Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-01 / 17. szám
A vér lassan visszatér az élszíntelenedett arcokba, a szemekbe is visszalopódzik a fény, javul a társaság közérzete. Itt-ott már ugratják is egymást, s tán aki leginkább kriptaszínű volt, máris az bizonygatja a legjobban, hogy neki nem ártott ez a dobáiódzás. Hiába! Ilyen az emberi természet. A kellemetlenségeken siet túltenni magát. A valóság azonban az, hogy egy hamisítatlan tengeri betegségen estünk át, akár viszontláttuk az ebédet, akár anélkül vészeltük is át a vihart. Nem csallóközi embernek való a tengeri tánc. Tán csak Kolumbus örült úgy a szárazföldnek, mikor megpillantotta, mint mi, amikor előrajzolódtak Hundestet, a kikötő körvonalai. Már rég az autóbuszban ültünk, amikor a szorongó érzések felengedtek. Egy tapasztalattal több! — bár nagyon meglettünk volna nélküle. Koppenhágába, mint régi kedves ismerős helyre tértünk vissza, majdcsak otthonunknak éreztük. Még a szálló is hazainak tűnt. Újra róttuk a fényárban úszó esti Koppenhága utcáit, élveztük az ezernyi látnivalót, s örültünk, hogy itt vagyunk. Utolsó délutánunkat, illetve esténket töltjük Koppenhágában. Szinte szeretné az ember múlhatatlan emlékei közé sorolni a már többségében ismert, de nem unható látnivalót. Magában már mindenki összegezi a tapasztalatokat, mely lassan összefüggő egésszé formálódik. Megismertük hát Dániát a maga valóságában. Szerencsés ország, melyhez nemcsak a természet volt kegyes, de a történelem is, a szorgalmas és becsületes dán nép pedig ezzel okosan élt. Sok minden ■ van itt, amit nem tudunk hazavinni, de sok minden nálunk is hasznosítható. Nem tudjuk elvinni a Golf-áram enyhe hatását, a magas relatív páratartalmat, a mező buja üdeségét. Nem tudjuk elvinni a kimeríthetetlen állati fehérjeforrást, a tengert, a 150 eves következetes és céltudatos tenyészmunka eredményeit. De el tudjuk vinni azt a nagyon világos felismerést, hogy itthon is mind a szarvasmarha, mind a sertéstenyésztés vonalán a fajtanemesítésre a vérvonalak számának csökkentésére kell törekedni. Nagyon megerősítette meggyőződésünket, hogy helyes úton járunk a Szarvai Állami Gazdaság programjának meghatározásakor, amikor utód ellenőrző állomássá, a járás szarvasmarha és sert.éstenyész-állat utánpótlásának bázisává kívánjuk fejleszteni. Azok az üzemek, melyek a 2800 literes évi tehenenkénti termelési szinten állnak, csupán a gondozás és a takarmányozás további javításával, már csak korlátolt keretben fokozhatják termelésüket. Itt a fajtanemesítés már kénytelen követelmény. A baromfitenyésztésben a látottak meggyőztek róla, hogy csakis koncentrált ipari elvek- szerinti szervezésű, intenzív nagyüzemekkel lehet a tojás és vágóbaromfi termelés kérdését megoldani. Ezek után egyik legfontosabb teendőnk a jelenlegi elaprózott tenyészmódok felszámolása és összpontosított nagyüzemek létesítése. Megtanultuk, hogy a komplex gépesítés útja, nem a géppark egyre nagyobb gyarapítása, hanem az üzemszerkezet lehető legnagyobb leegyszerűsítése, miáltal a jelenlegi gépellátottság mellett is létrejöhet a teljes gépesítés. Továbbá láttuk azt is, hogyan kell a gépeket megbecsülni a felszerelést rendben tartani. Azt is tapasztaltuk, hogy épp ideje lenne a takarmányok sorába a répát kellő mértékben beiktatni. Láttuk a dán életmódot, s a dán életszínvonalat is, de tisztán felismertük tényezőit. Egy percre sem estünk abba a tévhitbe, hogy a tőkés társadalmi rend eredménye. Nálunk is volt kapitalizmus, s csupán tömegnyomor járt a nyomában. A természeti adottságokon kívül itt épp arról van szó, hogy míg Közép-Európa a hűbériség megcsontosodott rendszerébe dermedten, a bénult tehetetlenségben nyögött, itt már a tőkés termelési rend pattogtatta kegyetlen ostorát, s telhetetlen profitvágy hajszolta magasabb és magasabb szintre a termelő erőket. Míg nálunk a tőkés termelési módra történő áttérés a feudális reformok útján való modernizálásának igen lassú „porosz útján“ történt, itt a gyors, mindent elsöprő „francia úton“ folyt le, legalább 100—150 évvel előbb, mint nálunk. Ez a dán nemzetgazdaság legfőbb előnye. A termelés növelését, illetve a tenyészmunkát sürgette a nagy kereslet, mely a magasan iparosodott országok, Anglia, Németország, Belgium részéről megnyilvánult. Nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy ma Dániában a magas állatlétszám ellenére magas a hasznosság is. Szarvasmarha létszám 3 millió 343 ezer, sertés 7 millió 334 ezer. míg a baromfié 26 millió. Országos méretben a fejési átlag 4,3 %-os zsírtartalom mellett 3640 liter tehenenként. Az 1963-as évben 5 milliárd 90 millió liter tejet, 150 millió kg vajat, 1222 millió kg sajtot, 296 millió kg marhahúst, 695 millió kg sertéshúst, 78 millió kg baromfihúst és 1 milliárd 8 millió darab tojást termeltek. Különösen kedvelt az angol, a francia, a belga, nyugatnémet és az olasz piacokon a dán baby-beef a tejesborjú, melyet 110 napos korban kb. 150 kg-os súlyban speciális vágóhidakon vágnak. A kivitel értéke 1963-ban 6,1 milliárd dán korona volt, melynek zömét az állattenyésztési termékek képezték. Csupán a Bacon sertés kivitele 10 000 millió darab. A növénytermesztés kizárólag az állattenyésztés érdekeit szolgálja. A takarmánygabona vetésterülete 1963-ban 1 millió 570 ezer hektár volt, a répa és burgonyáé 465 ezer, a vetett legelőé 100 000 hektár. Bár az 1963-as évben gyengén fizetett a búza,.az országos átlag 35 mázsa volt hektáronként. Burgonyából 208 mázsát, cukorrépából 375-öt, míg takarmányrépából 553 mázsát takarítottak be hektáronként. Az 1 hektárra eső műtrágyafogyasztás tiszta tápanyagban országos átlagban 300 kg, egyes növényeknél, illetve egyes területeken 600 kg is. A dán mezőgazdaságban jelenleg mintegy 150 000 traktor, 20 000 kombájn, 25 000 silókombájn és 132 000 fejőgép van. A gépek jó minőségűek és alig pár típusra oszlanak. A gépesítés, bár nagyon költséges, elkerülhetetlen, mert a mezőgazdasági munkaerő egyre fogy. Az 1961-es 480 000 fővel szemben ma már csak 264 000-en dolgoznak a mezőgazdaságban, ami a bérek bizonyos emelkedését is kikényszeríti. Jelenleg a munkabér a heti 280—350 dán korona körül mozog, melyből 18—38 % adót vonnak le. Az árak skálája rendkívül bő: a hús ára 8—15 korona, a tejé 1 korona, egy öltöny ruha 250—650 korona, cipő 70—270, a bor 20—25, a cigaretta pedig 5—8 korona huszas csomagolásban. Az életszínvonal azonban nem mérhető csupán az árak és a kereset összehasonlításával, mert a lakbér háromszorosa a mienknek. Méregdrága a közszolgáltatás, a közlekedés is. Ne'm célom alacsonyítani a dán életszínvonalat. Kétségkívül magasabb némileg a hazainál, de ennek oka elsősorban az alacsony élelmiszerárakban keresendő, ami a mezőgazdaság igen magas termelékenységének eredménye. Búcsúzunk Dániától, ettől a kedves, szerencsés, sokarcú országtól. A barátságos, szorgos dán néptől, az üde mezőktől, a tavakkal, erdőkkel csipkézett rónáktól, a fényes Koppenhágától, mely annyira a szívünkhöz nőtt. Búcsúzunk tőled te kicsi, de teljesítményeiben mégis hatalmas ország. Búcsúzunk Dániától, de képzeletünk már a svéd tájat járja, mely a tengerszoros túlsó oldaláról integet felénk, csalogat bennünket új élményeivel, látnivalóival. (Folytatjuk.) A tihanyi Halbiológiai Kutatóintézet munkájáról A Balaton partján a hegy tövében épült a tihanyi Biológiai Kutatóintézet hatalmas épülete. Az intézet 1925-ben alakult meg Révfülöpön, ahonnan 1927-ben költözött Tihanyba, a mai helyére. Megalakulásakor valósággal egyedülálló volt Európában a maga nemében, de még ma is egyike a legjobban felszerelt intézeteknek. Jelenleg két főosztálya: I. általános biológiai és II. hidrobiológiái osztálya van. A kitűnően felszerelt modern intézet nemcsak saját kutatógárdájának hanem más tudományos kutatóknak is rendelkezésére áll. Gyakran megfordulnak itt külföldi kutatók is, akik elragadtatással nyilatkoznak az intézetben eltöltött napok élményéről. A főépületben vannak a különböző laboratóriumok, a fotólaboratórium, a könyvtár és a kurzusterem. Külön épületben laknak az intézet dolgozói. Egy kisebb épületben nyertek elhelyezést a különböző kísérleti állatok (alsóbbrendű vízi szervezetek, halak, stb.). Az intézet kétféle vízvezetékkel van ellátva: ivóvízzel és a laboratóriumok részére balatonvízzel. Mind az általános, mind a hidrobiológiái osztályon elméleti kutatás folyik, de amellett gyakorlati problémák megoldására is gyakran felkérik az intézetet. Többek között az ország legkülönbözőbb részéből a halászati társulatok is gyakran fordulnak az intézethez halkeltetési problémáikkal. A Gerinctelen állatok hormonfizio-3 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. május L lógiai laboratóriumában nagy jelentő-' ségü kutatómunka folyik, mégpedig főképp a rovarok idegélettana területén. Vizsgálataik eredményét a hasonló kutatást végző külföldi tudósokkal is kicserélik, összeköttetésben vannak. VI. Novák prágai professzorral is. Itt egy új irányú hormonkutatás folyik annak felismerése alapján, hogy a központi idegrendszer is termel hormonokat, az ún. neurohormonokat. Ezeknek a hormonoknak a felismerése emberfiziológiai szempont-' ból is óriási, mivel segítségükkel a hipofíziskutatás eddig még megoldatlan problémáira várnak feleletet. Az intézetben az elméleti kutatás mellett számtalan gyakorlati probléma megoldását is szorgalmazzák. így pl. a Balaton és más természetes vizek szervesanyag forgalmát vizsgálják, ami igen szorosan összefügg a gyakorlattal, mivel a természetes vizek halhozama függvényé a víz szervesanyag forgalmának. Ezt a következő példával világíthatjuk meg: A haltermelés eredménye a vizekben található természetes táplálék mennyiségétől függ. A próbahalászatok alkalmával kifogott halak gyomortartalmának vizsgálatakor pontosan megállapítható, hogy az egyes halfajok mivel táplálkoznak és ezekből kb. mekkora mennyiséget fogyasztanak. A ragadozó halak főtáplálékát képző apró halak mennyisége viszont az apró planktonállatkák, valamint a néhány cm hoszszúságú iszaplakó rovarlárvák és férgek mennyiségétől függ. Ezek az iszaplakó lárvák és férgek az iszap szerves részeivel, a mikroszkopikus rákok pedig a csupán néhány ezredmilliméier nagyságú növényekkel, az algákkal táplálkoznak .E „tápláléklánc“ utolsó szeme az algák a vízben oldott szénvegyületeket: a széndioxidot, a hidrokarbonátot stb. alakítják át fotoszintézissel testükben szerves vegyületekké (szénhidrát, zsír, fehérje). A haltermelés tehát végső fokon a vízben levő szervesanyag mennyiségétől függ. A tápláléklánc bármely szemének kiesése vagy csökkenése érezhető hatással van a halhúshozamra. A táplálékláncban fellépő hibák és kiesések felkutatása és orvoslása igen bonyolult fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatok egész sorát igényli. A halak táplálkozásának tanulmányozása során megállapították, hogy bizonyos külföldről betelepített haltáplálék állatok (hasadtlábú rákok) révén jelentősen fokozható a természetes vizek haltermelése. Ilyen és ehhez hasonló problémák megoldására hivatott az intézet hidrobiológiái osztálya. Ugyanebbe a kutatómunkába kapcsolódik be részben a zoológiái laboratórium is, ahol az alsóbbrendű haltáplálék szervezetek oxigénfogyasztását, valamint egy különleges, vízszintesen elhelyezett üvegcsövekből álló Warburg készülékkel, az ún. „kísérleti patakkal“ — az alsóbbrendű rákok légzésmechanizmusát vizsgálják. A növénytani osztályon vizsgálják, hogy mekkora az a szervesanyag tömeg, amelyet a növényvilág ad át a tónak. Ezzel kapcsolatban a magasabbrendű növényeknek (nádasoknak) a Balaton vizére kifejtett biológiai hatását is vizsgálják. Külön említést érdemel az intézet algakutatással foglalkozó osztálya. A különböző algatörzsekkel végzett vizsgálatok során olyan anyagokat kutatnak és állítanak elő, amelyek az ember számára is értékesek. Végül meg kell említénünk, hogy a tihanyi Kutatóintézetnek saját áramfejlesztővel felszerelt laboratóriumhajója van, amely a * Balatonon horgonyoz, s amely a nyílt vízen történő különféle vizsgálatok céljaira szolgál. Dr. Parraghy Pál Öntözési tapasztalatok Kisújszálláson A Szabad Földműves számára írta: BORY MIKLÓS mezögazd. mérnök, a Kisújszállási Dózsa TSz elnöke Megkétszereztük a cukorrépa átlagtermését Termelőszövetkezetünk egyik fontos pénzforrása a cukorrépa. Termesztésével azonkívül, hogy kielégítjük a népgazdaság igényeit, arra törekszünk, hogy hogyan lehetne egy egységnyi területen minél többet termelni belőle. Próbálkoztunk nagyobb mennyiségű istállótrágya és műtrágya adagolásával, mélyebb tatajműveléssel, nagyobb tőszámmal, levélre történő trágyázással. Jelentősebb eredményt mégsem értünk el. Száraz művelés esetén legfeljebb 160—170 q/kh termésátlagot értünk el. Öntözésre gondoltunk ugyan, de nem volt esőztető berendezésünk. A felületi öntözés terén pedig a cukorrépánál nem volt még gyakorlatunk. Pár évvel ezelőtt, 1959-ben egyik dolgozónk őrizetlenül hagyta a rizstelepét és a rizstáblát ellátó öntöző csatorna a túlterheléstől átszakadt'. Ennek következtében a víz kiömlött és a mellette lévő cukorrépa egyik sarkát elárasztotta. Annak egy részé kiveszett, a másik fele pedig gyökérfarok megbetegedést kapott. Az öntözött terület szegélyén azonban egészséges, nagy répák fejlődtek. Ezt követőleg rá egy évre megpróbálkoztunk a cukorrépa barázdás öntözésével. A talaj előkészítésére különös gondot fordítottunk. A búza tarlóját időben szántottuk, ezt követte a bő istállótrágyázás holdanként 230 mázsás adaggal, valamint 1 q káli és 2 q foszfor hatóanyagtartalmú műtrágyával. Az istállótrágyát gyorsan, 22—24 cm mélyen alászántottuk. Ősszel a talajt 40 cm mélyen újraszántottuk és 5 m hosszú 3,5 m széles vassimítőval simítóztuk. Tavasszal, miután már nem okoztunk jelentős faposási kárt', 1 q nitrogénműtrágyát szórtunk ki. Kultivátorral, boronával, hengerrel új magágyat készítettünk. A vetést 60X40X40X40X60 cm sortávolságra szalagos módon végeztük. A 60 cm szélességű sorok közé öntözőbarázdát vontunk. Az egyelési munkaerő-szükséglet minimálisra történő csökkentése miatt természetesen szemenként' (speciális) vetőgéppel vetettünk. Vetés után újra hengereztünk. Az egy'elésf gondos sarabolás után tagjaink igen könnyen elvégezhették, hiszen a szemenként vetőgéppel lazított állományú növényzetet kaptunk. Akadt' néhány olyan ügyes tagunk, aki felegyenesedett derékkal, hosszúnyelű dán kapával egyelt igen jó eredmény-nyel. Az egyelési munka tehát szaporán haladt, a tagok pedig jól kerestek. Itt arra törekedtünk, hogy a 70 000 tőszám meglegyen. Ez sikerült és szép egyenletes növényállományt kaptunk. Egyelés után még 60—80 kg pétisót szórtunk ki. A levéltetvek kártétele ellen pedig Pharation tartalmú Wofatox porzást alkalmaztunk. Levélborulás után azt tapasztaltuk, hogy a levelek lankadnak. Vízhiány mutatkozott. Ekkor hozzáláttunk az öntözéshez. A szalagos vetésű cükorrépasorok között' barázdás áztató öntözést alkafmáztunk. Az első öntözés bizony elég nehezen ment. Több helyen nagyobb víztócsa keletkezett, pedig az öntözőbarázdákat K—25-ös Zetorra szerelt öntözőbarázda-nyitóval 15 cm mélyre gondosan készítettük. Az öntözés során kb. 120—140 mm csapadéknak megfelelő vízpótlást alkalmaztunk. Ez kissé soknak bizonyult. Egyes helyeken több vizet adtunk a kelleténél. A későbbi tudományos vizsgálat kiderítette, hogy a cukorrépa levegőigénye nagyobb, mint a többi öntözött növényé és egy alkalommal legfeljebb 100 mm-nyi vízpótlást szabad alkalmaznunk. Helyzetünket még az is nehezítette, hogy öntözés után kisebb esőt kaptunk. A telített talajfelszín nem nyelte el a vizet'. A tábla egy részén nem vált lehetővé a lecsapolás, ezért szükséges minden öntözőtelepnél jő lecsapoló rendszert kiépítenünk. Az első öntözést" július közepén, a másodikat augusztus elején alkalmaztuk. Az utóbbit már lényegesen kisebb vízadaggal. Augusztus végén tagságunk már reménykedett, hogy jó cukorrépa hozamunk lesz. Nem is csalódtunk. A szokásos szárazművelésű területtel (151 q/kh) szemben 272 q/kh gyökíermésf takarítottunk be a 80 kh-as tábláról átlagban. Az 1960-as év tehát fordulópont volt cukorrépatermeszfésünkbén, mert az öntözés segítségével sikerült megdupláznunk terméseredményünket. Azóta öntözzük cukorrépáinkat és az öntözött terület holdjáról mindén esetben 240 mázsa feletti termést takarítunk be. Egyenetlenebb, nyugtalanabb területén és erősen kötött íalajon az esőztető berendezéssel történő öntözés célszerűbb. Ezzel ugyanis szabályozni lehet’ a vízmennyiséget. Természetesen az esőztető berendezés befektetést igényel. Véleményem szerint nagyobb öntöző üzemekben azonban mindenképpen érdemes, gazdaságos ez a befektetés. Az öntözött" cukorrépa cukortartalma a száraz művelésűvel szemben csak valamivel kevesebb. A magyar cukoripar csak azt írja elő, hogy szedés előtt égy hónappal fejezzük be az öntözést. Másképp a cukorrépa rakfározhatósági képességé romlik. Érdemes lenne a répafajtákat öntözés szempontjából jobban kiválasztanunk. Vannak ugyanis az öntözést jobban megháláló fajták. A cukorrépa öntözésével kapcsolatos tapasztalatainkat összefoglalva azt valljuk, hogy ez a módszer igen gazdaságos és minden mezőgazdasági üzem számára bátran ajánljuk, mert biztos jövedelmet eredményez. (Következik: így öntözzük a kukoricát.) Az esóztetö berendezés próbája jól sikerült.