Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-12-09 / 99. szám

Szegény esztendő - sok gond

leges a fáradozás, meri a bevetett mag előbb-utőbb kiszántásra kerül. Próba szerencse — gondolták a vezetők, hátha sikerül. Nos, az idén nem sikerült. A 101 hektár lóhere a tervezett 5850 mázsa termés helyett csak 1134 mázsát adott. A szárazság miatt csak egyszer kaszálhattak. Ötvenhárom hektárt pedig ki kellett szántani.

Ha az agronómus kiszámítja, hogy egy hektár lóhere vetőmagszükséglete 15—20 kg, s ennek az értéke 1200 korona, akkor bizony nem nagyon éri meg „szerencsét próbálni“. Mert mi történik, ha jön egy száraz esztendő, mint az idei is? Kiszántanak 50—60 hektárt, amibe már több mint 72 000 koronát fektettek be.

A vezetőség elgondolkozhatna ezen. Már azért is, mert egy ilyen „elszámítás“ nagymértékben befolyásolja az egészévi pénzügyi tervet. Idén például a növénytermesztésben több mint 400 000 koronával kevesebb a tervezett bevétel. A kiadásokat viszont túllépték 23 000 koronával. Ez a hiány elsősorban a munkaegység tervezett értékének kifizetésénél mutatkozik maid meg. Eddig Kamárócon minden évben fizettek osztalékot. Idén nem futia erre.

Önkénytelenül is felmerül a kérdés: vajon a gyenge takarmányalap miatt nem csökken-e a törzsállomány vagy az álatok hasznossága?

— A törzsállományt nem akarjuk csökkenteni. Ha nehezen is, de valahogy átteleltetjük a meglévő állományt. Rosszabb a helyzet a hasznossággal. A gyenge takarmányozást már most is észrevenni a fejési átlagban. Bármennyire igyekszünk, az évi tejeladási tervünket csak 98 °/o-ra tudjuk teljesíteni. De hát a tehenektől sem várhatjuk, hogy a szegényes takarmány mellett sok tejet adjanak. Most például kukoricaszár szecskát és cukorrépaszeletet kapnak. A fejősteheneknek még adunk 60 kg korpát. A jövő hónap elején megkezdjük a

Öntözéses gazdálkodás

bevezetésével a növénytermesztés tökéletesítésére törekednek

Janó István és Szaniszló István a szecskázott kukoricaszárat készítik elő

a teheneknek.

ma, igyekezete — a nagy szárazság megvámolta a termést. Búzából 25 mázsa helyett csak 14,8 mázsa termett hektáronként, zabból 22 mázsa helyett 8,9 mázsa. Szemeskukoricából 28 mázsa helyett 13,8 mázsa. Természetesen ilyen hektárhozamok mellett a gabonaneműek eladási tervét csak 50 °/o-ra teljesíthették. Gondolhatjuk tehát, hogy mennyi maradt a magtárban. Vajmi kevés.

Nem csodálkozhatunk, ha ilyen körülmények között az állatállomány szemestakarmány-szükségletét csak 57 °/o-ban biztosították. Vajon honnan szerzik be a hiányzó mennyiséget? Ezen a vezetőség is töri a fejét.

A szemestakarmány-szükséglet biztosítása annál is fontosabb, mivel a szövetkezet sertéstenyésztésre szakosítja magát. Itt pedig alapkövetelmény az elegendő erőtakarmány. Egyetlen reményük, hogy a 175 darab szerződéses sertésre 700 mázsa takarmányt kapnak.

A sertéstenyésztés jól bevált a szövetkezetben. Minden évben megtermett a szükséges takarmány, ami persze az eredményekben is megmutatkozott. Eladási tervük 650 mázsa, de ezt már több mint 80 mázsával túlteljesítették. Az évvégéig még legalább 50 mázsát szeretnének eladni. A terv túlteljesítése természetesen a bevételi számlán is megmutatkozik: 96 000 korona a többletbevétel. Meg kell még jegyeznünk, hogy ez az öszszeg nem tiszta bevétel, hiszen a kiadásokat 30 000 koronával túllépték. Ezt az összeget főleg takarmányvásárlásra fordították.

Még nehezebb a helyzet a szarvasmarha-állománynál. Itt aztán igazán elgondolkoztató a takarmányprobléma. A szálastakarmány-szükségletet mindössze 25 %-ra tudták biztosítani. Szerencsére, silóból van bőven.

A vezetőség mindent megtett az

Az anyasertések egész nap kint vannak a legelőn. így egészséges, edzett

malacokat ellenek.

Éjjeli műszak

öreg este van. Az útmenti fák fekete óriásként tornyosulnak fölénk, s a falu ablakszemei mint a szentjánosbogarak világítanak az éjszakában. De nemcsak az ablakokban, a kertaljai dűlő dombján is észreveszünk egy fénypontot. Jó ideje figyeljük, amint itt is ott is felvillan, majd eltűnik, mintha bújócskázna. Ahogy közeledik, megállapítjuk, hogy lámpafény, méghozzá egy traktoré. Egyre erősödő zúgása felveri az est csendjét.

A páti szövetkezetesek tehát két műszakban szántanak. A lánctalpas öt eketestet húz maga után. Rehák Gyula, a szövetkezet legfiatalabb traktorosa ül most a nyeregben, akinek — Arany János szavaival élve — bizony még legénytoll sem pelyhezik az állán. Leszáll, s kissé távolabb a traktortól, ahol már úgy-ahogy halljuk egymás hangját, pár szót váltunk.

— Az éjszakai munka persze veszélyesebb mint a nappali — mondja. — Hiába jók a reflektorok. Ezért úgy csináljuk, hogy még napközben kihúzzuk a barázdát, s az egyik lánctalp azután mindig a barázdában megy. Így nem maradhatnak vakbarázdák. Fontos még, hogy jól ismerjük a terepet és a gépet.

— Milyen a szántás mélysége? — kérdem a fiatalembertől.

— Ügy 22—25 cm közt mozog, mivel ez nehéz tálaj.

— Egy nap alatt hány hektárt tudnak ketten felszántani?

— Az sok mindentől függ; a talajtól, az időjárástól, a géptől, meg aztán a hangulattól is. Ha jó a hangulat — mondja mosolyogva — akkor nagyobb a teljesítmény is. De átlag 6—8 hektár mindig megvan.

— Mennyi a havi keresete?

— Körülbelül 1200 korona. Mindent összegezve nem bántam meg, hogy eltértem eredeti tervemtől és a bánya helyett a traktort választottam.

A sötétből egy mozgó alak válik ki. Jön a váttótárs, Rehák Ferenc. Hozzá is intézek egy kérdést.

— Valami kis melegítőt, teát szoktak-e néha hozni az éjjeli műszakosoknak?

— Ilyet mi még soha nem láttunk — mondja, majd kezet nyújt és felül a traktorra. A reflektorfényben még látom a földből kifordított, rémülten futkározó egereket.

Azzal a jóleső gondolattal távozom, hogy ma éjjel szerte az országban sokezer névtelen hős küzd a sötétséggel és fáradságot nem ismerve hasítja a barázdát. Munkájuk záloga annak, hogy a jövő évben is jut kenyér mindenki asztalára. Egy gondolat azonban nem hagy nyugton: miért

nem tartják érdemesnek egyes szövetkezetek vezetői, hogy éjszakánként legaláb egyszer meleg teával kedveskedjenek nekik.

szálastakarmány etetését, mert akkorra már elfogy a kukoricaszár — mondja Varga Albert, a szövetkezet agronómusa.

Az idei „szegénység“ nem a szövetkezet vezetőségétől, tagságától függött. Ők mindent megtettek annak érdekében, hogy az előző évekhez hasonlóan ne legyen sem takarmányhiány, sem pénzügyi nehézségük. A lövő évi takarmányalapra is gondoltak. Tíz hektár rossz minőségű szántót vetettek be fűvel, s így a 40 hektár öntözött legelő mellé most még 10 hektár került Tizennyolc hektár lucernát vetettek, s még 6 hektárt vetnek. Lóherét 123 hektáron termesztenek, fűmagot 23 hektáron. A jövő évben összesen 164 hektár évelő takarmányuk lesz. Az alapot tehát megteremtették. Most már csak az időjárástól függ. hogy a jövő évben ne legyen takarmánygondjuk.

Zsebik Sarolta

Országszerte szép számmal akadnak olyan szövetkezetek, amelyekben már alaposan ismerik a termelés hogyanját. Ezek közé soroljuk többek közt a dunaszerdahelyi járásban 1661 hektáron gazdálkodó vásárúti EFSZ-t is. Növénytermesztésük és állattenyésztésük egyaránt elérte a kívánt színvonalat, mégis úgy látták, hogy a belterjesítés terén ezek után is akad tennivaló. Az állattenyésztés ellátottságát kell megoldaniuk, mert e téren bizony még mindig akadnak fogyatékosságok.

A szövetkezet vezetői sokat törték a fejüket, hogy a szakszerű tápanyagellátás és a gondos talajművelés mellett föltárják és kihasználják azokat a tartalékokat, amelyeknek az igénybevételével gazdaságosabbá tehetik a növénvtermesztést. Alapos mérlegelés tárgyát képezte az öntözéses gazdál| kodás bevezetésének lehetősége. En! nek néhány hektáron történő alkal- I mazása nem hozná meg a várt ered: ményt, s különben is a szocialista j nagyüzemi mezőgazdaságban, ha va- i lóban teljesíteni akarja küldetését, I nem a filléres eredményekért, hanem a legigényesebb feladatokért kell küz; deni, amelyek egész társadalmunknak fölbecsülhetetlen értéket jelenthetnek.

Ezt gondolták a vásárúti EFSZ vezetői is, amikor eldöntötték, hogy szövetkezetük szántóterületén, 1336 hektáron alagcsöves öntözéses gazdálkodást létesítenek. Az éghajlati viszonyok kényszerítették őket erre az elhatározásra. Ugyanis az egymás után ismétlődő száraz esztendők megtizedelték a termést, amelyre a jövőben, ha tovább kívánják fejleszteni az állattenyésztést, föltétlenül szükségük van. Erre szolgál majd az éltető víz.

Célkitűzéseik további részét képezi az is, hogy 1966-ig 3,5 millós költséggel 114 hektárra bővítik a gyümölcsészetet. Nem kétséges, hogy ez már szakosítás a javából. Céltudatos, eredményre törekvő befektetés, amely évek során kamatostól megtérül.

Idén például a legnagyobb igyekezet ellenére is 35 vagonra tehető a szövetkezet abrakhiánya. Ez a menynyiség nem kevesebb, mint háromhavi szükségletnek felel meg. S végtére is az a cél, hogy olyan saját takarmányalapot teremtsenek, hogy ne mutatkozzanak abrak-gondok, mert bőséges ellátás esetén a zootechnikusoknak nem kell majd toldozniuk-foldozniuk, módot keresniük eleségpótlás tekintetében. Mert módot persze így is találnak az elátásra. Igénybeveszik a rendelkezésre álló tömegtakarmányokat, de viszont az már más kérdés, hogy így milyen időt vesz igénybe egy mázsa hús előállítása. Az intézkedéseket azért tették, mert számukra ez nem mindegy.

Ebben a szövetkezetben az idén már megfelelő színvonalat ér pl a tej- és a marhahústermelés, de a jövőben ezt a szakaszt is tovább kívánják bővíteni. Ezért növelték 270 hektárra a szántóföldi évelőpillangósok vetésterületét, s a fehérjék további pótlására 40 hektáron termelnek majd takarmányhüvelyeseket. Ennek egy részét zölden etetik meg, más részét pedig magra termesztik. így egyensúlyba hozzák a fehérje-keményítőarányt.

KEDVEZŐ ÖKONÓMIAI TÉTELEK

A háromnegyedévi elemzés megmutatja, hogy az állattenyésztés valóban elfoglalta az őt megillető helyet. A tervezett 3 343 800 koronát év elejétől szeptember végéig 488 520 koronával megtoldották. Ilyenformán év végére az 5 001 500 korona helyett 5 689 000

koronára van kilátásuk. Ahol ilyen összegekben beszélnek, kétségtelen, hogy ott bizony értenek is a termeléshez.

De pillantsunk talán bele a tej-, illetve a marhahústermelés tükrébe. Odossy Béla ökonómus állandóan figyelemmel kíséri a termelést s az eredményeket számokban bármikor az érdeklődők rendelkezésére bocsáthatja. Ebben a szövetkezetben pontos elsődleges nyilvántartást vezetnek. Ez az alapos gazdálkodás egyik követelménye. Ám lássuk csak, mit mutatnak a számok.

Idei tervük 1100 mázsa marhahús előállítását irányozza elő. A pénzügyi mérlegben ebből 995 000 koronával számolnak. Az eltelt kilenc hónap alatt kereken 732 mázsa húst állítottak elő 653 850 korona értékben. Év végéig 1150 mázsa marhahús kitermelését föltételezik, amelyből 1 035 000 korona jövedelemmel számolnak.

Tudjuk, hogy a CSKP KB 1964. november 18—19-i plenáris ülésén a népgazdaság 1965-ös fejlesztési tervében meghatározta egyes mezőgazdasági termékek, köztük a marhahús felvásárlási árának rendezését, minek következtében a vágómarha fölvásárlási ára a magasab minőségi osztályokban kilónként egy koronával emelkedik. Mit jelentene ez a vásár-1 úti szövetkezetnek, ha történetesen az idei marhahústermelést vennénk az 1965-ös terv kiindulópontjául? Kétségtelen, hogy az eddigi mellé nem kevesebb mint 115 000 korona többletet jelentene az EFSZ-nek, s ez bizony tekintélyes összeg. Van tehát miért igyekezniük.

Tejtermelési feladataikban 650 000 liter tej előállítását tűzték célul, s ebből 1170 000 korona összbevétellel számolnak. Háromnegyedévi tervüket e téren is magasan túlszárnyalták, s az év végéig nem az eredeti mennyiséget, hanem 768 000 liter tejet karanak kitermelni, amelyből 1 382 000 koronát vesznek be. Ismeretes, hogy az új intézkedések a tej felvásrlási árának rendezésére is vonatkoznak. Az eddigi 1,80-ról 2 koronára emelkedik a tej felvásárlási ára literenként. Ha ebben a szövetkezetben a föntebb említett tejmennyiséget vennék az 1965-ös terv feladatául, úgy 153 600 koronával növekedne a jövedelmük.

így sorolhatnánk tovább azokat a tételeket, amelyek a termelők javára szolgálnak a jövőben. Bizonyos, hogy a vásárúti szövetkezet leleményes vezetői nem szalasztják el az alkalmat, hanem kihasználják az adott lehetőségeket az állattenyésztés terén még jobb eredmények elérésére. Hiszen eddigi tevékenységük is ilyen irányú volt, de a jövőben ez még indokoltabb lesz.

Hoksza István

• A nyitrai járás termelési igazgatósága idén a „Példás nyilvántartás a szövetkezetben“ címet és a 2000 koronás jutalmat a lapási, verebélyi, nemcinai és a Veiké Záluzie-i szövetkezetben dolgozó adminisztratív és technikai dolgozóknak adta. A versenybe 12 szövetkezet kapcsolódott be. (M. T„ Nyitra)

© A nyitrai járásban cukorrépából legnagyobb hektárhozamot Stefanovic szövetkezetesei értek el. A komplexbrigád tagjai 52 hektáron termeltek cukorrépát, melyen az átlagos hektárhozam 427 mázsa lett. A répa kiszedését Valentin Calkovsky és Ján Valentík, valamint Frantisek Calkovsky és Ján Stevcík végezte.

(Marian Takác, Nyitra)

Egyszerű, négygyermekes asszony, a bési szövetkezet fejönóje vagyok. Azért fordulok a Szabad Földműves szerkesztőségéhez, mert az általa meghirdetet ankét keretén belül szeretném ismertetni eddigi tapasztalatai- ‘ mat

Évek során megfigyeltem, hogy a tehén tefelékenysége szorosan összefügg az állat életképességével Ha rendszeresen gondozzuk, takarmányozzuk, még ha nem tartozik is a legjobb tejelöfajták csoportjába, azért még lehet jó tejelő. Hiszen ma még nem tartunk ott. hogy szövetkezeteink mindegyikében kiválóan tejelő törzskönyvezett, fajtatiszta teheneket tartsanak.

Megfigyeltem, hogy legalkalma sabb a tehenet etetés után fejni

Tapasztalataim

a tejtermelésben

Ilyenkor nem kapkod ide-oda, hanem nyugodtan egyhelyben áll. Viszont ha evés közben fejjük,

visszatartja a tej bizonyos részét.

Fejes előtt esetenként pontosan ugyanabban az időben langyos vízzel lemosom a tehén tógyét. Ezt követóleg elvégzem a mélymasz százst, majd a fejést Bizonyos hogy az ilyen gondozás hatással van az állatra, s minden nehézség

nélkül leadja összes tejkészletét.

A lelkiismeretes fejő nemcsak hogy szereti a rábízott állatokat, hanem arra is ügyel, hogy rendbentartsa munkaeszközeit, a fejőedényeket, szűrőket stb. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen tejet termelünk, hiszen az említett tényezők hatással vannak a tej tisztaságára.

Szövetkezetünkben már má is rátértünk a szarvasmarhák szakszerű tartására, s minden igyekezetünk arra irányul, hogy ez hatással leqyen a hasznosságra is. Egyszóval, mindent elkövetünk a tejelékenység emelése érdekében.

Bájcsi Istvánné (Bés)

Kovács János (Pat)

a vizet. Száraz évben bizony ezzel is baj van. Több község öntöz a patak vizéből, így néha nagyon kevés víz marad a kamáróciaknak.

Közvetlen a falu mellett fekszik a „Sánta tó“. Csapadékos esztendőben ebből is lehet öntözni. Ez évben azonállatállomány ellátása érdekében. A 40 hektáros legelőt állandóan öntözték, s így a nagy szárazság ellenére is egész nyáron elegendő takarmányt nyújtott a 130 darab egészséges növendékállatnak. A TBC-s, állomány más legelőre járt, így a fertőzés lehetőségét teljesen kizárták.

Öntözéshez az Ida patakból nyerik

— Nálunk ilyen szegény esztendő, , mint az idei, még nem volt. Mert ha nem hozott jó termést a gabona, megtermett a takarmány. Most sem az egyik, sem a másik — panaszkodott Mitro Gyula, a kamáróci szövetkezet könyvelője.

Bizony Kamárócon hiába volt az akarat, a szövetkezeti tagok szorgalban teljesen kiszáradt, az itt lévő öntözőberendezést is áthelyezték az Ida patakhoz, hogy további 10 hektárnyi rétet öntözhessenek. Az öntözés szép eredménnyel járt. A „Sánta tó“ mellé most lucernát vetettek, s ha jövőre lesz benne víz, majd ezt öntözik.

A lóherének, lucernának nem a legmegfelelőbb a kamáróci határ. A talaj mészszegény, s így ez a növényfajta nehezen terem meg. S ha még az időjárás sem kedvez, akkor bizony fölös-