Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-31 / 103-104. szám

A méhcsaládok téli gondozása Egy hónappal hamarabb A felelésre kellő gondossággal elő­készített méhcsaládok körül —, ha elegendő jó minőségű és megfelelően elhelyezett élelmük van — a méhész­nek nem sok dolga akad tavaszig, illetve a tisztuló kirepülésig. A „.házi" méhek szerencsére még nincsenek annyira „háziasítva“, hogy az ember gondoskodását télen is ne tudnák nélkülözni. Sőt, akárhányszor a vé­delmüket célzó túlzott emberi be­avatkozást jobban megsínylik, mint a legzordabb, legmostohább időjárást. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy télen a méhekkel egyáltalában ne kellene törődnünk. Ellenkezőleg, a sikeres teleltetésnek egyik fontos feltétele az, hogy a méhésznek leg­alább „a félszeme állandóan rajta le­gyen a kaptárakon“. A szabadban telelő, szétszórtan el­helyezett méhcsaládokat elsősorban a háborgatástól kell megóvnunk. Az erősebb zavarás a telelő csomó meg­bontását okozhatja. Ilyenkor a felzú­dult méhek nekiesnek a méznek, teleszívják mézhólyagjukat; akaratla­nul is bővebben táplálkoznak, többet fogyasztanak a kelleténél. A gyakran ismétlődő, durva zavarás hatására a méhek vastagbele időelőtte megtelik emésztetlen salakkal. Ha időközben nincs alkalmuk a tisztulásra, hasme­nést kaphatnak, ami a család nagy­mérvű legyengülését, esetleg teljes pusztulását idézheti elő. Mindenekelőtt a háziállatokat kell távol tartanunk a méhestől. A kaptárak körül kapirgáló, vagy a tetejükön tollászkodó baromfiak, a kaptárnak neki-nekiütődő, marakodó kutyák, a dörgölődő sertések okozta zörgés, kopogás, szeles időben a kap­­tárakhoz verődő faág súrlódásának zaja — mind-mind alkalmas lehet arra, hogy a méhcsalád nyugalmát megzavarja. A kaptárakon kívüli, tá­volabbi zaj kevésbé veszélyes, külö­nösen akkor, ha rendszeresen ismét­lődik, amikoris a méhek többé­­kevésbé megszokják. Ma például elég gyakori, hogy a méhes közelében 'traktorok közlekednek, amelyeknek nemcsak a dübörgése, hanem kipu­fogó gáza is káros lehet. Akadt mé­hész, aki télen elhullott méhcsaládjai pusztulását a telke előtti utcán köz­lekedő traktorok zajának tulajdoní­totta. Alig hihető azonban, hogy a pusztulást valóban ez okozta volna. Nagyon sok méhcsalád telel minden károsodás nélkül vasúti őrházak mel­lett, vagy az állomásokon, ahol föl­det rengető dübörgéssel, zakatolással haladnak el a vonatok. Saját méhésze­tem több mint 10 éve forgalmas út és vasút mellett van, ahol teherautók* traktorod, sőt ezeknél a jóval hango­sabb harckocsik is elég gyakran jár­nak. A lakásom ajtajai és ablakai meg-megrezzenek, egy-egy vonat el­haladásakor, de a pályához jóval kö­zelebb eső méhek alig vesznek tudo­mást a zakatolásról. Ugyanakkor elég egy gyenge kopogtatás a kaptár olda­lán ahhoz, hogy hangos zúgással felel­jenek a zavarásra. Éppen ezért tar­tózkodnunk kell minden olyan be­avatkozástól, amely a kaptáron való zörgéssel járhat. Még a sokak által ajánlott „meghallgatás“ is teljesen felesleges a téli nyugalom idején. A méhek téli ellenségeinek a kártétele is főként a telelő családok nyugalmának a megzavarásából szár­mazik. A kaptárba telepedett egér vagy cickány, a kijárónyílásokat nap­ról napra ostromló cinkék, a kemény deszkát is szilánkokra forgácsoló har­kályok érzékeny veszteségeket okoz­hatnak akkor is, ha közvetlenül nem férhetnek a méhekhez. Az egerek és a cickányok eilen megfelelő a 7 mm-es nyílású szűkítő rács a kijárón. Méhészetemben majd­nem ötven r-ztendő alatt egyetlen­egyszer sem lordult elő, hogy egér került volna a kaptárba. A szűkítő rácsokat már nyár derekán — a halál­fejes lepkék ellen — felrakom, s csak tavasszal, a tisztuló kirepüléskor té­­volítom el. A madarakat a kaptárak fölött ki­feszített huzalra függesztett lebegő rongyokkal, toliakkal vagy fényes fémlemez csíkokkal tarthatjuk távol. Leghatásosabb riasztó a méhes köze­lében, feltűnően látható módon fel­függesztett, kitömött ragadozó ma­dár. A lakóház közelében, különösen az előkertben elhelyezett méhesben rendszerint már az is elég, hogy na­ponként többször végigmegyünk a kaptárak között. A félreeső, kevésbé forgalmas helyeken azonban feltétle­nül kell valami riasztóról gondos­kodni. A cinkék ellen jó a távolabbi etető‘is, de csak akkor, ha állandóan gondoskodunk az elfogyott eleség pót­lásáról. Az üresen hagyott etető a közelben való kutatásra ösztönzi az éhező madarakat, tehát tulajdonkép­pen céljának éppen az ellenkezőjét érjük el vele. A félreeső, őriietien méhészetek legfélelmetesebb ellensé­ge, a harkály sokszor a madárijesztők ellenére is rákap a képtárakra. Leg­biztosabb védelem ellene a csapóvas, vagy a puska. Szinte az unalomig ismételt tanács, de talán mégsem árt', ha itt is meg­említem. hogy a havat felesleges le­seperni a kaptárokról és a kijárónyi­­lásokról. A hótakaró inkább hasznos, mint káros. Természetesen csak ak­kor, ha a kaptárak tetejét már ősz­szel gondosan megjavítottuk. A kap­tárak közül sem kell a havat sepre­­getni. Elolvadását siettethetjük, ha korommal, szénporral vagy sötét szí­nű fűrészporral hintjük meg. A fekete felület alatt már a legcsekélyebb napsütéskor is olvadásnak indul a hó. A zárt teleltetőbe vitt méhcsaládokat jóval kevesebb veszedelem fenyegeti, mint a szabad­ban levőket. Azonban azok sem hagy­hatók felügyelet nélkül. A behordás utáni napokban gyakrabban hallgas­suk meg a méheket, amíg teljesen meg nem nyugszanak. Később elég hetenként', kéthetenként ellenőrizni a teleltető!. Tartós hideg időjáráskor hosszabb ideig is távol maradhatunk. Erősebb külső felmelegedéskor a hő­mérséklet alakulását kell különös gonddal figyelemmel kísérni. Nem kí­vánatos, hogy a helyiségben 4—6 C°­­nál melegebb legyen. Amint a belső hőmérséklet meghaladja ezt a mér­téket, éjszakai szellőztetéssel kell ki­­hűteni. Ha állandó szellőztető is van a helyiségen, azt nappalra, vagy me­legebb időben zárva tartjuk, s csak hűvös éjjeleken nyitjuk meg. A mébellenségek közül a zárt helyen telefő családokra az égerek a legveszedelmesebbek. A be­hordás előtti leggondosabb irtás után is megeshetik, hogy bejuthatnak a kaptárak közé. Leghelyesebb már eleve zajtalanul működő egérfogókról gondoskodni. Erre a célra nagyon jó a vizes edény fölé nyúló billenő egér­fogó. Zajtalan, s egyszeri felállítással hónapokig kifogástalanul működik. Még jobb, hatásosabb a mérgezés. Alkalmas szer a lótetű irtására aján­lott, gyógyszertárakban kapható cink­­foszfidos kukorica. Az emberre és a háziállatokra is veszélyes méreg, ezért nagyon óvatosan kell vele bánni. Kéz­zel érinteni nem szabad; kanállal mérjük ki, 3 — 5 szemet helyezve az egérlyukba, vagy az egerek útjába rakott lapos tálcikára. Szabadban, a lakóházak környékén vagy a lakásban nem szabad használni. A teleltetés végén • megmaradó szemeket gondo­san össze kell gyűjteni és megsem­misíteni, vagy mélyen elásni. Ha tehát azt' akarjuk, hogy méh’elnk necsak „átvészeljék" a téli viszontag­ságait, hanem a lehető legkevesebb veszteséggel, egészségesen és a korai fejlődésre kedvező állapotban érjék meg a tavaszt, télen sem szabad őket sorsukra bíznunk. A méhész legyen gondviselő gazdája méhcsaládjainak. K. P. 1 Amikor a Duna szerdahelyi Felvá­­sárló Üzem az országban elsőként tett pontot a gabonafelvásárlás végé­re, s immár másodszor elnyerte a büszke „Éllizem“ címet, sokan nem gondolták, hogy egészévi tervét is ilyen példásan teljesíti. Nyár óta az üzem élete csak annyit változott, hogy udvarán nem állnak tucatjával a teherautók gabonával megrakodva, azonban Tóth Józsefnek, az üzem igazgatójának most is ezer tennivalója akad. Szünet nélkül cseng a telefon az irodában. Ügy látszik itt nincs holtidény. Egy lélegzetvételnyi szünetben végre rám is sor kerül. Az igazgató kissé türelmetlen hangon sorolja fel a mázsákat, vagonokat, s közben bocsánatot kér — igen siet... Beszéljünk azonban az eredmények­ről, amelyeket az üzem ebben az esztendőben elért. A növénytermelés szakaszán a ga­bonafelvásárlás tervét 104 °/o-ra tel­jesítették. Felvásárlási tervüket a gyenge termés ellenére is sikerült túlteljesiteniök. A 104 °/o — 3000 va­gon gabonát jelent, amelynek hossza szerelvénnyé összeállítva; meghalad­ná a 17 kilométert. Az olajos és hüvelyes terményekből 100 %-ra teljesítették felvásárlási tervüket. Ezekből a fontos ipari nö­vényekből 200 vagonnal vásároltak fel. A vetőmag-felvásárlás tervét búzá­ból 117 °/o-ra, árpából 103 %-ra, ku­koricából 102 %-ra, zabból 100 %-ra teljesítették. Kitűnő eredményeket értek el a járás mezőgazdasági üzemei a hús­termelésben. A jó eredmények eléré­sében a felvásárló üzem is jelentős részt vállalt, hiszen ő látja el a járás üzemeit különböző takarmánykeve­rékekkel. December 1-ig 1700 vagon húst vásárolt fel; ebből 645 vágón hí­zómarha, sertés 963 vágón, 81 vágón baromfi és 11 vágón borjú. A legtöbb húst a várkonyi, ekecsi, egyházgeliei, nagymegyeri szövetke­zet és a Dunaszerdahelyi Mezőgazda­­sági Technikum tangazdasága adta. A mezőgazdasági üzemek december 1-ig' 104 %-ra . teljesítették eladási tervüket. A járásban 16 szövetkezet teljesítette a tejeladás tervét 120 % 0 A szímői szövetkezét minden év-* ben hagyományosan teljesíti eladási tervét. A Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére tett vállalást már az első félévi értékeléskor több mint 200 000 koronával túlteljesítették. Hazánk fel­szabadításának 20. évfordulója tiszte­letére újabb vállalás született, amit' szintén lényegesen túlteljesítünk. A húsfélék és a tojás eladási tervének teljesítése jóval túlhaladta a 100 %-ot. (Nagy. Gyula, Szímő) 0 A garamkálnai szövetkezet do­hánytermesztő csoportja 8 hektárról 196 063 q dohányt adott el 512 736 Kcs értékben. Hektáronként a tervezett 15 mázsa helyett 24,57 mázsa dohányt termeltek, amiért 64 092 koronát kap­tak. A bevételhez még hozzájön a 15—20 %-os jégkár-térítés is. Pász­tor Gyula csoportvezető és a szorgal­mas dohánytermesztők elismerést ér­demelnek. (Patasi E., Garamkálna) 0 Az Ipolysági Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola diákjai megtekin­tettek a Bucanyi Növénytermesztési Kísérleti Intézetet'. Az igazgató tájé­koztatta a diákokat az egycsirájú cu­korrépavetőmag nemesítésében elért eredményekről. Az üzem foglalkozik még kapás- és hüvelyesnövények ne­mesítésével is. A diákok sokat tanul­tak ezen a jól sikerült tanulmányúton, majd utána Bratislavában megtekin­tették a Denevér című operett elő­adását. (Gál Gyula, Vámosladány) 0 Az inámi szövetkezetben a ká­posztaeladási tervet 124 %-ra teljesí­tették. Bugyi István főkertész kiváló munkát végzett és nagy érdeme van abban, hogy a 12 korona előleghez még 10 korona osztalék jut. (Buris Antal, Inám) 0 A rozsnyói járás berzétei szö­vetkezetében néhány éve eredménye­sen foglalkoznak a pulykatenyésztés­sel. Az Idén több mint 500 pulykát adtak piacra. Miután meggyőződtek, hogy a pulykatenyésztés kifizetődik — csupán az idén 16 000 korona bevételt hozott a szövetkezet pénztárába — elhatározták, hogy jövőre 2000 puly­kát tartanak majd. —gy— 0 A kassai járás egyes szövetke­zetei kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben. Nemrég a ke­rületi mezőgazdasági termelési igaz­gatóság megjutalmazta a legjobb ál­lattenyésztőket. A Turnianske Pod­­hradie-i tehéngondozó és fejőkoMek­­tiva a kelet-szlovákiai kerületben a legmagasabb tejhozamot érte el. Hor­váth András, Fazekas Gyula és a töb­biek az első félévben 180 tehéntől átlag 1542 liter tejet fejtek. Miro Ülik (Kassa) fölött és sok szövetkezet, pl. köztük a dunaszerdahelyi 150 %-ra tett ele­get a tejeladási kötelezettségének. Tojásból december 1-ig 24 millió darabot vásároltak fel, ez 120 % tel­jesítményt jelent. December végéig ez a mennyiség kb. 3 millió tojással gyarapodott. A gyapjúfelvásárlási tervüket 121 százalékra, malacfelvásárlási tervüket 144 %-ra teljesítették. Az előző években a malacfelvásár­lási tervet sohasem teljesítették. Ez azóta sikerül, amióta a járási, párt­­bizottság felhívta az élenjáró anya­sertéstenyésztő szövetkezeteket, hogy szakosítsák a gazdaságot malacneve­lésre. A felhívás megértésre talált az izsapi, nyáradi, balázsfai és a cséfai szövetkezetekben. Az említett helye­ken valóságos malacgyárak létesültek. •— Minek köszönhetik ezeket a szép eredményeket? — kérdem Tóth elvtárstól. Az igazgató kezével hárító mozdu­latot tesz és elmosolyodik. — Mindenki a maga lovát dicséri!" Azonban hibát követnénk el, ha di­­csérgetnénk önmagunkat. A kiváló eredményekhez elsősorban a járás szövetkezetei járultak hozzá becsü­letes munkával, majd a járási terme­lési igazgatóság és nem utolsó sorban a járási pártbizottság. Természetesen mi is részesei va­gyunk az eredménynek, mert évente körülbelül 12—13 ezer vagon árut kell megmozgatnunk. Sok bosszúságot' és nehézséget' oko­zott, hogy júliustól a nagy takar­mánykeverő nem működik, mert a kerületi igazgatóság tervező osztálya nem tudta biztosítani a malom építé­séhez szükséges tervek elkészítését. Így csak a meglevő elavult berende­zésű, kiskapacitású malomra hárult és hárul á keverékek gyártása. A ma­lom dolgozóinak nagy erőfeszítésébe került, amíg előállítottak 2250 vagon A sertéstenyésztő-tél epék többsé­gében a sertéstenyésztők égy mű­szakban dolgoznak, és munkaidejük túlságosan hosszú. A nap folyamán rövid megszakításokkal dolgoznak, ami akadályozza pihenésüket és a munkatermelékenység kedvező kiala­­kulástá. Ez a szervezési forma rontja a sertéstenyésztők életkörülményeit és nehezíti aktív részvételüket a tár­sadalmi-politikai és kulturális életben. Végső soron hatással vannak a mun­kaszervezés gyöngéi az állattenyész­tő-telep termelési tevékenységének eredményeire is. A krasznodári határvidéken lévő Ladozsszkij szovhoz 1962 nyarán a sertéstenyésztésben áttért a kétmü­­szakos munkaszervezésre. Ez a mun­kaszervezési forma helyesnek bizo­nyult és az elért eredmények azt mutatják, hogy így jobban kielégít­hetők a sertéstenyésztésben dolgozók termelési és személyi igényei. A kétmüszakos munkaszervezésben az első műszak 5 órakor kezdődik és 12 óra 30 perckor fejeződik be. Ebben az időszakban elvégzik a sertések reggeli etetését, egyszer kitisztítják a rekeszeket, háromszor-négyszer ta­karmányt adnak a malacoknak, meg­járatják az egész állományt. 12 óra 30 perckor állnak munkába a máso­dik műszak dolgozói. Akkor az etetést felesben végzik, vagyis az első műszak sertéstenyésztői megetetik az állo­mány felét és a második műszakban dolgozók pedig az állomány másik felét. A kétmüszakos munka esetében azok a gondozók, akik átadták az állományt, pihenőre térnek s 16 és fél, illetve 17 és fél óra áll rendelkezé­keveréket. Ha nincs elegendő kéve5» rék. ez a termelésben azonnal meg-* mutatkozik. Ma a keveréktakarmányok jó összeállításától függ a termelé­kenység. A felvásárló üzemnek éppen itt van a döntő szerepe. A jövében csak úgy tudják a felvásárlási tervü­ket példásan teljesíteni, ha a jelen­legi 2250 vagon keveréktakarmány helyett legalább 5000 vagonnal készí­tenek. A nagy takarmány-gyár meg­indulása jelenleg a Járási Építkezési Vállalattól függ, mert hosszas után­járásra ez a cég vállalta a keverő építését. A tojás és a tej felvásárlásában el­ért jó eredményekhez nagyban hoz­zájárult a felvásárló üzem hatásköré­be tartozó bősi takarmányelőkészítő és élesztőgyár. Az igazgató fájlalja, hogy ebben a takarmányélesztő-gyár­­ban a dolgozók elég mostoha körül­mények között dolgoznak, tekintettel, hogy az öreg szeszgyárat rendezték be. Itt minden korszerűsítésre szorul, így jó lenne, ha a felsőbb szervek, egészen a minisztériumig, magukévá tennék az élesztőgyártás fontosságát. Műtrágyából csak idén tudják 100 százalékra kielégíteni a keresletet. Az igazgató bízik benne, hogy az ed­digi panaszok a minimumra csökken­nek és ellátják a járás üzemeit mü­­tráayával. Azonban jó lenne, ha a gyár már most gondolna a tavaszi fejtrágyázáshoz szükséges — kellő mennyiségű nitrogéntartalmú trágya szállításáról. Akkor nem fordulna elő olyan eset, hogy a fejtrágyázásra szükséges műtrágyát májusban vagy júniusban kapja meg a termelő. A Dunaszerdahelyi Felvásárló Üzem példás munkát végez. A rájuk háruló nagy feladatokat időben igyekeznek teljesíteni. Minden egyes dolgozói dicséret illet azokért a szép ered­ményekért. amelyeket az üzem ebben az esztendőben elért. Molnár Ferenc (Dunaszerdahély) sükre anélkül, hogy be kellene men­niük az állattenyésztő telepre. A MŰSZAKOKAT HETENTE VÄLTJÄK A munkaszervezés kétmüszakos módja előmozdítja az állomány rend­szeres ellenőrzését, a munkaidő jobb kihasználását és a munkafegyelem erősödését. A sertésgondozók munkabére az említett szovhozban a termelés meny­­nyiségétől és minőségétől függ. A szoptatós kocákat gondozók munka­díja például 1 q malacsúlyra 7 rubel és 88 kopek, egy anyakoca gondozá­sáért havonta 1 rubelt és a sikeres fiaztatásért szintén 1 rubelt fizetnek. A Ladozsszkij szovhoz sertéste­nyésztő telepén még akadnak szüne­tek is a munkafolyamatban, különösen a második műszak munkaidejét nem használják ki megfelelően: itt a mun­kaidő mindössze 6 óra 25 perc. Nem kielégítő tehát a munka hatékonysága, s még jobbqn ki lehetne használni a munkaidőt is. ' Az egy dolgozóra , jutó állomány növelése kifejezi a szoptató kocák új korszerű technolgiájának és az új munkaszervezési formáknak a köve­telményeit. Nagyon fontos ebből a szempontból az áttérés a kocák két­szeri takarmányozására. Ez a kolhozok és szovhozok gyakorlati tapasztalatai szerint segíti a takarmányok gazda­ságos felhasználását és a munkater­melékenység növelését', ugyanakkor munkaidő megtakarítással is jár. A kétmüszakos munkaszervezés összekapcsolva a kétszeri etetéssel tehát nagyon kedvező gazdasági ered­ményekkel jár. Dr. Sütő Kálmán A lépek megóvása moly ellen 1964. december 31. (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) Kétmüszakos munka a sertéselletőben A Szovjetunióban a tél bizony nem tréfa, ezért a Bikali szovhozban már jóelöre felkészültek Amint a képen is látható, egyszerű és olcsó deszkából, valamint szalmabálákból rögtönzött s a célnak nagyon is megfelelő sertés­szállást létesitettek. két', behajtogatta a zsák szájáf és bevarrta. Így két évig el tudta tartani a lépeket, a viaszmoly nem bántotta. (Inkább csak kicsiben használható módszer.) Szuszlo papírzsákba 20 g naftalint’ szórt, arra szalmát vagy szénát ra­kott, végül beletette a zsákba a lépe-SZABAD FÖLDMŰVES 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom