Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Jó szövetkezet-gazdag tagság „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel“ — tartja a közmondás. Nos, a csécsiek e szerint cseleked­tek, amikor az 1476 hektáros gazda­ságukhoz hozzácsatolták Szőlöske 302 hektáros határát. A kis terület valóban csak egy „lépést“ jelentett a csécsi szövetkezetnek, mégis így lett teljesértékü, mindennel felsze­relt gazdaság. A két szövetkezet ki­egészíti egymást. Nézzük meg, ho­gyan lett a két szövetkezetből egy egész, egy megbonthatatlan, szilárd egység. A két község között mindig nagy volt az ellentét. Az emberek nem tudtak megegyezni. A szőlőskeiek irigyelték a csécsiek jó termőföldjét, a sík. határt, a gazdag termést — a csécsiek viszont árgus szemmel nézték a szőlőskeiek kövér állatállo­mányát, a bőséges legelőt. Mert a határ, annak ellenére, hogy egymás mellett terül el - eltérő. A csécsieké sík, egyenes terület, a répatermesz­tő körzetbe tartozik, míg a szőlős­­keieké a burgonyatermesztő körze­tében jqbb feltételek vannak az ál­lattenyésztéshez, mint a növényter­mesztéshez. Az egyesítés szükségessé vált. Talán nem is annyira a csécsiek, mint a szőlőskeiek részéről. A kis területen mindenféle növényt ter­mesztettek, s bizony a dombos, silá­nyabb földben nem nagyon termett meg az igényesebb növényfajta. En­nek ellenére azonban jól bevált a burgonya, len, s kitűnő feltételek vannak az állattenyésztéshez, legel­tetéshez. A gépeket nem tudták tel­jes mértékben kihasználni, kom­bájnnal pedig egyáltalán nem dol­gozhattak. A régi ellentétek miatt a vezető­ség egy kicsit félt az egyesítéstől. Nehezen képzelték el, hogyan értik majd meg egymást a szövetkezeti tagok. Ugyanis a szőlőskeiek szlová­kok, a csécsiek pedig magyarok. Nem került sor különösebb bonyodalmak­ra. A munka megindult, a két szö­vetkezet tagsága egyetértésben dol­gozik. Az egyesítés után megkezdték az átszervezést. Az állatállományt két csoportra osztották. A TBC-s állo­mány nagy részét kiselejtezték, s helyébe egészséges állatokat vásá­roltak. A meglévő TBC-sek Csécsen maradtak, az egészségeseket Szőlős­kére vitték. Az istállótérség elegen­dő mind az egészséges, mind a beteg állomány számára. Szőlőskén az egészséges állomány tavasztól őszig friss legelőn lehet. A csécsi réteket, legelőket felszánt­ják. Lecsapolással javítják a talajt s így értékes szántóföldhöz jutnak. A szövetkezet alakulásakor 300 hek­tár legelőjük volt. Ma már mindössze 100 hektár, de a közeljövőben ezt is felszántják. Helyette inkább a sző­­löskei határban szélesítik a rét, és a legelő területét. A szántóterület 25 °/o-án takarmányt termesztenek. A nagy határban lehetővé válik a gépek maximális kihasználása. Csé­csen már eddig is majdnem minden munkát géppel végeztek, míg Sző­­löskén hiába volt sok gép, — nehe­zen tudták alkalmazni. Az 1779 hek­táros, egyesített szövetkezetben most négy lánctalpas, 28 kerekes traktor, 4 gabonakombájn van, de a különböző talajművelő eszközök sem hiányoznak. A munkától nem félnek a csécsiek, hiszen eddig még minden évben ju­tott idő arra is, hogy más szövetke­zetnek segítsenek. Aratás idején a poprádi járásban és Csehországban jártak a kombájnok. Most legfeljebb nem mennek a távoli szövetkezetek­be, s otthon végzik el időben az ara­tást. A növények elhelyezése is meg­változik. Lehetővé válik, hogy az egyes növényfajtákat megfelelő földbe tegyék. Cukorrépát például ez évben Csécsen 45 hektáron, Sző­lőskén pedig öt hektáron termesz­tettek. Jövőre csak a csécsi határ­ban lesz cukorrépa, hiszen itt az elő­feltételek sokkal jobbak, mint Sző­lőskén. Viszont a rozsnak, zabnak, burgonyának megfelelőbb a szőlőskei határ. Ügyes szervezéssel, egy kis áttekintéssel minden növényfajtát a legmegfelelőbb helyre tehetnek. A munkaszervezésre nem lehet panasz. A vezetőségben mindkét rész képviselteti magát, így jól is­merik a problémákat. A napi munkát mindig előző este tárgyalja meg az elnök, agronómus, a két növényter­mesztő csoport és a komplexbrigád vezetője. Majd telefonon értesítik a szólőskei részleg vezetőjét, hogy még ő is időben beszélhessen az ot­tani emberekkel. A szövetkezeti ta­gok, traktorosok kora reggel kapják meg a napi feladatukat. A szövetkezetben 203 állandó dol­gozó tevékenykedik. A munkák leg­nagyobb részét a komplexbrigád végzi, s ahol csak lehet, géppel dol­goznak. A komplexbrigád két részből áll. Mindkettőbe 40—40 ember tar­tozik. A testi munkát a minimumra csökkentették. Mindössze tíz gyalo­gos dolgozik a csoportban. Ha a szövetkezet pénzügyi helyze­tét nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a jól, közepesen gazdálkodók közé tartoznak. Hiába érnek el magas eredményeket, hiába „szorítják" ki a földből a maximumot, ez mégsem jelent nagy pluszt az évvégi mér­legben. Mégpedig azért, mert óriási nagyok a kiadások. Főleg takarmány­ra költenek sokat. Ha nincs elég ta­karmány, nincsenek állattenyésztési termékek sem, nincs trágya. Viszont ha nincs trágya, nem terem a föld. Van olyan terület, amelyet a szövet­kezet alakulásától még nem trá­gyáztak. S mit iehet várni az ilyen földtől. Vajmi keveset. A munkaegységekre 10 korona elő­leget fizetnek. Osztalékra nincs ki­látás. A szövetkezeti tagok mégi| jól élnek. A háztájin kívül a tagok évi átlagos keresete 12 000 korona, de a traktorosok, kocsisok, állatgondozók fizetése meghaladja a 24 000 koronát is. A tagság gazdag. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a faluban 30 személyautó, új családi­házak, rengeteg televízió, modern berendezés, háztartási gépek vannak. S ez mind a szövetkezetből. Ez a tény világosan mutatja, hogy jól él a csécsi szövetkezet tagsága. Az egyesítéstől sokat várnak. Min­denekelőtt azt, hogy még gazdagabb, életképesebb legyen szövetkezetük. Természetes, ez majd a tagok javát is szolgálja, mert minél rentábilisabb a szövetkezet, annál gazdagabb a tagság. Zsebik Sarolta Kiegyenlített számlával Az őrösi szövetkezet irodájában asztal mellett ülő embereket találtam. Gondoltam, hogy ilyenkor év végén, a jövő évi terv kidolgozásán fáradoznak, bonckés alá veszik az idei termelési­pénzügyi tervet. Nem tévedtem. Ilyen­kor alkotnak tiszta képet az egész évi termelésről, a jövedelmezőségről, az osztalékról. Persze, ez még titok. Csupán az ökonómusok sejtik hozzá­vetőlegesen, hogy melyik oldalára bil­len a mérleg. Az őrösi szövetkezét határában is sok kárt okozott idén a szárazság. A 285 hektár gabonafélékből nyár elején le kellett kaszálni 105 hektárt, így a 78 vagon helyett csak 24-et csépeltek. Ebből éppen csak a vető­magot tudták meghagyni. Takarmá­nyozásra alig maradt. Az állammal 3350 mázsa eladásra kötöttek szerző­dést, a valóságban viszont csak 550 mázsát adtak el. így tehát a gabona­­nemüekböl több mint 300 000 koroná­val lett kevesebb a bevételük. A lucer­nát— 10 hektár kivételével, ahoi ön­töztek — egyszer kaszálták, és a ho­zam alig haladta meg a 18 mázsát. A 73 hektár lóhere egyszeri kaszá­lásra 6 mázsa átlagtermést adott. Az aránylag vizenyős 101 hektár rétet is csak egyszer kaszálták. A hozam itt sem volt kielégítő. Kukoricából is ke­vés termett. Amikor összeadták a nö­vénytermesztésből befolyt összeget, megállapították, hogy az 1 075 000 ko­ronával kevesebb, mint a tervezett bevétel. Beszélgetés közben Csontos Gábor elnök megjegyezte: — Az a szerencsénk, hogy a szö­vetkezet az utóbbi hét év alatt meg­erősödött. Rendszeresen fizettük a 10 korona előleget. Az év végén még mindig mutatkozott valami osztalék. Már 20 koronánál is többet fizettünk. Reméljük, hogy most is cseppen va­lami. Bíznak az állattenyésztésben. Egész esztendőn át jól jövedelmezett a to­jástermelés és a tenyészkacsa farm. Húsból is jóval több került eladásra a tervezettnél. Egyedül a tejtermelés nem hozta meg a várt eredményt. De amint látják, a 2 300 000 korona meg lesz az állattenyésztésből. A szövetkezet jövedelmének kiala­kulásában nagy szerepe van a homok­bányának. Évente mintegy 600 000 ko­ronát hoz a házhoz. A téli hónapok­ban — novembertől márciusig — 5 traktor és 9 ember szállítja a ho­mokot a géresi állomásra ahol vagon­ba rakják és küldik a magasépítke­zési vállalatnak. Az őrösi szövetkezet tagjai mindent megtettek a sikerekért. A lemaradást egyedül a szárazság okozta. Kevés a takarmányuk. De idejében gondoskod­nak a takarmányalap pénzbeli feltöl­téséről, s így alkalomadtán vásárol­hatnak. Ha kevés is a ' takarmány, igyekeznek célszerűen felhasználni, hogy az állományukat nagyobb nehéz­ség nélkül átteleltethessék. Megértő emberek laknak Örösön. Látják, ha nem termett, nem lehet bőségesen osztani. Elsőbb a közös. Át kell vészelni a telet. Ha nem is lesz meg a munkaegység másik fele, nem csüggednek el. Tiszta számlával kez­dik az újévet. Bíznak abban, hogy nem lesz minden esztendő mostoha. Ősszel megtették a magukét a jövő évi ter­més sikeréért. Meg aztán a szárazság­tól sem félnek annyira, mint eddig, mert a szántóföldjük egynegyedén mesterségesen oltják majd a növé­nyek szomját. Jablonci Lajos Deviza Finnország fokozza tenyészállat­kivitelét — főleg az ayrshire fajta tenyészüszőkből. Tavaly 600 darabot adott él, főleg Svédországnak, Cseh­szlovákiának és Norvégiának. A leg­közelebbi években ebből a fajtából 6000—8000 darab tenyészüsző lesz az évi kivitelük. Ezt a rendkívül fejlett szarvasmarha-állomány lehetővé te­szi: évente a tenyészállatok szapo­rodásának száma éléri a százezer da­rabot; énnek 40 %-a szükséges a finn tehénállomány feltöltésére, illetve utánpótlására. A tehenek átlagos tej­hozama 1964-ben 4328 tiler volt, 4,5 százalékos zsírtartalommal. (ro) Zúg, búg a repülőgép Cukorrépából és dohányból félmillió korona osztalékra A múltkor megígértem, hogy el­mondom, hogyan értünk el az aba­­falvi szövetkezetben cukorrépából 458.37 mázsát, dohányból pedig 23,36 mázsa hektárhozamot. Tavasszal és nyáron nagy szárazság volt nálunk is. A növények silányan fejlődtek. A szövetkezet vezetősége és tagsága már májusban látta, hogy a kalászosokra nem számíthatunk. El­határoztuk tehát, hogy a kapásnövé­nyeknek gondját viseljük, mert csak ebből várhatunk jövedelmet. Ügy döntöttünk, hogy azokat a növénye­ket, amelyek a víz közelében vannak, öntözzük. így a cukorrépát, dohányt, korai burgonyát és a lucernát. A ker­tészeti öntözőberendezés állandóan a 10 hektár zöldségest öntözte. A szö­vetkezet vezetősége minden nap be­osztott négy embert a tűzoltófecsken­­döhöz, akik naponta 8 hektár cukor­répát öntöztek. Hogy a nedvességet a föld értékesítse és megakadályozza a kipárolgást, 2—3 nap múlva a répát géppel, majd kézzel megkapáltuk. Ily­­módon háromszor kapáltunk. Az ön­tözés, a háromszori kézi és gépi ka­pálás azt eredményezte, hogy május végére a cukorrépa elborította a föl­det és a levelei már megvédték a talajt a további kiszáradástól. A ned­vesség megtartásához nagyban hozzá­járult az is, hogy ősszel agrotechnikai határidőben kihordtuk. az istállótrá­gyát és a mélyszántást szintén időben elvégeztük. Tavasszal időben műtrá­gyáztunk. A munkánk eredménye nem maradt el, mert 32 hektáron átlag 458.37 mázsa termést értünk el. A dohány alá még az elmúlt ősszel előkészítettük a földet. Tavasszal sí­­mítóztunk, műtrágyáztunk és kultivá­toroztunk. A palántázást április 27-én kezdtük, úgyhogy a hét elején 3 hek­tárba, a hét végén pedig 1 hektárba palántáztunk. Pelántázás után öt nap­ra öntöztünk, háromszor lovasekével, kétszer pedig kézzel kapáltunk. A por­­hanyósítás megakadályozta a ned­vesség elpárolgását. A törést június végén kezdtük. Sajnos, egy hét alatt csak 10—12 má­zsa dohányt tudtunk szárítani a mű­szárítóban. Ilyen lassú ütemben folyt a szárítás egy teljes hónapig, majd az osgyáni szövetkezet tanácsára, akik ugyanolyan szárítóval rendelkeznek, mint mi, és a heti teljesítményük 6—8 mázsával több, mi is kipróbáltuk az új szárítási módot. így a heti tel­jesítményünk 20—22 mázsa lett. A két és fél hónapi szívós, kitartó munka meghozta az eredményt. A 9,6 hektár dohányért 662 800 koronát kaptunk, holott a tervezett bevételünk csak 187 000 korona volt. E szép jövedelem eléréséhez nagyban hozzájárult a premizálás is, melyet úgy állapítot­tunk meg, hogy a tervezett bevételig a csoport tagjai 1 %-ot kapnak, a terven felüli bevételből pedig 5 %-ot, a munkaegységük arányában. Legkitartóbban özvegy Gérécz Jó­­zsefné dolgozott, aki prémium címén 1246 koronát kapott. A szorgalmas és kitartó munka mindig meghozza az eredményt. A szövetkezeti dolgozók bizakodva tekintenek az évzáró tag­gyűlés elé, mert csupán a dohányból és a cukorrépából Vá millió korona marad az osztalékra, ami testvérek között is 5—6 koronát jelent munka­egységenként. Ondrejcsák Nándor (Abafalya) Amikor az utolsó decemberi napok­ban a dunaszerdahelyi járás szántó­földjei fölött ismét felzúgott az Agro­­let tömzsi repülőgépe, az emberek régi barátként, mosolyogva, üdvözölték. Az agronómusok minden szövetkezetben kikeresték a raktárból a parcellák megjelölésére szolgáló színes zász­lócskákat és siettek ki a mezőre. Meg­jelölték az október 8-ig elvetett búza­táblák négy sarkát, mivel a biológiai ellenőrzés szerint a hótakaró alatt látszólag békésen alvó növénykék az organogenézis második—harmadik szakaszába jutottak. Ez pedig azt je­lenti, hogy elkezdhetik az első téli salétromozást. Farkas elvtárs, a repülőgép pilótája is visszamosolyog a magasból az em­berekre. Az Agrolet már második éve végzi ebben a járásban a nitratációt, s mi tagadás, neki is örömet okoz a tavalyi jó búzatermés. Hiszen kétség­kívül a nitratáció is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly a dunaszerdahelyi járás érte el a legnagyobb búzatermést az összes szlovákiai járás közül! Átlag­ban 27 mázsa búzát takarítottak be hektáronként, míg a szomszédos ér­sekújvári járásban azonos termelési feltételek között csupán 22,7 mázsát. A nyugat-szlovákiai kerület termés­átlaga is 3 mázsával alacsonyabb volt! S ott, ahol a nitratációhoz a jó agro­technika is hozzájárult, a termésered­mények még ennél is kimagaslóbbak voltak. Például a vásárvámosi szövet­kezetben a Bezosztája búzából 17 hek­táron 48 mázsás átlagos hektárhoza­mot értek el, a nyárasdiak viszont ugyanebből a búzafajtából 13 hektáron 40,6 mázsás átlagot. Az elmúlt télen is így keringett a repülőgép a dunaszerdahelyi járás szántóföldjei felett és az év folyamán a földi gépekkel együtt összesen 10 650 hektár búzatáblát salétromozott meg, vagyis nitratált két ízben. Ebben az évben már a búza egész vetés­­területét — vagyis kb. 13 ezer hek­tárt — nitratálni kell. Látszik, hogy az emberek tanultak a jó példából. A magasból alig lehet megfigyelni az egyházgellei szövetkezet földjein kijelölt kis parcellákat. Pedig innen jön az utasítás a biológiai ellenőrzés, majd a nitratáció megkezdésére az egész járás számára. A szomszédos gépállomás agrolaboratóriumának dol­gozói figyelik a járás szövetkezetei­ben végzett vetés üteme szerint foko­zatosan bevetett búzaparcellák nö­vényzetének fejlődését. Például októ­ber 8-ig a járásban 9000 hektár búzát vetettek el. Ugyaneddig az időpontig az egyházgellei szövetkezetben is be­vetettek égy ellenőrző parcellát és figyelték a növényzet fejlődését. De­cember 18-án a növénykék elérték az organogenézis második szakaszát, és ennek alapján az agrolaboratőrium biológiai ellenőrzést végzett a járás különböző részein bevetett búzatáblá­kon, majd jelt adott a nitratáció el­kezdéséhez. Ezért kering ismét a dunaszerda­helyi járás határa felett a gép. — Nézdd, milyen szépen szórja a csillogó salétromot! Friss volt a sa­létrom, jól szóródik! — figyelik a földről megelégedetten a földművesek és a hótakaró fölé hajolva nézik, mi­lyen egyenletesen luggatták át a sa­létromszemek a hólepel felszínét. Tavaly, a búza vetésterületének minden hektárját 100—180 kg (búza­fajta szerint) tiszta tápanyagmennyi­séggel trágyázták. Ez évben is meg­kapták idejében az első fejtrágyázás­hoz szükséges műtrágya-adagot, ha­bár műtrágyagyáraink nem képesek teljes mértékben fedezni a szükségle­tet. Tavaly bizony nagy műtrágya­behozatalra szorultunk. Ebben az év­ben 44 %-kal növelni akarjuk a nit­­rogéntrágya-termelést és több mint 200 ezer tonna nitrogéntrágya előállí­tását tervezzük. A Lovosicei, Ostravai és Sellye) Műtrágyagyárakban lázasan folyik a munka, növelik a gyár kapaci­tását és beruházási építkezésekkel nagy tápanyagtartalmú kombinált mű­trágyák gyártásához teremtenek fel­tételeket. Sajnos, világméretben ala­posan lemaradtunk a mezőgazdaság kemizálásában, s most igyekszünk be­hozni a lemaradást. Végre rájöttünk arra, hogy a növénytermesztés egyre fokozódó tervfeladatait a műtrágyázás mértékének megfelelő fokozása nélkül nem lehet teljesíteni. Ezért már ebben az évben vegyiparunk legfontosabb feladatául a műtrágyagyártás fokozá­sát tűzték ki. Mindez sokat ígérő terv, de már az adott körülmények között is hatéko­nyabban gazdálkodhatunk a rendelke­zésünkre álló mütrágyakészlettel. A dunaszerdahelyi járás példája is bizo­nyítja, hogy a megosztott tápanyag­ellátással — vagyis a nitratációval — 10—15 %-kal növelhetjük a búza ter­méshozamát. A nitratáció alkalmazása természetesen nemcsak nagyobb ter­méshozamot, de nagyobb jövedelmet is jelent a szövetkezetek számára. A decemberben Nyitrán megtartott tudományos értekezlet megállapította, hogy az elmúlt évben Szlovákia terü­letén a nitratáció alkalmazásával 5—7 ezer vagonnal több szemest termesz­tettünk, ami 70—100 millió koronával nagyobb jövedelmet jelentett a szö­vetkezet pénztárába. Zúg-búg a repülőgép a dunaszerda­helyi járás szántóföldjei felett. — Ideális idő ez a nitratációra — mondja megelégedetten Markó mér­nök, a járás íöagronómusa. — Mire megenyhül az idő (amint a meteoroló­gusok jósolják), el is végezzük a nit­ratációt és a salétrom a hólével együtt az éhes növénykék gyökereihez jut. —gir— tenyeszailatokert A géppark rohamos novekedese, szükségessé tette egy a nagyobb gép­szín építését Csécsen. A kép jobboldalán a régi, baloldalt a készülőiéi­ben lévő új szín látható. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. január 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom