Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-16 / 2. szám

a szövetkézét dolgozóinak magas élet­kora. Ez az állapot sürgőd orvoslásra szorul. Á szövetkezet vezetősége be­hatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és ennek eredményeként most dol­gozzuk ki a szövetkezet új házirend­jét, amelyben nagy lehetőséget te­remtünk a fiatalok számára. A jövő­ben a fiatalok ugyanazon feltételeket találják meg a szövetkezetben, mint az üzemekben. Sajnos, égy másik igén fontos prob­léma is megoldásra vár. Mégpedig a szakmai továbbképzés. Ugyanis a szö­vetkezet irányítása olyan dolgozók kezében van, akiknek képesítése nem felel meg az általuk betöltött posz­toknak. E kérdés megoldása is folya­matban van. Tavalyelőtt Fehér András mérnök zootechnikus elfoglalta he­lyét, de jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Idén két további mezőgazda­­sági szakemberrel gyarapodik a szö­vetkezet vezetősége: egy mérnök öko­­nómussal és egy mérnök mezőgaz­dásszal. Végezetül leszögezhetjük, hogy a hetényi szövetkezet a nehézségek ellenére is jól zárja az évet. A leendő szakemberek segítsége révén minden bizonnyal a jövőben még szebb ered­mények születhetnek. Andmkin József A halteleltetés kérdései Az anyagi érdekeltség érvényesítése Az első év A pályaválasztás fontos lépés a fiatalok életében. Ha sikerül, akkor elégedettek egész életükben, ha nem, akkor csalódnak. Tóth Irmá­tól, az izsai szövetkezet baromfi­tenyésztőjétől arra akartunk vá­laszt kapni, hogyan érzi magát mint szakember munkahelyén. Ko­máromban végezte el a kétéves mezőgazdasági szakiskolát és július Óta vesz részt a termelésben. Irmát munka köz­ben találjuk. A to­jóházban szorgos­kodik Tóth Kurucz Irénnel, aki már hosszabb idő óta itt dolgozik. A bekerí­tett baromfiudvar­ban tyúkok kapir­­gálnak. A kacsákat már eladták, s most csak a tyúktenyésztéssél foglalkoz­nak. A tojáshozam kissé csökkent, mert nem volt elég keveréktáp. De ezen a téren változás állt be és remélhető, hogy hamarosan jobb eredményt érnek el. Természetesen a többtermelésre a prémium is ser­kent. Az eredményekkel általában elégedettek lehetnek. A múlt év 11 hónapjának végéig 184 796 to­jást kellett volna eladni, de 197 116 darabot adtak el a közellátásnak. A tyúkok meghálálják a jó gondo­zást. Az elhullás százaléka a lehető legkevesebb. Bíznak benne, hogy az áttelelés jól sikerül. A munka mellett azonban gon­dolni kell a művelődésre, szórako­zásra is. Bizony, amikor Irma el­kezdte a munkát, elég sok nehéz­séggel küzdött. De segítséget ka­pott a szövetkezet zootechnikusai­­tól és most már kisebb-nagyobb zökkenővel helytáll. Olykor-olykor belelapozgat iskolai jegyzeteibe is, hogy munkáját szakszerűbben vé­gezhesse. Kedvvei nézi a televízió műsorát, es aktív szereplője a CSE­­MADOK helyi tánccsoportjának. Szereti a jó könyvet, a napi sajtót. Jól érzi magát munkahelyen, jól választott'. Kurucz Nándomé (Izsa) Alsópókorágy és Zehérje Rimaszom­battól csak pár kilométer távolságra fekszik. Nemrégen mindkét község lakói külön-külön folytatták a nagy­üzemi mezőgazdasági termelést. An­nak ellenére, hogy dolgos, szorgalmas emberek a szövetkezeti tagok, vala­mirevaló eredményt mégsem értek el. Keresték, kutatták az okot, vajon miért nem tudnak előbbrejutni. Végül megszületett a gondolat — közösen próbálják meg a gazdálkodást! Az elhatározást tett követte, s így létrejött a két község mezőgazdasági földterületének egyesítéséből a Vörös Csillag szövetkezet. A közös élére Pa­­cek János állt, aki a mezőgazdasági termelés irányítása terén már gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. A kezdet bizony nehéz volt. Ám az összefogás, az akarat átsegítette őket a legnagyobb nehézségeken is. Az idén ők is — akárcsak hazánk bármely más mezőgazdasági üzeme — tavasszal re-, kordtermésben reménykedtek. A nagy szárazság azonban keresztülhúzta szá­mításukat. Igaz, csak részben ... A CSKP XII. kongresszusa mező­­gazdasági üzemeink számára az állat­­tenyésztés fejlesztését tűzte ki fő célul. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány. Ezt tartották szem előtt a Vörös Csillag szövetke­zet tagjai is, amikor elhatározták, hogy gz évelő takarmányok területé­nek 35—40 ló-át lucernával vetik be. Ez bevált: lucernából 54 mázsás, ló­heréből pedig 33 mázsás átlag-hektár­­hozamot értek el a nagy szárazság ellenére is. A jó minőségű takarmány azt eredményezte, hogy a szövetkezet már szeptemberben teljesítette tej­­eladási tervét. Ennek elérésében nagy része van az anyagi érdekeltségnek, vagyis a premizálásnak. Mert amellett, hogy a tejeladási terv teljesítéséért — most már túlteljesítéséért — a szö­vetkezet havonta 15—23 ezer korona prémiumot kap, az állattenyésztésben dolgozó tagok markát is 250—850 ko­rona prémium üti havonta. Ez aztán még nagyobb lelkesedésre, munka­kedvre ösztönzi az amúgy is szorgal­mas tagságot. A tagok a háztáji teheneiktől is többezer liter tejet adnak el népgaz­daságunknak. A javukra írhatjuk még; . az év utolsó napjaiban sem feledkez­tek meg a tejeladásról. A szövetkezet vezetőségének hosszantartó fáradsá­gos munkájába került, amíg sikerült ezt elérni. Kezdetben a Vörös Csillag tagja! is gyakran a piacon árulták a" háztáji tejet. Ám amikor a szövet­kezet vezetősége úgy határozott, bogv minden liter eladott tej után 50 fillér felárat fizet tagjainak, vagyis 1 liter tejért így összesen 2,30 koronát kap­tak — egyszeriben megszűnt a piaci árusítás és a tej azóta a szövetkezet eladási tervének teljesítését segíti elő. A Vörös Csillag szövetkezetben a jó minőségű és gazdag takarmányalap biztosításéval, az anyagi érdekeltség bevezetésével (a hosszantartó száraz­ság ellenére is) kitűnő eredményeket sikerült elérni. December végéig to­vábbi 50 000 liter tejet adtak el a köz­ellátásnak. Ez aztán a követésreméltó példa. — gy— B. elvtúrs első látásra igen kellemes, szerény embernek tűnik... A riporter nem is nézné ki belőle, hogy mikor magánvitákba bocsátkozik, milyen ha­tározott, milyen dogmatikusan, meg­fellebbezhet eilen a, véleménye. B, elvtárs Somorja kultúrügyeiben tevékenykedik ... Miután összeszedem a riportanyagot, s bezárom jegyzet­hogy ezeknek mi mindenük van. Teli s tele tömve minden parasztház. TV, mosógép, csávarógcp, varrógép, ilyen gép, olyan gép ... A városi ember nyo­morog hozzájuk képest. Kissé dühösen nézek rá. — No és a sár? A valódi kultúra hiánya, a munka olykor látástól miku­lásig, ez nem számít? Konkoly a búzában 10 SZABAD FÖLDMŰVES IMS. január 16. füzetemet, egyszeriben megváltozik: eddig hivatali posztjáról beszélt, most viszont mint magánember. S mennyivel érdekesebb ez a magánember!__ Alig váltunk néhány szót, s máris megtudom, hogy a parasztság életszín­vonala igen magas, olyannyira, hogy az már a városi ember kárára megy. Nagyot nézek! Eddig úgy tudtam, hogy a falut kell a város szintjére emelni, s lám kitűnik, hogy éppen fordítva! ... Hát ez igen! Ez aztán a meglepetés! Csóválom a fejem, érvelek, bizonyít­gatok — hátha még sincs úgy, ahogy ő mondja. De mindhiába! Mire kifulladok a nagy igyekezetben, megbocsátóan mondja: — Magának nyilván parasztok a szü­lei, azért beszél így, de... Közbevágok:- Dehogy! Polgári ivadék vagyok! Hanem ettől függetlenül, én azt állí­tom, csak a vak nem látja, hogy a fa­lunak még igen hosszú utat kell meg­tennie, amíg eléri a várost. Megsemmisítöen nevet és legyint: — Maga nem lát a dolgok mélyére! A riportert orránál fogva vezetik a parasztok. De én, én itt élek közöttük. Nekünk az a dolgunk, hogy kiegyenlít­sük ezt az aránytalanságot, Ha tudna., Ojra csak neki van igaza. Ugyanis a felsorolt negatívumok ellenében a parasztság torkig van élelemmel, a vá­rosi embernek pedig még a vízért is fizetnie kell. Ismerni kell a parasztot — nem sjnálni! — No és maga ilyen elvekkel arra van hivatva, hogy a parasztság kultú­ráját ápolja?! Illetve, hogy a falu — város nivillálódásán dolgozzon? — né­zek élesen szeme közé. Vitatkozunk egy ideig, aztán másod­szor is az órámra pillantok, mennem kell az autóbuszra. Elköszönünk. egymástól, s úgy lát­szik — ezzel pontot is tettünk a vitánk mögé. Hát igen! .. . Már csak az a kérdés marad nyitva, vajon miért vált — szinte világviszonylatban is általános jelenseggé —. hogy a fiatalság özönlik a városba. Nyilván fittyet hányjak n falu magas színvonalának! Még az autóbuszban is egyre olda­lamat fúrta ez az ügy. Hisz B. úr vol­taképpen osztályharcot folytat ... Ö, a polgár, a „kultúrembér" — osztály­harcot a parasztság ellen. „Kultúrember" ? Nem. Még idézőjel­ben sem! Konkoly a búzában! Sz, V. Olvasóinkban bizonyára fel­merül a kérdés így tél idején, mit csinálnak ilyenkor a halak? A teleltetésre szánt halakkal a tenyésztőknek a tavasz bekö­szöntéséig vajmi kevés gondjuk akad. Ennek ellenére talán ér­demes közelebbről megvizsgál­nunk, milyen változások lépnek fel a hal életében a téli zord időjárás hatására. Induljunk ki tapasztalatainkból. A halak hi­degebb időjárás beköszöntése­kor a fokozatosan lehűlő vízben egyre kevesebb táplálékot, il­letve takarmányt vesznek fel, egyre kevesebbet mozognak és egyre ritkábban jutnak a te­nyésztő vagy a horgász szeme eié, elvonulnak a mélyebb víz­­rétegekbe. Halaink féli viselkedésé lé­nyegesen eltér azon emlősöké­től, amelyek igazi téli álmot; alszanak. Általános biológiai törvényszerűség az, hogy az élő szervezet működése bizonyos szakaszossággal zajlik le. Ha­lainknál is van ilyen napi rit­mus, noha nem olyan kifejezett' mértékben. Éjjel számos halfaj alváshoz hasonló állapotban pi­hen, reakciókészsége ilyenkor csökkent. A halak szervezetében nincs festhőszabályzást végző rend­szer, a testhőmérséklet mindig a víz közvetlen hőmérsékleté­hez igazodik. Viszont az anyag­cserét, a hőmérséklet nagymér­tékben befolyásolja, gyorsítja vagy lassítja. Ha a víz hőfoka a zord időjárás beköszöntése­kor süllyed, a halak testhőmér­séklete is alábbszáll, s ezzel együtt csökken az anyagcsere intenzitása. Alacsony testhő­mérsékleten lassul a szívműkö­dés és így a vérkeringés sebes­sége is, ennek következtében kevesebb oxigén jut az élő szö­vetekhez. A szervezetben lelas­­súdik az égési folyamat, így ke­vesebb tá'pány'afjot és Oxigént kap az idegrendszer,-ezért csök­ken a hal ingerlékenysége is és az Izomműködés alábbhagy. Kí­sérleti megfigyelések szerint egy olyan halnál, amely tartósan 4—5 C fokos vízben él, a szív­verések száma a normális 20— 3Q-ről percenként 2-re csökken. Az ilyen hal csak 3—4 légző­mozgást végez percenként. A halak vörösvérse.jtszáma, s ezzel együtt a vér hemoglobin-tartal­ma ősztől tavaszig fokozatosan csökken, ami szintén az anyag­csere lelassúbbodásának vele­járója. A hal egész élettevé­kenysége a téli időszakban alábbhagy. Amennyiben a hal környezete oly mértékben hűl le, hogy a testhőmérséklet hu­zamosabb ideig 0 C fokra süly­­lyed, akkor a legtöbb hal el­pusztul, fokozatosan felmelegí­tett vízben sem kel életre. Ilyen esetben a pusztulás elsődleges oka az, hogy a hideg hatására a légzőközpont megbénul, a hal tehát megfullad. Ha befagyasz­táskor a hal úszóhólyagjában sok az oxigén, akkor a hal jó­val tovább marad életképes. A téli nyugalmi időszak te­kintetében természetesen hal­fajaink között is eltérések mu­tatkoznak. Amíg békés termé­szetű halaink zöme valóban nyugalmi állapotba vonul, addig ragadozó halaink nagy részét a téli időszak alig zavarja. Na­gyon érdekes, hogy bizonyos halfajok ősszel magukvájta göd­rökben gyülekeznek és ott te­lelnek (fészkelnek). Az elmúlt, rendkívül zord té­lék, de különösen az 1962/63-as sok gondot okozott a pontyok teleltetésénél. Ki tudja mit mu­tat majd a hőmérő a küszöbön álló zord időszakban, önkénte­lenül vetődik fel a kérdés: mi a tógazda teendője, hogy a ha­lak baj nélkül vészeljék át a tél megpróbáltatásait? 1. A nagyméretű teleltető fe­lesleges, mivel a pority téli nyugalma során alig mozog, de nem felelnek meg céljuknak az 50—100 m2-es. gödörszerü me­­dencécskék sem Teleltetésre szolgáló tavaknál ne tűrjük meg a part mentén a fákat, bokrokat, ezek mind kártevőknek szolgál­nak szállásul. 2. A telelőben legyen legalább takarmányozás terén — íájékoztat Szabó elvtárs —, mert takarmány­készletünk elégtelen. Szénával vala­hogy csak kijövünk. Ellenben siló­takarmányból 200 vagon, abraktakar­mányból pedig 50 vagon hiány mutat­kozik. Ez pedig nem csekélység. — Miképpen szándékozzák leküzdeni a nehézséget és milyen Intézkedéseket tesznek a növénytermesztés szaka­szán? — Egyelőre sikerült takarmányt szereznünk, ezáltal a meglévőt tarta­lékoljuk. Bízunk abban, hogy ezt a kérdést is sikeresen megoldjuk. Ami pedig a növénytermesztést illeti, itt komoly nehézségekkel küzdünk. Kevés a munkaerő, különösen a csúcsmun­kák idején. A másik komoly probléma. A hetényi szövetkezet gazdálkodá­sában az elmúlt évek folyamán bizo­nyos visszaesést tapasztalhattunk. Ezt mutatták a gyenge gazdálkodási ered­mények, valamint a munkafegyelem lazulása. A sok sikertelenség után vé­gül, 1963-ban őrségváltást hajtották végre a szövetkezet irányításában. így került L a m y István elvtárs a hetényi szövetkezet élére. — Az átszervezés után, vajon ho­gyan látja t.amy elvlárs a szövetkezet jövőjét és 3 továbbfejlődés lehetősé­geit? — Amikor átvettem a szövetkezel irányítását, tudatában voltam, hogy sok akadállyal kell megküzdenem. Vállaltam a felelősségteljes feladatot, mert híztam abban, hogy a szövetke­zeti tagok nagy része mögém áll és segít a nehézségek áthidalásában. Ezen feltevésemben nem csalódtam. Egész sor olyan intézkedést hajtottunk vég­re, amelyek hatással voltak a munka­­fegyelem megszilárdítására és a dol­gozók anyagi érdekeltségének növelé­sére. Intézkedéseinket a szövetkezet és az egész tagság érdekeinek figye­lembevételével hoztuk. Célunk az volt, hogy elindítsuk a szövetkezet gazdál­kodásának kátyúba ragadt szekerét’. Ezért elsősorban az állattenyésztés szakaszán fogtunk a rendcsináláshoz. E szakasz vezetésével és irányításával Szabó Gábor elvtársat bíztuk meg. Mint zootechnikus kedvezően értéke­síthette sokéves tapasztalatait és sze­mélye is biztosíték volt arra, hogy kedvező légkör alakul ki az állatte­nyésztés dolgozói és a szövetkezet vezetősége között. Helyesen ítéltük meg a dolgokat. A személyi változások következtében őszintébb és közvetle­nebb lett a kapcsolat a dolgozókkal, ami az évi eredményekben is meg­nyilvánul. Az elnök elmondja, hogy 1964-ben az előbbi évvel szemben öt vagonnal több sertéshúst adtak el. Átütő sikert értek el a malacelválasztás, valamint a borjak nevelése terén is. Szabó Gábor zootechnikus arról tá­jékoztat, hogy ezt a szép eredményt takarmánygondok közepette érték el. — Komoly feladat előtt állunk a A jövőben még szebb eredmények születhetnek 1,5—2 m mély víz, csak nagyon bőséges vízellátás esetén elé­gedhetünk meg az egy méterrel. 3. A tápvíz beáramlás legyen egyenletes, óvakodjunk a túl meleg forrásvíztől. A vízen nem látszik meg a pH értéke, időn­ként meg kell ezért vizsgálni, mennyire savas vagy lúgos a vegyhatása. Legmegfelelőbb pH érték 6,8—7,5. Előfordul, hogy a víz gyakran túl savanyú, kü­lönösen hóolvadáskor, amikor a behatoló, a talajból kioldódott huminsayval terhelt víz súlyos károkat okozhat. Minden szenny­vizet tartsunk távol a telelőtől, a bólé behatolását csökkentsük. 4. A telelő talaját tavasszal és ősszel szórjuk meg égetett mésszel. Az égetett mész nem­csak a parazitokat öli meg, de kedvező körülményeket is, te­remt a telelő halak számára. Kemény télben, ha ugyanak­kor gyenge a tó vagy telelő táp­vízellátása, fennáll a veszély, hogy a halak oxigénhiány kö­vetkeztében „lábra kelnek“ a jég alatt és a tápvízbefolyásnál kapkodnak levegő után. Ilyenkor a következő rendszabályokhoz kell folyamodni: 1. Eltávolítani a havat a jég­páncélról, hogy az algák fényt kapjanak és asszimilálva oxi­gént fejlesszenek. Ennek ter­mészetesen csak akkor van ér­telme, ha a jég tiszta és az€ nem a piszkos jég és hó átlát­szatlan habaréka borítja. 2. Rendszeresen lékelni, szal­mapaplannal takarni a tápvíz be és kifolyását, hogy annak befagyását meggátoljuk. Ha a tápví-z beáramlása csökken vagy megszűnik, azonnal nagy felü­leten lékeljünk! Ez különösen a „melegebb" napokon válik szükségessé, a lékelést ne a te­lelő legmélyebb szakasza felett végezzük, hanem inkább a se­kélyebb parti részeken. 3. Ha a halak a tápvízbefo­­lyásnál tömörülnek vagy éppen pipálnak is, ki kell fogni őket és átmenetileg tápvízzel jobban ellátott olyan telelőbe helyez­zük, amely a megengedettnél kevesebb halat tartalmaz. 4. A telelő jegét meglékelni ott, ahol nem tömörülnek a ha­lak, kevés égetett mésszel ke­vert, szénsavmészport beszórni (100 msenként és hetenként 10 kilót), ami a víz széndioxid tar­talmát felemészti és ezzel mé­­regteleníti. 5. Legnagyobb a veszély olyan­kor, amikor hosszabb, kemé­nyebb fagyperiódus után csök­ken a légnyomás (esik a baro­méter), időváltozás várható. Azonnal nagyobb felületen lé­kelni, hogy a víz oxigént vehes­sen fel. Különösen a kisebb, tápvízzel gyengén ellátott, zsú­foltabb telelőkben jelent a ha­laknak életveszélyt a hőmér­séklet hirtelen emelkedése. A vizeken levő hótakaró el­távolítása a legslirgösebb fel­adat. Ha a téli jégtakaró elzárja a tavakat, lehetetlenné teszi a gázcserét a víz és a levegő kö­zött. A fotoszintézis útján azon­ban még mindig képződik oxi­gén. Ha azonban a hótakaró a fényt teljesen elzárja, megszű­nik a fotoszintézis, aránylag igen rövid idő alatt felhaszná­lódik a meglévő oxigén, amelyet az élő növények és állatok lég­zése, valamint a szerves bom­lás használ fel. A jég alatti oxigénellátás te­hát attól függ, elegendő fény jut-e a plankton és gyökeres vízi növények fotoszintéziséhez. A fény könnyen áthalad a tiszta jégen és elég jól a nem egész sima jégen is. A mérések azt mutatják, hogy a 18 cm vastag tiszta jégen a fény 85 %-ban áthalad. Még a 56 cm-es zavaros felszínü jégen is átjut 11,5 %. A fény áthatolási képességét azonban már 2.5 cm-es hólera­kodás is 10—17 %-ra, a 12 cm hótakaró pedig 2.5 %-ra csök­kenti. A pojjfy jó letelteié?* nem könnyű feladat, kellő hozzáér­téssel és gondossággal azonban jól oldható meg i G e c z ő Béla, kerületi halászati felügyelő (Komárom)

Next

/
Oldalképek
Tartalom