Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-09-09 / 73. szám
Jó minőségű termékek - hatékony árutermelés 1. Mezőgazdaságunk fejlesztésének tervszerű üteme a mezőgazdasági termelés intenzitásának és hatékonyságának növekedésétől függ. A CSKP XII. kongresszusa határozatainak értelmében mezőgazdasági termelésünket az ipar színvonalára kell emelnünk, vagyis mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben az ipari termelés módszereit kell alkalmaznunk. Ennek alapvető előfeltétele a specializálás, gépesítés és kemizálás bevezetése, a termékek gyors értékesítése és célszerű felhasználása. Olyan komplex Intézkedésekről van tehát sző, amelyek a termékek minőségének és az egész termelés hatékonyságának növelésén kívül a mezőgazdasági termelés szakadatlan növekedésére irányulnak. Az iparban jelenleg erősen foglalkozunk a gyártmányok minőségével. Tőlük függ ugyanis mind a külföldi kereskedelem, mind a hazai fogyasztók elégedettsége. Az iparban a gyártmányok minőségét a Csehszlovák Állami Szabvány írja elő, amely alkalmazása az értékelés igen régi módszere. A mezőgazdasági üzemekben hasonlóképpen a megoldandó problémák fő tárgyát a termékek minősége és ára képezi, S ezzel kapcsolatban a szállítók és átvevők közötti helyes kapcsolat kialakítása, valamint a termelés lehető legnagyobb hatékonyságának elérése. A mezőgazdasági termékek minőségének legobjektívebb megítélésére hasonlóképpen a Csehszlovák Állami Szabvány (CSÄSZ) szolgál. Eddig több mint 200 szabvány lépett érvénybe. Sajnos, a technikai normázást a mezőgazdasági gyakorlatban eddig nem nagyon ismerik, s megfelelő mértékben be sem vezették. A növénytermesztésben a vetőmag és ültetőanyag, valamint úgyszólván minden közvetlen fogyasztásra és további feldolgozásra szánt mezőgazdasági termék (gabonafélék, hüvelyesek, olajnövények, gyümölcs és zöldség, kapásnövények, ipari termények, széna, szalma stb.) minőségét a CSÄSZ minőségi normái szabják meg. Ugyanez áll fenn az állattenyésztésben a tenyészállatok, lovak, juhok, kecskék, továbbtartásra szánt baromfi, házinyúl és az állattenyésztési termékek (tej, tojás, hús, gyapjú stb.) esetében. A minőségi normákon kívül előírási normák és az egyes technológiai folyamatok normái is érvényesek. A növénytermesztésben például a szaporító növényállományok elismerési eljárását, a vetőmag és ültetőanyag vizsgálatát pontosan meghatározott előírások szabják meg. Normák határozzák meg e karantén intézkedéseket is a növényi termékek kivitele és behozatala esetén, bizonyos normák érvényesek a gyomnövényenk elleni komplex küzdelem, a vetőmagcsávázás során stb. Normák szabják meg némely termények (cukorrépa, burgonya) agrotechnikáját, a lucerna és baltacím nyári vetését, a vetőburgonya hajtatását, a trágyázást és a trágyafélék kezelését, a húgylés öntözést, a koncentrált ammóniás trágyázást, a műtrágyák tárolását, keverését, előkészítését stb. A technológiai folyamatok normái a megkívánt mutatók elérésének és fenntartásának módját adják meg. A mezőgazdasági termékek minőségének és értékesítésének növelése szempontjából főleg a minőségi normák bírnak jelentőséggel. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árát a minőségi normákkal szoros kapcsolatban álló technikai normák szabják meg. Ha tehát a mezőgazdasági üzem jól akarja értékesíteni termékeit, arra kell törekednie, hogy javítsa minőségüket. A minőségi normák pontos mutatókat tartalmaznak. Ezek a gabonafélék és vetőmagvak esetében például a tisztaság, nedvességtartalom, hektolitersúly, szín, fajtatisztaság, egészségi állapot stb. Minél több ilyen mutatót ér el a termék, annál jobban közeledik a technikai normához, s annál jobban növekedik értékesítési ára. Igen szembetűnő például a zöldség CSÄSZ szerinti besorolása bizonyos minőségi és árcsoportokba. Figyeljük csak meg, miképpen alakult az elmúlt évben a zöldség felvásárlási ára a szenei és bernolákovói EFSZ-ben meg az Ivánkái Állami Gazdaságban: Bernolákovói EFSZ Szenei EFSZ Ivánkái ÁG Zöldségféle Átadott Ár db- Kcs db ónként összesen Átadott Kcs Átadott Kcs _____________________________Kcs_________________db összesen_____db összesen Fejessaláta I. oszt. 40 530 0,25 10132 11400 2 850 17 770 4 442 II. oszt. 4 000 0,20 800 36 650 7 330 2 720 544 Karalábé I. oszt. 2 400 0,60 1440 10 200 6120 90 580 54 348 II. oszt. 1600 0,48 768 5 770 2 769 — — osztályon kívüli 70 0,15 105 — — — *— Kelkáposzta I. oszt. — 1,00 — 45 000 45 000 — — II. oszt. — 0,80 — 600 480 140 112 osztályon kívüli — 0,50 — — — 200 100 Ezek az üzemek a következő átlagos értékesítési árakat érték el: Mezőgazdasági üzem Fejessaláta Karalábé Kelkáposzta Kcs Kcs Kcs Bernolákovói EFSZ 0,24 0,56 — Szenei EFSZ 0,21 0,55 0,99 Ivánkái ÁG 0,24 0,60 0,62 Láthatjuk tehát, hogy ha a szenei EFSZ is 0,24 korona átlagárat ért volna el a fejessaláta eladásakor, mint a másik két üzem, bevételét a feltüntetett mennyiség átadása esetén 1441 koronával növelte volna. S ha a karalábét darabonként 0,60 koronáért adta volna át, mint az Ivánkái Állami Gazdaság, 800 koronával nagyobb bevételt ért volna el. Tehát csak ennél a két terméknél a minőségi követelmények be nem tartása miatt 2241 koronát veszített az EFSZ. S még szembetűnőbb lenne ez a veszteség, ha az összes felvásárolt terméket az I. minőségi osztály árára számítanánk át. Ennek a ténynek valóban ahhoz kellene vezetnie a termesztőket, hogy növeljék a zöldségfélék minőségét. A zöldségfélék minden egyes fajának megvan a maga szabványa. A káposztaféléké például a 46 3110 számú Csehszlovák Állami Szabvány, a gyökér és gumós zöldségé a 46 3120, a levélzöldségé (fejessaláta, spenót, rebarbara, kínai káposzta stb.) a 46 3130, s a kobakosokö (uborka, paprika, paradicsom, dinnye, tojásgyümölcs, tök) a 46 3150 számú Csehszlovák Állami Szabvány. Amennyiben valamelyik zöldségféle nem éri el az illetékes osztály meghatározott minőségét, alacsonyabb minőségi osztályba sorolják, vagy pedig osztályon kívülinek, esetleg kiselejtezettnek minősítik. (Folytatjuk) Stepanovic Milan mérnök, az SZLKP KB dolgozója, Bratislava Új utakon a szőlőfeldolgozás Kidolgozták az egységes borkészítési technológiát A borkészítés technológiája az utóbbi évtizedekben nagyarányú átalakuláson ment át. A legdöntőbb változást az jellemzi, hogy a kisüzemi, főként kézi erővel történő szőlőfeldolgozást a nagyüzemi, gépesített, sok esetben automatizált feldolgozás váltja fel. Ennek során üzemenként nagymennyiségű szőlő kerül feldolgozásra, ami kihat a technológiára is, éppen tömegszerűsége következtében. A korszerű ízlésnek megfelelő — friss, illatos, szépszínü — borokkal, valamint a borok korai stabilizálásával szemben támasztott követelményeknek csak korszerű technológiával lehet eleget tenni. Ehhez megfelelően berendezett üzemek és jól képzett szakemberek szükségesek. Magyarországon az utóbbi évtizedekben több borászati üzem épült. A különböző technológiákkal működő üzemekben borászati és üzemi vizsgálatok egész sorát bonyolították le. A Szőlészeti Kutató Intézetben Árpád és Prehoda József kutatók irányításával kialakították a fehér és vörös bor készítésének egységes technológiáját, meghatározták az egyes munkafázisok műszaki mutatóit. A különböző külföldi, továbbá az egyes hazai üzemekben alkalmazott módszerek bizonyos fokig eltérnek egymástól. Az új, egységes technológia az eddigi módszerek tapasztalatai leszűrésének, a módszerek szintézisének tekinthető. A fehér bor készítésének technológiája A szőlő ömlesztett formában kerül szállításra. A mérés szőlőállapotban kívánatos; a lerakodás kiborítással, önürítőszerkezetek segítségével történik. A szőlő tárolására üzemen belül zúzott állapotban kerül sor, ennek megfelelően a szőlő fogadása a szállítóeszköz méreteihez igazodó garatokban történik. Figyelembe kell venni a törődésből származó (10—20 °/o) mustot is. A szőlő bogyózottan kerül feldolgozásra, amit zúzó bogyózó rendszerű gép alkalmazása tesz lehetővé, melyhez közvetlenül csatlakozik a cefreszivattyú. A bogyószerkezet kívánatos teljesítőképessége 300 mázsa/óra. A bogyózott kocsányból 100 kg-onként 25—35 lit. gyenge minőségű must nyerhető. Ezt sajtolással vagy diffúzió útján célszerű hasznosítani. Természetesen itt kocsánysajtoló, vala(Folytatás a 144. oldalon)