Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-12 / 74. szám

Tizenkét éve juhász és három okle­vél tulajdonosa — ennyit mondott Suderlák Andrásról Nagy István, a vámosladányi szövetkezet (lévai já­rás) zooteehnikus-helyettese, miközben a juhászatról beszélgettünk. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy elhatározzuk, közelebbről is megismerkedünk mun­kájával. Hiszen — mint Nagy elvtárs is megjegyezte — három oklevél meg­szerzése nem kis dolog. Annyit jelent, hogy tulajdonosa állandóan, rendszere­sen jól dolgozik, kimagasló eredményt ér el. A legelőre menet a szövetkezet öt juhászának egyikével Csík Jánossal már útban hazafelé találkoztunk. Suder­lák András a számadó juhász azonban még kint volt. A falu határában vé­gighúzódó Perec patak mentén legel­tette nyáját. Mellette őrködött juhász­kutyája, a hű segítőtárs. Reggel hattól este hatig, míg a legelőt járja, hosszú az idő, nemegyszer megéhezik. Fele­sége pedig, aki szintén a szövetkezet­ben dolgozik, nem ér rá ebédet hozni utána. így aztán száraz kosztra szorul. Suderlák bácsi öt éve gondozza a törzsállományt. Jelenleg 250 merinói anyajuh van a nyájában és 120 egy­előit is ezért - a jó törzsállomány- és báránynevelésért — kapta az okle­velet. De szép volt az állatok gyapjú­­hozama is. Tavaly átlag 5 kg-ot nyír­tak le egyről. Az idei tavaszi nyíráskor pedig a 950 juhtól 33 mázsa gyapjút nyertek. Ezáltal a szövetkezet majd­nem 300 ezer korona jövedelemhez ju­tott. — A sajtkészítés is jelentős bevételt eredményezett — mondta a zootechni­­kus. — Tavaly átlag darabonként 12 kg sajtot készített Suderlák néni, az idén pedig az első félévben 40 mázsát ad­tunk el. Júliusban az öt juhász 2300 korona prémiumot kapott a kitermelt sajt után. Suderlák András szavai szerint havonta 100 munkaegységet keresnek (egy munkaegység értéke 12 korona), melyhez mindig jön egy kis prémium. Az év elején például, a múlt évi sikeres báránynevelésért kaptak 10 % prémiu­mot. Az említettek mellett a juhtenyész­tés bevételét fokozta a báránynevelés is. Az első félévben 250 kisbárányt ad­tak el a szomszédos szövetkezetnek. A vámosladányaiktól mindig szívesen vásárolnak, mert tudják; hogy ott csak rövid hét alatt 307 mázsa szénát pré­seltek, vagonokba rakva útnak indí­tottak kelet felé. Ezenkívül még 39 mázsa szénát készítettek. Ezt a takarmányt tulajdonképpen „ingyen“ kapták. Segítenek, mert a barátjuk, a bodrogi szövetkezet válsá­gos helyzetben van. kezet között az igazi barátság akkor mutatkozott meg, amikor erre a leg­nagyobb szükség volt. Azt soha nem lehet tudni, mikor szorul az egyik fél a másik fél segítségére. Ilyen esetben az önzetlen segítségnyújtás az igazi barátság legkézzelfoghatóbb jele. Zsebik Sarolta A 80 éves évfordulóra eljöttek a régi diákok is. Örömmel hallották, hogy az iskola több mint 2000 szakembert adott a szőlőtermesztésnek, és évente 260 rendes és 120 levelező hallgatója van. Képünkön a fiatal diáklányt a gyakor­lati munkára készíti elő a tanár. (RN.) Foto: Miro Vojfcek Bornmfiháhnni“ avaW a kereslet és a kínálat „Dal llllll lilaJJUIU közt rendeződik a viszony Suderlák András a merinói anyajuhokat őrzi. éves, már szintén törzskönyvezett bá­rány. Állatai többségét a bírálók Elit Rekord osztályba sorolták. Erre külön is büszke, persze, nem mondja, mert mint általában a dolgos, szorgalmas emberek, ő is szerény, nem szeret di­csekedni. Inkább a zootechnikus felel­­getett. Tőle tudtam meg, hogy Suder­­iák bácsit már hívták más szövetkeze­tekbe is, ahol a rossz gondozás miatt tönkrement az állomány. Szaktudását tehát a járás többi EFSZ-eiben is el­ismerik, értékelik. Tavaly 100 anyától 110 bárányt ne­velt fel. Tulajdonképpen évekkel ez­egészséges, jó fajtájú állomány van. Mióta Suderlák András a szövetkezet­ben juhászkodik, még semmilyen be­tegség nem volt, bár a környéken már többször előfordult a büdös sántaság és a májmétely. A számadó juhász főleg a mocsaras legelőtől és a poros vizes fűtől óvja állatait Tisztántartja az aklot, hogy az állatok bundája ne szennyeződjön és pontosan végzi a fejést, a legelte­tést. Tőlünk is búcsút vesz, mert hat óra felé közeleg és itt a fejés ideje.-kév-Tény, hogy a mezőgazdasági termé­nyeket felvásárló, valamint a teljesen vagy részben feldolgozó üzemek na­gyon fontos szerepet töltenek be nem­zetgazdaságunkban. Mégis azt kell mondanunk, hogy szerepük csupán másodlagos. Kit illet az elsőség? Nem vitás, hogy a termelőt, aki termelő munká­jával módot ad arra, hogy az általa előállított mezőgazdasági terméket felvásároljuk és iparilag feldolgozzuk. Persze az együttműködés hevében felmerülnek vitás kérdések is. Ilyen esetre lettem figyelmes a dunaszer­­dahelyi felvásárló és a baromfi-feldol­gozó üzemek közti kapcsolatnál. Kezdjük talán az elején. Eredetileg azzal a szándékkal láto­gattam meg a felvásárló üzem hús­osztályának vezetőjét, Kiss József elv­társat, hogy egyet-mást megtudjak a baromfi-felvásárlásról Elsősorban a háztáji baromfi felvásárlása érdekelt, mert a legutóbbi irányelvek világosan megmondják, hogy ennek különös fi­gyelmet szenteljünk. Nagy tartalékok rejlenek itt és nem véletlen, hogy a termelő számára (szerződés után) minden négy kg-os kijáró lúd leadá­sáért 7, és az 5,5 kg-ot nyomó hízólúd eladásáért 17 kg kukoricát adnak hi­vatalos áron. Van is az intézkedésnek foganatja. Eddig kereken 13 457 db-ot vásároltak fel a háztáji tulajdonosoktól és to­vábbi kilátás mutatkozik a ludak fel­vásárlására. Nagy mennyiséget jelent továbbá a szövetkezetekből és más mezőgazdasági üzemekből felvásárolt baromfimennyiség is. Kiss elvtárs felvilágosítással szol­gált a hűseladás időtervének teljesí­téséről. Elmondta, hogy augusztus 20-ig a baromfihús felvásárlási tervét 124,1, a sertéshús felvásárlását 102, a marhahús felvásárlását pedig 117,3 százalékra teljesítették Kétségtelen, hogy az érdem a termelőké, de az eredmények elérése érdekében a fel­vásárlók is megtették a magukét. Amikor már elválófélben voltunk, Kiss elvtárs bogarat ültetett a fü­lembe. — Mit szól hozzá, a tehergépkocsik négy-öt órát vesztegelnek a baromfi­­feldolgozó üzem rámpáján — jegyezte meg. Máris a konzervgyár fele vettem az irányt, hogy kiderítsem az okot. A szabadságán lévő Sípos Mihály igaz­gatóval a gyár udvarán találkoztam. — Panaszt hallok a baromfi átvéte­lére — kezdem a beszélgetést. — Valóban igaz, hogy az autók so­kat várnak, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Az utóbbi időben úgy elárasztanak bennünket baromfival, hogy sem az átvételt, sem pedig a vá­gást nem győzzük. A velünk együtt­működő járások (• komáromi, duna­­szerdahelyi, Bratislava-vidéki) sok esetben nem veszik figyelembe a sa­­játmaguk által kidolgozott felvásárlási harmonogramot. Vagy több, vagy pe­dig kevesebb baromfit hoznak az át­vevő helyre, minek következtében képtelenek vagyunk a munkát úgy irányítani, ahogyan ők a szállítmányo­kat küldik. Különben a telepen győ­ződjön meg maga is a dolgokról. A motorkerékpár sebesen száguld az átvevőhelyre. Éppen a komáromi járásból érkezett egy szállítmány. Novotny igazgatóhelyettes is itt van. Az átvételi lapokban böngészget. — Nagyon nehéz így dolgozni — jegyzi meg —, amikor a felvásárlók reggel egyszerre 8—10 kocsit bevet­nek. Ezek rendszerint egyszerre ér­keznek a rakománnyal. Az árut darab­szám szerint kell átvennünk, mert számos esetben nem üti meg a felvá­sárlási osztálynormát. Ebből már sok vitánk származott és bizony lassú az átvétel. Eddig 2000—2500 kacsát vagy libát vágtak le naponta, de szükség lenne 5000 levágására, hogy kiürüljenek a kifutók. Jelenleg 35 Ö00 kacsa és 20 ezer lúd van a telepen, s a befogadó­­képesség mindössze 27 000 liba, vagy 54 000 kacsa, s hozzá kell számítani még azt is, hogy naponta nagy meny­­nyiségú áru érkezik a részlegre. Visszatérek a felvásárló üzembe. Már megérkezett Boráros Béla, a ba­romfi- és tojásfelvásárlás felelőse. — Nem tartják be a harmonogra­mot? — fordulok feléje. — Ez csak kifogás Lényegében ez is az átvételen múlik. Rögtön felhoz egy esetet. Elmontfja, hogy augusztus 21-én 1000 kacsát és 2000 libát kellett volna átadniuk. Az első rakománnyal már délelőtt 9 óra­kor a baromfifeldolgozó vágórészlegén voltak, de a kocsik tartalmának lera­kására csupán 15 órakor került sor. így nem volt mód arra, hogy további rakományt beszállítsanak. Csak 1601 ludat és 509 kacsát adtak át aznap. Ezekből azt láthatjuk, hogy mindkét részről vannak bizonyos szervezési hiányosságok. De bármilyen vitás kér­dések is akadnak a két üzem közt, azokat az ottani vezetőknek kell meg­oldaniuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a felvásárlók győzik, csak talán az átvételi normákra kellene jobban ügyelniük Nem marad más hátra mint az, hogy a feldolgozó üzem több műszak létesítésével oldja meg a je­lenlegi torlódást Ez még a jobbik eset. Hiszen emlé­kezzünk csak vissza: volt idő, amikor a háziasszonyok százával álltak sorba, hogy húst szerezhessenek. Ma pedig már az a kép tárul elénk, hogy a ter­melők sorakoznak a baromfi átadásá­nál. Örvendetes tény, hogy a kereslet és a kínálat közt normalizálódik a helyzet, s a megnövekedett termelés lehetővé teszi, hogy többet vásárol­junk fel, mint azelőtt, ami fokozott figyelmet igénye! mind a felvásárlók­tól, mind pedig a feldolgozóktól. Hoksza István A számadó juhász Egy hét letelte után búcsút mondtak a bodrogi szövetkezetesek a vendég­látóknak. Szeptember közepe tájén mégegyszer eljönnek Csallóközbe, mert az izsapiak megígérték, hogy még 100 mázsa szénát és 5 hektár lucernaszal­mát adnak. A szénáért megfizetik a felvásárlási árat, de a lucernaszalmát ingyen adják, ha maguk takarítják be. Tehát csak az összegyűtjés kerül pénz­be, de ezt is a saját szövetkezeti tag­jainak fizeti majd ki a bodrogi veze­tőség. A szálastakarmány évi szükségleté­nek 100 %-os fedezésétől még messze járnak. Saját forrásból csak a szükség­let 70 °/o-át tudták biztosítani, ami az izsapiaktól kapott takarmánnyal 7 %­­ot emelkedett. Hogy a meglévő készlettel hogyan biztosítják majd a 302 db szarvasmar­ha évi takarmányszükségletét, azt most még nehéz lenne megmondani. De a vezetőség mindent megtesz annak ér­dekében, hogy az állomány bajmente­sen átteleljen. Bevezetik a legnagyobb fokú takarékosságot. Jelenleg csak a kisborjak alá almoznak, s így a többi szarvasmarha almozására szánt szal­mát is feletetik. Sokat segít majd a siló és a kukoricagóré kellő felhaszná­lása. Amikor látták, hogy az idei takar­mány veszélyben forog, bevetettek egy 5 hektáros frissen lecsapolt területet silókukoricával. A termés jónak ígér­kezik, így silóból elegendő mennyiség lesz. Ha a maximális szükségletet nem is kapják meg az állatok, létfenntar­tásra elég lesz a takarmány. Végezetül még annyit: a két szövet­80 éves a Modrai Szőlészeti Iskola A Modrai Mezőgazdasági Szőlészeti Műszaki Középiskola a napokban ün­nepli a szakiskola alapításának 80. év-, fordulóját. A legnagyobb filoxéra­­pusztítás idején 1884-ben Pozsonyban alapították mint királyi szőlészeti is­kolát és csak később helyezték át Modo­rába Fülöp Tamás szőlész vezetésévei a királytól 16 000 aranyat könyörögtek ki építkezésre. Az iskola kis épülete a mostani Sulek utcán volt és Engel­­brecht Károly igazgató vezetésével kezdődött meg a tanítás Mint más iskolák ez is sok nehéz­séggel küzdött. Eleinte csak néhány diák látogatta, de az 1900-as években az állam 14 000 korona segítséget adott új épület építésére. Ebben az időben a mostani Matuska utcán kísérleti in­tézetet létesítettek. Ezen a helyen volt az iskola 1922-ig, amikor Csehszlovákia legnagyobb szőlőtermelő vidékére, —' Modrába költözött Ä két szövetkezet barátsága már 1962-ben kezdődött. Ekkor a bodrogi szövetkezet elnöke Zselenák József két napot töltött az izsapi szövetkezet­ben, ahová tapasztalatcserére küldte a járás. A két elnök, s a szövetkezetek között is szoros barátság fejlődött, ami a mai napig tart. Az elmúlt hetekben, amikor szó esett a szárazságsújtotta szövetkezetek se­gítéséről, az izsapi szövetkezet elnö­kének, Zsoldos Józsefnek szinte ter­mészetes volt, hogy a bodrogi szövet­kezetei választja a segítségre váró szö­vetkezetek közül. Pár nap múlva Ke­­let-Szlovákiába uta­zott, hogy meggyő­ződjön a szárazság­okozta károkról, s azt is megtudhassa, mivel lehetnek a segítségükre. Bizony, a látottak nem nagyon örven­deztették meg, mert a szárazság felmér­hetetlen károkat okozott Bodrogon. Gabonanemúekből a hektárhozam na­gyon alacsony volt: búzából a tervezett 27 mázsa helyett 8,2 mázsa, árpából 28 helyett 12,5, zabból 20 helyett 4,6 má­zsa termett. Vagyis több mint 27 vagon gabona hiányzik a tervezettből. S most, hogy a tervezett mennyiség nem ter­mett meg, a termelési tervben szerep­lő tételeknek is módosulniuk kell. Azonban honnan írják le a 27 vagon terményt, amikor minden tétel létfon­tosságú?! Ezen úgy segítettek, hogy először a szerződéses eladás mennyiségét csökkentették. A termelési igazgatóság engedélyével a 20,5 vagon helyett csak 6 vagon gabonaneműt adtak el, s még ebből is egy vagon értékéért takar­mányt kapnak. Másodszor pedig az egy munkaegységre tervezett természet­beni járandóságot csökkentik 25 dkg­­mai, s a hiányt, ami még ezen felül is Igazi barátság megmutatkozik, az állatállomány sze- módját. Hétfőn este érkeztek és ked­­mestakarmánya sínyli meg. den délben már munkához is láthattak. Szemestakarmányból a meglévő kész- A bodrogiak egy szalmaprést hoztak let csak szeptember végéig tart ki. magukkal, melyhez a traktort és a Valamit még segít a kukorica, de ez traktorost az izsapiak adták. így egy sem ígér bő termést. S hogy ezután mivel takarmányoznak majd, azt egye­lőre a szövetkezet vezetősége nem tud­ja. A segítségre tehát, amit az izsapi szövetkezet ígért, nagy szükség van. Ezért a bodrogiak nem sokáig halaszt­­gatták a felkínált takarmány elszállí­tását. Az aratás befejezése után 12 szövetkezeti tag utazott Csallóközbe, hogy összegyűjtsék maguknak a szé­nát, szalmát, vagonokba rakják, s ha­zaszállítsák. A fogadtatás barátságos légkörben zajlott le. Az izsapiak rendkívüli veze­tőségi gyűlést hívtak össze, melyen megbeszélték a segítség gyakorlati Zselenák József, a bodrogi szövet­kezet elnöke és Dúcs János köny­velő „mérlegelik“ a szalmakészletet. A bodrogi tehe­nek télen át jóízűen fogyasztják majd az izsapi szénát. 1964. szeptember 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom