Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-29 / 70. szám
20 évvel ezelőtt történt Hazánk dolgozó népe a fasizmus elleni harc egyik legfényesebb fejezete, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulóját ünnepli. Az országos ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet párt- és kormányküldöttség, valamint a többi államokból hazánkba látogatott vendégek jelenléte fokozott jelentőséget kölcsönöz ez évfordulónak. Hruscsov elvtárs csehszlovákiai látogatása élénk érdeklődést váltott ki a világsajtóban is. De miközben a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjaira emlékezünk, a világ különböző tájain megmaradtak azok a politikai gócpontok, amelyek nyugtalanságra, a békeszerető emberiség aggodalmára adnak okot. Elsüllyed, a saigoni bábhajó?' Rögtön egy hasonlattal kezdeném: a kapitány elmenekülése — ebben az esetben Khanh tábornok kikényszerített lemondása a saigoni bábrezsim éléről — rendszerint az utolsó figyelmeztetés, s utána már a végső pusztulás következik. Az amerikaiak által fenntartott dél-vietnami elnök bukása tehát jelképesen és a valóságban is ugyanazt jelenti; végzetes vizekre sodródott a Fehér Ház neokolonialista politikája Dél-Vietnamban és Khanh ki' nem mondott SOS jelzései tulajdonképpen az elkeseredett feneketlen imperialista háború teljes csődjének árnyékát vetítették előre. Miről is van szó ismét Dél-Vietnamban? Az általunk már több alkalommal megvilágított problémát hadd egészítsük ki egy történelmi összehasonlítással. Mint ismeretes, tíz évvel ezelőtt a francia imperializmus csúfos vereséget szenvedett Indokínában. A nyomukba lépett amerikaiakra ugyanez a sors vár, de úgy látszik, az amerikai kormánynak egyelőre nincs ereje levonni a történelmi tanulságot. Khanh tábornok, a megbukott diktátor, mint ismeretes, csupán néhány nappal ezelőtt vette át a teljhatalmat. A féktelen terror és elnyomás azonban kikényszerítette az elkeseredést, s végül a dél-vietnami nép elsöpörte az összetákolt bábkormányt. Washingtonban természetesen zűrzavart és aggodalmat váltottak ki a legújabb saigoni események, mert éppen az „erős ember"-ként emlegetett Khanh tábornok nyeregbe ültetésétől várták, hogy Taylor tábornok, amerikai nagykövet szoros együttműködésével megvédik a tengeren túli érdekeket Dél- Vietnamban. A több tízezer saigoni felvonuló dübörgő hangja azonban az események más irányú fejlődését, az ország demokratizálását és az emberi szabadságjogok biztosítását követelte. Ciprus elutasítja az Acheson-tervet Már önmagában az a tény, hogy a Földközi-tengeri válságban fegyverropogás helyett a diplomáciai tárgyalások kerültek előtérbe, megnyugtató jelenség. Kipriano ciprusi külügyminiszter az utóbbi két hét során négyszer is járt Athénben, majd maga Makariosz elnök látogatott el a görög fővárosba. A ciprusi elnök Nikóziából történt elutazása előtt kijelentette, hogy kormánya határozottan elutasítja az úgynevezett Acheson-tervet, amelynek lényege az, hogy a Görögországgal való egyesülést a nyugati hatalmak szájaíze szerint hajtanák végre, azaz Ciprus ,NATO-sítását” jelentené. Ezek szerint, mivel Görögország a NATO tagja, a szigeten továbbra is megmaradnának a NATO- országok katonai támaszpontjai. Makariosz elnök athéni tárgyalásai minden bizonnnya! közelebb hozzák a probléma rendezését, bár a görög politikusok valószínűleg komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a ciprusi probléma rendezése a NATO receptje szerint történjék. Tagadhatatlan, hogy Makariosz kormánya nehéz helyzetben van a NATO részéről ránehezedő rendkívül nagy nyomás következtében. A közeli hetek mutatják majd meg, hogy a ciprusi kormány képes lesz-e eredményesen szembeszállni ezzel a nyomással. Legfrissebb ciprusi jelentések szerint Makariosz elnök athéni tárgyalásai főleg a Ciprusi Köztársaságnak Görögországhoz való csatolását érintették, mert az elnök visszatérte után kijelentette, hogy Ciprus továbbra is az anyaország oszthatatlan része. Laoszi hármas-találkozó Párizsban A délkelet-ázsiai helyzet egyik Igen robbanékony pontja továbbra is Laosz. Az amerikai kormány politikai manőverezései ugyanis gyakran veszélyes válságot idéznek elő ebben az országban, bár Laosz függetlenségét és nemzeti önállóságát nemzetközi egyezmény szavatolja. A párizsi hármas találkozónak az a feladata, hogy előkészítsen egy új, 14-hatalmi konferenciát Laoszról, amelyen egységes laoszi küldöttség venne részt. Az egységes laoszi álláspont kialakítása azonban egyelőre nehézségekbe ütközik, mert a három laoszi politikai irányzat vezetői különböző álláspontot képviselnek az ország kül- és belpolitikai helyzetét illetően. Szufanuvong herceg, a Patet-Lao vezetőjének véleménye szerint a laoszi helyzet súlyosbodását az USA fegyveres beavatkozásai idézték elő éppen úgy, mint Dél-Vietnamban. A Patet Lao kész a probléma békés rendezésére, s továbbra is támogatja az újabb genfi konferencia összehívását Laosz ügyében. Ezt a javaslatot támogatja Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök is, aki ugyancsak Párizsban van. Politikai megfigyelők egyaránt úgy vélik, hogy a párizsi hármas találkozó eredményes tanácskozás lesz, m) Magyarok a Szlovák Nemzeti Felkelésben Miután Szlovákia területére érkeztem, törzskarom Zvolenben telepedett le. Kapcsolatba léptem a Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Bystrica-i főhadiszállásával, Smidke és Osmolov elvtársakkal. Megadtak nekem minden támogatást és egységem felszerelését is kiegészítették. Banská Bystricában találkoztam ifjúkori barátommal, Ján Svermával is, aki később olyan tragikus halált halt, akivel akkor együtt tettük meg az utat Staré Horytól Tureekáig. Ez akkor történt, amikor a nácik a Szálasi kormány megalakításával biztosították maguknak Magyarországon a hadtápterületet és utánpótlásuk vonalait. Azután minden frontszakaszon nagy erőbevetéssel kezdték támadásaikat a partizánok ellen. A Tureckából visszavonuló partizánegységek tekintélyes veszteségeket okozva a németeknek az Alacsony- Tatra erdőibe húzódtak, ahol erősebbnek érezték magukat. Itt búcsúztam el csehszlovák barátaimtól és harminc emberemmel a salgótarjáni szénmedence irányában délnek tartottam. Első fegyveres összetűzésünkre az ellenséggel Donovaly környékén került sor. A németek itt elvágták csoportunktól két felderítőnket. Kisebbnagyobb harcok közt meneteltünk rendszerint éjszaka a meghatározott irányba. A szlovák lakosság nagyszerű szolidaritása lelkesen buzdította a magyar partizánokat. Elláttak bennünket mindennel és kivették részüket csoportom harci támogatásából is. Az 1944-es év novemberének első napjaiban Mostenice község fölött elhatároztam, hogy átlépem a Garamot. Nagy volt akkor a vízállás, hídra volt szükségünk. A hidakat azonban a németek tartották megszállva. Két lucatini szlovák férfi került hozzám, elmondták nekem, hogy községükben a németeknek egy ellátó osztaga tartózkodik; a nácik ugyan szétszedték a hidat, ők azonban meg tudják majd javítani, mi meg átkelhetünk rajta. A két szlovák hazafit felderítöink fedeztek fel. Éjjel tényleg rendbe hozták a hidat, mi pedig másnap éjjel a németek orra előtt átkeltünk rajta. Egy éjszaka negyedmagammal Túrié Pole közelében a hrabeci tanyán nyomasztó helyzetbe kerültem. Csapatomat előre küldtem egy vízimalomba Suchy "Brezov közelébe. Megbetegedtem ugyanis és lázas voltam, s így 1964. augusztus 29. Irta: NÖGRÄDI SÁNDOR négyen éjszakára a tanyán maradtunk. Velem volt Tömpe András politikai biztos, Tánya Szamszonenko rádiós és Molnár Jani felderítő. Ügy határoztam, hogy másnap éjjel csatlakozunk osztagunkhoz a vízimalomnál. A németek azonban valahogy rájöttek, hogy a tanyán tartózkodunk és kevesen vagyunk. Éjjel ránk támadtak. Tizenketten voltak. Megfigyeltem, hogy tanyai házunknak hátsó ablaka is volt, amelyet — más szlovák falusi házak hátsó ablakaival ellentétben — ki is lehetett nyitni. Ez a mi hátsó ablakunk a kertre nyílott. Óvatosan félrehúztam a fejem, nehogy lövést kapjak, lassan kinyitottam az ablakot. Politikai biztosunk döntött: Elsőnek a parancsnok ugrik ki, második a rádiós, harmadik a biztos, negyedik Molnár! így is történt. Fából épített erkélyfolyosóra huppantunk, onnan jó magas deszkapalánk alá, amelyre gyorsan felugrottunk és átvetettük magunkat rajta. Azonnal géppisztolytúzbe kerültünk, amelyet teljes erővel viszonoztunk, mintegy fél kilométert futva szántóföldön keresztül, amíg el nem értük az erdőt. Szerencsénkre mind megúsztuk sebesülés nélkül. Hogy veszteségeket okoztunk-e a németeknek, arról nem tudok. A sikeres kitörés hőse Tanya volt. Találékonyságával talán mind a négyünk életét ő mentette meg. A németek orra előtt keltünk át Ipolyvilke és Kalonda térségében az ipolyon is. Így kerültünk magyar területre. Még jóval azelőtt egy megbeszélésen felajánlottam a szlovák fiúknak, hogy amennyiben szlovák földön óhajtják folytatni a harcot, felmentem őket esküjük alól; megköszöntem nekik eddigi kitartásukat és bátorságukat. De megmondtam azt is nekik, hogyha közülük bárki magyar területen akar oldalunkon harcolni, továbbra is örömmel látjuk bajtársunknak, testvérünknek: a szlovák fiúk közül egyetlenegy sem akarta elhagyni magyar és szovjet bajtársait, így aztán az utolsó napig velünk maradt Vecera zászlós, Kuban szakaszvezető, Lefko tizedes. Honig Frigyes és József, akik közül az utóbbi az abroncspusztai harcban halt hősi halált. Hadjáratunk folyamán Bagolypusztánál érintettünk újra szlovákiai területet. Onnan vitt tőlem levelet Losoncra a szeptember első napjaiban megalakult illegális nemzeti bizottságnak Anton Bariak. Arra kértem a losonciakat, küldjék el hozzám megbízottjukat. Ketten is jöttek. Hódosi A Szlovák Nemzeti Felkelés népünk történelmének egyik legfényesebb lapjára íródott be. A fasizmus elleni harcban ott voltak népünk leghübb fiai, akik életüket áldozták a szebb és boldogabb holnapért. A nagy évfor-; dúló alkalmából hálával gondolunk a Szovjetunió áldozatkész segítségére, amely óriási anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott a szabadságáért küzdő népnek. Felvételünkön a történelmi nevezetességé „Tri dnby“ repülőtér látható, amelyen a Felkelés idején naponta szálltak le a szovjet repülőgépek, hogy segítsék a partizánok harcát. József bádogos és Ján Glesk ügyvédbojtár, gyermekkori jóbarátom. ök szereztek és küldtek aztán partizánjaink részére kötszereket és meleg ruhát, azonkívül megszervezték egy katonai fontosságú losonci üzem megbénítását. A Salgótarjántól hét-nyok: kilométerre fekvő Abroncspusztát hegyek és erdők övezik. A szovjet hadsereg akkoriban széles fronton oly erővel támadta a német fasiszta erőket, hogy azok a visszavonulás céljaira kénytelenek voltak felhasználni a hegyi ösvényeket is. így kerültek felderítőik Abroncspuszta környékére is, ahol akkoriban már 90—95 főnyire szaporodott csoportunk táborozott. A németek felderítöit a partizánok elfogták. Azonban 1944. december 28-án mégis bemerészkedett egyik menetoszlopuk az Abronesos völgyébe. Egy Rad'ovce község közelében fekvő településen 10—12 parasztcsalád élt. Jómagam kilenc emberemmel harci készültségben Ján Palicek szlovák bíróhazafi házában pihentem. Éjjel kettőkor őrségünknek egyik tagja zavart fel és német egységek közeledését jelentette. Az SS-különítmény mintegy zászlóaljnyi erőt képviselt, őrszemünk kint néhány riasztó lövést adott le. Törzskarom főnökével Jevgenyij Lapsovval egyszerre ugrottunk ki a konyhán át a külső tornácra. A ház udvarát az éjszaka sötétjében hirtelen németek rajzották be. Hallottam az egyiket: Was ist hier los? (Mi történik itt?) Valószínűleg a már említett riasztőlövéseket gondolta. Abban a pillanatban megszólaltak géppisztolyaink. Többen elvágódtak és hallottam nyögésüket is. Akkorára már a ház előtti tornácra kifutottak élükön a politikai biztossal osztagom többi harcosa is. A bíró háza mögött aztán üldözőbe vettük a németeket. Erre a közelben levő SS-zászlóalj tüzelőállást foglalt el és az egész településre gépfegyvertüzet zúdítottak. A Monos-hegy erdőborította lejtőjére húzódtunk és reggelig folytattuk a harcot. Ebben az ütközetben a németek nagy veszteségeket szenvedtek. Részünkről azonban, sajnos, hősi halált halt Jozef Valásek, Bandúr Árpád, Svetlik Barnabás, Alexander Lapin, Kálló Gyula és Hónig József partizánok. Á németek a partizánok szüntelen támadásai folytán nem léphettek a környező hegyekre és tervszerütlenül voltak kénytelenek visszavonulni észak felé, ahol aztán teljes pusztulás várt rájuk. A Szlovák Nemzeti Felkelés örökké élni fog hazánk dolgozóinak emlékében, amely egyúttal a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk jelképe is. Az olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának együttes ülésén Luigi Longot választották a párt új főtitkárává. # Cjabb letartóztatások Indiában. Már harmadik napja folyik az India Kommunista Pártja által kezdeményezett kampány, az állandó áremelkedés és az ellátásban felmerülő kritikus helyzet ellen. A kormány letartóztatásokkal próbálja letörni a felvonulók harcát, • Johnson lett a Demokrata Párt elnökjelöltbe. Atlantic Cytyben tartották meg az amerikai demokraták elnökjelölő kongresszusát, amelyen egyhangúlag Lyndon Johnsont, a jelenlegi elnököt választották meg jelöltté. Az alelnöki tisztségre Humphrey szenátort szemelték ki. • Luigi Longo az 0$P főtitkára,
