Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Sokat várnak a trágyagondozó csoporttól A tornaváraljai szövetkezetben esz­tendőkön át komoly gondot okozott a talajerő felújítása. Ezt részben az istállótrágya termelése körüli hiányos­ságok, részben pedig az istállótrágya kihordásánál közrejátszó akadályok tették lehetetlenné. De térjünk mindjárt a dolog lénye­gére. A szövetkezet gazdasági udvara ki­épült anélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, vajon nem hiányzik-e innen valami. Csak amikor az istállók­ban megindult a munka, akkor kér­dezgették egymástól az emberek: 'trágyatelepet nem építenek? A kér­désre senki sem adott konkrét vá­laszt. Napok múltával teljesen elavult a dolog. A nyitott szemmel járó em­berek látták, hogy a trágyatermelés sorsa megpecsételődött. Mert ahány ajtó van az istállón, annyi volt a trá­gyatelep. Persze, a sok kupacból ren­geteg tápanyag illant el. A trágyalé is folyt mindenfelé. A legnagyobb baj azonban a trágyahordás idején, ta­vasszal és ősszel következett be. Az istállók környékén tengernyi volt a sár. A kerekes traktorok egymás után süllyedtek le. Néha még a hernyótal­pas is kudarcot vallott. — Lehetetlen állapot volt ez nálunk' — mondja Babarcsik István, a szövetkezet agronómusa. — A trágya is kevés volt, meg aztán a kedvezőtlen szállítási viszonyok következtében évről évre kisebb területen szántot­tuk le az istállótrágyát. Egy kis statisztika A szövetkezet szántóföldje nyolc­száznegyven hektár. Ha évente a te­rület egynegyede 300 mázsa istálló­trágyát kapna hektáronként, 63 ezer mázsára lenne szükség. Ez a mennyi­ség — műtrágyával kiegészítve — biztosítaná is a növényzet folyamatos fejlődését. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövetkezet istálló­trágya termelését, nagy eltérést lá­tunk. Egész esztendőn keresztül — az átlagot véve alapul — 42 000 mázsa gyűlik össze. Ezen kívül az utóbbi idő­ben 2400 köbméter komposzttal pótol­ják a talaj tápanyagtartalmát. De még ezzel sem oldódott meg a dolog, mert minden évben — a trágyázandó terü­letből — 50 hektár marad trágyázat­­lanul. Nagyrabecsülik a műtrágyát Amint a fentiekből kitűnik, kép­telenek voltak istállótrágyával pótol­ni a talaj tápanyagszükségletét, és így az ipari trágyákra támaszkodnak. Évente 48 vagon a szükségletük, amelynek tárolására építettek egy nagy befogadóképességű raktárt. Itt azonban egy dolgot meg kell említe­nünk. Többször megtörtént, vagy az egyik, vagy a másik fajtából nem küldtek elegendőt. Tavaly ősszel nem kapták meg a téli nitratációhoz szük­séges salétromot. Idén tavasszal el­maradt a kálisó, s így nem tudtak adagolni a cukorrépa, burgonya és a kukorica alá. Alapvető hibák ezek, melyekről a szövetkezetesek nem te­hetnek. Tornaváralján megbecsülik a műtrágyát. Rendszeresen végzik a téli nitratációt, ha szükséges, kora ta­vasszal megismétlik, fejtrágyázzák a kapásokat, az évelő takarmánynövé­nyeket, a rétet és a legelőt. A tápanyaggyűjtőké a szó Hiába használják fel célszerűen az ipari-trágyát, nem elégszenek meg a v%Te járó ereehnénvekkéT. »• műtrá­gyának is csak akkor van meg a ha­tása — beszélgettek az emberek egy­más között —, ha az alap, az istálló­­trágya nem hiányzik. És nem nyugod­tak bele helyzetükbe. Addig vitatkoz­tak, csűrték-csavarták a dolgot, mig végre megszületett: — Minek nekünk a gazdasági udvar­ban a trágyatelep? Csak a sok szenny, piszok körülötte. Nyáron legyet te­nyészteni? ... Ezután jött a döntő fordulat. Meg­alakult a trágyakezelö csoport. Mun­kaerő híján nehezen ment, de azért csak összehozták. Az állatgondozók egyenesen pótkocsira rakják a trá­gyát, amit reggel, este egy traktor kiszállít a mezőre. Itt aztán két idő­sebb ember gondosan kazalba rakja és letakarja. Ezenkívül az állatgondo­zók összetakarítják a gazdasági ud­varban a prizmák és a silógödrök kö­rüli hulladékot és komposztot készí­tenek belőle. Az agronómus a végén igy nyilat­kozott: — Célunk kialakítani égy olyan cso­portot, mely egész éven át a tápanyag­gazdálkodást végzi majd. Reméljük, ezzel sikerül megoldani a talajerő felújításának menetét i L. A járásban jelenleg 139 öntözőbe­rendezés van, amelyekkel több mint 3000 hektár öntözhető. A múltbeli áldatlan helyzetre jellemző, hogy jú­niusban, a legnagyobb szárazság ide­jén az öntözőberendezéseknek csak a 65 °/o-a működött. Az új vízgazdálkodási intézkedések megszületése óta aránylag rövid időn belül öt kis víztároló létesült a já­rásban, Zemplénteplicen, Nizny Zipov­­ban, Caranyban és Bodrogszerdahe­­lyen. Kiskövesden és Battyánban egy­­egy nagyobb természetes vízfelületet eddig halastónak használtak. Ezentúl kihasználják az öntözés céljaira is. További öt víztároló építése folya­matban van. Dicséret illeti a Sloven­­ské Nővé Mesto-i Állami Gazdaság dolgozóit, akik egy önsegélyezéssel készülő 75 000 köbméter víz tárolá­sára alkalmas meder építésével rövi­desen elkészülnek, s egy továbbit áprilisig fejeznek be. HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f lani 2 i u N VI I < ►J K o X < X O «C V) « X z "í s o Q X H < < X 4 o o !— U) N V1 vi 30 H < kJ cc o X < X O <5 xn Cd X Z •< s o Q X H < < X 4 u o fa fa N V) vi 30 H «5 kJ ce o X < X o c VI Cd X z “t s o a 5 H < < X Több mini hússzorosára növelhetik a jövedelmet Szlovákiában már jelentős számszerű csoportot képez azoknak a me­zőgazdasági üzemeknek a sokasága, amelyekben kedvelik az új mód­szereket, s ahol kutatják a hús, illetve a tejtermelés hatékonyabb módját. Persze, sokhelyütt ez nemcsak szorgalom kérdése, hanem leginkább az ösztönzi az embereket, hogy nincs elegendő abrak é* fehérjékben gazdag terimés takarmányuk, viszont szénhidrátos siló majdnem mindenütt a szükségletet is felülmúlja. ÍME A MEGOLDÁS Tudományos dolgozóink már megtalálták a módját a teljes ér­tékű természetes fehérjéknek szintetikus úton előállított anya­gokkal történő pótláséra, valamint a megetetett szénhidrátos takar­mányoknak a szervezetbe való mind nagyobb méretű beépítésére. A szarvasmarháknál megállapí­tották, hogy ennél az állatcsoport­nál eredményesen alkalmazható a hugyany elnevezésű 46,7 % nitro­gént magában foglaló kristályosí­tott szintetikusan gyártott anyag, amelyből az említett állatok ta­karmányadagjának fehérjeszük­ségletét 30—35% erejéig pótolhat­juk. A hátralévő 65 —70%-ot azon­ban föltétlenül természetes, szán­tóföldön, réten vagy legelőn ter­mesztett fehérjés takarmányokkal vagy részben az állati eredetű fehérjékkel kell a szervezetbe juttatnunk, hogy az emésztőszer­vekben végbemenő biológiai folya­mat alatt a hugyany nitrogénjét a szervezet jól értékesíthesse. MENNYI HUGYANYT ADJUNK AZ ÁLLATOKNAK Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítást nyert, hogy az egyes állatcsoportoknál legalkalmasabb az alanti adagokat nyújtanunk: Teheneknek naponta da­rabonként 70-100 gr Fejlett hízómarháknál naponta darabonként 80—120 gr Növendékmarháknál egy éven felül naponta da­rabonként 60—70 gr Növendékmarháknál 6 hónaptól egyéves korig naponta darabonként 45—55 gr Juhoknak naponta dara­bonként 14—16 gr Me9jő9yzendő azonban, hogy a hugyany adagolásánál be kell tar­tanunk a napi háromszori etetést, s csak a kísérleti telepeken pró­bálkozhatnak a napi kétszeri ada­golással. Már szinte szabállyá vált, hogy a hugyannyal dúsított takar­mányok etetésére csak fokozato­san térhetünk rá. Eleinte ajánla­tos a minimális adagolás, s 10 — 14 nap elteltével rátérhetünk a ma­ximális adag állatcsoportonkénti etetésére. A hugyany takarmányozásánál arra is ügyeljünk, hogy minden esetben száraz abrakban vagy szi­­lázsban keverve adjuk az állatok­nak. Soha ne adjuk ivósmoslék formájában, mert folyékony álla­potban mérgezést idézhet elő. AHOL MÁR EREDMÉNYESEN ALKALMAZZÁK Dohányos János elvtárs az an­­dódi szövetkezet zootechnikusa a hugyanyt már 1964 júliusától al­kalmazza. Először csak 10 hízó­marhát vett kísérlet alá 250 kg-os darabonkénti átlagsúlyban. Bár a gyakorlat a napi három­szori adagolást ajánlja, az andó­­diak a szabályoktól eltérően na­ponta kétszer nyújtanak az álla­toknak hugyanyos takarmányt (30 gramm reggel, 30 gramm este). Az abrakot 75 dkg kukorica és ugyan­csak 75 dkg árpadara képezi. Érthető, hogy az eredményt kí­váncsian várták. S hogy megbizo­nyosodhassanak a hugyany hatá­sáról, egy másik hasonló állatcso­portnál ugyanolyan takarmányo­zást végeztek, mint a hugyannyal etetetteknél. Mindkét állatcsoport megkapta a 2 kg szénát, 15 kg szilázst, 2 kg árpaszalmát és 1,5 kg abrakot. A kísérlet azt mutatta, hogy a hugyannyal dúsított takarmány­nyal etetett állatoknál a napi da­rabonkénti súlyszaporulat megha­ladta az egy kilót, míg a másik csoportnál — hugyany nélkül — 80 dkg-os lett a súlygyarapodás. A siker láttán persze nagyobb ál­latcsoportot vettek hugyanyos ke­zelés alá. Először 100, majd ké­sőbb két hónapon keresztül 200 tehénnél is kísérleteztek. Az ered­mény, — örömmel tapasztalták, — ez esetben sem maradt el. Amíg például a hugyanyos kezelés előtt a teheneknél naponta darabonként 6 liter tejet fejtek, addig a napon­kénti1 S0 grammos hugyanyos ada­golás 7 literre növelte a napi tej­átlagot. Ez eredményezte azt, hogy 1964-ben terven felül 49 000 liter tejet adhattak piacra. Való tény, hogiy a magasabb ho­zam elérésénél nagy része volt a hugyanynak. Hiszen ismeretes, hogy az előbb megjelölt táblázat szerinti adagolásnál 1 kg hugyany föletetése következtében 1,40 kg emészthető fehérjét tár föl a szervezetben, amely 2,5—3 kg marhahús vagy 15 — 18 liter tej előállítására elegendő. A szövetkezeti nyilvántartások­ból kitűnt, hogy a hugyany kiló­jának vételára 1,27 koronát tesz ki. Ebből nem nehéz megállapítani etetésének gazdasági hatékony­ságát. Lássuk csak az adatokat. A cikkben szó esett például arról, hogy a hugyannyal takarmányo­­zott állatoknál 20 dekával ma­gasabb volt a súlyszaporulat, mint a másik állatcsoportnál. Ezek sze­rint az említett húsmennyiség előállítására nem egészen 8 fillér értékű hugyanyra volt szükség, ami 2,60 korona értékű húst ter­melt a szövetkezetnek. Viszont egy kiló hugyany (1,27 Kcs) ete­tése esetében 30 vagy ennél is több koronát hozhat a szövetke­zetnek, ami bizony nagyon is eredményes befektetés. Több mint húszszoros jövedelmet jelent. NEM A VÉLETLEN MÜVE és nem is csodálnivaló, hogy a zootechnikus a kísérletekből szár­mazó ökonómiai eredmények ha­tására 1965-ben minden szarvas­­marhánál alkalmazni kívánja a hu­gyanyos takarmányok etetését. Sajnos azonban, most még elő­fordul, hogy amikor kifogyott a szövetkezet hugyanykészlete és helyébe nem tudtak másikat vásá­rolni, ez az állatokra károsan ha­tott. Hogy ez a jövőben elő ne fordulhasson, Dohányos zootech­nikus tervbevette az egészévi szükséglet megvásárlását. A jelek azt mutatják, hogy nincs más megoldás, különbenis ez a befek­tetés nagiyonis megéri. Hoksza István C« ~ N 00 xn O H < U CC o < Ö < « >< z m 5 § X H < < X 4 Ü o fa u N v> v> 30 H < X K o X < X o < VI Cd X Z s o Q X H < < X 4 u o fel u N v> VI 30 H < fa 05 o X < 3h O < v> Cd X Z ■< s o Q X H < < X HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG 4 x Egy nagyüzemi méhészet négyéves fejlődése Az elmúlt' év november végén a Csehszlovák Méhészszövetség II. Szlo­vákiai Értekezletén a kitüntetett mé­hészek között találjuk Vincék Stefant, aki az állami gazdaságok csoportjában a második helyezést érte el. Felkeres­­tűk az ügyes szakembert munkahe­lyén, a Malackyi Állami Gazdaság Vi­­nohrádoknak nevezett farmján, hogy eredményes munkájáról egyet-mást megtudjunk. Kalapácsütések hangja hallatszott kis kaptárjavító műhelye felől. NÉGY ÉV SZÁMOKBAN Vincék elvtárs 1960-ban vette áí az akkor még EFSZ tulajdonban lévő 35 méhcsalád kezelését, amelyek a teljes pusztulás előtt álltak, mivel csaknem minden mézet elszedtek tőlük, s télen már a cukor nem segíthet rajtuk. Cukrot — mint tudjuk — csak tavasz­­szal a tisztuló kirepülés után, vagy augusztus elejétől szeptember köze­péig lehet jó hatással adni a méhek­­nek, mert későbbi, téli etetése követ­keztében hasmenés (helytelen kifeje­zéssel vérhas) keletkezik. Az említett méheket cukorlepény (mézeslepény) adagolásával mentette meg január 15-ig, s így rendes pet'erakás követ­kezhetett. A cukorlepényt a brnoi Méhészszövetkezettől szerezte be, amelyet porcukorból, mézből és vi­rágporból készítenek. Az 1961-es évben a megmentett méhcsaládok számát 50-re szaporítot­ta, s 280 kg mézet adott el. Az ezt követő 1962-es évben ismét szaporodott a méhcsaládok száma, mégpedig 80-ra, s ezek 570 kg mézet adtak. bír ugyan, de idősebb korában mér gyengén petéz és a méhcsalád gyen­gül. Legjobb petéző képességgel az egy-kétéves anya rendelkezik. Ezért ha a dolgozók idős anya esetén anya­bölcsőt kezdenek építeni, ezt nem szabad megakadályozni. MÉHLEGELŐ Az élmúlt évben keveréktakarmány­ban 5 hektárnyi facélia nyújtott a mé­­heknek nektárt. Két hétig virágozni hagyták az egész táblát, azután foko­zatosan takarraányozták a keveréket, amelyben a facélia jó tejelékenységet biztosított a tehenek számára. Szabadtéren akác a közelben lenné, de 1964-ben fagykár érte és nektárt nem adott. Az erdei fák között a kör­nyék akácfa állományának körülbelül 20 %-a megmenekült a fagytól, s eb­ből hordtak is a méhek. A tavaly el­vetett négy hektárnyi bíborhere (in­kámét) remélhetőleg idén májusban még az akácvirágzás előtt nyújt méh­­legelőt, sőt a szomszéd gazdaság öt hektárnyi bíborheréje is. Tavasszal ezenkívül még a lehető legnagyobb területen facéliát is vetnek takar­mánykeverékben, csak győzzenek á dolgozók sürögni-forogni. MILYEN KAPTÁRT? Négy kaptártípussal dolgozik Vincék méhésztárs. A B/9-esből 20 darab, a B/ll-esből 42 darab, a dupla B fek­vőből 20 darab, a B/9-es privigyeiből pedig szintén 20 darab áll rendelke­zésére. A jövőben a B/ll-es Tatran­­nak is nevezett kaptártípussal bővíti a készletet, mivel ebben, a 11 lécke-Vincek elvtáfsnak legjobban a képünkön is látható Tátrán B/ll-es kaptár­­típus tetszik. (A szerző felvétele) Tovább szaporította Vincék elvíárs a méhcsaládokat és 1963-ban már 95-r« emelkedett számuk, a méz­mennyiség pedig 700 kilóra gyarapo­­dott. Ismét szaporítás kövéíkezetf, bár az eddigihez mérten mérsékeltebb, ami 1964-ben 102 méhcsaládot jelen­tett, meg azt, hogy az eladott méz mennyisége méhcsaládonként 12,35 kg-ra emelkedett. Az 1 kg-ra jutó közvetlen költség 12,79 korona volt. A cél eddig a méhcsaládok szaporí­tása és felerősítése volt, ezentúl pedig már a méztermelés növelése lesz. FIATAL ANYÁKAT A három évnél idősebb anyákat Vincék méhésztárs szerint okvetlenül cserélni kell. Tavaly például 60 anyát cserélt ki. A méhanya 4—5 évet is ki­réten nagyobb mézkészletet gyűjthet a méhcsalád, amely erősebb is lehet a többinél. Minden kaptárt új olaj­festék réteg véd az időjárás viszony­tagságai ellen. BETELELÉS Beteleléshez az egyes családok meg­hagyott mézkészlete 3,5 kg, amihez augusztusban és szeptemberben 7 kg cukrot kaptak. Tavasszal a tisztuló kirepülés után még 2 kg cukorban részesülnek a méhcsaládok, a petézés korai serkentése céljából. Egy kg méz körülbelül 2 kg cukorral egyenlő, te­hát helytelen egyes méhészek gazdál­kodása, amikor az összes méz elvé­telekor is csupán 7 kg cukrot adnak a családnak, mert ez esetben legalább 12—14 kg cukorra lenne szükség. Kucsera Szilárd Dr. Őrösi Pál Zoltán előadása Nyitrán Már szinte hagyománnyá vált, hogy a nyitrai járás méhészei évente a téli hónapokban 8—10 előadás keretében növelik tudásukat. A hazai méhészeti vezetők, a kutatóállomások dolgozói és a főiskola tanárainak előadásai közt november végén igen előkelő helyet foglalt el dr. Őrössi Pál Zoltán előadása. Nálunk Csehszlovákiában nemcsak a magyar, hanem a szlovák méhé­szek többsége is jól ismeri őt és könyvét. Dr. őrössi Pál Zoltán a gödöllői kutatóállomás méhészeti osztályának vezetője. A „Méhész“ című magyarországi szaklap főmunkatársa, nálunk, Szlovákiában is jól ismert. Magas, nyúlánk nyugodt ember, aki életének jó pár évét a méhek életének tanulmányozására fordította. Megfigyeléseit, tapasztalatait, jó eredményeit igyekszik minél szélesebb körben népsze­rűsíteni, hogy azokat sok méhész hasznosíthassa a gyakorlatban. Nyitrán a legjobb anyanevelésről tartott nagyon színvonalas, értékes előadást. Előadásában az anyanevelés négy pontjára adott szakszerű, vi­lágos választ. Az első pontban megvilágította, hogy miért kell kitűnő anyát nevelni, a második pontban, hogy elegendő anyát kell nevelni, a harma­dik pontban, hogy gyakorlatias legyen az anyanevelés, vagyis az időpontok jó beosztása, a negyedik pontban pedig arról beszélt, hogy az anyanevelés megbízható legyen, s mindig sikerüljön stb. A kétórás előadás alatt több példával, igen érthetően vezette rá mé­hészhallgatóit a legjobb módszerekre, s hasonlóan jól rámutatott a helytelen és a nem gazdaságos anyanevelés hibáira is. Természetesen nagyban fokozta az előadás értékét az, hogy a magyar­ból szlovákra való fordítást a betegségiéből nemrég felépült dr. Koloman Novacky professzor végezte. A jól sikerült előadást mintegy 380—400 méhész és méhbarát hallgatta végig, s hosszantartó tapssal köszönte meg az előadónak. Az előadás be­fejezése után még sokan fordultak szakkérdésekkel dr. Őrössi Pál Zoltán professzorhoz, aki mindenkinek szívesen válaszolt. Ogy gondoljuk, hogy útmutatásával mind a kisüzemi, mind pedig a nagyüzemi méhészeteink dolgozói a jövőben jobb eredményre tesznek majd szert. A nyitrai járás méhészei sokat tanultak a magyarországi méhészek egyik kiváló vezető­iből. p, L. (Nyitra) Hadüzenet a szárazságnak A CSKP Központi Bizottságának határozata a vízgazdálkodás megjaví­tásáról, a kis víztárolók és öntöző­művek építéséről a terebesi járásban nagy visszhangra talált. Bár a járás területén javában folynak az állami eszközökből fedezett vízrendészeti munkák és nagyszabású öntözőrend­szerek építése, úgy vélik, hogy a kis víztárolók és öntözőberendezések is sokat javíthatnak a vízgazdálkodás je­lenlegi helyzetén. A befejezés előtt álló nagyszabású vízrendészeti munkák mellett nem lenne célszerű további anyagi eszkö­zöket fordítani nagyobb méretű ak­cióra, ezért a terebesi járásban főleg a kis anyagi-, és munkabefektetést igénylő törpe-vízmüvek építésére tö­rekednek. A tervek szerint a folyók mellékágain és a bekötő csatornákon úgyszólván jelentéktelen átalakítások­kal kis víztárolókat létesítenek a ta­vaszi vízfelesleg felfogására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom