Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-16 / 40. szám
Iz öntözés problémái Csallóközben Tanácsok fő hordás előtt Méhészetünk eredménye nagyban függ attól, hogyan sikerül kihasználnunk az akácvirágzást. Nagyon fontos, hogy a legjobb eredményekért mindent megtegyünk. A „minél többet“ jelszó mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a minőségről sem! Tapasztalataim szerint sok méhész helytelenül jár el az akácvirágzás előtt és a főhordás idején. Ezért nem éri el a lehető legjobb eredményt. A hibás módszerek némelyike a méz minőségére is káros. A következőkben néhány gyakorlati hibára kívánok rámutatni. A CSALÁDOK NÉPESSÉGE. Általánosan elismerik, hogy jő eredményt csak népes családoktól várhatunk. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy milyen családot nevezhetünk akácvirágzáskor népesnek. Sokan jónak tartják a 6—8 léputcás családokat, az ennél népesebbeket pedig kitűnőeknek. Mások viszont csak akkor tekintik akácra érettnek a családokat, ha azok a kaptár összes lépeit sűrűén takarják. Mindkét álláspont hélytelen. Milyen legyen hát a méhcsaládok népessége? Akácra jók azok a családok, amelyek a virágzás kezdetekor a kaptár lépjeinek kétharmadát, háromnegyedét takarják. Természetes, hogy ilyen fejlődést valamennyi családtól még a jól betelelt állománytól sem várhatunk. A lemaradókat tartalékcsaládokból meg kell erősíteni, vagy termelőcsaládokat kell egyesíteni. Az egyesített család anyját egy-két léppel tartalékoljuk, hogy akác után az összevont családokat minél előbb visszaállíthassuk. BÁRMENNYIRE IGAZ AZ IS, hogy csak a népes családoktól várhatunk bő hordást, a népességet eltúlozni mégsem szabad. A túlnépes családok a kaptár lépjeit 5—6 nap alatt, a második akácon esetleg egy-két nap alatt megtömik nektárral és tétlenkedni fognak. A rendelkezésünkre álló méhállományt akkor hasznosítjuk legjobban, ha abból jó népes, de nem túl népes méhcsaládokat készítünk! A CSALÁDOK MEGSZORULÁSA jó akáchordáskor sok veszteséget okoz. Ügyeljünk, hogy méheinknek mindig legyen elegendő üres lépjük a nektár elraktározására. A megszoruló családokon azonnal segítsünk. A segítés módja: helycsere, mézes lépek áttétele más családokhoz vagy pörgetés. Vigyázzunk a méz minőségére, csak kellően érett mézet pörgessünk. A túlzsúfolt méhek kései akácon már a második napon is megszorulhatnak. Ilyen esetben a bajon pörgetéssel nem segíthetünk, mert nem mézet, hanem ,féltermél|et“ pörgetnénk. A MÉZ MINŐSÉGE ELLEN éppen az ilyen, úgynevezett serkentő pörgetéssel véthetünk a legtöbbet. A korán pörgetett mézben sok a víz, sok a nádcukor és kevés az enzim. Mézünk egy része kivitelre kerül. Külföldi piacainkat csak addig tarthatjuk meg, amíg jó mézet adunk. Minden méhész tartsa tehát kötelességének a méz minőségének megtartását vagy javítását. Pörgetni a hordás hatodik-hetedik napjáig egyáltalán nem szabad! Ekkor sem szabad mindig és mindent válogatás nélkül. Csak a legkorábban gyűjtött és a legjobban átdolgozott mézet vehetjük el ilyenkor, de azt sem minden esztendőben. A tervezett mesterséges rajokat a főhordás után minél előbb készítsük el, de csak jó népes állományból szaporítsunk. F. Z. Zamatos, mint az akácméz Ismert dolog, hogy az öntözés emeli a hozamot. A szántóföldi növények öntözése azonban nem terjedt el olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos lenne. Az üzemek nem használják ki az öntözőberendezéseket. Ez a mezőgazdasági üzemekben tapasztalható meg nem értés és szakképzettség hiányából ered. Mindnyájan tudjuk, hogy éghajlatunk szélsőséges, a csapadék eloszlása egyenlőtlen, és sokszor előfordulnak hosszabb száraz időszakok, amikor a növényzet szomjazik, ezáltal éhezik is, így csökken a hozama. (Még jó, ha nem szárad ki.) Mégis, amikor az öntözésre leginkább szükség lenne, az öntözőberendezések sok helyütt használaton kívül állanak, mert az öntözésre „már nem jut ember“. Az agronómusok általában túl könnyen nyugszanak bele ebbe a „megváltoztathatatlanba“. Pedig ha nem becsülnék le az öntözés jelentőségét, akkor súlyt fektetnének az öntözőcsoportok szervezésére. Ha önellátóak akarunk lenni a takarmányellátás terén. egy helyben hagyják, az egész területet 10 nap alatt öntözik meg, csak a 20 hektárosokkal vándorolnak. Az öntözőszemélyzetet még egy gépész a vízgyűjtő szivattyúinál és egy karbantartó egészíti ki. Az öntözést a kísérleti intézet gazdaságvezetője irányítja (Majernik elvtárs). Az össz-személyzet egyik tagja öntözőmesteri tanfolyamot végzett, 12 dolgozó pedig a kísérleti intézetben nyert szakképzést és tette le a gépállomáson a gépkezelői vizsgát. Minden növénykultúrát öntöznek, még a kalászos gabonákat is. Ha szükséges, még a talajelőkészitésnél is felhasználják az öntözőberendezéseket. így pl. a tarlószántás előtt, megöntözik a talajt, ha enélkül is tudnak tarlót hántani, akkor a tarlóveteményt elvetése után öntözik meg. Náluk nincs rossz őszi vetés ( nem vetnek porba), mert ha kell, őszi szántás előtt is öntözik a talajt. A vetésforgóban a terület 20 %-án kettős termelést folytatnak. hektáronként 16 q emészthető fehérjét jelent! Tóth elvtárs tapasztalata szerint a lucerna ilyen erős kihasználás mellett a vetési évén kívül maximálisan csak 3 évig kaszálható. Üjvásáron évente 10 ha lucernát hagynak meg magnak, ebből hektáronként átlagosan 3,50 q-t takarítanak be kitisztítva. Korai burgonyából 190 q-ás hozamot is elérnek. Majernik elvtárs szerint egy öntözési napra átlagosan 13 óra üzemelést számítanak. A szórófejeket mindig az adott lehetőségnek megfelelően, átlagosan 36 méteres, négyzetes kötésben állítják fel (szeles a vidék, a 42 m-es kötés sokszor már nagy távolság). 1 mm öntözés 10 koronába kerül, tehát eléggé költséges. Ezt főleg a kétszeres szivattyúzás és az árkok magas karbantartási költsége okozza. A csöveket RS—09, csőhordásra adaptált traktorral hordják szét. Ez ötszörre elviszi a 20 ha-os berendezés összes csövét. Nyárasdon tavaly az öntözött cukorrépa hozama 416 q volt, a 22 q étkezési borsóhozam után még 273 q silókukoricát termeltek (ott már kissé hidegebb a talaj); míg lucernaszénából 1962-ben 65 q volt öntözött területen a hozam, tavaly már 80 q-t értek el. Takarmányrépából öntözéssel 410 q volt a hozam, öntözés nélkül 216 q. Ennél jóval többet érhettek volna el, ha kellően gondoskodnak a tápanyagutánpótlásról, de kevés volt a műtrágyájuk. A műtrágya kiutalásnál tehát az öntözésre is tekintettel kellene lenni. Varga Gyula, nyárasdi főökonómus ez évben pontos könyvelést vezet az öntözés rentabilitásáról; előzetes számításuk szerint 1 mm öntözés 5—7,50 koronába kerül, a nagyteljesítményű földalatti csövezésú berendezéssel olcsóbb öntözést remélnek elérni. Ezt a berendezést 3 darab 55 kilowattos villanymotorral működtetik majd, a nyomáspróbára már sor került, jól sikerült, mert nagy gonddal, ülepedett talajba helyezték le a csöveket. Szép reményekkel indultak az öntözési szezonnak Felsőpatonyban is. Az ottani szövetkezetnek ’szerencséje volt, mert Mészáros Lajost szlovák tudása révén öntözőmesteri tanfolyamra küldte. De kell is a szakember a (két 50 ha-os, egy 25 ha-os és három 20 ha-os berendezés, összesen tehát) 185 ha öntözési kapacitás kihasználásához! Sok helyütt rájöttek már az öntözés jelentőségére és fáradságot, költséget nem kíméltek annak kiszélesítésére. Nagy befektetést eszközöltek a már említett Nyárasdon, ahol földalattai azbesztcsővezetékkel 250 ha-t tettek öntözhetővé (ezenkívül kutakból 75 ha-t öntöznek), ugyanígy Tanyon is, a somorjai EFSZ és a Patonyréti Állami Gazdaság pedig nagy területen valósítja meg a hígtrágyás öntözést. Ez csak pár adat a sok közül. Általában szépek a tervek, sőt a berendezéseket is elkészítették, félő azonban, hogy az öntözés akadozik majd éspedig elsősorban a szakemberek hiánya miatt. Igaz. hogy ezidén egy háromhetes szlováknyelvü tanfolyamon már képeztek ki öntözőmestereket, de ezen a szlovák nyelvet eléggé nem bíró magyarok nem vehettek részt. Akartak rendezni egy magyarnyelvű tanfolyamot is, de az előadók hiánya miatt nem valósulhatott meg, így csak a dunaszerdahelyi járásban felül 30 érdeklődőt el kellett utasítani. Megtörtént az a hiba, hogy a nagyarányú befektetésekkel párhuzamosan nem gondoskodtak szakemberek kiképzéséről. így a nyárasdi EFSZ hatalmas beruházási összeget felemésztő öntözőmüve elkészült, öntözőmesterük azonban nincs. Az ő panaszukat és más több szövetkezet kívánságát tolmácsolom itt, amikor felvetem a gondolatot, kíséreljük meg mégegyszer megvalósítani ezt a 2—3 hetes öntözőmesteri tanfolyamot, lehetőleg még májusban; ekkor ugyanis a tanfolyam résztvevői már gyakorlati oktatásban is részesülhetnek, s ugyanakkor az év hátralevő részében lenne idő és mód tudásuk gyümölcsöztetésére. Jó szakosítás és kiképzett öntözőszemélyzete nélkül a legmodernebb öntözőberendezés is meddő befektetés. Rajtunk múlik, hogy a befektetések gyümölcsözővé váljanak. Szeretném, ha a kezdeményezés követőkre találna, főleg vezetőink, szakembereink, nem utolsósorban pedig üzemeink dolgozói elfogadnák, megvalósítását támogatnák. Schuster György, mérnök (Béke) Több községben nem foglalkoznak méhészettel, mert nem fizetődik ki. Ezt egyesek azzal indokolják, hogy a méhek részére a közelben nincsen megfelelő legelő, kevés az akác és a szövetkezet sem termel mézelő takarmányokat. Természetes, hogy az ilyen és hasonló tények után a méhek hiányát a mezőgazdaság nagyon megérzi. Községünk határában kora tavaszszal az Ipoly folyó füzeseiről, a gyümölcsvirágról mutatkozik némi hordás, ami csak serkentésnek felel meg. Akácerdő hiányában a méhekre fordított idő és pénz nálunk sem térül vissza. Két évvel ezelőtt többedmagammal elhatároztuk, hogy csoportosulunk és elvisszük méheinket oda, ahol az akácerdő gazdag mézhozamot kínál. Az a megállapodás, hogy a természetadta lehetőségek kihasználása az emberen múlik — örök igazság, s vonatkozik ez a méhészekre is. A vándorlás gondos előkészítése munkát, fáradságot igényel. Bátran kijelenthetem, hogy a termelés fokozása érdekében kifizetődik. Nem szabad tőle idegenkedni, hiszen ezt a módszert már valóban nagyon régen alkalmazzák a méhészek. Egy-két tanáccsal akarom azokat segíteni, akik ez évben akarnak először szerencsét próbálni. Vándorlásra csak olyan családokat vigyünk, amelyek között a Hasítás terjedelme 30—40 nappal a főhordás előtt elérte a 60—70 decimétert. Az ilyen családok az akácvirágzás kezdetére népesek lesznek. Gyenge családokkal ne induljunk útra. Helyesebb, ha egyesítjük őket, ezt azonban már április végén kellett volna elvégezni. Vándorolni csak az a méhész mehet, akinek a hivatalos iratai rendben vannak. Mi szükséges ehhez? 1. A méhcsaládok egészségügyi kivizsgálásának eredménye. Az egészségügyi állomás írásbeli értesítése arról, hogy a méhek egészségesek. Fertőzött és beteg méhekkel tilos vándorolni. 2. A vándorlási igazolvány, amelyen fel van tüntetve a méhész személyi adatain kívül a családok száma és a vándorlás helyének pontos meghatározása. Csakis azon a helyen lehet a családokkal letelepedni, ahová az engedély szól. 3. A föld, illetve telektulajdonos írásbeli engedélye, hogy területén a méhcsaládok elhelyezéséhez hozzájárult. A vándortanyát időben nézzük meg, hogy a családokat hol és hogyan helyezhetjük el. Főszempont; legyen elegendő hordási lehetőség. Figyeljünk arra is, hogy a kiszemelt tanya megközelíthető legyen a jármüvekkel. Helyes, ha sátorról is gondoskodunk, mert az időjárás sok meglepetést tartogat. Csakis olyan kaptárakkal induljunk, amelyek a mezei és erdei utakon nem rázódnak szét. Ha a kaptárak hibásak, időben javítsuk azokat. A szállítás idejére gondoskodni kell a kaptárak szellőztetéséről. E célból a takaródeszkák helyére drótszitával bevont rámákat készítsünk. Szállítás közben a méhek ingerlékenyebbekké válnak, párát fejlesztenek, hogy testük melegét ezzel is hűtsék. Az elhasznált és páradús levegőnek folyamatosan 'cserélődnie kell és ez csak akkor lehetséges, ha a kaptár megfelel a követelményeknek. A keretek rögzítését indulás előtt egy héttel már elvégeztük. A rakodókaptárakban a mézúrt jól föl kell erősíteni; a födőszitával együtt leszögeljük. A családok röpnyílásainak elzárását az indulás előtti estére hagyjuk. Az erős és népes családokat ajánlatos időben a mézürbe engedni, hogy a terjeszkedés és túlzsúfoltság tekintetében legyen elegendő helyük. Ezzel a rajzási ösztön kifejlődését is gátoljuk. A kaptárakat úgy helyezzük el a szállítóeszközön, hogy azok szorosan egymás mellé kerüljenek, menet közben ne csúszkáljanak. Lovasfogaton a keretek tengelyirányban legyenek, hogy a kilengést ezáltal csökkentsük. A méhekkel csak este induljunk. Az utat úgy tervezzük, hogy a fölkelő nap első sugarai már a tanyán érjenek. A kaptárakat úgy helyezzük el, hogy azok szélvédett helyen, lehetőleg árnyékban, röpnyílásaikkal keletnek nézzenek. A vándortanya állománya ne zavarja és ne veszélyeztesse az utak forgalmát, a legelésző nyájakat, gazdasági állatokat. A kaptárakat ne zsúfoljuk össze. A röpnyílások kinyitogatása után azonnal gondoskodjunk itatókröl. A családok átvizsgálására van idő másnap vagy harmadnap. A méhész vigyen magával méhészfölszerelésén kívül a fészkek frissítéséhez elegendő keretet, műlépet, pergetőt és üres edényt a mézre. A vándorlással járó munkát, izgalmakat és pénzt a természet gazdag tárháza és a méhek egyaránt meghálálják. Az erdei környezet sokszínú virágával, madaraival sok-sok örömet és kellemes szórakozási lehetőséget is nyújt a vándorméhésznek és családtagjainak. Aki egyszer belekóstolt, megállapíthatja: olyan édes, zamatos, mint a sárga akácméz. RADOS PÁL nem nélkülözhetjük a kettős termelést, ez pedig csak akkor biztos, ha a kritikus időszakban módunkban áll öntözni. Az agronómus mossa kezeit, ha a zootechnikusnak április-májusban jelenteni kell a járáson: „Nincs takarmányunk, adjatok, mert különben nem tudjuk teljesíteni a tervet, állataink éhen vesznek ...“ De vajon melyik agronómus gondol ilyenkor arra, hogy az egyéb elmulasztott agrotechnikai intézkedéseken kívül az öntözéssel is milyen mértékben növelhette volna a takarmányalapot? Szerintem mulasztást követ el az, aki adott lehetőségeit nem használja ki nemzetgazdaságunk fellendítése érdekében. Mindent meg kell tehát tenni az öntözéssel kapcsolatos ismereteink bővítésére és azt a gyakorlatban gyümölcsöztetni kell. Az öntözés népszerűsítése még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért ellátogattam az Üjvásári öntözési .Kísérleti Intézet gazdaságéba (Vtfskumny ústav zavlahového hospodárstva, úöelové hospodárstvo Novy Trh), ahol Tóth József gazdaságvezetőtől az alábbiakat tudtam meg: A gazdaság egész szántóterületét, 509 hektárt, évenként öntözik, ennek ellenére nem tapasztalták a talajerő csökkenését, sőt a hozamok évről évre emelkedő irányzatot mutatnak. Igaz, hogy a talajerő fenntartásáról 3 évenként szerves trágyázással és magas, évi 10—12 q-ás mütrágyaadagokkal, a pillangósok nagyarányú termesztésével lelkiismeretesen gondoskodnak. A gazdaságtól függetlenül működik a 23 hektáros kísérleti telep, ahol 10—12 mérnök végez öntözési kísérleteket. A gazdaság talaja vályog, helyenként homokos vályog, öntéstalaj, öntözésre alkalmas. Az öntözővizet eddig a Kis-Duna partján, a kavicsos talajból kivájt víztároló medencéből (tóból) szivattyúzzák két nagyteljesítményű villanymeghajtású szivattyúval, de mivelhogy a tóban nem volt elégséges a víz utánszivárgása, most közvetlen csatorna-összeköttetést készítenek a tő és a Kis- Duna között. Az öntözővizet a gazdaság nagyobb részére betonlapokkal kifalazott árkdkban vezetik szét, 150 hektár pedig a felszín alatt kb. 80 cm-re elhelyezett azbesztcsövekkel van alácsövezve, ahonnan helyenként hidránsok vezetnek a felszínre. Az árkok hossza 11 km. 4,5 ha területet foglalnak el, a vízgyűjtő 1,5 ha-t. Az öntözés helyén az árkokból, vagy a föld alatti csővezetékből szabványos öntözőberendezésekkel újabb motorral emelik ki és osztják szét a vizet a körkörös esőztető szórófejekhez. Ez a berendezés tehát már elavult, mert kettős szivattyúzást igényel és nem teszi lehetővé a kisebb, kevésbé gazdaságos motoregységek mellőzését. A gazdaságnak rendelkezésére áll: 3 Diesel-motoros 50 ha-os berendezés, 2 elektromotoros 50 ha-os berendezés, 1 Diesel-motoros 20 ha-os berendezés. Az 50 ha-os berendezések üzemeltetéséhez egyszerre 4 embert, a 20 ha-os berendezések üzemeltetéséhez egyszerre 2 embert osztanak be. öszszesen 24 ember dolgozik az öntözőcsoportban, tehát nincs minden berendezés egyszerre üzemben. Általában az 50 ha-os berendezés motorját és főcsővezetékét egész idény alatt Az első kaszálás után kiszántott lucerna, őszi keverék, tavaszi keverék, korai burgonya után vetnek tarlókeveréket, csalamádét vagy silókukoricát. A korai burgonyát nem teszik istállótrágyázott földbe, hanem a burgonya után borsót vetnek zöldtrágyának (ha-ként 270—280 kg-ot), majd ennek leszántása után vetik el a búzát. Bevetik azonban az őszi árpa felszántott tarlóját, sőt az őszi búzáét is, amely nem kerül istállótrágyázás alá. Ez utóbbin kívül általában minden földet újra bevetnek, ahonnan június végéig betakarítják a termést, így a zöldségfélék: korai káposzta, korai karfiol, spenót után is. Előfordul, hogy egy évben ugyanarról a területről 3 termést takarítanak be. így pl. 1961-ben 12 ha őszi keverék után (április 20-án kezdték etetni) tavaszi keveréket vetettek, ennek betakarítása után a földet bevetették kukoricacsalamádéval és ezt november 12-ig etették. Az öntözési tervet, amint Majernik elvtprstpl megtudtam, Klatt módszere alapján állítják össze. A növényfajok Klatt által felállított hónapok szerinti csapadékigényét a hónapok dekádéi átlaghőmérsékletének megfelelően kiigazítják, majd ezt az ún. ideális csapadékot az illető hónap sokévi átlagcsapadékával összehasonlítva, a mutatkozó csapadékhiányt tervezik be öntözés általi pótlásra. Hibája e módszernek, hogy a talajösszetételre, vetésforgóra nincs tekintettel. Az öntözéskor természetesen az adott helyzethez igazodnak és gyakori talajminta-elemzéssel ellenőrzik a talaj nedvesség) állapotát. Az évelő takarmányokat (főleg lucernát termesztenek) minden kaszálás után repülőgéppel felültrágyázzák és 40—60 mm-nyi vízmennyiséggel megöntözik, ami többnyire elég a következő kaszálásig. így a lucerna 4 rendes kaszálást ad, az ötödik kaszálást zölden etetik fel. A cukorrépát általában júniusban kezdik öntözni, de ha szükség van rá, akár egyelés után is megöntözik. A cukorrépát átlagosan 4—5-ször öntözik 40 mm-es átlagos adagokkal, de előfordul, hogy még szedés előtt is megöntözik, ha a kemény talaj akadályozza a szedést. Április-májusban egy 30—40 mm-es öntözést adnak az őszi keverékre, őszi majd tavaszi gabonákra, kalászosodás előtt. Az őszieket egyébként ősszel, bokrosodáskor is megöntözik, ha szárazság van. Az évelő alávetések (pl. lucerna) életbenmaradását sűrűsödését, sőt jő tarlóhere-hozamát a védőnövény learatása utáni kiadós két-háromszori öntözéssel biztosítják. Silókukoricának június közepétől kezdve havonta egyegy 30—40 mm-es öntözést adnak, magkukoricának június, július, augusztusban egy-egy 40 mm-es öntözést, vigyázva, hogy virágzás idején ne öntözzék. És az eredmények? 1962-ben leadtak hektáronként átlag 492 q cukorrépát, 1963-ban 522 q-t. (Megjegyezzük, hogy az öntözés által a gyökérhozamnál sokkal nagyobb mértékben emelkedik a répakaraj-hozam.) A másodvetésű silókukoricából hektáronként átlagosan 460 q-t silóztak le. Lucernaszénából évente 110—118 q-t takarítanak be hektáronként. Ez mesterségesen szárítva kérődződnek 1964. május 16.