Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-09-05 / 72. szám

Hétfőn, folyó hó 31-én a hazánk­ban tartózkodó szovjet küldöttség Hruscsov elvtárssal az élen a prágai Várban kormányunkkal nagyjelentő­ségű tárgyalásokat folytatott. A tár­gyaló felek megvitatták a szovjet és csehszlovák kormánynak az utóbbi időben végzett tevékenységét é® meg­beszélték a két ország kapcsolatainak és együttműködésének további rész­leteit. Este a CSKP KB, köztársaságunk elnöke és a kormány nagyszabású ün­nepélyes fogadást adott a Várban szovjet vendégeink tiszteletére. Nagy ünnepe volt szerdán a közép­csehországi kerületnek, ahol Hruscsov elvtárs és kísérete Xaverovban meg­látogatta az ország legnagyobb és legkorszerűbb baromfiüzemét. Ebben a 25 hektár kiterjedésű mezőgazda­­sági üzemben 450 000 csirkét hizlal­nak. A Xaverovból kikerülő baromfi háromnegyed része első osztályú mi­nőségű. Az üzemben 250 alkalmazott dolgozik. A szovjet kormányfőt és kíséretét itt Jiri Burian földművelés­­ügyi miniszter fogadta, Zdenék Hud­­sky mérnök és Václav Vanéura igaz­gató társaságában. A vendégek aztán az igazgatóság épületében fehér kö­penyt öltöttek magukra és 70 újság­író, fotoriporter kíséretében megte­kintették az üzemet. Hruscsov elvtárs nagy érdeklődést tanúsított a xaveroviak eredményei iránt, annál is inkább, mivél nagyon jól van értesülve a korszerű baromfi­tenyésztésről. Az üzem megtekintése után megtartott eszmecserén az üze­mi étteremben több mint egy óra hosszat élénk beszélgetést folytatott a baromfifarm élenjáró dolgozóival. Dicsérte azok eddig elért eredményeit, majd rátért a szovjet baromfitenyész­tők munkájára. Hangsúlyozta minde­nekelőtt a baromfitenyésztés ipari színvonalra emelésének szükségessé­gét.“ „A még felmerülő fogyatékosságo­kat magatoknak kell kiküszöbölnötök“ — mondotta — „de jó tapasztalatai­tokból hasznunk van nekünk is a Szovjetunióban.“ A beszélgetés folyamán Hruscsov elvtárs dicsérőleg nyilatkozott a ma­gyar baromfitenyésztőkről, akik pél­­dáol Bábolnán tyúkonként 262 tojás­átlagot érnek el. A megbeszélés végén Hruscsov elvtárs és kísérete a xave­­roviaknak további sok sikert kívánt és megajándékozta őket egy kis Le­­nin-szoborral, szovjet gyártmányú gramo-rádióval, továbbá hangleme­zekkel. * * * A szovjet delegáció a kolfnl járás­ban Becvary község szövetkezetét lá­togatta meg, ahol régi népszokás sze­rint a szövetkezetesek kenyérrel és sóval fogadták a vendégeket. A szívélyes fogadtatás után Hrus­­asov elvtárs és kísérete először a Cerveny Hrádokon elhelyezett te­nyészállat-istállóit és egyéb berende­zéseket tekintette meg. Majd bemu­tatták a legújabb 2—37-típusú mező­­gazdasági repülőgépeket. Később a vendégek cukorrépa földeken folytat­tak beszélgetést a kint dolgozókkal. A munkahelyek megszemlélése után ünnepi összejövetel volt a község kultúrtermében, amelyen Jozef Húsa, a járás vezető párttitkára meleg han­gon üdvözölte Hruscsov elvtársat és a szovjet küldöttséget, s ismertette a járás mezőgazdasági eredményeit. Hruscsov elvtárs válaszbeszédében szívélyes, közvetlen hangon folytatta a becvary szövetkezetesek munkáját, majd Novotny elvtárs köszöntötte a gyűlésen megjelenteket. Forró hangulatú barátsági tüntetés­sel fejeződött be a találkozó. Made in Hungary — 2150 m2 területen Kedden a Magyar Népköztársaság Főkonzulátusa sajtóértekezletet tar­tott Bratislavában, amelyen tájékoz­tatták a sajtó, rádió és televízió kép­viselőit Magyarország részvételéről az idei brnói nemzetközi vásáron. Krajcsik Mihály főkonzul megnyitó­ja után Steigervald József, a Hunga­rian Exporter szerkesztője és Vámosi József, a brnói magyar pavilon igaz­gatóhelyettese számolt be az előké­születekről és a kiállításon bemutatott termékekről. A magyar ipar az idén 2150 négyzetméteren állít ki Brnóban. A beszámoló többek között megálla­pította ,hogy Csehszlovákia és Ma­gyarország árucsere-forgalma 1950 óta a négyszeresére emelkedett és hazánk a Szovjetunió után a második helyen áll a magyar külkereskedelemben. A brnói vásár Lipcse után a magyar ipar második legnagyobb külföldi sereg­szemléje. Kérdésünkre elmondották, hogy a KGST keretén belüli nemzet­közi munkamegosztás értelmében el­sősorban a világszerte elismert D—4 K-jelzésű 4-kerékmeghajtásos traktor tökéletesített típusával, számos új fémmegmunkáló géppel és a legkor­szerűbb híradástechnikai eszközökkel le{>ik meg a látogatókat. Figyelemreméltó az a tény, hogy a kiállított termékek 80 °/o-át már so­rozatban gyártja a magyar ipar, s csu­pán 20 %-a kísérleti típus. (tg) A Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség cseh­szlovákiai látogatása továbbra is élénk érdeklődést vált ki a világsajtóban. Nemcsak a szocialista országok, hanem a nyugati államok sajtótermékei is vezető helyen számolnak be a csehszlovák-szovjet tárgyalásokról, me­lyek a két ország közti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fel­lendítését, valamint a világpolitikai helyzet számos kérdését, továbbá a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdését érintették. A meg­beszélések — ahogy azt még a legelfogultabb nyugati lapok is elismerik — a teljes nézetazonosság és kölcsönös barátság jegyében zajlottak le. A többi világpolitikai esemény között változatlanul a ciprusi és délke­let-ázsiai helyzet fejleménye, valamint az atomerő békés felhasználásával foglalkozó genfi értekezlet munkája érdemel figyelmet. Mielőtt azonban részletesebben kitérnénk az említett kérdések megvilágítására, emlékez­zünk meg egy negyed évszázaddal ezelőtt történt eseményre, amely oly sok könnyet és nyomort zúdított a világ népeire. Egy örökké figyelmeztető évforduló Világszerte szeptember 1-én emlé­keztek meg a második világháború ki­törésének 25. évfordulójáról, amely szinte felmérhetetlen anyagi és emberi áldozatot követelt főleg Európa népei­től. A hitleri Németország által kirob­bantott második világégés a történe­lem eddigi legnagyobb pusztítása volt, amely az életben maradottak számára is oly sok megpróbáltatást, keserűsé­get és nyomort hozott. Totális háború volt ez a szó szoros értelmében, amit nem lehet többé kitörölni az emberi­ség emlékezetéből. De az emberek emlékezete megőrzi azt is, hogy a pusztító erők megféke­zéséért, a lángtenger eloltásáért kik áldoztak a legtöbbet. Tisztelettel és becsülettel adóznak az évforduló al­kalmából a szovjet népnek, amely oroszlánrészt vállalt ebben a heroikus küzdelemben, és amelynek hősies ka­tonái végül a fasizmus fellegvára, a Reichstag ormára tűzték ki a sarlós­kalapácsos vörös lobogót. A második világháború kirobbanásá­nak 25. évfordulója azonban egyben memento is, figyelmeztetés mind azok számára, akiknek szent és drága a béke ügye, mert a feszültség és a hábo­rús veszély gócpontjai még napjaink­ban is felgyülemlenek a világ külön­böző tájain, pedig a költő szavai még ma is érvényesek: „Még nincs betöm­ve minden lövészárok, még mankók kopogása hallik“. Csak viszonylagos csend van Cipruson Európában továbbra is a ciprusi helyzet fejleményei adnak okot aggo­dalomra, mert a két NATO-állam — Görögország és Törökország — to­vábbra is farkasszemet néznek egy­mással, feszültséget okozva a fegyve­res beavatkozással fenyegetnek egy szabadságszerető nép függetlenségé­nek és nemzeti önállóságának számlá­jára. Makariosz elnök kairói látogatása és a Nasszer elnökkel folytatott tár­gyalás után kiadott közös egyiptomi— ciprusi nyilatkozat azonban ismét tud­tára adta a sziget önállósága ellen szövetkező erőknek, hogy külső táma­dás esetén a ciprusi nép nem marad­na magára. Az Egyesült Arab Köztár­saság minden segítséget megad Cip­rusnak és teljes mértékben támogatja a ciprusi nép függetlenségére, területi sérthetetlenségére és az önrendelke­zésre való jogát. Az ENSZ vezető köreiben továbbra is élénk érdeklődéssel kísérik a cip­rusi fejleményeket. U Thant főtitkár a napokban annak az óhajának adott kifejezést, hogy a világszervezeti csa­patok szeptember 20-án lejáró rend­­fenntartó tevékenységét Cipruson si­kerül legalább további három hónapra meghosszabbítani. A főtitkár azt is közölte, hogy rövidesen kinevezik az ENSZ új ciprusi közvetítőjét, aki a nemrég megbetegedett Tuomioja finn diplomata helyébe lép. A nikóziai kormány közben Kipriano külügyminiszter vezetésével hivatalos küldöttséget meneszt Moszkvába, mely tárgyalásokat folytat a Szovjetunió kormányával a két ország közti kap­csolatokról. Cipruson egyelőre csend van, de ez az állapot csak viszonylagosan értel­mezhető. Török részről továbbra is a fenyegetések akadályozzák a helyzet végleges rendeződését. Reméljük, hogy az ENSZ őszi közgyűlésének napirend­jére tűzött ciprusi kérdés addig ren­deződik és a Földközi-tenger térségé­ben ismét helyreáll a béke és nyuga­lom. Lodge és Khanh egyaránt kifáradt ? Két héttel ezelőtt ugyanezen a he­lyen irtuk, hogy Cabot Lodge volt sai­goni amerikai nagykövet Johnson el­nök személyes megbízottként nyugat­európai magyarázkodó körútra indult. Küldetése az volt, hogy megmagyaráz­za Washington európai szövetségesei­nek az amerikai kormány dél-vietnami politikáját, amelyet még a Fehér Ház­hoz közelálló lapok is „elveszett játsz­mádként emlegetnek. Lodge magya­rázkodó körútja nagyon sovány ered­ménnyel zárult. Párizs után — ahol enyhén szólva leégett — Bonnban és Londonban is inkább csak erkölcsi tá­mogatást tudott kicsikarni, mintsem rábírni a két vezető NATO-országot arra, hogy nyílt katonai támogatásban részesítse az ingatag dél-vietnami bábkormányt. A volt saigoni nagykövet a napok­ban számol be Johnson elnöknek nyu­gat-európai kőrútjának eredményei­ről, de az amerikai sajtó józanabb irányt követő része már előre azt vallja, hogy Lodgenak lényegében nem lesz miről beszélni, hiszen vajmi ke­vés biztatót vitt haza tarsolyában. Közben a helyszínen — Dél-Viet­­namban — továbbra is igen zilált a helyzet, mert Khanh kikényszerített lemondása nem oldotta meg az or­szágban uralkodó bizalmatlanságot és zűrzavart. Sőt hírek szerint a tábor­nok rövidesen visszatér az ország po­litikai irányításának élére, előbb azon­ban kipiheni a legutóbbi dél-vietnami események miatt szerzett fáradalmait. Az atomet'ó békés felhasználásáért A genfi Nemzetek Palotája ismét jelentős nemzetközi esemény színhe­lye. A hét elején itt nyílt meg az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó 3. nemzetközi ENSZ-érte­­kezlet, amely az utóbbi évek nemzet­közi tudományos életének egyik leg­fontosabb eseménye. Az atomtudomány és technika több mint 2000 képviselője a világ vala­mennyi országából annak a lehetősé­gét vizsgálja, miként lehetne a leg­hatásosabban felhasználni az emberi­ség boldogulására korunk legjelentő­sebb tudományos felfedezését — az atomerő óriási lehetőségeit. Az eddig elhangzott beszámolók hangoztatták, hogy a legközelebbi megoldásra váró feladat a hőenergiá­nak közvetlenül villamosenergiává tör­ténő átalakítása. Az értekezlet részt­vevői számos üzenetet kaptak az ál­lam, illetve kormányfőktől, amelyek­ben rámutatnak: mennyire fontos, hogy a tudósok tapasztalatcserét foly­tassanak, kicseréljék elgondolásaikat és ismereteiket az atomtudomány fej­lesztése, az atomerő békés célokra történő felhasználása terén. (-tg-) A. N. Aszmolov tá­bornok volt parti- ^ zánokkal beszélget. A hegyeken ismét kigyúJtak a parti­zán-őrtüzek. Rőt fényük bevilágítja a körülötte ülök megilletödött arcát. Em. lékeznek. Húsz év távlatából elevenítik fel az együtt átélt eseményeket. Ke­mény harcok, fárasztó menetelések a hegyekben, ismét harcok, a nélkülö­zések súlyos napjai, a szovjet csapa­tokkal való találkozás örömteli pilla­natai elevenednek fel. A Szlovák Nem­zeti Felkelés résztvevői húsz év eltel­tével ismét a tábortüzek köré gyűlve szorítottak kezet, ölelték meg egy­mást, kegyelettel emlékezve azokra a bajtársakra, akik mai békés létünk ki­vívásáért életüket áldozták a becsület mezején, a fasizmus elleni harcban. A hegyeken újra fellángoltak a par­tizán őrtüzek. Rőt fényük a küzdelmes múlt szomorú emlékeinek sötét fátyo­­lán áttörve utunkat világítja be. ☆ Ilyen gondolatok ébredtek bennem, amikor a 20. évforduló előestéjén Ban­­ská Bystrica felé haladva a Felkelés területén őrtüzek lánca köszöntött. S valóban, a megható találkozások egész sora játszódott le. A Felkelés ünnepi díszbe öltözött központjának utcáin augusztus 28-án a késő esti órákban is hatalmas embertömeg höm­­pölygött. A legtöbb ember mellén ki­tüntetések. S a szüntelenül mozgásban levő áradatból hol innen, hol onnan hangzik fel örömteli felkiáltás, üdvöz­lés. Gyakran látsz férfiakat, akik a vele szembejövőt üdvözlik. Harcostár­sak, bajtársak hosszú évek után talál­koztak újra ... Az egyik kapuból jól megtermett százados lép ki. Majdnem megbotlik a néhány lépéssel előttem haladó katona-A veterán harcos (Obenau felv.) tisztben. Már-már a bocsánatkérés szavai tolulnak ajkára, amikor jobban szemügyre veszi az előtte álló őrna­gyot, s ... „Te vagy az ?! felkiáltással az őrnagy nyakába borult. „Nem em­lékszel rám? Én vagyok az az Ondro, akinek ellőtték az orrahegyét...." — mondja, s közben mutatóujjával oldal­ról orra felé bökve a puskagolyó röp­tét utánozza. — „Már hogyne emlékez­nék. Hát te emlékszel még arra a kis őrvezetőre, aki osztagunk egyetlen géppuskájának lövésze volt, Az én va­gyok ...“ — hallom még, s egymást karon fogva haladnak tovább, lefelé a téren. Élénken beszélgetnek. Szavaik nyomán két évtizedes emlékek kelnek életre. Aranyló napsugár ragyogja be az emberekkel zsúfolt teret. Ma húsz éve ragadott fegyvert á szlovák nép a fa­siszta elnyomás ellen. Akkor harci láz, most ünnepi hangulat uralkodik itt az összegyűlt hatalmas tömegben. Az ün­nepség megkezdéséig van még néhány perc, addig egy kissé körülnézünk. A díszemelvény mögötti kis téren ült a pádon egy veterán harcos. Be­szédbe elegyedtünk. Kérdéseimre las­san, vontatottan válaszolt. Egy egysze­rű harcos húsz év előtti emlékei ele­venedtek meg. — Az ötvenedik évemet tapostam akkor — emlékszik vissza. — Az álta­lános mozgósításkor jelentkeztem és egy hét múlva indultunk harcba Ru­­íomberok térségébe. Kemény harcok közepette edződött és forrt eggyé seb­tében összeállított alakulatunk. A baj­társi és elvtársi szellem olyannyira ki­fejlődött, hogy amikor a fasiszták túl­ereje a hegyekbe kény szerit ett, senki­­sem hagyta el osztagunkat. Az Ala­csony Tátra hegyei közt nagy meg­próbáltatások mellett partizánharcok közepette éltük meg azt az örömteli pillanatot, amikor osztagunk tagjai a felszabadító szovjet hadsereg katonáit ölelhették keblükre. Mai élete felől érdeklődünk. — A fel­­szabadulás után régi munkahelyemen: az asztalosműhelyben folytattam a har­cot, a békés építés arcvonalán. Most már négy éve vagyok nyugdíjban. Él­vezem a megérdemelt pihenést. Lá­nyomnál élek Tajovon — meséli Jozef Klaéko, a veterán harcos. Az ünnepség közben kezdetét vette. A himnusz hangjai és a díszlövések döreje szakítja meg beszélgetésünket. Fejünk fölött a felriasztott galambok keringenek. ☆ A volt harcostársak találkoztak. Kö­zösen ellátogattak a harcok színhelyé­re, kegyelettel adóztak a hősi halottak és a fasiszták által embertelenül le­gyilkoltak emlékének. Nemecká község is borzalmas ke­gyetlenkedés emlékét őrzi. A németek és fasiszta segítőtársaik ártatlan em­bereket gyilkoltak le itt és égettek el a mészégetőben. Ezen a helyen a ke­gyelet emlékműve figyelmeztetően intő ujjként nyúlik a magasba. Most, húsz év után egymást követve érkeznek a küldöttségek, hogy az em­lékezés vérvörös virágaival adózzanak a mártírok emlékének. Nemeckára látogattak el a szovjet katonai küldöttség tagjai is élükön A. N. Aszmolov tábornokkal, a szlovákiai" partizánmozgalom legendás hírű szov­jet parancsnokával. Ugyanakkor a Fel­­sónyitrai Partizánbrigád tagjai is az emlékmű megtekintésére érkeztek ide. Aszmolov tábornok és a katonai kül­döttség tagjai a szovjet emberekre jellemző bensőséges kedvességgel ölel­ték át, csókolták meg a volt harcos­társakat. Itt még a legkeményebb szív elérzékenyülését sem lehetett szenti­ment alizmusnak nevezni.- Ti partizán, da? V katoroj bri­­gagye ti vajéval? Kto tvoj nacsalnyik? Kgye ti bil ranyen? - A kérdések özönének, a válaszok áradatának az emlékek felújításának nincs se vége, se hossza. Aszmolov tábornok és kísé­retének tagjai kedves közvetlenség­gel beszélgettek el a volt partizánok­kal a múltról és jelenről. Boldog és legyőzhetetlen az a nép, ahol ilyen kemény harcosok, ilyen baj­­társak, csupaszív emberek teremnek, mint amilyeneket a szovjet katonai küldöttség tagjaiban ismertünk meg. tV Kihunytak a partizán-őrtüzek a he­gyeken. A volt harcostársak, akik a tüzeket körülülték, szétszéledtek. Az építés nagy küzdelmében veszik ki ré­szüket. A munka arcvonalán kell ma helytállni, hogy ne vesszen kárba a sok küzdelem, szenvedés, a számtalan el­vesztett fiatal élet, a hősök véráldo­zata. Kihúnytak a partizán-őrtüzek, de rőt fényük a szívekben parázslik s be­világítja további utunkat. Ormay Kálmán 1964. szeptember 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom