Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-20 / 11. szám

KiHós ünnep köszöni Sz évben TTTW A TA m V a lakszakállasi szövetkezetesek- JL m W Jl 1 yU I ÉVFORDULÓ re. A szövetkezet dolgozöi köszöntik hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lóját és a szövetkezet megalakulásá­nak 15. esztendejét. Az évfordulók mérföldkövek. Ilyen­kor az a szokás, hogy rövid megemlé­kezéssel visszapillantsuk és felmérjük a metgett út folyamán elért eredmé­nyeket és további célokat tűzzünk magunk elé. Tizenöt évvel ezelőtt 111 taggal, 205 hektár mezőgazdasági földterülettel a mai pénzértékben 237 124 korona összvagyonnal alakult meg a szövetkezet. Nehéz lenne nyomon követni az el­múlt 15 esztendő gondját, baját. Egy azonban bizonyos: a szorgalmas és becsületes munka, mely ebben a 15 esztendőben sűrűsödik össze, nemcsak a szövetkezet tagjait gyarapította, de az" öntudatos dolgozók egész sorát nevelte ki. Ennek köszönhető, hogy a lakszakállasi szövetkezetét ma már a komáromi járás élenjáró szövetke­zetei között emlegetik. Hiszen min­den külső segítség nélkül megbirkóz­nak a termelés bármely szakaszán felmerülő nehézségekkel. Az évforduló alkalmából nem lesz érdektelen, ha közelebbről ismertet­jük azokat az eredményeket, melyeket az elmúlt évbén értek el. — Jelenleg 1256 hektár mezőgazda­sági földterületen gazdálkodunk — tájékoztat Lelkes elvtárs. Ebből 1228 hektár a szántóterület. A tagság lét­száma 279. A közös vagyon értéke 8 millió korona. A nagyarányú gépesítés következtében a csúcsmunkák idején sincsenek különösebb problémáink. Minden munkát a tervezett időben tlvégzünk. Az elmúlt évben a száraz­ság a mi határunkat sem kerülte el. Vámot vett a takarmányok és gabona­­neműek hektárhozamából. Hogy mégis sikerült az előirányzott pénzügyi ter­vünket teljesíteni, azt annak köszön­hetjük, hogy nem ültünk ölhetett kéz­zel. 431 hektár területen öntöztük a növényeket. Főleg a takarmányokat, a kapásnövényeket és a zöldségfélé­ket. A ráfordítás bőségesen mégte,­­rült, mert átlag 120—150 mázsás többlettermést jelentett. Az eddigi tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy továbbfejlesszük a vízhálózatot. Álla­mi hozzájárulással még ez évbén el­kezdjük egy 1300 méteres csatorna építését. A lakszakállasi szövetkezetesek nagy gonddal végzik a talajelőkészí­tést, növényápolást. E tényezők még a rossz időjárás ellenére is kedvezően nyilvánultak meg. Különösen a gabo­­nanemüek hektárhozamát illetően szembetűnő az eredmény. Búzából 25,4, árpából 23,1, zabból 22,4, kuko­ricából morzsolva 23,3 mázsát értek el hektáronként. Ezzel szemben a já­rás déli részén alig haladta meg a terméshozam a 20 mázsát. A kertészet 24 hektáros. Nagy Vince kertész vezetésével kiváló eredményt értek el. Négy hektáros területről a tervezett 500 mázsával szemben 1284 mázsa hagymát termeltek, Tehát 88 ezer korona helyett 208 292 koronát vételeztek be. Zöldborsóból a terve­zett 45 000 korona jövedelem helyett 131 922 koronát kaptak. — Az állattenyésztés szakaszán is tettünk néhány konkrét intézkedést — folytatta Lelkes elvtárs. — Az el­múlt évben végleg kiselejteztük a gümőkóros tehénállományt._ Helyüket részben saját nevelésű növendékálla­tokkal pótoltuk. Mivel nem sikerült teljesen biztosítani a tervezett állat­­állományt, s hogy a tejtermelés terén ne legyen visszaesés, több intézkedést végeztük. Bőséges mennyiségű szálas­takarmánnyal rendelkeztünk. Az évi tejeladási tervet 11 ezer literrel túl­teljesítettük. A jó munkáért dicséret illeti Pázmány Dénest és Justyák Kis szövetkezet, példás gazdálkodás A Kis-Düna mentén szerényen meg­húzódva fekszik a mindössze egy utcából, meg néhány házból álló Vők község. Földművesei vállalkozó szelle­mükről és hangyaszorgalmukról isme­retesek. A szomszédos szövetkezetek érdeklődéssel kísérik gazdasági ered­ményeiket. Lakosainak száma mind­össze 357, a szövetkezet pedig 400 hektáron gazdálkodik. A területi át­szervezés alkalmával pedig 400 hek­táron gazdálkodik. A területi átszer­vezés alkalmával megóvták független­ségüket és az egyébként távoleső fal­vak egyikéhez sem csatlakoztak. A vőkiek január végén tartották évzáró taggyűlésükét'. A szomszédos falvakban. Félen, Dunaújfalun és má­sutt csak 1—2 korona jutott osztalék­ként. A vőkiék 23 koronás munkaegy­séget terveztek, ebből előlegként 16 koronát fizettek, elszámoláskor pedig 6 korona jutott munkaegységenként. A tagok tehát csak egy koronával kaptak kevesebbét a tervezettnél. A kertészet dolgozói azonban hét koro­nát kaptak, s most a környékbeli szö­vetkezetek arról vitatkoznak, náluk miért nem jutott hasonló összegben osztalék. Pedig a vőkieket sem kímélte az aszály. Mikóczy Károly mezőgazdász beszámolója szerint a szárazság kö­vetkeztében kereken félmilliós kárt szenvedtek. Határukban öt hónapon keresztül egy csepp eső sem esett. Nem így a szomszédos Éberlyirdon és Dunahidason, ahol a határ kétszer is mégázot^^íikóczy Károly a tervek alapján idéfflnég szebb eredményeket vár. — Az utóbbi évékben megismétlődő aszály ellen idén első ízbén 160 hek­táron, tehát a terület csaknem egy­­harmadán bevezetjük az öntözéses gazdálkodást. A jövő évben még na­gyobb területen tervezzük az öntözést — mondja a mezőgazdász. Ha már az elmúlt évekről beszé­lünk, essék szó az állattenyésztésről is, hiszen ez képezi a tagság fő jöve­delmi forrását. Tavalyelőtt a szövet­kezet egész marhaállományát kicse­rélte és jobb fejőstehenekkel igyeke­zett az eddigi alacsony tejhozamon javítani. A magas tejélékenységű te­hénállomány beállítása nem máról holnapra megvalósítható feladat. A vő­kiek azonban aránylag elég gyorsan túlestek a bajon, egészséges, borjas üszőket vásároltak, amelyekre nem kellett sokáig várakozniuk. így meg­szerezték a tervezett állatállományt, de a tejmennyiséget is, amelyet 50 ezer literrel még túl is haladtak. A kertészet ugyancsak kitett ma­gáért, A nyolchektárnyi területen 456 ezer korona jövedelmet értek el, a tervezett bevételt 36 ezer koronával túlteljesítették. Stingel Gyula, a szövetkezet köny­velője az elmondottak bizonyítására a vezetőség által jóváhagyott és ki­fizetett év végi jutalékokat ismerteti: Mihalovic« János a ledolgozott 1039 munkaegységért 16 624 koronát vett fel, most jutalékként 6234 koronát kapott. Évi keresete a fél hektár ter­mésen kívül 22 858 korona. Kovács József traktoros 1046 munkaegységre előlegként 16 736 koronát, jutalékként 6235 koronát kapott. Id. Fejes János, aki a növénytermesztésben dolgozik, 703 munkaegység ellenében 11 248 ko­rona előleget és 4221 korona osztalé­kot kapott. A szép eredmények mellett azon­ban panasza is van a szövetkezetnek. Már évek óta vajúdik a kérdés, s ed­dig nem sikerült elintézni. A szövet­kezet 3 évé saját kombájn nélkül arat. így a gabona betakarítása ide­gen aratógép segítségével igen költ­séges. Tavaly is keréken 45 ezer ko­ronájukba került, tavalyelőtt ugyan­annyiba. Ez már 90 ezer korona, vi­szont ezért a pénzért új SK—3-as kombájnt vásárolhattak volna. A JNB Magdolnát, akik 24—24 darab tehéntől 55 200, illetve 67 856 liter tejet fejtek. Nem lehetünk elégedettek a tej ter­melési költségével. Ugyanis egy liter 3,63 % zsírtartalmú tejet 1,82 koro­náért termelünk. Öllős Károly zootechnikus elmond­ja, hogy a 167 anyasertéstől 2296 da­rab malacot választottak el. A leg­szebb eredményt Incédi Vince érté el, aki a törzskönyvezett állományt' gondozza. A gondjaira bízott 35 anya­sertéstől 537 malacot választott el, ami egy anyára átszámítva 15,3 dara­bot jelent. A jövőben tovább bővítik az állományt. A hizlaldában Beke Zsigmond és Zelenyi László 1039 darab sertés hiz­lalását végzi. Munkájukkal elégedett a szövetkezet vezetősége. Azonban hiányosságok vannak az értékesítés körül. — A felvásárló szervek sok esetben halogatják a sertések felvásárlását. Előfordul, hogy a sertések súlyhatára meghaladja a 110 kg-ot, ami kilogram­monként egy koronás veszteséget je­lent a szövetkezetnek. Ugyancsak nézeteltérésre ad okot az is, hogy a felvásárolt sertéseket csak napok után vágják le, s az ebből keletkezett súly­veszteséget a szövetkezet terhére ír­ják. Az ilyen ügyek intézése sok huza­vonával jár és költséges. A lakszakállasi szövetkezet dolgozói az elmúlt évben jó munkát végeztek. Bizonyítja az, hogy a tervezett 28 koronás munkaegység értékét teljes egészében megkapták. Sőt, a kertészet dolgozói minden egyes ledolgozott munkaegységre még egy korona pré­miumot is'kaptak. Ez évben még szebb eredményeket szeretnének elérni. Fo­lyik a trágyahordás és leszántása, és a magtisztítás. Iparkodnak, hogy mél­tón ünnepelhessék a kettős évfordu­lót. Andriskin József évek óta ígéri az új kombájn kiutalá­sát. Az idei aratásra „biztosan meg­kapjátok“ kijelentéssel igyekeztek a vőkieket megnyugtatni, de az eddigi tapasztalatok szerint félő, hogy ara­táskor megint kombájn nélkül marad­nak. 1962-ben például kiutaltak szá­mukra egy új kombájnt, meg is érke­zett, 10 napig arattak is vele, a tag­ság öröme azonban nem tartott so­káig. A járás értesítette őket, hogy a kombájnt „tévedésből" Utalták ki, és még aznap máshová irányították. — Ha saját géppel arathatnánk, a szémv’eszteség is , jóval kisebb lehet­ne. A kombájnosaink ismerik a ha­tárt, időt, fáradságot nem kímélve a legtökéletesebb aratásra törekednek. Nem így az idegénél^, akikpek legfon­tosabb feladatuk a minél előbbi vég­zés, a mennyiség, hogy minél többet kereshessenek — elégedetlenkedik a szövetkezet agronómusa. Talán nem hangsúlyozóm fölösle­gesen, ha ismétlem, hogy a járás egyik legkisebb szövetkezete az elemi csapások ellenére példáin gazdálko­dott az élmúlt esztendőben. Füry József A Nagymegyeri Mezőgazdasági Műszaki Középiskola izsappusztai tangaz­daságán négyes ikerborjak születtek. Az anya Simmentháli-Pinzgaui ke­resztezés, négy éves és másodoszor ellett. Évi tejátlaga 2500 liter. B o 11 k a János, Nagymegyer A zootechnikus az asztalra csap Barna Zsiga, a latoréi EFSZ zootech­­nikusa gondolataiba merülve teszi be maga mögött a kiskaput. Bodri, a vén házőrző elvakkantja magát. Hozzáfut, lábához dörgölődzik. Gazdája rá sem hederít. Egy szava sincs a kutyához. Szokott mozdulattal nyit a konyhába. Felesége mosogat, s csak foghegyről viszonozza köszöntését. Zsörtöd'ódik, amiért késve érkezett. Újra melegíteni kell a vacsorát.- Ki tehet arról, hogy nem értem el az ötórás autóbuszt - veti oda fel­szisszenve a házigazda.- Jöttél te valaha időben? - kont­ráz a feleség.- Zootechnikus vagyok, nem hiva­talnok. Különben örülj, hogy hazajá­rok. Ha városban dolgoznék, hetenként egyszer látnál.- így sem többször. Minden este gyűlésen gubbasztasz. Ma is menned kell. Ott a posta az asztalon. Zsiga hármat lép az asztalig. Kézbe­veszi a meghívót, s jobbról-balról né­zegeti. — Vajon mit akar vele a Vö­röskereszt ? Este hétre évzáró gyűlésre hívják. Hiszen nem tagja a Vöröske­resztnek. Leül és beleolvas a szövegbe: .. .Készüljön fel, tartson beszámo­lót az állattenyésztés múlt évi ered­ményeiről.- Az istenit ennek a cudar világ­nak! Öklével az asztalra csap oly erővel, hogy táncba kezdenek a tányérok. Az asszony kezében megáll a moso­gatórongy. Értelmetlenül néz csendes­nek ismert férjére. Mi lelte, hogy eny­­nyire kijött a béketürésből? — Megüti az embert a guta! A múlt hónapban felkért a pártszervezet, a nemzeti bizottság, beszámoltam a CSISZ, a Nőbizottság gyűlésein, fel­szólaltam a CSEMADOK gyűlésen, most meg a Vöröskereszt! Jövő héten a sportszervezet, a gyümölcsészek, mé­hészek, s ki tudja hány szervezet van a világon. Mi vagyok én, a falu bolond­ja? Minden gyűlésen ismételjem meny­nyit fejtünk, hány mázsa húst adtunk terven felül, mennyit tojtak a tyúkok, hogyan érzik magukat az anyakocák?! Mindent tudni akarnak, csak egyet nem: van-e takarmány a szérűben, abrak a raktárban. Erre senki sem kí­váncsi. Az imént a járáson is megkap­tam a magamét. „Húzzátok ki vala­hogy, Barna elvtárs.“ Juhász azt is fejemhez vágta, a répakaraj kint ro­hadt a földeken. A kukoricakóró, az árpaszalma. Mindent rámolvasott, ami a begyében volt. Elhallgat, s akkorát fúj, mint a gőz­­masina. Gondolata visszaszáguld az őszi munkákhoz. Miért is rohadt el a takarmány? Megvan! A háztáji szőlő, a kukorica. Mindenki a saját dolgába fúlt. Különösen a fehérnép. Hát igen! Erről kell beszélni az asszonygyűlésen, erről a nemzeti bizottságon, s min­denütt, ahol megjelenik.- Adj valami harapAivalót, és me­gyek a gyűlésre! — mondja hirtelen elhatározással a meglepetéstől némán maradt asszonynak. — Megyek, de fel­szólalásomban nem lesz köszönet. Biz' isten, rájuk adom a tisztát... -s-IQOfj márciusának egyik napján lvuU> a ligetfalusi edénygyárban leállnak a gépek, a zománcozókémen­­cék. Egy láthatatlan kéz meghúzta a gyár „vészfékét“. Álljt parancsolt. Váratlanul, mint a hirtelen kerekedett forgószél, mely lekapja ember fejéről a kalapot, s viszi, viszi, míg gazdája tehetetlenül bámul utána. Hasonlóan jártak a műhelyvezetők. Gondolkodásra sincs idejük. A főbejá­raton vésztjósló tekintettel tódulnak a munkások ki az udvarra. A nagy­gyűlésen sztrájkot hirdetnek. A sztrájk híre kijut az utcáig, a cséndőrségre, mégis tizenkét napig tart és győzelemmel végződik. Kuglér János, a Komszomol szerve­zet vezetője nyolcadmagával a csend­­őrspgen „pih£n". Megismerkedik a pofonokkal, vallatással, melyet az úri rendszer megtorlásként alkalmaz a sztrájk szervezői, vezetői ellen. A gyárba többé nem teheti be a lá­bát, így vidékre, Hegy községbe ke­rül. Ott ugyanolyan keserű sors sújtja a napszámost, kisparasztot, mint a munkást a városban. A gyárban szer­zett tapasztalat tehát jól jön, sokat segít a falusi kizsákmányolok elleni harc szervezésében. Az ifjúmunkás mozgalom élére áll. Szervez, buzdít járásszerte. Hegy községben erős moz­galom bontakozik ki. Zeng a táj a Viz­­kelet és Feketenyék közti Dudvág parton, a fiatalok találkozóhelyén, ha szombaton és vasárnap forradalmi in­dulót énekelnek a komszomolisták. iqqi május 26-án, pünkösd hétfő­­lvlult jének reggelén Hegy község­ből felsorakozva jönnek a kommunis­ták, élükön Major István képviselő. Száraz József, Fábián és Kugler elv­társ, Kardosné, utánuk a komszomo­listák, a napszámosok, a kisemmizett földművesek, Kosútra, hogy részt ve­gyenek a Kommunista Párt nyilvános nagygyűlésén, tiltakozzanak a nyomor, a munkanélküliség ellen, hogy harcol­janak a mezőgazdasági munkások bér­emeléséért. Mert Kioirnarauan a iui­­desurak zsugorisága. Évről évre keve­sebbet fizetnek. Nem is bért, csak alamizsnát adnak. A kosúti faluvégen csendőrök állják útját a mindenre elszánt csapatnak. A tervezett gyűlést az úri rendszer betiltja, ezért vissza akarják zavarni a gyűlésre igyekvőket. Nem sikerül. Bejutnak, csatlakoznak a faluban gyü­lekezőkhöz, munkát, kenyeret követe­lőkhöz. Kenyér helyett sortűz dördül. Ami­kor Major István elvtárs, a munkás­­mozgalom népszerű vezetője beszélni kezd, brutálisan közbelép a csendőr­ség. Gumibot, puskatus csattog mun­kások hátán, fején, derekán. A tömeg elkeseredetten védekezik. Ekkor Já­­nosík csendőrfőhadnagy sortűzre adja ki a parancsot. Hárman életüket vesztik, többen megsebesülnek. A vadállatok nem is­mernek kegyelmét. Ütnek, vágnak, lőnek. Azután bilincs kattan. Elhur­colják, börtönbe vetik a munkások vezetőit, a gyűlés szervezőit. Kugler János is közöttük van. 1Q41 március 16-án a bratislavai *v“l. Gumon-gyár kommunistái suttogva adják egymásnak a hírt: „Üjra kevesebben vagyunk". A gyárban évről évre romlik a mun­kások helyzete. Ahogy a fasizmus ki­nyújtja a gyár felé csápjait, nap mint nap veszélyesebb a kommunisták agi­­tációs munkája, propagandisztikus tevékenysége. A harmincas években munkát, kenyeret követeltek, bérhar­cot folytattak, 1941-ben a háború el­len tiltakoztak. Szabotálták a munkát, sebet ejtettek a betolakodott német hadi gépezeten. Kugler elvtárs 1936-ban kerül a gyai'Da. Jtsioszur az ujusay »uiaiuan tevékenykedik, majd 1939-ben a párt­­bizottság hatodik rajonjának szerve­zőije lesz. 1941. március 16-án árulás folytán „lebukott" a rajon vezetősége. Puha Vince, Molnár Géza, Kugler Já­nos, Pilát Pál, Malinák elvtárs, össze­sen tizenhatan kerülnek a csendőr­­ségre, kerületi bíróságra, majd a bör­tönbe. Kugler elvtárs Csehszlovákia hír­hedt börtönébe, az ilavai fegyházba kerül. A kommunista vér a rácsok mögött sem nyugszik. Az agitációs munka ott sem szünetel. Szervezked­nek, újabb és újabb embereket nyer­nek meg eszméik számára. A fegyház fogtechnikusa az összekötő kapocs belső és külvilág között. A Vörös Hadsereg előrenyomulása a Szlovák Nemzeti Felkelés híre s a kint lévő elvtársak érős mozgalma se­gített, hogy 1944. augusztus 29-én a politikai foglyok kiszabadultak az ila­vai börtönből. 1Q4q január 19-én a szovjet had­lu?v> sereg felszabadítja az ország első kerületi székhelyét, Kassát. A kerék nagyot fordul. Egyszeriben megváltozik az élet. Az ellenállási harcosok illegális csoportja nyilváno­san munkához lát. Fellélegzik a város. A párt megbízásából Kugler János az ország keleti részén tartózkodik. így Kassán éri a felszabadulás. A kommu­nisták hamar felveszik a kapcsolatot a szovjet városparancsnokkal. Már másnap este gyűlést tartanak a vá­rosban tartózkodó elvtársak. Egész éjszaka tanácskozik a háromszáz fő­nyi veteráncsoport. Tárgyalnak a front erősítésének kérdéseiről, a rend hely­reállításáról, a hivatalok ellenőrzésé­ről, a város vérkeringésének megindl­tásáról. A gyűlés fő pontjaként meg­választják a pártszervezet vezetősé­gét. Kugler elvtárs ezen az első ala­kuló gyűlésen elnyeri a városi párt­­bizottság titkári tisztségét. 1QC1 október 1-én a Kosúti Állami luUl. Gazdaság igazgatót kap. Sze­rény embert, munkáscsalád sarját. Az egykori napszámosok és kizsákmá­nyolt földművesek szószólóját. Kugler elvtárs hazakerül. Régi harcos máju­sok színhelyére. Szorosan együttmű­ködik azon községek vezetőivel, ahol az állami gazdaság földjei terülnek. Nevelőmunkával azon fáradoznak, hogy a dolgozók szocialista emberhez méltóan éljenek, s végezzék munká­jukat. Ennek köszönhető, hogy a 2500 hektáros gazdaság egyre szilárdabb alapokon nyugszik. Tavaly 19 millió koronára rúgott a kitermelt áru érté­ke. A környékbeli szövetkezetek képvi­selői számos esetben felkeresik a gaz­daság vezetőit. Elbeszélgetnek, több­ször tanácsot, segítséget kérnek. A vízkeleti, hidaskürti és a diószegi szövetkezet évről évre kombájn­­segítséget kap. A feketenyéki EFSZ állatvásárláshoz kért és kapott segít­séget. A nádszegi szövetkezet neme­sített árpavetőmag ügyében fordult a gazdasághoz. A vezetőség minden esetben úgy dönt, hogy üres kézzel senki se távozzék. Új viszony alakul szövetkezet és állami gazdaság között. S ennek fő istápolója a Kommunista Párt veterán ’hapcosa, Kugler elvtárs. Március van, rügyfakasztó tavasz. Ébred a róna, indul a munka a földe­ken. A kosútiak is földbe teszik a magot, sarjadjon, nagy terméssel fi­zessen. Szorgalmas munkájuk nyomán a bőség kosara születik. Sándor Gábor SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. március 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom