Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-24 / 102. szám
Ä Csudái család A»feg»fjabb Csudáivá! a sz'éreiömühfelyben találkoztunk. Nyúlánk, vígkedélyű fiatalember. Katonai szolgálat előtt áll. Kamasz a javából. A tizenkilencéves Lajos júniusban fejezte be Léván a mezőgazdasági gépjavító iskolát. Eleinte, mint a többi fiatalnak, voltak tervei, ipari üzembe megy, de apja és anyja kívánságára a szövetkezetben maradt. Meg a szövetkezet vezetői is beszélgettek vele, hogy szükség lenne fiatal szakemberre. Kissé lobbanékony természet, néhányszor összetűzött a mesterével is, de alapjában véve dolgos, munkaszerető fiatalember. Mint kezdő 920—1000 koronát keres havonta. Amint mondja, nem sok, és nem is kevés. Néhány iskolatársa, ismerőse az iparban talált otthonra, de messze járnak dolgozni, sok a költség. Nem marad több pénzük, mint neki. A kereset miatt nem zúgolódik. Inkább a többi fiatallal együtt mozgalmasabb kultúréletre vágyik. Hetenként kétszer vetítenek filmet a faluban, de bál vagy műsoros est csak ritkán van. Ügy üti agyon a szabad idejét, ahogyan lehet. Nézi a nemrég vásárolt televíziót és olykor-olykor, ha kedve szottyan, belelapoz a szakirodalomba. Most motorkerékpárt vár az apjától ajándékba, de ki tudja, megveszik-e, mert ha elmegy katonának a garázsban porosodik majd. Titokban taxisofőr akar lenni. De talán egy csinos lekéri kislány majd jobban a szövetkezethez fűzi. Ezt szeretnéd a szülei is. Talán hallgat rájuk. Ki tudja? ... Az idősebbik Csudái már emberré érett és révbe ért. Csinos, fiatal feleségével, új, minden követelménynek megfelelő lakásban lakik. Fuvarozás közben akadtunk össze vele. Az új ház előtt fékezett le traktorával. Jól érzi magát a szövetkezetben, hisz Sanyi néhány percre megállt padlásszobás háza előtt mindene megvan. Nemrég múlt 25 éves és olyan „palotája“ van, hogy akárki megirigyelhetné. Havonta több mint 1200 koronát keres. Ebből szépen megélhetnek. Eddig felesége is dolgozott, de most már otthon kell maradnia a szép házban, mert nemsokára megszületik a legifjabb Csudái. Boldogságukhoz nem hiányzik semmi. Sanyival nem sokáig beszélgethetünk, mert sürgetik az emberek. Gyorsan traktorára pattan és jókedvűen indul munkába. A Csudái szülőket nagy munkában találjuk. Az udvaron gőzölgő katlant látunk, a kamrából pedig kifehérlenek a hatalmas oldalszalonnák. Bizony náluk már kés alá érett a hízó. Csudái Lajos bácsi • elégedetten, jókedvűen mosolyog. Ilyen hízó mellett minden évben megmaradnék. — Sose legyen kisebb — teszi hozzá Gizi néni, a felesége. — Bárcsak minden évben ilyen szerencsések lennénk. — Szép jószág volt, — hagyja helyben a nagyanyő. — Mennyit is becsült a böllér? — Hát olyan három méter húsz kilósra saccoltuls. — állapítja meg Csudái bácsi. Erre még nagyanyő is jobban felvidul. De hát ki ne örülne ilyen házi áldásnak?! | Nagyanyő. a feleség és a fiatal menyecske a zsírsütés körül forgolódnak, mi pedig a gazdával jóféle falatok után borral öblítjük a garatot. A közlékeny embertől sokmindent megtudunk. Csudái Lajos első gazda volt Lekérem Szép, tágas, nagy a portája példásan fejlesztette gazdaságát. Haladó ember volt. szerette a gépeket, gabonáját az utolsó években már kévekötö-aratógéppel gyűjtötte be. Mindig versenyt kellett futnia az iclövel, mert nem várhatott másra. Sokat kellett gyalogolnia az eke után, még megművelte a földet. De utána nem volt boldogabb ember nála. Akkor érezte legjobban magát, ha jóvérű, játékos lovaival végighajtathatott a falun. Nem tagadja, a szövetkezetbe nehezen lépett be. Az agitkettősök bizony jór.éhány hónapig adták át egymásnak a kilincset. Beszéltek vele szépen, aztán kissé keményebben is, de nem adta be a derekát. Hosszú éjszakákon át gondolkodott, jobb lesz-c a közösben. Szerette földjeit, minden táblát külön-külön és büszke volt gazdaságára. De nem nézett rossz szemmel a még gyerekcipőben botorkáló szövetkezetre sem. A közösnek aratáskor kevés volt a fogatja. Csudái bácsi segített nekik. Azok meg három pár igával is visszasegítettek. Mondták is neki, ha már így állunk, gyere közénk. Összeparoláztak. Hát így történt ... — Tizenhármán álltunk be egyszerre — emlékezik. — Másnap a lévai vásáron már megtudtam, hogy 27-re szaporodtunk. Azóta dolgozgatunk fiaimmal, feleségemmel. Nincs nekem senkivel bajom. Jól gazdálkodnak a szövetkezet vezetői. Megvallom, többet termelnek, mint én valamikor. Jói csinálják, ügyesek. Pontosan megkapjuk a 20 koronát minden munkaegység után. Száz koronánként 5 kg búzát és 1,5 kg árpát vásárolhatunk hivatalos áron. Elég ez a családnak. Kóstolgatjuk a gyöngyöző bort. Felelevenít még néhány emléket. — Az egész élet egy rohanás. Sok gond, baj volt a gazdasággal. Kalkulálni keliett, hogy kijöjjön a számítás. Aztán amikor beállt a gazdaság, jött a háború. El kellett menekülnünk a faluból. Csak két csikó és egy tehén maradt. Mindent .élűiről kellett kezdeni. Beszélgetésünket nagyanyő „riadója“ szakította félbe. — Gyorsan hozzátok a tejet, mert kifut a zsír! — kiáltotta lélekszakadva. Erre bizony mindenki megmozdul és Gizi néni szaporán adagolta a tejet a katlanba, mire lecsendesült a duzzogó zsír. A töpörtyű szépen pirosodott a tejtől. De már a zsírszüréshez nagyanyő magára maradt, mert Csudainét hívta a kötelesség. Vidám lekéri asszonyok kiáltottak rá: — Siess már. fejn; kell a teheneket! Nemsokára munkába indult a gazda is. A hizlaldában is etetni kell a sertéseket. Az egész Csudái család munkába állt. így telnek hétköznapjaik. Ki-ki megkapja az elvégzett munkáért a nekijáró jutalmat Az év 11 hónapjának végéig a családfő 13 500 koronát. a feleség 7 100 koronát, a traktoros fiú 12 627 koronát, a kezdő szerelő pedig 6 900 koronát kapott. Lassan, évek múltán otthonra talált a Csudái család a lekéri szövetkezetben. Nehéz volt a kezdet, sok volt a kétely, hisz messziről messzire megy az élet és új utakon járni mindig nehéz. De lassan kitaposódik az új ösvény s ha ma valaki Csudái bácsitól megkérdezné, akar-e a régi úton járni, elutasító választ adna. A nagy családban megbékélve dolgozik fiaival. Nem hiányzik semmije az élethez. Balia J Megvédte becsületét Sül a zsír. Csudái bácsi örül a hatalmas sonkának (A szerző felvételei) Az akarat mindent legyőz Idén Kelet-Szlovákia-szerte kevés csapadék volt, de a mikolcsányi szövetkezet határa különösképpen sokat szenvedett a szárazság miatt. Nemcsak az idei nyáron, de három esztendőn keresztül elkerülték az esőt hozó terhes felhők. Míg a környékbeli falvakat néha-néha kiadós esők áztatták, addig a mikolcsányi szövetkezet dimbes-dombos földjein a forróság perzselte a növényzetet. Szinte hihetetlen dolognak látszik, de így van. A szövetkezetesek tavaszkor még reménykedtek, hogy munkájukat siker koronázza, minden tőlük telhetőt megtettek. A remények azonban nap nap után halványabbak lettek. A sokat ígérő gabona-, lucerna- és lóhereföldről alig takarítottak be valamit. Amikor a szálastakarmány színe-javát összegyűjtötték. Takács Lajos zootechnikus számítást tett a készletről. A mérleg — akárhogyan is forgatta — kevésnek bizonyult. Szalmából egyharmad rész, szénából a fele, abraktakarmányból pedig 28 vagonnal hiányzik. Egyedül a silókukorica és a takarmányrépa adta meg a várt hozamot. Felejthetetlen baráti segítség Gondolkodásra nem volt sok idő. Nyáron kell biztosítani az állatok részére a takarmányt. Nem váratott magára a kezdeményezés Mikolcsányban sem. Itt az alkalom beszerezni a hiányzó eledelt — beszélgették a szövetkezetesek egymás között. Csallóközben elegendő termett. Próba - szerencse, hátha sikerül. A zootechnikus útnak indult nyugat felé. A Komáromi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságtól Ifjúságfalvára irányították. Megérkezéskor meggyőződött arról, hogy fáradozása nem hiábavaló. Megértő emberekre talált. Miért ne segítenénk egymáson, ha van rá lehetőség? Az ifjúságfalvi szövetkezetesek még arra is vállalkoztak, hogy 100 mázsa szalmát saját járműveikkel szállítsanak Mikolcsányba. A többi 150 mázsát pedig maguk rakták vagonba. A bagotaiak sem fukarkodtak. Száz mázsa szalmát raktak vagonba és küldték el a rászorultaknak. Ötven mázsa kukoricakórót is kaptak, azt sem tudják, melyik szövetkezet küldte. Szerződést kötöttek még a karvai és a bodzái szövetkezetekkel 10, illetve 8 vagon répaszeletre. Ennek az érkezését most várják. Az említett mennyiségen kívül Csehországból is hoztak 200 mázsa szénát. Mindent összegezve a zootechnikus bíztatóan beszél az állatok átteleléséről. Céljuk: a hasznosság és a kondíció megtartása A novemberi kedvező időjárás lehetővé tette, hogy az állatok legelőre jártak és nem fogyasztották a drága takarmányt. Csak éppen a hasznosság megtartása érdekében juttattak valamit a készletből a teheneknek. Az állatok jó kondícióban vannak. — Remélem, a takarmány pontos beosztásával tartani tudjuk ezt a szintet. A szalmát és a kórót répaszelettel keverve, élesztővel ízesítve adagoljuk. A kukoricasilót csak januárban kezdjük etetni, s szalmával keverve — addig míg az állatok legelőre kerülnek — kitart. A lucernát, lóherét és a réti szénát elsősorban a tehenekkel és a továbbtenyésztésre szánt üszőkkel etetjük majd. A nagyobb hozamú teheneket külön csoportba osztjuk és jobban takarmányozzuk. A baromfiállománynál az abraktakarmány-adagot csökkentjük s párolt burgonyával és répával pótoljuk. A sertések takarmányadagjának nagy részét burgonya és répa képezi, — így tervezgeti a téli takarmányozást Takács Lajos zootechnikus. A mikolcsány szövetkezet már több éven keresztül vásárolt takarmány útján pótolta az állatok téli eleségét. Ez felemésztette a jövedelem nagy részét. Osztalékra alig jutott valami Aggasztó helyzet ez mindenféleképpen, de mégis sikerrel járt: a szarvasmarha-tenyésztésben kialakították a törzsállományt. A kerületi tenyészvásáron három előhasi üszőt adtak el összesen 27 000 koronáért. A jövő esztendei vásárra további 10 darabot készítettek elő. Párját ritkítja a sertésállományuk is. Az elválasztott malacok súlya egyenként megüti a 18—20 kilót. Sóky Lajos, a madari szövetkezet elnöke, 30 darab anyának szánt süldőt vásárolt a mikolcsányiaktól. Tettét nem bánta meg, igazán jófajta állatokat vett. Takács Lajos zootechnikus egy esztendővel ezelőtt vette át az állattenyésztés irányítását. Azóta gyökeresen megváltozott az állattenyésztés helyzete. Ez elsősorban neki köszönhető, nem utolsósorban az állattenyésztésben dolgozó becsületes szövetkezeti tagoknak. Jablonci Lajos Húsz elsősegélyfelszerelés Az állatok elletésénél sok hiányosság fordult elő a múltban, főleg ami a tisztaságot illeti. A losonci járás szövetkezeteiben emiatt jelentős megbetegedés és elhullás származott a legalapvetőbb higiéniai követelmények be nem tartásából. Az Állami Biztosító elsősegélynyújtási felszerelést ad a járás húsz szövetkezetének: Állategészségügyi bőrtáskát kap a balogi, bussai, ipolyhidvégi, Dőlné Plachtince-i. alsósztregovai, kalinovoi, kovácsi, lukanyényei, málineci, poltári, szécsénykei, szklabonyai, Stredné Plachtince-i, losonctamási, vilkei, nagycsalomijai, ipolynagyfalusi, záhoreci, zombori és a zsé•vi szövetkezet. Ezek a szövetkezetek agy állatállománnyal, s képzett zootechnikussal rendelkeznek. A jövőben további száz szövetkezet kap majd ilyen értékes állategészségügyi felszerelést. Sólyom László (Losonc) Ötvenen felüli asszony nyitott be a j szövetkezet irodájába. Alig lépte át a küszöböt, rákezdte: — Mégegyszer megmondom, nehogy elfelejtsétek. Elsejétől nem fejek. Idejében szólok, addig keríthettek helyettem valakit. Ha szükséges, írásban is beadom a felmondást. - Hangjából nem érezni a haragot, a bosszút, inkább a fájdalmat, a megsértett önérzetet. — Ne hamarkodja el a dolgot, Ilon néni. Minden rendbe jön. Visszaszerezzük a becsületét - nyugtatja az ökonómus. — Nem úgy van az, édes fiam! Akit egyszer 'megsebeztek, az nem felejti el oly könnyen. Az egyszerű ember becsületével sem lehet játszani. . — Türelem, türelem ... minden jóra fordul, A zootechnikus maga is beismeri, hogy hibásan cselekedett. Miről is van szó tulajdonképpen? Kinek és miért kell visszaszerezni a becsületét? Varga Ilona csécsi fejőnónek. De hát hol vesztette el? Miért meg,y panasszal a szövetkezet vezetőségéhez ? Varga Ilona tizennégy éve fej a csécsi szövetkezetben. Ez bizony nagy idő egy asszony életében. Tizennégy éven keresztül korán kelni, este késön feküdni, tizennyolc-húsz tehenet kézzel kifejni — bizony nem kicsinység. Munkájával elégedett a vezetőség. A legcsekélyebb panaszt sem lehetett rá mondani. Sőt, sokalták is a szorgalmát. A többiek géppel fejtek, ö a kézi fejőshez ragaszkodott mondván; ez biztosabb — ha nagyobb fáradsággal is, de többet ad a tehén. Ö fejt a legtöbbet. S ez lett a ..veszte“. A mérnok-zootechnikusnak „szöget ütött a fejébe", Ilon néni fejési átlaga. Naponta 15 — 20 literrel többet fejt, mint társai A nyomában haladó Kusnyer Katalin fejönö sehogy sem tudta beérni. Gyanússá vált a nagy különbség. A gyanút még fokozta, hogy a járási összejövetelen felhívták a zootechnikusok figyelmét a tej alacsony zsírtartalmára, vagyis a vizezésre. Konkrétan nem nevezték meg a szövetkezetét, így mindenki a saját szövetkezetére gondolt. Másnap reggel a zootechnikus első akart lenni az istállóban. Nem sikerült .. Akárhogyan is igyekezett, Ilon néni megelőzte. Már az sem tetszett, hogy az asszony minden reggel elsőként jelenik meg az istállóban. Hogy ott találta, kitört belőle a vád... Válogatott szavak nélkül rátámadt Ilon nénire, s minden konkrét bizonyíték nélkül ráfogta: vizezi a tejet. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte a szó a fejönöt. A munkatársai előtt ennyire leszidni'. — s hozzá még igazságtalanul! Ez sok volt az érzékeny, becsületes asszonynak. Olyan keserves sírásra fakadt, mintha gyermekét temetné. Tüstént otthagyott csapot-papot. Bántott önérzetével hazafutott. Másnap új fejőt állítottak helyébe. Az elnöknek nem tetszett ez a „história“. Kíváncsi volt, vajon az új fejönö mennyi tejet fej. Az eredmény; 80 liter tej volt, holott az előző nap Ilon néni 106 litert öntött a kannákba. — Láthatjátok, igazam volt. A 26 liter különbség nem lehetett más, mint víz - bizonygatta igazát a zootechnikus. — Várjunk, várjunk! Nem kell ilyen hamar kimondani az ítéletet - vágott szavába az elnök. — Nézzük meg, vajon Kusnyer Katalin mennyit fejt? Ö bizony megmaradt a 105 mellett. Az elnöknek sehogy sem ment fejébe a dolog. Nem akarta elhinni, hogy Ilon néni éveken keresztül túljárt a vezetőség eszén. Már éppen arra gondolt, hogy meglátogatja, mikor nyílott az ajtó, s belépett a fejönö. — Nem nyugszom, mert tudom, nekem van igazam Engedjétek bebizonyítani - kérte az elnököt. - Három napig maradok, ha ott álltok felettem, és saját szemetekkel győződtök meg róla, nem vizeztem a tejet Három nap reggel-este ott állt Ilon néni fölött az elnök és a zootechnikus, núg megfejte a 24 tehenet. Az első nap 99 litert fejt. a második nap 102 litert, a harmadik napon már 110 literre rúgott a tejmennyiség. Az eredmény mindennél többet mondott. Számokkal bizonyította, nem nyúlt a vizeskannához, mégis ö fejt legtöbbet a fejők közül. Kockán forgott becsülete helyrebillent. Ő felemelt fővel, a zootechnikus behúzott nyakkal távozott. Befeketítette az egyszerű asszonyt, akinek mindennél többet ér a becsülete. Még szerencse, hogy a vezetőség bizalma nem rendült meg egyszerre, így Ilon néni továbbra is szorgalommal, szégyenérzet nélkül dolgozhat a csécsi szövetkezetben ZSEBIK SAROLTA r Évvégi számvetés Négy éve alakult Bodrogközben a meliorációs szövetkezet. Feladata a talajjavítás, a művelhető földterületek kiszélesítése, valamint az öntözés helyes alkalmazása. A szövetkezet nagyon nehezen kezdte meg a munkát. Fokozódtak a nehézségek, s érezni lehetett a szakemberhiányt. Ügyes emberekre lett volna szükség, akik nézetükkel, meggyőző munkájukkal új utat törnek. Két év telt el azóta, hogy új szakemberekkel megkezdődött a harc a csorba kiküszöböléséért. A talajjavító üzem elérte a terv első 100 százalékos teljesítését. Az 1964-es gazdasági évben a terv a beruházási építkezéseknél 500 000 korona, míg az egyéb építkezéseknél 2 millió 300 ezer korona. Ezt mindössze 10 személlyel kellett elvégezniük. A tervteljesítés mégis sikerült. Az egyes munkaszakaszok tervteljesítése a következő: talajmeszezés 101,6 %, altalajlazítás 109 %. rét, legelő| karbantartás 100,17 % rekultiváció \ 109 %, komposztkészítés 111,5 %. rét legelőfelújítás 105 % zöldtrágyázás 100,36 %. A számok elárulják, hogy nagy kitartásra volt szükség, míg a feladatok megvalósultak. Ki érdemel mindezért dicséretet? Mindenki, de különösen Rajna András főtechnikus. Ma is büszke arra, hogy határidő előtt teljesítették feladatukat. Böszörményi Lajos, a meliorációs szövetkezet elnöke így nyilatkozik: — Nagy feladatokat valósítottunk meg. A tervteljesítés mellett szövetkezetünk önsegélyből egy új gazdasági épületet épített. A munkálatokból mindenki derekasan kivette a részét. Építettünk egy javítóműhelyt is. A tél folyamán már itt orvosoljuk a gépeinket. Nagy súlyt fektetünk a komposztkészítésre. Saját erőnkből a körzetünkben lévő szövetkezeteknek minden hektár szántóterületére egy köbméter komposztot termelünk. Ezenfelül minden szövetkezet saját erejéből még két köbméter komposztot készít hektárnyi területére. A tó-fészkekből kitoljuk a szervesanyagokat és a helyét homokkal töltjük föl. Majd a szervesanyagot visszahelyezzük a hordalékra. így új termőterülethez jutunk. Gazdaságosan akarunk dolgozni, hogy az államtól kapott hitelkölcsönöket kamatostól visszaadhassa a föld. * Haraszti János (Ágcsernőj Szaniszló Sándor ökonómusnak nehéz a dolga. Ilon nénit nem könnyű meggyőzni, hogy tovább maradjon beosztásában. 1964. december 24.
