Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-16 / 2. szám
A szocialista mezőgazdaságért! Bratislava, 1965. január 16. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 2. szám. Előfizetőink figyelmébe: AZ ÖSSZES ELŐFELTÉTELT MEGTEREMTETTÜK AHHOZ, HOGY LAPUNKAT A JÁRÁSI SZÉKHELYEKHEZ LEGTÁVOLABB LAKÚ ELŐFIZETŐINK IS MINDEN SZOMBATON MEGKAPJÁK. EZÉRT KÉRJÜK ELŐFIZETŐINKET, HA A POSTA HÍRLAPSZOLGÁLATA, VAGY A KÉZBESÍTŐ MULASZTÁSA MIATT KÉSVE, TEHÁT VASÁRNAP, VAGY HÉTFŐN KAPJÁK KÉZHEZ LAPUNKAT, AZT SZÍVESKEDJENEK JELENTEM SZERKESZTŐSÉGÜNKNEK. Egy traktoros számvetése Az idegen tétovázva áll meg a bejáratnál. A sok ajtó közül nem tudja, vajon melyiken nyisson be. Az ajtók előtt én is megtorpanok. Egy pillanatig mérlegelem, melyik kilincset nyomjam le. Legalább kiírták volna, ki ho! tartózkodik! Dehát kit is keresek én tulajdonképpen? Az elnököt, agronómust vagy egy szövetkezeti tagot? Ha lehet, mind a hármat. Míg ezen gondolkozom, az egyik ajtó mögül éles hangot hallok. A kezemet ösztönösen a kilincsre teszem. A teremben szövetkezeti tagok, vezetők, funkcionáriusok üléseznek. Az elnököt keresem. Fekete, középkorú ember áll fel az asztal mellől. — Egy ügyes, jól dolgozó fiatal traktorossal szeretnék elbeszélgetni... Lehetőleg nőtlen legyen. Az elnök megérti szándékomat. Fürkésző szemmel néz végig a jelenlevőkön, majd egy zömök, pirospozsgás fiatalemberre mutat. — János fiam ... Te éppen megfelelsz a követelményeknek! — mondja nevetve. — Én?... de hát én nem ... — tiltakozna János, de az elnök közbeszól. — Beszélj csak nyugodtan. A szövetkezet legjobb traktorosa megérdemli, hogy írjanak róla! Bojtos János nem szeret magáról beszélni. Inkább a munkájával, az elért eredménnyel mutatja meg énjét. Tíz éve traktoros az imelyi szövetkezetben, s az ezzel járó sokféle munkát olyan természetesnek veszi, amiről beszélni sem érdemes. A koránkelést, későn fekvést megszokta, s talán már hiányozna is, ha reggelenként nem üiHetne traktorra. A téli napok hosszúak, s néha a sok munka ellenére is unalmasak. Kora tavasztól késő őszig a határban dolgozik. A vetés, növényápolás, aratás, betakarítás annyi változatosságot, élményt nyújt, hogy észre sem veszi, már este van. De így télen át, egész Bojtos János nap a műhelyben lenni, csupán a szétszedett kombájn ezernyi alkatrészével babrálgatni — bizony kicsit unalmas. Nem azért, mintha nem szeretné a gépjavítást. Mestere ő a gépnek, különösen a kombájnoknak . . de azért a mező üde illatát nem cserélné fel a műhely olajszagú levegőjével. Meg aztán a fizetés is jobb nyáron. A „leggyengébb" hónap a február és január. Az elmúlt év februárjában csak 32 munkaegysége volt. míg júliusban 91 munkaegységet keresett. Pénzben ez közel 700, illetve 1800 koronát jelent. Az évi átlagkeresete havonként 1300 korona Hozzávéve még természetesen a prémiumot és a háztájit, ami ugyancsak sokat jelent. A két- és hosszabbított műszak nem volt hiába. Az évvégi kimutatás igazolja, hogy Bojtos János becsületesen dolgozott. Hétszáztíz munkaegység szerepel a nevén. Ezért bizony erősen meg kellett fogni a kormánykereket. — Sokszor még vasárnap is dolgoztunk. Pedig a vasárnapot legszívesebben a sportnak és a családomnak szentelném ... — Hogyan?. .. maga nős? — kérdem meglepődve. — Hát persze! Már két csemeténk van. Az elnök elvtárs csak tréfából mondta, hogy én „megfelelek a követelményeknek“. — És milyen sportot űz? — Futballozom. — Nem is akárhogyan! Ö a legjobb futballistánk! — vág közbe egy szövetkezeti tag. — A korcsolyát is nagyon szeretem, de ezzel már fel kell hagynom, mert kinevetnek a fiatalok, ha ilyen „öreg fejjel“ közéjük megyek a jégre. — Nem is mondanám, hogy „annyira öreg". — Hát „annyira“ még nem. de ez évben már a harmincnegyediket taposom. A sportra, szórakozásra, családra nem sok idő jut. Ha egy kis szabadja van, akkor ott az új ház, ami körül még bőven akad tennivaló. — A tavalyi év tele volt munkával, örömmel, gonddal. Észre sem vettem, s már az év végén jártunk. Az új esztendőtől nem várok sokat. Ha mindaz meglesz, ami tavaly volt, akkor elégedett leszek. Minden esetre szeretném befejezni a családi házat. Berendezés, televízió, motorkerékpár már van A boldogsághoz már nem hiányzik más, csak még egy kicsiny. S ezek után elégedett ember leszek! H. Zsebik Sarolta Készülnek az év végi mérlegek Az egységes földművesszövetkezetek irodáiban a napokban szorgalmasan dolgoznak. A rengeteg adathalmazból lassan kibontakoznak az évvégi mérlegek. A Bratislavai Kerületi Termelési Igazgatóság tájékoztatása szerint néhány szövetkezet már benyújtotta a bankba jóváhagyás végett az évvégi mérleget. Több mint hatvan szövetkezet elkészítette az évi pénzügyi tervet és majdnem minden szövetkezetben ellenőrizték és jóváhagyták a normákat. A napokban az ökonómusok értekezletre jönnek össze és kicserélik nézeteiket, megvitatják problémáikat az évi pénzügyi tervek készítésével kapcsolatban. A.közép-szlovákiai kerületben majdnem az összes szövetkezet kiegészítette és a követelményeknek megfelelően szilárdította a munkanormákat. 273 szövetkezet már elkészítette a pénzügyi terv termelési részét és 36 szövetkezet már a technikai-szervezési intézkedéseken dolgozik. A rimaszombati járásban már 29 szövetkezet készítette el a pénzügyi tervet. Ebben a járásban a legjobban haladnak a múlt évi gazdálkodás elemzésében is. A kelet-szlovákiai kerületben is elég gyorsan haladnak az évi pénzügyi tervek készítésével. A vezető funkcionáriusok, íöteg az ökonómusok iskolázása lényegesen hozzájárult az évzáró gyűlések előkészítéséhez. Az alapos és lelkiismeretes munka lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a nemsokára kezdődő évzáró gyűléseken a szövetkezeti tagok pontos elemzések alapján vitatkozhatnak majd az elmúlt gazdasági év hibáiról, hiányosságairól és az új gazdasági év termelési terveinek teljesítéséről. -r-Uj korszerű tejfeldolgozó Nagymegyeren Naponta 250 000 liter tejet dolgoznak fel • 6000 üveget tölt meg az automata óránként (CTK) — Nagymegyeren hétfőn helyezték üzembe hazánk egyik legnagyobb tejfeldolgozó üzemét. Az új AAilye/i hosszúak- falun a téli esték? * " Arcokat látok magam előtt, ráncosakat, amelyekre az élet, a munka, a gond hetven éve szüntelenül rajzolja letörölhetetlen pontossággal a redöket; és látom magam előtt a fiatal arcokat is, amelyekről mindez még hiányzik, melyek még csak a várakozást, a sejtések feloldatlan izgalmát tükrözik, mint tó a partokat és az eget. Ez, ennyi, amit a szem felfog. S mégis van ebben a látszólagosságban, ebben az évek távolságát jelentő messzeségben sok-sok közös vonás, közös jel: többet akarni, többet tenni annál, ami eddig volt. Valamit adni a közösségnek, amelyben élnek. Pénteken este den pénteken este héttől kilencig pró bál a csilizradványi énekkar, amely azt hiszem egyedülálló jelenség Dél- Szlovákiában Nem csoda, nem valami tünemény, mert akárhol lehetne, akármelyik faluban, s mégis ... Az énekkar legidősebb tagjával beszélgetek a szünetben. Milkovits Imre a múltat eleveníti fel. — Csilizradványon az első énekkart a huszas évek elején alakítottuk a héttől kilencig Próbál az énekkar (Foto: -gs-) Ülnek a székeken négy sorban egymás mögött az iskolában, mint a diákok s az előttük álló karmester mozdulatát, szeme villanását lesik. Az arcokon feszültség és fegyelem, Mintűzoltó egyesületben. Karnagyunkat Köczán Mórnak hívták. Híres ember volt. Gerelyvető világbajnok... Az idős ember szemében az emlékek tüze lobban, ahogy a múltat idézi. Mennyi szép emléket őrizhet?- Húsz évig énekeltem az énekkarban — folytatja — a húsz év sok szép sikert hozott.- És még nem■ fáradt el ?- Nem lehet ebbe elfáradni. Nagyon szeretek énekelni. S ha már énekelünk, azt úgy kell tenni, hogy az emberek tanuljanak belőle. Hangjában bizakodás és hit él. Hit, hogy amit tesz, annak értelme van.- Mivel foglalkozik mostanában, Imre bácsi?- Hat évig voltam etető a szövetkezetben, a növendék bikákat gondoztam. Most meg gyalogmunkás vagyok, mert ugye bikák körül a munka nem éppen veszélytelen. Fiatalok, vadak, én meg már túl vagyok a hetvenen... de azért a felső c-t még akármikor kivágom. Szavaiban büszkeség bujkál. Jogos büszkeség. S akik körülöttünk állnak nem mosolyognak. Tudják, hogy Imre bácsi nem dicsekszik. A valóságöt mondja. S nem ö az egyetlen idős ember. Vízváry Károly is túl van már'a hatvanon. Ő az állami halgazdaságban dolgozik, de még Modráról is hazajárt minden pénteken a próbára. És sorolhatnám a neveket. Itt* van például Szabó Kálmánná, négy fia van, a legidősebb katoija. A szövetkezetben dolgozik a baromfifarmon... De itt a férje is. És itt van huszonhárom tanító ... S ezzel a jelenbe értünk, a mai falu valóságába, ahol az adottságok mellé semmi más nem kell, csak a jóakarat. Milyen hosszúak falun a téli esték? Milyen hosszú az út, amelyet a csendes estéken végigjárnak a falusi emberek? Milyen hosszú az út a felismerésig? Az énekkart az elmúlt évben alakították újjá. A művelődési otthon avatásakor léptek először a közönség elé. Akkor az énekkart még csak a tantestület képezte. Hozzájuk csatlakozott az a húszegynéhány csilizradványi lakos, akik most szorgalmasan próbálnak minden pénteken. Az énekkart Jarábek Imre tanító vezeti. — Tagja vagyok a központi tanítóénekkarnak — mondja Jarábek Imre — az is segít a munkában. Még nem megy minden úgy, ahogy kellene, de azt hiszem, kezdetnek ez amit elértünk, nem lebecsülendő. Remélem a folytatás még jobb lesz. Biztató körülménynek számít az énekkar lelkesedése és nem utolsó sorban az a segítség, amelyet Ágh Tibortól kapunk. — Milyen az érdeklődés az énekkar iránt ? — Érdekli az embereket s nemcsak Csilizradványon, hanem a szomszéd faluban, Balonyban is. A közeljövőben a balonyiak is csatlakozni akarnak hozzánk. Ha ez megtörténik, kb. hatvanon leszünk. — A mostani műsorral mire készülnek? — Részt akarunk venni az alkotóversenyen. Ez az elsőrendű feladat. Később remélem eljutunk a CSEMADOK különböző rendezvényeire is, de addig még sokat kell gyakorolni... S most csak úgy mellékesen az jut eszembe, hogy a központi tanító énekkar kb. kilencven tagot számlál. Kilencven tanító talán nem jelent kilencven falut. De jelenthet ötvenet. Mi volna akkor, ha... Nem is merek rágondolni.• Hiszen ez további ötyen - a csilizradványihoz hasonló — énekkar volna! S ha folytatnám ezt a-^ gondolatsort, akkor az eredmény csafe egy lehetne: énekkari mozgalmunk megújhodása. Dehát ezt egyelőre csak feltételesen mondhatom. A csilizradványi példa azonban igazol és bizonyít. A szünetnek vége. Mindenki a helyén ül és már ki tudja hányadszor újra kezdik ugyanazt a dalt és ismétlik szinte a végtelenségig. Minden pénteken este héttől kilencig. Gál Sándor üzemet Vratislav Kruiina élelmiszéripari miniszter nyitotta meg. Jelen volt még JOzef Gajdosík, az SZNT élelmiszeripari megbízottja és politikai életünk számos vezető személyi sége. A 20 millió korona költséggel épült nagymegyeri tejfeldolgozó üzemben naponta 250 000 liter tejet dolgozpak fel, ebből 180 000 litert szárítanak. Ezzel a kapacitással az üzem-nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában az elsők közé tartozik. A csaknem teljesen automatizált szárító részleg berendezését az amszterdami VOLMA holland cég szállította. Az üzem egyéb gépi berendezései a chotébori Gyözelmes Február Üzemből és az élelmiszeripari gépeket gyártó gépgyárból kerültek ki. A szerelőmunkákat a trnavai Magasépítő Vállalat szerelői végezték. A Kis-Duna és a Feketevíz az öntözés szolgálatában A Galántai Járási Pártbizottság figyelmét már. most az öntözésre irányítja és felhívja a meliorációs szövetkezet, valamint a vízgazdálkodási igazgatóság figyelmét, hogy a téli időszakot használják fel az öntözés elő— készületemé. Idén kell befejezni a kajali, sókszelöcei, sintavai, Slov. Pole-i víztárolók felépítését és ki kell szélesíteni a hlohovniki vízgyűjtőt. Ezekre a munkákra a terveket már kidolgozták és az illetékes üzemek megkapták a pénz-, ügyi segítséget is. A meliorációs szövetkezet a napokban már a munkák időtervét állítja össze. Ezt a járási pártbizottság még januárban jóváhagyja. A járás) termelési igazgatóság ezen idő alatt;.jelentést tesz a Kis- Duna és Fekéfevíz területén lévő földek öntözési lehetőségéről. Természetesen nagy figyelmei fordítanak a Vágsellye—Guta Öntözési Rendszernek, amellyel idén a múlt évi 1750 hektárról 4000 hektárra emelkedik az öntözött területek száma. Az öntözés máris meghozta gyümölcsét’. A múlt évben 301 hektáron 430 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A cukorrépát négyszer-ötször öntözték, hektáronként 1400 köbméter vízzel. A M E Z O G A Z D A S A G I DOLGOZÓK HETILAPJA Első csibék *1 évben
