Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-01 / 17. szám

A haladó emberiség száz és száz milliói világszerte Május 1-ét ünnepük. Nincs a földkerekségnek olyan sarka — Moszkvától Berlinig, Párizson és Budapesten át egészen Prágáig és New York-ig —, ahol a tavasz legszebb napján, a nemzetközi proletariátus legnagyobb ünnepén ne dobbanna meg a haladásért, az emberiség boldogulásáért és a világbékéért harcolók szíve. Az idei máius 1-i felvonulók zászlajain és transzparensein még fényesebben ragyog a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“

Fényesebben ragyog azért, mert az erőszak, a megtorlás, a pusztítás gaztevői tovább szövik bűnös hálójukat, újabb és újabb vérengzést idéznek elő ártatlan emberek ellen, akik a szabadság és függetlenség jelszavát tűzték zászlaikra.

Az amerikai imperializmus feneketlen háborúja Indokínában nemcsak e földrész millióinak lesújtó ítéletét és jogos haragját váltja ki, hanem mindazokét, akik május elsején és az év többi napjában is az emberi haladásért, a nemzetek önrendelkezési jogáért és szabadságáért szállnak síkra.

A szocialista országok kitartó békepolitikájának jelentős eseményt könyvelhetjük el napjaink diplomáciai és politikai eseményeinek forgatagából. Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi látogatása és az ENSZ leszerelési bizottságának ülése a mindig konstruktív jellegű szovjet békepolitika újabb jelentős állomásait jelzik.

Május 1-e Moszkvában

Washington

a bírálatok pergőtüzében

Szinte lesújtja az embert, hogy amikor az emberiség legnagyobb része Május 1-e köszöntésére készül, a krónikásnak először háborús tüzek egyre fokozódó fellángolásáról, a pusztulásról kell beszámolnia. A tények sötét bizonyítéka azonban ezt diktálja. Egy kis nemzet, Vietnam déli és északi részének haladó fiai emberfeletti harcot vívnak az amerikai és az őket támogató dél-vietnami erők ellen. A korszerű hírközlés gyors és a tényeket szigorúan megállapító bizonyítékai alapján látja a világ: a felbőszült imperializmus napról napra fokozza támadásait a VDK békés területei ellen.

S miközben ezek a támadások egyre veszélyesebb méreteket öltenek, az amerikai diplomácia mind jobban a haladó világközvélemény szigorú és jogos bírálatának a pergőtüzébe kerül. Persze nemcsak az Egyesült Államok határain kívül, hanem azon belül is. Legutóbb pl. több amerikai szenátor fejezte ki nemtetszését a Johnson-kormány délvietnami politikája felett. Erre célzott Rusk külügyminiszter egyik beszédében is, amikor „felelőtlen kijelentésekről“ beszélt, majd felelősségre vonta a kormány külpolitikáját bíráló egyetemi tanárokat is.

Figyelemre méltó az angol kormányhoz közelálló lapok véleménye is, amelyek szerint Dél-Vietnamban erősen kísért Dien Bien. Phu árnyéka. (A franciák 1954. évi súlyos vereségének színhelye Indokínában). Az angol laptudósítók szerint Washingtonban politikai fejveszettség uralkodik: Johnson állandóan összeköttetésben áll legközelebbi tanácsadóival, miközben kormányának több más vezető tagja a megtorlás fokozása mellett kardoskodik.

Kedvezők a szovjet—francia kapcsolatok

önmagában az a tény, hogy Európa két legnagyobb országa: a Szovjetunió és Franciaország egymástól teljesen eltérő politikai és gazdasági berendezésének ellenére igyekszik jó kapcsolatokat megteremteni, biztató eseményként könyvelhető el. Gromiko szovjet külügyminiszter többnapos párizsi látogatására olyan időben került sor, amikor a békés egymás mellett élés szovjet politikája és az atlanti szövetségesek közt egyre nagyobb önállóságra törekvő degaulle-i külpolitika eredményeként lényeges javulás mutatkozik a két ország viszonyában.

Érthető, hogy mind szovjet, mind francia politikai körökben nagy érdeklődés előzte meg Gromiko megbeszéléseit francia kollégájával, valamint de Gaulle elnöknél tett látogatását. A két kormány képviselői között nemcsak az országaikat érintő közös kérdések, hanem a világpolitika valamennyi fontosabb problémája szőnyegre került.

Az egyre javuló és bővülő francia— szovjet gazdasági és kulturális kapcsolatok mellett számos nemzetközi kérdésben is párhuzamos, vagy hasonló a szovjet és francia kormány álláspontja. Ezek közé sorolható például az amerikaiak délvietnami politikáját elítélő francia álláspont, a német kérdés békés rendezésének szükségességét hirdető párizsi vélemény, a Kínai Népköztársaság jogos ENSZ- tagságának támogatása stb.

E megállapításon nemcsak hogy nem változtat, sőt alátámasztja és kiegészíti de Gaullenak nagy várakozással elmondott kedd esti beszéde is, melynek során új európai egyensúly kialakításának politikáját hirdette meg a

szocialista országok, elsősorban pedig a Szovjetunió bevonásával.

S mind az elején említettük, a két legnagyobb európai államnak több jelentős nemzetközi kérdésben való azonos nézete kiinduló pontul szolgálhat, hogy azonos irányban hassanak és megvizsgálják egy bizonyos fokú politikai együttműködés lehetőségét.

az a szilárd meggyőződésünk, hogy a néhány felsorolt kedvezőtlen esemény árnyékában még inkább magasabbra emeljük a világ proletariátusa legnagyobb ünnepén az emberiség szabadságát, boldogulását és békéjét hirdető transzparenseket! *-*<)-)

Ülésezik

az ENSZ leszerelési bizottsága

Néhány héttel ezelőtt már írtunk róla, hogy a Szovjetunió kormánya javaslatot terjesztett elő az ENSZ leszerelési bizottságának összehívására. Az amerikaiak gáncsoskodása ellenére a szocialista tábor és több afroázsiai ország közreműködésével végre sikerült összehívni ezt a jelentős értekezletet.

Fedorenko szovjet küldött tartalmas és igen részletes beszédében felsorolta azokat a tényeket, amelyek egyre szükségesebbé teszik a leszerelés mielőbbi megoldását. Első helyen említette az USA délvietnami agresszióját, amely egyre nagyobb veszélyt jelent az egész világ békéjére nézve.

Stevenson amerikai küldött válaszbeszédében nemcsak hogy visszautasította ezt a jogos bírálatot, hanem védelembe vette a nyugatnémet fegyverkezést is, és azt állította, hogy ennek semmi köze a leszereléshez.

A szovjet és amerikai küldött még több alkalommal is felszólalt egymás után, amelynek során az amerikai küldött „hazafias kötelezettségnek“ minősítette kormánya indokínai politikáját.

összefoglalónk elején az idei szabad Május 1-e megünneplésének büszke tudata sugallta gondolatainkat. De a beszámoló végén sem hagyott alább

% Koszigin elvtárs Berlinben. Az

NDK fővárosában bejelentették, hogy Berlin felszabadulása 20. évfordulójának ünnepségein Alekszej Koszigin miniszterelnök vezetésével szovjet pártós kormányküldöttség vesz részt.

9 Tito—Nasszer találkozó Kairóban. Tito jugoszláv elnök az Egyesült Arab Köztársaságban tett hivatalos látogatása során tárgyalásokat folytatott Nasszer elnökkel. A két államfő számos fontos nemzetközi problémáról tárgyalt, különös tekintettel az el nem kötelezett országok politikájára.

9 Kiéleződött az india—pakisztáni határviszály. Jelentések szerint az india—pakisztáni határon, Kasmír térségében növekszik a feszültség. Az elmúlt napok során több összetűzésre került sor, amelynek során számosán életüket vesztették.

9 Sztrájkok Franciaországban. Számos franciaországi ipari központjában rövid ideig tartó sztrájkok voltak. A munkások az üzemek vezetőségének hajthatatlansága miatt hagyták abba a munkát, mert nem hajlandók tárgyalni az új munkaszerződésekről.

9 Az ENSZ főtitkára Bécsben. U Thant, az ENSZ főtitkára háromnapos tanácskozásra Bécsbe érkezett, ahol részt vesz az ENSZ adminisztratív és koordinációs bizottságának munkájában.

9 Jelentős tanácskozás. Az éurópaf

tőkés országok kommunista pártjainak képviselői a közelmúltban megbeszélést tartottak egy nemzetközi értekezlet előkészítése céljából. Akiadott közlemény szerint az említett kommunista pártok képviselői a konferencia mielőbbi összehívása mellett foglaltak állást.

@ Árleszállítások a Szovjetunióban.

A Szovjetunióban- leszállították a sző-' vetek, a konfekcióárúk, a kapronharisnya, a fényképezőgépek és egyes élelmiszerek kiskereskedelmi árát.

Bandung

évfordulója

Tíz éve, 1955 április végén fejeződött be 29 afroázsiai ország bandungi értekezlete, e két kontinens népeinek első találkozója.

A bandungi konferencia fontos állomása volt az antiimperialista erők tömörítésének, új szakaszt nyitott a gyarmati rendszer elleni harcban, abban a küzdelemben, amely a nemzeti függetlenség kivívásáért, illetve megszilárdításáért folyt Ázsiában és Afrikában. Az azóta fogalommá vált indonéz városban a legkülönbözőbb társadalmi fejlettségű és rendszerű országok, képviselői találkoztak.

S bár épp ez az évtized talán a történelem legnagyobb változásait hozta, a Bandungban lefektetett elvek tanulsága ma is változatlan és élő. Ez az együttműködés ma az imperializmus feletti győzelem, a béke és a függetlenség biztosításának korábban soha nem látott harca.

McNamara kontra Johnson?

Az amerikai diplomáciában uralkodó zűrzavarra jellemző az a két legutóbbi állásfoglalás, amely a Fehér Ház legilletékesebb képviselőitől hangzott el. Először McNamara hadügyminiszter hét elejei televíziós beszédét kell említeni, amelynek során újabb és újabb amerikai egységek és egyéb katonai felszerelések küldését jelentette be Dél-Vietnamba, majd a támadások fokozásáról biztosította hallgatóit.

Két nappal később Johnson elnök is nyilatkozott a kormány délvietnami politikájával kapcsolatban, amelynek során lényegében megismételte két héttel ezelőtti baltimorei beszédének tételeit. Ismét azt hangoztatta, hogy az USA hajlandó azonnali „feltétel nélküli tárgyalásokra“, s hogy az Egyesült Államok nem kívánja fokozni támadásait a VDK ellen.

Mire e sorok az olvasóhoz jutnak, ki tudja hányadik újabb és újabb durva légi támadást hajtják végre az amerikai intervenciós csapatok a VDK ellen. De az erőszaknak és a megtorlásnak egyszer végét szakítanak majd az igazságért harcolók és a támadó akkor még jobban meglakol bűneiért.

A békés együttélés nemzetközi jogi elvei

Az USA-ikrek

Oenki sem vonhatja kétségbe, hogy napjaink legfontosabb nemzetközi kérdése a béke megőrzése és biztosítása. A nemzetközi jog az, amely az államok érintkezését és különböző kapcsolatait rendezi. Valamikor — nem is olyan régen, alig néhány évtizeddel ezelőtt — a nemzetközi jog szabályait még „A háború és a béke joga“ néven foglalták össze, ilyen címmel jelentek meg a nemzetközi jogra vonatkozó legfontosabb tudományos kézikönyvek. Ma már mindez a múlté. A mai nemzetközi jog, amelynek legfontosabb elveit és szabályait az Egyesült Nemzetek Alapokmánya foglalja össze, határozottan megtiltja a háború indítást és arra kötelez minden államot, legyen az kicsiny vagy nagy, hogy békében éljen egymással. Ez a fordulat, amelyet korunk egyik legfontosabb vívmányának kell tekintenünk, a nemzetközi jogot a béke' jogává változtatta, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének hatékony eszközévé tette.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének célja a béke fenntartása'mellett a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi együttműködés megvalósítása gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos területen. E célok elérése érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetét és annak tagjait az alábbi elvek irányítják: a,, tag-, államok szpvérén egyenlősége, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű betartása, a nemzetközi viták békés elintézése, az erőszakkal való fenyegetések és az erőszak alkalmazásának tilalma, közös fellépés a békét megbontó állam ellen, továbbá annak biztosítása, hogy a szervezeten kívül álló államok is ennek megfelelően járjanak el és végül a belügyekbe való be nem avatkozás, az ún. nonintervenció. Mindezeket az alapelveket a békés együttélés alapelveinek is nevezhetjük.

A z Egyesült Nemzetek Alapokmányának megalkotása óta 20 esztendő telt el, E húsz év folyamán az Alapokmány elvei kiállták az idő próbáját. Bebizonyosodott, hogy alkalmasak a különböző rendszerű államok békés együttélésének biztosítására. Jóllehet a hideg háború éveiben nem egy súlyos nemzetközi válsággal kellett szembenéznünk és több ízben felcsaptak a világ különböző pontjain a háború lángjai, mégis sikerült elkerülni az atomháborúnak az egész emberiség pusztulását jelentő katasztrófáját. Mindezt természetesen nem tulajdoníthatjuk a nemzetközi jog, az Alapokmány elvei érdemének, de a béke megőrzéséérl küzdő erők számára nagy előny? jélénlhet az a tény, hogy valamennyi állam egyformán kötelező jogszabályokra hivatkozhat, a háború, az imperializmus képviselőivel szemben.

Az elmúlt húsz év folyamán történelmi jelentőségű eseményeknek lehettünk tanúi, amelyek az államok közösségének nagyarányú átalakulását vonták maguk után. Számos európai és afroázsiai ország lépett a szocializmus útjára, felbomlott a gyarmati rendszer és a független államok egész sora jött létre a régi gyarmatbirodalmak helyén. Az átalakulás jelentőségére és méreteire mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy míg az Alapokmány megszövegezésében mindössze 49 állam képviselői vettek részt, ma már az ENSZ tagállamainak száma elérte a 115-öt.

A történelmi jelentőségű változások következmenyeként' vetődött fel a békés egymás mellett élés elvei felülvizsgálatának és haladó szellemben való továbbfejlesztésének szükségessége. Meg kell pontosan határozni, az általános jelleggel megfogalmazott szabályok — alapelvek - tartalmát, összhangba kell »hozni az azokból folyó jogokat és kötelezettségeket a világ megváltozott viszonyaival.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének gzzel kapcsolatos 1962. december 18-i határozata nyomán széleskörű vita indult meg mind a világszervezeten belül, mindpedig azon kívül. Két egymással élesen szemben álló irányzat csapott össze ezeknek a vitáknak a folyamán. Az egyik, a szocialista államok és a fejlődő országok jogászai által képviselt haladó, demokratikus irányzat, a másik a nyugati, tőkés világ képviselői által hangoztatott konzervatív, reakciós irány. Az előbbi arra törekedett és törekszik most is, hogy az eddiginél nagyobb mértékben biztosítsa az új, a kis- és gyenge államok önállóságát, hogy a fegyveres erők alkalmazása mellett eltiltsa az erőszak egyéb — pl. gazdasági — eszközeinek felhasználását, hogy jobban érvényre juttassa a más országok belügyeibe való be nem avatkozás nyugati részről gyakran megsértett elvét és a népek önrendelkezési jogának elismerése mellett kidolgozza gyakorlati érvényesítésének módozatait is. Ez a törekvés a tőkés országok képviselőinek heves ellenállásba ütközött, akik a nemzetközi jog egyes régi, elavult szabályainak hangoztatásával próbálták kétségbe vonni az önrendelkezési jog jogi jellegét és a különböző népeknek és nemzeteknek azt a jogát, hogy szabadon rendelkezzenek' természeti kincseik és erőforrásaikkal, másszóval azt a jogukat, hogy a saját kezükbe vehessék az idegen gyarmatosítók által kiaknázott bányákat' és ültetvényeket.

ilyen előzmények után rendezte meg az Egye-'

■ sült Nemzetek Társaságainak Világszövetségé és a Nemzetközi Kapcsolatokat Ápoló Csehszlovák Társaság a smolenicei várkastély festői keretében egyhetes értekezletét a békés együttélés nemzetközi jogi alapelveinek megvitatása érdekében. Az értekezleten a szocialista jogászok mellett az ázsiai és az afrikai országok több képviselője és számos nyugati nemzetközi jogász vett részt.

A tanácskozások folyamán tehát különböző nézetek és vélemények jutottak szóhoz, amelyekei nem mindig sikerült összeegyeztetni, de ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy igen sok terülétén van lehetőség eredményes együttműködésre a nemzetközi jog alapelveinek továbbfejlesztése érdekében.

Az értekezletnek nem az volt a feladata, hogy határozatokat hozzon, vagy hogy konkrét javaslatokat dolgozzon ki , hanem az előttünk álló feladatok tudományos felmérése, a nemzetközi jogelvek kodifikációjának, vagyis nemzetközi egyezményekben való összefoglalásának és rögzítésének elméleti előkészítése. Ebből a szempontból a smolenicei értekezlet határozottan eredményes munkát végzett.

A békés együttélés nemzetközi jogi elveinek kodifikálása igen nehéz és bonyolult feladat, mely aligha oldható meg rövid időn belül. Ugyanakkor azonban kétségtelen az is, hogy a békés együttélés gondolatának térhódítását nem lehet megállítani, nem lehet többé visszájára fordítani ezt a fejlődést, amelyet a „Békéről“ szóló lenini dokumentum indított el.

A szocialista országok szoros együttműködésé, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének megszületése és állandó szilárdulása, valamint az újonnan felszabadult országok népeivel való szövetség kiszélesítése olyan hatalmas nemzetközi erőt jelent, amely biztosítani tudja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése eszméjének diadalát.

A Szabad Földműves számára írta:

Dr. Herczegh Géza, a Budapesti Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos munkatársa