Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-16 / 75. szám
A bő termés záloga Népgazdaságunknak minden ága tervszerűen kapcsolódik egymáshoz, s ahogyan iparunknak egyik fontos feladata a mezőgazdaságot gépiekkel, műtrágyákkal és növényvédő szerekkel ellátni, úgy nekünk, mezőgazdászoknak is kötelességünk a kitűzött feladatok teljesítése. Mi, a Zselízi Állami Gazdaság zálogos! részlegének dolgozói a föld termőképességének fokozására törekszünk. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy az idejében elvégzett tarlóhántással megőriztük a talaj vízkészletét. Dicséret illeti Benkó Lajos, Víglas József és Markó Sándor traktorosokat, akik éjszaka is dolgoztak, hogy idejében és jól elvégezzék a tarlóhántást. Ezután feladatul tűztük ki az istállótrágya kihordását. A jó szervezés folytán ezt is időre teljesítettük. Az igazgatóság közbenjárására az oroszkai cukorgyártól kölcsönöztük a trágya fölrakásához szükséges D—03 (Tatra—111) autóbágert, amely másfélpercenként 3 tonna szervesanyagot rakott a trágyaszórókra. így a 14 traktor folyamatosan hordhatta a mezőre az istállótrágyát. Ennek köszönhető, hogy naponta 28—29 hektáron elvégeztük a trágyázást, hektáronkénti 300 mázsa adagolással. Ki kell emelnünk továbbá a hernyótalpason dolgozó gárdát is, akik éjjelnappal szántottak, s így állandóan a trágyaszórók nyomában jártak. Ennek következtében pár napon bellii 170 hektáron elvégeztük ezt a fontos munkát. A tökéletes szervezés a munka gyors elvégzését és a tápanyagok megőrzését, valamint megtakarítást is eredményezett. A komplex gépesítéssel mázsánként 23 fillért takarítottunk meg, ami a 170 hektár esetében 14 280 korona megtakarítást jelent. Ez évben remény van földterületünk 25 %-ának szakszerű megtrágyázására. Eddig 250 hektárt láttunk el értékes tápanyaggal, ami biztos záloga lesz a jövő évi bő termésnek. Őbert Jáns (Málas) — És a szövetkezet volt tagja?? — Mi az egyesülésbe csak azzal a feltétellel egyeztünk beVe, ha mindé« tagunk megfelelő beosztást kap és legalább ugyanannyit keres, mint a szövetkezetben. A magam részéről megtaláltam számításomat, de nem rólam van szó. Az átszervezéskor sole nem várt nehézséggel kellett megkiizdenünk, amit számos esetben még a mai napig sem tudtunk mindenki megelégedésére elintézni. Különösen a megfelelő beosztás kérdésében mutatkozik nehézség. Természetesen, nem helyezhetünk egy fejőnőt a kertészetbe paíántálni, vagy egy gyengébb alkatú embert nehezebb munkára. Nagy gondot okoz a foglalkoztatottság kérdése is. A férfi munkaerőben némi hiány, a női munkaerőben pedig nagy fölösleg mutatkozik. Ma még azok a nők is munkát kérnek, akik azelőtt, a szövetkezeti gazdálkodás idején, nem vettek részt a közös munkában. Méry László, a HNB titkára, de maga Mikóczy János is ezt a fordulatot azzal magyarázzák, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodására fél hektár földet kaptak és az asszonyok ezzel foglalatoskodtak. Most ez megszűnt és a női munkaerők felszabadultak. — Néha heves vitára is sor kerül, ha nem tudunk az asszonyoknak munkát adni — mondja az EFSZ volt elnöke. — Az állami gazdaságban a legjobb akarattal sem tudjuk a falu valamennyi dolgozni akaró asszonyát foglalkoztatni. Már azzal is megvádoltak, hogy az alsójányoki asszonyokat pártfogolom, mivel én is onnan származom. A kertészet 20 hektáros, de itt csak lányokat alkalmazunk, és őket sem tudjuk teljes számban foglalkoztatni. Mikóczy János, a hosszú éveken keresztül teljesen egybeforrt a tagsággal. Sok derűs, borús időt megértek, s végül gazdag szövetkezettél csatiakoztak az állami gazdasághoz. Most is, mint annak idején, törődik az emberek sorsával. Többször hangsúlyozza, hogy nem róla van szó, hanem azokról, akikkel 14 éven keresztül építette, gyarapította a közöst. Szeretné, ha valamennyien megtalálnák boldogulásukat. A Gombai Állami Gazdaság a jányoki szövetkezet csatlakozásával igen tekintélyes vagyonnal gyarapodott. Kereken tízmillió koronára becsülik a szövetkezet vagyonát. A gazdasági felszerelést, a gépi berendezést ugyan két és fői millió korona adósság terheli, amire azonban fedezet van, mert hiszen az értékes gépek szintén az állami gazdaság tulajdonába kerültek. Ezzel szemben az említett összegbe nem számították bele a gabona- és a takarmánykészlet értékét. Nem fér kétség ahhoz, hogy az állami gazdaság vezetői megbecsülik a jányokiak vagyonát, sőt még gyarapítani is fogják, a szövetkezet volt tagjai pedig megfelelő beosztásban szintén megtalálják számításukat. A teljes foglalkoztatottság kérdésének megoldása azonban nehézségbe ütközik, de jó akarattal itt is javítani lehet a helyzeten. Füry József Nem lesz takarmányhiány Az a fontos, hogy az ember az útjába kerülő nehézségek előtt soha ne torpanjon meg. Idén ez még inkább igazabb, mint valaha volt. Közép- és Kelet-Szlovákiában — mint már ismeretes — a kíméletlen szárazság ellen számos mezőgazdasági üzemben megfeszített erővel harcoltak. így volt ez a Bátkai Állami Gazdaságban is. Az 560 hektárnyi évelő takarmány első kaszálása alig adott valamit, azonban a részlegeken hamarosan intézkedtek. Hektáronként 1,2 mázsa lovosicei salétromot szórtak szét, ami gyorsan hatott a növényzet fejlődésére. Közbe-közbe esőt is kaptak, ami azt eredményezte, hogy a lucerna 60 %-át harmadszor is kaszálták, de akadnak olyan területek, amelyek megadják a negyedik kaszálást. Örvendetes tény, hogy például a dulházi részleg olyan mennyiségű értékes lucerna- és hereszénával rendelkezik, hogy a tél folyamán nem szorulnak szalma takarmányozására. Szalmából ugyanis most nagyon kevés van, de széna akad bőven. — Honnan pótolják a szalmahiányt ? — A kölcsönös segítség keretében 4 szalmapréssel és a hozzávaló traktorokkal, valamint 8 személlyel segédkeztünk a köhölkúti szövetkezetben, ahonnan hét vagon szalmát hoztunk haza — adja meg a választ Majovszky Lajos elvtárs a gazdaság igazgatója. Ilyenformán az állami gazdaság takarmányszalma és szénakészlete kitart újig. Persze, számolnak még a silóval is. A tarló beszántása után 470 hektáron másodnövényként kölest, kukoricát, napraforgót, szudáni füvet és takarmányborsót vetettek. Ezek a növények nagyon szépen fejlődnek és jó hozamot ígérnek. A mag- és silókukoricából szintén jó termés várható. Silóból mintegy 1260 vagonnal számolnak. Ügy tervezik, hogy a cukorrépaszeletet mind egy szálig megszárítják. Nem csupán azért, mert így könnyebb a tárolása, de azért is, mert télen földarálva, abraktakarmánnyal keverve, abrakpótlóként alkalmazhatják. Idén erre bizony szükség lesz, hiszen náluk is kevés volt a szemtermés. S még valamiről érdemes megemlékezni. A Bátkai Állami Gazdaság jövőre 3 millió 200 ezer koronás befektetéssel egy hatalmas szárítóüzemet létesít és a takarmánykeverők számára már az évben 250 vagon lucerna- és hereszénát, takarmányborsót és más fehérjés terméket darál meg. Ezenkívül saját szükségletre is darálnak hereféléket és más anyagokat a takarmányösszetétel megjavítása céljából. Ismeretes, hogy a jövőben több feladat hárul állattenyésztésünkre, és ezért szükségessé válik a szakszerűen kevert ipari úton előállított takarmányok etetése. A tapasztalat ugyanis azt mutatja hogy alkalmazásukkal jóval hatékonyabbá, eredményesebbé tehetjük a termelést, mint a régi takarmányozási formákkal. S ennek valóraváltásában vállal magára nagy feladatot a Bátkai Állami Gazdaság. -hai-Kora reggel volt, amikor a geltei szövetkezetbe váratlanul vendégek érkeztek. Két közvetlen, mosolygós, foldművesmunkához értő ember járta be az istállókat. Kimentek a földekre is és nagy érdeklődéssel szemlélgetéék a széles sorközzel, ikersorosan vetett maglucernát. Beszélgettek az emberekkel, akik hitetlenkedve vizsgálgatták őket. Bemutatkozáskor nem akartak hinni a fülüknek. Valóban Lenárt Jozef kormányelnök és Chudík elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke áll előttük? tükrözi vissza, tehát ebben az esetben a szövetkezet jó munkáját dicséri. Csak néhány adatot sorolok fel ennek bizonyítására. A gellei szövetkezet szeptember 15-ig teljesíti egész évi tejeladási tervét. Az állatonkénti átlagos napi tejhozam a nyári takarmánydús hetekben meghaladta a 10 litert, a tavalyi 7 literes nyári csúcsátlaggal szemben. Havonta 40—50 ezer korona tejprémiumot osztanak szét a fejők, etetők és takarmányosok között. Szeptember 15-ig a kertészet is tel-A három silókombájntól állandóan érkeznek a zöldtömeggel megrakott pótkocsik. Alig győzik üríteni őket. A silógödör, amelyet ebben az évben építettek előre gyártott elemekből, egyetlen nap alatt megtelt ^ — Ilyen nagy csöveket növesztett a silókukorica — mutatja Mészáros József, a szövetkezet elnöke. Körme könnyedén mélyed a tejesviaszos érésű kukoricaszemekbe. csakhamar beérnek a kapások. Egy 25 hektárnyi silókukorica-táblán három silókombájn dolgozik. Egymás után,, körbe-körbe járva szecskázzák a nagy csöveket érlelő silókukoricát. A zöldtömeg mennyiségével — a drótférgek nagyobb előfordulása miatt — nincsenek megelégedve, de a siló kitűnő minőségű lesz. Évente istállótrágyázzák a szántóterület egyharmadát, s így nem csoda, ha a többi kapásterményből az idei szárazság ellenére is jó terméssel számolnak. Búzából és ár-* pából ez évben 27—28 mázsát értek el átlagban hektáronként. Ahol a gazdálkodás fellendül, s a munka jó eredményekkel jár, az em-Elérkezett a tízórai ideje. Szerda Dénes, a silókombájnt vontató lánctalpas traktor vezetője, szalonnázás közben vidáman beszélget a szövetkezet elnökével. Szépen fizet a maglucerna, amelyet ez évben 50 hektáron termesztettek. Ebből 10 hektáron 60 cm-es sorközökkel ikersorosan vetették el a lucernát, amely már most, az első évben 3 mázsa magot ad hektáronként a hagyományosan vetett lucerna 2 mázsás hektárhozamával szemben. A szakemberek szerint az új módszerrel termesztett maglucerna a második és harmadik évben fokozott magtermést ad. Gondjaiba merülve, két hatalmas kulccsal a kezében találjuk Mikóczy Jánost, a Gombai Állami Gazdaság jányoki irodájában. Két könyökét az asztalnak támasztva forgatja a bibliai nagyságú kulcsokat, melynek láttán még az idegen is rögtön tudja, hogy ő a gazdaság raktárosa, ö az, aki legjobban tudja, hogy áll a gazdaság szénája, mennyi a gabonája, mennyi a napi szükséglet, mennyit adtak el és mennyi maradt. Ő az, aki minden szem gabonát számon tart. — Megtelt a magtár? — tesszük fel a kérdést. — Megtelt bizony — mondja — sőt még három ilyen magtárunk is megtelne. Az érthetőség kedvéért azonban megmondjuk, hogy a magtáruk mindössze 25 vagon befogadóképességű, míg a jányoki részlegen az idén kereken 100 vagon gabona termett. Mikóczy János előzékenyen számol be nemcsak a gazdasági eredményekről, hibákról és fogyatékosságokról, hanem az emberek életéről is. A raktáros 60 év körüli embernek látszik. Mögötte tapasztalatokban és eredményekben gazdag múlt áll. A jól végzett munka érzésével beszél a jányoki szövetkezetről, amelynek tizennégy éven keresztül volt az elnöke. A szövetkezetük az idén az állami gazdasághoz csatlakozott és azóta ö a Gombai Állami Gazdaság jányoki részlegének raktárosa, A volt elnök szavából azonban érződik, hogy nagyon a szívéhez nőtt a szövetkezet, az ott dolgozó emberek, akikkel együtt küzdött jóban, rosszban a közös gazdálkodás sikeréért. — Kezdetben, a szövetkezet megalakításakor, nehéz napokat éltünk — emlékszik vissza Mikóczy János. — Kevés volt az ember, hiányos volt a , gépi felszerelésünk. Jónéhány év kellett, míg rendes kerékvágásba kerültünk. 1961-ben a 400 hektáros alsójányoki szövetkezettel egyesültünk. Nem szégyellem bevallani, hogy az afsójányokiak jobban gazdálkodtak, szövetkezetük sokkal jobb volt. Az egyesülés jónak bizonyult. Az 1963-as év végén, amikor a tagság az utolsó zárszámadást tartotta, már 6 koronát fizettünk munkaegységenként. — Miért került sor a szövetkezeti gazdálkodás megszüntetésére? — kérdezzük a volt szövetkezet elnökét. — Amikor az egyesülésről első ízben esett szó, nem igen akartunk erről hallani, hiszen jól menő szövetkezetünk volt és az emberek is elégedettek voltak. Később azonban, — amikor meggyőződtünk arról, hogy az eredményes gazdálkodás és a fejlődés szempontjából nagy szüksége van a Gombai Állami Gazdaságnak a jányoki szövetkezet földjeire, elfogadtuk az ajánlatot. A gazdaság 2500 hektár területe ugyanis annyira szét volt szórva, hogy ha például valamelyik vezető meg akarta tekinteni, 36 kilométert kellett megtennie. Természetesen ilyen körülmények között a munkaszervezés, a földek megművelése, a termény betakarítása nehézségbe ütközött. A szövetkezet csatlakozásával az állami gazdaság megtalálta számítását. Vajon milyen gazdasági eredményekkel dicsekedhet ez a csallóközi szövetkezet, amely néhány nappal ezelőtt a kormányelnököt látta vendégül? — Még sohasem álltunk ilyen jól pénzügyileg, mint ebben az évben — kaptuk meg az örömteli választ. — De ezt ne írja meg! Mégis megírom, mert úgy vélem, hogy nemcsak a szövetkezeteink gondjairól, hibáiról kell tájékoztatni az embereket, hanem azok sikereiről, örömeiről is. A szövetkezet pénzügyi helyzete a gazdálkodás színvonalát koronát hozott a közös kasszába, pedig még több vagon dohány vár eladásra. A dohány nagy részét az I. osztályba sorolták, s így nem csoda, ha a számítások szerint még 400 ezer koronával gyarapítja a szövetkezet bevételét. Az összes állati termékek időbeni eladási tervét az év folyamán állandóan túlszárnyalják. Tehát ebben rejlik a gellei szövetkezet jő pénzügyi helyzetének titka. A szövetkezet összesen 1394 hektár szántóföldön gazdálkodik. A határban berek is vidámak, mosolygósak. Ezzel szemben a rosszul gazdálkodó szövetkezetekben általában idegesség, cívódás uralkodik. Holicén vidám hangulatban folyik a munka. Érezni, hogy az emberek a szövetkezetben a kenyeret adó, jó munkalehetőséget kínáló közös vagyont látják, amely megérdemli a gondos, lelkiismeretes munkát. Hát nem örömteli jelenség ez? Vétek lenne nyilvánosan is nem beszélni róla. Gajdács Irén jesiti évi tervet, tehát 650 ezer korona értékű terméket ad piacra. A dohányos csoport máris túlszárnyalta a tervezett bevételt: 480 ezer korona helyett már eddig is 500 ezer így mesélte el a látogatást Mészábős József, a szövetkezet elnöke. Vidáman, látszott rajta, hogy nem kellett szégyenkezniük a váratlanul betoppanó vendégek előtt.
