Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-12 / 74. szám
Kibújt a szög a zsákból (A Pravda szerkesztőségi cikke Mao Ce-tung nyilatkozatáról) Port Arthurt és behatolt Mandzsúriába, de Lenin azt is mondotta: „Vlagyivosztok messze van ugyan, de a mi városunk." Mao Ce-tung Mongólia sorsán Is siránkozik és azt állítja, hogy a Szovjetunió „uralma alá vonta“ Mongóliát, Ez felháborító állítás. Mindenki tudja, hogy a Mongol Népköztársaság már több mint negyven éve szuverén szocialista ország. Mire kellenek Mao Ce-tungnak az ilyen nyilvánvalóan eszelős kérdések? Ezeknek az az értelmük, hogy a kínai vezetőknek nem tetszik a független mongol állam léte, Mongóliát kínai tartománnyá szeretnék változtatni. A kínai vezetők ilyen „szerződésre“ tettek, javaslatot Hruscsovnak és más szovjet vezetőknek 1954- ben, amikor azok Pekingbe látogattak. Hruscsov természetesen megtagadta e kérdés megvitatását és kijelentette a kínai vezetőknek: A mongol nép sorsát nem Pekingben és nem Moszkvában, hanem Ulan-Batorban döntik ei. A mongol államiság kérdését csak a mongol dolgozók dönthetik el és senki más. A Pravda kijelenti, hogy a gyarmati rendszer maradványai, nak felszámolására irányuló igazságos törekvéseket meg kell különböztetni a jogtalan területi követelésektől. A népi Kínának joga van Taivan és Hong- Kong' visszaszerzésére, de senkinek sincs joga revízió alá venni a történelmileg kialakult államhatárokat, különösen a második világháború után megkötött szerződések és egyezmények rendelkezéseit. Mao Cetung elképesztő felelötlenségqel rúgja fel a második világháború után kialakult nemzetközi egyezmények egész rendszerét, s amikor azt állítja, hogy „a Szovjetunió túl sok területet szállt meg", nacionalista szenvedélyeket igyekszik szítani, Nem hihető, hogy a kínai vezető ne értené, milyen történelmi körülmények között alakultak ki a jelenlegi európai és ázsiai határok. Az sem valószínű, hogy ne tudná, milyen veszedelmes következményekkel járhatna ma a világ térképének megváltoztatására irányuló ilyen próbálkozás. Mao úgy tesz, mintha csak a Szovjetunió érdekeit érintené. De ki ne látná, hogy a határrevízióra irányuló provokációs felhívás — ha komolyan vennék — elkerülhetetlenül rengeteg kölcsönös követelést, igényt és megoldhatatlan konfliktust teremthetne Európa és Ázsia országai között. A japán szocialisták jobb szárnyának képviselői megemlítették Mao előtt a Kurili szigetek kérdését, s megkapták a kívánt választ. Ismeretes, hogy nem a szovjet terjeszkedés eredményeképpen kerültek szovjet tulajdonba a Kurili szigetek, ahogy ezt Mao Ce-tung állítja. Elejét kellett venni a japán imperializmus agressziós politikájának, amely 1918 óta többször megkísérelte a távolkeleti szovjet területek elrablását. A Kurili szigeteket fontos felvonulási területnek tekintették, Amikor a japán katonai klikket ettől a lehetőségtől megfosztották, ezt a megoldást Kína is mindig támogatta, A Kínai Népköztársaság kormányának 1951. augusztus 15-i nyilatkozata például rámutatott: „A Kurili-szigeteket át kell adni, Szaohalin déli részét és a hozzá közel fekvő szigeteket pedig vissza kell adni a Szovjetuniónak.“ A Pravda foglalkozik Mao Cetungnak azzal az állításával is, hogy a Föld lakossága egyenlőtlenül oszlik el, ezért az igazság megköveteli, a területek újrafelosztását. E tétel demagóg volta mindenki előtt világos — írja a lap. — Ha a szocializmus az egész világon győzedelmeskedik, a termelőerők világszerte Igen fejlettek lesznek, akkor a nemzetek közeledésének folyamata oda vezet, hogy fokozatosan eltűnnek a különbségek az egyes népek életkörülményeiben, az államhatárok pedig elvesztik jelentőségüket. Akkor majd megoldható lesz a földkerekségen az emberek egyenlő elosztásának kérdése is. Ma azonban rendkívül káros felvetni az ilyen kérdéseket, hiszen ellentétes társadalmi rend• A csehszlovák —lengyel határtól alig 25 kilométernyire egy békés ligetszerű városka . húzódik meg, — a lengyelországi Dukla Húsz évvel ezelőtt e napokban súlyos harcok folytak a város és kornyéke elfoglalásáért. Bármily szívósan védekeztek ir <* németek, a szovjet csapatok és az I. Csehszlovák Hadsereg egységei szaka-, datlan támadás után elfoglalták Duklát s ezzel megnyílt az út a cseh* szlovák határ keresztüli töréséhez. E heti kommentárunk bevezetőjében mindenekelőtt Bulgária nemzeti ünnepéről, a bolgár szocialista forradalom 20. évfordulójáról kívánunk megemlékezni, mely alkalommal a szocialista baráti államok küldöttségei és számos más delegáció üdvözölte Bulgária népét. A CSKP KB és kormányunk nevében Michal Chudík tartott üdvözlő beszédet Szófiában. Ciprus még mindig napirenden A Földközi-tenger keleti partján fekvő, stratégiailag nagy fontosságú sziget, amelynek mintegy 400 ezer görög és 100 ezer török nemzetiségű polgársága évszázadokon keresztül békességben élt egymással, az állami függetlenség kivívása óta nem képes megnyugodni. Az elmúlt hetek véres összecsapásai és Törökország fegyveres beavatkozása után az ENSZ egységei sem tudtak olyan légkört teremteni a szigeten, amely a helyzet konszolidálásához vezetett volna. Az elmúlt napok újra fenyegető légkörének hatása alatt Görögország és Törökország majdnem egyidőben kérte a Biztonsági Tanács összehívását a ciprusi kérdésben. S amikor szerdán este U Thant ENSZ főtitkár New Yorkban megnyitotta az ülést, mély sajnálattal emlékezett meg Tuomiojáról, a ciprusi probléma tisztázásával megbízott finn államfér ről, aki aznap délután belehalt néhány héttel ezelőtt bekövetkezett agyvérzésébe. A Biztonsági Tanács tagjai néma csendben, rövid munkaszünettel fejezték ki gyászukat. A görög—török feszültséget súlyosbítja az a körülmény is, hogy a fejlemények következtében a Törökországban élő görögök helyzete is válságossá vált. E hónap 16-án jár le a két ország közt 1930-ban kötött letelepedési szerződés, mely a szerződő felek lakosainak kölcsönös letelepedési jogait szabályozza. A görög kormány aggodalmának ad kifejezést, hogy a Törökországban élő görög állampolgárokkal szemben az ankarai kormány a már eddigieknél még súlyosabb rendszabályokat léptet életbe, s esetleg sor kerülhet ezekben a napokban több ezer görög állampolgár kitoloncolására is Törökországból. Makariosz elnök időközben kijelentette, hogy Ciprus függetlensége érdekében minden olyan államtól kész segítséget kérni és elfogadni amely ilyen segítséget nyújthat. Hangoztatta czonban azt is hogy a ciprusi görög lakosság végcélja az anyaországgal való egyesülés. Két afrikai csúcskonferencia lefolyt választás eredményeiről írva megállapítja, hogy Durannak, a jobboldali körök jelöltjének veresége is azt igazolja, hogy a nép többsége az alapvető társadalmi reformokért és függetlenebb külpolitikáért akar harcolni. Mindezt az új elnök, Eduardo Frei meg is ígérte. Mindenekelőtt egy földreform végrehajtását hangsúlyozza és kapcsolatok felvételét kívánja gazdasági és kulturális vonalon az egész világgal. Hruscsov elvtárs bonni látogatása öthetes szünet után újra öszszeült a Német Szövetségi Köztársaság minisztertanácsa, mely első tanácskozásának középpontjában lapjelentések szerint mindenekelőtt Hruscsov látogatásának előkészítése áll. Schröder nyugat-német külügyminiszter bizakodóan nyilatkozott erről a látogatásról és azon nézetének adott kifejezést, hogy a két miniszterelnök eszmecseréje igen hasznos lesz. A Kölner Stadt-Anzeiger vezércikkben hívja fel Erhard kancellárt, hogy a szovjet miniszterelnökkel folytatandó megbeszélésén egy mindenekfelett fontos szempontot tartson szem előtt, mégpedig az enyhülés és a béke érdekét. A lap szerint a nyugatnémet kancellár legfontosabb feladata, hogy meggyőző módon tanúsítsa Hruscsov előtt a németek békevágyát. Johnson bekapcsolódott a választási kampányba Az amerikai elnökválasztási hadjárat e napokban kiéleződik. A jelek szerint Johnson megválasztásának esélyei erősen növekedtek. Az amerikai elnök e napokban maga is bekapcsolódott a választási kampányba és első nagyobb választási beszédét Detroitban. az amerikai autóipar központjában tartotta. Anélkül, hogy ellenfele, Goldwater szenátor nevét említette volna, éles szavakkal bírálta a republikánusok politikai elképzeléseit. Hangsúlyozta a béke és felvirágzás, a nemzetközi megértés gondolatát és egységre hívta fel polgártársait. A republikánusok jelöltje Goldwater szenátor Los Angelesben tartott választási beszédet, amely alatt Johnson hívei számos közbekiáltással rontották a republikánusok elnökjelöltje hangzatos szólamainak hatását. (SM) A chilei elnökválasztás \ Latln-Ameriku leghosszabb vszágában tartott elnökválasztás a reakciós pártok teljes vereségével végződött A moszkvai Pravda a szeptember 4-én Szorgalmában? Abban-e, hogy rövid idő alatt a legfejlettebb haltainak egyikévé tette országát, nagyszerű anyagi és szellemi kultúrát teremtett? Ez nem kelti fel Mao érdeklődését. Annál nagyobb lelkesedéssel szól a japán katonai klikk bűneiről, arról, hogy a negyvenes évek elején hatalmas térségeket igázott le Délkelet-Ázsiéban és Óceániában. Japán nemzeti nagyságát Mao éppen abban látja, amit a japán nép nemzeti szégyennek tart. A Pravda-eikk befejező mondatai így hangzanak: A történelem arra tanít, hogy soha egyetlen ország sem érte «1 nagyságát katonai kalandok és agressziók útján. A népek igazi nagysága a társadalmi haladás, a barátság és az együttműködés gyümölcse. Meggyőződésünk, hogy a kínai nép létérdekei is ezt kívánják. Mindazoknak, akiknek kedvesek a szocializmus érdekei, a béke és biztonság megőrzésének érdekei, a leghatározottabban el kell ítélniük a kínai vezetők terjeszkedő terveit, azokat a próbálkozásaikat, hogy játékot űzzenek a népek sorsát közvetlenül érintő kérdésekkel. A kínai vezetők igazi elgondolásai most felszínre kerülnek. Ezeknek a tételeknek semmi közük sincs a béke és a szocializmus győzelméért folyó küzdelemhez; a nagyhatalmi sovinizmus és az egyeduralmi vágy hatja át őket. szerek léteznek, folyik az államiság és szuverenitás megszilárdulásának áradata. A történelem sok olyan reakciós háborút ismer, amelynek célja „az élettér bővítése“. Mao Ce-tungnak e kérdésben olyan elődei vannak, akikre aligha lehet büszke, Egy kommunista szájából ugyancsak meglepően hangzanak Mao elmélkedései „Japán nagyságáról". Miben látja Mao a japán nép nagyságát? A „fekete kontinens“ két nagyvárosában, Alexandriában és Addisz Abbebában fontos tanácskozások folynak e napokban. Az arab államfők alexandriai értekezletének két legfontosabb napirendi pontja (a Reuter hírügynökség szerint) az arab államok stratégiai terveinek koordinálása és a jemeni front megerősítése az angol gyarmatosítók ellen, Addis Abbebában, Etiópia fővárosában, az Afrikai Egység Szervezetének konferenciáján a kongói fejleményekkel foglalkoznak. Ezen a tárgyaláson jelen van Csőmbe kongói miniszterelnök is, Az értekezleten több javaslat hangzott el a Kongóban dúló polgárháború megszüntetése érdekében. Beérkezett jelentések szerint Csőmbe kivételével valamennyi felszólaló elítélte a külföldi zsoldosok beavatkozását. Az Egyesült Arab Köztársaság, Mali, Ghana és Algéria határozati javaslatokat nyújtottak be, amelyek több pontban egyeznek meg: Kongóból távozniuk kell a zsoldosoknak, be kell szüntetni azonnal a külföldről érkező katonai támogatást, elrendelni az azonnali tűzszünetet, megalakítani egv ideiglenes kormányt, amelynek első feladata általános választások kiírása lenne és végül az Afrikai Egység Szervezete kongói bizottságot létesítsen a tervek végrehajtására. Miközben az etiópiai fővárosban Csombét igyekeznek „tisztába tenni", a kongói Stanleyvilleben a forradalmárok Christopher Gbenye, Patrice Lumumba volt belügyminiszterének elnöklete alatt megalakították a Kongói Népköztársaságot, melynek hadügyminisztere a forradalmi csapatok parancsnoka. Soumialot lett, A harcok tovább folynak. 1964. szeptember 12. akik internacionalistáknak nevezik magukat, valójában hajlandók bárkivel szövetkezni, hogy harcoljanak a népi Kína barátai és szövetségesei, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, Azt a harcot, amelyet a KKP vezetősége a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen folytat, Mao Ce-tung „papirháborúnak" nevezte és hozzáfűzte: Az ilyen háború senkinek sem árt, mert nem jár halottakkal. Elismeri tehát azt a tényt, hogy az SZKP-val és a többi testvérpárttal folyó polémiát a kínai vezetők egyfajta háborúnak tekintik; másrészt kifejezésre juttatja mennyire semmibe veszik a kínai vezetők a nemzetközi kommunista és felszabadító mozgalom érdekeit. A világ kommunistái mélységes aggodalommal figyelik a kommunista mozgalomban kialakult helyzetet. Mao Ce-tung pedig kijelenti: Nincs ok aggodalomra, hiszen ebben a harcban senki sem pusztul el! A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP és a kommunista világmozgalom ellen folytatott háború nem papirosháború, hiszen lendületét és módszereit tekintve nem különbözik az imperializmusnak a szocialista országok ellen folytatott hidegháborújától. A Pravda foglalkozik a területi kérdésekben kifejtett kínai terjeszkedési programmal is. Rámutat, hogy Kínában már 1954-ben kiadtak egy történelemkönyvet, amelynek térképén ábrázolták Kínához tartozott Burma, Vietnam, Korea, Thaiföld, Maláj-föld, Nepal, Bhutan, Szikkim: északon a határ nagy ázsiai hegygerincen húzódott és levágta Oroszország távolkeleti vidékeit, nyugaton Kínához kanyarintotta Kirgizia, Tádzsikisztán, Kazahsztán egy részét (a Balhas-tóig); ugyancsak kínai területként tüntette fel Sachalin szigetét. A könyv szerint mind ezek a területek Kínához tartoztak és később rabolták el tőle. .Akkoriban úgy látszott, hogy a térkép megjelentetése csak tévedés vagy esetleg nacionalista elemek provokációja volt. Később azonban ez a feltevés megdőlt, Kínában továbbra is olyan térképeket adtak ki, amelyek a Szovjetunió egyjkmásik részét, valamint más szomszédállamok területeit kínai földként tüntették fel. Az utóbbi időben a kínai vezetők egyre gyakrabban emlegetik a szovjet terület sok százezer négyzetkilométerét, melyek „jog szerint" állítólag Kínát illetik. Mi jogon támasztanak a kínai vezetők igényeket olyan területekre, amelyek nem tartoztak Kínához? — teszi fel a kérdést a Pravda. — Arra hivatkoznak, hogy sok évszázaddal ezelőtt kínai csapatok jártak ezeken a földeken, s a kínai császár valaha megadóztatta az itteni lakósokat. Ha nem ilyen komoly kérdésről lenne szó, az efféle „történelmi érdeket“ gyerekesnek lehetne nevezni. Az emberiség történelme bővelkedik olyan példákkal, hogy államok keletkeztek és dőltek meg, egész népek vándoroltak, s a határok gyakran változtak. Azok, akik kétségbe vonják, hogy a több mint másfél millió négyzetkilométernyi terület a Szovjetunióhoz tartozik, vajon gondolnak-e arra, hogy mit szólnak az ilyen igényekhez a szovjet emberek, akik sok nemzedék óta ezen a földön élnek és dolgoznak, hazájuknak tartják ezt a földet? Ezért mondjuk, hogy a jelenlegi határ történelmileg alakult ki, ezt az élet szentesítette, A határszerzödések pedig olyan alapot alkotnak, amellyel lehetetlen nem számolni, A Pravda ezután rámutat, hogy az SZKP szétzúzta az orosz cárizmust, a szovjet kormány a forradalmat követő első esztendőkben felszámolta a Kínával kötött valamennyi egyenlőtlen szerződést. A szovjet kormány a lenini politika értelmében lemondott a Port Arthur-i flottatámaszpont használatáról és térítés nélkül átadta a Kínai Népköztársaság kormányának, a kínai Csangcsun-vásúttal kap■solatos jogait is és a vasút nlnden vagyontárgyát. Lenin szenvedélyesen elitélte azt, hogy a cári kormány elrabolta A moszkvai Pravda — a Cekai Szuho című japán hetilap augusztus 11-1 cikke alapján ismertette Mao Ce-tungnak, a japán szocialisták egy csoportjával 1964. július 10-én folytatott beszélgetését, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk. A Mao-nyilatkozat azt fejezi ki, hogy a kínai vezetők ma már leplezni sem próbálják terjeszkedési szándékaikat, Mao Ce-tung egy szót sem szól ideológiai kérdésekről, a marxlzmuslenlnizmusról, a szocializmusról, a munkásosztály egységéről. Ez a nyilatkozat nem tartalmazza a Jelenlegi világ osztélvszempontból történő elemzését. Mao ehelyett szovjet-ellenes hangulatokat szit és a legreakciósabb nacionalista erők érzelmeit lovagolja meg Beszéde elején a közbenső övezet elméletéről beszél, Ez az elmélete 1948-ban született, s akkoriban három övezetre osztotta a világot. Az első az amerikai Imperializmus, a második a Szovjetunió és a többi szocialista ország volt, a harmadik pedig az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket ölelte fel. Most Mao azzal a rágalommal, hogy a Szovjetunió a világuralom biztosítása céljából összeesküvést sző az Egyesült Államokkal a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat egy övezetbe foglalja, a világ többi részét pedig — Kínát is beleértve — a közbenső övezethez sorolja, így eltűnik a marxisták értelmezése, amely a világot két ellentétes rendszer szerint szemléli. Az elnök véleménye szerint a közbenső övezet testesíti meg a forradalmat és a haladást, a Szovjetunió és az Egyesült Államok pedig világuralomra tör. Ebből az következik, hogy a közbenső övezet népeinek harcolniuk kell az amerikai imperializmus és a Szovjetunió ellen. Ez nem egyszerűen nem marxista, hanem harcos antimar- Xista-antileninista felfogás. Az osztályszemlélet nem felel meg a pekingi teoretikusoknak. Mao is egy rakásra dobja a közbenső övezet kizsákmányolóit és kizsákmányoltjait, elnyomóit és elnyomottjait. A Mao-nyilatkozatában eltűnik az antagonisztikus osztályok és ellentétes társadalmi rendszerek harca, s marad a hatalmak és földrajzi térségek ellentéte. Ez az elmélet nacionalista, nagyhatalmi célokkal váltja fel az osztályszemléletet — írja a Pravda. A kínai vezetők veszélyes politikai játékot folytatnak. Mivel a szocialista tábort akadálynak tekintik a nemzeti felszabadító mozgalommal kapcsolatos egyeduralmi terveik útjában, le akarják választani ezt a mozgalmat a szocialista világrendszerről. Ezért megkonstruálják egyes számú közbenső övezetüket az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokból — beleértve Kínát. Mivel pedig gazdag kereskedelmi partnereket és esetleges szövetségeseket keresnek a fejlett tőkés országok között, csaknem az egész tőkés világot is a közbenső övezethez sorolják, s ezzel kiállítják számára az „Imperialista-ellenes harcos" igazolványát. Mao elnök ezenkívül időről időre, névre szélé igazolványokat is osztogat azoknak az imperialista országoknak, amelyekkel Peking különösen kihívóan kacérkodik. A kínai propagandisták tegnap még fasisztának és banditának nevezték De Gaullet, amint azonban a tábornok célzásokat tett a Pekinghez való közeledésre, egyszerre az amerikai imperializmus ellen küzdő legaktívabb harcosok közé sorolták. Sőt, olykor még tovább mennek: a kínai vezetők több nyilatkozatukban átlátszó célzásokat tesznek arra. hogy „Franciaország helyreállíthatja befolyását Ázsia, ban“. Hálásnak kell lennünk Mao elnöknek, hiszen nála jobban senki sem leplezte le a kínai vezetőség igazi céljait — írja a Pravda, — A kínai vezetők.
