Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-18 / 58. szám
lé 8z®ny©géssel előkerülnek a gazdaság rejtett tartalékai Az utóbbi időben egyre többet hallat magáról az Ürföldi Állami Gazdaság. Ez azért is szembetűnő, mivel pár évvel ezelőtt az alacsony munkabér, valamint a hiányos szervezés miatt gyakorivá vált a munkások vándorlása, melynek következtében tarthatatlan állapot ütött tanyát a gazdaságban. Természetes, ebből az következett, hogy gyomba veszett a termés. Az alacsony hektárhozamok révén évről évre nagy veszteségekkel zárták az évet. 1962-ben például nyolc millió korona ráfizetést mutattak ki • könyvelők. A járásnak, de a kerületnek is elég gondja volt, hogy a fejetetejére állított helyzeten segítsen. A dolgozók többségének megelégedésére, az igazgatót eltávolították, a vezetőséget újjászervezték. Lombos Kornélt, a gépállomás mérnökét kérték meg, vegye át az igazgatói tisztséget. Ez teljes fordulatot jelentett a gazdaság életében. Azonban, mire az új vezetőség munkába lendült, Lombos mérnököt a sors keze kiragadta a gazdaságból. A Galántai Termelési Igazgatóság vezetőjévé választották. Helyette Sörös Lajos elvtárs vállalta az irányítást, aki rövid idő alatt egyenesbe hozta a gazdálkodás menetét. Üzemben a malacgyár Az idősebb generáció között alig akad még egy ember, aki úgy lelkesedik az újért, mint Sörös elvtárs. Örökké töpreng valamin, töri a fejét, hogy a gazdaság gondozásában lévő 3500 ha szántóföld minél többet teremjen, az állattenyésztés jövedelmezőbb legyen. A hatalmas földterület egyenesen megköveteli a bátor, nagyvonalú tervezést, s lehetővé teszi a legmerészebb elgondolás érvényesítését is. Ha ezt nem tesszük, mezőgazdaságunk nagyon nehezen emelkedik az ipar színvonalára. Ennek tudatában született meg Sörös elvtárs fejében az első terv. Ha államunknak szüksége van a sertésre, malacgyárat kell építeni. Az addig meglevő A-bódék közelről sem biztosították a nagyüzemi malacneveléshez szükséges előfeltételeket. Nyáron a meleg ártott, télen a hideg miatt pusztultak a malacok. A munkák gépesítéséről szó sem lehetett. Hát miért ne építsenek olyan fiaztatót, ahol a malac megtalálja életkörülményeihez szükséges levegőt, meleget, s emellett az új technika és technológia minden vívmánya érvényesíthető. Az elgondolásból terv született, majd gyors iramban megkezdődött az új fiaztató építése. Nem ment könynyen, zökkenőmentesen, de elkészült. Az épület 70 m hosszú, 35 m széles. Évi kapacitása 800 anyasertés; 260 koca malacozhat benne egyszerre. Ottlétünkkor Molnár Ferenc farmvezető kimutatása szerint 1656 malac szunyókált a vasból készült rekeszekben. Méltán nevezhetjük tehát az épületet malacgyárnak. Minimumra csökkenteni az elhullást Tavasszal, amikor a galántai járás vezetői és szakemberei a mezőgazdaság vonalán elért tavalyi eredményeket értékelték, kiderült, hogy a malacelválasztás járási méretben csupán kilencet tett ki anyakocánként. Ugyanakkor az is szóbakerült, hogy egy valamire való anyakoca 7—8 malacot világra hoz, s nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy évenként kétszer malacozzék. Köztudomású, hogy jó gondozás mellett kétévenként Ötször malacozik egy anyakoca. Ez esetben számoljunk csak az évi kétszeri fialással, mely 14—16 malacot jelent anyakocánként. Sörös elvtárs ezekután méltán tette fel a kérdést: „Hol vannak ezek a malacok, amikor csak 9 a választási átlag ?“ Elpusztultak. Több esetben el sem könyvelték pusztulásukat. Ez vezérelte a gazdaság igazgatóját minden lehetőt elkövetni, hogy minimumra csökkenjen az elhullás. A malac legnagyobb ellensége a hideg. Betonos, nedves, huzatos ólakban könnyen felfázik, utána egy ideig sanyarog, majd elöbb-utóbb kimúlik. Hogy ezt megakadályozzák, három kazán segítségével központi fűtést szereltek az épületbe. Ezenkívül kéthetes korig minden két alom számára infravörös lámpa áll rendelkezésre. Téli időben tehát három kazán, 50 lámpa és a bentlakó 260 anyasertés szolgáltatja a meleget. így aztán érthető, hogy a legnagyobb hidegben sem fáznak meg a malacok. A levegőcserét ventillátoros szellőztetők biztosítják. A szellőztető berendezés — mivel az ammóniákkal Kacsa — víz — öntözés A kacsatenyésztéshez víz szükséges. Ha víz van, öntözni lehet a szomjazó növényeket. Ez a cél vezérelte az állami gazdaság vezetőit, hogy ahova szükséges, vizet teremtsenek. A Forró-nevű ér évtizedek hosszú során kihasználatlanul húzódott a gazdaság földjei mentén. Száraz medrében silány fű és csáté termett. Egy kis fejtörés után a gazdaság saját erejéből vizet varázsolt beléje. Kanálist vájó ekével csatornát húztak, s két régi rizsturbinával emelték át a vizet a Feketévízből a Forróba. A langyos, iszapos víz nemcsak a körülötte elterülő 400 hektár föld öntözését biztosítja de kacsanevelésre is kiváló alkalmat nyújt. Tavaly 13 ezer kacsa, idén 29 ezer, jövőre 50 ezer kacsa lubickol majd, keresi élelmének eov részét az aránylag kis költséggel létrehozott mesterséges tó vizében. Alapos körültekintéssel egy másik öntözésre kínálkozó alkalmat is felfedeztek. A Feketevízen 1930-ban megépült Víztelep (szivattyúállomás) három turbinája közül az egyik még sohasem működött. Nem volt rá szükség. A Járási Vízgazdálkodási Igazgatóság beleegyezése révén a heverő turbina segítségével 800 hektár öntözhető. A vágsellye—gutái öntözőrendszer teljes üzemelésével további 400 hektárt öntözhetnek. íme; alapos körültekintéssel, jó szervezéssel előkerülnek a mezőgazdaság rejtett tartalékai. S még egy újdonság Az állami gazdaság királyrévi részlegén 3 millió 100 ezer korona befektetéssel megkezdődött a forrólevegős lucernaszárító építése. Napi teljesítőképessége két műszakban 224 mázsa zöldtömeg szárítása és darálása. Egvegy idényben 420 hektár termését szárítja és darálja meg, amely kb. 268 vagon lucernalisztet eredményez. A szárítót a lucernán kívül egyéb mezőgazdasági termék szárítására is felhasználják. Aki ismeri a zölden szárított lucernaliszt értékét, fel tudja mérni, mekkora értéket képvisel majd ez a vitaminokban és fehérjékben dús nagytömegű takarmány. Pénz, pénz, pénz ... Természetes, minden intézkedésnek, amely a termelés emelését szolgálja, végső fokon a pénzügyi terv teljesítésében kell kicsúcsosodnia. Lássuk hát, hogyan alakult a gazdaság pénzügyi helyzete az utóbbi években: 1962-ben 24 millió korona bevételt irányzott elő a terv; a valóság 16 millió lett, 1963-han a tervezett 28 millióból 26,5 millió koronát vett be a gazdaság. Idén minden feltétel adva van, hogy a tervezett 32 milliós bevételt hiány nélkül elérjék. A pénzösszeggel párhuzamosan a hektárokra eső összeg, valamint az egy dolgozóra eső termelékenység is emelkedett. Amíg 1962-ben 21 ezer korona értékű termelés jutott egy munkásra, addig 1964-ben előreláthatólag 42 ezer koronára rúg a munkatermelékenység dolgozónként. Az eddigi eredmények kézzelfoghatóan mutatják: jó úton halad az Ürföldi Állami Gazdaság. A jövő tervei még biztatóbbak. A szakosítás keretében a meglévőhöz felépítenek még egy anyasertés-fiaztatót, 2000 borjú részére neveidét, valamint 6000 férőhelyes helységet a tojókacsák részére. A két malacgyár, kacsakeltető, borjúnevelő, lucernaszárító berendezés és az öntözőgazdálkodás kiterjesztése, mind-mind előfeltétele ama nemes törekvésnek, hogy mezőgazdaságunk az ipar színvonalára emelkedjék. Sándor Gábor A szellős, tisztalevegőjű malacnevelde (nem a 800 férőhelyes malacfiaztató!) telített levegő nehezebb — az istállótérség alsó részében foglal helyet. Ilyen szellőztetés mellett az istálló levegője tiszta és szagtalan. Ennek a messzemenő gondoskodásnak köszönhető, hogy a gazdaság félévi malacelválasztási átlaga 7,5 darabra rúgott. Itt meg kell említeni azt is, hogy ez az eredmény a kezdet kezdetén.született. Ugyanis csak december végén kezdték az istálló fűtését, a malacok nyári kifutója pedig csak az elmúlt napokban készült el. A látottakat egybevetve, bátran kijelenthetjük, hogy a malacgyár a jövőben betölti a hozzáfűzött reményeket. Merész tervek A gazdaság másik legnagyobb pénzforrása a kacsakeltetés, illetve a kacsanevelés. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, az állattenyésztésnek ezen a szakaszán is gyárszerű a termelés. A kacsafarmot 1962 őszén létesítette az állami gazdaság. Kétezer Pekingi tojókacsával indultak. 1963-ban ideiglenes keltetőhelyiséget építettek, ahol 115 ezer kacsa látót napvilágot. Ebből 3000 darabot magnak hagytak, a többit kicsi korban részben pecsenyekacsaként értékesítették. Idén a kikeltetett kacsák száma mintegy 170 ezerre rúgott. Ezekből 6000 darabot magnak hagytak, 24 ezret pedig felnevelnek. Szabó Gyula farmvezető és munkatársai kitettek magukért. Az elhullási arányt csökkentve, olcsóbbá tették a keltetés önköltségét. Amíg tavajy 7,02 korona volt a tervezett költség kacsánként, idén 6,56 koronára csökkentették. Jövőre, amikor üzembe helyezik az új, nagyteljesítményű modern keltetőt, az önköltség minden bizonnyal még kisebbre zsugorodik. A kacsanevelés terén a jövőben még merészebb terveket tűzött maga elé a vezetőség. A 6000 tojó után 300—550 ezer kacsát szeretnének kikeltetni s abból 50 ezeret saját gondozásban felnevelni. Az anyasertésgondozók kollektívája, előtérben Sörös Lajos elvtárssal, a gazdaság igazgatójával SZÖVETKEZETEK ÉS ÁLLAMI BIRTOKOK KERTÉSZEI FIGYELEM! Már most biztosítsák be, hogy a korai zöldséget jövőre dupla áron adhassák el. A palántákat ültessék cserépbe. A cserepeket mindennemű méretben készítjük, és korlátlan mennyiségben az alábbi címen lehet megrendelni: JRD Senec, okr. Bratislava-okolie. A hetényi szövetkezetben már június 29-én megkezdték a dohány törését, július 1-én pedig a műszárítását is. A Berényi Lajos által irányított 18 tagú dohánytermesztő csoport ügyesen és szakszerűen végzi a feladatát. Különösen példásan munkálkodnak: Dékány Eszter, Hencz Miklósné, Dékány Lajosné és még jónéhányan. Naponta egy-egy dolgozó 140—150 folyóméter dohányt felfűz a zsinórokra, s 28—30 kilót csomóz a műszárított dohányból. Képünkön Berényi Lajos bácsit láthatjuk, aki immár egy évtizede irányítja a szövetkezetben a dohánytermesztési munkát. (Foto: sá) Nincs idő töprengésre Kombájnra van szükség A pereszlényi szövetkezetben is teljes ütemben folyik az aratás. Örvendetes, hogy a kedvezőtlen, esős időjárás ellenére jól állnak a többi munkákkal is. Pillangós szénafélékből pedig az első kaszálásból több került bekazlazásra, mint egy évvel ezelőtt. Mégis izgatja valami az embereket. Kiderült, hogy a generálozott kombájnnal van baj. Áprilisban vitték Zselízre generáljavításra, ahol a csereakció keretén belül kiszerelték a régi motort és helyébe másikat tettek. A cséplő és vágószerkezeten is igazítottak valamit és értesítették a szövetkezetét, hogy a 2m—330-ast kijavítva, kifogástalan állapotban átvehetik. — Ez aztán a beszéd — jegyezte meg Hengericz elvtárs az EFSZ elnöke, de ekkor még nem is sejtette, hogy mennyi bosszúságot okoz majd neki ez a generáljavítás. Sebeny Pál, a szövetkezet kombájnosa jóformán haza sem ért a masinával, máris észlelte, hogy a motorral baj van. Elkezdődött a kálvária, a reklamálás, sürgetés, kilincselés, minden irányba. Zselíz azzal védekezett, hogy a motorért a Gellei GTÄ felelős, mert ott generálozták. Végülis július 3-án Gelléről két szerelő érkezett Pereszlénybe. Jobbról is, balról is megnézték a kombájnt, aztán azzal távoztak, hogy egy-két nap múlva visszajönnek és kijavítják. Az ígéret azonban nemcsak becsület dolga, de a további bizalom kérdése is. A pereszlényiek vártak de a szerelők nem jöttek, pedig a generáljavításért több mint 10 000 koronát fizetek ki. Július 8-án a kombájn még mindig kijavítatlan volt. Újból sürgetést küldtek. Pupai Mihály, a gellei GTÄ műszaki ellenőre vette át az értesítést, aki Balics Imre és Földes László szerelőkkel 9-én reggel a legjobbkor érkeztek a lévai járásba. Eredetileg Sikenicére indultak, de ott már közben elhárították a hibát, s így került a műszerkocsi Pereszlénybe. ✓ — Mi a hiba? — érdeklődünk a kombájnostól. — Kegyetlenül melegszik a motor. Égyetlen forduló után +100—110 C°-ot mutat a műszer. Egésznapi munkánál nem véletlen, hogy a motor hőfoka eléri a +90— 100 C°-ot, de a jelen esetben rendellenességről van szó, ami a rossz munkákból ered. — Bejáratták a motort, mielőtt kiadták a beszerelő GTÁ-nak? — fordulok a műszaki ellenőrhöz. — Nálunk, Gellén a generálozott motorok csupán 2—3 órát futnak hidegen, de erről értesítjük az átvevő GTÁ-t és egyben figyelmeztetjük, hogy a gépet járassák be melegen a technikai normáknak megfelelően, mielőtt a megrendelőnek átadnák. — Mit gondol, a jelen esetben ez megtörtént? — Azért vagyunk itt, hogy megállapítsuk a hiba okozóját és azt, hogy azért ki a felelős. Majd megfizeti a kiszállást és a többletmunkát. Ez jó lecke lesz, s máskor majd kifogástalanul dolgozik. Most bizony nincs idő a töprengésre. Kombájnra van szükség, hiszen a nyugat-szlovákiai kerületben minden egyes ZM kombájnnak 90 hektárt kell learatnia. Kötve hiszem, hogy ez a pereszlényi kombájnnal sikerüljön. Hoksza István Harminc mázsa hektárhozam A szalóci szövetkezet gabonamezőin is lázas munka folyik. Fábián Árpádnak és Bene Antalnak, Várady István és Kovács Sándor diák segít a kévekötő aratógépen. A kőbánya dolgozói is ledobják a kabátjukat és segítenek a gabonabegyűjtésben. Egész évben kisegítik a közös gazdaságot. A segítségnek és a jó munkaszervezésnek meg is van az eredménye, mert a munkaegység értéke eléri a 18 koronát. A kombájnosok és a gabonabegyűjtők azon igyekeznek, hogy minél kevesebb szemveszteséggel takarítsák be a gabonát és így emelkedjék a tiszta haszon. Gazdag termés Ígérkezik. György Imre agronómus is elégedett. A nitratációt idejében elvégezték és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Pavlovicei és Kasticei fajta búza 30 mázsát ad hektáronként. Az aratás már befejezés felé közeledik és a szövetkezetesek a bő termésből 5 vagon sörárpát, 10 vagon vetőmagot adnak az államnak. —mim— 1964. július 18.
