Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-12-31 / 103-104. szám
Fűtési és zöldségmag-beszerzési gondjaink Szépen fejlődé mezőgazdaságunk egyik fontos része a zöldségtermesztés. Szövetkezteink egyre-másra építik a hajtatóházakat, hogy le ne maradjunk a szomszédos országok kertészetétől. A hajtatőházak számának szaporodásával a téli és kora tavaszi zöldségellátás mind zavartalanabbá válhat. Hogy mi kertészek fontos munkát végzünk, az nem vitás. Fájó dolog csupán az, hogy fáradozásunkat nem eléggé méltányolják. A téli zöldséghajtatás egyik legnagyobb problémája a fűtés. Az utóbbi három év hosszú és hideg tele elég tanulságul szolgálhat arra, hogy a télre alaposan kell felkészülni. Ha nem rendelkezünk elég és megfelelő minőségű szénnel, a hajtatáshoz szükséges meleget nem tudjuk biztosítani. A műit teleken a gyönge fűtés miatt a hajtatott növények megfáztak. Ha nem is fagytak meg, fejlődésükben erősen visszamaradtak és a hajtatási idő sok esetben 20—30 nappal is eltolódott, meghosszabbodott. Ez pedig nem kívánatos jelenség! A hajtatóházak szaporodó számából arra következtethetnénk, hogy nálunk ezen a téren nincs semmi baj, minden hal; i a maga rendjén. Pedig nem így van! A valóság: ahol üvegházakkal rendelkeznek, ott fűtési gondok is vannak. Kevés a tüzelő! Csak kiskereskedelmi áron kapunk szenet, így is keveset, rossz minőségűt, a legtöbb esetben szénport. Mennyi odaadás kell ahhoz, hogy a kertész mégis a helyén maradjon. Mennyi iparkodás megy így veszendőbe?! S a jól kezdett munka kudarccal végződik. A kertész számára az a legnagyobb öröm, ha mindenkit megelőzve, elsőként adhatja piacra a zöldséget. Nincs olyan kertész, akit ne hajtana a becsvágy, hogy ő legyen az első. Nincs belőle egyéni haszna, teszi a közösség javára. S ha megérkezik a külföldi zöldség? Bizony, háttérbe szorulunk. Miért jobb a Bulgáriából, Magyarországról behozott zöldség? Miért vagyunk mellőzöttek saját termékünkkel, hazánkban? ... Tizenöt éve irányítom az udvardi szövetkezet kertészetét, több-kevesebb sikerrel. Az első évek sok küszködése közben mindig a jövő reménye csillogott előttünk: lesz itt még jobban is, csak láboljunk ki a kezdeti bajokból. Nos! Hát lábolgatunk, de előre lépő lábunkat mindig viszszatartja valami. Ä másik fontos problémánk a vetőmag. Köztudomású, hogy csak a fajtatiszta, fajtaazonos magtól várhatunk jó termést. Vannak zöldségfajták, amik maguk szavatolják a jó termést. Ha a kertész nem kapja meg, amit kért, teljes sikerre nem számíthat. Érthető, hogy mindenáron ragaszkodik az általa ismert fajtához. Nálunk, sajnos, nagy választék nincs. A jól bevált fajtákhoz is nehéz hozzájutni. Kívánatos lenne a jól bevált fajták fennmaradásáról gondoskodni! További hiba az is, hogy a zöldségmagvakat rendszerint későn küldik. Nem jó ez így! Záros határidő kellene! Legkésőbb január 15-ig küldjék meg a megrendelt zöldségmagvakat a szövetkezet címére! Ami a hajtatási idénytervünket illeti, néhány kiragadott példát hadd említsek: Kamik és Soroksári hajtató fajtájú salátából 80 ezret palántázunk január 10-től 20-ig: karalábéból a Moraviát termesztjük, ebből január 20—30 között 20 ezer darabot palántázunk; uborkából a Jók legjava fajtát hajtatjuk, 4 árnyi területről 5000 kg terméssel számolunk — ennek palántázását január 30—február 10-e között végezzük; paradicsomból a Penhart, a 10+Bizon, a K-törpe fajták palántázására március 10 — 15 között kerül sor; paprikából a PCR és a Cecei fajták termesztését szorgalmazzuk, ezek palántái március 10—15-e között kerülnek földbe. A téli hajtatásra szánt zöldségfélék palántái már tápkockákba tűzdelve szépen fejlődnek. Maczkó Ferenc, az udvardi szövetkezet kertésze A maghozók átteleltetése a Kosúti Magtermesztő Gazdaságban A maghozó dugványok átteleltetése tulajdonképpen már a betakarítással kezdődik. Elsietni a dugványok betakrítását nem szabad, de az őszi fagyok hatásának se tegyük ki. A megfagyott dugványok rosszul, vagy egyáltalán nem hajtanak ki, s a tárolásnál még az egészségeseket is romlásnak indítják. Gazdaságunkban a sárgarépa-dugványok betakarítását rendszerint októberben szoktuk kezdeni. Ez évben a dugványok betakarítása a hosszantartó esőzések miatt kissé elhúzódott, november elején kezdtük. VRN —3 répakiszántót alkalmaztunk (emiatt a dugványrépa vetési sortávolsága 42 cm volt), sajnos, a kiszántás nem sikerült úgy, ahogy elképzeltük. Ugyanis a traktor a puha talajba süllyedt, olyannyira, hogy a sorok között haladva tönkre tette volna dugványaink jelentős százalékát. így a kiszántást átalakított fogatos ekével végeztük. A gerendelyről levettük az eketestet, s helyébe egyoldalú merevszárú kultivátorkést szereltünk. A fogatos eke, átalakítás nélkül jelentős kárt okozott volna az egyedekben. így ugyan a répát nem szántottuk ki, de a kultivátorkés annyira meglazította a talajt, hogy kézzel könnyűszerrel kiszedhettük. A kiszedés tulajdonképpen úgy történt, hogy a parcella egész hosszán kiszedők voltak állítva (személyenként 35 — 40 folyóméter esett) s a sorban, amint a kiszántó elhaladt, a meglazított egyedeket kiszedték, s rakásokra dobálták (természetesen óvatosan, hogy minél kisebb legyen az Utődés). Mivel sort ser után dobáltak össze, így mindig a baloldali ló tiszta talajon haladt (melyen nem volt már répa). Ilyen munkaszervezésre azért volt szükség, hogy a lovak patkója minél kevesebb egyedben tegyen kárt. A kiszedett és rakásra dobált dugványokat osztályozták. (De semmi esetre sem szabad teljesen megtisztítani a rátapadó földtől.) A tisztításnál a levélzetet úgy vágták le, hogy 2—4 cm-es levélcsonk maradjon, miközben ügyeltek arra, hogy a szívlevél ne szenvedjen kárt. A dugványokat két minőségi osztályba sorolták, egészségi állapotuk szerint. A beteg, sérült és rovarrágta egyedeket a másik osztályba sorolták, amit aztán feltakarmányoztunk. Az egészséges egyedek az első osztályba kerültek, ezeket áttelelőhelyiségben prizmákba raktuk. A dugványokat prizmákba rakva tároltuk az áttelelő helyiségekben. A helyiség alját hexaklörcykiohoxánnal kevert homokkal szórják be. Ez a dugványokat megvédi a rovarkártevőktől (egyesek szerint részben az egerektől is, ezek bizonyos mértékben nem bírják a szagát). Az átteleltető helyiség alján vízszintesen deszkából készült szellőztető van. Utána következett a dugványok réteges elrakása (egy sor dugvány, egy sor HCH-val kevert homok, s ismét egy sor répa). A vízszintesen elhelyezett szellőzőnek az a szerepe, hogyha esetleg a hőmérséklet a meg-Üvegházi munkák januárban Az üvegházi hajtatásos zöldségtermesztés januárban rendszerint szünetel. A nagy hőveszteség miatt annyira költséges, hogy a termelés ráfizetéssel jár. Ez azonban nem jelenti azt, hogy januárban nincs tennivaló az üvegházban. Januárban végezzük a karbantartási és előkészületi munkákat, valamint palántanevelés céljából elvetjük az üvegházban a szabadföldi termesztésre szánt korai zöldségfajták magvait. Január második felében vetjük a korai káposztát, kelt, karalábét, karfiolt sbt. A palántanevelésnél nagyon fontos követelmény, hogy a növények fel ne nyurguljanak, s ne öregedjenek meg. Ismert tény, hogy a megöregedett palántákból fejlődő növénynél a későbbi fejlődési szakaszokban súlyos zavarok állnak be, mint például a| időelőtti virágbaszökés, különféle elváltozások stb. A szabadföldi termesztésre, valamint a hajtatásra szánt palántákat alacsony hőfokon, 12 — 15 C° mellett neveljük. Éjszaka a hőmérséklet 5 C°-ig süllyedhet. Az ilyen palánták edzettebbek és a tavaszi kiültetés után jobban eiviselik a hőingadozásokat. Januárban végezhetjük az üvegházban a talajfertőtlenítést, ha arra nem került sor a nyár folyamán. A talajt forró gőzzel vagy Nematinkészítménnyel kezeljük. Ez a kiváló, még nem eléggé ismert vegyszer fokozott figyelmet érdemel. A Nematint főleg komposztok, üvegházak és melegágyak talajának fertőtlenítésére, valamint a fonálféreg által megtámadott ültetőanyag és vetőmag csávázására használjuk. Azon kívül, hogy a Nematin irtja a talajban élő kártevőket és betegségek okozóit, megszünteti az úgynevezett talajfáradságot, melyet a káros talajbaktériumok túlszaporodása idéz elő. A készítményt a talaj előzetes fellazítása után vízben feloldva juttatjuk a talaj felszínére. Egy hét eltelte után a talajt újra fellazítjuk, hogy a vegyi anyagok elillanását elősegítsük. Három-öt héttel a kezelés után a földet bevethetjük, előtte azonban próbavetéssel győződünk meg arról, hogy nincsenek-e a földben a növény részére káros anyagok. Ezen anyagok használata révén jó eredményeket ért el a trnávkai EFSZ és a pozsonyivánkai gazdaság. Nematin a körzeti vagy a járási felvásárló üzemeken keresztül szerezhető be (Pornohosp. nákupné a zásobovacie závody). A hónap utolsó hetében kerül sor a saláta kiültetésére, mely a hajtatott zöldségfélék közül a legkevésbé höigényes és ezért a télvégi üvegházi termelés legkorábbi növénye. Takács Miklós engedett fölé emelkedne, rajta keresztül levegőt lehet befúvatni a prizma belsejébe. Hogy a prizmában lejátszódó folyamatokról meggyőződjenek, időnként a prizmát „átvágják“ (az átvágás úgy történik, hogy a dugványokat a prizma tetejétől le egészen a helyiség aljáig, illetve a szellőztetőig 40 — 50 cm-es szélességben kiszedik, s így láthatóvá válik a prizma belseje. Ha ott valamiféle nem kívánatos jelenséget tapasztalnak, azonnal megteszik a szükséges intézkedést). Az esetben, ha a hőmérséklet a megengedett fok alá süllyed, az átteleltető -helyiség ajtaját berakják préselt szalmával, s ha még ez sem segít, akkor a tetejét pedig — mivel az átteleitető földbesüllyesztett — lótrágyával rakják be. Az átteleitető helyiségben való prizmázásnak előnye, hogy bármikor beavatkozhatunk az ott lejátszódó folyamatokba, s az így átteleltetett dugványok egészségesek, s elegendő jó minőségű dugvány áll rendelkezésünkre tavasszal a kiültetéskor. Gazdaságunk jelentős mennyiségű hagymát termel magra. A maghozó hagyma tárolása nem okoz nagy nehézséget, csak arra kell ügyelni, hogy vékony rétegekben tároljuk. A vastag rétegekben tárolt hagyma gyorsan romlásnak indulhat, ugyanis a légzés folytán felszabaduló nedvesség jó táptalaj a különféle gombák és erjesztő baktériumok számára. (Tárolásnál nem szűnnek meg az életfolyamatok, csak lassított ütemben játszódnak le. Ezt szem előtt kell tartani!) Tárolás, valamint ültetés előtt gazdaságunkban a hagymát I. és II. osztályba válogatják, s külön kerül a makói hagyma. Ültetésre csakis elsőosztályú hagymát használunk. A jövő évi maghozó hagymának egy részét már elültettük (nem tévedés!). Ősszel is lehet hagymát ültetni. Ennek előnye a munkaszervezés szempontjából az, hogy tavasszal a csúcsmunkák kezdetén nincs gond, gazdasági szempontból pedig az őszszel elültetett maghozók még jobb termést adnak, mint a tavasziak, s tél folyamán elmarad a kezelés, ami költségmegtakarítás. A hagyma maghozóinak tárolása meleg, sztellős raktárhelyiségben történik, vékony rétegben. Gazdaságunk külön erre a célra vett gyümölcsládákban tároljuk, (a láda méretei: 6l'X 40 X 7 cm), úgy hogy a ládák kettős sorban vannak egymás mellett. Minden két-két sor között szűk utacska van, hogy az egyedek ellenőrzése a tél folyamán ne okozzon nehézségeket. A ládák felülről és oldalról takartak, s készenlétben a nádtakaró is, arra az esetre, ha a hőmérséklet a 0 fok alá szállna. A hőmérsékletet naponta hőmérővel ellenőrzik, mely a terem közepén spárgára akasztva lóg. Ha a falon függne, nem kapnának valódi értéket: a falak mindig hidegebbek, mint a terem levegőjének hőmérséklete. György Elek, a Kosúti Magtermesztő Gazdaság dolgozója LECLERC Tréfásan — a TV- ből ismert és nagy népszerűségnek örvendő francia rendőrfelügyelő szerint — így nevezik a bratislavai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság mellett létesített Ellenőrző Csoport vezetőjét, Durdiak elvtársat és munkatársait. Pedig csak annyi közük van a nyomozó mesterséghez, hogy bűnügyi nyomok helyett a mezőgazdasági üzemek és a velük adás-vételi, valamint üzleti kapcsolatba kerülő vállalatok köztti dzsungelben keresik — mondhatni nagyítóval és nyitott észszel — a törvényességet, igazságosságot, emberséget. Sok olvasónk talán meglepődve kérdi, mi is az az Ellenőrző Csoport. Nem csoda, hiszen csupán a bratislavai járásban alakult meg a szövetkezetek akaratából a májusi járási szövetkezeti konferencián elfogadott javaslat alapján. Júniusban kezdte meg működését. Azóta alig telt el hat hó. nap, de már több mint egy millió koronát takarított meg a járás szövetkezetei számára. A „felügyelők“ négytagú csoportja tapasztalt, mezőgazdasági problémákat saját tapasztalataik alapján ismerő emberekből áll. Durdiak Mihály, a csoport vezetője azelőtt a vinohradyi szövetkezet ökonómusaként dolgozott — most az Állami Egyeztető Bizottság elé terjesztett ügyes-bajos dolgokban jogilag a szövetkezeteket képviseli. Stefan Malíéek agronómus, aki azelőtt a Csehszlovák Akadémia egyik kutatóintézetében dolgozott, a szövetkezetek növényi termékeinek értékesítésében segít. Stark Ondrej 15 évig dolgozott a volt Földművelésügyi Megbízotti Hivatal keretében, most a tej-, tojás- és baromfi értékesítése körül felmerülő vitás kérdésekben „nyomoz“. Végül Mihalik Stefan, a Maié Caníkovce-i szövetkezet volt elnöke a szarvasmarha- és sertéseladást követi figyelemmel. Ebből is láthatjuk, hogy nem mai gyerekek, a mezőgazdasági kérdésekben tapasztalatokért nem kell nekik — ahogy mondani szokás — a szomszédba menni. Sőt, Majícek elvtárs a legnagyobb „ellenfél" taktikáját is ismeri, ugyanis egy ideig a terményfelvásárló üzemben dolgozott. Júniusban tapasztalattal felfegyverkezve láttak hozzá a munkához. Belecsöppentek a legnagyobb zöldségidénybe, amikor a várakozáson felüli zöldség-termés nagy részét a felvásárló vállalat nem akarta átvenni. A szövetkezetek például a salátauborkát sok helyen kénytelenek voltak feletetni az állatokkal. A zöldség betakarítására fordított munka, fáradtság, haszontalannak bizonyult — nem kellett senkinek. Igaz, hogy a bratislavai járás üzletei és üzemi konyhái tömve voltak zöldséggel, de az aszály sújtotta keleti járásokból takarmánybeszerzésre érkező emberektől megtudták, hogy keleten bizony kevés az uborka, zöldség. A felvásárló üzem az előírások szerint köteles felvásárolni a szocialista üzemektől minden megtermett mezőgazdasági terméket, még akkor is, ha nem felel meg a minőségi normáknak, de fogyasztásra alkalmas. Ha valamelyik üzem jelentette, hogy nem akarják tőle átvenni a zöldséget, az ellenőrző bizottság azonnal kapcsolatba lépett a felvásárló vállalattal. Ha az ennek ellenére sem volt hajlandó a zöldséget átvenni, akkor Állami Egyeztető Bizottság elé vitték a dolgot és kártérítést követeltek, amit meg is kaptak. Mozgalmas nyár volt az idei, jó gyakorlatot szereztek a jogi képviseletben. Megérdemelték a fizetésüket, amelynek 50 százalékát a szövetkezetek, 50 százalékát pedig a járási termelési igazgatóság fizeti, a kádersegítségi alapból. A szövetkezetek minden 1000 Kcs árubevétel után erre a célra 13 fillért fizetnek. Hogy ez mennyire kifizetődik, erre jó példa a trnávkai szövetkezet. Ezt az esetet a csoport „zeller-ügy“ néven vezeti. A bratislavai járás négy szövetkezetében összesen 30 vagog zeller termett. Ebből 20 vagon a zöldségtermesztésre szakosított trnávkai szövetkezetben. A szeptemberi esők után a zeller gyors fejlődésnek indult és a gyönyörű — szemre I.—II. osztályba tartozó — gumó levélrózsája alajt a hús a gyors növekedéstől kissé 'megritkult. A felvásárlók ezért csakis osztályon kívüli árban, vagyis kilogramját 0,60 Kcs-ért akarták átvenni. Ezzel szemben az I. osztályú zeller ára 1,70 Kcs, a második osztályúé 1,20 (+ 30 Kcs az eladási tervfeladatok teljesítéséért kilogramonként). Az Ellenőrző Csoport megállapította, hogy ez indokolatlan veszteség lenne, mivel a zeller jó minőségű. Azonnal az Állami Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat illetékes bizottságához fordult, kivétel engedélyezésére és javaslatot nyújtott be a Cs norma erre vonatkozó előírásának megváltoztatására olyan értelemben, hogy a gyors növekedés következtében kissé ritkább húsú zellert a II. minőségi osztályba sorolhatják. A bizottság a fogyasztók szempontjából a javaslatot megbírálta, indokoltnak találta és Prágába is felterjesztette. A kivételt pedig megadta. Ezzel a négy szövetkezetnek 279 000 koronát mentetek meg s ebből 180 ezer Kcs a trnávkai szövetkezeté. A másik eset tavaly télen kezdődött és csak most decemberben ért véget az Állami Egyeztető Bizottság előtt. Ugyanis az elmúlt télen a Bratislavai Lakásépítő Vállalat lakásépítéshez kezdett a trnávkai szövetkezet üvegházainak közelében. Az alapokat robbantással mélyítették és — ■kiverték a palántákkal teli üvegházak ablakait. A kár 26 348 Kcs volt. De a szövetkezet képviselői hiába jártak kérni, egyezkedni, nem akadt ember, aki vállalta volna a felelősséget és a kár megtérítését. így került az ügy az Ellenőrző Csoporthoz és innen az Állami Egyeztető Bizottság elé. A kárt az építővállalat természetesen köteles volt megfizetni. Ennek a bratislavai újdonságnak hamarosan híre ment a többi járásba is. Mindenfelől érdeklődnek az Ellenőrző Csoport munkája iránt, személyesen is jönnek tapasztalatcserére. Mivel új és fontos küldetésű intézményről van szó, amelyet valószínűleg csakhamar megvalósítanak hazánk minden járásában, lapunk hasábjain figyelemmel fogjuk követni az Ellenőrző Csoport tagjainak érdekes és hasznos munkáját, hogy ezzel is elősegítsük a járások közötti tapasztalatcserét. C. Gajdács Irén Megérdemli a dicséretet A gecsei szövetkezet nem tartozott a kassai járás legjobbjai közé. Alacsony volt a malacelválasztás és magas az elhullás. A 65 éves Bittó Pál abban az időben a szomszédos Aprófalvi Állami Gazdaságban dolgozott. A borjúkat és csikókat ápolta. Elégedett volt munkájával, szépen is keresett. Tíz évet kihúzott ott, s talán továbbra is ottmarad, ha szülőfalujának szövetkezete nem hívja. Engedett a kérésnek, s így már két éve a gecsei szövetkezet anyadisznóit ápolja. Munkája ellen senkinek nincs kifogása. Bár még nem tartozik a magas hozamok mesterei közé, eredményei azt mutatják, hogy a legjobb úton halad. Október végéig a 38 kocától átlag darabonként 11,1 malacot választott el, s mivel a napokban további 150-et választ el, az év végéig eléri a 13-at darabonként. Ez a tervezett 10 helyett nagyon szép eredmény. Pali bácsi meg is kapja érte a megérdemelt jutalmat. Havonta átlag 1300— 1400 korona a fizetése, s a természetbeni juttatáson, a 12 mázsa gabonán kívül a terven felüli elválasztásért az év végén három malacot kap. Rychtárik István zootechnikus szintén nagyon elégedett Bittó elvtárs munkájával. Meg is érdemli az idős ember a dicséretet, hiszen mint béres is eleget gürcölt a nagybirtokokon és most mikor megérdemelné a pihenést, még mindig dolgozik. Minden erejét, tehetségét a szövetkezet gazdálkodásának feljavítására szenteli. M a t ó Pál SZABAD FÖLDMŰVES 5 rendőrfelügyelo és nyomozó csoportja 1964. december 31.
