Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-12 / 4. szám

Ifjúsági fényszóró Négy év nagy idő!... Négy év alatt a^kis diáklányból háromgyerekes családanya, a ka­maszból kikapós férj vagy elvált ember lehet... Ezt még így foly­tathatnám tovább, de akkor nem a galántai járás Vinohrady községé­ben kötnénk ki, hanem valahol má­sutt. Tehát a vinohradyak 4 évvel ez­előtt kezdték építeni az iskolát. Fel is építették, csinos és takaros, rá­adásul modern is, mint a mai lá­nyok. A fene tudja hogyan történhe­tett, mégis megtörtént, hogy a kész iskola mellett ottmaradt a helyi EFSZ taligája, mely tele volt mész­szel. Azóta két év telt már el, és sok víz folyt le a Dunán, de a ta­liga csak nem akart magától haza­találni! A tulajdonos megfeledke­zett róla? Vagy nincs rá szüksége? Vagy nincs aki elvigye? A napokban aztán egy sötét éj­szaka a taliga nyikorogva megin­dult ... Pár sötét árnyék szuszo­gott-lihegett... Aztán nemsokára újra csend lett. Reggel a szövet­kezet elnöke ott találta a taligát a kapuja előtt! De nemcsak hogy ott találta, ha­nem egész terjedelmében bele is pottyant. Fehér lett tetőtől talpig, de az is lehet, hogy nem a mász­tál, hanem a méregtől sápadt el még a ruhája is. Egyesek azt állítják, hogy a taliga oldalán egy hexaméteres vers di­csérte a szövetkezeti nyilvántartó lelkiismeretességét. Felhördült erre a vezetőség, de úgy, hogy még a járáson is meg­hallották. Égnek állt a hajuk, hab­zott a szájuk és vizsgálatot indí­tottak a tettesek ellen. Ki volt a tettes? Az Ifjúsági Fényszóró!... A vezetőség csak azt kapta, ami méltán megillette! A tetteseknek még a hajuk szálát sem görbíthet­ték meg! Ne lepődjenek meg az Illetéke­sek, ha ajtajuk előtt megjelenik cgy-egy kintfelejtett eke vagy ve­tőgép ... Az Ifjúsági Fényszóró gyors, mint a villámcsapás ... Vigyázzanak, nehogy a derült ég­ből Önöket érje! Nagy László (Galánta) A deméndi szövetkezet február 15-ig be akarja fejezni a gépjavítást. A simítók után most már a vetőgépeket is rendbehozták. Babic Márton szövetkezeti elnök örömmel mutatja a „bevetésre" kész vetőgépeket. Balia J. felvétele A trebiáovl járásban sokéves ta­pasztalatok bizonyítják, hogy fontos olajosnövényünk, az őszi repce ter­mesztése nem vált be. A környéken uralkodó zord telek és a vékony hó­takaró alatt gyakran kifagyott a rep­ce. A sikertelenség fő oka azonban nem is annyira a kedvezőtlen éghaj­lati viszonyokban rejlik, hanem a nö­vényápolásban. Az őszi repcét általá­ban augusztus végén legalkalmasabb vetni. Az idénymunkák elhúzódása miatt gyakran lehetetlenné vált a vetési idő betartása. A későn vetett repce nem erősödött meg, s a tél fo­lyamán könnyen kifagyott. A Szomotori Állami Gazdaságban tavaly először próbálkoztak az NDK- ból származó Kranbe olajosnövény termesztésével. A vetésnél és ápolás­nál a Praha—Ruzyné-i Növényter­mesztési Kutatóintézet munkamód­szereit alkalmazták. A 95,5 ár terü­letet gondos talajelőkészítés után május 4-én vetetté^ be, a rosszul áttelelt lucerna után, amelyet zöld­trágyaként szántottak be. A vetést 3—4 cm mélyen, kétsorosán végez­ték, 37,5 cm-re, Illetve az ikersorok között 7,5 cm sortávolságban. A közel 1 ha-nyl területen 25 kg vetőmagot használtak. A termést, amely hasonló az őszi repcéhez, — csupán a kalászai na­gyobbak és dúsabbak, — július végén takarították be kétmenetesen. A ter­més a kedvezőtlen időjárás miatt, csupán 80—90 %-ban érett be, ezáltal nagyobb volt a veszteség. Ennek oka az Idei nagy szárazság, bér a vetés­területet két Ízben öntözték, mely által összesen 130 mm csapadék jutott a talajba. A 95,5 áros területen 12,62 mázsa termést értek el. A Kranbe agrotech­nikájának jobb megismerése után kétségkívül nagyobb lesz a hozama is. Az új növénynek vegetációs ideje rövid, s ez lehetővé teszi a szántó­­terület jobb kihasználását; ellenálló­képesebb az időjárás szeszélyeivel szemben. A repcemagnál nagyobb, magvainak olajtartalma szintén gaz­dagabb. PALÄGVI LAJOS Ha az idegen körülnéz a szegei szö­vetkezet gazdasági udvarán, azt. gon­dolja: ez aztán hatalmas szövetkezet lehet! Pedig csak 650 hektáron gaz­dálkodnak. De igaz, ami igaz, a sok új, korszerű istálló és a szintén nem­rég épített műhelyek egész sora meg­téveszti az embert. * * * A kovácsműhelyben a 68 éves Paz­­dera Ferenc bácsi üti fiatalos hévvel a vasat. Éppen egy lovat patkc^l. Itt a fagy, nehogy kár essék benne. — Már azt hittem, nyugdíjba ment — szóltam Pazdera bácsihoz. — Én? — kérdi kissé megütközve. — Hová gondol? Van még elég erőm, egészséges vagyok. Méghogy nyugdíj­ba! ... 6 tovább nem is folytatja a témát, mert vele kapcsolatban még erről nem érdemes beszélni. Látva az öreg nagy munkakedvét, további jó egészséget kívántam neki és elbúcsúztunk. • * * A gépjavító műhelyben olyan serény munka folyt, hogy azt hihetné az em­ber, holnap szántani vagy vetni men­nek. Szinte tavaszi hangulat uralko­dik e műhelyben. Tomatsovszky János­sal, a műhely vezetőjével elegyedtem szóba. — Sok a javítanivaló? — Hát az akad bőven — feleüi csep­pet sem rosszkedvűen. — De igyek­szünk is mielőbb elvégezni, nehogy aztán tavasszal torlódjon a munka Őe üzemzavar miatt késlekedjen a vetés. Mit is mondanának a többiek?! Üj műhelyünk van, alkatrészekből, szer­számokból is elég, és mégsem csinál­juk jól a munkánkat? * * * A bognárműhelyben Szelement Ist­ván a gyalupad mellett foglalatosko­dott. Ajtókat készített az istállóra. Nemrég még kisiparos volt, csak mióta elkészült az új műhely, azóta dolgozik a szövetkezetnek. — Százszor jobb itt, mint a saját kis műhelyemben — mondja elége­detten. — Becsületesen ledolgozom a nyolc órát, azután nyugodtan mehetek haza. Csak azt sajnálom, hogy nem most vagyok húsz esztendős. * * * Tél van, nyugalom. Az emberek ilyenkor általában kevesebbet dolgoz­nak, a szegei szövetkezet gazdasági udvarán azonban nem tétlenkedik senki. Jó fel akarnak készülni a ta­vaszra. Radóczky József (Szege) Gépjavítás a holtidény első „műsorszáma“ A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelé­si Igazgatóság rendele­tére a járás szövetkeze­teinek javarésze hozzá­fogott a mezőgazdasági gépek téli javításához. A kezdeti eredmények arra vallanak, hogy egyes szövetkezeteknél jól halad a szervezésnek ez a módja. Elsősorban a tavaszi munkákhoz szükséges vontatott esz­közök kerülnek javítás­ba. Az alistáli szövetkeze­­tesek máris „teljes gőz­zel“ munkához láttak. Tizennégy javításra szo­ruló eke közül kilencet rendbehoztak, 13 boro­nából hatot, 9 simító­­ból 5-öt, ezenkívül üzem­képes állapotba helyez­ték mind a négy előhán­­tó ekét. Kilenc vetőgép­ből négyet javítottak meg, a műtrágyaszórók felével és az összes trágyalészőróval elké­szültek. Ugyancsak hasz. nálható állapotba hozták a répa- és kukoricavető­gépet. a talajmegmun­káló és egyéb gépeket. Mintaszerűen kiveszi részét a gépjavításból a királyfiakarcsai EFSZ. Száz százalékra teljesí­tette az előhántóekék, a rögtörők, a kombinált vetőgépek, trágyalészó­­rók, a talajmegmunká­ló- és permetezőgépek javítását. Tizenegy eke közül elkészült 8, a 8 simítóból pedig kettő. Most vesznek javításba 12 boronát. A gépjavítás dolgában élenjárnak továbbá a felsőpatonyi, a bacsfai, bögellői, a nádasdi, a fel. bári, a csákányi, nagy­megyeri és a várkonyi szövetkezetek. A mező­­gazdasági gépek karban­tartásának további fon­tos kelléke a gépek tar­tósítása, hogy ne marja rozsda azokat télvíz idején. V. Balazic, Rovinka A bara. Én itt kiszállok. Aztán majd meglátjuk. Még soha nem jártam erre. Elha­tároztam, hogy kissé körülnézek. Régi vágyam, hogy megismerjem a kelet­szlovákiai szövetkezetek valamelyikét. A járáson a fönt említett szövetke­zetei javasolták, mint egyik közepes jó mezőgazdasági egységet. Megné­zem — gondoltam, és megírom ami jő, de azt is, ami nem tetszik. Talán még javasolhatok is nekik valamit. Ezek a gondolatok foglalkoztatták, miközben a gazdasági udvarba érkez­tem. Az épületek körül nagy rend ural­kodik. Ez a jő gazda látszatát kelti. Örülök, hogy végre egy ilyen helyre kerültem. Évek hosszú során alig-alig láttam ilyen tisztaságot, rendet a szö­vetkezetek portáján. Az istállókból a trágya egyenesen a pótkocsikra, s a mezei rakványba kerül. így kellene ennek történnie mindenütt. Találkozás a zootechnikussal Szerelőtáskás ember jön velem szemben. — A zootechnikust keresem — szó­lítom meg őt. Emberem szélesen, de valahogy fanyarul elmosolyodik. — Magam lennék az,, de akadna még egy s más elintéznivalóm, aztán rendelkezésére állok. Töprengek. Fontos munka, ahol szerelőtáska is kell. Nem kérdezős­ködöm. Végtére is majdcsak kiderül. Ondrej Syncek, — így hívják őt — a gyümölcsös felé indul. Nyomába szegődöm. Látja, hogy nem tágítok, hát beszélni kezd. — Már második napja nem ittak az állatok. M^nd a két Darling bedög­lött a hasmenés pedig egyre jobban jelentkezik. EÍ\hát a helyzet. Nem. Nem hagyhatom .., érti ? — Persze hogy értem. Nincsenek szerelőik, hogy maga ? ... — Izentem értük, de amint látja, nem jött senki. Nagyon kellene ide egy karbantartó. Egész éven lenne mit tennie. Hol a vízellátással, hol pedig a villannyal van baj. Légteleníti a szivattyút, aztán föl­­tölti vízzel, majd visszacsavarja a menetes dugót. Gombnyomásra felbúg a motor, de a víz nem folyik. Néhány­szor megismétli a műveletet, de hiába. Fogai közül bosszúján szűri « szót. Abarai helyzetkép — Nemrég dobtuk ki a régit, s már ez is ... Drága pénzért selejtet sóz­tak a nyakunkba. — Tisztaság és rend uralkodik a telepen. Sehol egy szál szalma. — Táncsak nem a járástól jött? — Nem. — Ahá, már gondolom ... Mindjárt sejtettem, hogy ... — Mit szeretne látni? — A szarvasmarhaállományt Mit láttam az istállókban A rövid párbeszéd után az istállók felé vettük az irányt, miközben el­mondta, hogy az 1525 hektáros szö­vetkezetnek 900 szarvasmarhája van, ebből a tehén csak 251, ami annyit jelent, hogy 100 hektáronként csak 16 tehenet tartanak. Ez bizony nagyon kevés. Tervük 323-et irányoz elő. De miért ez a nagy eltérés? — keresem az okot. Beszélgetés közben erre is fény derül. Az üszők közül nem ke­rülhetett tehénsorba a tervezett mennyiség, viszont kiselejteztek 96 TBC-e tehenet, vagyis a tervezettnél jóval többet. Ez többé-kevésbé ma­gyarázatot ad a kérdésre. Állataik aránylag jó kondícióban vannak, de közülük sok nem felel meg a mai tenyésztési igényeknek. Eléggé kevert ez az állomány. Akad köztük eredeti parlagi szürkemarha és ennek keveréke, de van ott Simmentháli és Vörös-tarka marha is. Ez nem csupán szépséghiba. Ügy látszik, a zootech­­nikus gondolataimban kutatott, mert szinte választ adott a kérdésekre. — Folyamatban van az állomány felújítása, de időre van szükség, Ma­gam is új vagyok itt, amióta átvettem az állattenyésztést, a lehetőségekhez mérten igyekszem orvosolni a legfá­jóbb pontokat, de egyelőre nagyon nehéz a dolgom. Kevés a takarmá­nyunk. Jóformán az alapadagot sem tudjuk nyújtani állatainknak. így az­tán nem lehet nagy eredményekre szert tenni. Magam is ezen a véleményen va­gyok. Gyenge takarmányellátás mel­lett a legjobb tehén is lezüllik. Az az érzésem, hogy ezen a vidéken a kül­terjes szarvasmarhatenyésztéshez szoktak az emberek és nehéz ettől .megszabadulniuk, mert a szokások be­­idegződtek és törvényszerűkké váltak. A korszerű tejtermelés más irányban halad. Nagy tejtermelő gazdaságok­ban már nem legeltetik a teheneket. Ez még kevés helyen van így. Igen. Abarán ma minden szál ta­karmányra szükség van. Szalma és siló a szarvasmarhák fő takarmánya, de ebből sincs elegendő. Gondosan kidolgozott takarmányo­zási tervek függenek az istállókban. A készletet úgy osztotta be a zoo­­technikus, hogy május elejéig kitart­son. Ekkor már lesz őszi keverék, amelyből 70 hektárt vetettek. így nem lehet egészséges utódot nevelni Miért vannak takarmánygondjaik? Azért, mert tavaly erre nagy száraz­ság uralta a vidéket. Májusig még csak volt valahogy. A tehenek jó le­gelőre jártak, de júniustól kezdve a máskor kitűnő táplálékot nyújtó gyep­szőnyeg sétatérré változott. Legfá­jóbb az volt, hogy semmi tartalékkal nem rendelkeztek. . Ezek után jogosan kérdezhetjük, hogyan nevelnek az előhasi üszőkből jó teheneket és tőlük egészséges utó­dokat, amikor naponta darabonként csak 5,20 kg szárazanyagot, 0,14 kg emészthető fehérjét és 1,83 kg ke­­ményltőegységet nyújtanak az álla­toknak? Ugyanakkor egy 390—450 ki­lós élősúlyú előhasi üsző napi takar­mányszükséglete 7—9 kg szárazanyag, 0,46—0,48 kg emészthető fehérje és 3,1—3,4 kg keményítőegységet tesz ki. Ebből is látható, hogy milyen alap­vető hibák történnek az utódnevelés­ben és ez nemcsak Abarán van így. Hogyan, miként lehetne ezen segíte­ni? Kihasználni a lehetőségeket Most az a kérdés, hogy vannak-e lehetőségek az abarai szövetkezetben és azok milyen természetűek? Állí­tom, hogy lehetőségeik igen bizta­tóak, csak eddig nem használták ki azokat, Tudvalévő, hogy a szövetkezet- ha­tárában folyik a Labore, a Latorca és ugyancsak ott található a Labore holtága is. Vajon milyen mértékben használták ki eddig ezt a vízmennyi­séget? Azt kell mondanom, hogy csak nagyon kis mértékben. Ez lenne hát a rejtett tartalék. Azaz nem is annyi­ra rejtett, mert hiszen ismeretes, hogy keleten hatalmas vízgazdálko­dási munkák folynak. Ügy érzem, hogy a szövetkezet tervezésében kell ke­resnünk a hibát. Szükséges, hogy a jövőben terveikben öntöző berende­zések megvételével is számoljanak. Építsenek szivattyúházakat és szükség esetén indítsák be a gépeket. Lénye­gében ez már nem is újdonság. Szá­razság esetén ezt teszik az ország más szövetkezeteiben is. Nem szabad többé megengedniük, hogy egy száraz esztendő — úgy mint tavaly — befolyásolja a termésered­ményt. Ésszerű öntözéses gazdálkodás esetén, ha egyik termény nem válik be, kell, hogy a másik bőségesen pó­tolja a hiányt, nemcsak természetbe­­niekben, de pénzügyi szempontból is. Nyugat- és Kelet-Szlovákia délen fekvő szövetkezetei közt nincsenek lé­nyeges eltérések. Azt mondhatjuk, hogy hasonló ökonómiai feltételek mellett gazdálkodnak. Merem állíta­ni, hogy Csallóközben a nyárasdi szö­vetkezetnek csöppet sem jobbak a termelési lehetőségei, mint keleten az abarjpinak. Többé-kevésbé a két szö­vetkezet területe is megegyezik, mégis a nyárasdi szövetkezet tavaly több mint egy millió liter tejet adott közellátásunknak, az abarai pedig kö­rülbelül csak 264 000 litert. Miért van a nagy különbség? Egyszerűen azért, mert a nyárasdiak céltudatosan ter­melne^. Évente rengeteg szántóföldi takarmánnyal, silókukoricával és más fontos takarmánynövénnyel gazdagít­ják a takarmányalapot. Emellett ne­kik is megvannak a saját problémáik. Legyőzik a természet szeszélyeit, mert minden rendelkezésükre álló eszközzel következetesen harcolnak ellene. Bizonyos vagyok benne, hogy ha az abarai szövetkezetben is így tesznek majd, náluk is lényeges ja­vulás áll be, Hiszem, hogy az új esztendő az ő számukra is jobb, bőségesebb termést hoz, de hogy ez így legyen, elsősorban önönmaguknak kell érte megküzde­niük. Hoksza István • í\ gaian iái „vueia u/.em mc£­tésztát gyárt a méhek táplálására, amely 70 % mézből áll. December 20- ig 150 tonna‘méztésztát gyártottak. (Krajcsovics Ferdinánd, Galánta)' • Az alsócsáji fiatalok (kosicei já­rás) az 1964-es év tavaszi, nyári és őszi mezei munkálatainál 3000 brigád­órát dolgoznak le és 500 köbméter komposztot készítenek. Ifjúsági fény­szórót alakítanak, amely a gépek elő­készítését és a munkálatok agrotech­nikai határidőn belüli elvégzését el­lenőrzi. (Mató Pál, Kosice) • A görnöri szövetkezet új istálló­jában Németh Zoltán —» aki már 13 éve tehéngondozó — egy tehéntől át­lag 7 liter tejet fej. Társával, Koncz Istvánnal autót szeretnének venni. Terveikben szerepel, hogy brigádot alakítanak, mert összefogva nagyobb eredményeket érhetnek el. (Kövér Sarolta, Gömörj • A bolyl EFSZ az 1963-as év ter­melési tervét december 10-ig 127 %­­ra teljesítette. Ezzel az eredménnyel a trebiáovi járás szövetkezetei közt a második lett. (Kaminsky) • A Szentmiklósi Állami Gazdaság sertésgondozói Reményi Imre vezeté­sével még novemberben teljesítették évi húseladási tervüket és december 10-ig 40 mázsa sertéshússal adtak többet a közellátásnak. (Búkor József, Szentmiklós) • Az alsótúri szövetkezet szerző­dést kötött az Ipolysági Felvásárló Üzemmel, hogy a tél folyamán 5000 mázsa kukoricát szárítanak meg. Az asszonyok minden mázsa megszárított és lemorzsolt kukoricáért egy koronái: kapnak. (Mesztra Erzsébet, Alsótűr) • A nádasdi szövetkezetben Szabó Ferenc, Szlezák Pál, Simcsó Pál és Rásky Katalin 122 hízómarhát gondoz­nak, s darabonként átlag 1 kg-os súly­gyarapodást érnek el. (MPK) • A galántai járásban tavaly 6655 mázsa helyett a baromfifeldolgozó üzem terven felül még 600 mázsa hí­­zőbaromfit vásárolt. Ezt a sikert fő­képp a körtvélyesi EFSZ-nek köszön­heti, amely a tervezett 33 mázsa he­lyett 105 mázsa baromfit adott el. (KFG) • A marcellházi szövetkezetben 60 szorgos asszony és leány simítja a dohányt. Kövér Ilona egy nap 26 kg-ot simít. Van simítanivaló elég, mert 30 hektáron a tervezett 13 mázsa he­lyett 17 mázsás hektárhozamot értek el. (Cseh Dezső, Marcellháza) • A tornóci EFSZ tavaly a terve­zett 164 000 liter tej helyett 210 000 liter tejet adott el. Ilyen magasan még egy évben sem teljesítették kö­telességüket. (kraj) • Azt mondják, hogy a pulykának hétféle húsa van és ezért sokan sze­retik. Tavaly volt elég a piacon. Az alsószeli EFSZ például 2500 szép hí­zott pulykát adott a Galántai Barom­fifeldolgozó Üzemnek. (K. F.) • A restel szövetkezet több mint 260 000 liter tejet adott az elmúlt év­ben a közellátásnak. Legjobb fejőnői Palencsár Klára és Vaskó Klára, — naponta 8—9 liter tejet fejnek átlag egy tehéntől, (map) • A nádszegi és negyed! EFSZ-ben traktoros- és traktorjavító tanfolya­mot rendezett a Galántai Gépállomás. A tanfolyam sikeres- elvégzése után a traktorosok gépjavító engedélyt is kapnak. Nádszegen 42 és Negyeden 33 szövetkezeti tag látogatja a tanfolya­mot. (vies) • A galántai járásban tavaly 130 hektár gyenge minőségű rétet szán­tottak fel, amelyen az idén silókuko­ricát termelnek. így a 80—100 mázsa rétifü helyett 400—500 mázsa siló­­kukoricát érnek el hektáronként, (kf) 1984. január 12. SZEGEI TÉL £ Kranhs-tírmes7íi>R íaaasita atai -3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom