Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-16 / 2. szám

Az f965. évi terv megvalósításának ösztönzői a muzslai EFSZ-ben Az emberi tevékenységnek ősidők óta voltak hajtóerői, ösztönző ténye­zői. amelyek egyszer lassabb, máskor gyorsabb ütemet diktáltak a fejlődés, a haladás útján. Ezek legtöbbje versengés és harc volt; az emberek ver­sengése egymással, versengése az idővel és önmagukkal; az emberiség harca bizonyos eszmékért, harca az anyagiakért, s mindez állandó össze­függésben a jobb sorsba vetett reménnyel. Hogy a haladás, a felemelkedés tempója az adott helyi körülmények között a lehető legnagyobb legyen, manapság sem szabad letérni az eddigi útról. Jól tudják ezt a muzslai EFSZ- ben is, ezért az 1965. évi termelési és pénzügyi terv teljesítése érdeké­ben, az emberek alaptermészetének figyelembevételével olyan ösztönző tényezőket mozgósítanak, amelyek biztosítják a feladatok idejében és jó minőségben történő elvégzését. Ezek felől érdeklődtünk a szövetkezet ve­zetőségének néhány tagjától, Petrik József elnöktől, Zalaba András öko­­nómustól és Szabó István zootechni­­knstól. A beszélgetés alapján elmond­hatjuk, hogy A TERVKÉSZÍTÉS 1965-re nem csupán az agronómus és a zootechnikus munkája, mint eddig, hanem soktagú kollektíva „hangya­munkája“, amelyben érvényesülnek a más munkaszakaszon dolgozók véle­ményei is. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze“, s így azelőtt meg­történt, hogy biztonság kedvéért a reálisnál kisebb hozamokat, vagy súly­­gyarapodást terveztek az illetékesek, nehogy túl kelljen feszíteniük magu­kat a munkában. Mindez, meg a minő­ség kérdése érinti a pénzügyi tervek alakulását. Például az 1860 q sertés­hús javasolt minőség szerinti eladási ára 11 korona volt kilogrammonként, ami közös megegyezés után 11,50 ko­ronára alakult, s 93 ezer korona olyan bevételt jelent, amellyel a tervben számolni lehet. A növénytermesztésben pl. a do­hány ajánlott bevételét 630 ezer koro­náról 840 ezer koronára emelték, mi­közben a tervezett terület az eddigi 25 hetkárról nem emelkedett. Mindez LEHETŐVÉ TETTE az 1964-ben tervezett 9 583 000 koro­nás pénzbevétel 1965-re történő jelen­tős emelését, mégpedig 10 500 000 ko­ronára. Ez a csaknem egymillió koronás pénzbeni bevételtöbblet felbátorította a szövetkezet vezetőségét arra, hogy tárgyalásra bocsássa az új állami nor­mák bevezetését. A munkaegység ér­téke 18 korona (16 korona pénzben, 2 korona gabonaértékben), amit a 20- ika körüli osztalék kiosztásakor még valószínűleg 1 koronával megtetéznék. Ez attól függ, hogy milyen összeg ke­rül az üzembiztonsági alapra és a ta­karmányalapra. A szilárd bérezést' egyelőre még nem vezetik be, pedig már tanulmányozták a környező szö­vetkezetek helyzetét, ahol ezen a té­ren már van tapasztalat. A munka­egységenkénti 1.5 kg gabonáról a tag­ság zöme még nem akar lemondani. Megszokták, hogy gabonában és hús­ban önellátók. A tervteljesítés ösztönző tényezői közül legfontosabbak a szocialista munkaverseny meg a PRÉMIUMRENDSZER. A szocialista münkavérsény bővíté- 9ét lehetővé teszik a jövőben is a most' már jelentős tapasztalatokkal rendel­kező egyetemesén gépesített brigá­dok. A prémiumrendszer eddig is be­vált mutatóit meghagyják, egyeseket a tapasztalatok alapján módosítják, illetőleg újakat állítanak be az állami norma-rendszer átvételével kapcso­latban. Például a mélyszántás heti teljesít­ménye egy DT—54-es lánctalpas trak­torral 36 hektár volt. Ha a traktörista ezt túlteljesítette, 100 korona pré­miumban részesült. Ennek ösztönző hatására sikerült november 24-ig tel­jesíteni a mélyszántást. Egy egészen kis hiba mégis becsúszott a receptbe, mert a felszántott táblákat „nem szegték körül". Ezt' ebben az évben már hozzákötik a munka elvégzésének minőségi mutatóihoz és csak a teljes befejezés után fizetik ki a prémiumot. A helyi prémium egyúttal arra is ösz­tökélte Mészáros László és Jenei László DT—54-esen dolgozó traktoro­sokat, hogy a járási szocialista mun­kaverseny keretein belül a megszabott 500 hektáros teljesítményt (két vál­tásban pl. Jenei László a fiával) 50— 60 hektárral túlteljesítsék. Úgy lát­szik náluk még jobbak is voltak, mert az 1000—1000 korona jutalmat nem kapták kézhez, vagy elfeledkeztek ró­luk? A cukorrépa beszállítása 1964-ben 20 nap leforgása alatt megtörtént és október 10-ig befejeződött. Az ökonó­miai ösztönzőkön kívül a GÉPEK SEGÍTETTEK a legtöbbét. Ugyanis két NrCN—120 jelzésű rpparakodó gépet vásároltak, amelyeket elülső erőátviteli berende­zéssel ellátott Zetor 3011-es traktorok elejére szereltek fel. Az ilyen gép alkalmazásával 4,28-szor kevesebb kézi munkaerő szükséges a répa pót­kocsira rakásához és szállításához. Minden réparakodó géphez kialakítot­tak egy munkacsoportot, amely nyolc emberből állt. Ebből három traktoros volt, a többi úgynevezett gyalogos munkaerő. A munkacsoport napi 700 q cukorrépa átvevőhelyre, vagyis a va­sútállomásra szállításáért mázsánként 0,70 koronát kapott. Ha ezt a meg­szabott napi •haennyiséget túlteljesí­tették, úgy mázsánként egy korona jutalomban részesültek — az egész mennyiségre vonatkozóan — tehát 30 fillér volt mázsánként a prémium. Ha a traktoros munkagépe havonta tíz óránál kevesebbet állt géphiba miatt, úgy kezelője száz korona pré­miumban részesült. Ez a traktorost a napi gép-karbantartás lelkiismere­tesebb elvégzésére ösztönözte. A növénytermesztésben bevezetésre kerülő közel negyvenféle egyszeri cél­prémium (idényprémium) között sze­repel a szőlészeti munkák jutalmazása is. Például új szőlő telepítésekor 90 százalékos megfogamzás esetén a sző­lészeti csoport minden hektárnyi te­rületért 200 korona prémiumban ré­szesül. Idén egyébként a szövetkezetnék 46 hektárnyi újtelepítésű szőlője lesz, ami 1970-ben 80 hektárra növekedik. Ha a gabona vetése a_ megszabott határidőn belül és megfelelő minőség­ben történik, hektáronként 5 korona prémiumot' fizet ki a szövetkezét. A trágyáié kihordásával kapcsolat­ban is gondoltak a premizálásra. TtäC mindén 16 térést meghaladó további fuvarért a traktorista és segítőtársa két koronát kapnak. A sertésfarmon lévő összes trágyatégödrök kihordá­sáért ezek a dolgozók 200—200 korona jutalomban részesülnek. Ha a gépi sarabolást, megfelelő mi­nőségben végzi el a traktoros és se­gítőtársa, minden hektárnyi megmű­velt területért 8 korona prémiumban részesülnek. Minden munka elvégzé­sének minőségét és mennyiségét bi­zottság vizsgálja meg és csak jóvá­hagyás esetén kerül kifizetésre a pré­mium. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN a tervek összeállítása során vita tár­gyát képezte az, hogy milyen súly­­gyarapodást irányozzanak elő a ser­téstenyésztésben. A hízósertések ter­vezett súlygyarapodását 1965-re napi 50 dkg-ban, a növendékállatokét (12— 40 kg-ig) pedig 23 dekagrammban szabták meg. A főtervben az egybe­veti átlagos súlygyarapodás 30 dkg lesz ebben az évben, a tavalyi 29 dkg­­mal szemben. Egy anyasertéstől 12 el­választott malacot ajánlottak előirá­nyozni a tervben, mely számot vita után 12,5-re alakult. Minden ter­ven felül elválasztott malacért a pré­miumot 60 koronában szabták meg. Egy gondozóra harminc sertést bíz­nak. A tervben összesen 600 darab hízósertés, valamint 750 darab növen­dék szerepéi. Minden üsző tehénállományba tör­ténő átvezetéséért elles után 60 koro­na prémium jár. Ennek egyik részét az üsző gondozója, a másik részét az új tehén gondozója kapja meg. Csibenevelés terén az elhullások csökkenéséért 14 napos korig 4 %-os elhullás esetén 300 korona prémium jár, 6 %-os elhullás előfordulásakor a prémium 150 koronára csökken. Ti­zennégy napos kortól 14 hetes korig 3 %-os elhullás esetén a prémium 300 korona, 6 % elhullás előfordulásakor pedig csupán 150 korona. Az egyszeri (célprémiumok) idény­prémiumok kifizetésére a béralap 7 százalékát tervezi a szövetkezet veze­tősége. Csupán néhány példát ragadtunk ki, hogy nagy vonalakban ismertessük az 1965. évi termelési és pénzügyi terv végrehajtásának ösztönöző tényezőit, ahogy azokat a muzslai EFSZ-ben az eddigi tapasztalatok alapján összeállí­tották. Reméljük, hogy az egyeteme­sen gépesített brigádok munkája, a munkaverseny és a prémiumrendszer az eddiginél magasabb eredményekhez vezet. , Kucsera Szilárd Kitüntették a legjobb traktorost Antal János, a negyédi EFSZ trak­torosa már 1963-ban egyike volt a galántai járás legjobbjainak. Már ak­kor is jól tudott bánni a vasparipával, s a járási szocialista münkavérsény győztese lett. Idén épp úgy mint tavaly kivívta az első helyét’ az őszi mélyszántásban. Összesen 925 hektárt Szántott fel. Munkáját értékelte a mezőgazdasági termelési igazgatóság s az 1000 korona pénzjutalom mellé odaítélték néki „A mezőgazdaság legjobb dolgozója" ki­tüntetést. K. F. (Galant»)’ A baromfira télen rs ügyelni kell A baromfi tenyésztése és ’termclő­­kfépességének növelése nagy elővigyá­zatosságot és odaadó munkát igényel. A tyúkok az időjárás változására ’eléggé érzékenyek, s nagyon rn'eg­­ronthatja a baromfi termelőképessé­gét a hideg. Ezért a gondozónak az időjárást mindig figyelemmel kell kí­sérnie. A tojáshozam télén a hideg időjárás végett csökken. A gondozó­nak a tél beállta előtt ügyelnie kell, hogy az állatokat meleg épületbe he­lyezze. Tudjuk, hogy ha az épület hi­deg, tojáshozamot nem várhatunk. Több helyen panaszkodnak, hogy sok­­takarmány fogy, tojás pedig nincs. A tyúkok ugyanis a nagy hidegben az eléjük adott takarmány jelentős ré­szét a test hőfokának fenntartására használják. Télen arra is vigyáznunk keli, hogy az épületek né legyenek huzatosak, de emellett jól szellőztes­sük azokat. A huzatos épületben £ SZABAD FÖLDMŰVES 1«65. január 16. gyakran fellépnék á-betegségek. Átéli folyamatos tojástermelés érdekében biztosítanunk kell minél több fehérje­dús keveréket és jó minőségű zöld­­takarmányt, amelyet mesterséges úton tudunk előállítani. Télén a zöldtakar­mány (csíráztatott gabonaféle) egyik erőforrása a tojástermelés növelésé­nek. Elősegíti a 'tojástermelést az is, ha az élesztőt erjesztett állapotban, lan­gyosan adjuk az állatoknak. Az erjesz­­tett élesztő összeállítása a következő: 50 kg speciális baromfikevferékhez 1 kg élesztőt adagolunk, melyet jól szétkéverünk, 40 C fokos vízben, majd a keveréket meleg helyen tartjuk és kétóránként felkeverjük, hogy a leve­gő hatására meginduljon az erjedés. Ebben a helyiségben 20 C fokon tart­juk a hőmérsékletet'. Adhatunk hozzá még melaszt és sárgarépát is. Az ’er­jesztett takarmányt a tyúkok friss állapotban nagyon jól értékesítik. Télén a tojástermelést nagyban elő­segíthetjük, ha a nappalokat mester­ségesen meghosszabbítjuk. A mester­séges meghosszabbítást villanyfénnyel érhetjük el. Telente fél órával növel­jük a nappali világosságot'. Ezt a mű­veletet főleg fiatal tyúkoknál alkal­mazzuk. A mesterséges fény a szem idegrendszerén keresztül közvetlenül a petefészekre hat, s ez eredményezi a fokozottabb tojástermelést. Télen, amikor a baromfi nem tartózkodik a kifutókban, az épületben kavicsot szó­runk el, hogy azt a baromfi felcsip­kedje és hasznosítsa az emésztésnél. Kavicshiány esetén sok esetben el­hullás is fennállhat. Már megfigyel­hettük, hogy télen a tyúkok sokszor egymás tollát csipkedik. Ez magában még nem betegség, csupán annak a tünete, hogy a takarmánynak ásványi anyag vagy fehérjetartalma nem ki­elégítő. Figyelmeztetés 'ez a gondozó számára, hogy megjavítsa a baromfi­­tápot. Máskülönben előállhat a veszé­lyes kannibalizmus. Nagy Imre (Nagylég) Száz birka pusztult el egy nyúl miatt Januári és februári vadásznaptár vadfógó berendezésék felállításá­val tegyük őket ártalmatlanná. A 23/1962 Zb. számú vadásztörvény 21. szakasza b) és c) bekezdései­nek megfelelően irtsuk a kóbor kutyákat és macskákat. Csírájában fojtsuk ei a vadorzók és pecsenye­vadászok nem kívánatos garázdál­kodását. Kísérjük állandóan figye­lemmel a vadállomány létszámát és egészségi állapotát, valamint megelőző intézkedések foganatosí­tásával igyekezzünk gátat vetni a vadbetegségek elharapózásának. Mivel a vadászidény befejeződött, januárban és februárban a szlová­kiai kerületekben csupán a követ­kező állatok lőhetők a Földműve­lésügyi Minisztérium 25/1962 Zb. számú hirdetménye szerint: dú­­vad — vaddisznók kivételével —, farkas, hiúz, róka, erdei és hegyi nyest, vadmacska, üreginyúl, gö­rény, menyét és hölgymenyét, ger­­lice, egerészölyv, holló, héja, var­jú, szarka, szajkó, csóka és nagy kárókatona. Február T6. után vad­disznó malacai is lőhetők. Fakó pézsmapockot csak élve szabad fogni, vadászása tilos. a vadászegyesületek évi taggyűlé­sét'. A taggyűlésen megtárgyalják a vadgazdálkodás és vadászat terv­feladatait, az évi jelentést, a köny­velési kimutatásokat, az ellenőrök jelentését, a haszonhozam hová­­fordítását, a veszteségek megtérí­tését és az új funkcionáriusok megválasztását. Az év elején ugyancsak lezajlanak a Csehszlo­vák Vadászok Szövetsége körzetei­nek taggyűlései. Az előbbi évekkel ellentétben ezeken a gyűléseken idén nem választanak majd új funkcionáriusokat az egyes körze­tek szerveibe. A Csehszlovákiai Vadászok Szö­vetségének körzetei kötelesek a vadászzsákmányt értékelni és feb­ruár 15-ig a szövetség járási bi­zottságához jelentést felterjeszte­ni. Ennek a jelentésnek tartalmaz­nia kell a legjobb vadászegyesüle­tek névsorát, amelyek a meghatá­rozott feltételek betartása mellett példásan teljesítették az élővad­fogás tervét. Mindezekre az ada­tokra azért’ van szükség, mert azoknak alapján végzik az egysé­ges vadászverseny értékelését. Ha valaha, úgy ezekben a der­mesztő téli hónapokban szorul a vad leginkább az ember segítsé­gére. Táplálékának csak lényegte­len hányadát képes egyedül meg­keresni. Rendszeresen és kiadósán kell tehát gondoskodnunk az álla­tok takarmányozásáról erdön-me­­zőn egyaránt. Az egyes takarmány­­féléket megfelelően váltogatjuk, az adagok nagyságát a mindenkori időjáráshoz és a hótakaró magas­ságához idomítjuk. Tördeljünk fia­tal hajtásokat a nyulak számára, hogy legyen mit rágcsálniuk. Szór­junk ocsút és homokot a fogoly- és fácánetetőkbe. A csapásokról és ösvényekről eltakarítjuk a havat. Ezzel is megkönnyítjük a vad szá­mára a nyalósókészletek és vad­etetők megközelítését. Feltördfeljük * a források, vízfolyások és tavacs­kák jégtakaróját, hogy biztosítsuk az ivóvízkészletek hozzáférhetősé­gét. Ugyanakkor a többi vadász­berendezés tisztántartását sem szabad elhanyagolnunk. Nem csekélyebb gondot fordítunk a vadvédelemre. Lőjük a kártéko­nyakat, illetve csapdák és egyéb Tekintetnél az élővadfogás tava­lyi, felette kedvező viszonyaira a Földművelésügyi Minisztérium ja­nuár 15-ig engedélyezi azoknak a nyulaknak a lelövését', amelyeket élve szándékoztak fogni, feltéve, hogy az illető körzetben teljesítet­ték az élővadfogás tervfeladatait. Az ilyen vadászat a hét bármely napján rendezhető, az engedélyt a JNB állítja ki. Elismert és önálló fácánosokban borzra és sündisznóra, halastavak és egyéb víztárolók környékén pe­dig szürkegémre lehet vadászni. Az év elején haladéktalanul le­zárjuk a vadlelövés múlt évi ki­mutatását, amelyet lelkiismerete­sen feldolgozva január 28-ig kelt benyújtani a Népi Ellenőrzés járási bizottságának. A JNB rendelkezéséinek megfe­lelően meghatározott' napokon vad­számlálást rendezünk, amelynek eredménye a vadgazdálkodás, vala­mint a statisztikai kimutatás alap­ját képezi majd a tavaszi törzs­­állományra vonatkozóan. Január végéig még kel! tartani Különös tömegszerencsétlenség előidézője volt egy nyúl Mecsekná­­dasdon. Süveges Sándor, a szövet­kezet juhásza meredek lejtőn te­relgette lejeié a nyáját, amikor a békésen legelésző állatok egy tapsi­füles váratlan felbukkanásától meg­riadtak, s a 600 birka eszeveszett futásba lendült. Szerencsétlenségükre a lejtő al-HÍREK Ausztria keleti részében, a Bécs­­környéki Morvamfezőn és Laxen­­burgban, de mindenekelőtt a ma­gyarországi Fertőtó nádasaiban túzok is fészkel. A legelőnyösébb vadászterület éppen a magyar ha­tárvidékre, Burgenland körzetére tehető, ahol 1962—1963 telén 178 túzokot észleltek. A tüzokállományt azonban veszélyezteti a kisparasz­­tok földjének belterjes művelése. ján széles sövény vetett gátat a rohanó nyájnak, az összetorlódott juhok egymást nyomták, tiporták. A juhász igyekezett szétválasz­tani a birkákat, legalább harmincat sikerült is élve kihúzni a tömkeleg­ből, háromszor annyi azonban ott veszett. Négy Iáján száz agyongá­zolt, megfulladt birka maradt a helyszínen. A Szovjetunióban csak Ukrajna és a Volga térségében található számottevőbb fogolyállomány. A Szovjetunió európai részének észa­ki övezetében a kemény fagyok kö­vetkeztében csupán 10 fogoly esik átlag minden 1000 hektárra. Ugyan­akkora területen viszont 10—100 foglyot számláltak a délibb fekvésű vidékeken. A fogolyállomány fel­töltésére széleskörű intézkedése­ket tettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom