Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-16 / 2. szám
¥ Ut a lehetőségek jobb kihasználásához Sűrű köd borítja a tájat. A fákat fehérbe öltöztette a zúzmara. A zímankós hideg bele-belemar a járókelők arcába. Pitymallatkor a somodi szövetkezet gazdasági udvarában mégis munkához láttak az emberek. — Nem leányálom ilyenkor a munka — mondja Stark József mechanizátor — de menni kell. A feladatok elvégzésre várnak. A gépek nagyobb hányada a szabad *g alatt áll. A traktorosok körülöttük szorgoskodnak. A hideg alaposan próbára teszi őket. Fél óra is eltelik, míg sikerül egyet begyújtani. Csernák Lajos elnök. Képes Imre agronómus, Stark József mechanizálor és a gyalogmunkások megbeszélik a napi munkát. Két-három traktor az Istállók körül dolgozik, míg a többit trágyahordáshoz osztották be. A géppark körül is akad tennivaló. Ha nincs is munkacsúcs, a somodi szövetkezetben mindenki talál munkát. A reggeli munkabeosztás meglöríént. A vezetők most már iparkodnak az irodába, ahol a munkanormak kidolgozása van folyamatban. Benn kellemes meleg várja az érkezőket. Néhány perc múlva megjön Bodnár Ferenc mérnök, a termelési igazgatóság dolgozója is. Asztalhoz ülnek, alaposan bonckés ala veszik a növénytermesztési normákat, hogy a helyi adottságokhoz idomítsak. — Most mondjátok meg a véleményeteket — szól az elnök a traktorosok megbízottjaihoz. — A növénytermesztésben rátok hárul a munka neheze. MütrágyaszórásbóT kilenc, magvetésből hét hektár a norma — olvassa le a táblázatról a mechanizátor. A jutalom itt Is, ott is két munkaegység. — No, mit szólsz hozzá, Zsigrai? El lehet végezni egy műszak alatt? — fordul a kérdezetthez az agronómus. — Nehezen. De szóljon inkább a Pisti. Ő jobban tudja, mint én. — A két munkafolyamatot semmi esetre sem lehet összehasonlítani — vette át a szót Képes Pista, a szövetkezet legjobb traktorosa, búzából kényelmeseit elvetek hót hektárt, sót többet is, míg műtrágyaszórásból szorítani kell a kilencet. Méghozzá műtrágyával dolgozni sokkal veszélyesebb. A somodi szövetkezetben kevés a munkaerő. Főleg a csúcsmunkák idején mutatkozik meg a hiány, A traktorok nyergébe is kéne még egy-két fiatal. És mégis másfelé igyekeznek az emberek. Csak el minél messzebbre a szövetkezettől. Vajon miért? — tesszük fel a kérdést. A válasz egyszerű, Nem találják meg a számításukat. A munkaegység teljes értéke 14 korona. Ahhoz hogy az ipari dolgozók keresetének szintjét elérjék •3—4 munkaegységet kellene jóváírni dolgozónként. Somodiban viszont ezért 14—16 órát kell dolgozni egy traktorosnak. A traktorosok először képviseltették magukat a normák megállapításénál. Képes. Zsigrai és Bujánszky jelenléte hasznosnak bizonyult. Mert ami igaz, az igaz, a kezdet-kezdetén fontos azoknak az embereknek a hozzászólása, akik majd az év folyamán végrehajtják a rájuk tervezett feladatokat. Igazi tanulság ez a vezetők számára is. A szemtől-szembeni egészséges vitából itűnt, hogy tulajdonképpen miért is szorul háttérbe a kezdeményezés, a haladó munkamódszerek bevezetése. Miért nem fizetik rendszeresen a prémiumot? Miért nincs munkaverseny ? Tavaly 60 000 koronát' helyeztek a prémiumalapra. Ebből egész éven keresztül egyszer osztottak valamit. Amikor az év vége közeledett, felhívást kaptak a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságtól, hogy december 31-ig feltétlenül osszák szét a prémiumot, mert ellenkező esetben nem tarthatnak rá igényt. Persze, ilyenkor év végén halomra gyűlik a vezetők feladata. Leltározás, tervkészítés, meg miegymás. Nincs idejük aprólékosan szemügyre venni, vajon milyen alapon és kinek mennyit adtak az összegből. így jutottak el odáig, hogy a prémiumnak nem serkentő, hanem munkakedv rontó-hatása van. Somodiban is megtalálhatják az utat' a lehetőségek jobb kihasználásához. Csak egy kicsit tekintsenek körül a portájukon. Azért' van a vezetőség, az agronómus, a csoportvezető, hogy a helyszínen állapítsák meg, ki milyen munkát végzett. Elsősorban a munka minősége legyen a fokmérője a prémium elosztásának. Egyedül csak ezzel javulhat' meg a szövetkezeti gazdálkodásuk helyzete. Jablonci Lajos A hús- és tejtermelésben nagy jelentőségű az állattenyésztő munkaigényességének állandó fejlesztése. Éneikül ugyanis elképzelhetetlen az állatállomány hasznosságának nőve-1 lése, mivel az igénytelenség, a rendszertelenség könnyen megbosszulja magát a tejtermelésben vagy a súlygyarapodásban. Elmondhatjuk tehát, hogy a gondosság fokozásával arányban növekszik az állatok hasznossága, ami viszont lehetővé teszi a takarmányok tápanyagának jobb kihasználását a hús- és tejtermelésre. A hasznosság növekedése a föltétele ugyanis a termelés fokozásának, a tápanyagok jobb értékesítése viszont a termelési költségek csökkenését segíti elő. Az állattenyésztői munka fejlesztése nem igényel beruházást s a termelési költségeket is csak igen kis mértékben növeli. Mindenekelőtt a nyilvántartás folyamatosságának, rendszerességének megteremtésére és a tapasztalatok következetes fölhasználására van szükség. 63. Min alapszik az állattenyésztői munka? A tenyésztői munkánkban, noha abból Indulunk ki, hogy az egyedek örökölhették a szülők jó tulajdonságait, az egész állomány hasznosságának növelésére törekszünk. Mindez lehetővé teszi, hogy az állományba a legjobb szülök utódjait soroljuk be. A tenyésztői munka fejlesztése szempontjából igen jelentős az a fölismerés. hogy az állatok valamennyi tulajdonsága teljes mértékben az örökölt hajlamoktól és a környezettől íögg. Á tejelékenység pl. 25—30 %han az örökölt hajlamoktól és 70—75 százalékban a környezettől — takarmányozás, istállózás stb. — függ. A tej zsírtartalmának magasságát »gomban — ipintpgy 60 %-ban — az örökölt' tulajdonságok határozzák meg. A tenyésztési munka továbbá kihasználja a változásokat', vagyis azt a jelenséget', hogy a különböző állatok hasznossági tulajdonsága eltérő; hogy a külső viszonyokra különféleképpen reagálnak, és hogy az állatállományban, az átlagon fölüli állatokon kívül átlagos és átlagon aluli hasznosságú állatok is vannak. M Hogyan növeljük ■ a hasznosságot és mi á tenyésztés végcélja? Nem mondunk újdonságot’, ha azt állítjuk, hogy az állatok hasznosságát a jobb etetéssel és gondozással növelhetjük a legjobban. Mezőgazdasági üzemeink többségében sok a kihasználatlan lehetőség e téren; csupán az etetés és gondozás javításával lényeges változást nem érhetünk el az állatok hasznosságának növelésében, mert ez mástól is függ. Az állatállomány hasznossága növelésének további módja (kielégítő takarmányozás közepette) az egyedek hasznosságának fokozatos javítása az örökölhető jó tulajdonságok által. Mindezt persze céltudatosan, a legkorszerűbb állatorvosi ismeretek birtokában kell végeznünk. Az állattenyésztés állandó fejlesztésével a közeljövőben az egyes tehénfa,jtáknál a következő tejhozamot kell elérnünk: # a síkságon tartott, nehézsúlyú vörös-tarka ős szlovák-tarka teheneknél az évi tejhozamnak meg kell haladnia a 38QQ kg-ot, a zsírtartalomnak pedig a 4 %-ot, # a magasabb fekvésű vidékeken tartott, könnyebb súlyú ugyancsak vörös-tarka és szlovák-tarka teheneknél az évi tejhozamnak meg kell haladnia a 3500 kg-ot. a zsírtartalomnak pedig a 4,1 %-pf, # a plnzgaui teheneknél a 2700 kg-ot, a zsírtartalomnak a 4,1 %-ot. A juhásznak jól megy dolga... - mondja a megzenésített költemény, Király Ferenc bátyánk a királyhelmeci ÁG juhásza mostanában nem nagyon ért egyet a költővel, mert a zimankós téli időben is legeltetni kell a nyájat. De azért nem panaszkodik. Tudja, ki kell használni minden lehetőséget, mert szűkösen van a takarmány, viszont « hó alól kikukucskáló dúsan bokrozó rozsnak nem árt a legeltetés. Tapasztalataim a termőkaros orsófák kinevelésében Nagyon sokat hallunk az intenzív gyümölcstermesztésről. A szaklapok részletes leírásokat közölnek az egyes termesztési módokról, az elért terméseredményekről. Az intenzív gyümölcstermesztési forma lényegében új módszer, ami sok tapasztalatot, bőséges szakismeretet kíván a termesztőtől. Jómagam is ezért tartottam fontosnak, hogy aprólékosan megismerkedjek a termőkaros törpe orsófa kinevelésével. A termesztési feltételeknek maximálisan megfelelő helyen (a Vághoz 200 m-re") öntéstalajon 2,5X3 kötésben EM, IV, IX. alanyt telepítettem 1960 tavaszán. Ötven db alanyt helyeztem így el. A sorközökben zöldségféléket termesztettem a terület jobb kihasználása végett. Ugyanazon év augusztusában beszemeztem a kíültetetett alanyokat a következő almafajtákkal: 20 Jonathán, 5 Téli aranypármen, 5 Baumann ranet, 5 Red delicious, 5 Golden delicious, 5 Starking és 5 Ontario. A szemzés nagyon jól sikerült, mindössze három alany került pótszemzés alá. Tavasszal csapra metszettem az alanyokat, majd a kihajtó nemes vesszőket a csapokhoz kötöttem. A fiatal szemzések nagyon szépen fejlődtek, őszig mintegy 90— 120 cm magasra nőttek. Legerősebb fejlődést az Arany pgrmen, a G. és az R. deliciousnál figyeltem meg. A leggyengébbnek a Jonathán bizonyult, Nyár végén a biztosító csapokat kimetszettem. A következő év tavaszán az almasuhángokat 60 cm-ré metszettem vissza, csapot hagyva a fplső harmadik, negyedik rügyet kivakítva. A visszametszett suhángok szépen fakadtak. Az erősen növekedésnek induló vezérveszszőt, amikor elérte a 10—15 centimétert a biztosító csaphoz kötöttem, a többi oldalvesszőt — három-négy vesszőt kiválasztva — megkezdtem az első orsósor kinevelését, a többi 'oldalvesszőt 15 cm hosszúságban nyestem. Amikor a kiválasztott orsóvesszők elérték a 60—70 cm hosszúságot és a ceruzavastagságot, (ez az idő körülbelül július utolsó hete), vízszintes helyzetbe kötöttem le a kis fácskák törzséhez. A kikötésre legcélszerűbb a rafia. A lekötésnél vigyázva jártam el, nehogy a fiatal vesszőt kitörjem. Legkönnyebben a Jonathán, a G. delicious, Starking, Baumann ranet és a R. delicious a felfelé növekedésük miatt nehezebben köthetők le. Időközben a biztosító csapokat kimetszettem. Ilymódon 3—4 orsóvesszővel és 60—120 cm magas vezérvesszővel bíró orsófát neveltem két év alatt’. A szemzés utáni harmadik év tavaszán a fő-vezérveszszőket 35—40 cm-es csapra metszettem, ügyelve arra, hogy túl hosszú ne legyen — a hosszúra metszett vezérvesszővel ugyanis gyorsítanám a fa magasba szökését', ami nem kívánatos. Még mielőtt az orsófa kifakadna, a kötéseket' feilazítom, esetleg a felesleges kötéseket eltávolítóm. A fellazítás azért szükséges, hogy a kötés ne vágjon be az ágba. Időközben permeteztem 2 %-os Nitrosan-nal a pajzstetvek ellen. A Jonathánok már ebben az évben termőre fordultak, míg a többi fajtán elvétve volt található egy-egy termőrügy-csoport. A következő munkákat, tehát' a biztosítócsaphoz kötést, a második orsósort az első orsósorhoz kötöttem. Számottevő termést takarítottam be (22 kg, ebből 18 kg Jonathán). A negyedik évi nevelési az előzőkben leírt módon kezdtem, most sem metszettem hosszúra a fővezérveszszőket. Az alsó orsósor kötelékét még az előző év nyarán eltávolítottam, erre már szükség nincs. Ugyancsak meglazítottam a második orsósor kötelékét, ügyelve arra, hogy ez be ne vágjon, mert a bevágásnál az ág könnyen letörik. A negyedik évben már három orsósori számolhattam meg a termőkaros orsófaalakokon, és a fa magassága 160—170 cm, oldalátmérője 100—120 cm volt. Ilyen alapból kiindulva, az összes védekezési munkát elvégeeve a múlt év őszén 220 kg elsőosztályú almát szüreteltem. Termés-megoszlás fajták szerint: 158 kg Jonathán, 20 kg Baumann ranet, 22 kg G. és R. delicious, 12 kg Téli aranyparmen és 8 kg Starking. A számadatból kitűnik, hogy a legkorábban termőre forduló, kiváló bőtermő a Jonathán, míg a többi fajta — beleszámítva a deliciousokat is — későbben fordulnak termőre. 1 Megállapítottam, hogy a Baumann ranet termökaros orsófának nem célszerű, ritka ágrendszert alkot, felkopaszodásra hajlamos és állandó metszést kíván, pedig a termökaros orsófaalak metszést nem kíván, kivéve a fővezérvesszo évenkénti visszametszcsét. Az ilyen módon nevelt orsófa 10—12 ev alatt éri el teljes fejlettségét. Végezetül még annyit, hogy a termőkaros orsófa-alak nemcsak háztáji alkalmazásban kiváló, hanem szélessoros telepítés mellett az egyik legintenzívebb termesztési faalak. Slczák István, a Nagymegyeri Mezőgazda- igi Műszaki Középiskola tanítója ültess fát, ha mást nem, lombot ád A házikertek gyümölcsfákkal való telepítéséről szeret-* nék néhány mondatban tanácsot adni azoknak, akik még nem rendelkeznek a legszükségesebb szakismerettel. A legtöbb községben van gyümölcstermelő egyesület, ahol szakszerű tanácsot kérhetünk. A tél folyamán részt vehetünk szakelőadásokon, módunkban áll tudásunkat, ismeretünket bővíteni. A hézikertbe lehetőleg bokor- vagy törpefákat ültessünk. mert ezek korábban, rendszeresebben teremnek, mint a magas törzsű fák. Kezelésük, gondozásuk könynyebb, kis területen ízlésünknek és szükségletünknek megfelelően több fát helyezhetünk el. Különböző időben érő fajtákat ültessünk. A nagy helyet elfoglaló dió, cseresznye nem idevaló, mert ez a kert legnagyobb részét beárnyékolja. A nagy koronát növesztő fák inkább az udvarba valók, ahol szükség van az árnyékra. Míg a fák nem árnyékolják be a térközöket, ültessünk közéjük alacsony növésű kapásnövényeket (bab. borsó stb.). A kukorica vagy a kalászosok erősen hátráltatják a fák fejlődését, elvonják a nedvességet, s ez első évben ki is pusztíthatják a fiatal fácskékat. Köztesnek ribiszke, málna, eper is ültethető. Száraz talajokba ősszel a fagy beállta előtt, míg tavasszal a nyirkosabb, ridegebb talajokba ültessük a fácskákat. Az őszi ültetés előnye, hogy az őszi melegebb napokon megindul a gyökérképződés, s erősebben fejlőd-1 nek, mint a tavaszi ültétésüeké. Ültetésre csak fiatal, két-hároméves erőteljes, dús gyökérzetú és egészséges fajtahiteles oltványokat vásároljunk. A gyümölcsfák térszükséglete négyzet méterek-1 ben a következő: Közép-vagy Magas'törzsü: alacsony! Törpe alma 10—12 8—10 ' 4—8 körte 10—12 8—10 4—5 Sárgabarack 8—10 6—8 5—6 őszibarack — 4—5 — Ültetés előtt a sérült gyökereket a sérüléstől az egész-« séges részig éles késsel (ollóval) vissza kell metszeni. A vastagabb gyökéren új lapot vágunk. Az aránytalanul hosszú karó- vagy oldalgyökér felónyire is visszametsz-hető. A metszési lap mindig ferde és lefelé néző legyen. A tavaszi ültetéshez az ősszel kiásott gödrött télen át hagyjuk nyitva, hogy a csapadékot befogadhassa és jól átfagyjon. Ültetéskor a jobb földet húzzuk az aljára. A többit a gödör környékéről, a feltalajból húzzuk össze. Őszi ültetéskor az éretlen földből kupacoljuk fel-a fák tövét, s tavasszal ebből készítsünk vízfogót. Végezetül ne feledkezzünk meg a meglévő gyümölcsfáink téli permetezéséről sem. A fák nyugalmi állapota novembertől márciusig tart. Szélcsendes, fagymentes időben végezzük a permetezést 3 %-os Arborollal (esetleg 2 %-os Nitrosannal). Nagy József (Párkánynána) meg Ne feledkezzünk a kert ingyenes napszámosairól, a hasznos madarakról, amelyek a tartós hidegtől nagyon sokat szenvednek, sajnos, számosán el is pusztulnak, mert a hóval, jéggel vagy zúzmarával borított kertben nem találnak élelmet■ Kiagyon sok hasznos kismadár életét menthetjük meg, ha rendszeresen gondoskodunk élelmezésükről. Ha nincs madáretetőnk, készítsünk a közölt rajz alapján. Táplálékul olajos magvakat (napraforgót, tök-, kender-, repcemagot), apróra vágott hús- és sózatlgn szalonna darabokat rakjunk az etetőbe. Az üres napraforgótányért faggyúval kiöntve, majd kendermaggal telenyomkodva, felakaszthatjuk cinkéknek, olyan helyen, ahol a macska nem éti el okét. SZABAD FÖLDMŰVES 1965. »anuar IS. M Figyelmet szentelnek-e ■ az állattenyésztői munks fejlesztésének?
