Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-24 / 102. szám
Nap-víz erőmű a Kattara-mélyedésben Rövidesen át' kell rendezni a New York-i ENSZ-palota előtt a tagállamok zászlainak sorát — számuk ugyanis az utóbbi években jelentősen megnőtt. Az új tagállamokat jelképező zászlókon valamilyen formában —, csík, mező, vagy csillag alakjában — ott díszeleg a fekete szín, a fekete- Afrika színe. Szabaddá, függetlenné válnak Afrika, a titokzatos feketeföldrész nemrég még úgyszólván kivétel nélkül gyarmati sorban sínylődő, a fejlődés lehetőségétől elzárt országai. Örvendetes politikai esemény egy volt gyarmat önállóvá válása, de ez még nem elegendő az ország népének jobb életéhez, ahhoz fejlett gazdasági élet is kell. — különben a politikai elnyomást felváltja a nem sokkal előnyösebb gazdasági függőség. Az önáiló gazdasági életnek pedig a három fő feltétele: a bőséges élelmiszerellátás, az energiaforrások és a nyersanyagok. Nincs mélyen a sivatag vize Mindhárom előfeltétel megteremtéséhez szükség van a vízre. A növényeket öntözni, az állatokat itatni kell —, a víz önmaga is szolgáltathat energiát, de a hőerőművek hűtéséhez is feltétlenül szükséges, — végül a nyersanyagok tisztításához, kiválasztásához ugyancsak sok vízre van szükség. Márpedig Afrikában a víz nem buzog túlságos méretekben. A Föld termelésre alkalmas területeinek egyharmada sivatag, kopár. S ennek az egyharmadnak 90 százaléka az Egyenlítőtől északra és délre, 30—30 szélességi foknyi sávban terül el. Ilyenformán Afrika ugyancsak benne van ebben a „mindenre“ alkalmatlan rétegben. De ma már tudjuk, hogy még az olyan homoksivatagok is, mint a Szahara, kincseket — például kőolajat rejtenek mélyükben. S tudjuk azt is, hogy sokszor a legkietlenebb homokpusztákon is csupán néhányszor tíz méternyire kell lehatolni a fúrónak, hogy nyomán felfakadjon a tiszta víz. Ebben a vízfakastzó munkában a magyar tudósok, szakemberek is alaposan kiveszik a részüket. Vizet keresnek Ghánában, Guineában, vízműveket építenek Nyugat-Afrikában, magyar professzor tanítja a jövő fekete mérnökeinek a vízgazdálkodást Karthumban, Szudán fővárosában. Az ENSZ, a vízerőhasznosítás egyik magyar tudósát, Mosonyi Emilt bízta meg az afrikai vízproblémák átfogó vizsgálatával, távlati tervek készítésével. De a fiatal államok is igyekeznek gazdasági életük megjavításához —, sok helyütt egyenesen megteremtéséhez — maguk erejéből rendezni vízrendszerüket. A Volta-folyón, Ghana és Volta köztársaságok összefogásával hatalmas duzzasztómű épül. A mögöttes területekre csatornákon jut el az életet adó víz, a gáton lezúduló víztömeg ereje áramot adó turbinákat forgat, a környezetben jelentősen 'emelkedik a talajvízszint. Egyiptomban a világ legnagyobb duzzasztómüvének építése folyik. Ha elkészül, a mögötte visszatartott víznek öntözésre használatával megkétszerezik az ország nemzeti jövedelmét. Ennek —, az Asszuánnál épülő — nagy gátnak elkészítéséhez a Szovjetunió kölcsönnel, gépekkel, szakemberek rendelkezésre bocsátásával sietett segítségül. Marokkóban évente 1200 millió kilowattórányi energiát — az ország energiatermelésének 90 százalékát — adják a kis folyókra, patakokra épített vízerőművek. Hegyek az áradat útjában A lehetőségek azonban még távolról sem merültek ki. Kongó vízerejének hasznosításával az egész hatalmas terület energiaellátását meg lehetne oldani. Csak egy példa a folyó utolsó, 47 kilométeres szakaszán 100 méternyi az esés. (A Duna huszadekkora esésű.) A Zambezin már épül a duzzasztómű, de a hatalmas, afrikai törésvonalakon (geológiai eredetű rendkívüli szintkülönbségek) mennydörögve alázúduló vizek erejével a környezetben mindenütt virágzó gazdaságot lehetne teremteni. A lehetőségek hasznosításának következő lépcsője lehet a Kattaramélyedés, az Egyesült Arab Köztársaság területén, a Líbiai-sivatagban, a Földközi-tenger partjától 70 kilométerre délre terül el. Ennek a kereken 250 kilométer hosszú és 120 kilométer széles, sivatagos országrésznek legmélyebb pontja 137 méterrel van a Földközi-tenger szintje alatt. A 20 ezer négyzetkilométer területű Kattara-mélyedésnek 60 százaléka, 12 ezer négyzetkilométer a tenger szintjénél 60 méterrel mélyebben fekszik. De nem kell tartani hirtelen elöntéstől, a tenger árjának útját több száz méteres hegyek állják —, őrzik az Ördögárkát, a Pokol-völgyét. Mert a Kattara szó, valami ilyesmit' jelent. Az egyiptomi vízmérnökök, — de számos nyugati kollégájuk is — felvetették a Kattara-mélyedés feltöltésének gondolatát, s ezzel egy Napvíz erőmű építésének lehetőségét. Hogy mi is az a Nap-víz erőmű? Egy olyan vízierőmű, amelyet —, mint annyi más hasonló szerkezetet világszerte — a lezúduló víz energiája hajt. De az erőművet elhagyó víznek nincs szabad elfolyása, mint a folyókon épült erőműveknél. így a kifolyó víz előbb-utóbb elárasztaná a turbinákat, — el kell tehát tüntetni. S ehhez a „varázslathoz“ használják a Nap hevét. Ahol erősen és állandóan süt a Nap, ki lehet számítani, milyen mennyiségű vizet képes elpárologtatni. Ha az erőművön csak annyi vizet engednek át, amennyit a környezetben el lehet párologtatni, megkezdheti üzemét a Nap-víz erőmű. Ez a gondolat nem új, — már időszámításunk előtt 250 évvel végeztek ilyen kísérleteket a Földközi-tenger mentén. Nos, ha kissé késve is, de bebizonyosodik az ó-kori kísérletek hasznossága. A Kattara-mélyedés feltöltésénél kamatoztatják majd őket'. A mérnökök úgy tervezik, hogy a lapos, parti szakaszon a tengervizet tíz kilométer hosszan szabad csatornában, — árokban — vezetik a Kattaramélyedés irányába. Ott, ahol már emelkedni kezdenek a sziklahegyek, két hatalmas, egyenként 15,3 méter átmérőjű alagutat' robbantanak a sziklába. Az összesen 70 kilométer hosszú csatornák és alagutak szája 6 méterrel magasabban lesz, mint torkolatuk, így bennük „magától“ folyik majd a víz a Pokol-völgye irányába. 12 ezer km2 felületű, 77 méter mély tó A hegyekből kibukkanó víz nem ömölhet közvetlenül a mélyedésbe, hanem a kiömlésnél alacsonyabban, — de a mélyedésnél jóval magasabban elhelyezett tároló-tóba vezetik. A tavat „tartó“ duzzasztómű lábánál, a tengerszintnél 60 méterrel alacsonyabban építik fel az erőművet. Leszámítva a víznek a csatornában és az alagutakban „elveszett“ hat méternyi esését, még mindig 54 méteres magasságból zúdulhat a tengervíz az erőműnek a kialakítandó tó szintjénél elhelyezett turbinasoráig. Ez pedig hatalmas erőt jelent. (A tervezett nagymarosi dunai erőműnél a legkedvezőbb esetben is csak 8 méteres lehet az úgynevezett nyomómagasság.) A turbinák együttes, legnagyobb teljesítménye 1 millió kilowattot érhet majd el. (összehasonlításul: a nagymarosi erőműbe 187 ezer kilowatt csúcsteljesítményű turbinákat terveznek beépíteni.) De nem működnek $gész nap, csupán naponta mintegy hat órányit, az esti és reggeli áramfogyasztási csúcsidőszakban. A hatalmas energiamennyiség jól segítheti majd Dél-Egyiptom — Alexandria, Kairó körzetének — áramellátását. Az első időszakban a víz állandóan áramolna az alagutakon, melyek másodpercenként 550 ezer liter vizet képesek a tárolóba vezetni. Onnan jóval gyorsabban, kereken négyszer ilyen tempóban nyelik a vizet a turbinákhoz vezető csövek, másodpercenként 2 millió kétszázezer köbmétert. (Ezért járnak majd csak napi hat órát a turbinák.) Az állandó üzem addig tartana, amíg megtelne a 12 ezer négyzetkilométer felületű és 77 méter mély tó. Párolgás száz kilométerrel délebbre A Nap-víz erőmű „normális“ üzeméhez hozzátartozik az is, hogy az óriási tó felületéről naponta 50 milliárd köbméternyi vizet szippant majd fel a Nap heve. Ezzel estére két méterrel süllyed a tó szintje —, hogy a turbinákat elhagyó vízzel ismét feltöltsék. A csúcsidőszakban termelt energia egyébként világszerte háromnégyszer drágább a nap egyéb óráiban rendelkezésre állónál, így külön előny, hogy a Nap-víz erőmű ilyen, csúcsenergiát termel. Az óriási, elpárolgott vízmennyiség természetesen kedvezően befolyásolná a környezet életét — hiszen a párábój felhő, abból pedig életet adó, a vidéket édenné változtatni képes eső, csapadék lesz. De a tó hatására a környező tájakon megemelkedik a talajvíz szintje is, s így már aránylag kis mélységből is vizet hozhatnak a kutak vedrei, — mód nyílik az öntözéses gazdálkodás kialakítására. Attól persze nem kell tartani, hogy elfogy a Földközi-tenger vize, mert a hatalmas tó — csak egy csepp a tengerben! Egyébként ez a víz a tengerből is elpárologna, a változás csak annyi, hogy a párolgás 100 kilométerrel délebbre történik. Számolni kell viszont a Kattara-tó vizének elsósodásával. A párolgás ugyanis csak a vizet emeli ki, de a vele együtt állandóan érkező sókat nem. így a tó vize fokozatosan mind sósabbá válik. Persze, ez a folyamat nem megy túl gyorsan. A mérnökök úgy számítják, hogy 75 évig tart, míg az egész Katara-mélyedés 77 méteres mélységű — a tengernél még mindig 60 méterrel mélyebb tükrű — tó megtelik. Addig a sósodás elhanyagolható. További 50 évre lesz szükség, míg a sótartalom eléri a Földközi-tengerben mértnek a tízszeresét, amikoris az első sókristályok már kicsapódnak, nem képesek feloldódni a vízben. S ezer év kell, míg a tó teljes, 212 köbkilométernyi térfogatát kitölti a szilárd só. S az erőmű működése csak akkor kerül veszélybe, mert a kiömlő csövek torkolatát lassan ellepi a só. Ürrepülőtér a sóstó helyén A természet ilyenfajta átalakulása sem haszontalan, mert így képződik majd a világ legnagyobb űrrepülőtere — hiszen Köztudomású; az elpárolgott sós-tavak felülete minden betonnál simább, az üvegével vetekedően sziklakemény, tükörsima. Azt nem tudhatjuk, hogy ezer év múlva egyáltalán szükség lesz még repülőtérre és vízenergiára! De azt igen, hogy a Katara-mélyedés hasznosítása a sivatag poklának édenné változtatását, s az Egyesült Arab Köztársaság energiaellátását egyaránt, újszerűén, merész módon biztosíthatja. Szűcs József »»»»» A Kirgiziában lévő Frunze — Os közötti müút építése napjainkban fejeződik be. Összeköti Kirgizia déli részét az északival. A 3500 méter tengerszint feletti magasságban épült müút igen nagy jelentőségű, mivel a Frunze —Os közötti utat ötszörösen rövidíti meg. A képen a Csicskan patak meUetti útszakaszt láthatjuk. Foto: ÖTK-TASZSZ »»»»» i tojó- és húshibridek gazdaságosságáról Számos állami gazdaság és termelőszövetkezet dolgozói megtanulták' már az eddiginél korszerűbb, gazdaságosabb tojás- és hústermelés tudnivalóit, érdemes tapasztalataikra hivatkozni. Először talán a pecsenyecsirke előállításáról szóljunk. A Bábolnai Állami Gazdaság, mint a legnagyobb tömegű broiler előállító üzem — a Lohman féle húshibriddet dolgozik, s naposcsibével Iát el egy sereg gazdaságot — üzemi szinten a következő eredményeket érte el: 1. A csirkék hizlalásának ideje 9 hét', átlagsúlyuk 1,42 kg. 2. Egy kiló élősúly előállításához felhasznált’ takarmány 2,75 kg. 3. Az elhullás a hizlalás egész ideje alatt 1,18%. Két csapat csirkével — egyenként 2240 egyed — ennél is jobb — a gazdaság vezetői szerint üzemi szinten is elérhető — eredményt értek el. Ez esetben egy kiló élősúly előállításához 2,65 kg takarmányt használtak fel, a 9 hetes hizlalási idő alatt 1,6 kg átlagsúlyt érték el s az elhullás Ö,8 % volt. A Bábolnai Állami Gazdaságból 1963-ban 1 160 335 broiler naposcsibét’ szállítottak állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek. 813 475-ről kaptak jelentést. Ezek szerint a hizlalás! napok átlagos száma 64,9, az értékesítéskori átlagsúly 119 deka, az elhullási százalék 3,1, az egy kiló élősúlyhoz felhasznált takarmány 3,16 kiló volt. Senki sem állítja, hogy mindenütt', ahol most pecsenyecsirke előállítás folyik, nevelhetnének broilereket is, hiszen az épületek egy része erre nem alkalmas, s más lényeges feltételek is hiányoznak. Az olyan gazdaságok azonban, amelyek megfelelően fűthető, világítható nevelőépületekkel rendelkeznek, biztosítani tudják az alom, a takarmányellátás folyamatosságát, a légcserét, amelynek szakképzett dolgozói vannak, megfelelő etető és itatóberendezéseket szereznek be, betartják az álománysűrűségre, állategészségügyi szabályokra vonatkozó előírásokat, minden további nélkül foglalkozhatnának a gazdaságosabb húshibridek nevelésével. A munkához lényeges szakmai segítséget adnak a Bábolnai Állami Gazdaság szaktanácsadói. Nemcsak a bábolnai núshibridekkel érhetők el országos átlagnál jobb eredmények. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet aranyéremmel díjazott húshibrid törzsállatainak utódai 9 hetes korra elérik az 1,35 kg súlyt. Ezüstéremmel jutalmazták a Felsőbabádi Állami Gazdaság húshibridjeit is. Ezen állatok utódai 9 hetes korukban, s korszerűnek nehezen tekinthető körülmények között 1,13 kg súlyt értek el. Szembetűnő a tojóhibridek tartásának gazdaságossága is a hagyományos, tiszta fajtákéhoz képest. Mivel a tojás önköltsége elsősorban a takarmányfelhasználás és a tojáshozam függvénye, a kistestü — tehát kevés életfenntartó takarmányt igénylő — és sokat tojó tyúkok termelik a leggazdaságosabban a tojást. Magyarországon ezidőszetint a legismertebb tojótípusú tyúkok: a Fehér Leghorn, a kanadai Shaver és a Heisdorf—Nelson—Lohmann cég tojóhibridjei. Közös vonásuk, hogy kistestűek, fehérszínű tojásból évente 200- nál többet tojnak. A Bábolnai Állami Gazdaság hibridjei 262, a bólyi ÁG Shaver tyúkjai 220, a rákoshegyi ÁG Fehér Leghornjai 205, a baksai Ezüstkalász Tsz Nick—Chikjei 230, a hajdúböszörményi baromfitelep ugyanilyen tyúkjai 220 tojást termelnek egy tojóév alatt. A tojóhibridek tartása folytán híressé vált baksai háztáji tenyésztők is 200 tojás feletti éves termelésről számolnak be. Bár vannak kiváló New-Hampshire tenyészetek, ahol a 16Ó—200 tojást is megtojják a tyúkok, a mérleg nyelve még így is a hibridek felé hajlik, hiszen ez utóbbiak lényegesen kevesebb takarmány felhasználásával állítják elő a tojást. A keveréktakarmányok is gazdaságosabban hasznosíthatók a tojóhibridekkel, mint a hagyományos fajtákkal, hiszen a tojótáp 200 tojáson felüli termelést tesz lehetővé, alacsonyabbhozamú tyúkokkal etetve fehérjepazarlás áll elő. Itt is áll az, amit a pecsenyecsirkével kapcsolatban mondtunk: nem minden épület, ahol most tyúkot tartanak, alkalmas a tojóhibridek számára. Számtalan tojóház van azonban, ahol minden feltétel megvan arra, hogy az igényesebb tyúkokat tartsák benne. Ahol egészséges, szabályozható világítású, megfelelő etető-itató és szellőzőberendezéssel, tojófészkekkel, trágyaaknás ülőlécekkel ellátott, almozott tojóház van, ahol a kistestü tyúkokból 5—6-nál többet nem helyeznek él négyzetméterenként s biztosított a tápetetés folyamatossága, a tojóhibridek is tarthatók. Egyes gazdaságvezetők azt hozzák fel a tojóhibridekkel szemben, hogy fehérhéjú tojást tojnak, s azok kevésbé értékesek, mint a barnahéjúak. Pedig nem a tojás héjának színe a döntő. A külföldi vevő valóban válogat — hiszen nagy a kinálat —, de elsősorban nem a tojás héjának színéi kifogásolja. Minőségi követelményként a héj vastagságát, frisseségét állítja, s ezen követelménynek a fehérhéjú tojás éppen úgy megfelelhet, mint a barnahéjú. Egyébként külföldön nemcsak fehér, hanem barnahéjú tojást tojó hibridek is ismeretesek szép számmal. Az angliai Thornber cég például barnahéjú tojást tojó 404-es, átlag 240-eí tojó hibridjét is bemutatta az idei budapesti Mezőgazdasági kiállításon. Számos nagyüzemben árutojástermelésre még sokáig megfelel a kettőshasznosságú fajta. Ahol azonban adva vannak toióhibridek tartásának feltételei, ha olcsóbban, több tojást akarnak termelni a takarmányt gazdaságosabban akarják felhasználni, illetve 10 hetesnél fiatalabb csirkék súlyát egy kiló fölé akarják emelni, illetve jó minőségben akarják ezt' előállítani, ott é fajta mellett döntenek a gazdaság vezetői Gonda Irén agrármérnök (Budapest)
