Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-05-27 / 43. szám

sarasé*

Jól jövedelmez a pulykatenyésztés

Közel 300 ezer korona bevételre számítanak

Kun István mérnököt, a somorjai szövetkezet zootechnikusát szakmaszerető és hozzáértő embernek ismertem meg, olyannak, aki nem elégszik meg felszínes ismeretekkel, hanem igyekszik mélyebbre tekinteni, mindig többet látni és tudni. Ez a vélemény persze nem első látásra alakult ki ilyen határozottan bennem. Kun elvtárs érdeklődésével, tudniakarásával már tavaly ősszel a Szabad Földműves által rendezett csehországi tanulmányúton is kitűnt.

Nemrég Algayer Jaromírnak, a Dunaszerdahelyi Járási Termelési Igazgatóság főzootechnikusának útmutatása alapján kerestük fel Somorján. Algayer elvtárs ugyanis a járás legjobb pulykatenyésztői közt említette a szövetkezetét, ahol évente átlag

8—9 ezer állatot tartanak, de ezt a mennyiséget a jövőben még fokozni kívánják. Nem kis tételről van tehát szó, s érdemes, hogy közelebbről is megismerjük a tenyészet helyzetét és az elmúlt években szerzett tapasztalataikat.

— Nagy súlyt helyezünk a pulykatenyésztésre — mondta Kun elvtárs — mert a mi viszonyaink közt jól bevált és egyike a leggazdaságosabb termelési ágaknak. Tavaly például 157 ezer 300 korona tiszta jövedelmet eredményezett, annak ellenére, hogy a kispuskáink későn keltek ki. Ez az öszszeg nem tűnik ugyan soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy a pulyka nagyon igénytelen állat — egy ember körülbelül 1500 állatot gondozhat — akkor rájövünk, hogy érdemes vele foglalkozni, érdemesebb mint a kacsatenyésztéssel.

Tapasztalataik azt bizonyítják, hogy a pulyka tojásai könnyebben kelnek, mint a kacsáé és megtermékenyítettségi százalékuk is magasabb. Másrészt a pulykák takarmányozási szempontból igénytelenebbek, az egyedek súlya pedig nagyobb és húsuk értékesebb, drágább mint a kacsahús.

A Grozda Murínová szereti állatait

— A kispulykák ápolása, gondozása azonban — folytatta a zoötechnikus — figyelmet követel, mert érzékenyek a hőingadozásra, de a takarmányozásra is. Mi naponta szórunk nekik túrót és vöröshagymát. Ugyanúgy az anyaállatok tartására, ólazására is nagy gondot fordítunk. Száraz, tágas és világos helyiséget igényelnek. Szintén nehezen viselik a hőingadozást, és ha szűk a helyük, kimelegszenek. így, ha kiengedjük, megcsapja őket a hideg, a friss levegő, és diftériát kaphatnak. Nálunk ez az eset két éve fordult elő — és okultunk belőle. A jó anyanevelés másik főfeltétele, amelyet szigorúan betartunk, hogy kései kelésü pulykákat nem tenyésztünk.

Kun elvtárs érdekességként megemlítette, hogy sok függ a pulykák

szoktatásától is. Tavaly például az egyik csapatot táskarádió hangjához szoktatta gondozójuk, és azok, legeltetéskor is,'a rádió közelében tartózkodtak, követték hangját. Őrzésük ezáltal könnyű volt. A másik csapatot viszont, amelyiket nem szoktatták zenéhez. egy ember nem tudta megőrizni, szétszaladtak a legelőn.

Az idén 580 anyaállattal rendelkezik a szövetkezet, melyektől naponta átlag 350 tojást nyernek. Saját keltetőgépeiken már megkezdték ezek keltetését és a 14 ezer tojásból kb. 12 000 kikelésére számítanak. Ebből 8 ezret felnevelnek, a többit pedig a szomszédos gazdasáaoknak adják el. Az idén összesen 290 ezer korona jövedelmet terveznek a pulykatenyésztésből. Ez tehát már lényegesen több az elmúlt évi bevételnél S a jövő?

— Tervünk az, hogy az anyaállatok számát 1965-ben fzerre emeljük — mondja a zootechnikus és hozzáteszi: — Ennek eredménye jobban megmutatkozik majd a fizetési borítékokban rs ...

Algayer elvtárs valóban nem tévedett, mikor azt állította, hogy jó pulykatenyésztők a somorjaiak. Kun elvtárs szaktudása, Grozda Murínová és Balázs Éliás gondozók szorgalma, lelkiismeretes munkája nyomán — mint az az elmondottakból is kitűnik — nagy hasznosságú tenyészet létesült a szövetkezetben. -kév-jV Düsseldorfban kísérletképpen néhány útvonalat, többek között egy újonnan épült 300 méteres útszakaszt, jól tapadó alumínium-szemcsékkel borítottak. A kísérletek azt mutatják, hogy az autóút sötétedés után sokkal világosabb, mint a hagyományos borítású utak, mert az alumíniumrészecskék visszaverik a fényszórók fényét. Ilymódon a gépkocsivezetők — ha az út rosszul, vagy egyáltalán nincs megvilágítva —, sokkal inkább észreveszik az esetleges akadályokat.

Gondok - számítások

Az okok ismerete nagyon fontos, de mindez egyedül csak féleredménynek számít. Ha viszont megelégszünk a tények puszta ismeretével, fél eredményről sem beszélhetünk. Miről is van szó? Nézzük csak meg a szetei szövetkezet közel másfél évtizedes működésének, illetve az utóbbi években egyhelyben topogásának okait.

*

A szövetkezet jelenlegi elnöke. Banda Lajos második éve kormányozza a közöst. Elődje három évig elnökösködött. Viszont a szövetkezet megalakulása óta — 1951—1959 — tíz elnök váltotta fel egymást. Ha jobban elgondolkozunk a gyakori elnökcserén, s leszámítjuk az utóbbi két elnök közel öt évi működését, azt tapasztaljuk, hogy a tíz elnök közül legalább ketten voltak egyenként két évig az elnöki poszton. Mindez viszont azt bizonyítja, hogy nem egy évben két elnöke is volt a szövetkezetnek. Olyan tények ezek, amelyeket minden szetei szövetkezetes ismer. Ezek után nem meglepő, hogy a szövetkezet az utóbbi években egyhelyben topog.

A szövetkezet 1961 óta munkaegységenként 12 korona előleget fizetett. 1961—62-ben ugyan osztalékként egy koronát fizettek munkaegységenként, viszont tavaly már erre sem futotta. Idén ugyancsak 12 korona az előleg. Vajon a szeteiek képesek lesznek-e többre vinni ebben az évben, mint tavaly?

Bár a szövetkezet vezetői között az a szólás-mondás járja, hogy: akinek még nincsen haragosa Szetén, az vállaljon tisztséget a közösben. Ez így érvként nem fogadható el! Annál inkább igaz az, hogy a jó vezetés hiánya az egyik legfőbb oka az utóbbi években kialakult helyzetnek.

Alátámasztja ezt az állítást Debreceni Lajos főkönyvelő és Jakus István agronómus. Az előbbi már 10 éve tölt be komoly tisztséget a szövetkezetben, az utóbbi szintén.

Semmiképp sem fogadható el a vezetők oly értelmű véleménye, hogy Széféről nem szívesen mennek a szövetkezetesek mezőgazdasági iskolába. A vezetőségnek sokkal jobban a szívén kellett volna viselni a szakképesítés megszerzésének kérdését. Hát persze, ha a vezetők nem szorgalmazzák eléggé az iskolábaküldést, a tagok sem forszírozzák.

Az a szakismeret, amivel a szövetkezet mostani vezetői rendelkeznek! kevés — erre is csak az utóbbi években tettek szert. Az elnök. Banda Lajos is ezek közé tartozik, aki a kétéves mesteriskolán szerzett ismereteket igyekszik kamatoztatni. Jakus István csak ideiglenesen tölti be az agronómusi tisztet. Utódjára — bár kétéves mesteriskolái képesítése van — további évet kell várni, mert egyéves szakiskolán tanul. Duchony István meehanizátor szintén csak féléves traktorjavitó tanfolyamot végzett, s most készül a bernolákovói gépészképző iskolába. Reá szintén csak egy év elteltével számíthat a szövetkezet.

Sorolhatnánk tovább is, de példának ennyi is elég. Nem egyszerűen általánosításról van szó. Látják ezt maguk a szövetkezet vezetői is, hogy szakképzettség nélkül a továbbjutás lehetetlen. Bár az utóbbi években a szakképzés területén történt némi javulás — az említetteken kívül mások is tanulnak —, ám ennek folyamatossá kell válni, -mert tíz év mulasztását aligha lehet pótolni másként. Tennivaló pedig akad bőven! A 920 hektáros szövetkezet irányítása komoly szakképzettséget követel.

Aránylag jó úton halad a tehénállomány egészségessé tétele: az utolsó 32 gümőkóros tehén még ebben az évben elkerül a szövetkezetből. Szemes és szálastakarmányból nincs hiány. De vajon így lenne ez akkor is, ha az idei 140 tehén helyett 180 fogyasztaná a takarmányt? Mert a tervük ennyit ír elő. Jó lenne mélyére nézni a dolgoknak ...

*

Tennivaló akad bőven. A hosszú tespedés okai ismertek, s csak akkor

Lecsapolják a vadvizet az uzapanyiti határban. A munkálatokat az elmúlt évben kezdték, és az idén fejezik be. A hatalmas munka több mint 800 000 korona befektetést igényel.

Képünk a főcsatorna bágerozását örökítette meg; Reist János bágerkezelö E — 352 jelzésű gépével naponta 250 m3 földet mozgat meg, hogy szabaddá tegye az utat a pangó víznek.

— hai —

Á cseh ludak mindig is híresek voltak. A századfordulón a cseh „libások“ sokszor valóságos lúd-hadsereget „gyalogoltattak“ hazánk távoli vidékeire vagy Nyugat irányába, főleg Bajorországba. Még élnek szemtanúk, akik elmondhatják, hogy miként mártották a „libások“ — abbeli félelmükben, hogy elkopik a „gyaloglástól“ a szárnyasok talpa — a ludak lábát kátrányba. De azt is tudják, hogy a „libások“ mindegyikének volt egy hoszszú, a végén hurokkal ellátott botja, mely azt a célt szolgálta, hogy a „hadseregből“ menet közben is kihalászható legyen az a lúd, melyre kedve szottyant az alkalmi vevőnek... Egyszóval nagy becsben tartották és különleges helyzete, privilégiuma volt a falun egykor a libának. És ma ?

A falu termelési viszonyaiba bekövetkezett változások azonban háttérbe szorították a lúdtenyésztést. Jó például szolgál erre az a fonák helyzet, mely az egykor libáiról széltébenhosszában híres délcsehországi kerületben következett be, ahol az utóbbi években nagyüzemi lúdtenyésztéssel csak három: a sedleci, a dobroticei és marsovoi szövetkezetben foglalkoztak. Ez utóbbiban annak ellenére, hogy csak 116 hektár az EFSZ mezőgazdasági területe. Azt mondhatnánk tehát, hogy ezzel nem művelhet csodákat a szövetkezet. Tévednénk azonban, mert a valóság más. A szövetkezet eredményei ugyanis járási méretben is kitűnőek. Jól bizonyítja ezt az, hogy nemegyszer végzett a járás szövetkezeteinek szocialista munkaversenyében az elsők között.

Fellendítik a lúdtenyésztést

A lúdtenyésztés szakosítását épp a szövetkezet kis földterülete tette szükségessé. Az első lépéseket 1962- ben tették meg, amikoris 30 tenyészludat vásároltak. Párhuzamosan ezzel megkezdték a tyúkállomány felszámolását — a fennmaradt 400 tyúk tenyésztése a viszonyaik között sem nevezhető nagyüzeminek. A kezdeti harminc lúd bizony kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a szövetkezet va-KRIVÁNEK Ilona tizenötéves korában kezdett dolgozni a galántai szövetkezetben. Azóta hét év telt el és ő már el sem tudná képzelni az életét a szövetkezet nélkül. Jelenleg a tyúkfarmon dolgozik és a rábízott 1500 tojótól eléri átlagban az évi 130 tojást. A szövetkezet részben neki is köszönheti, hogy ebben az évben már 6300 tojást adtak el terven felül.

(Fényképezte:

Krajcsovics)

Megmutatják:

a Váj völgyében is lehet jól gazdálkodni

FELSŐKÁLOS ÉS ALSÖKÄLOS közeli szomszédok. Az előbbinek 303, az utóbbinak 601 hektár volt a mezőgazdasági földterülete Igen, ma már múlt időben beszélünk erről. Tavaly szeptemberben a két szövetkezet tagsága azzal a szándékkal egyesítette ingó és ingatlan közös vagyonát, munkaerejét, hogy együttesen többre viszi... Mielőtt egyesültek, megközelítőleg egyforma szinten gazdálkodtak.

A. gazdasági udvarban már észrevehetők a fejlődés jelei. A egyesült kálosi szövetkezet közös állatállománya többnyire új istállókban nyert elhelyezést. Nyomban szembeötlik, hogy a szarvasmarha-tenyésztésen kívül a tojástermelésre és a juhtenyésztésre szakosítanak. Ez még csak a kezdet. A szövetkezet vezetőit az a szilárd elhatározás vezérli, hogy megmutatják: a Váj völgyében is lehet eredményesen gazdálkodni, csak akarni kell!

JELENLEG MÉG SOK A GOND. A csöppnyi kazaimaradvány jelzi, hogy a széna pár napon belül elfogy. Szerencse, hogy szaporán nő a fű, zöldell a legelő. Éppen ideje, hiszen szalmából sincs elegendő. Idén gondoskodtak a bőséges takarmányalap megteremtéséről. Rétjük 108, legelőjük 257 hektár, s ezen kívül 79 hektáron szántóföldi évelőtakarmányt termesztenek.

Ez év első negyedében kissé sántított a tervteljesítés. Csak 196 700 korona volt a bevételük. Bizony eléggé kevés! De az április már többet eredményezett: egyetlen hónapban

170 000 korona került a közös pénztárába. A napokban piacra adott gyapjúért pedig 197 000 koronát jegyezhetett be Szántó Elemér a szövetkezet javára. Bizony, nem csekélység: juhonként 345 korona értékű gyapjú.

MÁTÉ LAJOS, a szövetkezet fiatal elnöke biztos kézzel, hozzáértéssel kormányozza az egyesített szövetkezetei. Körültekintő szervezőmunkájának eredménye az is, hogy idén nemcsak a Váj-völgyben, de a járásban is elsők között kezdték, s fejezték be a tavaszi munkák első szakaszát. Az elnök jó tulajdonsága, hogy legtöbb időt a munkahelyeken, az emberek közt tölti. így ismeri problémáikat és tanácsot, segítséget nyújt a rászorulóknak. Érthető, hogy kedvelik őt. Megköveteli, hogy ki-ki jól végezze munkáját. A tagság pedig tudja, hogy csak példás munkával lehet bőséges termést elérni. S ez fél siker!

A KEZDET NEHÉZ. A két falu nemrégiben lépett közös frigyre. Az egyesített falu a Kálos nevet viseli. A kálosi mezők dús vetése gazdag termést ígér kenyérnekvalóból, takarmányfélékből egyaránt. Biztatóbb a kilátás, mint egy évvel ezelőtt, ami az átgondoltabb, jobb vezetésnek^ a tagság szorgalmának köszönhető. —hai—

... a lúdtenyésztés szakosítása!

lamennyi dolgozója munkához, s így kellő pénzforráshoz jusson. Ezért még ugyanabban az évben hozzáfogtak egy 300 férőhelyes ól építéséhez, s az állomány feltöltéséhez Noha a lúdtenyésztés első éve kedvezőtlen is volt a szaporulat szempontjából — mintegy 40 libájuk pusztult el —, ám mégis eredményesnek bizonyult, hiszen a bevétel meghaladta a kiadásokat.

Tavaly, az Uherské Hradiste-i Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság egyik szakemberének, Blazek elvtársnak a közreműködésével a rokontenyésztés elkerülése végett az ország különböző vidékeiről vásároltak tenyészállatokat. A ludak átlagos tojáshozama. 22 tojás volt, melyből 12 libát keltettek. Ez az eredmény, még kezdetnek sem rossz. A dél-morvaországi Uhersky Brod-i Baromfiüzemnek eladott, már saját tenyésztésű ludak, kislibák, valamint a toll és a tojás, közel 70 ezer korona tiszta jövedelmet eredményezett a marsovoi szövetkezetnek. E sikeren felbuzdulva és J. Sálka mérnök, a termelési igazgatóság dolgozójának javaslatára 130 tenyészludat vásároltak a dunaivánkai kísérleti baromfitelepről.

Brno egynapi húsellátása

Az idei lúdállományuk meghaladja már a 160 darabot. Mindez az első lúdtenyésztés! terv kidolgozására késztette a szövetkezeteseket. A terv szerint 4 ezer tojásra s ebből 2 ezer 400 kislibára számítanak. Nagyüzemi hizlalásra mintegy 680 libát fognak be, s a többit apránként, alkalmi vevőknek adják el. Az állomány gondozójának, Marié Kostelníckovának, akinek lánya, Ludmila is segít, jó munkája következtében a morsovőiak szerződéses felajánlást tettek, mely szerint 25 mázsa libahúst adnak a közellátásnak. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy ebből a húsmennyiségből vígan megebédelhet Brno valamennyi lakősa.

Míg az elmúlt évben a lúdtenyésztés egy koronával járult hozzá a munkaegység értékéhez, az idén — a lúdtenyésztés következtében — ennek kétszeresével számolnak. A lúdtenyésztés hatékonyságának további növekedését tartva szem előtt, arra a meggyőződésre jutottak a szövetkezetesek, hogy bevezetik az önelszámolást. Annál is inkább, mivel a tavalyi bevételük 17 százaléka származott a lúdtenyésztésből s az idén ezt 27 százalékra akarják növelni.

Am Marsovóban sem repül az emberek szájába a sültgalamb. A lúdtenyésztés, vagyis az új meghonosodása itt sem zökkenőmentes. Az ólakban nagyobbrészt ugyanis fizikai munka folyik, csupán azért, mert a mai napig sincs bevezetve az ipari áram az ólakba, s így számos mezőgazdasági gépet kell nélkülözniük és a meglévők is kihasználatlanul hevernek. Ha figyelembe vesszük a libák falánkságát, akkor megértjük gondozóik igyekezetét, főleg a takarmányozás terén, melyet annak érdekében fejtenek ki, hogy elérhessék a tervezett súlygyarapodást. A jövőt illetőleg ezért helyes volna az ólak mielőbbi bővítése, főleg szociális helyiségekkel. Már csak azért is, mivel a keltetés idején éjszaka is forgatni kell a tojásokat. (Mellesleg szólva, úgy hírlik, hogy erre rövidesen sor kerül.)

Meggyőződésem, itt az ideje annak, hogy másutt is visszaállítsuk a libák megtépázott dicsőségét, — persze nagyüzemi termelési alapon. Annál is inkább, mive! mindannyian szívesen fogyasztjuk mind a sült, mind a kirántott libamájat, de a különböző módon elkészített libahúst sem vetjük meg, sőt! A lehetőségek mindenütt adva vannak, hagyománnyal is rendelkezünk —, csak akaratra van szükség. No meg aztán, a liba sem roszszabb exportcikk, mint — tegyük fel — a pilzeni sör.

M. Sabrsula, az Uherské Hradiste-i

Mezőgazdasági Termelési igazgatósát] dolaozóia.

1964. május 27.

Miért ne?

zökken a rendes kerékvágásba a közös gazdaság szekere, ha végképp felszámolják azokat. Az iskolákból visszatérő szakemberek sokat segíthetnek, de egyik napról a másikra ők sem képesek változtatni a helyzeten, csak úgy, ha STagság szorgalomból, fegyelmezettségből jelesre vizsgázik.

Sárkány Árpád

‘ * J ‘ ‘ *A * * * A ^ A