Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-27 / 43. szám
Megérdemlik a dolgozók bizalmát Nemcsak Csecs községben, de az egész kassai járásban megbecsülést szereztek maguknak Csályi István és Szaniszlő Sándor. Amikor 15 évvel ezelőtt a községben megalakult a szövetkezet, Csályi István nem lépett be — mivel földje nem volt, tehát nem a földművelés volt a foglaiKozása. Ám aki falun született, azt valahogyan mindig hazahívja a rög. Nem okozott tehát meglepetést, amikor 1960-ban visszajött szülőfalujába. Nem tetszett neki, hogy a szövetkezetét a rosszabbak között tartják számon, s ezért munkájával ő is segíteni akart. Hamarosan megnyerte a falu népének bizalmát: a HNB titkárává választották meg. Megismerte a község problémáit, s fő céljául a szövetkezet megerősítését tűzte ki — a HNB szervein keresztül. Sok éjszakát átvirrasztott a tagokkal, javaslatokat dolgoztak ki a munkaerő biztosítására, a háztáji gazdálkodás s általában a termelési és eladási feladatok terén felmerülő kérdéseket illetően. S amikor Kovács Miklós szövetkezeti elnök mezőgazdasági iskolába iratkozott be, Csályi Istvánt választották helyetteséül. Egy kissé meglepődött, de aztán munkához látott. így parancsolta kommunista szíve. Alig két éve ül a kormánynál, de a szövetkezet szinte szemmel láthatóan erősödik és igyekszik a legjobbak közé felsorakozni. Csályi Istvánnak különösen a takarmányalap és a talajjavítás a vesszőparipája. Bátran alkalmazza az új technikát és technológiát. Csályi István egyenes jellemű, őszinte ember; ha hibát követ el, beismeri, de nyíltan rámutat más hibáira is. A járási méretekben rendezett összejöveteleken állandó felszólaló és mindig hasznos javaslatokkal segíti a felmerülő problémák megoldását. Az emberek a járásban nagyon megszokták és nemegyszer hallottuk itt is, ott is: „Ez a Pityu magasabb tisztséget is betölthetne, alkalmas rá!“ Nem véletlen tehát, hogy a csécsi pártszervezet, a járási nemzeti bizottság képviselőjének jelölte. Csályi Istvánhoz hasonló hasznos munkát végzett Szaniszló Sándor is. Alig volt valamivel több 20 évesnél, amikor az új szövetkezet könyvelője lett. Néhány évvel később megválasztották elnöknek, aztán ismét könyvelősködött. Jelenleg ő a szövetkezet ökonómusa. Nemcsak a nagy összegeket becsüli, minden fillér sorsát figyelemmel kíséri. Nyolc éve tagja a HNB-nek is és négy év óta tanácstag. A csécsiek azon a nézeten vannak, hogy Szaniszló Sándor a következő négy évben is hasznára lesz a HNB- nek, ismét jelölték. Mind a ketten fiatal emberek, érdekük a szövetkezet fellendítése és szívügyük a falu fejlesztése. A csécsiek elégedettek lehetnek a jelöléssel. Iván Sándor (Kassa > A szövetkezetesek jelöltje A képviselőjelölt látogatása Május 16-án szombaton, Ferenczei István a dunaszerdahelyi járási pártszervezet vezető titkára napsütéses, szép időben érkezett előre be nem tervezett látogatásra a Duna menti Szap községbe. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselő-jelöltje közvetlen módon baráti légkörben beszélgetett választóival és a helyi vezetőkkel. Ferenczei elvtárs végigjárta a szövetkezetét, elismerő hangon nyilatkozott a szinte szemmel látható fejlődésről, amely Szapon főként az állattenyésztés szakaszán észlelhető. Elbeszélgetett az állatgondozókkal és kifejtette előttük, hogy most még az állatok hasznosságának is javulnia kellene és ezáltal a tagok munkaegységenként! jövedelme is emelkedne az év végére. Javasolta a rosszul tejelő tehenek mielőbbi kicserélését nagyobb hasznosságúakra, hiszen ezáltal a növénytermelés is kifizetődőbb lesz. A helyi szövetkezet vezetői beszámoltak Ferenczei elvtársnak tervükről, mely szerint ez év július 1-ig a tehénállományban teljesen felszámolják a Tbc-t és a tervezett létszámot sajátnevelésű, egészséges üszőkkel érik el. A szövetkezet takarmányokban önellátó, s bár a tojótyúkok részére kevert takarmányt egyáltalán nem kaptak, mégis biztosítani tudták a tojástermelést: az ez évre tervezett 100 ezer darabot máris túlszárnyalták. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselő-jelöltje aztán betért a könyvelőségbe is, ahol szintén kifejezte megelégedését. Késő estére járt már az idő, amikor Ferenczei elvtárs távozása után Takács Vince bácsi, a szövetkezet sertésgondozója jelentkezett az irodában. Arról érdeklődött, ki volt az az elvtárs, akivel a sertésistállóban beszélgetett. A HNB titkára felvilágosította ki- Ferenczei elvtárs, aipire Takács bácsi ezeket mondotta: „Nem bánom én akárki is volt, de olyan okos szavú, derék emberrel még amióta élek nem beszéltem, pedig már a 75-öt taposom.“ Csicsai Ignác (Szap) Amikor néhány évvel ezelőtt Csajka János mérnök, a bysteri EFSZ elnöke lett, sok hiányossággal kellett megküzdenie. A szövetkezet ráfizetéssel gazdálkodott, rossz volt a tagok munkaerkölcse. De a többi vezető segítségével a hibákra és hiányosságokra orvoslást talált. Amikor egy éve szövetkezetük egyesült a zdobaival, újabb problémák merültek fel. Csajka elvtárs vezetésével nagy lendülettel láttak munkához. Az emberek összeszoktak, s mindjárt az első év sikeres volt. A jó munkaszervezés, a gépek helyes kihasználása meghozta gyümölcsét, így például 30 ha területen 60 q szemeskukoricát takarítottak be hektáronként és jól sikerültek a gabonafélék is. Az elnök a további tervekre vonatkozóan így nyilatkozott: „Mint városkörzeti szövetkezet, továbbra is fejlesztjük a gyümölcstermelést, zöldségtermelést és szarvasmarha-tenyésztést. A jövő évig 112 ha gyümölcsöst létesítünk és rekonstruálunk; 21 302 gyümölcsfát ültetünk ki. így a vasmű dolgozói részére évente 60 vagonnal több friss gyümölcsöt adunk el és bevételünk csaknem kétmillió koronával emelkedik.“ Csajka János mérnök a VI. szövetkezeti kongresszuson beszélt azokról a problémákról, amelyek keserítik a szövetkezet életét. Egyes vállalatok, mint például a Kassai Járási Építé-Szécsénkei gondok A losonci járásban fekvő Szécsénke község északi részén kiemelkedő domboldalon büszkélkedik az Alapfokú Kilencéves Iskola egyemeletes épülete, mely a múltban Somsich grófék tanyája volt. Előtte szép virágos liget pompázik. Az épület szomszédságában tönkretett búrerdő húzódik. Valamikor ez a községünk polgárait kiszipolyozó élősködő grófnak és talpnyalőinak híres szórakozóhelye volt, ma azonban falunk szégyenfoltja. A kiszáradt tő körül gaz burjánzik, s a valamikor gyönyörű sétányokat sűrű bozót teszi járhatatlanná. A helyenként megcsonkított fenyők, fatönkök, szanaszét heverő száraz gallyak, szomorú bizonyítványt állítanak ki községünk lakosságáról. A község vezetősége, sajnos, nem sokat törődik a háború alatt tönkre ment kis erdő sorsával. Pedig az első köztársaság idején mezőgazdasági sztrájkjairól ismertté vált község népe ezt a szép parkot inkább megérdemelné, mint annak idején a grófék. Helyesnek tartanánk, ha a község fejlesztési tervében az első feladatok közé tartozna a romantikus kis erdő rendbehozatala Reméljük, hogy jelöltjeink felfigyelnek erre és a községünk legszebb szórakozó helyévé varázsoljuk a kis erdőt. * A választások előtti időszakban nagy feladat hárul az agitációs központokra. Szécsénkén az agitációs központ különösen a jelöltek ismeretére, propagálására fordít fokozott figyelmet. Az agitációs körök Kiss Sándor iskolaigazgató szakszerű irányításával dolgoznak A szemléltető agitáció rendszeres munkája, s a rádió-kör közkedvelt adásai mellett nagy érdeklődésnek örvend a kéthetenként megjelenő „Körzeti Közlöny". Ezt az újságot a választásokra vonatkozó propagációs cikkek mellett a bevált jó munkamódszerek ismertető írásai, szövetkezeti szakembereink cikkei, továbbá hasznos mezőgazdasági tudnivalók és összehasonlító táblázatok teszik színessé. Budai Ernő, Szécsénke szeti Vállalat, sokszor kétszer számláz egy munkát vagy anyagot, avagy a terebesi cukorgyár, melynek a múlt éven 25 vagon cukorrépát adtak be, de 20 vagon répaszeletet nem kaptak vissza. A kassai felvásárló vállalat sem könnyebbíti meg a munkát a gabonafelvásárlásnál, nem segített a több célt szolgáló szárító építésénél stb. Talán a kongresszusi anyagok eljutnak ezekbe az üzemekbe is, hogy maguk is belássák hibáikat és könynyebbé tegyék a szövetkezet munkáját. Szerénység, következetesség, felelősségérzet, elvtársiasság ezek a tulajdonságai a kiváló mezőgazdasági szakembernek, Csajka János mérnöknek. Es bár elég nagy az elfoglaltsága, sok a kötelessége, mégis vállalta választói jelölését a helyi és járási nemzeti bizottságba s e napokban már be is mutatkozott. Mató Pál (Kassa) Boroiválás esernyő alatt A Komáromtól mintegy 4 kilométerre fekvő Cjfaluban sok minden megváltozott az elmúlt tíz év folyamán. A régi nádfedeles házikók helyett új épületek emelkedtek és a füstös kocsmát is háromtermes vendéglő váltotta fel. Ügy látszik azonban, hogy az illetékesek nem gondolnak az új épületek karbantartására. A vendéglő söntésébe lépő idegennek a figyelmét például azonnal egész pókháló-gyűjtemény vonja magára. Szinte botrányosnak mondható állapotok uralkodnak a község 61-es számú fodrászmühelyében. A padlón szanaszét heverő fazekak, a tükör előtti munkaszék fölött kifeszített esernyő, a kormos és levert vakolatú falak láttán az ember önkéntelenül arra gondol, hogy itt a közelmúltban tűzvész pusztított. A látottak okáról érdeklődve, a következőket hallom Juhász László üzemvezetőtől: „Kénytelen voltam elhelyezni ezeket a fazekakat, mert az éjjel esett és beázik a tető. Vízben pedig nem dolgozhatok. A kifeszített esernyő részben a munkaszéket védi az állandó csepegéstől, azonkívül biztonságosabban is dolgozhatok, mivel nem volna éppen kellemes, ha a mennyezetről akkor esne valaki fejére a vakolat, amikor éppen a nyakát borotválom. A falakról pedig még akkor verték le a vakolatot, amikor a villanyt szerelték, s azóta nincs aki rendbehozza.“ Es mit szólnak mindehhez az illetékesek? Az újfalusi HNB szerint az ügy nem tartozik rájuk. (??) A komáromi Közszolgáltatási Vállalat pedig azt a nézetet vallja, hogy ha az újfalusiak fodrászműhelyt kívántak, gondoskodjanak megfelelőbb helyiségről. Ideje volna már, hogy rájöjjenek, kinek legyen a gondja rendet teremteni az újfalusi borbélyműhely körül, mert félő, hogy időközben romba dűl az egész. Hiszen mindössze néhány négyzetméter bevakolásáról és 10—15 cserép kicseréléséről, no meg egy kis jóakaratról lenne csak szó. Szépe Imre (Keszegfalva) Hatalmas hús- és tojásfeldolgozó üzem épül Vodnany mellett Aki régen járt Ojvárott nagyon elcsodálkozna a város jejlődése láttán. Korszerű, többemeletes házak egész sora épült az utóbbi években. Képünk egy vasárnap délelőtt készült egy új tömb körül parkosító brigádosokról. Sok-sok tonna húst és sokmillió tojást produkál nemsokára a Vodőany melletti Délcsehországi Baromfifeldolgozó Üzem. Ma még ugyan az építőké a szó, s még nem lehet kivenni, hogy pár hónapon belül hol lesznek a hűtőtermek, a tojás, a vízi- és más szárnyasokat feldolgozó üzemrészek, futószalagok, a toílfeldolgozó részleg. A Délcsehországi Baromfifeldolgozó Üzem szakemberei azonban megmagyarázzák, hogy egy vezérlőasztaltől irányítják majd a hatalmas hűtőtermet, bonyolult gépi technikáját, a helyiségek mesterséges hűtését 5/10 fok pontossággal. Az üzem főközpontja a hatalmas kompresszorokkal felszerelt gépterem lesz. Az üzem egy év leforgása alatt 3000 tonna baromfit és 80 millió tojást dolgoz fel. A tojást és a baromfit a kiszáradás ellen finom olajjal kenik be. Egy óra alatt több mint 1 mázsa tojásport készít az üzem. A letisztított sütnivaló csirkét, libát és tyúkot fagyasztják, készítenek továbbá félkészárut, konzerveket stb. Az üzem nagy figyelmet fordít majd a toll feldolgozására, mivel a toll a világpiacon egyre értékesebb és keresettebb nyersanyag. Évente 125 tonna tollat dolgoznak föl. A legkeresetebb a víziszárnyasok pehelytolla. Néhány hónapon belül fehérköpenyes dolgozók lépnek az üzembe, hogy a próbaüzemeltetést megkezdjék, s jövőre aztán teljes mértékben megindul a munka. (A) 9 Párkányban a helyi szolgáltatások üzeme e napokban kád- és medencefürdőt nyitott meg. A fürdő hétfő kivételével mindennap 8-tól 17 óráig áll a közönség rendelkezésére. A párkányi fürdő vize gyógyító hatást gyakorol szív- és idegbajokra. Kékes színezetű vizét az esztergomi hegyekből kapja. Választási törvények nagyapáink idejében Most, mielőtt szocialista hazánk törvényei szerint készülünk az urnákhoz, nem árt, ha elővesszük a régi újságokat, böngészgetjük a régi Magyarország és első köztársaság választási törvényeit. Az összehasonlítás a múlt és a jelen törvényei között nem okoz nehézséget egyetlen olvasónk számára sem. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a községi közigazgatást az akkori magyar törvények alapján szervezték meg. E törvénygyűjtemény 1871-ben érvénybe lépett 38. paragrafus szerint „választójoggal bír a községben minden 20 esztendőnél idősebb férfi, aki legalább két évig fizetett adót, saját vagyona vagy járadéka, telke, háza után, illetve ha jövedelmi adót fizetett a községben; aki azonban jövedelmi adóján kívül más adót nem fizet, csak az esetben választhat, ha nem áll kenyéradó gazda hatalma alatt.“ Ami azt jelenti, hogy az állandó mezőgazdasági munkások, mindenek előtt a béresek nem választhattak, bár jövedelmi adót fizetni kötelesek voltak; mégpedig azért nem, mert kenyéradó gazda hatalma alatt álltak. A nőknek nem volt választójoguk, de a községi választásokon felhatalmazott helyettesük — a férjük révén vehettek részt az esetben, ha a község területén ingatlan vagyonnal rendelkeztek, amely után adót is fizettek. A béres és a többi állandó mezőgazdasági munkás tehát nem választhatott. Ök nem számítottak. Ezzel szemben a különféle kereskedelmi társaságok és vállalatok előtt nyitva állt az út az urnákhoz egy „demokratikus“ törvény alapján, amely szerint: „választójoggal bír minden testület, intézmény, társaság és vállalat, amennyiben a községben ingatlan vagyonnal rendelkezik és az után adót fizet.“ Az említett 1871. évi törvény 34. paragrafusa szerint ....... a község önkormányzati jogát képviselőtestülete által gyakorolja. A képviselőtestület egyik felét a község választói által kiválogatott tagok, a másik felét azonban a legtöbb adót fizető lakosok, vagy vagyonnal bíró felnőtt polgárok képezik.“ Eszerint tehát a képviselőtestületben részben az úgynevezett virilisták, továbbá gazdag és a legtöbb adót fizető gyárosok, földbirtokosok és kereskedők ültek minden községben. Az idézett törvény 49. paragrafusa szerint „ ... a választást kis- és nagyközségekben a szolgabírő irányítja, saját közigazgatású városokban pedig az alispán.“ Azaz, a nagyságos szolgabíró úr, vagy a méltóságos alispán úr döntött arról, kit válasszanak a község, illetve a város élére. Csöbörből — vödörbe A München előtti köztársaság államrendszerének — „a demokrácia szellemében“ — választott szervekre és képviselőtestületekre kellett támaszkodnia. így kellett volna érvényesülnie az alkotmánytörvénynek, amely szerint a Csehszlovák Köztársaságban minden hatalom forrása a nép. De lássuk csak hogyan érvényesült ez az alkotmánytörvény a valóságban. Az 1920. március 22-én életbe léptetett törvény 11. paragrafusa szerint, amely Szlovákia területén a községi és közjegyzők jogkörét szabályozta: „községi ügyekben a jegyző joga és kötelessége megakadályozni a községi bíró, a községi elöljáróság vagy képviselőtestület intézkedéseinek vagy határozatainak végrehajtását, amenynyiben az intézkedés vagy határozat ellenkezne a törvénnyel, hatásköri túllépésnek volna tekinthető vagy veszélyeztetné a község jólétét. A főszolgabíró döntése határoz arról, végrehajtásra kerülhet-e ez az intézkedés vagy határozat, amelyet a jegyző megfellebbezet, vagy sem.“ De a helyzet az országban később sem javult meg, amikor az úgynevezett „úri koalíció“ került hatalomra, és a kormány bársonyszékeiben Tiso, továbbá a népellenes Hlinka-pápt más miniszterei foglaltak helyet. Abban az időben, az 1927. július 14-én életbe léptetett új közigazgatási törvény még erősebben megnyirbálta a képviselőtestületek jogait. A 97. paragrafus szerint ugyanis, ha a járási képviselőtestület vagy bizottság határozata a járásfőnök nézete szerint ellenkezik a törvénnyel, illetve túllépi e testület jogkörét, a járásfőnöknek joga és kötelessége megakadályozni az ilyen határozat végrehajtását és az ügyet döntés céljából 15 napon belg.1 felterjeszteni a tartományi elnöknek, érvénybe léphet-e a határozat vagy sem. Ugyanúgy joga a tartományi elnöknek, hogy az ilyen határozatot nyilvánosságra hozatala után hivatali kötelezettsége alapján legkésőbb hat hónappal törölje. Az urak biztosították magukat arra az esetre is, ha még ezek a korlátozások sem lettek volna elegendők uralmuk védelmére. Joguk volt arra, hogy szükség esetén egyszerűen feloszlassák a képviselőtestületeket. Az állami szervek e jogukat főként oly esetben érvényesítették, ha valahol a választás nem folyt le elképzeléseik szerint és a polgárok kommunistát választottak meg bírónak, ahogy például Andód községben, az érsekújvári járásban történt meg. A fasizmus választási törvényei Az úgynevezett „Szlovák Állam“ fasiszta törvényei megvonták a képviseleti szervektől még azokat a csekély jogokat is, amelyeket a München előtti köztársaság törvényei engedélyeztek. A képviselőtestületeket egyszerű tanácsadó-szervekké degradálták, amiről az 1939. július 24-én a belső közigazgatás részére kiadott törvény 45. paragrafusa is bizonyítékot szolgáltat: „a megyei bizottság, a megye közigazgatási ügyeiben a zsupán és a központi hivatalok tanácsadó testületéként működik és azok kérésére véleményeket és javaslatokat nyújt be. Politikai ügyekben azonban e bizottságnak javaslatok és határozatok hozatala tilos.“ E fasiszta törvényrendelet alatt dr. Tiso, dr. Tuka, dr. Durcánsky, dr. Sokol és más fasiszta miniszterek aláírása szerepel. Persze a községekben is csak tanácsadó-testületek működhettek. A valóságban mindenütt állami szervek és a gárdisták által kinevezett kormánybiztosok kezében volt a hatalom. dr. A. Simko 1964. május 27
