Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-10-28 / 87. szám

iskolaügyünk továbbfejlesztéséért (Kivonat a CSKP Központi Bizottságának az iskolaügy és az ifjúság iskolai nevelése tovább­fejlesztésének feladatairól szóló határozatából.) Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága az elmúlt napok­ban teljes ülésen vitatta meg iskolaügyünk és általában az ifjúság iskolai nevelése továbbfejlesztésének legidőszerűbb feladatait. A Központi Bizott­­ság teljes ülésén hozott határozat többek között megállapítja: Szocialista társadalmunk további fejlődésével összefüggő szükségletek és a kommunizmusba való átmenet előkészítése egész iskolarendszerünkkel szemben új, igényes követelményeket támaszt. Ezeknek csak akkor tehe­tünk eredményesen eleget, ha Befejezéshez közeledik a hrinovai nagy gát építése. A hrinovai vízmeden­ce, amelyet a jövő évben adnak át rendeltetésének Losonc, Fülek, Kékkő és más vízben szegény községek ellátását biztosítja majd. Fontos lesz a vidék mezőgazdasága számára is. Foto: Búkor Jozef, Zvolen A népek barátságának ligetei 0 továbbra is alkotó módon fej­lesztjük a CSKP KB 1959 áprilisában hozott határozatában lefektetett és bevált elveket, amelyek hangsúlyoz­ták az ifjúság sokoldalú műveltségé­nek, az iskola és az él*at kapcsolatá­nak és a következetes politechnikai nevelésnek a fontosságát; 0 ha minden fokú és típusú iskolá­ban sokoldalúan emeljük a nevelés és oktatás színvonalát, jelentősen fokoz­zuk a nevelés és oktatás hatékonysá­gát. E célt szocialista iskolánk nevelő­oktató munkájának általános korsze­rűsítésével érhetjük csak el, mind a tartalmat, mind a módszereket ille­tően. Ennek érdekében szükséges, a ta­nulók és diákok munkájával szemben támasztott igények rendszeres foko­zása, a különböző tehetségek és elő­feltételek kihasználása, ami következ­ményeiben feltétlenül az oktatás ha­tékonyságának fokozásához és tehet­ségek fejlesztéséhez vezet. Továbbá a tanítók szakmai és pedagógiai fel­készülésének javítására kell töreked­nünk. A fő feladat a párt iskolapolitikája céljainak megvalósításában a tanítók vállára nehezedik. Az ő kommunista öntudatuk, szakképzettségük és peda­gógiai művészetük fokától függ döntő mértékben mennyire sikerül előkészí­teni a fiatal nemzedéket a szocializ­musban és a kommunizmusban reá vá­ró munkára és életre. Ez megköveteli mind a pedagógiai tanszékeken, mind a többi főiskolán a tanítók előkészíté­sének megjavítását és továbbképzésü­ket. A CSKP ugyancsak szükségesnek tartja, hogy a következő években a tanítók anyagi biztosítását fokozatos összhangba hozzák mjnkájuk társa­dalmi jelentőségével. A politikai nevelőmunkában elért sikerek alapfeltétele az iskolának, a családnak, a nemzeti bizottságoknak, a CSISZ-nek, a pionír-szervezetnek, a többi társadalmi szervezetnek és va­lamennyi nevelő intézménynek a párt által eszmeileg irányított és össze­fogott egységes törekvése. Az iskolák eddigi .tevékenységében az iskolarendszer fejlesztésében és az ifjú nemzedék rendszeres és haté­kony kommunista nevelésére való tö­rekvésben a vitathatatlan jó eredmé­nyek mellett számos fogyatékosság észlelhető és ezen a téren jelentős tartalékokkal rendelkezünk. E kérdé­seket népes számú párt- és szakmai aktíva tárgyalta meg és részletesen foglalkozott velük a CSKP KB teljes ülésén a beszámoló és a vita is. Az elhangzott javaslatokat minden álla­mi- és pártszervben, valamint társa­dalmi szervezetben tovább kell ele­mezni és meg kell valósítani. A kitűzött célok elérése érdekében a CSKP KB teljes ülése feladatul adja: 1. A kilencéves alapiskolákban a) öt éven belül a nevelési és okta­tási munka olyan koncepcióját kell kidolgozni és kipróbálni, amely a szo­cialista és a jövő kommunista társa­dalom fejlődésének igényes követel­ményeivel összhangban jobban elő­készíti az ifjúságot a továbbtanulásra, illetve a hivatásra. Ellenőrizni kell az egyes évfolyamokban a tananyag ter­jedelmét és igényességét, s célsze­rűen kell elosztani úgy, hogy az egyes fokozatok között zökkenésmentes le­gyen az átmenet. A pedagógiai tudo­mány segítségével meg kell találni a differenciáciő legmegfelelőbb formáit valamint a részbeni szakoktatás beve­zetésének módját az alacsonyabb osz­tályokban. b) Olyan intézkedést kell előkészí­teni és 1965 szeptember 1-től életbe léptetni, amely lehetővé teszi az idő­sebb tanulók — különösen a 9. évfo­lyamban — diferenclált oktatását, te­kintetbe véve érdeklődési körüket, te­hetségüket és képességeiket. A mun­kára nevelés tantárgyainak tananyagát úgy kell kidolgozni, hogy hatékonyan segítse a céltudatos hivatásra való nevelést és felkészítést. c) Ki kell dolgozni a kilencéves alapiskolák hálózata módosításának javaslatát azzal a céllal, hogy a kevés osztályos iskolák száma lényegesen csökkenjen. 2. Az általános műveltséget nyújtó középiskolákban: a) Ezen iskolák küldetése, hogy felkészítsék a diákokat a főiskolai ta­nulmányokra. Ezért 1965. szeptember 1-től elkerülhetetlen intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a diákok ma­gasabb szinten készüljenek elő a fő­iskolai tanulmányokra, alapvetően fo­kozni kell az igényességet és ezzel összhangban módosítani a tantervet. b) Meg kell határozni azokat a fog­lalkozási ágakat, amelyeket az iskola végzett növendékei érettségi után azonnal elláthatnak, ellenőrizni kell a végzős tanfolyamok tananyagának ter­jedelmét és tartalmát. c) fokozatosan módosítani kell az általános műveltséget nyújtó közép­iskolák hálózatát olyan központosítás alapján, hogy jobb feltételek alakul­janak ki a megkülönböztetett oktatás­ra és arra, hogy a tanítók szaktudását valamint az iskola anyagi felszerelé­sét jobban ki lehessen használni. 3. Szak-középiskolákban a) Mélyrehatóan ki kell dolgozni és kötelezően meghatározni az egyes szakágazatok tartalmát és tartamát a népgazdaság és a kultúra fejlődé­sének távlati szükségletei szerint; b) ki kell dolgozni és be kell vezetni az érettségi utáni művelődés rendsze­rét; c) a középfokú szakiskolák hálóza­tát fokozatosan összhangba kell hozni az egyes termelési ágazatok területi elhelyezésével. 4. A szaktanoncintézetekben és a tanonciskolákban: a) az 1965—66-os tanévtől fokoza­tosan módosítani kell a tanágazatokat a népgazdaság egyes ágazatai fejlődé­sének tényleges szükségletei szerint, célszerűen meghatározni az elméleti és gyakorlati előkészítés arányát, va­lamint a tanoncidő tartamát az ille­tékes tanágazat igényességével össz­hangban. b) Meg kell határozni a vállalatok, nemzeti bizottságok társadalmi szer­vezetek és az iskola irányítás kötele­zettségét a közvetlenül munkába lépő ifjúság felkészítése, nevelése és to­vábbi művelődése szempontjából. 5. A dolgozók továbbtanulá­sában: A dolgozók tanulmányait az iskola­­rendszer jelentős, állandó részének kell tekinteni és minden szempontból meg kell teremteni a feltételeket a tanulmányok eredményes minőségi és mennyiségi fejlesztéséhez. A CSKP KB teljes ülésének" határo­zata ezentúl feladatul tűzi ki az isko­lai nevelés ideológiai színvonalának emelését, az iskolák anyagi ellátásá­nak fokozását, a pedagógusok bérezé­sének megjavítását és végül az iskolai beruházási építkezések fellendítését. Daigoro Yasukawa úr, a tokiói XVIII. olimpiai játékok szervező bizottságá­nak elnöke és Nako Funada úr, Japán erdősítési mozgalmának elnöke azzal a kéréssel fordultak a résztvevő álla­mok olimpiai bizottságainak elnökei­hez és az illető államok erdőgazdasági minisztereihez, hogy küldjék el Tokió­ba azoknak az erdei fáknak magmin­táit, amelyek az egyes országokban a legjellegzetesebbek. Ezekből a ma­gokból Japánban facsemetéket szán­dékoznak nevelni és egy ligetet léte­síteni, tartós megemlékezésül a XVIII. olimpiai játékokra. A jó szándék és a népeink közt fennálló barátság bi­zonyítékaként Japán olimpiai csapa­tunknak a japáni erdők legjellegzete­sebb fáinak magvait ajándékozta, hogy azokból nálunk megfelelő gond­dal neveljünk facsemetéket. A tartós barátság jegyében telepí­tendő erdő gondolata a XVIII. olim­piai játékok alkalmából Tokióban nem-A csákányi nöbizottság Pencák Má­ria vezetésével szorgalmas munkát vé­gez. Segítenek a szocialista munka­verseny megszervezésében, felszólalá­saikban értékes javaslatokat adnak a község ellátásának zavartalan bizto­sítására. Aktívan kiveszik részüket a község szépítéséből,, részt kérnek a tavaszi-, nyári és őszi munkákból, tö­rődnek a lakosság egészségügyi kér­déseinek intézésével. Egyszóval az asszonyok megértették a nőbizottság­ra háruló feladatok fontosságát. Hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója tiszteletére Csákányban a nő­bizottság segítségével 369 egyéni kö­csak nálunk, hanem világszerte élénk visszhangra és megértésre talált. Csehszlovákia természetesen helyes­li ezt az akciót és e napokban a ki­szemelt magvak választékát elküldi Japánba, mégpedig kis- és nagylevelú hárs, a tátrai vörös-fenyő, továbbá sumavai és treboni fenyőfajták, kelet­­szlovákiai tölgy és bükk, azonkívül jávor, hegyi juhar, kőris, gyertyán, éger- és nyírfa-magokat. Ezekkel együtt jegyzék is megy Japánba a ma­gok eredetéről, termőhelyük legalkal­masabb tengerfölötti magasságáról, a termesztésükhöz szükséges hőmérsék­letről és csapadékmennyiségről, vala­mint más adatokról a fák eredményes termesztésére vonatkozólag. örvendetes tény, hogy ez a kezde­ményezés abból az országból indult ki, amely a világon elsőnek szenvedte el az atomháború borzalmait. Lássunk benne figyelmeztetést arra nézve i3, hogy Hirosima és Nagaszaki sohasem ismétlődhessen meg! -k­telezettségvállalást tettek 40 000 ko­rona értékben. A vállalásokat már a harmadik negyedév végére túlteljesí­tették. A község asszonyai 13 000 to­jás eladását vállalták, de már majd­nem 28 ezret adtak el. A nőbizottság még sok helyen nem találta meg az utat, amelyen haladva sokat segíthet a falu fejlesztésében. Csákányban a nőbizottság szorosan együttműködik a falú más szerveivel, s így az eredmény sem marad el. He­lyes lenne, ha a járás más községeinek asszonyai is a csákányiakhoz hason­lóan végeznék munkájukat. Iván Sándor (Kassa) Tetteik követésre méltók Népgazdaságunk irányításának legjelentősebb változásai az államosítás óta Már 1906-tól az ú{ irányítási rendszer szerint Á CSKP XII. kongresszusa határozatainak egyik legjelentősebb megálla­pításai közé tartozik népgazdaságunk irányítása tökéletesítésének szüksé­­gessége. Az utóbbi időben igen sok vita hangzott el az irányítás, a terve­­zés, az árpolitika, az anyagi érdekeltség, a szaktudás és más fontos kér­désről, amelyek igen közelről érintik népgazdaságunk jelenlegi helyzetét és további fejlődését. A „Rudé právo“ néhány nappal ezelőtt részletes is­­mertetést közölt arról, hogyan kívánjuk a gyakorlatban megvalósítani a XII. pártkongresszus határozatainak ezzel kapcsolatos tételeit. • Az értékkategóriák és az árpolitika hatékonyabb kihasz­nálásáért • Távlati tervek, mint az irányítás alapvető esz­köze • Az üzemek és dolgozók anyagi érdekeltsége foko­zásának módja • A jelenlegi árrendszer átépítése • Az irá­nyítás új szervezési formája és a szaktudás fokozásának szükségessége A CSKP Központi Bizottságának irányításával — írja a cikk — szé­leskörű előkészületek folynak a nép­gazdaság irányításának és a tervezés tökéletesítése új elveinek kidolgozá­sán. A Központi Bizottság elnöksége már jóváhagyta az új elvek keret­tervét, amely nemcsak a különböző gazdasági ágazatokra való gyakorlati szétírásnál jelent kiinduló pontot, hanem a terv pontosabb kidolgozását és végleges jóváhagyását is közelebb hozza. A munkálatokat úgy irányít­ják, hogy a tervet még ez év végén a CSKP Központi Bizottságának teljes, ülése is megvitathassa és utána foko­zatosan a gyakorlatban is megvaló­síthassuk. Népgazdaságunkban teljes érvény­nyel az 1966-os gazdasági évtől ve­zetjük be, tehát az 1966—1970. évi távlati tervek megvalósításával egy­­időben. Az új intézkedések lényege az, hogy az eddiginél jobban érvényre jussanak a szocialista tervgazdálko­dás előnyei és szocialista társadal­munkban a termelés fejlődését a szükséglet fejlődésével együtt az ed­diginél nagyobb összhangba hozzuk. Az egyéni bérezésnek és általában a fizetési rendszernek az eddiginél köz­vetlenebb formában össze kell függ­nie majd az üzemek és gyárak gazda­sági eredményeivel. Vagyis: a jutal­mazást attól kell függővé tenni, hogy egyik vagy másik üzem milyen minő­ségi árut termel és milyen gazdasá­gosságot vezet be a termelésben. Té­ves lenne azonban most azt hinni, hogy az új tervezés és irányítási for­ma önmagában megszűnteti a fenn­álló hiányosságokat és automatikusan biztosítja majd népgazdaságunk fej­lődését. A népgazdasági terv elé szigorú követelményeket támasztunk: nem­csak az aránytalanság nélküli folya­matos fejlődést kell biztosítania, ha­nem a társadalmi munka legmaga­sabb fokú hatékonyságát is. Lényegé­ben tehát az egész gazdaság-politi­kánknak a következő elv szerint kell igazodnia: ami előnyös a társadalom­nak, az üzem és az egyén számára nézve is előnyösnek kell lennie, és megfordítva. A népgazdaság tervszerű irányítá­sának alapja a demokratikus centra­lizmus, amelyet az új feltételek mel­lett tovább kell fejleszteni és a múlt­ban elkövetett hibákat minél előbb kiküszöbölni. A tervezés és a beruhá­zás eddigi módszereivel ugyanis nem tudunk eredményesen bírókra kelni problémáinkkal. Az irányítás régi rendszere akadályozza a nemzeti jö­vedelem gyorsabb szaporodását, mi­vel nem szabadítja fel" a termelésben dolgozók alkotó kezdeményezését, nem teszi őket anyagilag eléggé ér­dekeltté a termelés mennyiségének és főleg minőségének fellendítésében. A javasolt elvek egész népgazdasá­gunk irányítását érintik, a terv ösz­­szeállításátől kezdve egészen a dol­gozók jutalmazásáig. Távlati tervek, mint alapvető eszköz A távlati tervezés olyan eszköz, amely nélkül elképzelhetetlen a nép­gazdaság és ezen belül az ipari fejlő­dés. Szocialista tervgazdálkodásunk­ban a távlati tervezés hatványozott mértékben a társadalmi szükségletek biztosításának fő eszköze és ebből természetesen adódik, hogy a terv­feladatok az egész társadalomra és annak valamennyi tagjára nézve kö­telezők. A javaslat szerint a távlati. terve­zés a következő alapelvek szerint történik majd: a) a távlati tervezésnek a szocialista közgazdaság irányítása alapvető eszközévé és gazdasági politikánk valamennyi fokára nézve kötelező iránymutatójává kell válnia; b) a távlati tervnek a központi ter­vezés és az üzemek közti rendsze­res alkotó együttműködés folyama­tában kell létre jönnie; c) az egész népgazdaságnak és annak valamennyi ágának állandó távla­tokkal kell rendelkeznie. Emellett szükséges, hogy minden irányító szerv — beleértve az üzemeket is — fokozza a távlati fejlesztést. Országos méretben kellő mértékű előnnyel ötéves tervet kell kidolgozni, bár egyelőre korlátolt ismeretek alap­ján. Az ötéves terv jóváhagyásával egyidöben a tervező szerveknek öt évnél hosszabb időre kell elképzelé­seiknek lennie a közgazdasági és mű­szaki irányzat fejlesztését illetően. A központi tervezés eddigi jellege tehát módosításra szorul. Az új el­képzelés szerint összehasonlíthatatla­nul kevesebb mutatószámot kell köz­pontilag, direktíve tervezni. Kötele­zőek pedig csak azok a mennyiségi feladatok lehetnek, amelyeknek telje­sítése nem megy a minőség rovására. Rugalmasabb bér­es árpolitikára van szükség Az irányítás új rendszerében a vál­lalatok az eddiginél jóval nagyobb mértékben lesznek anyagilag érde­keltek. A bérekre és prémiumokra szükséges összeget csak úgy szerez­hetik meg, ha sikerrel értékesítik gyártmányaikat. így a bérkeret ter­vezése nélkül is célt érünk, hiszen minden vállalat saját érdekében csak szükséges, a fogyasztók által igényelt termékeket fog előállítani. Természe­tesen egyes vállalatok, amelyeknek hosszabb a termelési ciklusuk, hitelt kapnak a bérekre. A népgazdaság tervezésének és irányításának új rendszere számol az árak rugalmasabb alakulásával, mint a gazdasági törvényszerűség fontos tényezőivel. A jövőben el kell érnünk, hogy az árak a termelési költségek­kel párhuzamosan csökkenjenek, illet­ve növekedjenek. Ugyanakkor a vál­lalatokat kell anyagilag érdekeltté tenni a termelési költségek minél gyorsabb csökkentésében, mivel ezzel gyarapodik a dolgozóinkra fejenként jutó jövedelem. Árpolitikánk terv­szerű irányításának további célja az lesz, hogy fokozatosan kialakuljanak a szocialista termelési árak, amelyek hozzávetőlegesen azonos arányú nye­reséget biztosítanak minden árú fajta előállításánál. A jövőben minden olyan termék ára emelkedni fog, amely egyelőre nem fedezi a rendkívül nagy keresletet, s ugyanakkor erősen megcsappan a kereslet hasonló régibb árufajták iránt, amelynek termelését azonnal nem tudjuk leállítani. Viszont ennek az ellenkezője is érvényes. Még a ter­melési költségek szintje alá is csök­­kentenünk kell az elavult, divatját múlt, alig keresett árucikk árát. Szigorú következetességet a tervek betartásánál Ezek után felmerül a kérdés, vajon népgazdaságunk tervezésének és irá­nyításának új elvei milyen gyorsan éreztetik majd hatásukat a minden­napi életben. Természetes, hogy má­ról holnapra nem várhatunk szembe­tűnő változásokat. Azonban látnunk kell, hogy csakis a felsorolt elvek kö­vetkezetes érvényesítése, az irányítás új rendszere teszi lehetővé gazdasági életünk fellendítését, a nehézségek orvoslását. Nem kétséges, hogy különböző gaz­dasági ösztönzőkkel és intézkedések­kel meg lehet akadályozni a termelés esetleges spekulatív, társadalom-elle­nes irányzatait. A legfontosabb azon­ban az, hogy társadalmunk az ilyen törekvéseknek gátat szabhat a válla­latok anyagi érdekeltségének helyes irányú fejlesztésével. Mindenek föíött azonban szükséges látnunk, hogy az irányítás átszervezése nem lényeg­telen gazdasági intézkedés, hanem egész társadalmunkat érinti. Nagy igényeket támaszt az irányítás új módja a vezetőkkel szemben éppen úgy, mint a társadalom valamennyi tagjával szemben. Népgazdaságunk fellendülésének újabb korszaka előtt állunk, amely életszínvonalunk foko­zott emelése mellett az eddiginél jobban bizonyítja majd a szocialista társadalom előnyét a kapitalizmussal szemben. 1964. október 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom