Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-16 / 40. szám
A ceruza megremegett az Instruktor ujjai között. Az elnök nyugtalanul harapdálta az ajkát és a könyvelő az ablak leié tekintett, ahol Marka türelmesen várta, hogy mit lógnak neki tovább diktálni. — Nem kell — dörmögte az elnök. Az instruktor pogányul izzadt, szabadon lógó, kigombolt ingujjával törölgette homlokáról a verejtéket, medvemancsában szorongatta a sárga kis tadarabot és eltompult tekintettel méregette végig Ujkovicot. — Miért? Az elnök fészkelődött a széken, az ablak leié sandított, hiába, nem lehet csak úgy szó nélkül kiakolbólítani a lánykát. Most az instruktor parancsol itt. jegyzőkönyvet vesz lel ennek a ... hm ... vizsgálatnak az eredményéről... — Nem kell, — ismételte meg komolyan —, Melich nem volt rossz elnök. A szövetkezet dolgaihoz úgy értett, mint kevés más, az emberek szerették, jól megvolt velük ... — Most meg nincs a sertések számára egy marék krumplijuk sem, rezzent lel az instruktor álmos bódultságából. Fülledt hőség. A legszívesebben valószínűleg mind a hárman szundikáltak volna, csak az a lány friss, ott az ablak mellett. — Ki kellene nyitni az ablakot, — jegyezte meg. — Meleg van kint, — vetette ellen Ujkovlé. — Akkor az ajtót is nyissuk ki. — Széjjelszórja az iratokat a huzat —, szólt közbe sietve Benő, mert neki a legfontosabb a papír, a papír garmadái, a mázsányi papír, ami ott hever szanaszét a szövetkezeti iroda négy asztalán. Az instruktor a homlokát ráncolta. Lám, félnek a nyitott ablakoktól, nem szeretik a huzatot a krumpli miatt sem. — Hót akkor hogy csináljuk? — vonta meg a vállát. Mert nem tagadhatják le, hogy Me- Bch, aki tavalyig a szövetkezet elnöke volt, most pedig a kertészet vezetője, eladta úgyszólván az egész burgonyatermést. Emelkedett a munkaegységek értéke, hogyne emelkedett volna, de most könyörögnek, hogy hamar, de mennél hamarabb segítsük ki őket. — Objektiven — jegyezte meg óvatosan Benő. Az instruktor szomorú pillantást vetett a könyvelőre, Mit lehet itt, az istenért, objektiven írni? Piacra dobtátok a krumplit, jól kerestetek rajta, a felvásárlók nem sokat törődtek a minőséggel, sem azzal, hogy a kocsik feneke merő sár volt, a tervet akarták teljesíteni, örültek, hogy sokat hoztatok és még többet; eladtátok a termést, a munkaegységetek értéke nagyot emelkedett, most meg az államtól kértek. Ez az objektív igazság. Vagy van talán egy másik is? — Melich jót akart —, vágta ki keményen Ujkovic. — Én tudom, mert gyerekkora óta ismerem. Csak jót akart. Az embereknek. Nekünk is, meg a városiaknak is. Hát hiba, hogy eladta, ami termett? Az instruktor bizonytalanul izgettmozgott az ingatag széken, időnként kis híján erőt vett rajta az álom, s még az a bizonytalan érzés sem tudta kiragadni szendergéséből, hogy végül mégis csak elfogadja ennek a kettőnek az érvelését. Hisz nem kívánnak semmi borzasztót, éppen csak annyit, hogy a tavalyi spekuláció a jegyzőkönyvben érdemmé váljék... — Micsoda spekuláció? — figyelt fel Benő. — Segítséget nyújtottunk a városok és a gyárak dolgozóinak. Így szokták mondani, ugye? Melich perspektívával dolgozott. Tudta, mi kell az embereknek. A mieinknek és amazoknak is. — Ügy van —, szólalt meg az elnök. — Melichnek volt perspektívája. Megszilárdította a város és a falu népének egységét. Tudta, hogy segíteni kell... — De azzal nem törődött, hogy a disznóknak fél év múlva nem lesz mit adni, hisz neki már úgyis bealkonyodott. — De nem a hibái miatt. Áldott perspektíva, gondolta magában az instruktor. Melich elmenőben volt a funkciójából és tudta, hogy Ujkovic nem hagyja bántani. így kell a funkciót otthagyni — tapstól kísérve! Díszkapu alatt. A legmagasabb értékű munkaegység, amelyet a szövetkezet kilencéves létezése alatt látott. Jól kiagyalták, gondolta magában kedvetlenül és riadtan vette észre, hogy kis híján elaludt az asztal mellett. Csűrheted- csavarhatod, ahogy akarod, mindig úgy jön ki, ahogy éppen szükség van rá. Meg ahogy a szövetkezet vezetői akarják. Melichet gazembernek és spekulánsnak bélyegezni? És mi lesz, ha a járáson valaki alaposan leszedi érte rólam a keresztvizet, aztán csak átírhatom a jegyzőkönyvet. Takarmányt meg így is, úgy is kapnak az államtól. Melichet pedig senki sem fogja vádolni, senki sem meri elítélni, hisz mögötte áll az egész község. CiillafyMzemiX cuAzatAty Lovicsek Béla drámájának bemutatója a MATESZ-ben OLEG LOGVINOV: BARANYI FERENC: Ne bánts... Ne bánts. Egy szél-iramodás az óceánt is megzavarja, s a rezzenetlen víztükör mozdul akarva nem akarva — ne bánts. Csak néztem azt a láni s a szoknyatánc-keltette, langyos szélről mellőled-mozdulón vagyok igényes önmagamhoz. Ne bánts. A szél kerekedik, a tenger nem tehet a szélről, de törvény, hogy moccan, ha Jú, jakad tenger-természetéből. Ne bánts. Egy szellö-léptü lány jön itt — megjordulok utána, aztán megyek, veled, tovább. Megaláznál, ha megalázna téged, hogy férfi úgy vagyok ahogy tenger lehet a tenger, letagadhatom százszor is, de megtagadni? Nem. Ne vedd el belőlem, mi törvényszerű, amint törvény a sejt a vérben, nem férfiösztön-feladást — neked csak hűséget ígértem. CSONTOS VILMOS: Te legszebb hónap Takargass izzó sugárba engem, Tél-didergésem Hogy felengedjen. £s terítsd a nyár szőttesét elém. Hogy azon a szép Őszbe érjek én. S csókold meg hű kedvesem szemét, Mikor lecsukva Szív-tükrébe néz. Ne lásson ott mást - egyedül engem, Ki minden vágyát Pirosra festem. Ki véle megyek nagy időkön át, S mindig — örökké Csak tavaszba lát. Csak májusba hisz és nyarat remél,- A hajuszála Hiába fehér. 1964. május 16. olyanokkal, akiknek nem fűlik a foguk a fizikai munkához, az irodába menekülnek előle és végül hitvány hivatalnokokká válnak. — Gondolja? -r- kérdezte a lány közönyösen. — Nekem is ezt mondták — az iskolában négy éven át. Dehát nálunk... — megrándította a vállát; — Ember tervez, elnök végez, — Nono —, mordult fel, mert nem szenvedhette, ha a beosztottak elöljáróikat bírálták, illetve rágalmazták, kivált a felsőbb szervek előtt. — Ugyan — nézett a lány az instruktor szemébe gúnyosan —, talán nem hiszi? Most már emlékezett rá. Az iskolaév befejezése előtt beállított a járásra ... És most már pontosan emlékszik rá: ez az az eset, mikor Ujkovic nem volt hajlandó aláírni az elhelyezést. Ezernyolcszázat a traktoristáknak, igen, ahhoz gavallér volt. De egy taknyosnak ezret? Még hozzá a saját falujából való taknyosnak? Egy lánykának, aki alig tíz évvel ezelőtt Ujkovic szeme előtt épített homokvárakat? Hogy nincs pénzük De hisz adtunk neki a járásról. Sajnálták kiadni arra a fiatal lánykára. És nem csak sajnálták. Ki sem engedték a lánykát a földekre. Mert a végén még jobban értett volna egyhez-máshoz, és az öregeknek leesett volna a korona fejükről. Ha már nem tudtak tőle megszabadulni és a járás megfizette, legalább bedugták az irodába, hadd kuksoljon itt a sarokban, olyan helyen, ahol engedelmeskednie kell és hallgass a neve! De hát minek járt négy éven át a mezőgazdasági technikumba? Minek koptatta ott a szoknyáját? Elgondolkozott. Megfontolandó, hogy miért dugták az írógép mellé és most, mikor mint maga mondja, el akar menni, miért engedik olyan könnyen? — Hova? — A községi vállalathoz. A járásra ... No, mit néz olyan csodálkozva. Gépírónő leszek. De az is akárhol másutt, csak itt nem, ahol egy jó szavuk sincs az emberhez, ő ... — elvörösödött és már halkabban tette hozzá: — Mindnyájan perspektívával dolgoznak. Elfordult, hogy a lány ne lássa elszomorodott arcát. Nem újság ez, — Hát — Igyekezett kímérten válaszolni, — meg kell gondolni a dolgot. — Hát csak gondoljuk meg —, örvendezett Ujkovié és úgy ugrott fel a székről, akár legénykorában. — Addig körüljárjuk az ... izét... — és rákacsintott a könyvelőre, aki jól ismerte az elnök szokását és tudta, hogy itt az ideje feltűnés nélkül elővenni a szekrényből a tálcát. Az instruktor Marka vállán át az írógépbe tekintett. Hm, kihagyások átütések, az egyik a másik után ... — Hol tanultál meg gépen írni? — Itt, emellett a gép mellett. — A földeken jobban keresnél —, mondta szigorúan a lánynak és szigorúan is nézett rá, mert a fiatalokkal szigorúan kell bánni, kivált az sóhajtott fel. Most oda kellene állni, . az asztal mellé, szembeszállni a vezetőséggel és az elnökkel és alaposan megmondani nekik a magáét. Nem, Markáról van szó. Talán a városban boldogabb lesz, mint itt, ! lehet, hogy maga is örül, hogy elme- hét. Ki tudja — ezek a fiatalok nem szívesen maradnak falun. De miért is maradnának? A krumplival úgyszólván évről-évre így megy a dolog. Ha szabadjára engednék azt a Markát és beleszólhatna a szövetkezeti csalafintaságokba, jónéhányan megütnék a bokájukat. Perspektíva! Melich eladta a krumplit, Ujkovic meg kiárusítja a kádereket. Isten őrizz, hogy holmi iskolát végzett lányok vagy fiúk kerüljenek a kormánykerék mellé, akik nem értenék meg, hogy lehet diszkréten emelni a munkaegységek értékét. Csak menjetek, isten áldjon benneteket, gyerekek, menjetek! Csak az istenért, ne akarjatok bennünket megfosztani a nyugalmunktól, ne akarjátok elvenni a funkcióinkat és a jól bevezetett munkaegységeket — ne vegyétek el a könnyen-élés perspektíváját, hogy csak a fejünket kell egy kicsit törnünk s az embernek nem kell megszakadni a munkában! Már itt lenne az ideje, hogy végre megmondja ... Mintha a napsugár nevetett volna be az ajtón, amint Ujkovic sarkig tárta. S az ajtóban ott állt Benő, tenyerén tálca, s a tálcán egy zöld, harmatos fiaskó. Az instruktor felállt. Homlokán haragosan futottak össze a ráncok és szigorú szemmel meredt a könyvelőre. Azaz inkább a fiaskóra amelyen hűvös cseppek harmatoztak, a fiaskó mellett a három pohárra. — A kútból, — zengett az elnök hangja, mintha csak énekelt volna. Az instruktor kinyitotta a száját, hogy véget vessen a bizalmaskodásnak. — Nem víz — fuvolázta a könyvelő —, Isten őrizz. Csak a kútban tartottuk, hogy ... — megsímogatta a fiaskó zöld üvegét, — hogy jobban kihűljön a lelkem. A járási instruktor nehezen nyeldeste forró nyálát. A fiaskó csábította, de az ablak mellől Marka nézi... — Nem iszom — vetette oda kurtán és mély lélegzetet vett. — Ejha! — ütközött meg az elnök, a szeme elkeskenyedett, fejét egy kissé oldalra hajtotta és gyanakodva méregette az instruktort. Az ismét mély lélegzetet vett, hogy megmondja a véleményét a disznók krumplijáról és a káderekkel folyó disznó munkáról, majd a lányra sandított, hogy figyel-e... — Vagy úgy? — nevetett Ujkovic. — Eredj! — kiáltott a lányra — elmehetsz! Haza! Már majd magunk is befejezzük a jegyzőkönyvet, ugye? — nevetett fel. Marka engedelmesen felállt, felkapta az asztalról a táskáját, szinte hangtalanul köszönt, csak a szoknyája suhogott, amint kiperdült az ajtón. S a gúnyos mosolyt a szeme szögletében csak az instruktor vette észre. Felsóhajtott. Mert a fiaskó ott az asztalon, nem először ül mellé Ujkoviccsal és Benoval — ezelőtt Melichhel és Benoval; nem először fejezi be, bizonytalan újakkal kopogtatva az írógépen, a jegyzőkönyvet... és megint minden elsimul. Mereven nézte a fiaskót. Szerette volna leöblögetni kiszáradt gégéjét. Viszont meg is kellene már mondani .. . Ha ilyen Marka lenne Benő helyén, talán meg se kínálná az embert ... De egyszer már igazán meg kellene nekik mondani. Férfiasán. Egyenesen a szemükbe. De ma talán még nem. Hisz a világot sem teremtették egy nap alatt, i Majd legközelebb. Később. Ha alkalom nyílik rá. Perspektivikusan. i Az utóbbi időben számos új regény látott napvilágot, de talán egyik sem foglalkozik annyira a mával, napjaink munkás életével és problémáival, mint Ordódy Katalin Dunáról fúj a szél című regénye. A regény cselekménye Komáromban a hajógyárban játszódik le. Az olvasó megismerkedik azokkal az emberekkel, akik munkája nyomán új hajók születnek, hogy alkotóik és tervezőik győzelmét hirdetve hasítsák a vizet. Egyszerűségével, mondanivalójának hitelével ragad meg ez a könyv. Dicséretre méltó a regény témaválasztása, amely útmutatásul szolgálhat regényíróink számára további alkotásuk során. Ordódy Katalin olyan témához nyúlt, amely az olvasók érdeklődésére méltán tarthat igényt, — hiszen a jelenkor problémáival, mai emberekkel, a ma emberének gyökeresen megváltozott életkörülményeivel foglalkozik. A témaválasztás tehát jő, a regény cselekménye szépen, szabályosan, helyenként meglepő fordulatokkal gördül előre. Ami az írói ázrázolásmódot illeti, Ordódy Katalin nem produkál sok újat ebben a regényben. Itt-ott fellelhetjük a regényben azt a bizonyos sokat emlegetett sablont, amely egyegy írásművet sematikussá tesz. Ordődy Katalin új regényét egészében sematikussá nyilvánítani nem lenne helyénvaló. Kár viszont, hogy a szépen kidolgozott részek közé be-be‘ csúsztak a sematikus munkásregényt idéző, s éppen ezért az ábrázolás szempontjából elhalványuló részletek. Vitatható például, hogy munkás-környezetben játszódó regényről lévén szó, feltétlenül szükséges-e egy május elsejei idill beiktatása „izgalmas“ gombamérgezési tragédiával és nem egészen természetesen ható szituációteremtésre törekvéssel körítve. A könyv meglehetősen olvasmányos formában mondja el egy nagy gyár néhány dolgozójának történetét. Igen dicséretreméltó tény, hogy Ordódy Katalin mértéktartó szakterminológia és a termelési folyamatok laikus számára mindenképpen nehezen érthető leírásában — bár erre mindig csábítja a téma az írót. Külön ki kell emelnünk, hogy példamutató ízléssel és művészi igényességgel oldja meg a szerelmi kapcsolatok ábrázolását, mely manapság — sajnos — igen gyakran a giccs és diletantizmus határát súrolja. A Barta Bea és Szűcs Laci szerelme beteljesítését leíró művészien igényes, megkapóan emberi és szép sorok például szolgálhatnak mindazok számára, akik az erotikum művészi ábrázolását összetévesztik a topográfiai anatómiával. Ordódy Katalin regényét végigolvasva támad némi hiányérzetünk. Az írónő talán nem élt mindazon lehetőségekkel, melyeket a nagyszerű téma kínált. „Hát nem érdekes minden, ami az emberekkel történik?“ — kérdezi Vida Kálmán a regény befejező soraiban. Nos, valahogy — a regény minden erénye ellenére — az az érzésünk, nem találtuk meg mindazt az érdekességet a könyvben, ami egy ilyen nagy gyárban, annyi emberrel történik. Egészében azonban pozitívan értékelhetjük Ordódy Katalin új regényét. Mondanivalója így is, ha kevésbé terjedelmes formában és nem is sokrétűen ábrázolja egy nagy üzem életét, érdekes és ez a regény elsősorban nagyszerű témaválasztása és hősei életének, jellemének közvetlen, emberi árbrázolásmódja miatt válik legújabb prózai termésünk egyik figyelemre méltó alkotásává. Sági Tóth Tibor Dunáról fúj a szél (Ordódy Katalin regénye) Ferenczy Anna A csillagszemű aszszony főszerepében (Foto: Nagy László) amelyet az író kienged a kezéből, hagyja, hogy a szavak uralkodjanak, s ne ő uralkodjon a szavak, a cselekmény és az alakok fölött. A közelmúltban mutatta be a MA- rESZ Lovicsek Béla, Csillagszemű asszony című regénye színpadi változatát. Annak idején a regényt a kritika nem fogadta valami nagy elismeréssel. Sajnos, a drámai változat sem hozott többletet. Lovicsek nem tudott túljutni a regényben megformált alakok és környezetük légkörén. A Csillagszemú asszony így csupán konfliktus-halmaz, amelyben adva van egy dráma lehetősége, de A Gaál-család tragédiája a mű végén valami megnevezhetetlen műfajjá oldódik fel. Jolénkát. a „csillagszemű asszonyt“, aki tulajdonképpen erkölcsileg már az első felvonásban végzetesen szembe kerül önmagával, s buknia kellene, Lovicsek feloldja, erkölcsileg rehabilitálja, s ezzel az írói nagylelkűséggel a dráma hatását közömbösíti. Jóllehet az írói szándék nemes, de ha már a család felbomlását kívánja védeni művében, akkor mire kellett előbb olyan helyzeteket teremtenie a színpadon, amelyek ezt — még a mindent megbocsátó utolsó kép után is — teljesen lehetetlenné és elfogadhatatlanná teszik ?! Ezek után nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a rendezés — Konrád József munkája — és színészi teljesítmények nem jutnak túl a mű színvonalán. Kiemelkedő teljesítményről nem beszélhetünk. Siposs Jenő öreg Gaálja, erősen műparaszti figura, a szövetkezet örökké gondoktól őrlődő elnöke Gaál János, már a megírásból eredendően egyéniségnélküli, és Kovács József se tudja felemelni. A főszerep Ferenczy Annáé. Talán az ő szerepe a legjobban megformált, viszont nála, alighanem a rendezés hibájából, az önmagával szembekerült nő vívódásai külsőségekké válnak. Pista — Bugár Béla —, a csábító nem hat valami nagy erővel. S talán a leggyengébb a már néha prófétai bölcsességeket mondó Karel, akit Siposs Jenő próbál hitelessé formálni. A sematizmust a Tanító képviseli (Takáts Ernőd), Vlasztát Lelkes Júlia alakítja, a Nagymamát Palotás Gabi és Mari nénit Botka Zsuzsa. A csillagszemű asszony bemutatójában ha értéket keresünk, akkor azt a MATESZ ama igyekezetében látjuk, hogy felkarolja a hazai magyar drámairodaimat, s abban a néhány részben, ahol Lovicsek először mondja ki a negyvenhat-negyvenhetes események embertelenségeit. Gál Sándor