Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-31 / 103-104. szám

■J A két adat meghökkentő: a mezőgazdaságban foglalkoztatott gépek vértéke hazánkban már meghaladta a 13 milliárd Kcs-t. Ezzel szemben a J szövetkezetekben például 1963-ban a gépek árának 28,3 %-át képező ösz- 5 szeget fordítottak csupán gépjavításra és karbantartásra, a Hatalmas összeg ez, s így nem csoda, ha ezzel a kérdéssel kormányunk iis kénytelen volt foglalkozni és ez év júliusában rendeletet adott ki a jgépjavítás további iparosítására és olcsóbbá tételére. Mit hoz az új esztendő a fél évvel ezelőtt kiadott kormányrendelet ér­telmében? Ezzel a kérdéssel fordul­tunk Okosi mérnökhöz, az SZNT Me­zőgazdasági Megbízotti Hivatalának illetékes dolgozójához. — Elsősorban sok változást — re­méljük jó eredménnyel. A legtöbb panaszt a múltban a pótalkatrészek hiánya váltotta ki. Nagyon sok gép esett ki hosszú időre a munkából sokszor egyetlen kis alkatrész hiánya miatt és természetesen megterhelte a szövetkezet költségvetését anélkül, hogy hasznot hajtott volna. A szö­vetkezetek ezért igyekeztek minél több pillanatnyilag szükségtelen al­katrészt is felhalmozni, minden es­hetőségre. így országos méretben természetesen l rengeteg pótalkat­részre volt szükség. A mezőgazdasági gépgyártó üzemeknek nem volt köz­vetlen kapcsolatuk a mezőgazdaság­gal, s ezért a követelményekhez sem tudtak rugalmasan alkalmazkodni. — Múlt időben beszél. Talán ebben az évben már más lesz a helyzet? — Igen. Január elsejétől a gépal­katrész-ellátást teljes mértékben a Mezőgazdasági Műszaki Vállalat, il­letve annak kerületi és járási raktá­rai veszik át, s ez január elsejétől a Mezőgazdasági Gépgyárak Szövetsé­gének lesz alárendelve. Tehát rugal­masan jelenthetik a keresletet, s a gyárak ezek szerint irányítják majd a pótalkatrész gyártását. Ha a kerü­leti és a járási raktárakban tartósan elegendő pótalkatrész lesz, akkor szükségtelenné válik, hogy a szövet­kezetekben pótalkatrészeket halmoz­zanak fel. így hatalmas mennyiségű holt érték szabadul fel. — S mi lesz a gépállomások fel­adata? — Nagyobb részt vállalunk a mező­­gazdasági munkából, főként a kom­bájnaratásból. Elsősorban a fejlődés­ben elmaradt szövetkezeteknek segí­tünk, természetesen szerződések alapján. — Az új év ezenkívül nem hoz semmilyen változást? — De igen. A szövetkezetekben ke­vés gondot fordítanak az állatte­nyésztésben használt gépi és elektro­technikai berendezések karbantartá­sára. Erre a munkára nincsen kép­zett emberük, s így nem csoda, ha gyakran hibásodnak, gyorsán elhasz-. nálódnak. Január elsejétől fokozato­san és szerződésileg átvesszük a szövetkezetekben az említett gépek­nek nemcsak a javítását, de a meg­előző, rendszeres karbantartását is. Tehát a mi gépjavítónk meghatáro­zott időközökben, hívás nélkül meg­jelenik a szövetkezetekben, átnézi és rendbehozza a gépi berendezést. Egy év múlva — addig eiegendő szakem­bert képzünk ki — átvesszük majd a hűtőgépek karbantartását is. — A kormányhatározat értelmében olcsóbbá kell tenni a gépjavítást. Mit tesznek ennek érdekében? — Olcsóbbá csakté úgy tehetjük a gépjavítást, ha iparosítjuk. A cseh­országi kerületekben nagyon jól be­vált a gépjavítás aggregátos módsze­re, ezt Szlovákia területén is beve­zetjük. A gépjavító műhelyek rend­szerét is átszervezzük. Összesen há­romféle gépjavító műhelyek lesznek. Az I. fokozatba a szövetkezetek gép­javító műhelyei tartoznak majd, ame­lyek a naponként előforduló kisebb géphibákat javítják és az egyszerűbb gépek idény utáni javítását végzik. A II. fokozatba a gépállomások javí­tóműhelyei tartoznak, amelyek a jól felszerelt gépjavító műhellyel nem rendelkező szövetkezetek gépeit ja­vítják, valamint a bonyolultabb gé­peket. A gépállomások valósítják meg az egyszerűbb újítójavaslatokat is és legyártják az olyan szükséges gépeket és gépi berendezéseket, amelyek sorozatgyártását gépgyá­raink nem vették tervbe. A III. foko­zatot a gépállomások szakosított ja­vítóműhelyei és a Mezőgazdasági Gépjavító nemzeti vállalat képviseli. Ezek végzik el a gépek és az egyes aggregátumok (motorok, sebesség­váltóház, áttételi ház stb.) javítását, természetesen munkavonalban és so­rozatokban. — S hol itt az olcsőbbítás? — A megjavított aggregátumok a szakosított javítóműhelyekből a gép­állomások javítóműhelyeibe mennek, ahol ezekből a gépeket összeállítják. A gépjavítás díját saját kalkuláció alapján, haszonszázalék hozzáadása nélkül, egyenesen a gépgyárban ol­csóbban megvásárolt pótalkatrészek felhasználásával állapítják meg. Ter­mészetesen ezzel lényegesen olcsób­bá válik a gépjavítás. Viszont ez megköveteli a gépjavítás tervezésé­nek új módszerét is. — Eddig közismerten sok volt a panasz a gépjavítás minőségére és hosszadalmasságára. — Bizony a-megjavított gépek kö­rülbelül 30 %-át reklamálták. A se­­lejtről azonban nem vezettek a javí­tóműhelyek nyilvántartást, s ezért nem lehetet hatékonyan fellépni el­lene. A jövőben a gépállomások ve­szik át a szakosított javítóműhe­lyekből a gépeket, ellenőrzik a gép­javítás minőségét és ők vállalnak a javítás minőségéért felelősséget a mezőgazdasági üzemekkel szemben. — Mi az oka annak, hogy a szövet­kezetek a gépjavítások több mint 70 Vo-át a saját gépjavítómuhelyeik­­ben végezték el? — Azt állítják ugyanis, hogy a szö­vetkezetekben végzett gépjavítás ol­csóbb. Ugyanis a gépjavításra fordí­tott összeget nem számítják ki pon­tosan. Megállapították, hogy a trak­torosok munkaidejük 18 %-át a me­zőn végzett gépjavításra fordítják és ezt a szövetkezetek nem számítják a gépjavításra fordított költségekhez. Természetesen a szövetkezetek gép­javító műhelyei nincsenek felszerelve olyan bonyolult szerszámkészítő gé­pekkel, mint a mi javítóműhelyeink s így a munka minősége sem lehet megfelelő. Reméljük, hogy a jövőben, amikor a magasabb fokozatú gépja­vító műhelyek olcsóbb és felelősség­teljesebb munkát végeznek majd, a szövetkezetek is nagyobb bizalommal fordulnak hozzájuk. Eddig is igye­keztünk legalább az egyes járásokban szakosított javítóműhelyeket létesí­teni, ahol a nagyobb munkatermelé­kenység több lehetőséget nyújtott a gépjavítás olcsóbbítására. Ám a szö­vetkezetek számára hátrányt jelentett a nagyobb szálítási távolság és a ki­sebb gépjavítás esetében inkább ott­hon javítötták ki a gépeket. Viszont a mozgó javítóműhely kiküldése túl­ságosan költséges volt. További hibát jelentett az is, hogy a gépállomások javítóműhelyei elsősorban a tervet igyekeztek teljesíteni és a rosszul megválasztott tervteljesítési mutatók arra ösztökélték őket, hogy hanya­golják a sok munkát és a kevés anyagfelhasználást igénylő gépjavítá­sokat. Igyekeztek főjavításokat és nagy anyagfelhasználással járó mun­kákat szerezni, ami természetesen ellentétbe került a szövetkezetek érdekeivel. A jövőben ezen a téren is változás várható. A géphibák megelő­zésében nagy jelentősége van a gé­peket kezelő emberek szakképzett­ségének. Ezért a jövőben szeretnénk felújítani a hosszabb lejáratú bent­lakásos gépkezelői iskoláztatást, ahonnan valóban szakképzett embe­rek kerülnének ki. A gépállomások most is igyekeznek fokozni a szövet­kezeti dolgozók szakképzettségét. Ám a 3—6 hétig tartó, munka után láto­gatott tanfolyam csupán felületes ismereteket nyújthat, s ezért ne cso­dálkozzunk azon, ha az ilyen gyorsan kiképzett traktoros vagy kombájnos tanácstalanná válik minden kisebb géphiba esetében. Egyszóval a gép­állomások és a szövetkezetek között* vadéban szocialista kapcsolatokat akarunk kiépíteni. -gir-A z új esztendő, amelytől mind­­annyian sok jót várunk, lé­nyeges változást hoz a magyar­nyelvű mezőgazdasági sajtó kiadá­sában is. A Mezőgazdasági Terme­lés című havi szakmai folyóirat megjelenésével teljesül a mezőgaz­dasági szakemberek régi kívánsága és lehetőség nyílik arra is, hogy a Szabad Földműves a falu sokrétű életét tükröző hetilappá formálód­jék. Ezzel az intézkedéssel gyakorla­tilag megvalósul azoknak az olva­sóknak a javaslata, akik több éven keresztül bizonygatták, hogy a he­tenként kétszer megjelenő Szabad Földművest ésszerű lenne egy na­gyobb terjedelemben és ízléses ki­vitelezésben megjelenő hetilappá fejlesztem. Mitagadás benne, el kell ismer­nünk, hogy lapunk a hetenként két­szeri megjelenés mellett képtelen volt a falu minden problémájával foglalkozni és a hírközlés tekinte­tében is „öregnek“ bizonyult. A hetenként egyszeri megjelenés mellett azonban a Szabad Földmű­ves olyan lappá formálódhat, hogy elnyerheti a különböző kérdések iránt érdeklődő előfizetők tetszését. Megteremtjük az összes előfelté­teleket ahhoz, hogy lapunk minden hét szombatján eljusson az olvasók­hoz, s így a mezőgazdasági dolgo­zóinknak hétvégi olvasmányává vál­jék. A bővített terjedelmet, amely hetenkét egy két oldal kétszínű nyomással megjelenő tizenhat olda­las újságot jelent úgy szerkesztjük, hogy az olvasók igényeit teljesen kielégítse Lapunk továbbra is népszerűsíti és leírását adja azoknak a' haladó munkamódszereknek, amelyek rend­kívül jó eredményekhez vezettek. Tehát következetesen törekszünk arra, hogy a Szabad Földműves a mezőgazdasági dolgozók nyilvános tapasztalatcsere-fórumává váljék. Végre teljesülhet a méhészek, a vadászok, a halászok, a kertészeti és szőlészeti dolgozók, valamint a gyümölcstermesztők régi kívánsága is, mert lapunk a jövőben rendsze­resen foglalkozik munkájukkal, népszerűsíti eredményeiket s hasz­nos tanácsokkal segíti munkájuk korszerűsítését és hasznosságának növekedését. A hetilapban arra is jut hely, hogy egyengessük a mezőgazdasági üzemeinknek az ipari üzemekhez és a felvásárló szervekhez fűződő sok­oldalú kapcsolatait, s ha arra szük­ség van, síkra szálljunk az egymás kölcsönös segítségére épülő szocia­lista adás-vételi kapcsolatok érvé­nyesüléséért, illetve hogy harcol­junk az olyan törekvések ellen, me­lyek esetleg egyes vállalatok részé» ről a mezőgazdasági üzemek meg­károsítására irányulnak. Hetilapunk segítségével áttekin­tést nyernek az előfizetők a nem­zetközi helyzet alakulásáról ugyan­úgy, mint a nagyobb jelentőségű belföldi eseményekről. De nem mulasztja el lapunk a legújabb tör­vények és rendeletek ismertetésit sem és minden esetben kielégítő választ és tanácsot ad az olvasók kérdéseire. A tizenhat oldalas terjedelemből bőven jut hely arra is, hogy a falu társadalmi problémáival foglalkoz­zunk. Abból a tényből indulunk ki, hogy a falusi emberek életére nem. csak a termelő munka jellemző. Sok­­szép, de ugyanakkor még sok ká­ros jelenség is észlelhető falvaink közösségi életében. A közösségi élet példás, szép jelenségeit népszerű­sítjük majd, és a társadalmi együtt­élés zavaró körülményei ellen szí­vós harcot folytatunk. A Szabad Földműves a jövőben hatékonyabban kívánja szolgálni falvaink kulturális felemelkedését is. Ezért visszatükrözi majd a fa­lusi kulturális élet kibontakozásá­nak folyamatát és az olvasóit tájé­koztatja hazánk és a világ nagyobb jelentőségű kulturális eseményeiről. A megjelenő elbeszélések, tárcák és versek pedig gazdagítják irodalmi ismereteik tárházát és kellemes hétvégi szórakozást nyújtanak. Lapunk belpolitikai rovata a ha­zai események ismertetése mellett foglalkozik majd mindazokkal a tör­vényekkel és rendeletekkel, melyek valamilyen formában összefüggnek a mezőgazdasággal, illetve a falusi dolgozók életével. Nem hiányzik majd lapunkból a nemzetközi helyre* ismertetése sem, mert a hét végén részletes áttekin­tést adunk a nagyobb jelenöségű nemzetközi eseményekről. Olyan lappá módosul a Szabad Földműves, hogy a falusi családok minden tagja megtalálja benne a maga olvasmányát. Kedveskedik majd a legkisebbeknek, a mezőgaz­dasági dolgozók gyermekeinek, de hasznos tanácsokkal szolgál az asszonyoknak is a harmonikus csa­ládi élet kialakítását és fenntartá­sát szorgalmazó igyekezetükhöz. A rádió és a televízió műsorának rendszeres közlése által pedig la­punk olvasói időben megismerked­nek a bratislavai és a budapesti adások műsorával. Hisszük, hogy lapunk a módosí­tott terjedelmében, tehát a meg­változott körülmények között is közkedveltségnek örvend majd ol­vasói körében és népszerűvé válik ott is, ahol eddig még riem ismer­ték. Szerkesztőség. Szülök, tanítók, nevelők találkozója Az Ipolysági Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola pedagógusai meg­hitt légkörben találkoztak a diákok szüleivel. A tanárok részletesen be­széltek a tanulók előmeneteléről, vi­selkedéséről, jó vagy rossz tulajdon­ságáról. A tantermekben osztályon­ként hirdették ki a tanítás eddigi eredményeit. Képet kaptunk arról, milyen nehéz a pedagógus dolga, hisz minden diákká! másképp kell bánni, más a gyengéje vagy az erénye. Meg­győződtünk róla, hogy a tanítók is­merik tanítványaik egyéni életét is. nuló matematikából a legjobb. Könyv­vitelből is egyest kapott. Zsideg Ilona is jól tanul, a szaktantárgyakból egyesre áll, de a nyelvekkel egy kis­sé küzd. Az I. A osztályban viszont ván mit hallgatni Keresztes Katalin édesanyjának. Az előmenetel 3,6 kö­rül mozog. Ilyen esetben már nincs a viselkedésben, mind a tanulásban visszaesik. A diákok továbbnevelésé­nek érdekében nem árt, ha boncol­gatjuk az iskola és szülői nevelés néhány problémáját. Örömmel mondhatjuk, hogy az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Is­kola gyorsan fejlődik. Az érettségit nyújtó négyéves iskola hat évfolyam­mal rendelkezik. Az általános mező­­gazdasági szakképzés mellett két év­folyam ökonómiai irányzatú. A tan­termek elég tágasak és a szertárak jól felszereltek. Az ebédlő és a kony­ha kitűnő. Persze, kisebb-nagyobb hiányosságok akadnak. Szükség lenne tornateremre és nagyobb kultúrhely­­ségre, de a jövőben ez a probléma is megoldódik, A tanári kar megfelelő képesítéssel rendelkezik. Nemrég kaptak két főiskolai végzettségű munkaerőt, akik szintén hozzájárul­nak a tanítás színvonalának emelé­séhez. A pedagögusqk minden ere­jükkel arra törekszenek, hogy a diá­kok meghálálják az állam anyagi támogatását. Nagy tétről van szó. Az igazgató szerint egy érettségiző diák 40 — 50 ezer koronájába kerül az ál­lamnak. Hacsak az anyagi részt vesz­­szük is figyelembe, tanítónak, diák­nak. szülőnek igyekezni kell, hogy a magas anyagi támogatás ne legyen hiábavaló. Balia László tanár az emésztőszervekről tart előadást a diákoknak. Csutora Imre tanító a III. osztály­ban Buda Ernő diák hibáiról beszélt Sértődő természetű és ha hazamegy néhány napra, legtöbbször hétfőt nem jelenik meg az iskolában, annak ellenére, hogy otthonról időben té' vissza. Édesapja csak a szülői érte­kezleten szerzett tudomást fia ha­nyagságáról. A II. B ökonómiai osz­tályán Makrai tanár elvtársnő Turá nyi Zsuzsikáról. elismerően nyilatko­zik. Csupa egyeseket sorolt fel. A ta­stipendium. Az anyja gondolkozik is: taníttassa-e totvább a lányát? Sok-sok probléma vetődik fel. Bi­zony akad elég javítanivaló A tan­terv alapos elméleti oktatást túz k: egybehangolva gyakorlati órákkal, de hiányzik a gyakorlati szakoktatás és a megfelelő szülői nevelés. Makra Miklós igazgató és Bállá László tana­­főleg ezt a problémát feszegetik Több példa bizonyltja, hogyha a szü­lök nem törődnek a gyerekkel, mind Ha összegezzük az eredményeket, megállapíthatjuk, hogy az iskolai nevelés magas szintű. A diákok is igyekszenek minél tökéletesebben el­sajátítani a tananyagot. Minden osz­tályban tanulmányi csoportok alakul­tak, amelyek segítik a gyengébb ké­pességű diákokat. Az iskolán belül: képzésben tehát nem is lenne na­gyobb hiba. viszont sokkal súlyosabb probléma, hogy a falusi gyerekek többsége elszakadt a mezőgazdaság­tól. Bállá László pedagógus helye­sen jegyezte meg, hogy a diákok nem tudják, mikor lakik jól a tehén, nem látták, hogyan ellik, nincsenek tisz­tában más gyakorlati kérdésekkel sem. Ezen egyrészt úgy lehetne se­gíteni, ha az iskola megkapná már végre az Ígért tangazdaságot. A na­pokban a járási szervek kedvezően döntöttek ebben az ügyben. Azonban a tangazdaság sem old meg mindent. A diákok szülei helyesen tennék, ha gondoskodnának arról, hogy fiaik rövidebb-hosszabb ideig meglátogat­nák a falujukban lévő mezőgazdasági üzemek állattenyésztését vagy nö­vénytermesztését, ahol a gyakorlati tapasztalatokkal ' rendelkező embe­rektől sokat tanulhatnának. Az iskola a jövőben csakis úgy adhat a mező­­gazdaságnak kiváló szakembereket, ha az iskolai nevelés a szülői neve­léssel párosul. A jövő mezőgazdasági szakembereinek sokoldalú képzettsé­get kell szerezniök az iskolában. Töb­bek között kulturális téren is. Littera Katalin és Gál Gabriella nevelőnők már megtették az első lépéseket ezen a téren, amit a szülök tiszteletére rendezett ünnepi műsorból láthat­tunk. Habár előfordultak kisebb­­nagyobb hibák, megvan minden re­mény arra, hogy a jövőben helyes irányba terelik a kulturális életet. Az utóbbi napokban néhányan táncokta­táson vettek részt. Ez biztosíték ar­ra, hogy az iskola táncegyüttese eredményesen szerepel majd a jövő­ben. A negyedikesek szalagavatóján Pál Dezső osztályfőnök bíztatva búcsúz­tatta a diákokat, kifejezte reményét, hogy az érettségi vizsgán és az élet­ben is valamennyien megállják a he­lyüket. A tanulmányi eredmények azt mutatják, hogy a tanárok és tanulók jó munkát végeztek. A szülők bátran adhatják gyermekeiket ilyen színvo­nalas iskolába. Bállá József A szülőket a diákok kultúrműsorral szórakoztatták Mit hoz oz új esztendő Kedves Olvasó '•

Next

/
Oldalképek
Tartalom