Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
Robbanások a Dukla alatt — Kész minden? — Minden rendben! Lepeska pirotechnikus parancsot adott még aszisztensének, Dolejsí altisztnek, vonuljon fedezékbe és maga látott hozzá a robbantás utolsó feladatához. Hosszúéves gyakorlata folyamán mindig így teszi ezt,- mert ki tudja mi történhetik? Ha már a legrosszabbra kerülne sor, ne veszítsék mindketten az életüket. A gyújtózsinórból két méteres darabot vágott le, fogóval ráerősítette azokat a robbantógyutaesokra, majd a töltéseket a robbantásra előkészített munícióhoz helyezte: egyet óvatosan az aknák közé, a másikat a repülőbomba széléhez. Szép kis rakás volt ott. Összesen 84 különböző méretű tüzérségi lövedék, kézigránátok és a repülőbomba. A robbanóanyaggal telített töltéseket óvatosan beszórta földdel és pirotechnikai gyufával meggyűjtotta a gyújtózsinórt. Egyszerre lángba borult, a tűz gyorsan terjedt tovább. Hamar lángra lobbantotta a másik zsinórt is, aztán maga is futólépésben rohant, kezében a stopperórával, a fedezék felé. Nem egész egy perc múlva, pontosan meghatározott időpontban a levegőt, nagy robbanás reszktettette meg, amelynek döreje többszörös visszhanggal terjedt szét a duklai erdők fölött. Mire minden elcsendesült, srapnellszilánkok és a levegőbe repült töltények pora borította el a robbantás gödrének környékét. Lepeska tiszt egyenesen felénk tartott. Mosolygott a nagyon veszélyes feladat elvégzése után. Ján Venglárral, a Nizny Komárník-i főerdésszel és Martin Kosut mérnökkel, az Erdőgazdasági Kutatóintézet dolgozójával már előre örültünk a beszélgetésnek. — Ez is meglenne. Most már nyugodtan járhatják az erdőt. Mindent megtisztítottunk — mondta vidáman és elmagyarázta, ujjúval a térképen jelezve, hol találták meg a gránátokat és aknákat. Az erdészek igyekeztek emlékezetükbe vésni a megjelölt helyeket a legapróbb részletekig, bár maguknak is be kell majd azt jegyezniük speciális térképükön. — Aztán sok volt? — Arról majd a parancsnok elvtárs számol be. Frólik parancsnok jókedvűen mondotta: — Hát bizony épp elég, 1749 darab, de most végre már tényleg tiszta az egész terep Dukla alatt. Martin Kosut mérnök, a Dukla alatti erdők egyik iegjobb szakembere azonban jól tudja, hogy ebben teljesen nem bizhat. Mert akadnak még helyek, persze a közlekedési vonalaktól igen messze, ahová ember a duklai harcok óta nem lépett. Így például nem tisztították még meg aknáktól a 69. szakasz Príkra-részlegét, továbbá a medvedzei, sarbovi és písanái szakaszokat sem és különösen ezek veszélyesek. Ennek tudatában az erdészek el is határolták azokat szöges Körhintások Bömböl a hangszóró, gyerekek hintáznak a hajóhintán, a bátrabbak fölpattannak a fehér vagy piros lovacskákra. Az ifjúság vígan repül a körhintán. Vigad a falu. A napi munka után mindenkinek jólesik egy kis kikapcsolódás, szórakozás. Szojka Oszkár ilyenkor érzi jól magát. Családjuk valóságos körhintás-dinasztia. Már a nagyapja is körhintás volt. Egész életét a nép szórakoztatásának szentelte a család. Látszólag könnyű a munkájuk, de sok vesződséggel, fáradozással, jár a költözködés, a körhinták összeszerelése. De az évek hosszú során megszokták. Szojka Oszkár visszaemlékezik a régi időkre is. A felszabadulás előtt is végiglátogatták a falvakat, mulatságok, búcsúk idején. Sokszor bizony szomorú emlékkel távoztak. Csatán a mulatságon 1924-ben a fél falu összeverekedett és két halott maradt a helyszínen. Sokszor még a körhintát sem kímélték. Garamkövesden egy lányért vetélkedő legény ellenfelét a körhintán szúrta hátba késével. Majd minden legénynek a csizmaszárban szorult egy jókora konyhakés a mulatságban. Azóta változtak az idők. Bicskázás, verekedés már nagyon ritka jelenség. Kulturáltabban vigad, szórakozik a nép. Jobban érzi ilyen környezetben magát a körhintás is. Jókedvűen dolgozik azért, hogy mások szórakozzanak. Igaz, akad segítőtárs is, hisz hét gyereket nevel. De már előre fél, hogy itthagyjak, kirepülnek a fészekből. Ilonkának már vőlegénye van, ki tudja a többi is hol köt ki. — A családból egy talán mégis mellette marad — bizakodik a körhintás.-BJ-dróttal és figyelmeztető táblákat állítottak ott. Persze rövidesen sor kerül ezekre a helyekre is. A katonákkal folytatott beszélgetés során sok érdekes dolgot tudtunk meg. Például azt, hogy a műszaki egységek tagjai békében is életük kockáztatásával teljesítenek harci feladatokat. Dzurnák, Stefan, Flieger, Augustin, Barth, Filip és további közlegények a modern katonai technika eszközeivel a szó szoros értelmében átkutatták a Dukla vidékén kijelölt erdőket, mégpedig oly alapossággal, hogy azokba nemhogy akna vagy gránát, de még egy gombostű sem maradt. Aknakutató felszerelésük annyira érzékeny, hogy a legapróbb fémtárgyra is reagál. Azonkívül dolgoznak még különleges szöges szondákkal is, hátha fával, vagy műanyaggal vonták be az aknákat annakidején. Be is avattak aztán, már amennyire alkalom nyílt rá, az aknaszedés titkaiba. Ez a munka tényleg százszázalékos férfiaknak való feladat. Ha aknára bukkannak, el kell azt szállítani arra a helyre, ahol a pirotechnikus ártalmatlanná teszi őket. Aki először életében végez ilyen feladatot, annak a hátán bizony végigfut a hideg. Néhány napon át jól ment a műszaki csoport munkája, hiszen 200 gránátot és aknát fedeztek fel. — Történt közben valami érdekes esemény? — érdeklődtem. — Nem mondhatnám, mi nagyon óvatosan dolgozunk. A fiúk elmondták, hogyan bukkant egyikük egy még „élő“ aknára. A földből csak a drótérintők kandikáltak ki, amelyek érintésére az egész felrobbant volna. Ártalmatlanná tették ezt is. A tisztek részére az egész akció legérdekesebb élménye az volt, amikor olyan különleges rakétát találtak, melynek használatáról a második világháború folyamán nem is nagyon Václav Dolejsí altiszt, Zdenek Lepeska pirotechnikus tiszt és Martin Kosut mérnök, az Erdőgazdasági Kutatóintézet dolgozója a Dukla alatti erdőségekben felkutatott és robbantásra előkészített hadianyag vizsgálata közben. tudtak. Valószínűleg a duklai harcokban akarták kipróbálni. A hatalmas robbanófejű rakéta hossza 180 cm volt és hatása biztosan felért egy nagyobb kaliberű repülő-bombával. Svidnicka község határában találtak rá, onnan vitték be mélyen az erdőbe, hogy felrobbantsák. Lepeska pirotechnikus tiszt távozni készült. — Engedjen meg még egy kérdést: nős maga? Válasz helyett két fényképet mutatott. Az egyiken hároméves kislánya Danka, a másikon kisfia, a kétéves Zdenek mosolygott ránk. Mindkét gyerek anyjával együtt a Táborhoz közeli Pacovban él és a két kicsi talán éppen gondtalanul játszadozott, amikor édesapjuk élete kockáztatásával Dukla alatt a második világháború veszélyes maradványait tette ártalmatlanná. — Van tudomása a feleségének arról, hogy most itt mivel foglalkozik? — Minek nyugtalanítsam. Délre járt az idő és a júliusi nap hősége tetőfokára hágott. Nizny és Vysny Komarovban. Krajná Pol'anában, Svidnickán és a többi Dukla-környéki falvakban az aratók egy hónappal korábban mint más években a kis, nadrágszíjnyi földeken déli pihenőre készültek. A pásztorok marháikkal már régen a fák árnyékában pihentek vagy víz után kutattak a kiszáradt patakok medrében. A hegyeken motoros fűrészek dohogtak 300 éves fenyők vágása közben és a svidníki erdőüzem fuvarosai a meghatározott helyekre szállították a szálfákat. Békés munkájukban nem zavarták őket Lepeska pirotechnikus hatalmas robbantásai sem, mert jól tudják, hogy csak a vidéküket húsz évvel ezelőtt romboló háború ártalmas maradványainak eltávolításán dolgozik. Frantisek Sivák Ciófok. Európában, sőt a tengeren ~ túl is ismerik a magyar tenger gyöngyszemét, a kiváló nyaraló-fürdőhelyet. Azt már viszont kevesen tudják, hogy alig másfél kilométerre a Balaton partjától egy fiatal, életerős gyümöicsfaerdő terül el végeláthatatlanul. Az állami gazdaság igazgatóhelyettesével járjuk a gyümölcsöst,, ahol roskadoznak az „ágak a mosolygó almáktól, a hamvas baracktól és más gyümölcsfajtáktól. — Miért az alacsony és középtörzsű művelést választották? - kíváncsiskodom. — A nagyüzemi gyümölcstermesztésben lehetetlen elég kézi erőt biztosítani — magyarázza a főagronómus. Gyümölcsfaer dobén pítés lehetővé teszi a rendszeres zöldtrágyázást, ami szerintünk a műtrágya mellett, amelyből 10 — 12 mázsát adunk hektáronként, elegendő tápanyagot biztosít. — Milyen növényekkel zöldtrágyáznak? — Minden esetben olyanokkal, amelyeket már májusban bemunkálhatunk és emellett legolcsóbb a vetőmag ára. Ügy gondoljuk, ha 8 —9 éven keresztül zöldtrágyázunk, a gyümölcsfáknak 15 — 25 éves élettartamáig a műtrágya mellett lesz elegendő tápanyaguk. — A piacon is csak az a mezőgazdasági üzem állhat helyt, amely területegységenként a legtöbbet, és jó minőségűt termel a legkisebb önköltséggel. — Mi az önköltség csökkentés útja? — A maximális gépesítés és a tápanyag a szervesanyag-gazdálkodás költségének a csökkentései — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Amint látja, a 400 hold barackosunk, de a dió, alma és a körte telepítések is széles sor- és sűrűbb tőtávoISágúak. Ez lehetővé teszi, hogy univerzál°traktorokat alkalmazzunk, olyan művelőeszközöket, amelyek tökéletes gépi talajmunkát biztosítanak. Valóban jelentős a széles 6 — 9 méteres sortávolság a növényvédelem szempontjából is. A nagy teljesítményű permetezőgépeket így jól ki lehet használni. — A trágyázást hogyan teszik olcsóbbá ? — Akár hiszi, akár nem, ezek a telepítések ez ideig egy deka istállótrágyát sem kaptak. Nem győzzük, mert a 3000 holdas gazdaságunkban több mint 300 hold a kertészet. Örülünk, ha úgyahogy a gyümölcsösön kívül, tudunk trágyázni. Viszont a széles-soros tele-Kádár elvtárs főagronómus a négyj éves barackfa gazdag termését vizsgálja. Az állami gazdaság gyümölcsfaerdeje. — Mennyibe került egy hold telepítése? — Mintegy tízdzer forint a telepítés költsége. Ennél sokkal jelentősebb lesz az öntözőrendszer beszerelése, amellyel a 800 hektár gyümölcsöst ellátjuk. — Ezek szerint jó néhány év kell, amíg a költségeket megtérülnek? — Téved! Számoljunk csak. Már most is volt olyan hold barackosunk, amely az ötödik évben 110 mázsa gyümölcsöt hozott. Ám ne vegyük ezt alapul, hanem átlagosan 60 mázsát, amely a jelenlegi áron mintegy 30 — 32 ezer forint bevételt jelent évente. Ez azt jelenti, hogy egy év termése behozza a telepítés, az öntözőrendszer és az öt évig ráfordított költségeit. — Hogyan győzik munkaerővel a 300 holdas kertészet mellett a gyümölcs szedését, osztályozását ? — Segít a Balaton. — Hogy-hogy? — A KISZ központi bizottságával kötött szerződés alapján a nyári vakáció alatt 400 fiatal lányt küldtek váltással a gazdaságba. Ezek a brigádosok napi hat órát dolgoznak s szabad idejükben a Balatonban lubickolnak. — És ez komoly segítséget jelent? — Természetesen. Az ügyes kezű fiatalok egy-kettőre belejönnek a munkába, s játszva végzik azt. — És hol szállásolják el őket? — Eddig sátrakban laktak. Ebben az évben azonban már elkészültek, illetve befejezés előtt állnak a korszerű nyaralóházaink, ahol kényelmesen lakhatnak, éjszakázhatnak majd a fiatalok. Emellett a napokban adunk át egy korszerű 3,5 millió forint költséggel épült éttermet, szórakozó helyiséget is a rendeltetésnek, ahol a jövőben a fiatalok kulturált körülmények között étkezhetnek, szórakozhatnak. Délibábok térkőin Sivatagi utazások régi leírásába« gyakran esett szó a fata morgana-röl, a sivatagi délibábról, amely hol városok, hol meg oázisok, források, tavak képét varázsolta a szomjazó utas elé. Ha azután a vándor, minden erejét összeszedve, a hívogató pálmák, a forrás felé vánszorgott, a remélt víz helyett megint csak száraz homokot talált ... A Szahara délibábja nem valamely képzeletbeli szülemény, hanem nagyon is reális jelenség és komoly tudományos kutatások tárgya. Megállapították, hogy évente átlagosan 160 000 fata morgana jelenik meg a sivatag homokja fölött. A délibábok nem mindig egyformák, hol egy helyben állnak, hol mozognak, egyesek vízszintesek, mások függőlegesek. Egyes vidékeken a délibáb könnyen felismerhető, mert szüntelenül mozog, remeg a forró napsütésben. Máshol viszont valóban megtévesztően mozdulatlanul áll. Az Erg-er-Ravi sivatagban az utasokat gyakran vezeti félre a délibáb. Az emberek 2 — 3 kilométernyire „látják“ azt az oázist, amely valójában legalább 70 kilométerre van tőlük. A régi időben a karavánok vezetői úgy próbálták megállapítani, hogy az előttük elterülő oázis valőságos-e vagy csupán a délibáb csalóka játéka, hogy tüzet gyújtottak a sivatagban. A tűz fölött még jobban felhevülő levegő és a füst ilyenkor állítólag szertefoszlottá a délibábot. Üjabban adatokat gyűjtöttek azokról a helyekről, ahol gyakran figyeltek meg fata morgana-t. Térképeket készítettek a leggyakrabban használt karavánutakról, amelyeken feltüntették azokat a helyeket, ahol gyakran látható délibáb. A térképek azt is jelzik, hogy melyik évszakban, milyen napokon leggyakoribb a délibáb. A délibábot jelző térképeknek ma is igen jó hasznát veszik, hiszen a szaharai Szállítások túlnyomó részét jelenleg is tevekaravánok bonyolítják le. Irénke és Marika a. hazánkba irányuló exportpaprikát figyelik árgus szemekkel, nehogy véletlenül hibás kerüljön közé. Beszélgetés közben a nagyüzemi osztályozó telephez értünk. „Made in Hungary“ — olvasom a sorakozó ládákon. Az egyik állás alatt éppen sötétpiros paradicsompaprikát osztályoznak korszerű gépi berendezéssel. — A gyümölcs osztályozása szintén gépi berendezéssel történik ? — Nálunk minden gépesítve vftfc. Exportárunál lényegesen fontos, hogy egyforma nagyságú gyümölcs kerüljön a ládákba. — Hová exportálnak gyümölcsöt és zöldséget ? — Fél Európába. Lengyelországba, Angliába, Svédországba, Kelet- és Nyugat-Németországba főleg kajszibarackot, szilvát, málnát szállítunk, Svájcba pedig nagy mennyiségű zöldséget. .. — És hozzánk nem exportálnak? — Csehszlovákiát szándékosan hagytam a végére, mivel ott van a legnagyobb felvevő piacunk mind zöldségfélékből, mint barackból és almából. Ezeket a mosolygós paprikákat is valahol Ostravában, Brnóban vagy talán éppen Bratislavában fogyasztják majd a vásárlók Persze ettől nem csuklanak, sziszegnek mert ez nem erős mint az igazi magyar paprika, hanem zamatos, édeskés mint a Tokaji Aszú, — teszi hozzá tréfásan. C gy évtizeddel ezelőtt kevesen hit“ ték, hogy a Balaton déli partján az északihoz hasonlóan termeszthetnek nagyüzemileg különböző gyümölcsfajtákat. A siófoki és még néhány állami gazdaság irányítói bíztak a tudományos kutatásban, saját kísérleteikben és élenjárói lettek annak a nemes gondolatnak, hogy gyümölcsöskertté változtassák a Balaton vidékét. Tóth Dezső 1964. szeptember 12.
