Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-16 / 2. szám

Méhészetünk fejlesztése érdekében Ha az 1965-ös évben jó munkát akarunk végezni, józanul és igaz­ságosan értékeljük mindazt, amit a mai napig tettünk. Megismerhet­tük azt, ami elősegíti tevékenysé­günket, de ugyanakkor arra is fényt derítünk, hogy még akadnak bizo­nyos hiányosságok, amelyek mun­kánkat hátráltatták. Ez a fölisme­rés viszont értékes számunkra, mert meg tudjuk választani a mód­szert, hogyan harcoljunk azok el­len. Az időjárás szeszélyességéből kifolyólag az 1963-as évig számos kedvezőtlen év keserítette méhé­szeink életét. Akadtak olyan járá­saink, ahol 5—6 egymás után kö­vetkező évben a méhészek több­sége ráfizetéssel zárta az évet. Ennek ellenére a jobb jövő remé­nyében igyekeztünk szaporítani á méhészek létszámát, főképpen egységes földművesszövetkeze­teinkben. Az 1962—63-as tél igen nagy mértékben csökkentette kilátásain­kat, amikor méhállományunk nagy része a hosszú tél következtében elpusztult. Az 1963-as/64-es években az idő­járás kedvezőbb volt méhészeink számára. A hiányokat sikerült pó­tolnunk, s most már van alapunk arra, hogy méhészeteinket nagyobb mértékben fejleszthessük, hiszen erdeink méhészeti szempontból távolról sincsenek kihasználva' és mezőgazdasági termelésünk foko­zott mértékben várja a több, szor­galmas virágbeporzó méhecskét, hogy hektárhozamaink lényegesen emelkedhessenek. Méhészeteink fejlesztésén kívül nagy feladat vár ránk méheink egészségi állapotának megőrzése terén is. Szlovákia területe kis szi­getként terül el Európa szívében, ahol sikerült megőrizni méheink egészségi állapotát. Méhészeink kitartó munkájának eredménye to­vábbi éberségre és megelőző tevé­kenységre kötelez bennünket. Eddigi eredményeink elérésében a szervezett, céltudatos munka vezetett bennünket. Tavaly ünne­peltük a Szlovákiai Méhészek Szö­vetségének 45. és a Liptovsky Hrá­­dok-i Méhészeti Kutatóintézet meg. alapításának 30. évfordulóját. Szö­vetségünk vezetői életcélukul tűz­ték a méhészet fejlesztését, s en­nek következtében a csehszlovákiai méhészetet világviszonylatban az elsők közt emlegetik. Iskolázások végtelen sora nemcsak sok kitűnő méhészt, de igen sok méhészeti szaktanítót is adott méhészeteink­nek. Dr. Novacky kitűnő méhészeti szakkönyvének több kiadása Gesa­jovsky, majd második kiadásában Gesajovsky—Svancer „Gyakorlati méhész“ qímű könyvének kiadásá­val mezőgazdasági könyvkiadónk szintén kivette részét a méhészeti ismeretek terjesztéséből. Szövetségünk folyóirata a „Vcé­­lár“, amely már a 39. évfolyamnál tart, nagyon jó szolgálatot tesz a szaktudás terjesztése tekintetében. A „Szabad Földműves“ a múlt­ban nemcsak a méhészetnek, de általában mezőgazdaságunk fej­­lesztésének is igen jó szolgálatot tett, méhészrovatának keretén be­lül, tekintve azt, hogy Szlovákiában igen sok magyar anyanyelvű méj hész van, akik nem tudták a szlo­vák nyelvet elsajátítani. (Ezeknek legtöbbje koránál fogva.) Sajnos, munkatársak hiányában a méhész­rovat kis időre megszűnt és ennek következtében ezek a méhészek, ha a magyarországi méhészlapot nem rendelték meg, teljesen méhész­irodalom nélkül maradtak. A „Szabad Földműves“ 1962-ben Ipolyságon tartott sajtóértekezle­tén elhangzott vitafelszólalások alapján a lap szerkesztősége min­dent megtett annak érdekében, hogy a magyarul beszélő méhészek, valamint azok részére, akik magyar nyelven jobban megértik a szak­­könyv tartalmát, adják ki Gesajov­sky „Prakticky vcelár“ című köny­vének magyar fordítását. Mezőgaz­­daságunk vezető szervei megértet­ték méhészeink kérését, s elhatá­rozták, hogy a könyvet az 1963-as év végéig magyar nyelven is ki­adják. Amint látjuk, erre már sor került s van mire támaszkodniuk a dél-szlovákiai méhészeknek. S végül le kell szögeznem, hogy méhészeink téli szakoktatása alap­ját képezi nyári termelő munká­juknak, azért használjunk ki minden iehetőséget a tanulásra, a tapasz­talatok átadására és hasznos vi­tákra most, a tél folyamán, hogy a jövőben nagyobb szaktudással, eredményesebben szolgálhassuk hazánk mezőgazdaságának fejlesz­tését és ezen keresztül dolgozóink életszínvonalának további emelé­sét. Banzi Boldizsár, méhészeti szaktanító (Alsótúr) Méhészeink figyelmébe! Az újév első napjaiban jelent meg a könyvesboltokban „A gyakor­lati méhész“ című méhészeti szakkönyv, amely a jól ismert szak­ember Gesajovsky—Svancer L. munkája. A magyar fordítás a második átdolgozott és javított szlovák nyelvű kiadás alapján készült. A szakkönyvet kimondottan a szlovákiai magyar anyanyelvű méhé­szek kérelmére adtuk ki. A mű szerzője 34 évi szorgalmas munká­jának gazdag tapasztalatait s a kutató és más szakemberek legújabb eredményeit foglalta össze. A könyv 13 fejezetből tevődik össze 496 oldalon, számos képpel és rajzzal, majd a végén tárgymutatóval. A következő problémákat öleli fel: a mézelő méh törzsfejlődése, népgazdasági jelentősége, a nagyüzemi méhészkedés általános alapelvei, továbbá gondosan tár­gyalja a méhek beteleltetését, a méhész téli teendőit, tavaszi és nyári munkáit és a méhcsaládok szaporítását'. Külön fejezetben ismerteti a vándorlást, részletesen elmondja az anyanevelést, a méhek beteg­ségeit és kártevőit, s befejezésül ismerteti a méhtermékeket, például a sokakat érdeklő anyapempőt is tárgyalja. A könyv szerzője — amint már az előbb is megjegyeztem — őszin­tén arra törekszik, hogy sokéves kitartó és fáradságos munkájának eredményeit átadja az új nemzedéknek. Ma már határozottan tudjuk, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek el sem képzelhetők belterjes méhészet nélkül. Éppen ezekre a tényekre világít rá a könyv szerzője. A méhészet szép és hasznos foglalkozás, amelyet a dolgozói széles rétegeinek, az idősebbeknek és a fiataloknak, nőknek és férfiaknak egyaránt ajánl a szerző. Kedves méhésztársak! Ne halasszák el az alkalmat' és e jól sikerült szakkönyvvel gazdagítsák könyvtárukat. Csak a jó szakkönyv lehet segítségünkre akkor, amikor hasznos tanácsokra és megbízható segí­tőtársra van szükségünk. Éppen ezért Gesajovsky—Svancer könyvét valamennyi magyar méhésznek a legőszintébben ajánlom. Megvásárolható a Slovenská Kniha könyvesboltjaiban (ára 31,50 Kcs). Dóka László mérnök, a SVPL magyar szerkesztőségének vezetője A túlságos takarás átka Weaver Ferman mások tanácsára csoportosította kaptárait, majd fö­lül és köröskörül 90—120 cm vas­tagon száraz falevéllel takarta, a levelet pedig legkívül ócska desz­kával védte. Az alsó kijárókból csatornák vezettek a szabadba. Mind a hat családja elpusztult ta­vaszra. A kaptárait rothadó hullá­val és lucsokkal voltak teli, mert a nedvesség nem távozhatott. (Gleanings in Bee Culture, USA) Telelés egy vagy több kijáróval A Szovjetunióban a rakodókap­­fárnak alsó és felső kijárója van. Télire az alsót szűkítik, a felsőt nyitva hagyják. Cserednyikov az Ukrajnai Méhészeti Kísérleti Állo­máson 1962/1963 telén 13 csupán felső kijárás kaptárt hasonlított össze ugyanannyi felső és alsó ki­járással. Ez a tél különösen hideg volt, s hőmérséklet 30 fokig süly­­lyedt. A méhek csupán felső kijá­­rós kaptárakban jobban teleltek, vastagbelük kevésbé telt meg, ősz­szel 20—25 %-kal több fiasításuk volt. Mindez a következő év ered­ményére is hatott: 1963-ban a csu­pán felső kijárós kaptárakban 51 százalékkal nagyobb volt a mézter­més, mint a két kijárósban. Né­hány más méhész is jobbnak ta­lálja ha a kaptárnak csak a felső kijárója van nyitva. ( Pcselovodsztvo) Átszervezés után Tqrdoskedden A költségek csökkentése követelmény Tizennégy problémákban eléggé bonyodalmas esztendő telt el a tardos­­keddi szövetkezet megalakulása óta. Kezdetben tengernyi gonddal, bajjal küzdöttek, s ez főleg a talaj termőerejének elhanyagolásából eredt. A kiszélesített 3333 hektáron gazdálkodó szövetkezet mindössze 800 szarvas­­marhával rendelkezett — 100 hektáronként kb. 24 állatot számláltak. Per­sze ilyen állománnyal sem a trágya, sem pedig az árutermelést nem győz­ték. Az árutermelés viszont a növénytermesztés színvonalától függött, s itt volt a legnagyobb hiba. Persze, ez még nem az, aminek fen­nie kellene, de kezdetnek már biztató. Né2zük Csak közelebbről. Amíg 1961-ben 2 millió 896 ezer, addig ta­valy már kerek millióval nagyobb összeget osztottak munkaegységekre a tagságnak. Ehhez hozzájön még a prémium is, ami külön 230 000 koro­nát jelent. Már az a tény, hogy a kollektivizá­lás előtti időszakban az egyéniek legtöbbje kegyetlenül kizsarolta föld­jét, azt eredményezte, hogy a talaj tápanyagkészlete évről évre zsugoro­dott, s így nem várhattak csak mi­nimális hozamot. A följegyzések arról tanúskodnak, hogy abban az időben ugyanazok a parcellák hektáronként csupán 10 évenként kaptak 200 má­­zsányi istállótrágyát. Persze, ezen a téren még most sem kielégítő a hely­zet, mert a jelenlegi trágyázási forgó is hat esztendőt vesz igénybe. Ilyen körülmények mellett nagyon nehéz kialakítani a kedvező termelő és ál­landó humuszkészletef, s a megfelelő talajszerkezetet. Szerintem a tardoskeddi határban speciális művelésre lenne szükség. Könnyebbé s morzsalékosabbá kellene tenni a talajt. Itt pedig elengedhe­tetlenül szükséges lenne a négyéven­kénti 400 q/ha szervestrágya talajba juttatása, s még egész sor más agro­technikai intézkedés bevezetése is. A PRÓBATÉTEL esztendeje A szövetkezet' fennállása óta az 1961-es esztendő volt a legkritiku­sabb. Az említett évben a kedvezőt­len időjárási viszonyok következtében sem abrakból, sem szálastakarmány­­ból, sem pedig aljazóból nem termett' elegendő. Ilyenformán veszélyeztetve volt az állatállomány ellátása. Hogy enyhíthessenek a helyzeten, a szálas­takarmány mázsáját 110 koronáért vásárolták. Érthető, hogy így a szö­vetkezet kegyetlenül leromlott', s a járás legrosszabbjai közé süllyedt'. Egyáltalán nem véletlen, hogy a 14 millió 635 ezer koronát kitevő teljes mezőgazdasági termelési értéket öt millió 142 ezer korona termelési össz­költség terhelte. Ez a megterhelés, illetve összköltség az akkor még kez­detleges gépesítés és az említett' té­nyezők mellett is aránytalanul magas volt'. De bizonyos, hogy a dolgoknak ilyen alakulásához nagyban hozzájá­rult az akkori hiányos szervezési for­ma is. Szükséges volt' tehát az űj irá­nyítás munkastílusának kialakítása és bevezetése a termelésbe. MILYEN LEGYEN AZ ÜJ SZERVEZÉS? Ez foglalkoztatta leginkább a szö­vetkezet vezetőit, de a tények meg­állapítása és a helyzet fölülvizsgálása után aztán 1963-ban sor kerülhetett az új rendszer gyakorlati megvalósí­tására is. A szövetkezetét két egyenlő pénz­ügyileg is önálló gazdasági egységre bontották. Ennek irányításával egy­­egy elnökhelyettest bíztak meg. Mind­két részlegre beosztottak egy agro­­nómust', égy zootechnikusí, egy köny­velőt, egy komplexbrigád vezetőt és egy farmvézetőt. Ezt követőleg elosz­tották az élő és a holt leltárt. Hason­lóan történt a munkaerőkkel is. A munka és a termelési eredmé­nyek adatait- a részlegekről a főöko­­nómushoz juttatják el, aki időnként átfogó képet alkot az összüzemi gaz­dálkodásról. A havi taggyűléseket a részlegeken tartják, s szükség szerint a munka­­szakaszokon is megbeszélik a terme­léssel kapcsolatos problémákat. Őssz­­üzemi taggyűlésekre legfeljebb csak negyedévenként kerül sor, amikor a főkérdések megoldásában az egész tagság segítségére van szükség. Persze, az új szervezési-irányítási munkastílus maga után vonta további gépek vásárlását, s ugyanakkor ennek velejárójaként növekedett az üzemel­tetési és a javítási költség. így a ter­melési összköltség 6 millió 332 ezer koronára duzzadt. Ha jól megfigyeltük az 1961-es év tételeit, úgy megállapíthattuk, hogy 1963-ban az összköltség kereken 810 ezer koronával növekedett', s a teljes mezőgazdasági termelési érték pedig 1 millió 737 ezer koronával gyarapo­dott. Ezen ismeretek birtokában már azt mondhatjuk, hogy bár nagyon földuz­­z^sztották a költségeket, de ezzel pár­huzamosan a termelés érték-alaptéte­lei is szaporodtak. Gyarapították a szarvasmarha-állományt, amely év végéig túlhaladta az 1500-at s ez az 1961-es valóságnak csaknem a két­szerese. Számottevően az 1961-es 18 mill’d 800 ezerről 21 millió 550 ezer koronára növekedett az alapesz­közök értéke. Biztató eredmények ezek az előbbi kudarcok után. Hiszen abban az időben az volt" a cél, hogy helyes mederbe tereljék a gazdálko­dást, s ez részben sikerrel járt AZ ÁRUTERMELÉS A MÉRCE A számadatok már részben választ adtak arra, hogy az 1961-es és az 1963-as években milyen volt a szö­vetkezet helyzete. Tény, hogy az em­lített tételek már a gondosan szerve­zett árutermelés következményekép­pen jöttek létre. A kezdeti időszakot' talán módszerkeresésnek nevezhet­nénk. Igaz, sokba került a tandíj, de mégiscsak az a lényeg, hogy a szövet­kezet nem állt meg a fejlődésben, hanem a legválságosabb időszakban is, bár lassan, de fejlődött. Itt újra bizonyítani kell. Például 1961-ben húsból 257 890 kg-ot adtak el, tavaly (1964) november végéig pedig 388 000 kg-ot juttattak piacra, s hasonló volt a helyzet a tej és a tojás értékesítésénél is. örvendetes, a szarvasmarha-állomány egészség­­ügyi állapota. Csak TBC-mentes álla­tokat tartanak. A jobb szervezés és az ezt" követő árutermelés révén a múlt év novem­beréig 12 millió 610 ezer koronát vé­teleztek be a piacra adott terméke­kért. Ez nem kevesebb, mint 2 mil­liós többletet jelent az 1961-es évhez viszonyítva. Ha az előzetes becslések valósággá válnak, úgy további 900 ezer koronára van kilátás. GYARAPODIK AZ EGYÉNI FOGYASZTÁSI ALAP Tény, hogy amit a tardoskeddi szö­vetkezet gazdasági helyzetének meg­szilárdítása érdekében tettek, az el­sősorban a tagságnak köszönhető. Becsületes munkájuk eredménye ez, őket illeti a dicséret is. A bővülő áru­termelés következtében lehetővé vált az egyének igazságosabb jutalmazása. VANNAK MÉG HIBÁK? Azí mondják, ahol dolgoznak, off hibákat is elkövethetnek. Csak ott nincsenek hibák, ahol semmit nem tesznek. Van benne valami, de még­sem tekinthetjük általános és végle­ges érvényűnek ezt a tételt. Be kell vallanunk, hogy itt bármi-' lyen kedvező is a fejlődés üteme, mégis akadnak érthetetlen dolgok, szívet fájdító hibák. Különösen a tel­jes mezőgazdasági termelési érték és a költségek arányában mutatkozik ez meg. S most újra beszéljenek a számok. Amíg például tavaly a teljes mező­gazdasági termelési érték 17 milliót tett ki, uqyanakor a termelési össz­költség 6 millió 800 ezer koronára rúgott. Mi ennek az oka? Az, hogy aránytalanul nagy pénzösszeget emészt föl a gépek üzemeltetése és javítása. Túlzottan magas az üzem­anyagfogyasztás. Ez pedig arra figyel-­­meztet, hogy az elsődleges nyilván-1 tartás becsületesebb vezetésére van szükség, mert enélkül az önköltség-' számítás pipabagót sem ér. A vezető-1 ség hamorosan teremtsen rendet a gépek körül, mert itt nehéz ezresek mennek veszendőbe. Végezetül még annyit: bizonyosak vagyunk benne, hogy a tardoskeddi szövetkezet hozzáértő vezetősége és harcos tagsága képes lesz rendet teremteni a szövetkezet portáján. Az 1965-ös évet már ennek szellemében kezdték meg, s hisszük, hogy ez az esztendő a költségek csökkentésének és a tagság életszínvonala nagyobb arányú emelkedésének esztendeje lesz. Hoksza István Dó tanácsot közvetítőnk A Nagykaposi Meliorációs Szövetkezet levélben fordult szerkesztő­ségünkhöz, hogy segítségünket kérje fúmagvak beszerzésében. íme a levél: „Meliorációs szövetkezetünk húsz tagja azzal bízott még, hogy a kishozamú rétek és legelők felszántása után újratelepítés céljából szerezzek részükre alkalmas fűmagot. Szeretnénk, ha jól záródó növényzetet tudnánk létrehozni, mely kihasználná a földfeletti és alatti térséget. Szövetkezeteink újra­telepítés esetén nem tudnak megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagot beszerezni. Kérjük tanácsukat, hogy hazánkban hol fog­lalkoznak vetőmag fű-félék termesztésével, s azt hogyan szerezhetik be mezőgazdasági üzemeink. Ugyanez a problémánk a zöldtrágya­­növények esetében is.“ A levél vétele után szerkesztőségünk megkérte Szarnák István elvtársat, az ismert fű-szakértőt, a Diószegi Növénynemesítő Állomás dolgozóját, nyújtson segítséget az említett meliorációs szövetkezet elnökének. Az alábbiakban közöljük válaszát. őszintén örülök, hogy végre akad elnök, aki nem elégszik meg az „amink van“ fű-vetőmaggal, de fajta szerint keresi az egyes fű­fajokat', és maga próbálja összeállítani az arra megfelelő speciális keverékét'. Igyekszem legjobb tudásom szérinf elégét fenni óhajuknak. Először azonban összeállítom az Önök által keresett füvek jegyzékét: njagas­­perje (ovsik vyvyáeny), réti komócsin (bojínok timot'ejka), csomós ebír (reznaéka-srha), réti ecsetpázsit' (psiarka), aranyzab (Trojstet — ovsik zltkavy), réti csenkesz (Kostrava lúőna), vörös csenkész (Kostrava őervená), angdperje (júlok — mätonoh t'rvácl), rétiperje (lipnica lúína), mocsári perje (lipnica úrodné), ligeti perje (Hpnica hájna), taréjos cincor (pohánka hrebenitá), taréjos tlppan (psinőok biely), A felsorol? magvak ügyében bizalommal forduljon Stefan Gáborőík mérnök nemesítő kollégámhoz. Címe a következő: Levoíské Lúky, • p. Spisská Nová Vés. Biztosra veszem, hogy szívesén nyújt egyrészt útbaigazítást, hol szerezhetők be az igényelt magvak közvetlenül, másrészt áttekintésé van abból a szempontból is, hogy melyik fűfaj hiánycikk. Ezenkívül a legtöbb keresett füvet nemesíti, így agrotechnikai tanáccsal is szolgálhat'. A somkóró és csillagfürt ügyében (megíerém Kapóson a csillag­fürt?) javaslom, forduljanak kérésükkel a kassai, esetleg a bratisla­­vai vetőmagfelvásárló üzemekhez. Már most, hogy levelükből megismertem terveiket, légyén szabad nekem is egy-két dolgot megkérdeznem: Milyen füves területet akarnak újrafüvesíteni, nédvéseí-e, vagy szárazát, savanyút vagy lúgosat? Rétet, legelőt, vagy kaszáló legelőt akarnak-e telepíteni? Legyen szabad szíves figyelmükbe ajánlanunk nemesített fajtáin­kat a ZK-árvarozsnokot (stoklas bezbranny ZK), és a Muzslai taréjos búzafüvet (pyr hrebenit^ Muzla), amelyek igen szárazságtűrők és télen is zöld gyepet biztosítanak. Baltacímmel vagy lucernával jól megférnek. Kérem, írják meg, hogy csak a nagykaposiak „lábát szorítja-e a csizma", vagy akad más járás is, ahol a speciális fűmag igénylése nehézségbe ütközik. Ugyanis a fűmag ügy a következőképp áll: mi nem tudunk fűfaj­táinknak szaporító területet biztosítani, mert nincs speciális igény­lés. A felvásárló nem fűfajok szerint, hanem összegben — „globál“­­ban teljesíti feladatát. A kukoricakörzet száraz jellegű, sok esetben lúgos talajain 15 fűből öt egyáltalán nem fejlődik, csak vegetál és öt ad termést, de éppen az utóbbiakból elenyészően kicsik a szapo­rítóterületek. így bizony fenyeget a veszély, hogy ezek a nemzetközi viszonylatban is kimagasló eredményű fajták egyszerűen .befagynak". Tisztelettel: Szarnák István, oládkovicovo, Novy Dvor okr. Galanta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom