Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-12 / 4. szám

Közismert, hogp

a Szovjetunió már rég túl haladta a* Amerikai Egyesült Államokat az egy

főre eső tejtermelésben.

Felvételünkön a moszkvai tejkombinát raktárhelyisége látható, mely a maga nemében egyedül álló Európában. Naponta közel egymillió liter üveges tej, tejfel, több mázsa túró és egyéb tejtermékek kerül-, nek ki az üzemből.

Foto: TASZSZ,

a berlini átjárási tilalom ideiglenes felfüggesztésének hatalmas sikere után jó lehetőség kínálkozik. Annál érthetetlenebb az, hogy a bonni kormány szélsőséges beállítású tagjain kívül maga az amerikai kormány is óva intette a nyugat-berlini szenátust, sőt burkoltan meg is fenyegette Willy Brandtot, amennyiben további egyezményeket kötne az NDK kormányával, a város nyugati és demokratikus része közti forgalom megkönnyítéséről. Mint ismeretes, az NDK kormánya újabb javaslatot tett a nyugatnémet szenátusnak a város két része közti kapcsolatok kiszélesítésére, a bonni lapok azonban előre közöltek részleteket a javaslatot illetően és így eleve meg akarják torpédózni a tárgyalásokat.

A bonni kormány igen hevesen reagált ezekre a javaslatokra, mert — mint az Izvesztyija szemleírója rámutat — a Hruscsov-javaslat kedvező visszhangja és az NDK kormányának kezdeményezésében lehetőséget látnak az évek óta vajúdó német kérdés reális megoldására, ami nem fedi revansista politikájuk céljait. (tg)

■ Ülésezik az amerikai kongreszszus. Szerdán a kongresszus ülésszakán Johnson elnök elmondotta üzenetét az Unió helyzetéről. Felszólította a kongresszus tagjait, hogy az előző ülésekhez képest tegyenek többet a polgárjogi törvény kidolgozásáért.

■ Franciaország kereskedni akar

a Szovjetunióval. Pompidou francia miniszterelnök egy sajtóértekezleten kijelentette: Franciaország érdeke,

hogy bővítse kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. A miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy a Franciaország és Egyesült Államok közötti ellentétek enyhülnek és nem zárta ki de Gaulle tábornok és Johnson elnök találkozásának lehetőségét sem.

■ Mohamed próféta hajszála viszszakerült a helyére. Delhiben közzétett jelentések szerint ismeretlen tettesek az eredeti helyére tették vissza Mohamed próféta féltve őrzött hajszálát, amelynek elvesztése véres zavargásokat idézett elő a kasmíri lakosság körében. A jelentés rámutat, hogy 13 hindu vesztette életét, sok házat felgyújtottak vagy kiraboltak.

■ A dél-vietnami partizánok újabb sikerei. Az AFP francia sajtóhírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami partizánok egy hét alatt 11 amerikai és dél-vietnami katonai repülőgépet tettek ártalmatlanná. Az elmúlt évben a dél-vietnami hazafias erők összesen 346 amerikai és dél-vietnami katonai repülőgépet pusztítottak el és 350-et megrongáltak.

■ Tovább bonyolódik az Argoudügy. Mint ismeretes, a francia titkos szolgálat emberei Nyugat-Németországből elrabolták Argoud ezredest* az OAS-szervezet egyik vezéralakját, akit a francia katonai bíróság távollétében már halálra ítélt. A nyugatnémet kormány jegyzékben követelte a francia kormánytól, Argoud kiadását, akit azúttal életfogytiglani börtönre ítéltek. A franciák megtagadták a nyugatnémet követelést, melyet most újabb nyugatnémet jegyzék követett.

Az év békenyitánya

Szerte a világot, nagy érdeklődés

övezi az általunk is már ismertetett Hruscsov-javaslatot arra vonatkozólag, hogy egyetlen ország kormánya sem forduljon az erőszak eszközéhez a fennálló határviszályok megoldásánál. A Washington Post azt írja, hogy az üzenet „az 1964. év első konkrét békenyitánya“. Több vezető amerikai lap elismeri, hogy a világpolitikában továbbra is a Szovjetunió a kezdeményező fél.

Figyelemre méltó a moszkvai Pravda vezércikke, amely a szovjet miniszterelnök javaslatának külföldi fogadtatásáról írva hangsúlyozza, hogy mindazok az államférfiak és politikusok,' akik átérzik a világ békéje iránt érzett felelősségüket, megértették az üzenet jelentőségét és azt, hogy a benne foglaltak valamennyi nép létfontosságú érdekeit érintik.

Egyes angol lapok viszont arra figyelmeztetik olvasóikat, hogy furcsa diplomáciai munkamegosztás kezd kialakulni az Egyesült Államokban. Amíg Johnson elnök békeszólamokkal árasztja el a világot — hangoztatják a kormányhoz közel álló angol lapok, — addig a külügyminisztérium igyekszik letompítani az elnöki békeszólamokat. Példának hozzák fel Husk múlt évvégi londoni látogatását, amikor az amerikai államtitkár nemtetszését nyilvánította az angol diplomácia akkor észlelhető aktivizálódása miatt, Johnson viszont Texasban arra igyekezet rábeszélni Erhardot, hogy ne ellenezze az amerikaiak „tárgyalási szándékait“.

Vajon mit vagy kit szolgál ez a kettóség ?

Golduxcter színre lép

Az T964-es év végén elnökválasztásokat tartanak az Egyesült Államokban. A jelöltek között ott van Goldwater szenátor is, a jobboldali ultrák vezére, aki a tragikus sorsú Kennedy koporsója felett ugyan „választási fegyverszünetet" hirdetett, de most annál erőteljesebben lépett az induló korteshadjárat színpadára. A szélsőséges politikát valló szenátor faji programot hirdet: a szövetségi kormány erejének rovására az egyes tagállamok nagyobb befolyására törekszik, hogy ezáltal különösen a déli államokban dúló fajüldözést segítse elő. Kimondottan Kuba-ellenes politikát követel, sőt azt ígéri, hogy megválasztása esetén felmondja a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt és hogy „rendet tesz“ Kubával is.

Nos váljék becsületére Goldwater úrnak, hogy ilyen leplezetlenül nyilatkoztatja ki elképzeléseit, amelyek győzelme esetén igen veszélyes helyzetet teremtenének. Az amerikai nép többsége azonban nem azonosítja magát az ilyen fékevesztett ultrák nézetével és aránylag még távoli választásokig bizonyára elgondolkodik a Goldwater-féle politikai irányzat időszerűtlenségéről, tarthatatlanságáról. De nemcsak hogy elgondolkodik, hanem minden bizonnyal a demokrácia, a béke, a leszerelés és a nemzetek közötti együttműködés politikája mellett dönt majd.

Viharszünet Cipruson

Ciprus szigetén pillanatnyilag hallgatnak a fegyverek. Mint már közöl-Hetek óta a ciprusi eseményekről olvashatunk a lapokban és hallunk a rádióban. Az alábbiakban rövid bepillantást teszünk e kis ország történetébe.

Ciprus területe mindössze 9251 négyzetkilométer, hegyes-völgyes vidék, főként északi és délnyugati része, ahol azonban kitűnő bor terem a lankákon és a vízben gazdag síkságok jó termést biztosítanak évről évre. A terület egy része azonban angol katonai támaszpont, vagyis angol fennhatóság alatt áll, amely fontos területnek számít nemcsak mint rakéta kilövőhely, hanem mint utánpótlási központ is.

A szigetország lakosságának négyötöd része görög, egy ötödé török. A sziget 1878 óta fingol gyarmat volt, s a lakosság felkelésekkel bizonyította,

Lelkiismeretek ébredése

A bonni kormány így akar szüretelni

2

tűk, fegyverszüneti megállapodás van érvényben, s a fővárosban, Nikóziában semleges zónával választották el egymástól a szembenálló feleket. Ebben az övezetben, amely a görög és a török negyed határán húzódik végig, angol csapatok képeznek eleven válaszfalat.

Mint ismeretes, január 15-én Londonban nemzetközi értekezlet vitatja meg a ciprusi helyzetet. A ciprusi kormányt ezen a tanácskozáson Makariosz érsek ciprusi elnök képviseli, aki azzal a kifejezett szándékkal készül Londonba, hogy megszervezi a tanácskozás valamennyi résztvevőjének jóváhagyását az 1960-ban Zürichben aláírt egyezmény felmondásához. Makariosz véleménye szerint ugyanis ezek az egyezmények képezik a legfőbb akadályát annak, hogy Ciprus belső problémái, kormányzati gondjai megoldódjanak. A szóban forgó egyezményt a sziget akkori gazdája, Anglia kényszerítette rá Ciprusra, s olyan formában szövegezték azt meg, hogy maximálisan korlátozhassák általa a ciprusi kormány önállóságát. A ciprusi elnök a Pravda tudósítójának adott újévi nyilatkozatában is kifejtette, hogy nem került volna sor fegyveres összetűzésre Cipruson, ha a külső erők nem játszottak volna közre a ciprusi helyzet alakulásában.

Az ellentétes érdekek hínárjából

nem lesz könnyű Makariosznak kiverekednie magát és pillanatnyilag nehéz elképzelni, hogyan lehet majd Londonban közös nevezőre hozni a homlokegyenest ellenkező álláspontokat.

Á német kérdés körül

önmagában az a tény, hogy a karácsonyi és újévi ünnepek során csaknem egy és negyedmillió nyugat-berlini járt az NDK fővárosában, bizonyítja, hogy valami fordulat állt be a német, illetve a nyugat-berlini kérdés ügyében. A kezdeményezés, mint már annyiszor, ezúttal is az NDK kormányától származott és ismét aláhúzta azt a tényt, hogy az önálló és szuverén Német Demokratikus Köztársaság kormányának tevékeny részvétele nélkül nem lehet előbbre jutni az egész világ békéje szempontjából oly fontos német probléma megoldásában.

Ezzel kapcsolatban említést érdemel

a Spiegel című nyugatnémet lap értesülése, amely szerint Johnson az NDK- val való kapcsolatok kiépítésére igyekezett rábírni Erhardot, amikor texasi birtokán tárgyalt vele.

Vitathatatlan, hogy a két Németország viszonyának megjavítására most,

<sx

A z utóbbi évek során a nemzetközi sajtó elég gyakran számol be nyugat-németországi vagy ausztriai bírósági tárgyalásokról, melyeken a vádlottak kisebb-nagyobb Hitlerpribékek, azaz SS-parancsnokok és Gestapo-figurák. Ezek a tömeggyilkosok csak hosszú évekkel a német fasizmus legyőzése után kerültek bíráik elé és nagyon sok esetben, sajnos, még most sem nyerték el méltó büntetésüket. Amennyiben az utolsó két év folyamán a nyugatnémet államügyészek részéről mégis sokkal aktívabb tevékenységet észlelhetünk, annak elsősorban más államokban lezajlott azonos tárgyú bűnvádi perek adtak indítékot. Különösen három nagyjelentőségű bírósági eljárás — Eichmann elítélése Jeruzsálemben, Oberländer, majd Globke teljes leleplezése és elítélése az NDK- ban, felzaklatta a nyugat-németországi közvéleményt, és az ottani neonácista és militarista körök mintegy 300 sajtótermékük teljes bevetésével hiába indítottak veszett kampányt az NDK ellen a volt cinkostársak védelmében Ma már Nyugat-Németországban, melj végeredményben Goethének és Marxnak is szülőhazája volt, a haladó gondolkodású munkásoknak, értelmiségieknek nagy tömege, nem utolsósorban pedig igen sok tollforgató, művész és kiváló tudós újjal mutogat Hitlernek még mindig működő vőrbíráira és azok Bonnban székelő pártfogóira.

A Szövetségi Köztársaság egyszeri polgára ezekben a napokban nagyon is jól tudja, hogy Oberländer és Globke leleplezése az NDK bírósága előtt nem tekinthető egyszerűen „kommuniste propaganda-manővernek“. A Jeruzsálem: és a berlini bíróságok előtt bemutatott egykor „szigorúan bizalmas“ hivatalos okmányok és az elhangzót!

hogy nem kívánja ezt a „védelmet". Legemlékezetesebb az 1954-es szabadságharc, amikor az EOKA nevű mozgalom a csatlakozást követelte Görögországhoz és az angolok a szabadságmozgalom vezetőjét, Makariosz érseket internálták és csak akkor engedték szabadon, amikor nem volt más választás: jüggetlenséget kellett adni Ciprusnak.

E nép egész történetét az idegen elnyomás elleni szabadságtörekvések jellemzik. Szinte minden gyarmatosító hatalom végigvonult a szigeten, de egyik sem tudott gyökeret verni.

Függetlenségét végülis 1960. augusztus 16-án kiáltották ki, azzal a feltétellel, hogy a Ciprusi Köztársaság továbbra is a Brit Nemzetközösségben marad és az angolok támaszpontokat tarthatnak fenn a szigeten. Katonai és politikai értelemben tehát a Ciprusi Köztársaság függetlenségének napján sem lett teljesen szabad.

A görög-török ellentétek szítására

tanúvallomások könyveket kitevő anyaga olyan felháborodást keltett afc egész Szövetségi Köztársaságban, hogy Adenauer kénytelen volt miniszterét — Oberländert elejteni és kedvencét — Globke államtitkárt sem tudta átmenteni utódja, Erhard kormányába.

Tavaly december 20-án megint egy érdekes bírósági tárgyalás kezdődött Maina-Frankfurtban. Ezúttal 23 vádlott áll Hessen tartományi bírósága előtt. Mint tavaly Strauss volt hadügyminiszter leleplezése ügyében, ez esetben is egy újságíró alapos, hosszú ideig tartó detektívmunkájának és a saját szemével tapasztalt náci borzalmak iránti elkeseredésének köszönhető, hogy egyszerre 22 volt oswiecimi SS-katona, egykori tisztek és altisztek és egy volt fogoly került most bíróság elé.

Az újságíró, R. Gnielke 1945-ben 16 éves korában, amikor Himmler parancsára már a Hitler-ifjakat is bevetették a légvédelmi tüzérségnél, egységével Oswiecimbe került. Egy januári napon az ottani Buna-üzem telepén már ezek a gyerekek is látták, hogy minden védekezés hiábavaló. A fejveszetten .visszavonuló náci hadsereg vezetői valahogy megfeledkeztek a fiatal Flaktüzérekről és elvonultak. Gnielke és tlársal szintén jobbnak látták kereket oldani, de mivel semmivel sem voltak ellátva, valahol élelmet akartak szerezni az útra. Így tévedtek a haláltáborba. Ahogy később az újságíró elmondotta, csak néhány órát tartózkodott a tábor területén, de az a sok borzalom, amit ott tapasztalt, kihatással volt egész további életére. Valahogy eljutott Berlinig, ahol csatlakozót az SS ellen harcoló ellenállási mozgalomhoz. A felszabadulás után befejezte középiskolai tanulmányait és mint egyetemi hallgató, újságíró lett. Ma egy frankfurti hetilap rovatvezetője. Mintegy két évvel ezelőtt sokat hallott arról, hogy az időközben megszervezett jóvátételi bizottság közppnti hivatalának alkalmazottai Wiesbadenben, akik a kormány megbízásából a nácizmus áldozatainak folyósítandó kártérítéseit intézik, nem éppen a legmegfelelőbb személyek az adott feladatok teljesítése szempontjából. Utánajárt a dolognak és rájött, hogy sok esetben igazat mondának azok, akik azt híresztelik, hogy a hivatalnok urak egy része álnév alatt működő egykori Gestapo-emberek és SS-katonák. Akadtak még köztük 1963-ban is, akik arról döntöttek, melyik zsidónak vagy más, volt koncentrációs tábor lakójának jár kártérítés vagy sem. És ha véletlenül nem akadt ügyfelük, akkor a hivatalban náci-nótákkal idézték a szép múltat.

Gnielke a Wiesbaden! jóvátételi hivatalban véletlenül megismerkedett egy idősebb emberrel, aki elkeseredve beszélt a hivatalban uralkodó viszonyokról. A beszélgetés során az illető elmondta, hogy hosszabb ideig volt az oswiecimi tábor foglya és sok mindenről nemcsak tud, hanem írott tanúvallomások is vannak birtokában.

A frankfurti újságíró egy nagy csomag elsárgult írást vett át az öregtől. Feldolgozta az egészet és riportsoroaz adott okot, hogy a két nemzetiségű csoport kapcsolataiban — a gyarmati politika maradványaként - évek óta tapasztalható volt bizonyos feszültség. A törökök ragaszkodtak azoknak az ígéreteknek a betartásához, amelyeket a ciprusi egyezményben kaptak. Az egyezmény betartását garantáló országok: Anglia, Görögország és Törökország; garanciájuk értelmében a tői rökök töltik be a sziget közalkalmazotti karában és a rendőrségben az állások 30 százalékát. A törökök mindezen kívül úgy értelmezték a szerződést, hogy nekik külön helyhatóság jár az ország öt legfontosabb városában.

A ciprusi zavargások és összecsapások kirobbttntása nyilván csak azoknak állhatott érdekében, akik angol és amerikai gyártmányú fegyverekkel látták el a terroristákat és akik ellenzik a be nem avatkozás elvét és a ciprusi nép alapvető érdekét: az idegen támaszpontok felszámolását, (t)

tg««:te.zgzrot«{gtr«:a:tr»

zatot kezdett lapjában. Beszámolt mindenről, megnevezte a gyilkosokat és az áldozatokat. Az olvasók az egész országban óriási izgalommal foglalkoztak ezekkel a tényekkel. Időközben lezajlottak Oberländer és Eichmann tár^ gyalásai, és lehullott a lepel Globkéról is. A dologból országos botrány lett és csak természetes, hogy doktor Bauer, Hessen tartomány főállamügyésze, Oswiecim egykori zsidó foglya hivatalból emelt vádat a riportsorozat „hősei“ ellen. A per fővádlottja Robert Mulke, Rudolf Hössnek, az időközben kivégzett táborparancsnoknak volt adjutánsa az úgynevezett elgázosítő üzem vezetője. A vádlottak közül azonban csak tizenhárom van letartóztatásban, a többiért 50 000 márkás kauciókat helyeztek letétbe, ötvenezer márka a Szövetségi Köztársaságban sem csekély összeg, amikor tu hogy kb. 600 márka az átlagos havi jövedelem. Mindenesetre jellemző az ottani helyzetre, hogy a náci-förtelmek elkenésére és leplezésére még mindig elegendő pénz áll a tömeggyilkosok rendelkezésére.

A frankfurti per, melynek vádirata mintegy hétszáz gépírásos oldalt tesz ki, 6^-10 hónapig is eltarthat. Hogy igazságos lesz-e a hesseni bíróság ítélete, azt itt nem akarjuk feszegetni. A Szövetségi Köztársaságban még sok minden befolyásolhatja a bírókat. Azt azonban már mindenesetre megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy abban a német országban is, éppúgy mint az NDK-ban, ma már milliós embertömegek éreznek bűntudatot atyáik tetteiért és megdöbbenéssel kérdik önmaguktól, hogyan engedhette meg a német nép azt a tizenkét évig tartó szörnyűséget. Somló Miklós

I

Az új esztendő eddig eltelt napjainak külpolitikai mérlege kedvező. Hruscsov elvtárs újévi üzenete a a világ kormányaihoz változatlanul ; a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A világsajtó lankadatlan : érdeklődéssel elemzi és latolgatja a szovjet miniszterelnök javaslatát.

A ciprusi fegyverszünet megkötése egyelőre eloszlatta azokat az aggodalmakat, hogy a szigeten kirobbant válság a NATO-országok külső : beavatkozása folytán nemzetközi viszályba torkollik.

1964. január 12,