Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-16 / 66. szám
Ä biirgonyatermesztés iránya a Román Népköztársaságban A Román Népköztársaságban évről évre nő a burgonya vetésterülete. így például 1962-ben már 300 ezer hektárt tett ki az 1948 évi 172 ezer hektárral szemben. Megállapítható, hogy az átlagtermés szintén növekedett. Különösen nagy jelentőségű a bőtermő burgonyafajták köztermesztésben történő elterjesztése. A munka ebben az irányban a helyi viszonyokhoz alkalmazott hazai fajták kialakításával folyik, beleértve a legjobb külföldi fajták széleskörű elterjesztését, amelyek Románia talaj- és éghajlati adottságainak leginkább megfelelnek. A burgonya nemesítése 1925-ben indult meg a brassói területen, öt bőtermő fajtát nemesítettek ki, s ezek közül kiváló ízével különösen kitűnt a Sepunár és a Majkening. Ezek a fajták az egész országban elterjedtek. A 30-as években alakult meg a cimpia Turzii és a kolozsvári nemesítő állomás. A rendszeres burgonyanemesítési munka 1950-ben indult meg, amikor a fajtakérdés különös jelentőséget kapott. A háború alatt ugyanis az ország egyes vidékein faitakeveredés történt és kialakultak a burgonyarák egyes gócai is. A burgonyanemesítés jelenleg a Gabona- és Ipari Növénytermesztési Tudományos Kutató Intézetben, a brassói szakosított burgonyanemesítő állomáson, a burgonyatermesztés szempontjából kedvező vidéken fekvő suceava-i telepen, továbbá a déli vidéken levő fundulea-bukaresti kísérleti telepen folyik, ahol a korai burgonyafajtákat nemesítik. A kolozsvári dr. Petru Groza Agronómiái Intézet is foglalkozik burgonyanemesítéssel. Az újonnan előállított törzsek ellenőrző vizsgálatait az intézet kísérleti hálózatának 12 nemesítő telepén végzik, amelyek a Román Népköztársaság különböző ökológiai burgonyatermesztési körzeteiben helyezkednek el. Az értékes tulajdonságokkal bíró törzseket a Mezőgazdasági Főtanács Állami Fajkísérleti Bizottságának kísérleti hálózata vizsgálja. Romániában 3 ökológiai övezet van, ahol eredményesen lehet burgonyát termeszteni: — Erdélyi és Moldva hegyvidéki körzetei. — Az Erdélyi Kárpátok előhegyvidéke, a Munteneai és Moldvai síkság. — Az ország déli, keleti és nyugati részén levő sztyeppék körzete. A jelenleg alkalmazott burgonyanemesítési módszértan célja és feladata olyan étkezési — ezen belül főként korai és a ráknak, a burgonyavésznek, a vírusbetegségeknek elsősorban a vírusos levélsodródásnak ellenálló- — fajták előállítása. A módszertan főként a fajta-keresztezéseken és kisebb mértékben a fajkeresztezéseken alapul. A nemesítői időszak 8—12 évet tesz ki. A rákállóság az új fajtával szemben támasztott legfontosabb követelmény. Ennek elérésére a keresztezések során legalább egy rákálló komponenst használnak. A kutatások során nem állapították meg újabb virulens biotípust az ország területén. komoly jelentőségű a burgonyavész Romániában újabban megállapított biotípus elleni ellenállóképesség. Ennek érdekében a keresztezésekhez ellenálló külföldi fajtákat, továbbá a S. demissum fajt használják fel. Több ellenálló, azonban nem eléggé korai törzset sikerült előállítani. A vírusellenállóságra történő nemesítésnél keresztezéshez elsősorban a levélsodródás vírusának és az Y-vírusnak ellenálló külföldi fajtákat használják fel. Nagy gondot fordítanak a korán érő fajták nemesítésére. A koraiság különösen nagyjelentőségű és széles körben kutatott az ország déli vidékein. A fontosabb újonnan előállított rákálló fajták a következők: Carpatin — korai, bőtermő. Brasováin és Bacur — középkorai, a levélsodródás vírusának ellenálló, bőtermő, kiváló ízű Colína — középkorai, bőtermő, kiváló ízű, burgonyavész és Y-vírusellenálló. Magúra — középkésői, kiváló ízű, burgonyavész- és vírusellenálló. Négy Brassóban nemesíett fajta jelenleg állami fajtakísérletben van. F. Zémann A baromfigazdaság a következő 25 évben Amerikai vélemények szerint a tojásfogyasztás lényegesen növekszik. A tojótyúkok átlagos súlya 12 hónapos korban kb. 1,6 kg lesz, 12 hónapos tojástermelési időszak alatt 330 db. átlag 54,5 g súlyú tojást tojnak majd, tollazatuk fekete lesz. A tojóidény 18 hónapig tart majd. Egy kg tojásmaszszára 1,75 kg takarmányt fogyasztanak. A tojástermelő üzemek a fogyasztási központok körül 150 km-es körzetben helyezkednek el. A baromfitrágyát csövekben tavakba vezetik, amelyekben fehérjedús algákat tenyésztenek a tyúkok fehérjeszükséglete legnagyobb részének fedezésére. A csarnokszerű istállók környezeti tényezőit teljesen automatikusan szabályozzák. A pecsenyecsirkéket és pulykákat a tojástermelő körzeten túli területen gyárszerűen állítják elő és teljesen konyhakész állapotban hozzák a piacra. A takarmánykeveréket előemésztve, folyékony vagy szemcsézett alakban etetik. A pecsenyecsirkék előállítására szolgáló tojók éves korban kb. 4,5 kg súlyúak és tőlük 220 db 70 g súlyú, 96 % termékenységű, 90 százalék kelési eredményt adó tojást várnak. Tyúkonként a 10 hónapos tojóidény alatt 200 naposcsibét keltetnek. A pecsenyecsirkék 9 hetes korban 2,7 kg átlagsúlyt érnek majd el, és 14 hetes korban pedig 4,5 kg-ot. A takarmányértékesülés pedig 9 hetes korig 1 :1,8 kg és 14 hetes korig 1 : 2,2 kg lesz. A veszteség 9 hetes korig átlag 2 °/o. A pecsenyecsirkék tollazata világosbarna, fehér pehelytollakkal. Dr. Sütő Kálmán Öszvér és csikója Svájc is a silókukorica mellett foglal állást Ha fel akarjuk számolni a takarmányhiányt, akkor olyan növényeket kell vetési tervünkbe besorolni, melyek függetlenül a természeti viszonyoktól, haszonnal járnak, azaz magas a tápértékük és olcsó a termesztésük. E cikkben — svájci tapasztalatokra támaszkodva — összehasonlítást végzünk egyes növények, keményítőértéke és emészthető fehérje tartalma, valamint előállítási költségeik között. Svájc legjövedelmezőbb mezőgazdasági ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. 1961-ben a mezőgazdaságból eredő jövedelmének 53 °/o-a ebből származott Második helyen — 16 %-kal — a sertéstenyésztés áll. A kifizetődő szarvasmarha-tenyésztésnek az adott ár és termelési költségek mellett a következők az alapfeltételei: — a lehető legkedvezőbb tenyészirány megszabása (hús vagy tejtermelés), — a lehető legmagasabb hasznosság, — a munkaerők gazdaságos kihasználása, — a legmegfelelőbb takarmánynövény kiválasztása. Két szempont Figyeljük meg például az utolsóként említett alapfeltételt, ennek keretében is a silókukoricatermesztés alakulását, különösen ami a gazdaságos takarmánytermesztést illeti egy specializált mezőgazdasági üzemben. Annál is inkább, mivel számunkra — akárcsak a svájci gazdák számára — az a legfontosabb, hogy elegendő jó minőségű és olcsó takarmány álljon rendelkezésünkre. Itt elsősorban is a téli takarmányokra gondolunk, amelyek termesztése költséges. Ezért a takarmánytermesztés tervének összeállításánál a fősúlyt olyan növényekre kell helyezni, amelyek a nagy hozam mellett a magas tápértékét is biztosítani tudják. Ahhoz, hogy a szálastakarmány melyik fajtáját termesszük, szolgáljon alapul a közép-svájci viszonyok között termelt fő takarmánynövények keményítőértékéről és fehérjetartalmáról készült táblázatunk: sebb takarmánynövény a silókukorica, persze csak abban az esetben, ha megfelelő éghajlati és talajviszonyokon termeljük. Svájcban pl. ugyanolyan hektárhozamokat ad, mint Bajorországban. Amellett, hogy e tapasztalatokat Svájcban jól kihasználják, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a silókukorica vetésterülete 1963-ban hétszer nagyobb volt mint 1939-ben. J. KRAUS és J. HUBÁCEK, a Földművelésügyi Minisztérium Tudományos-műszaki Tájékoztató Intézetének dolgozói Eddigi ismereteink alapján az öszvér és szamár keresztezéséből utód nem származott. Ám a Limai Mezőgazdasági Főiskola példajo erre az elméletre erősen rácáfol. Már harmadik eset, hogy Peruban.az öszvérmama egészséges csikót hozott a világra. Tehát: nincs lehetetlen a Nap alatt. (Foto: CTK—Bf) űz öntözés eredményei a Vajdaságban Megnevezés: keményítő emészthető hektár- hasznossági ______________________érték t/ha fehérje q/ha hozam arány Silókukorica 7,5 6,0 600 1 :12,8 Takarmányrépa 4,9 3,7 700 1 :14,0 Lucernasiló 4,0 9,5 420 1 : 4,5 Rétiszéna 5,2 5,8 100 1 : 5,9 A mezőgazdasági területek öntözését nálunk Jugoszláviában hosszú ideje csak a katasztrofális aszály elleni védekezés eszközének tartották. Most azonban megváltozott az öntözés helye a mezőgazdaságban: elsősorban olyan technológiai eszköznek valljuk, amelynek segítségével sokkal jobban kihasználhatjuk a növény biológiai képességét, és így nemcsak védelmezzük, hanem jelentősen növeljijk a korszerű agrotechnikával és a vetés gondos ápolásával elért eredményeket. Ugyanis az 1956 és 1959 között korszerű földműveléssel elért hozamok a Vajdaságban stagnálni kezdtek, amit a következő összesítés mutat. A három alapvető növény átlaghozama így alakult hektáronként mázsákban számolva: Melyik az előnyösebb? A táblázatból kitűnik, hogy a keményítőértéket illetően a silókukorica vezet. A legtöbb emészthető fehérjét viszont a lucernasiló, a silókukorica, a rétiszéna és végül a takarmányrépa tartalmazza. Világos tehát, hogy tápanyagban leggazdagabb a silókukorica, noha hasznossági aránya (az emészthető fehérje és keményítőértékhez viszonyítva) látszólag tágabb, ami a hektáronkénti maqas keményítőérték következménye. Mindez azt mutatja, hogy valóban kitűnő takarmányról van szó, előnyeit azonban csak megfelelő termelési adottságok és jó trágyázás révén kamatoztathatjuk. A téli időszakra a silókukoricánál megfelelőbb takarmányt tehát keresve sem találnánk, és az első pillanatban világos, hogy a felsorolt takarmánynövények hektárhozamai nem minden esetben olyan magasak mint amilyenekről szóltunk. Hasznossági arányuk azonban alacsonyabb hektárhozam mellett is azonos. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy a silókukorica hektárhozama a Német Szövetségi Köztársaságban 1950-ben 346, 1955-ben 369, 1958-ban 579, de 1959- ben csak 312 mázsa volt. Belgiumban a hektárhozam az említett években 453 cent, 514 561 és 428 mázsa volt. 1964. augusztus 16. Mit termelhetünk olcsóbban? Az eddig elmondottak szükségessé teszik, hogy összehasonlítsuk a növények termelési költségeit, hisz nem mindegy, hogy mennyibe kerül a kitermelésük. Lényeges eltérések lehetnek e téren az egyes növényeknél, mivel nemcsak különböző mennyiségű kézi, illetve gépi munkát igényelnek, hanem különböző a trágyázásukra és ápolásukra fordított összeg nagysága is. A svájci eredmények azt mutatják, hogy a legkisebb termelési költsége a silókukoricának van, mert egy kilogramm keményítőérték előállítása — 600 mázsás hektárhozam és 10 %-os veszteség mellett — csak 0,15 svájci frankot igényel. Második helyen a lucernasiló (400 mázsás hektárhozamnál a termelési költsége 0,25 frank), a harmadikon a réti széna (100 mázsás hektárhozamnál 0,30 frank) és a negyediken a takarmányrépa áll (700 mázsás hektárhozamnál 0,35 frank a termesztési költsége). Ez a sorrend akkor sem változik, ha számításba vesszük a munkaráfordítás költségeit. Ebben az esetben azonban kiegyenlítődik a takarmányrépa, valamint a lucernasiló és a rétiszéna közötti termelési költség különbözet, tehát mindhárom növénynél majdnem azonos termelési költség szükséges ahhoz, bogv 1 kg keményítőértéket nyerhessünk E svájci példák tehát mindennél jobban bizonyítják, hogy a legelőnyö-1949—1956 1959 1960 1961 1962 1963 Búza 13.71 43,3 34,5 34,3 30,0 33,1 Kukorica 18,06 52,2 47,5 35,1 45,9 42,6 Cukorrépa 155,19 327,2 * 326,2 233,0 277,1 326,7 Amint látható, a legnagyobb hozamokat 1959-ben érték el a gazdaságok, amikor a csapadék megoszlása a legkedvezőbb volt, A következő években az átlagtermés jelentősen nagyobb, mint korábban, de alacsonyabb, mint 1959-ben, annak ellenére, hogy az agrotechnika attól az időponttól kezdve tovább fejlődött: Megmutatkozott tehát, hogy a víz mennyisége az a határ, amely akadályozza a hozamok további növekedését és csökkenti a beruházások gazdaságosságát. Növekednek a hozamok A Vajdaságban tavaly összesen 19 öntözőrendszer működött, mely 15 580 hektárra terjedt ki. Ezenkívül kutakból vagy közvetlenül a folyókból még 13 840 hektárt öntöztek. De ez együtt is a vajdasági szántóterületnek csak 1,83 °/o-a. Túlságosan kevés — de elegendő ahhoz, hogy bebizo'nyítsa, menynyire előnyös az öntözés, és figyelmeztessen arra, hogy elengedhetetlenül fontos a mesterségesen öntözött területek gyors növelése. A búzáról például azt tartozik, hogy olyan növény, amelynél „nem fizetődik ki“ az öntözés, mert nagy a költség, viszont a terméstöbblet nem kielégítő. A gyakorlat megcáfolta ezt a nézetet, mert kiderült, hogy nemcsak a hozamok növekednek jelentősen, hanem lehetővé válik a másodnövény vetése is. A szabadkai járásban tavaly 343 hektár búzát öntöztek. A hozam hektáronként 49 mázsa volt. ami 9 mázsával haladta meg az öntözetlen területek átlagtermését. A bánáti „Csóka“ agrár-ípari kombinát öntözött területein 50 mázsás hektáronkénti hozamot értek el. Hasonló eredmények születtek a Becse melletti „Gyöngy-sziget“ gazdaságban. Még nagyobb sikert könyvelhet el a Verbaszi Kísérleti Állomás, amely három év óta hektáronként átlagosan 62,5 mázsa búzát termel az öntözött területeken. A kukorica, amely nálunk az esztendő legmelegebb időszakában nő és fejlődik, még jobban meghSlálja a vizet. Ugyancsak nagy a vízigénye a cukorrépának. Biológiai képességét csak az öntözéses gazdálkodás keretei között lehet a legmegfelelőbben hasznosítani. A vajdasági gazdaságok 525- től 1000 mázsáig terjedő hektáronkénti hozamot értek el az öntözött területeken, míg öntözés nélkül 350—400 mázsát adott a cukorrépa. Hat kaszálás A lucernánál is jó tapasztalatokat szereztek. A Vajdaságban a mostani csapadékelosztás egyetlen esztendőben sem biztosit elég vizet ahhoz, hogy ez a növény a legmagasabb hozamot adja. Szárazgazdálkodás esetén ezért egy évben a leginkább két jó és esy gyenge szénahozamot nyerhetünk. Öntözéssel azonban a lucernát öt-hatszor lehet kaszálni, a hozam pedig 200—300 %-kal nagyobb. A jelenlegi nagyhozamú és korán érő búzafajták lehetővé teszik az eredményes másodvetést és növényfajtát (gabona, ipari, növény, takarmánynövény, főzelék), eredményesen lehet termelni a búza, de különösen az árpa után. A legfőbb, legszükségesebb és legbiztonságosabb a másodvetés, ha takarmánynövényt termelünk. Második aratás Eredményesen alkalmazza ezt a módszert a Szrbobrani Növénytermesztő Intézet. Szrbobranon a gabona utáni másodvetésben a zöld silókukorica hektáronként 610 mázsát, a napraforgó 560 mázsát, a cirok 630 mázsát, és a szója 150 mázsát adott. A Verbászi Kísérleti Intézet már néhány év óta rendszeresen 450—500 mázsás termést«ért el másűdvetésű kukoricából, ammynek egy részét zölden etetik, nagyobbik hányadát pedig silózzák. Hasonló eredményeket jegyeztek fel a „Zombor“, a „Zrenjanin“ és a „Csóka“ gazdaságokban. Ezek és más példák mind azt mutatják, hogy az öntözés újabb nagy fejlődést tesz lehetővé a növénytermesztésben, mert biztosítja a föld termőerejének tartós növelését. Emellett a termelés biztonságosabb lesz, nem függ annyira az éghajlati viszonyoktól. További előny, hogy kisebb területre összpontosulhat az élelmiszeripar nyersanyag ellátó körzete, ami növeli termelésének gazdaságosságát. Az öntözés az állattenyésztés fejlődését is elősegíti, hiszen jelentősebb takarmányalapra támaszkodhat. 1970-ben 400 ezer hektár Éppen ezért a Vajdaság hétéves terve (1964—1970) nagy beruházásokat irányoz elő az öntözési hálózat kibővítésére, Ezekkel 200 ezer hektárnyi területet kellene öntözni. De úgy látszik, hogy 1970-ben már 400 ezer hektáron lehet majd megvalósítani az öntözést, ami az egész szántóterület egynegyedét jelenti. Annál is inkább, mert a Duna—Tisza—Duna vízrendszer már 213 ezer hektár öntözését biztosítja. Szlobodan Budakov, Novi Sad
