Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
A burgonyabetakarítás SSSSS Amerikában Idén bőséges termést ad a szőlő. Vidámak is a sablabalcsiskói szövetkezet asszonyai. Hogy miért oly széles a mosolyuk? Azért, mert a mézédes szőlő sokezer levát hoz a közösbe. így nemcsak ők jutnak szép keresethez, hanem a szövetkezet is gazgagodik, amely 4600 hektárjával a közepes nagyságú gazdaságok közé tartozik Bulgáriában. (Foto: nki) ANNAK ELLENÉRE, hogy a gépi burgonyabetakarítás ma már igen fejlett és mind a Szovjetunióban, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban mind Angliában és az Egyesült Államokban kiváló, jó teljesítményű gépeket hoztak forgalomba, a gépek tökéletesítésére és ezzel kapcsolatos kutatómunkára még további jelentős energiát kell fordítani. Ez következik abból, hogy sokféle burgonyafajtát termesztenek nagymértékben eltérő talaj- és éghajlati viszonyok között. A burgonyabetakarításnál a fő problémát az okozza, hogy a gumókkal együtt nagy mennyiségű földet, göröngyöt és követ kell kiemelni a talajból. fgy például az USA-ban 12,5 millió tonna tiszta burgonyamennyiség termesztésével kapcsolatban körülbelül 300 millió tonna egyéb anyag mozgatásáról, illetve kezeléséről kell gondoskodni, amit a második világháború befejezése óta e területen mintegy 5000 burgonyakombájn 30 000 egyszerű burgonyaszedőgép végez. Az említett munkára egyes gyárak és tervezők törekvése a viszonylag univerzális használatú, kevéssé költséges gépek forgalombahozatalára, számos esetben hajótörést szenvedett a hagyományosan vagy célszerűen eltérő művelési viszonyokban. így például sokáig tisztázatlan volt a helyes sortávolság, a töltögetés vagy öntözéses termelés technológiája és egy sereg hasonló tényező. Ez a nagy felkészültségű sorozatgyártó üzemeket elriasztotta e gyártmányok fejlesztésétől. A GÉPEK ALAPTÍPUSA általában a traktorhoz kapcsolt burgonyaszedő, A traktorra szerelt burgonyabetakarítógép érdekessége, hogy ásószerszámmal közvetlen betakarításra, felszedő szerelvénnyel pedig kétmenetes betakarításra alkalmas. TOVÁBBRA IS MEGOLDÁSRA VÁRÓ problémák a kövek és rögök kielégítő leválasztása. Utóbbi a talajművelési technológiák tökéletesítésével megoldhatónak látszik. A gumók sérülése a mozgó szerkezeti részek gumipárnázásával elkerülhető. A fejlesztés során szükséges lehet még a burgonyaszár tökéletesebb eltávolításának tanulmányozása is. Végül a súlycsökkentés sem maradhat ki a fejlesztési célkitűzésekből. Mindezek egybevetésével remélhető, hogy a következő öt évben forgalomba hozzák a minden tekintetben kielégítő gazdaságos nagyüzemi géptípusokat. (Átvéve egy amerikai mezőgazdasági lapból.) melyet rendszerint válogatőasztallal és zsákolóállással egészítenek ki. A géppel együtt utazik 4—5 fizikai dolgozó, akik a válogatóasztal mentén végzik az osztályozást. Ez az úgynevezett direkt, vagy közvetlen szedési módszer, amikor a szedés, válogatás és rakodás egy menetben történik. A szerelvények zsákolóátlás helyett oldalthordó elevátorral dolgoznak, amelyek a betakarító szerelvény mellett párhuzamosan haladó pótkocsira rakják fel a gumókat. Amikor viszont első menetként csak szedni, esetleg több kiszedett burgonyasort egy rendre kell lerakni, a második menetben pedig a felszedés, válogatás és rakodás történik, ezt az eljárást indirekt, vagy közvetett módszernek nevezhetjük. Djabban a két módszer kombinációjával is foglalkoznak oly módon, hogy egy kétsoros szedőgéphez 4—6 sor szélességű rendegyesítő és felszedő szerelvényt kapcsolnak. Ez a teherjárműre is átrakja a burgonyát. a géptípusok általában vontatott vagy traktorra szerelt kivitelben készülnek, 1—2 soros, kivételesen 3-soros szedési kapacitással. E változatokon belül oszlanak meg a betakarítást végző típusok. A kiviteli változatok még differenciálódhatnak a teljes mértékben magajáró gépekre, vagy az idegen testek leválasztását sűrített levegővel vagy vákuummal végzőkre. Az utóbbiak azonban csak korlátolt számban terjedtek el. A ketrec nagyságának befolyása a hízósertések termélésére A norvég mezőgazdasági főiskola hízékonyságvizsgáló állomásán vizsgálták a ketrecben elhelyezett sertések számának befolyását a hízási eredményre 20—90 kg súlyhatárok között. Az egy ketrecben elhelyezett almok nagysága 4—13 malac közt mozgott. Az egy sertésre jutó alapterület 0,5 m3 körüli volt. A kísérleti eredmények szerint az egy ketrecben levő állatok számának növekedésével a takarmányértékesítés szignifikánsan jobb lesz, viszont nem volt szignifikáns eltérés a napi súlygyarapodásban. A kedvezőbb takarmányértékesítést azzal lehet magyarázni, hogy kisebb az energiaveszteség a hőelvezetéssel és a mozgással, valamint a takarmányelszórással. A gombatermesztés fejlődése az NDK-ban A háború előtti Németországban gombatermő terület 200 000 m3 tett ki, amelynek nagy része a háború alatt elpusztult, amíg a többi országok fejlődése folyamatos volt. A háború után kutató állomást létesítettek. 1954-ben a termőterület országosan 33 000 m2 volt, 1963-ban meghaladta a 150 000 négyzetmétert. Kihasználták a régi pincéket, fészereket, üvegházakat. A terméseredmények ennek megfelelően erősen változtak. Kísérletképpen speciális gombaházakat építettek, és az eredmények alapján most folyik két modern, nagyüzemi telep építése. Jelenleg a termelés nagyobbára bakhátas vagy lapos ágyas módszerrel történik, de a tálcás és polcos termesztést is kezdik alkalmazni. Az üvegházak téli kihasználását is bevezették, a letermett komposztot uborkahajtatáshoz hasznosítják. Csírát is készítenek, ma már három elsőrendű törzsük van. Két magyar gombatörzset is szaporítanak. 1958-ban 98 000 henger csírát termeltek, ezt 1970-re 250 000 hengerre, és 1980-ra 1000 000 hengerre emelik. Évente kétszer rendeznek összejövetelt a gombatermelők részére tapasztalatcsere formájában. 1961-ben megtartották a Gombatermelők Nemzetközi Kongresszusát. A csemegeszőlőfajták szállíthatósága Moldvában összehasonlító kísérleteteket állítottak be a főbb korai csemegeszőlőfajták: Madelaine, Angevine, Madelaine Royale, Szőlőskertek Királynője, Fehér Chassalas és Oporto szállításával Moszkvába, illetve Leningrádba. Valamennyi fajta jól tűrte a hűtővagonban 3 napig tartó szállítását. Legjobbnak a Szőlőskertek Királynője bizonyult. A középérésű és kései fajták szállíthatók. A legjobban és legrosszabbul szállítható fajták közti különbség mindössze 3 %. Ez azonban gazdasági szempontból igen jelentős veszteség. Dr. Sütő Kálmán, (Budapest) Halhúsfermelés - üzemi technológia szerint zásához jól átgondolt szervezési és időelemző munka is tartozik. Tudni kell azt, hogy adott motorsebességgel mennyi idő alatt járható le a tó minden karója, mennyi idő kell X mázsa takarmány kiadagolásához, vagy tíz mázsa trágya kiszórásához. A halász a technológia által előírt napi munka elvégzésére külön utasítást nem kap, ez a feladata, ez a munkája, ezt tudnia kell. Kivételes esetben kaphat csak külön utasítást, mely módosítja a technológia szerinti munkáját. A technológia szerinti termelés könnyű a halásznak, de könnyen elvégezhető feladatot ró az irányítóra is. A halász hetekre előre tudja a munkáját, tudja azt is, hogyan áll siker dolgában a tevékenysége, előre tud számítani, vagy vaktában dolgozik. A vezetőknek nem kell napi utasításokat adnia, munkája a technológia végrehajtásának ellenőrzésére összpontosulhat. A MÁSODIK „DE“ is könnyen megszületik ... szép ez papíron, de a termelésben nem megy semmi ilyen simán. Igaz, a termelés nem könnyű mesterség, a jó termelés művészet, de a gyárban nem megy mindig minden simán, ott is vannak zökkenők. A gyárban elsősorban arra törekednek, hogy a zökkenők, akadályok ne legyenek törvényszerüek. Miért kell nekünk a halászati üzemben a zökkenők törvényszerű volta előtt fejét hajtanunk. Nálunk is a gyakorlattal egyre kevesebb a fennakadás, a rendellenesség, Mi, a Bikali Állami Gazdaság halászati ágazatában 3 év óta kidolgozott technológia szerint termelünk. Voltak akadályok, voltak nehézségek, de sikerült azokat leküzdeni és megoldani. Zámbó István, ÁG igazgató, Dr. Woynárovich Elek, a mezőg. tud. doktora. (Magyar Népköztársaság) EGY GYÁRÜZEM minden termelvénye meghatározott előírás — technológia — alapján készül. A gyártási technológia előírásait nemcsak műhelyvezetők, mérnökök, hanem a saját területükön a munkások is alaposan tudják, az „húsukká, vérükké vált“. A legkisebb lazítás a technológiában, az előírások be nem tartása a gyártmány minőségének romlásában és így a termelés közvetett csökkenésében bosszulja meg magát. Az is igaz, hogy a gyári termeléshez a feltételeket: energiát, nyersanyagot, képzett munkaerőket, a szállítások feszes lebonyolítását hiánytalanul biztosítani kell, különben hiábavaló a legjobb technológiai előírás, felborul az egész termelés. Ha alaposabban utána gondolunk, ilyen termelő gyár a halastó is. A „szerelőcsarnok“ a halastó, a „nyersanyagraktár“ a sertéstelep trágyatelepe és a magtár, a „termelő munkások“ a a halászok, az „üzemvezetők“ a halászmesterek és a „mérnökök“ az agronómusok. Az igaz, hogy a „szerelőcsarnok“ ki van téve az időjárás viszontagságainak, de hány ipari munkahely van a szabad ég alatt, ahol ennek ellenére üzemi technológia szerint folyik a termelés. Az ellenvéleményen levők nagyot nyelnek, nekidurálják magukat és azonnal megszületik az első „de“ ... Szép, minden szép, de ... hol van a haltermelés technológiája? Az a pontos előírás, melynek segítségével „akár esik, akár fúj“ a tóba dobott 30 dekás pontyból 6 hónap múlva másfél kilós lesz. ÖRÖKÉRVÉNYŰ balhúst-ermelési technológiával nem rendelkezünk, de ilyen örökérvényű technológia az iparban sincs. Megvannak azonban a haltermelés területén is azok a ma legkorszerűbbeknek tartott eljárások és módszerek, melyek alapját képezhetik egy üzemi technológia kidolgozásának. Legfontosabb mindenekelőtt az üzemi feltételek megteremtése. Míg ezt a kérdést el nem intéztük, egy lépést sem tehetünk. Ismételjük meg a legfontosabb üzemi feltételeket! Tavunk megvan, meg kell tölteni vízzel. A helyi adottságoktól függ az, hogy mikor, ősszel vagy tavasszal tölthető az fel. A technológia szerkesztője ismeri ezeket a viszonyokat és előírja, hogy ennek a tónak ekkora, a másiknak akkora tele kell lennie, ezt írja elő a technológia. Egészséges hal kell a népesítéshez, ennek az előállítását is előírhatja a technológia. Trágya kell, takarmány kell és azt adott időben a tóhoz kell szállítani, tehát jármű kell. Ha ezeket nem tudjuk a technológia előírásainak megfelelően biztosítani, akkor ne kezdjük modem színvonalú halhústermelésbe. A trágya, a takarmány a modern halasüzem naponta ismétlődő igénye, azt óra pontossággal ki kell elégíteni. MINDEZEKEN FELÜL egy olyan termelő gárdát kell összekovácsolni, ahol mindenki tisztában van a technológia előírásaival és azzal is, hogy milyen hátrány származik a termelésre és a termesztésen önmagára (keresetére) nézve is, ha „lazít“. Még nem találkozott egyikünk sem olyan halásszal, aki a bérfizetés napján lelkiismeretesen ne 'jelentkezett volna a fizetéséért. Viszont gyakoriak azok, akik szívesen elhagynak etetési napokat, mert „hát eleget evett már a hal", vagy elodázzák a trágyázást, mert „ők“ annak nem sok értelmét látják. A bérfelvétel lelkiismeretességét át kell vinnünk a termelési tevékenységre is. Aki elsajátítja és lelkiismeretesen végrehajtja a termelési technológiát, az jó szakmunkás, aki ezt nem teszi, nem érdemli meg a halász nevet és fizetést. A haltermelési technológia terjedjen ki a különböző évszakok munkafolyamataira, ezen belül írja elő a pontos napi teendőket, időbeosztást, mindezt természetesen emberre és tóra lebontva. A különleges munkára külön kell embereket kiszemelni, De semmiféle különleges esemény nem zavarhatja meg a napi folyamatos munkát. A PONTOS TECHNOLÓGIA kidolgo-Sertésfenyésztés b KjíéVSzIfÜ* szovhozban ye "Tn.yTliilW!*W “ f " J ^ ® ** ■ J ^PWPWi Gilisztákkal etetik a tyúkokat A Jizerní Vtelno-i szövetkezetben a kifutón tartott tyúkokat állati fehérjével — egy régi tapasztalat felújításával — földi gilisztával etetik. Amióta a módszert bevezették, növekedett a tojók termelése. Azóta kannibalizmusra sincsen példa. A gilisztagödör májusban készült. A szövetkezetben 1180 tojónak nyolc ilyen gödröt létesítettek. Ezek a gödrök árnyékban, huzatmentes helyen, vízforrás közelében állanak. Méreteit az ábrák mutatják. A szaporító gödör fenekére 30—35 cm vastagságban szalmás friss trágyát terítenek. Erre szórják a gilisztákat és 10 cm földréteggel takarják, majd erre ismét szalmás trágya kerül 10— 15 cm vastagságban. Esős napok kivételével a gödröt és környékét körben megöntözik, nehogy a giliszták szétmásszanak. Csak egészséges állatok trágyáját hasznosítsuk. Két-három hét alatt a giliszták elszaporodnak addig nem nyúlnak az árokhoz. Ha elég giliszta fejlődött, megforgatják a réteget és ráeresztik a tojókat, ha letaposták a földet, meglazítják. Télen meleg pincében és ládákban szaporítják a gilisztákat. A Jizerní Vtelno-i tapasztalat szerint egy négyzetméteren jó talajban 1600—2000 giliszta nő, de ennél több is lehet. A gilisztatelep létesítését jól meg kell gondolni, mert haszna mellett kára is lehet. Az állategészségügyi szervek felhívták a figyelmet arra, hogy a giliszták köztesgazdái olyan belső élösdi szervezeteknek, amelyek parazitás megbetegedéseket okoznak. Ilyenek a galándféreg, bélféreg, drótféreg. Gilisztás telepet csak kisebb állomány esetén kiíutós tartásnál érdemes létesíteni az alábbiak figyelembevételével: 1. A giliszta gödör az épületen kívül legyen. 2. Az állatok csak meghatározott időben férjenek hozzá. 3. A gödör befedéséhez baromfitrágyát ne használjunk. 4. Csak töreket és egészséges állat-Egyik szövetkezeti tanulmányi csoportunk, mely nemrég járt a Szovjetunióban, meglátogatta a nagyüzemi sertéstenyésztésre berendezkedett „Kijevszkij“ szovhozt is. A gazdaság eredményei igen szépek. Évente 30 ezer mázsa húst terrpel. Az állatok napi súlygyarapodása 1958-ban 540 gramm, s 1963-ban pedig már 624 grammot tett ki. A szovhozban tartózkodásunkkor a jasztremsinai részleget tekintettük meg, ahol 4000 sertést hizlalnak. Kérdéseinkre J. V. Rugyenko, a szovhoz igazgatója elmondta hogy a süldőket — 800 férőhelyes hizlaldákban — akkor kezdik hizlalni, amikor elérik a 35 dkg-ot. Az istálló fala téglából készült, a tető pedig eternitből. A tető és a mennyezet közötti hézagot mészporral kevert fűrészpor tölti ki. A ketrecek fából készültek, s talajuk salak alapon tégla, melyek között a rést betonnal öntötték be. NYOMELEMEK A TAKARMÁNYBAN A malacoknak a 75—80 férőhelyes ketrecekből szabad bejárásuk van a kifutókba, melyeket rácsszerű kerítés választ el egymástól. Az etetés — hangsúlyozta Rugyenko elvtárs — a ketrecekben történik, s a takarmányt — a jobb emészthetőség végett — nagy teljesítményű katlanban főzik meg. Az állatok nyers állapotban csak zöld takarmányt és szeletelt takarmányrépát kapnak. A biomicinnel és különböző nyomelemekkel dúsított moslékot sínpáron mozgó önrakodö kocsik szállítják a ketrecekben lévő vályúkba. A gépesítés és az automatizáció magas fejlesztési és kihasználási fokát bizonyltja, hogy egy etető naponta 4000 süldőt képes kétszer megetetni. A trágyát istállónként egy ember takarítja el. SZEMCSÉZETT TAKARMÁNY A részlegen az idén egy makarónigyártó gép átalakításával takarmányszemcséző berendezést helyeztek üzembe. így az állatok egy része kísérletképpen szemcsézett takarmányt fogyaszt, ami méllé fölözöttt tejet, sőt néha savót is kapnak. A súlygyarapodás növekedéséhez, mindez 12—15 Vokal járult hozzá, ami azt jelenti, hogy a kísérleti malacok 5,6 zabegység elfogyasztásával elérték a napi 703 gr súlygyarapodást. A részleg vezetője most azt tervezi, hogy a következő hónapokban az egész malacállományt szemcsézett takarmánnyal fogják etetni. Befejezésül Rugyenko elvtárs rámutatott, hogy a külföldi tapasztalatok is bizonyítják a szemcsézett takarmány hasznosságát, mivel a malacok jobban megemésztik. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy helyes az alkalmazása, mivel több hús kitermelését teszi lehetővé. Karel Lamberk, mérnök (ford. Kj) tói származó szarvasmarhatrágyát használjunk. 5. A szaporításhoz olyan helyről vegyük a földet, ahol két éve baromfit nem tartanak. 6. Sem ketreces, sem mélyalmos tartásnál ne etessünk gilisztát, mert a gyári keverék ezt feleslegessé teszi. (Orubeznlctví) 11)64. szeptember 12.
