Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-05 / 72. szám

Az érsek vadkerti

Magyar-Csehszlovák Barátság Szövetkezetben

A víg kedélyű érsekvadkerti szövetkezetesek gyakori vendégei az ipolyszakállasi szövetkezetnek. De az Ipoly innenső oldaláról is gyakran járnak az ipolyszakállasi Csehszlovák—Magyar Barátság Szövetkezetéből és a lévai járásból tapasztalatcserére Érsekvadkertre. Ezúttal a járás örökké betűkkel vesződő emberei, az ökonómusok kerekedtek tanulmányútra. Az érsekvadkerti szövetkezet irodájának homlokzatán már messziről integetett a felirat: Magyar—Csehszlovák Barátság Szövetkezete. Tóth István elvtárs, a szövetkezet elnöke szeretettel invitálta be az ökonómusokat egy kis barackpálinkára. így meghittebb volt a hangulat és megeredtek a nyelvek. A könyvelők általában kíváncsiak és ezért sok kérdést tettek fel. Tóth elvtárs alig győzött válaszolni. Mert elég nehezen indult el a szövetkezet. Kezdetben a faluban több közös gazdaság is volt és miután egyesültek 5500 holdra kerekedett ki. Elég ügyesen indultak. Egy munkaegységre az első évben már 14 forintot adtak, a következő években 30—32 forintra ugrott fel. A fejlődés most is ugrásszerű, hisz a szarvasmarha-állományt egy év alatt 600 darabbal növelték. A termelési eredmények lehetővé teszik, hogy egy munkaegységre már 38 forintot fizessenek.

Az ökonómusok nem elégedtek meg ilyen rövid tájékoztatással.

— Mennyi az évi bevételük — érdeklődött Kazlov elvtárs, a Lévai Járási Termelési Igazgatóság ökonómiai osztályának vezetője.

Az elnök nem jött zavarba.

— Tizenkilencmilliő forint bevételt terveztünk, de az eddigi termelési eredmények mutatják, hogy azt jóval túllépjük.

— Hogy oszlik el a bevétel? — kérdezte Kondacs elvtárs, a nagysallói szövetkezet ökonómusa.

— Még mindig kedvezőtlen — felelte az elnök. — A növénytermesztésből kétszer annyit veszünk be, mint az állattenyésztésből. Ezen a helyzeten rövidesen változtatni akarunk, amint az előbb is említettem, az állattenyésztést rohamosan fejlesztjük.

Több ökonómus a beruházás módjára, mennyiségére volt kíváncsi. Ezen a téren is nagy feladatok előtt áll a szöveíkezet. Az elnök szerint megkapják a balassagyarmati járás mezőgazdasági beruházásának felét, a szövetkezet saját erejéből másfél millió forintot fordít erre a célra, de még mindig kevés.

A vita további részében a nálunk is annyira időszerű jutalmazási rendszer érdekelte az ökonómusokat. A választ erre is pontosan megkapták. A hatalmas szövetkezetnek 1000 állandó dolgozó tagja van. Ilyen komoly gazdaságban nagyon fontos a pontos nyilvántartás. Ezért a könyvelési munkát öt könyvelő, egy gyors és egy gépíró, négy bérfejtő és egy pénztáros látja el. Hogy a jutalmazás gyors és rugalmas legyen, az egyes termelési szakaszok vezetői tíz-naponként adják le a teljesítménynormákat a könyvelőségre. így megelőzik a hóvégi hajrát.

— Mi szerint jutalmazzák a tagokat? — tette fel a fogas kérdést Rondáé elvtárs.

— A minőségi munka és a hasznosság a legfontosabb. Nem tűrjük a pausál-jutalmazást — mondotta az elnök. — Szövetkezetünkben, hogy a tagokat foglalkoztatni tudjuk, 140 holdon termelünk dohányt. Mind a kilenc dohánycsoportnak megvan a saját termelési és pénzügyi terve. Egy-egy csoportban 16-an dolgoznak és a termelési normájuk egy katasztrális holdra 9,5 mázsa. Ha ettől többet termelnek a terven felüli dohány értékének 50 %-át kapja meg a csoport.

Hasonló többtermelésre serkentő jutalmazást vezettünk be a többi termelési szakaszokon.

A mindent kritikai szemmel fogadó ökonómusok megpengették az alapok kérdését is.

— Az alapokat hasonlóan töltjük fel, mint a csehszlovákiai szövetkezetekben — világosította fel őket az elnök. — Persze, még ezen a téren is van mit behozni, hisz a tartalékalapon csak 600 000 forintunk van. De hitelre csak júniusig szorulunk, azután saját erőnkből fizetjük a tagok bérét.

Az ökonómusok általában elégedettek voltak a hallottakkal, de Kazlov elvtárs az elnöknek szegezte a kérdést.

— Ilyen nagy kiterjedésű gazdaság magas színtű üzemszervezést kíván, hogy állnak a szakkáder képzéssel?

Az elnök mosolyogva jelentette ki.

— Tudjuk, hogy szakemberek nélkül nem haladhatunk tovább, ezért minden lehetőséget megragadunk a szakkáder képzésre, öt agronómusunk jár iskolába, három technikai végzettségű szakemberünk a termelésben dolgozik, egy tagunk agrármérnöki főiskolára jár és a szövetkezettől kapja a fizetését. Ezenfelül felsőfokú mezőgazdasági iskolába is jár egy szövetkezetes.

Az érsekvadkerti szövetkezet ezen a téren bizony nagy lépéseket tesz előre. Hasonló szép eredményeket könyvelhetnek el kulturális téren is. Általában a szövetkezet segíti a pedagógusokat, kultúrmunkásokat. A falu negyven pedagógusa 20 hold földet kapott, ahol megtermelheti a háztartáshoz szükséges élelmiszerek egy részét. Pistyúr Sándor pedagógus, a szövetkezet kultűrfelelőse havonta tíz munkaegységet kap. Törődik is a falu kulturális életével. Énekkaruk messze vidéken híres. A megyei versenyben első helyre kerültek. Pistyúr elvtárs igyekszik különböző érdekköröket létesíteni. A szövetkezeti klub mellett működik fényképészeti- és kézimunkakor. Jól indult a táncegyüttes is, de itt is nagy probléma az ifjúság kérdése. Sokan dolgoznak a közeli városokban, ipari központokban és így nem tudnak bekapcsolódni teljes erejükkel a falu kulturális életének fellendítésébe.

A védnökségi üzem nagyon hatásos segítséget nyújt a szövetkezetnek. Erről Király Géza, a budapesti Goldberger-gyár üzemi pártbizottságának tagja tájékoztatott.

— Amíg a szövetkezet nem volt elég szilárd, főleg agitációs és tömegpolitikai munkát végeztünk. A gyár agitátorai már majdnem minden érsekvadkerti földművest ismertek. Most megváltozott a helyzet, fellendült a kulturális élet is és inkább szakmai segítséget nyújtunk. A szövetkezetbe nagyon nehézkesen szerelték be a vízvezetéket. A szövetkezet vezetősége kérelemmel fordult hozzánk, hogy ha lehetséges, segítsünk valamilyen módon. A problémát ügyesen megoldottuk. Szakembereink rövid idő alatt beszerelték a vízvezetéket és a szövetkezetnek feleannyiba se került a munka, mint ahogy eredetileg elő volt irányozva

A beszélgetés befejezése után még összekoccantak a poharak és a szövetkezetesek örömmel éltették a két nép barátságát. Tetszett az ökonómusoknak, hogy az aránylag nagy község szépen fejlődik A földművesek a napi munka után a korszerű presszóban kávézgatnak, a fiatalabbja és főleg az asszonyok fagylaltoznak. Érsekvadkerten is rohamosan emelik a közéletet városi szintre.

Bállá József

A vitázók egy része az iroda előtt, középen Tóth István elnök elvtárs.

A jő telelés feltételeinek megteremtésére az első és igen fontos intézkedéseket már augusztusban meg kellett tennünk. A rossz anyák lecserélése, a fiatal népességről való gondoskodás augusztusi feladat. A serkentő etetést még szeptember elején folytathatjuk. A hó első harmadának elmúltával azonban befejezzük, mert a fiasítás későig való erőszakolása káros lehet.

Szeptemberben döntünk arról, hány családot, hány tartalékanyát telelünk be. Szeptemberben és októberben pedig előkészítjük állományunkat a télre. Minél jobb volt a nyár és ősz, annál könnyebb a méhész munkája. Rossz nyár és ősz után bizony sok a tennivaló. A gondoskodást, a munkát és a gyakori anyagi áldozatot azonban nem kell melleinktől sajnálnunk. Jó előkészítéssel nemcsak a veszteségmentes telelést érhetjük el, hanem lerakjuk a jövő esztendő eredményeinek alapjait is.

Az alábbiakban röviden válaszolni próbálok azokra a kérdésekre, amelyek a méhészeket ilyenkor ősszel leggyakrabban foglalkoztatni szokták.

1. Milyen népesek legyenek a családok?

Jő telelést és kielégítő tavaszi fejlődést csak azoktól a családoktól várhatunk, amelyek ősszel legalább 6 lépet sűrűn takarnak. Ez azonban a legalsó határ! Az ilyen családok csak jó tavaszon és kisebb méretű kaptárban népesednek meg kellően akácra. Kövessünk el mindent, hogy családjaink népessége ősszel 6—10 léputca legyen. Ilyen méhtömeg könnyen leküzdi még a szigorú tél viszontagságait is, és egészségesen éli meg a tavaszt.

2. Mit tegyünk a gyenge családokkal ?

A gyenge családokat egyesítsük. Egyesítéskor mindig az öreg, rosszabb anyát dobjuk el. Ha gyenge állományunkat nem akarjuk nagymértékben egyesíteni, akkor a nagyobb méhtömeg előnyeit úgy használjuk ki, hogy két, esetleg több családot teleljünk egy kaptárban, deszka vagy rostaszövetes választóval elkülönítve egymástól. Ilyenkor legyüpk nagyon óvatosak, nehogy a családok összejárhassanak. Ez. az egyik anya elvesztésére vezethet.

3. Hol helyezzük el a telelőfészket?

A családok fészkét a kijárónál rendezzük be, lehetőleg úgy, hogy a fészek és a kaptár oldalfala között takaró legyen, vagyis a méhek az oldalfallal közvetlenül ne érintkezzenek. Helytelen telelési mód az, amelynél a méhék egészen a kaptár egyik oldalfala mellett vannak, a másik oldalon pedig hatalmas üres rész, vagy egész sor lép marad méhek nélkül. (1. ábra.) A fészket toljuk el a kaptár falától, közte és az oldalfal között helyezzünk el valamilyen takaró anyagot. így a hideg a telelő csomót csak a homlok és a hátsó fal, valamint a fenék felől éri közvetlenül (2. ábra).

4. Hány Iépen teleltessünk?

Annyin, ahányat a méhek sűrűn takarnak. Szükítetlen kaptárban a család sokkal több hőt veszít, mint megfelelően szűkítettben. Ezért többet fogyaszt, a méhek vastagbele hamarabb megtelik, a telelés nyugtalan lesz, belső ürétkezés hamarabb következhet. Szükítetlen kaptárban a méhek a mézes lépekről részben vagy teljesen elhúzódhatnak. Ez a család részleges vagy teljes pusztulását okozhatja.

A telelőcsomó helyének kiválasztásában legfontosabb tényező az utolsó fiasítás. Ha a családnál a telelőfürt megalakításakor még fiasítás van, akkor úgy helyezzük el, hogy a fiasítás annak közepén lesz. Ha már nincs fiasítás. akkor a telelőfürt helye bizonyos mértékben a kijáróhoz igazodik. Erős családok á kijáró közelében alakítják ki telelő fészküket, a gyengébbek igyekeznek a kaptár védettebb részén meghúzódni. Minél gyengébb a család, annál gyakoribb, hogy a kaptár kijárótól távoleső részébe vonul el, még akkor is, ha ott csupán üres lépeket talál. A fészeknek a család népesítéséhez szabott megszűkítése ezt az ösztönös mozgást és a mézes lépektől való elszakadást lehetetlenné teszi.

5. Mikor szűkítsünk?

Véglegesen csak akkor, amikor a

hűvös időjárás a családot már összehúzódásra kényszeríti. Az előkészületeket azonban már hamarabb meg kell tennünk. Szeptember második felében rendezzük a családok fészkét. A téli fészekbe alkalmas lépeket a kaptár egyik falához vagy a választó deszkához sorakoztatjuk. Annyi lépet teszünk egymás mellé, amennyit becslésünk szerint a család összehúzódás után takarni fog. A lépek folyamatosságát itt megszakítva, egy keretnyi

hézagot hagyunk, és azután rakjuk be a többi lépet. A hűvös idő beköszöntésekor (október második felében) a családok utolsó ellenőrzésekor a fészken kívüli lépekről a méheket lesöpörjük, hogy a tömeghez húzódjanak.

6. Mit használjunk fészekszűkítésre és takarásra?

Minden hőszigetelő anyag jó. Legkönnyebben hozzájuthatunk a szalmához. A megfelelő nagyságúra szabott szalmapárna jó hőszigetelő, könnyen kezelhető és nem drága. A méhek nem rágják szét. Igen jól beválik a két léc közé préselt szalmapárna. A felső léc hossza egyezik a keret felső lécével, az alsó a kaptár belső szélességénél 2—4 mm-rel rövidebb. A párnát olyan mélyre préselhetjük, amilyen keretet használunk, így a szalmapárna a keretfedő alatt mozgatható. Vele a fészket tetszés szerint szűkíthetjük, bővíthetjük.

Nagyon jól használható a mindkét oldalán bőrlemezzel borított, vállazás nélküli keret is.

Takarásra használhatunk deszkát, papírt, bőrlemezt, vattapárnát stb. Fontos, hogy a takaróanyag ne szemeteljen (törek, pelyva, gyaluforgács). Az ilyen anyagokat feltétlenül varrjuk tokba. Papírt csak úgy használjunk, hogy azzal a méhek közvetlenül ne érintkezzenek, mert a téli nyugalom megszűntével lerágják. A kaptár feneke tele lesz apróra rágott papírhulladékkal: A papírtakarást a méhektől deszkával, viaszosvászonnal, bőrlemezzel választjuk el.

7. Hogyan takarjuk a fészket felülről?

A meleg levegő legkönnyebben felfelé illan el. Ezért a fészket felülről igen gondosan kell takarni. A takarót tehetjük a keretfedő fölé vagy közvetlenül a keretekre. Ez utóbbit sokan ellenzik, mert a méhek nem tudnak áthúzódni egyik lépről a másikra. Ez a kifogás nem helytálló. Jól betelelt családnál nincs szükség arra, hogy a méhek léputcát változtassanak, de szűkített fészekben ezt nem is tehetik meg, mert a fészek valamennyi léputcája tele van méhekkel. A zárt léputcás takarással nagyon megkönynyítjük a családnak a hőgazdálkodást, és meggyorsítjuk a télvégi, koratavaszi fejlődést.

8. Nem káros-e a családok erős téli takarása?

A gondos takarás télen előnyös! Igaz, hogy nagyobb melegre csak a fiasítás megindulásakor van szükség, de akkor nincs a méhésznek alkalma, hogy nagyobb takarást adjon. Hiszen a fiasítás január végén, február elején akkor is megindul, ha kint 10—20 fokos hideg van és térdig érő hó borítja a földet. Ilyen időben nem bonthatunk kaptárt azért, hogy a fészket gondosabban betakarjuk. Végezzük el tehát ezt a munkát most, amikor az idő alkalmas rá és legyünk nyugodtak, méheink jól fognak telelni.

9. Nem lesz-e lucskosodás a szűkített fészekben?

A lucskosodás és ennek következtében a lépek penészesedése éppen a szükítetlen fészekben gyakori. A pára a kaptár hidegebb részeiben, rendszerint az oldalfalon és a sarkokban csapódik ki. A méhcsalád „testéhez Szabott“ fészekben a hő egyenletesen oszlik el, tehát lucskosodás, penészedés nem lesz. PáraleesspMSs esalt •

kijáró közelében keletkezhet, mert ez a fészek leghidegebb része.

10. Mennyi élelemmel teleljünk be?

Közép- és nagykeretes kaptárairtkban léputcánként legalább 2 kg élelmet adjunk. Az így ellátott családok nemcsak a telet bírják ki élelempótlás nélkül, hanem tavasszal sem lesz gondunk etetésükkel, hacsak rendkívüli tél nem jön.

11. Mivel etessünk?

A méhek természetes tápláléka a

méz — mondjuk. Ez igaz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a cukor nem megfelelő táplálék a számukra. Hiszen a méz alapanyaga, a nektár sem egyéb, mint cukor vizes oldata. A nektárban található nádcukrot éppen úgy át kell alakítaniok a méheknek egyszerű cukorrá, mint a cukorszirup cukortartalmát. Mézzel csak ritkán etethetünk, hiszen éppen a mézszűk esztendő kényszerít etetésre. Nyugodtan nyúljunk a cukorhoz. Jegyezzük meg, hogy az idejében beadott cukor jobb eleség, mint a rossz méz. Azonban az etetéssel nem szabad október végéig, novemberig várni! A cukoretetés mellett szólnak méhegészségügyi és anyagi természetű indokok is.

12. Hogyan oldjuk a cukrot?

Kilogrammonként 6 deciliter vízzel. Á cukrot forró vízben oldjuk úgy,

hogy a szirupban kristályok ne maradjanak. Az etetésre kész szirup teljesen tiszta, átlátszó. Amíg tejszerű, zavaros, addig kristályok vannak benne. A szirupot főzni, forralni nem kell! Az eleséget langyosan adjuk a méheknek. A száraz kristálycukor téli készlet pótlására nem alkalmas.

13. Mennyi eleség lesz 1 kg cukorból?

Egy kg cukorból egy kg eleségre számíthatunk. Igaz, hogy az oldásra használt víz egy része beérlelés után is benne marad, azonban feldolgozás közben körülbelül ugyanannyi az „üzemi“ veszteség Tehát minden méhcsaládra annyi kg cukrot kell számítani, ahány kg-mal készletét ki akarjuk egészíteni. Egy kg cukorból és 6 dl vízből 12 dl szirupot kapunk. Az 1:0,6 arányú szirupból tehát minden családnak annyiszor 12 decilitert kell beadnunk, ahány kg-mal élelmét ki akarjuk egészíteni. Jó, ha a beadandó mennyiséget minden családra előre kiszámoljuk és a nyilvántartásba bevezetjük.

14. Mit tegyünk, ha méheink mézharmatos mézet gyűjtöttek?

A mézharmatos méz telelésre nem alkalmas. Ha a fészek ilyennel van tele, akkor azt ki kell pörgetni és helyette jó mézet vagy cukrot Leli adni. Ez az eset azonban ritka. Gyakoribb az, hogy a fészekben csak mézharmatos koszorúk vannak. Ilyenkor a mézharmatos méz káros hatását úgy kerülhetjük el, hogy a családok készletét jő mézzel vagy cukorral egészítjük ki. A méhek a feletetett

3—6 kg eleséggel a koszorúkat megvastagítják. Ezen telelnek. A mézharmatra csak akkor kerül sor, amikor már kiröpülés van. Ilyenkor pedig már nem okoz bajt.

15. Milyen sorrendben végezzük a betelelési munkákat?

I. Általános szemle. A népesség, mézkészlet megállapítása becsléssel. A nyert adatok alapján döntés arról, hány családot és hány tartalékcsaládot telelünk. (Szeptember első fele.)

II. Az általános szemle alapján elhatározott egyesítések, anyacserék végrehajtása. (Szeptember első fele.)

III. Fészekrendezés. A téli fészekbe nem való, félig kiépített, heresejtes öreg lépek kiszedése. A telelő fészek nagyságának hozzávetőleges meghatározása. A felesleges, illetve darab mézeslépek kiszedése. A fészek hatásainak kialakítása.

IV. Etetés, mindaddig, amíg a család az előre kiszámított szirupmenynyiséget el nem raktározza. (Szeptember.)

V. Ellenőrzés. Az etetés befejeztével még egyszer megnézzük a családot, hogy a feletetett sziruppal fészkét valóban kedvünk szerint rendezte-e be. Most ellenőrizzük utoljára az anya jelenlétét is. Az etetés hatására rendszerint petézni kezd akkor is, ha előzőleg már nem volt fiasítás. Ha az eleség mennyiségével nem vagyunk megelégedve, akkor folytatjuk az etetést. (Szeptember utolsó napjai.)

VI. A fészek végleges szűkítése és takarása. (Október második fele.)

CFZ*