Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-10-28 / 87. szám
Bratislava, 1964. október 28. Ara 40 fillér XIV. évfolyam, 87. szám. Körséta a vágsellyei DUSLO-ban Mezőgazdaságunk erőforrása Immár tizenkilenc esztendő múlt el azóta, hogy Nemzetgyűlésünk törvénye iktatta a nehézipar államosítását. Azon az őszi napon — 1945. október 28-án — valósult meg munkásosztályunk egyik legfontosabb követelménye és a nép vette kezébe a kulcsipar és az energetikai üzemek irányítását E tizenkilenc év alatt alaposan megváltozott Szlovákia arculata. A valamikor kimondottan mezőgazdasági jellegű, iparilag elmaradt országrész ma új szocialista nagyüzemeivel igyekszik lépést tartani, felzárkózni a hagyományos iparáról világszerte ismert Cseh- és Morvaországgal. Hatalmas új üzemek, energetikai központok egész hálózata épült fel nálunk és bennük egykori munkanélküliek és kisparasztok gyermekei, unokái végeznek produktiv országépítő munkát. Hazánk vegyi iparának kiépítése és fejlesztése terén a legkomolyabb feladatok Szlovákia új szocialista nagyüzemeire várnak, amelyekből a legutolsó évek folyamán jónéhány felépült. Közöttük különösen az utóbbi időkben a vágsellyei DUSLO-üzem erősen foglalkoztatja a közvéleményt. Az óriási gyárnak rendeltetése, hogy mindekenelőtt műtrágyával lássa e! mezőgazdaságunkat. Még mielőtt magával az üzemmel foglalkoznánk, minden reá vonatkozó, népgazdasági tervpolitikánk szempontjából jogos, de talán kissé türelmetlen bírálatokkal szemben nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az üzem a kezdeti fogyatékosságok ellenére is már ma óriási népgazdasági és szociálpolitikai jelentőséggel bír. Országszerte folynak építkezések, de meglepő az a hallatlan iramú lakásépítés, melynek Vágseliyén lehetünk tanúi, mintegy 6 kilométerre a nagy gyártól. A korszerű, szép épülettömbökből álló új utcák és szép üzletek egész sora teljesen megváltoztatta a Vág menti városka jellegét, amely néhány rövid év alatt komoly ipari központtá fejlődik. A hatalmas gyárüzem még mindig épül, terjeszkedik. Építésének első szakasza 1965-ben fejeződik be, ezt további két szakasz követi, amelyek közül a második jelenleg még tervezés szakaszában van. Még az építés első szakaszának befejezése előtt megindulhatott a nitrogén tartalmú műtrágya alapanyagának az ammóniáknak és legfontosabb műtrágyánknak, a mészsalétromnak nagybani gyártása. Ez a termék általánosan ismert már mezőgazdasági köreinkben és a jövőben a sellyei mészsalétrom is azonos minőségben kerül piacra, mint a lovosicei vagy az ostravai. A kész műtrágyát zsákokban, vagy erre a célra készült papírzsákokban szállítják, amelyek nedvesség ellen védő betéttel vannak felszerelve. A DUSLO, mint ilyen óriási méretű új üzem majdnem mindig kezdeti technikai nehézségekkel, mondhatnánk „gyermekbetegségekkel" küzdött, s ezáltal nem érhette el még azt a kapacitást, amely eredetileg tervezve volt. A műtrágyák választéka az üzem kiépítésével párhuzamosan szaporodik majd. de egyelőre legfontosabb termékével, mészsalétrommal már a közeljövőben bőségesen fedezheti a nyugat-szlovákiai kerület szükségleteit. Egyelőre ezen a terméken kívül nyers ammóniákot is szállít már nagy tételekben. Nagy fontossággal bír azonkívül a DUSLO termelési tervében még a szintétikus kaucsuknak mint nyersanyagnak az előállítása ipari feldolgozás céljaira, továbbá más kémiai anyagok gyártása, mint pl. a v polivinylacetáté, amelyet építészetünk igényel. Mindenütt, de főleg a kémiai iparban döntő fontosságú hogy elegendő képzett műszaki káder és szakmunkás dolgozzon egy-egy üzemben. A Dusloban is, az egyik legnagyobb gond a megfelelő számú mérnök, technikus, és szakmunkás biztosítása. A feladat nagyságát az alábbi számok jellemzik a legjobban. A jövő év végére 292 mérnököt, 787 technikust és közel két ezer szakmunkást követel az üzem kapacitása. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók mintegy 80 %-ának meg kell szereznie a megfelelő szakképzettséget. Vajon meg vannak-e az előfeltételek a nem éppen könnyű feladat teljesítésére? — Dubis János, a gyár iskolaügyi bizottságának vezetője bár tudja, hogy nagy fába vágták fejszéjüket, bizakodva néz a jövőbe. — Sehol sem leányálom, néhány éven belül a szükségletnek megfelelő műszaki és szakkádert képezni — kezdi kissé borús arccal a megnyerő arcú fiatalember. — Nálunk ez ezért nehezebb, mert a környéken nem volt eddig jelentősebb üzem. így a kezdet kezdetén testvérüzemekből kellett szakembereket megnyerni. — És sikerült? — Részben igen. Eleinte nehezen ment, mivel nagyobb városból nem akartak vidékre költözni. Mellettünk Kilenc traktor a köbölkúti határban Az égbolt csak olykor-olykor lyukad ki. Néhány fáradt őszi napsugár cirógatja a földet, de utána esőterhes felhők közelednek. A köbölkúti szövetkezet szerelőműhelyének udvarán beszélgető emberek is gondterheltek. — Embereken, gépeken nincs nagy hiba — állapítja meg Mankovicky István mechanizátor. — Hisz a 28 traktorból csak egy kerekes traktor szorult kisebb javításra. De az idő bizony nem kedvez. Rozsnyó László mérnök agronómus elmondja, hogy 60 hektár Kosüti búzát keli vetni és még 60 hektár kukoricát kell törni. Tíz hektárról nem szállították be a répafejet. Más szakaszon viszont eredményesen dolgoztak. Erről már Leskó András brigádvezető szól. — Megkéstünk az őszi munkákkal, mert lefoglalt a silózás. De már eddig 428 vagon zöldanyagot tartósít »ttunk és a kukoricakóróval együtt 550 vagon silótakarmányunk lesz. Az őszi szántás bizony lassan halad. Az agronómus szerint a tervezett 680 hektárból csak 220 hektárt szántottak. Igaz, szakszerűen dolgoznak, mert cukorrépa alá például 40 cm mélyen szántanak. Nehéz körülmények között küzdenek az időjárással, de nem alkusznak meg. A traktorok hosszabbított műszakban dolgoznak Az élen Stachovics Lajos halad lánctalpas traktorával 170 hektáros teljesítménynyel, utána következik Bábszki Ferenc kerekes traktorával 70 hektáros teljesítménnyel. Az érsekűjvári GTÁ-tól kisegítő traktorost is kaptak, tehát dolgozhatnak hosszabbított műszakban. Hamarosan két lánctalpas és hét szuper traktor szántja majd a barázdákat és így a napi teljesítmény 30— 35 hektár lesz, ami biztosíték arra, hogy a mélyszántást időben elvégezhetik. -bszólt azonban az a tény, hogy jelentősebb városban nehéz lakáshoz jutni. — Selyén talán könnyű?... — Meglepő, de fokozatosan ki tudjuk, elégíteni a lakásigényeket... — hangzik a határozott válasz. — Aki régen járt a Vágparti nagyközségben, aligha ismerne rá Sellyei József nádfedeles világára. A négy-ötemeletes blokkok egész sorát építették a jövő városában. Hogy a lakáslehetőség milyen vonzó, legjobban az önöket az üzemben irányító Duhaj Rudolf esetén igazolható, aki a bratislavai kutatóállomásról jött hozzánk. Öt éven keresztül utazott Pöstyénből naponta a fővárosba. Ezek szerint közel 250 ezer kilométert utazott egy fél évtized alatt. Lakással még csak nem is biztatták. Nálunk alig egy éve dolgozik és a közeljövőben már beköltözhet családjával egy korszerű lakásba. — Csak a lakásért jönnek? — Főleg. De van még egy másik jelentős^ tényező is. — Mégpedig? — Az iskolából kikerült műszaki káderek néhány éves gyakorlat után szeretnének magasabb beosztásba kerülni. A régebbi üzemekben eléggé korlátozott a lehetőség, mivel a régebbi bevált mérnökök, technikusok foglalják el a vezető helyeket. Emiatt is átjöttek jónéhányan hozzánk. — A más üzemekből jött műszaki szakkáderek megoldják a szükségletet ? — Nem lenne rossz, de ez lehetetlen. A legjelentősebb és ez lényegében a feladatunk, hogy minél több környékbelit iskolázzunk. — Az eredmények? Figyelmesen lapozgat egy noteszben és közben számol. — Jelenleg mintegy ezren tanulnak különböző fokon, tanfolyamokon az üzemünkből. Jónéhány dolgozót rögtön a felvétel után elküldtünk régebbi üzemekbe (Novákyba, Lovosicébe stb.). ahol elsajátítják a kémiai ipar bonyolult mesterségét. Ezenkívül a felnőttek közül 120-an tanulnak, mintegy 450-enen a Dimitrovka tanonc intézetébe járnak, akik a harmadik éve már a mi üzemünkben praxolnak. Kilencvenen tévúton végzik az ipariskolát. Hatvan az üzemi iskolánkban bővíti ismereteit. Több mind kétszázan orosz, német, angol nyelvet tanulnak, hogy aztán tapasztalat-cserire ellátogathassanak külföldi üzemekbe. Ami talán a legjelentősebb, szeptember elsejével ipariskola nyílt Selyén 75 hallgatóval — hagyta végére Mán a legfontosabbat az osztályvezető. Bezárult a kis notesz, amely oly sok megnyugtatót árult el. Gondoskodnak tehát mezőgazdaságunk szempontjából az egyik jelentős üzemben elegendő jól képzett szakemberből, s ami a lényeg, főleg a közvetlen környékbeli dolgozók soraiból. * * * Amikor az esőtől szürkésen fénylő betonországúton robogunk, még egyszer visszatekintünk a korszerű üzemre és 1958 nyara jut az eszembe. Akkor még a gyár helyén gyülekeztek Mátyusföld, Csallóköz dolgozóinak ezrei, hogy megemlékezzenek az 1938-as nagytornóci manifesztációról. Azon a nyári napon mindenütt csak szántóföldeket láttunk s ha az új gyár szóba került, főleg kételkedő megjegyzéseket hallottunk. Alig telt el egy fél évtized, a kémények füstje már messzire hirdeti a megindult termelést, mely a mindent adó földnek sok ezer mázsa műtrágyát jelent majd évente. SM—TO Az új üzem nitrogéngyártó részlege. Selyén gyors tempóban épülnek a korszerű blokkházak. Stefanik János Komáromból, Kosec Milan Dőlné Hámreből, Rudolf Cizmarek a szomszéd községből s a többiek első tanulói a nemrég megnyílt ipari technikumnak. Most az új iskolából a régi tornatermébe indulnak. Korszerű szálló és üzletházak is épültek a jövő városában. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA A szocialista mezóqazdasáaért!
