóból 44, és takarmány­­répából 694 mázsás hektárhozamot értek el. Meglepőek a rétek műtrá­gyaadagjai: tiszta tápanyagban 113 kg nitrogént, 60 kg foszforsavat és 60 kg káliumot adnak minden egyes hek­tárra. Itt a réteket valóban a takar­mányalap nélkülözhetetlen tényező­jének tekintik, s a szerint gondos­kodnak róla. Ehhez a majorhoz 240 hektár tar­tozik 172 növendékállattal, melyek­nek kora 4 hónaptól 18 hónapig ter­jed. A növénytermesztést 7 traktoros látja el, akiket képesítésük szerint' három bércsoportba soroltak. Az egyes csoportok bére 5,7, 6,3, 7,3 ko­rona óránként. A hét traktoros nem ül állandóan a traktoron. Nem tartják sértőnek a gyalogmunkát sem, pedig valamennyien képesített szerelők. A 172 növendékmarha kötözés nél­kül, szabadon mozog. Szarvtalanítá­­sukat még borjúkorban elvégezték. Az istálló két hosszanti oldalán húzó­dik a takarmányfolyosó, felette függő vasúttal, mely a silóterület fölé nyú­lik. Rajta olyan markoló szerkezet függ, mint a trágyarakó markolópo­fája. Ez igen egyszerű eljárással, füg­gőleges irányban is mozgatható. A gép markolóvillája egy fogásra kb. 200 kg silót felvesz, majd függő pályáján a takarmányfolyosó fölé gördül, és a jászolba szórja a takarmányt. Ilyen berendezés nálunk is aranyat érne. Az egész istállótér rácsból áll. Alatta trágyagyűjtő akna az egész istálló nagyságában, melybe egy 15 lóerős szívó-nyomó pumpa nyomja a vizet, s vele együtt szívja ki az ürüléket. Megtudtuk, hogy 172 növendékmarhát csupán egy ember gondozza, de ha a siló másképp lenne elhelyezve, a 172 darabbal kapcsolatos munkaszükséglet négy óra és harminc percet venne igénybe. Itt percekre kiszámítják az egyes munkák időszükségletét. Az ilyen feltételek közt adott 7 svéd ko­ronás órabér a legkeményebb akkord­bérnél is keményebb, embertelenebb. Akárcsak Dániában itt is mindenütt' ezzel találkoztunk: aránylag magas bérek, de ennek fejében olyan munka­tempó és akkora követelmények, amit mi egyenesen elviselhetetlennek te­kintünk. Hiába! Idegenbe kell menni, hogy a hazai munkafeltételeket érté­kelni tudjuk. Ezek után nem csodál­koztunk, hogy a mezőgazdaságból me­nekül a dolgozó és évente 30—40 ezerrel csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Míg 1940-ben a lakosság 28 %-a, 1955-ben 18 °/o-a, ma csupán 10 %-a paraszt, s naponta 15—16 kisgazdaság szűnik meg. Az átlagos üzemnagyság az utóbbi 25 év alatt megkétszereződött és 15 hektár­ról 30 hektárra emelkedett. A nagy­üzemi gazdálkodás szükségessége el­kerülhetetlenül utat tör magának. Ma a 3,8 millió hektár szántóból már 2,5 millió hektár 96 000 kulákgazdaság és nagybirtok kezében van, s a 280 000 kisparaszti üzem csupán 1,2 millió hektáron osztozkodik. A mezőgazdaságból történt nagy­fokú munkaerő elvándorlás szükség­képpen a gépesítés gyors fejlődését vonja maga után: az 1946. évi 46 000 traktorral szemben most több mint 200 000 traktor van, a 4,5 ezer kom­bájn helyett pedig 30 ezer. A lovak száma viszont 600 ezerről 170 ezerre apadt. A gépesítés tette lehetővé azt, hogy a munkatermelékenység 1938 óta 75 %-kal emelkedett. Az ebédet Lund-ban, ebben az igen kedves, hangulatos kis dél-svéd vá­roskában fogyasztottuk el. Szertartá­sos volt és felette szokatlan: a gyer­tyafénnyel világított katakombaszerű étteremben csupa édesen készített halételek közt válogathattunk. De leg­alább előre tudta volna az ember, hogy minden édes, akkor nem raktuk volna meg tányérunkat púposra az olajos szardíniának vélt halakból, meg mi-egymásból. A szégyenlősebbek mégis magukba erőltették a számuk­ra kellemetlen falatokat, vagy titkon papírzacskóba hárították, s a szemét­kosárba dobták. Mások viszont egy­szerűen tányérjukon hagyták, miből a vendéglős megértette, nem sikerült kiérdemelnie elragadtatásunkat, és ezért sebtében készített sertéssültet tálaltatott fel. Lund kicsi, alig 14—15 ezer lakosú, de nagy múltú és nagy kultúrájú vá­roska. A késői román és a korai gót stílus kombinációjával épült híres katedrálisa egyik legszebb svéd épí­tészeti műemlék. Szűkiben vagyunk az időnek, bú­csúzni kell ettől a ragyogóan tiszta, parkokkal, sétányokkal és tavakkal tarkított várostól. Indulunk vissza, Malmőbe. Az idő verőfényes, így job­ban szemügyre vehetjük a tájat. A vidék hasonlít a dán alföldhöz, de sokkal hullámosabb, több az erdő, a legelő, gyérebb a növényzet. Itt már nem látunk legelő jószágot, a határ­ból is mindent betakarítottak. Gondo­san leszántott földek között járunk, az utak még a mellékutak is aszfalto­­zottak. Bár itt is a tanyajellegű tele­pülés van túlsúlyban, már sűrűn ta­lálkozunk apró falucskákkal, kínosan tiszta és rendbentartott utcákkal. A házak ablakai itt is akkorák, mint a kirakatablakok. Az északi ember megbecsüli a napfényt. A házak több­sége mellett autó áll. Itt az autó nem fényűzési cikk, hanem a települési viszonyok folytán életszükséglet, mely állandó összeköttetést biztosít a ta­nyák és a város között. Természetesen a táj itteni képe csupán Svédország legdélibb részére jellemző. Egy ilyen hatalmas területű és ekkora földrajzi távolságokat átfogó országban, az egyes területek nem is hasonlítanak egymáshoz. Ezért beszélnek úgy Dél-, Közép- és Eszak-Svédországról, mint­ha külön országok lennének. Míg itt négyzetkilométerenként 34 lakos él, a csapadék évi 500 mm, addig Közép- Svédországban a népsűrűség négyzet­­kilométerenként 40 fő, Észak-Svéd­­országban három fő. A csapadék <íö­­zép-Svédországban 700 mm, északon 1500 mm felett van. Még égy szabad délutánunk van Malmőben s este indulunk tovább a 650 kilométerre északra fekvő Stock­holm felé. Mégegyszer sorrajárjuk a három nap alatt ismerőssé vált, szép utcákat, a fényes áruházakat, s a kü­lönböző nevezetességeket. Malmö a Luca estre készülődik, mely egész Svédországban kedves hagyományként ápolt ünnepnap. A fényűzően beren­dezett hotel szalonjában egyszerre kialszanak a lámpák, s a lépcsőn fehérruhás lányok éneklő serege vo­nul lefelé. Fejükön apró, csillagsze­rűen elrendezett villanyégőkkel díszí­tett ezüstös korona. A hotel személy­zete és vendégei egyaránt megilletőd­­ve hallgatják a „Santa Lucia“ ismert dallamait. (Folytatjuk) Néhány szó a paducról Nemrég írtunk arról, hogy június 15-ig tilos a horgászat, ellenben a kerületi nemzeti bizottság kivétele­sen engedélyezheti egyes halfajok fogását május elsejétől. Természete­sen, szó sem lehet a nemes halfajok­ról. Pontosan megnevezik, melyik hal­faj horgászata engedélyezett. Kerü­letenként más-más halakról van szó, de minden kerületben engedélyezett a padúc fogása. A padúc (Chondrostoma nasüsj szépformájú, arányosan pikkelyezett folyóvízi halunk. Inkább fenéken járó hal, élelmét is a fenék köveinek alga­­bevonatával, a bevonatokkal élő ap­róbb állatkák közül szerzi. Orra bol­tozatos, előrenyúló, s bár szája előre­nyíló, egészen alul van. Háta zöldes­barna, oldalai felé világosodik, majd ezüstbe megy át. Csendes, napsütéses időben a víz sekély részein sütkére­zik, villog. Már 10 fokos vízben, ápri­lisban ívik, de ivása májusban is tart. ívni a kisebb patakokba vonul. Ikráit a sekélyen lévő homokra, kavicsokra rakja. A padúc átlagsúlya nem több fél kilónál, de akad kilós, ritkábban más­fél kilós is. De az utóbbi ritkán fordul élő. Padúcból nagyon sokat láttam a Vág vizében, de más folyóvizekben is, mindamellett még egyet sem sikerült horoggal fognom. Óvatos hal. Ellen­ben vannak horgászok, akik kitűnően értenek a p-dúcfogáshoz. Tavaly Pőstyénben jártam, öt horgászt sike­rült megfigyelnem, amint öt-tíz per­cenként akadt a horgukra padúc. Hosszú, s könnyű bambuszbotot hasz­náltak huszas szifonnal. Az úszóka (dugó) csak nagyon kicsi volt, mint kishalra; kevés ólom, s pici horog. A horogra légy lárváit' rakták. Eléggé gusztustalannak találtam az odahaza tenyésztett lárvák horogra tűzését. De a tapasztalat azt mutatta, hogy az ilyen csali kitenyésztése és használata eredményes. A padúc mozgásban van kora ta­vasztól egész télig, lógni belőlük ho­roggal mégis nehéz, főképp, nyáron. Csak a nap bizonyos óráiban táplál­koznak, inkább délelőtt. Ha zavaros a víz, egymás elől falják a csalit. A horgászok egy helyre szoktatják a paducot. Szétnyomott főtt burgonyát, vagy darabokra metélt kukacot szór­nak a kiszemelt helyre. De a főttész­­tát sem vetik meg a padúcok. így csalinak ez is megfelel. A padúc jó ízű, de eléggé csontos. Jó fasírozott készíthető belőle. Cson­tossága miatt kétszer engedjük át a húsőrlőn. Árvában a padúcot füstölni szokták. így oly finom, mint a legki­válóbb füstölt hering. (kfg) □ ■ □ Halutánpótlás Szlovákia folyóvizeiben Szlovákia halászegyesületeinek dol­gozói már kora tavasszal megkezdték a folyóvizek halutánpötlását. Ezenkí­vül nagy mennyiségű halikrát hoznak be külföldről. Ebben az évben hat millió pisztrángivadék kerül a fo­lyókba, valamint félmillió lazac- és egymillió pénzespér-ivadék. (nka) Erősen fejlődik a dán halászat, mely 19G3-ban 805 000 tonna halat produkált, 26 000 tonnával többet, mint 1962-ben, a többlet értéke elérte az 5 millió korona értéket. A dán pisztrángos tógazdaságok nemrég még évi 40—50 ezer tonna friss takar­mányt használtak fel, ma már áttér­tek a szárazeleségre, melyet az ér­téktelenebb halakból és a konzerv­­gyártásnál jelentkező halhulladékból állítottak elő. A gépi íejés legújabb módszere az NDK nagyüzemeiben A mezőgazdasági termelés gyors és alapvető fokozásának egyik lénye­ges feltétele a termelés ésszerű szakosítása, amely természetesen ösz­­szefüggésben áll az ökonómiai egységek kialakításával, mert csupán ezek biztosíthatják a nagyüzemi technika és technológia legkorszerűbb gépeinek lehető legnagyobb méretű kihasználását. A Német Demokratikus Köztársa­­ságbeli Gundorfban működő Mező­­gazdasági Üzemek ökonómiájának Intézete dolgozóinak többéves meg­figyelése és tapasztalata szerint legelőnyösebb a 400—600 tehenet számláló fejősállomány. Az összpon­tosított állomány istállózását egyete­mesen oldják meg. Ez azt jelenti, hogy összhangot teremtenek az adott' technológia, a munkaszervezés, vala­mint a gépi felszerelés alkalmazása között. A fejés eddigi módjai, tekin­tettel a kis mértékben végrehajtott’ összpontosításra, lassúk és külterje­sek. Ezért a jövőben éppen ezen a téren számolnak a legnagyobb beru­házásokkal. A köralakú és a legyezőszerű elrendezésű fejőházak amelyeket nemcsak az NDK-ban, de számos más államban is alkalmaznak, már nagy munkateljesítményűek és higiéniai szempontból is előnyösek. A fejésre fordított emberi munka részaránya lényegesen csökken, s a fejő munkája az alábbi technológiai folyamatok közben a következőkre korlátozódik: 9 a fejőstehenek be- és kivezetésé, 9 a fejőcsészék kezelésé és a szívás beállítása, 0 az önműködő etetés irányítása, • a fejő- és hűtőberendezés tisztí­tása, 9 a fejőház tisztántartása, 9 a fejőberendezés kezelése és az apróbb hibák kijavítása. A fejő munkája a jövőben a kör­alakú (karusszel típusú), valamint a legyező elrendezésű fejőházakban a fejőberendezések további korszerűsí­tésé következtében csökken, s így mó­dosul: 4 a tehenek előkészítése a féjésre, 9 a fejőkészülék és a takarmányada­goló szerkezet működésének ellen­őrzése, 9 a fejőstehenek be- és kivezetése, 9 a fejőház tisztítása, # a fejőkészülék gondozása és üzem­képes állapotban tartása. Ez az állítás beigazolódott például 1963-ban a Szovjetunióban rendezett verseny alkalmával is. A fejőkészü­lékeket a jövőben olyan önműködő kapcsolóval egészítik ki, amelyet köz­vetlenül a tehén tőgyére szerelnek, és ez a fejsugár csökkenésekor em­beri beavatkozás nélkül gyengébb szívásra kapcsolja át a berendezést, majd a tejsugár teljes elapadásakor a szívást teljesen kikapcsolja. Ezért az utánfejést, amely egyike volt' a fejő legfontosabb feladatának, a jövő­ben az önműködő szerkezet oldja meg. Ezekkel az intézkedésekkel ösz­­szefüggésben az a követelmény, hogy a fejőházak nagy teljesítményűek legyenek, s az óránként 150—180 da­rabot számláló és a fejőházon átjutó tehéncsoportból ez idő alatt 50—60 tehén kifejése jusson egy fejőre, aki azonban csak felügyel. A fejőháznak a fejést' végző munkaerő kultúrigé­­nyei és munkafeltételei tekintetében is megfelelőnek kell lennie. Ilyen fel­tételeknek megfelel pl. a Mezőgazda­­sági Üzemek Ökonómiája Intézetének gundorfi és gross-lüzevitzi gazdasá­gában működő köralakú fejőberende­zés is. Ez a berendezés 40 tehén fejősére készült. Lényegében ez egy kör alakú mozgó felület. A fordulást jelenleg 6—8 percenkénti időközökre állították be. A rövidebb fejési idejű tehenek részére a fordulatszámnak bizonyos időközben nagyobbnak kell lennie. Az intézet dolgozóinak meg­figyelései szerint a forgómozgás az állatokat egyáltalán nem zavarja. A karusszel típusú fejőházak keve­sebb tehén részére is felépíthetők, s rendszerint 12—40 db állat befoga­dására készülnek. A köralakú fejőházak alkalmazásá­val egyszerűbbé válik fejés közben a tehenek kezelése, s a munkaidő ter­melékenyebben, jobban kihasználható. A gép kezelését mindig két fejő és egy segéderő végzi. Mindegyikük biz’o­­nyos szakosítás szerinti munkaműve­letet hajt végre. A segéderő végzi az állatok behajtását a „váróteremből“ a fejőállásra. A forgó fejőállás szerkezetéből kö­vetkezik a munkafolyamat megszer­vezése. A tehenet behajtó munkaerő a tehén tőgyét különleges szórófejből áramló vízsugárral mossa meg. Az állatot az első fejő veszi át, aki a tő­­gyet megszárítja és masszírozza, majd a tehenet a fejőállásra állítja, és a tőgybimbókra helyezi a fejőcsé­széket. A második fejő a kijáratnál áll, ellenőrzi a fejés menetét, elvégzi az utánfejést és leveszi a fejőcsészé­ket. A karusszel rendszerű fejőházak legfőbb előnye a nagy teljesítmény, ami a nem termelékeny munkamozza­natok kiküszöböléséből ered. A mun­kafolyamat szempontjából nélkülöz­hetetlen mozdulatokat kis területen hajtják végre, ezért az ezekre szük­séges idő igen csekély. Mivel az NDK nagyüzeméiben az imént ismertetett típusú fejőházak általános elterjedésével számolnak, ezek helyi viszonyokhoz alakított megrendelés alapján történő gyártá­sát az ELFA vállalat végzi Elsterwer­­deben. A legyező szerű elrendezésű fejőházakkal kapcsolatban még kell jegyeznünk, hogy ezek a karusszel típusúak bizonyos változatai azzal a különbséggel, hogy a fejőházat nem köralakúra építik, hanem a fejőállá­sok szerint legyezőszerű elrendezés­ben. A fejőállások ez esetben szilár­dak, ezzel szemben a belül elhelyez­kedő korong mozog, s erről a korong­ról végzik a fejők a szükséges műve­leteket. Külföldi tapasztalatok alapján á nagyüzemi viszonyok között gazdál­kodó mezőgazdasági üzemekben ná­lunk is szükséges olyan megoldás eszközlése, amely a fejést az eddigi­vel szemben jelentősen meggyorsítja. A jelenleg nálunk beszerelésre kerülő fejőberendezések teljesítményben messze lemaradnak az egyes külföldi államokban alkalmazott készülékek mögött. Nálunk a fejés három órát vesz igénybe, ami túl hosszú idő. Ilyen körülmények között a tehenek­nek nem áll rendelkezésükre elegen­dő, bolygatás nélküli, nyugodt időszak, amely a tej képződéséhez okvetlenül szükséges. Jelenleg hazánkban még nem üze­meltetünk köralakú, vagy legyező­­szerű fejőházat, de az új, nagytelje­sítményű fejési módszerek bevezeté­sével rövid időn belül foglalkoznunk kell, ha ezen a téren a világ fejlett tejgazdaságai mögött nem akarunk lemaradni. MARKOVÄ DRAHOMlRA mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbí­zotti Hivatalának dolgozója A gurndorfi intézet régebbi tervezésű, 1956-t él működő karusszel típusú fe­jőberendezése üzem közben A 'ff #• *••• ß SZABAD FÖLDMŰVES 1965, május 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom