Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-07-18 / 58. szám
Hozzászólások a „Sok takarmány, kevés tej?" Az ok legtöbbször: » helytelen takarmányozás Bár fpolyvteken jelenleg nem es *z « hifco, de okulásképp nem árt elhozni, hogy eok helyen még nyárin is kevés a fehérjedús takarmány. Még mindig sokan nem veszik figyeerobc, hogy a tehén szervezete osak lövényi fehérjéből (vagy a gyomor»aktériumok révén a fehérje előanyajaibó!) képes tejfehérjét előállítani. Ez annyit jelent, hogy a tehén csak annyi tejfehérjét képezhet, amennyi a takarmányban fellelhető — ha kevés a takarmány fehérjetartalma, alacsony lesz a tejhozam is. Ott követik el a legnagyobb hibát, hol nyáron tiszta kukoricacsalamá■;val, télen silókukoricával, répával, ■paszelettel, vagy akér szemeskukoit'ával tömik teheneiket, s aztán csodálkoznak, hogy kevés a tej. Pedig tudhatnák, hogy fehérjeetetés nélkül tincs tejhozam! A kérődzőknek a pillangósok a legolcsóbb fehérjetakarnányai. amelyeket saját magunk is itermelhetünk. Igaz, hogy a pillangóoknak (a lucernának, lóherének, balacimnak, bükkönynek, borsónak stb.) kisebb a hozama, mint a szénhidrátilüs tömegtakarmányoknak, de éppen ezért úgy kell adagolni, mint a drága patikaszert. fsak annyit, amennyi szükséges igenám, de ezt ki kell számítani, S szabványnak megfelelően, ehhez azonban sokan nem értenek. Márpedig minden zootechnikusnak állandóan ellenőrizni kellene az adagok helyes összeállítását, s már most, aratás után közölnie kellene ez agronómussal, üogy takarmányozásra mennyi pillangósvetésre lesz szükség. A jó zootechnikusnak gondja van arra is, hogy az ehhez szükséges vetőmagot tényleg tartalékolják. Amelyik zootechnikus a fentieket elmulasztja, az pazarol, drágán termel, s elóbb-utóbb hozzáértőbb szakemberrel kell helyettesíteni. A vetéstervet pedig nyáron kell összeállítani, s nem januárban! A tejhuzamot emelni lehetne, he ,.. Igen! A tejhozamot a legtöbb heyen emelni lehetne, ha a teheneket •gyedileg takarmányoznák, ha a te.eneknek átlagsúlyuk fenntartásához es 8 liter tej termeléséhez elégséges alaptakarmányt adnánk; ezen felül minden tehénnek a tejtermeléséhez megfelelő mennyiségű pótabrakot. A henet nem szükséges erőtakarmány.yal tömni! Egy liter tej termeléséhez elég 30 deka lucernaliszt, 17 deka i ukoricadara (nyári), vagy 28 deka iucernaliszt és 20 deka árpadara keveréke. ’* Az egyedi takarmányozáshoz természetesen pontos nyilvántartás és pró*9 tette Kovács György, m ipalyviskt JRMi Lobogó* agronémusa, hogy a Szabod Földművé» 90. «rámában lelvetette ezt a kérdést. Gyakori probléma ez, s hasznos hsa, ha a tejtermelés sflmrtsli »épeinek okait több oUbHvól aaegvfMgMjtAL hatejések végzése szükséges. Az egyedileg helyesen takarmányozott tehén nem kényszerül a tejtermelésnél mutatkozó tápanyaghiányt saját testéből pótolni, erőnléte nem romlik, s mégis képes tejtermelési képességét teljes mértékben kifejteni. Takarmányváltoztatás ■= étvágycsökkenés, emésztési zavar Minden takarmányváltoztatás bizonyos fokú étvágycsökkenéssel és emésztési zavarokkal jár. Különösen sokszor változik a zöldtakarmány július közepéig, a csalamádéetetés megkezdéséig. Tehát annyi silótakarmányt termeljünk, hogy jövő év júliusáig állandóan keverhessünk a zöld közé sHőtakarmányt Is. Ez rendszeresen egyforma Ízt, szagot ad a takarmánykeveréknek, az állat nem veszi úgy észre a zöldtakarmány változását, s azonkívül ezáltal elkerüljük a májusjúniusi általános fehérjepazarlást. A tejtermelést egyéb tényezők is befolyásolják, így elsősorban a tehenek egészségi állapota Az egészséges tehén szervezete sokkal több energiát fordíthat a tej képzésére, mint a beteg tehéné, melynek anyagcseréjéből sok energiát köt le a kórokozókkal folytatott küzdelem és amelynek szervei is rosszabbul működnek. A tejhozamot tehát lényegesen befolyásolja, hogy a tehenészetben milyen mértékben elterjedt például a gümőkór és a fertőző elvetélés. Az a megállapítás, hogy a gümőkóros tehenek általában jobban tejelnek, felületes és téves. Az 'gazság az, hogy éppen a jól tejelő, tehát erősebben igénybevett szervezet könnyebben fertőződik TBC-vel. ezért több közöttük a jól tejelő egyed. A tejhozam függ a tehenek korától is Az első tejelési időszakban az átlagos tejhozamnak csak mintegy 70 százalékát termeli a tehén, de az elöregedett tehén még ennél sokkal kevesebbet. Ne legyen hát sok öreg tehenünk, hanem főleg javakorabeli. A kivénhedt tehenek tartása — csupán azért, hogy meglegyen a tervezett létszám — drága mulatság; fölösleges munkaerőket köt le. s ugyanakkor haszontalanul kidobott pénz, valamint takarmánypocsékolás. A létszámot ne így akarjuk biztosítani, hanem idejekorán végzett mesterséges megtermékenyítéssel, gondos neveléssel, egészséges környezet teremtésével, stb. A tehén által termelt tej mennyisége a borjazás után 1—2 hónapig emelkedik, majd fokozatosan csökken, a laktácfó végén vagy magától elapad a tej, vagy úgy kell elapasztani. hosszabbra nyúlik a tejelési időszak, aránylag annál több a ids tejhozamú napok száma. Gondoskodnunk kell tehát, hogy a borjazás utáni két hónapon belül a tehén mesterségesen megtermékenyüljön, hogy a tejelési idő ne legyen hosszabb 300 napnál. Régen ismeretes, hogy sok üres tehén létszáma alacsony lstállóátlaggal jár. Ahol ez az ok fennáll, ott a fertőző elvetélés, a gümőkór, a tehenek tápláltság! állapota, rossz tartása, a tehénápolők és az inszeminátor hanyagsága, a rossz nyilvántartás, az ellenőrzés hiánya, tehát maga a zootechnikus is ludas lehet az alacsony tejhozam elérésében. Borjazás előtt két hónappal szárazra kell állítani a tehenet A magzat mind rohamosabb fejlődése, a borjazás és ezt követő bő (eleinte zsírosabb föccs-) tej képzése oly erősen igénybeveszi a tehén szervezetét, hogy ehhez a szervezetnek erőt (fehérjét ■= húst, vitaminokat) kell gyűjtenie, ezalatt más megterheléstől mentesülnie kell, máskülönben borjazás után pusztán csak a mindenkori takarmányfelvétel nem képesítené a nagy követelmények teljesítésére. Ezért a borjazás előtt már két hónappal szárazra kell állítani a tehenet, majd kellőleg le kell tőgyeltetni. E tekintetben sok mulasztás történik. Nem tőgyeltetik ki a teheneket egyedileg, a kelleténél később állítják szárazra és nem adják meg a kellő adaciot. aminek rendes körülményé között az életfenntartó takarmányon felül IS—17 liter tejhez szükséges emészthető fehérjét és 10—12 liter tej képzéséhez szükséges keményítőértéket kellene tartalmaznia, tgy például egy 3250 liter tejhozamű tehénnél „ietőgyeltetési pótlékként“ az életfenntartó adag + 8 liter tej termeléséhez adott alaptakarmányon felül elegendő napi másfél kilő átlagos minőségű lucernaszéna (de nem kukoricadara, melynek tág a fehérjearánya, a tehén hízik tőle, ami szintén csökkenőleg hat a tejhozamra!) Sokszor elkövetik azt a hibát is, hogy a tehenet borjazás előtt egy héttőn nem fogják sovány kosztra, hanem a Ietőgyeltetési adagot adják egészen a borjazásig. Ilyenkor a túl intenzív tejképződés következtében a tehén tőgygyulladást kap, jó tejelőképességét elveszíti. Zavaró körülmények nélkül Izgalmaktól mentes környezetben a tehén nyugodtabban kérődzik, emészt, tökéletesebb a tápanyagfelvétele. Ha nem zavarjuk, többet pihen. így a szervezetben a felvett kémiai energiából aránylag több jut a tej képzésére, nagyobb lesz a tejhozam. Bár mérsékelt, jó levegőn való mozgás emeli az anyagcserét, ezért előnyös — de a túl sok mozgás sok energiát vesz igénybe és csökkenti a tejhozamot. Ahol a tehenek távoli, vagy kopár legelőre járnak, ahol csak gyalogolnak, de táplálékot nem találnak, ott nem lehet magas tejhozam. Irtani keß a legyeket is, melyek sokat nyugtalanítják az állatokat, s így zavarásukkal sok energiát vonnak el a tejtermeléstől. Felesleges zavaró körülmény, izgató az etetési idő be nem tartása, de ha etetési idő után emésztési pihenőt adunk a teheneknek, akkor vérkeringésük teljes egészében az emésztést szolgálhatja, ami gyarapítja a tejhozamot. Bágyasztó déli napsütésben ne legeltessünk! Az Istállóban ne változtassuk a tehén megszokott helyét, idegen helyen fél ■ szomszédoktól, nem eszik. A tőgyben mindaddig képződhet tej, amíg meg nem telik, amikor a tej feszítésétől a légköri nyomásnál magasabb benne a nyomás, a tejképződés megszűnik. A fejéskor a nyomás csökken, a tejképződés újra megindul. A gyakoribb fejéssel tehát emelhető a tejhozam, de együttjár vele az állatok többszöri nyugtalanltása, emelkedik a költség is, ezért csak a 12—14 literen felüli tejhozamnál érdemes naponta háromszor fejni. A tőgymasszázs, fájdalommentes, gyors fejés, utőcsepegtetés is hozzájárul a tejhozam emeléséhez. A mezőgazdasági termelésnek talán egy ága sincs, amely oly érzékenyen, csattanósan válaszolna az elkövetett hibákra, a szakértelem hiányára, mint a tejtermelés. A tejhozam könnyen és hirtelen csökkenhet, de nehezen és lassan emelhető. Schuster György, mezőgazdasági mérnök (Béke) Tariómélyszántási tapasztalataink - előhántós ekével A TECHNOLÓGIA mai fejlődése nemegyszer gondolkodásra késztet bennünket; Gyakran meg kell változtatni a hagyományos agrotechnika egy-egy műveletét. Ma már a gabona aratását kétmenetesen végezzük. így a tarlómagasság nem lehet kisebb 10 centinél, s az ilyen magas tarló a hagyományos sekély tarlóhántással nem fordítható alá tökéletesen. Ebből az elvből kiindulva alkalmazkodtunk mi is a tarlószántás új elvéhez. A tarlóhántást előhántós ekével végeztük, 25—30 centi mélységben. TAVALY 30 HEKTÁROS TÁBLÁN végeztünk tarlómélyszántást, árpatarlón, előhántós ekét használva. A talaj nedvességtartalma megfelelő volt, az előhántók tökéletes munkát végeztek, s a területen nem lehetett észrevenni, hogy gabonatarló volt. A felszántott területet gondosan lezártuk fogasboronával és hanttörővei. Célunk természetesen az volt, hogy a meglévő talajnedvességet megőrizzük, a tarló elbomlását biztosítsuk és a talaj beérését elősegítsük. Az Így elvégzett szántás többször kiadós esőt kapott, esők után fogasboronát járattunk a talajon, majd elvégeztük a műtrágyaszórást. A vetés előtti talajelőkészítést egyirányú tárcsával, simító + fogasboronával végeztük, majd elvetettük az őszi búzát. E FORDÍTOTT AGROTECHNIKÁVAL végzett talajmúvelés esetében azt tapasztaltunk, hogy a talaj beérése elsőrangú volt, s ezzel természetesen jó feltételeket teremtettünk a talajélőlények (mikroorganizmusok) elszaporodására és a táplálóanyagok feltáródására. Éppen a nyári időszakban, amikor a kellő hőmérséklet és talajnedvesség áll rendelkezésünkre, tudjuk megteremteni a tápanyagfeltáródáshoz a legjobb feltételeket. Igaz, hogy. a tavalyi év aratás utáni időszaka elég esősnek bizonyult — tehát könnyebben tudtuk biztosítani a talaj jó beérésének feltételeit, mint bármikor máskor —, de a lehullott csapadékot a mélyebben megszántott talaj sokkal jobban tudta értékesíteni, mint a sekély tarlóhántás. Természetesen, ez a talajművelési mód még széleskörű vitára vár, egy azonban biztos, hogy a növényvédelem terén pozitív jelenségeket tapasztaltunk: ugyanis a kártevők száma ezen a területen alaposan megfogyatkozott. EGY ÉV TAPASZTALATA áll a rendelkezésünkre — amit a Szabad Földműves tapasztalatcsere-rovatában máris a szocialista mezőgazdasági üzemek rendelkezésére bocsátunk —; ha csupán szervezési szempontból értékeljük is a nyári mélyszántást s figyelembe vesszük a lánctalpas traktorok nyári kihasználását, elkerüljük az őszi munkatorlódásokat. Mert a nyáron mélyszántott tarlóíöldek ősszel már csak tárcsázásra szorulnak, s ha esetleg nagyobb méretű az elgyomosodás, 10—15 centis keverőszántás is megfelel, amit lényegesen gyorsabban tudunk elvégezni, mint a mélyszántást. A~ TARLÖMÉLYSZANTAS előhántós ekével, természetesen eltérés attól a szabálytól, hogy a sekély tarlőhántás biztosítja a gyomnövények gyors kikelését. De viszont az is igaz, hogy egyes gyomnövények több évig megtartják a talajban csíraképességüket, máskor viszont előfordulhat, hogy a sekélyen végzett tarlóhántás kiszárad a nyári melegekben, s az utána következő mélyszántásnál nem kapunk kellően beérett talajt. TŐTH PÁL a vághosszúfalusl EFSZ agronómusa Gazdaságunkban a lucerna alapta- M'mány. Jelenleg 120 hektáron teresztjük ezt az értékes fehérjedús ■ teséget , A nagy lucernatermés érdekében számos agrotechnikai intézkedést alkalmazunk. Gondosan megtrágyázzuk^ műveljük, öntözzUk a földet. Aszályállősága ellenére a lucerna vizigényes, s minthogy a mi vidékünk éghajlata nem elégíti ki elegendő mértékben ezt a követelményt, 40 hektárnyi lucemaföldet öntözhetővé tettünk. A lucerna öntözését nem ötletszerűen végezzük. Pontosan meghatározzuk az öntözés időpontját és a talaj víztartalékának, az esömenynyiségnek, a talajszerkezetnek és a alajvíz mélységének figyelembevételével minden öntözéses parcella számára külön állapítjuk meg a szükséges vízmennyiséget. Az eddigi gyakorlattól eltérően az idén 21 nappal korábban kezdtük meg a lucerna öntözését, mert a talaj víztartalma kevés volt. Az első öntözésnél 750 köbméter vizet használtunk fel hektáronként. az első kaszálást kővetően megboronáltuk és ismét megöntöztük a lucernát. Ezúttal csupán 550 köbméter vizet adtunk hektáronként, mert az utóbbi időben hullott esők kiegészítették a talaj víztartalékát. Később még négyszer fogunk öntözni összesen hatszor, a tavalyi őt helyett. Minden öntözés alkalmáhó) a szükségletnek megfelelően állapítjuk meg a vízmennyiséget, úgyhogy az egész év folyamán hektáronként összesen 1000 köbméter víz kerüljön a talajba. Az utolsó öntözésre az ötödik kaszálás után kerül sor. Ez az öntözés téli tartalékul szolgál. 1 A hektáronként meghatározott vízmennyiség egyenletes elosztása érdekében állandóan figyelemmel kísérjük üzemben maradhat. A szabad vezetékeket viszont már este helyezzük el, hogy kora hajnalban működésbe helyezhessük ezeket. A berendezés kezelői állandóan gondoskodnak a megfelelő vízellátásról, megtisztítják a csatornákat, kiszedik a víz alatt fejlődő növényeket és kiküszöbölik a szivárgás következtében keletkező vízveszteséget. A munka ésszerű megszervezésével egyetlen öntözőberendezéssel, 7—8 nap alatt kifogástalanul meg tudjuk öntözni az erre a célra berendezett 40 hektárnyi területet. A föld fellazítása és a gyomnövények kiirtása érdekében, valamint a víz behatolásának megkönnyítésére kora tavasszal, valamint minden kaszálás után megboronáljuk vagy forgőkapával lazítjuk a lucernás talaját. Az idei körülmények között a március végén végzett boronálás után a gazdaság egész lucernaföldjét április 5-én küllőskapával dolgoztuk meg. Az eredmény nem maradt el. A lucernás idei első növedéke átlag 23 500 kilogramm zöldtakarmányt adott hektáronként; 3500 kilóval többet, mint a tavalyi első kaszálásnál. 1984. július 18.. a permetező öntözőberendezés működését. Ha ismerjük a berendezés teljesítményét és az öntözendő terület nagyságát pontosan meghatározhatjuk, hogy milyen időközökben kell továbbköltöztetni a szórófejeket, hogy naponta a lehető legjobb körülmények közöt öntözhessék meg a kijelölt területet. A berendezést kezelő szövetkezetesek teljesítményét nem az öntözött terület, hanem az öntözés tartama szerint határozzuk meg. nymodon érdekelve vannak, hogy a nap folyamán minél hosszabb ideig működésben tartsák a berendezést. A csövek átköltöztetését az egyik helyről a másikra ugyancsak minden időveszteség nélkül végzik el s így minimálisra csökken az az idő, amikor a berendezés működésen kívül van. Az egyes pontokban eszközölt öntözés tartalmának megállapítása lehetővé teszi a munka olyan beosztását, hogy az illető napra kijelölt utolsó pontban heesteledéskor helyezzük el a szórófejeket s így a berendezés késő estig A kaszálás után a növényeknek több vízre van szükségük. Ezért az öntözött 40 hektár kaszálását úgy osztjuk be, hogy az — épúgy mint az öntözés — 8—10 napot vegyen Igénybe, llymődon az öntözésre legfeljebb 4—5 nappal a kaszálás után kerülhet sor. A TRÁGYÁZÁS és növényápolás Csupán néhány éve vezettük be a lucerna öntözéses termesztését, az eddigi tapasztalatok azonban kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy a trágyázás és bizonyos talajmüvelési munkálatok rendkívül előnyösen befolyásolják a zöldtömeg hozamot. A tavalyi eredmény alapján az ősszel, valamint télen a hótakaróra 400 kiló szuperfoszfátot szórtunk el hektáronként, egy 20 hektáros területen pedig, ahol gyengébben fejlődött a lucerna, hektáronként 10—18 tonna aprótrágyát is elszórtunk. Most, a második öntözésnél, az öntözésre használt vízhez hektáronként 1500 liter trágyalevte Is kevertünk. Ez a terméshozam, a tavalyinál mostohább körülmények között jött létre, amely arra enged következtetni, hogy az 1964-es évben lucernásunk átlagos termése eléri, Illetve meghaladja majd a 80 000 kilót hektáronként, vagyis a múlt évitől 5000 kilóval több lucernára számítunk. Hangsúlyozzuk, hogy a lucerna öntözésének gazdasági hatékonysága teljesen nyilvánvaló. Tavaly például a zöldtakarmány kilója az öntözött területen mindössze 0,02 lejbe került, mfg az öntözetlen földeken termett lucerna önköltsége 0,07 lej volt kilónként. Számításaink azt bizonyítják, hogy az öntözéssel termesztett lucerna ugyanakkor minden más takarmánynövénynél előnyösebb. így például az öntözött lucerna termesztésére hektáronként 1759 lejt költöttünk, míg ugyanakkor a silókukorica termesztése (60 000 kilő hektárhozam mellett) valamint a takarmányrépa (80 000" kiló hektói orvként) 2824, illetve 5104 lejbe került hektáronként. A LUCERNA BETAKARÍTÁSA ÉS TÄROLÄSA Annak érdekében, hogy fehérjében gazdag, alacsony rosttartalmú és minél nagyobb tápértékű takarmányt nyerjünk, Igen fontos, hogy helyesen állapítsuk meg a betakarítás időpontját, és kellő figyelmet fordítsunk a lucerna-széna szárítására és tárolására. Megállapítottuk, hogy kiváló minőségű takarmány akkor lesz, ha a lucernát a bimbózás szakaszában vágjuk. Ezért úgy szervezzük meg a kaszálást, hogy azt a virágzás kezdetéig befejezzük. A növények sarjadzásának megkönnyítésére a kaszálást a talaj felületétől 6—8 cm magasságban végezzük, az utolsó kaszálást pedig még magasabban. Lehetőséget teremtünk a növényeknek, hogy a gyökerükben és szárukban több tartalék táplálékot halmozzanak fel. így jobban áttelelnek és tavasszal korábban indulnak fejlődésnek. A levelek elhullásának megelőzése érdekében a lekaszált lucernát 6—8 őrára a kaszálás után kis boglyákba gyűjtjük, ahol víztartalmának egy része elpárolog anélkül, hogy a takarmány elvesztené tápértékét, vagy a színe megváltoznék. További 24—30 óra múlva a szénát összegyűjtjük és az elraktározás helyére szállítjuk. A széna tárolásánál eddig a rétegezés módszerét alkalmaztuk, vagyis felváltva lucernát és szalmát raktunk a kazalba. Amióta azonban a rajonunkban fekvő Stlntu-Gheorghc községi kollektivisták módszeréről értesültünk, elhatároztuk, hogy a lucerna egy részét példájukra tartósítjuk mi is, vagyis minden tonna lucerna közé 15—16 kiló sőt keverünk. Nicolae -orga, a movilitani kollektív gazdaság mérnöke (Románia)
