Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-13 / 39. szám
Szarvasmarhák penészgomba betegsége a mikotoxikózis Dél-Szlovákia cukorrépatermesztő vi-Í ékeinek egyes gazdaságaiban egy eddig etfésbé ismert betegség lépett fel a szarvasmarhák és a lovak között, melyet penészgombák okoznak. E gombák főleg tákarmányszalmában, de egyéb nyáron tlem jól szárított szálastakarmányban is ^mutathatók laboratóriumi vizsgálattal. Á megázott és megszáradt takarmányban sokféle penészgomba tenyész. Szerencsére nem mindegyik fajta mérges. Az a gombaféleség, amely a lovakat és $ marhákat támadja meg, rendkívül erős mérget választ ki. Szereti a savanyú kémhatású (pl. silótakarmány-szerű) környezetet. A penészgomba a megbetegedett állat gyomrában, ha az savanyú répaharaszt-, Vagy kukorica silótakarmányt is evett, ezt a megfelelő környezetet megtalálja. penészgomba mérge elsősorban a gyomor, de főleg a bél nyálkahártyáját tátpadja meg, majd ezen keresztül betör Á véráramba. Ott roncsolja a vörös vér- Sejteket, és fellazítja a hajszálerek falát, körülbelül 8—14 napi lappangási idő ptán a betegség a nagy istállókban súlyos és tömeges hasmenéssel kezdődik. Ezen kívül egyik-másik betegnek fut a nyála ps orrából tiszta, átlátszó váladék szivárog. Az orrnyílások tájékán a nyálkahártya kisebb-nagyobb kiterjedésben, borsóvagy tízfilléres pénzérme nagyságban kipirul, vagy megkéküi. Ugyanekkor a láz 40 fok, vagy még efölé emelkedik. A lázzal egyidejűleg az étvágy csökken, a beteg elesett, remeg és néhánynapra rá elpusztul. A betegség iránt legérzékenyebb a ló és a növendékmarha. Ellenállóbbak a tehenek és a hízómarhák. A betegség állatról állatra és állatról emberre nem ragad át. Boncoláskor igen Súlyos, szembeötlő elváltozásokat látni. Úgyszólván valamennyi szerven, de főleg £ zsigeri és fali savós hártyákon számos kisebb-nagyobb vérömlés látható. A lép csak enyhén duzzadt, a szokottnál sötétébb-piros színű. Az elhullott állatok húsa főzött állapotban sertésekkel és baromfival etethető. Hathatós oltóanyag vagy gyógyszer e megbetegedés ellen eddig még nem került forgalomba. Az állatorvosok ezért kp idő szerint csak a tüneti kezeléssel Kénytelenek megelégedni. A betegségbe esett, szájfolyásos marhákat, ha lázuk 40 fok fölé emelkedett, á hús értékesítése végett ésszerűbb Kényszervágásra szánni. A penészgomba- Okozta betegséget a száj- és körömfájás-1964. május 13. sál, valamint a lépfenével lehet összetéveszteni. A száj- és körömfájás esetében azonban a nyálfolyás kiadósabb, egyszerre több marhánál jelentkezik, és nincs hasmenés. A lépfene jóval gyorsabb lefolyású a járvány kezdetén, s fellépésekor nincs tömeges megbetegedés. Boncoláskor erős lépduzzanat állapítható meg. A vér sötét „kátrányszínü“ és nem alvad meg. Ha a penészgomba-okozta betegséget idejekorán felismerik és a betegséget okozó penészes takarmány és savanyú silótakarmány etetését azonnal beszüntetik, az elhullásokat el lehet kerülni még akkor is, ha a profuz hasmenés már jelentkezett. Minél kisebb az állatok ellenállóképessége, minél erőteljesebb a fertőzés és minél később történik a fertőzött takarmány etetésének leállítása, annál súlyosabbak a veszteségek. A szarvasmarhák mikotoxikózisa a modern takarmányozási technológia helytelen alkalmazása esetén léphet fel. A mérgező penészgombák, amint már említettük, a savanyú környezetben fejlődnek jól, erősek, ellenállóbbak, gyorsan szaporodnak, sok mérget bocsátanak ki a testükből, egyszóval virulensek. A főcél a betegség megelőzése, de úgy, hogy a jó minőségű silótakarmányokat tovább etethessük. „A kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon“. A silótakarmány az egészséges marhaállománnyal tovább etethető minden baj nélkül, ha annak savanyú kémhatással oltottmeszes vízzel és takarmánymész hozzáadásával közömbösítjük. Hogy a takarmányszalma és egyéb száraz szálastakarmány megpenészedését hogyan lehet elkerülni, erről jelen esetben nem kívánunk szólni. Ezt mezőgazdasági dolgozóink különben is jól tudják. Ha a takarmány szárításának, betakarításának és tárolásának munkamenete jól szervezett és megvan a jóindulat is, úgy a száraz szálastakarmány nem penészedlk meg. A rövidre vágott (5—6 cm) jó minőségű széna- és szalmaszecskát, ha azt ammóniákos meleg vízzel, vagy oltottmeszes vízzel rétegenként gondosan meglocsoljuk, bepácoljuk, úgy a jó minőségű savanyú silótakarmányt nyugodtan a szecskába keverhetjük, minden káros következmény nélkül. Ha különben az állatállomány tiszta, jól gondozott, az istálló száraz és jó levegőjű, az ivóvízellátás zavartalan, úgy nemcsak a betegség fellépését előzzük meg, de az ízesebb, tápdúsabb takarmánnyal fokozzuk a tehenek tejhozamát is. Dr. IZSŐF ZOLTÁN, körállatorvos, Rimaszécs A hüvelyes növények termesztése A közelmúlt napokban jelent meg magyar nyelven Josef S t f í d a mérnök és munkaközösségének ,,A hüvelyes növények termesztése“ című szakkönyve. A Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent könyv fontossága abban rejlik, hogy a reánk váró feladatok egyik jelentős láncszemét képező hüvelyes termesztés megoldásához nyújt tanács formájában segítséget. Minden mezőgazdasági dolgozó tudja, hogy nagy mennyiségű értékes fehérjét tartalmaznak a hüvelyesek, ám bizonyára annak is tudatában van, hogy jelentőségüket nem becsültük fel eléggé. És Strída mérnök könyvében éppen erre mutat rá, mikor a hüvelyesek népgazdasági jelentőségét fejti ki, ismerteti a hüvelyesek helyes besorolását a vetésforgóba, a mezőgazdasági üzemek szakosítása szempontjából, a gazdaságos növényvédelmet, a legfontosabb munkák- (talajelőkészítés, vetés, talajművelés, növényápolás, betakarítás, szárítás és tárolás) gépesítését. Külön tárgyalja az egyes növényfajokat, azok termesztését, betegségeit és kártevőit. Kiemeli a takarmányhüvelyesek jelentőségét, foglalkozik zöldtakarmányra történő termesztésükkel és ismerteti felhasználásuk lehetőségeit a takarmánykeverékekben. Strída mérnök könyvét a gyakorlati mezőgazdasági dolgozók számára írta, hogy segítséget nyújtson a kezdeti nehézségek leküzdésében. Feladatunk, — amint jól tudjuk az, —hogy bővítsük £ hüvelyesek vetésterületét, mert a múltban „féltünk“ hüvelyeseket termeszteni. Ez érthető is, hiszen rengeteg kézi munkaerőt igényeltek. S a szerző munkaközösségével karöltve éppen ennek a kérdésnek a megoldására fordít nagy gondot. Részletesen ismerteti az egyes hüvelyes növények gépi betakarításának legkorszerűbb módjait, miközben kiértékeli azok előnyét és gazdaságosságát is. Stfída mérnök könyvének nem szabadna hiányoznia egy mezőgazdasági üzem könyvtárából sem, s nem szabadna elkerülnie egy mezőgazdasági dolgozó figyelmét sem. A könyv terjedelme 239 oldal, ára 7,50 korona. STYNDL OLGA, a Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó szerkesztője sál együtt kb. 100 gr. fehérje szükséges 1 liter tej előállítására, akkor ez a többlet 1100— 1400 liter tej előállítására elégséges fehérjét jelent hektáronként. Röviden: Nagytömegű szudánifűterméshez bőséges nitrogénellátás szükséges. Főnővénynek gabonasortávolságra vessük május 15-e táján, hektáronként 50 kg csírázó mag felhasználásával. Szudánifű kukoricacsalamádéval keverten, vagy silókukorica között nagy termést ad és lényegesen emeli azok fehérjetartalmát. Bartalos Menyhért mérnök, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója Sés csaknem az egész járás rületén elterjesztették. Ennek á módszernek az a lényege, hogy a silókukoricát 70 cm-es sortávolságra vetik. Kelés után £ kukoricát fogasolják, majd később megekézik utána minden sor közé 2—3 sor szudánifüvet vetnek. Ha sikerül a vetés, illetőleg a szudánifű kelése, akkor, mire a kukorica eléri a tejes-viaszos érést, a szudánifü kalászolni kezd. Az ilyer komplett állomány nagy zöldtömeget terem, nagyon jó takarmányértékkel. Mivel nagj yolt az érdeklődés, kísérletekei Állítottunk be ennek a módszernek közelebbi tanulmányozására. Az 1962 és 1963-as év eredményeinek átlaga a következő Amint a táblázatból kitűnik, a többlettermés tápanyagban, mégpedig fehérjében mutatko: zott. Az 1.1—1,45 a/ha fehérje ;öbblettermés figyelemreméltt mennyiség, mert ha azt számoljuk, hogy a mostani fejési átiaaok alaDián a létfenntartás_ Termés „.. . _ . Tartalom panyagban Vetési mód, Termés kém. em. . r sortávolság q/ha ért. feh. ,eTM' f1?' _______________________*» j". X Silókukorica 40 cm 410,— 14.— 0.8 57,4 3,28 Silókukorica 60 cm-re közé 1 sor szudánifű 402,5 13,56 1,09 54,57 4,38 Silókukorica 70 cm-re közé 2 sor szudánifű 408,75 13,5 1,14 55,18 4,65 Silókukorica 80 cm-re közé 3 sor szudánifű 401,25 13,29 1,18 53,32 4,73
