Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-12 / 4. szám

Közismert, hogp a Szovjetunió már rég túl haladta a* Amerikai Egyesült Államokat az egy főre eső tejterme­lésben. Felvételünkön a moszkvai tejkombi­nát raktárhelyisége látható, mely a ma­ga nemében egye­dül álló Európában. Naponta közel egy­millió liter üveges tej, tejfel, több má­zsa túró és egyéb tejtermékek kerül-, nek ki az üzemből. Foto: TASZSZ, a berlini átjárási tilalom ideiglenes felfüggesztésének hatalmas sikere után jó lehetőség kínálkozik. Annál érthetetlenebb az, hogy a bonni kor­mány szélsőséges beállítású tagjain kívül maga az amerikai kormány is óva intette a nyugat-berlini szenátust, sőt burkoltan meg is fenyegette Willy Brandtot, amennyiben további egyez­ményeket kötne az NDK kormányával, a város nyugati és demokratikus ré­sze közti forgalom megkönnyítéséről. Mint ismeretes, az NDK kormánya újabb javaslatot tett a nyugatnémet szenátusnak a város két része közti kapcsolatok kiszélesítésére, a bonni lapok azonban előre közöltek részle­teket a javaslatot illetően és így eleve meg akarják torpédózni a tárgyalá­sokat. A bonni kormány igen hevesen rea­gált ezekre a javaslatokra, mert — mint az Izvesztyija szemleírója rá­mutat — a Hruscsov-javaslat kedvező visszhangja és az NDK kormányának kezdeményezésében lehetőséget lát­nak az évek óta vajúdó német kérdés reális megoldására, ami nem fedi re­­vansista politikájuk céljait. (tg) ■ Ülésezik az amerikai kongresz­szus. Szerdán a kongresszus üléssza­kán Johnson elnök elmondotta üzene­tét az Unió helyzetéről. Felszólította a kongresszus tagjait, hogy az előző ülésekhez képest tegyenek többet a polgárjogi törvény kidolgozásáért. ■ Franciaország kereskedni akar a Szovjetunióval. Pompidou francia miniszterelnök egy sajtóértekezleten kijelentette: Franciaország érdeke, hogy bővítse kereskedelmi kapcsola­tait a Szovjetunióval. A miniszterel­nök reményét fejezte ki, hogy a Fran­ciaország és Egyesült Államok közötti ellentétek enyhülnek és nem zárta ki de Gaulle tábornok és Johnson elnök találkozásának lehetőségét sem. ■ Mohamed próféta hajszála visz­­szakerült a helyére. Delhiben közzé­tett jelentések szerint ismeretlen tet­tesek az eredeti helyére tették vissza Mohamed próféta féltve őrzött haj­szálát, amelynek elvesztése véres za­vargásokat idézett elő a kasmíri la­kosság körében. A jelentés rámutat, hogy 13 hindu vesztette életét, sok házat felgyújtottak vagy kiraboltak. ■ A dél-vietnami partizánok újabb sikerei. Az AFP francia sajtóhírügy­nökség jelentése szerint a dél-vietna­mi partizánok egy hét alatt 11 ame­rikai és dél-vietnami katonai repülő­gépet tettek ártalmatlanná. Az elmúlt évben a dél-vietnami hazafias erők összesen 346 amerikai és dél-vietnami katonai repülőgépet pusztítottak el és 350-et megrongáltak. ■ Tovább bonyolódik az Argoud­­ügy. Mint ismeretes, a francia titkos szolgálat emberei Nyugat-Németor­­szágből elrabolták Argoud ezredest* az OAS-szervezet egyik vezéralakját, akit a francia katonai bíróság távol­létében már halálra ítélt. A nyugat­német kormány jegyzékben követelte a francia kormánytól, Argoud kiadá­sát, akit azúttal életfogytiglani bör­tönre ítéltek. A franciák megtagad­ták a nyugatnémet követelést, melyet most újabb nyugatnémet jegyzék kö­vetett. Az év békenyitánya Szerte a világot, nagy érdeklődés övezi az általunk is már ismertetett Hruscsov-javaslatot arra vonatkozó­lag, hogy egyetlen ország kormánya sem forduljon az erőszak eszközéhez a fennálló határviszályok megoldásá­nál. A Washington Post azt írja, hogy az üzenet „az 1964. év első konkrét békenyitánya“. Több vezető amerikai lap elismeri, hogy a világpolitikában továbbra is a Szovjetunió a kezdemé­nyező fél. Figyelemre méltó a moszkvai Prav­da vezércikke, amely a szovjet mi­niszterelnök javaslatának külföldi fo­gadtatásáról írva hangsúlyozza, hogy mindazok az államférfiak és politiku­sok,' akik átérzik a világ békéje iránt érzett felelősségüket, megértették az üzenet jelentőségét és azt, hogy a benne foglaltak valamennyi nép lét­­fontosságú érdekeit érintik. Egyes angol lapok viszont arra fi­gyelmeztetik olvasóikat, hogy furcsa diplomáciai munkamegosztás kezd kialakulni az Egyesült Államokban. Amíg Johnson elnök békeszólamokkal árasztja el a világot — hangoztatják a kormányhoz közel álló angol lapok, — addig a külügyminisztérium igyek­szik letompítani az elnöki békeszóla­mokat. Példának hozzák fel Husk múlt évvégi londoni látogatását, amikor az amerikai államtitkár nemtetszését nyilvánította az angol diplomácia ak­kor észlelhető aktivizálódása miatt, Johnson viszont Texasban arra igye­kezet rábeszélni Erhardot, hogy ne ellenezze az amerikaiak „tárgyalási szándékait“. Vajon mit vagy kit szolgál ez a ket­­tóség ? Golduxcter színre lép Az T964-es év végén elnökválasztá­sokat tartanak az Egyesült Államok­ban. A jelöltek között ott van Gold­­water szenátor is, a jobboldali ultrák vezére, aki a tragikus sorsú Kennedy koporsója felett ugyan „választási fegyverszünetet" hirdetett, de most annál erőteljesebben lépett az induló korteshadjárat színpadára. A szélső­séges politikát valló szenátor faji programot hirdet: a szövetségi kor­mány erejének rovására az egyes tagállamok nagyobb befolyására tö­rekszik, hogy ezáltal különösen a déli államokban dúló fajüldözést segítse elő. Kimondottan Kuba-ellenes politi­kát követel, sőt azt ígéri, hogy meg­választása esetén felmondja a moszk­vai részleges atomcsend-egyezményt és hogy „rendet tesz“ Kubával is. Nos váljék becsületére Goldwater úrnak, hogy ilyen leplezetlenül nyilat­koztatja ki elképzeléseit, amelyek győzelme esetén igen veszélyes hely­zetet teremtenének. Az amerikai nép többsége azonban nem azonosítja ma­gát az ilyen fékevesztett ultrák néze­tével és aránylag még távoli válasz­tásokig bizonyára elgondolkodik a Goldwater-féle politikai irányzat idő­szerűtlenségéről, tarthatatlanságáról. De nemcsak hogy elgondolkodik, ha­nem minden bizonnyal a demokrácia, a béke, a leszerelés és a nemzetek közötti együttműködés politikája mel­lett dönt majd. Viharszünet Cipruson Ciprus szigetén pillanatnyilag hall­gatnak a fegyverek. Mint már közöl-Hetek óta a ciprusi eseményekről olvashatunk a lapokban és hallunk a rádióban. Az alábbiakban rövid bepil­lantást teszünk e kis ország történe­tébe. Ciprus területe mindössze 9251 négyzetkilométer, hegyes-völgyes vi­dék, főként északi és délnyugati része, ahol azonban kitűnő bor terem a lan­kákon és a vízben gazdag síkságok jó termést biztosítanak évről évre. A terület egy része azonban angol katonai támaszpont, vagyis angol fennhatóság alatt áll, amely fontos területnek számít nemcsak mint ra­kéta kilövőhely, hanem mint utánpót­lási központ is. A szigetország lakosságának négy­ötöd része görög, egy ötödé török. A sziget 1878 óta fingol gyarmat volt, s a lakosság felkelésekkel bizonyította, Lelkiismeretek ébredése A bonni kormány így akar szüretelni 2 tűk, fegyverszüneti megállapodás van érvényben, s a fővárosban, Nikóziá­­ban semleges zónával választották el egymástól a szembenálló feleket. Eb­ben az övezetben, amely a görög és a török negyed határán húzódik vé­gig, angol csapatok képeznek eleven válaszfalat. Mint ismeretes, január 15-én Lon­donban nemzetközi értekezlet vitatja meg a ciprusi helyzetet. A ciprusi kor­mányt ezen a tanácskozáson Makariosz érsek ciprusi elnök képviseli, aki az­zal a kifejezett szándékkal készül Londonba, hogy megszervezi a tanács­kozás valamennyi résztvevőjének jó­váhagyását az 1960-ban Zürichben aláírt egyezmény felmondásához. Ma­kariosz véleménye szerint ugyanis ezek az egyezmények képezik a leg­főbb akadályát annak, hogy Ciprus belső problémái, kormányzati gondjai megoldódjanak. A szóban forgó egyez­ményt a sziget akkori gazdája, Anglia kényszerítette rá Ciprusra, s olyan formában szövegezték azt meg, hogy maximálisan korlátozhassák általa a ciprusi kormány önállóságát. A cip­rusi elnök a Pravda tudósítójának adott újévi nyilatkozatában is kifej­tette, hogy nem került volna sor fegy­veres összetűzésre Cipruson, ha a kül­ső erők nem játszottak volna közre a ciprusi helyzet alakulásában. Az ellentétes érdekek hínárjából nem lesz könnyű Makariosznak kive­rekednie magát és pillanatnyilag ne­héz elképzelni, hogyan lehet majd Londonban közös nevezőre hozni a homlokegyenest ellenkező állásponto­kat. Á német kérdés körül önmagában az a tény, hogy a kará­csonyi és újévi ünnepek során csak­nem egy és negyedmillió nyugat-ber­lini járt az NDK fővárosában, bizo­nyítja, hogy valami fordulat állt be a német, illetve a nyugat-berlini kér­dés ügyében. A kezdeményezés, mint már annyiszor, ezúttal is az NDK kormányától származott és ismét alá­húzta azt a tényt, hogy az önálló és szuverén Német Demokratikus Köz­társaság kormányának tevékeny rész­vétele nélkül nem lehet előbbre jutni az egész világ békéje szempontjából oly fontos német probléma megoldá­sában. Ezzel kapcsolatban említést érdemel a Spiegel című nyugatnémet lap érte­sülése, amely szerint Johnson az NDK- val való kapcsolatok kiépítésére igye­kezett rábírni Erhardot, amikor texasi birtokán tárgyalt vele. Vitathatatlan, hogy a két Németor­szág viszonyának megjavítására most, <sx A z utóbbi évek során a nemzet­­közi sajtó elég gyakran számol be nyugat-németországi vagy auszt­riai bírósági tárgyalásokról, melyeken a vádlottak kisebb-nagyobb Hitler­­pribékek, azaz SS-parancsnokok és Ge­­stapo-figurák. Ezek a tömeggyilkosok csak hosszú évekkel a német fasizmus legyőzése után kerültek bíráik elé és nagyon sok esetben, sajnos, még most sem nyerték el méltó büntetésüket. Amennyiben az utolsó két év folyamán a nyugatnémet államügyészek részéről mégis sokkal aktívabb tevékenységet észlelhetünk, annak elsősorban más államokban lezajlott azonos tárgyú bűnvádi perek adtak indítékot. Külö­nösen három nagyjelentőségű bírósági eljárás — Eichmann elítélése Jeruzsá­lemben, Oberländer, majd Globke tel­jes leleplezése és elítélése az NDK- ban, felzaklatta a nyugat-németországi közvéleményt, és az ottani neonácista és militarista körök mintegy 300 sajtó­termékük teljes bevetésével hiába in­dítottak veszett kampányt az NDK ellen a volt cinkostársak védelmében Ma már Nyugat-Németországban, melj végeredményben Goethének és Marx­nak is szülőhazája volt, a haladó gon­dolkodású munkásoknak, értelmisé­gieknek nagy tömege, nem utolsósor­ban pedig igen sok tollforgató, művész és kiváló tudós újjal mutogat Hitler­­nek még mindig működő vőrbíráira és azok Bonnban székelő pártfogóira. A Szövetségi Köztársaság egyszeri polgára ezekben a napokban nagyon is jól tudja, hogy Oberländer és Globke leleplezése az NDK bírósága előtt nem tekinthető egyszerűen „kommuniste propaganda-manővernek“. A Jeruzsá­lem: és a berlini bíróságok előtt bemu­tatott egykor „szigorúan bizalmas“ hi­vatalos okmányok és az elhangzót! hogy nem kívánja ezt a „védelmet". Legemlékezetesebb az 1954-es szabad­ságharc, amikor az EOKA nevű moz­galom a csatlakozást követelte Gö­rögországhoz és az angolok a szabad­ságmozgalom vezetőjét, Makariosz ér­seket internálták és csak akkor en­gedték szabadon, amikor nem volt más választás: jüggetlenséget kellett adni Ciprusnak. E nép egész történetét az idegen elnyomás elleni szabadságtörekvések jellemzik. Szinte minden gyarmatosító hatalom végigvonult a szigeten, de egyik sem tudott gyökeret verni. Függetlenségét végülis 1960. augusz­tus 16-án kiáltották ki, azzal a felté­tellel, hogy a Ciprusi Köztársaság továbbra is a Brit Nemzetközösségben marad és az angolok támaszpontokat tarthatnak fenn a szigeten. Katonai és politikai értelemben tehát a Ciprusi Köztársaság függetlenségének napján sem lett teljesen szabad. A görög-török ellentétek szítására tanúvallomások könyveket kitevő anya­ga olyan felháborodást keltett afc egész Szövetségi Köztársaságban, hogy Ade­nauer kénytelen volt miniszterét — Oberländert elejteni és kedvencét — Globke államtitkárt sem tudta átmen­teni utódja, Erhard kormányába. Tavaly december 20-án megint egy érdekes bírósági tárgyalás kezdődött Maina-Frankfurtban. Ezúttal 23 vád­lott áll Hessen tartományi bírósága előtt. Mint tavaly Strauss volt hadügy­miniszter leleplezése ügyében, ez esetben is egy újságíró alapos, hosszú ideig tartó detektívmunkájának és a saját szemével tapasztalt náci borzal­mak iránti elkeseredésének köszönhe­tő, hogy egyszerre 22 volt oswiecimi SS-katona, egykori tisztek és altisztek és egy volt fogoly került most bíróság elé. Az újságíró, R. Gnielke 1945-ben 16 éves korában, amikor Himmler paran­csára már a Hitler-ifjakat is bevetet­ték a légvédelmi tüzérségnél, egységé­vel Oswiecimbe került. Egy januári na­pon az ottani Buna-üzem telepén már ezek a gyerekek is látták, hogy minden védekezés hiábavaló. A fejveszetten .visszavonuló náci hadsereg vezetői valahogy megfeledkeztek a fiatal Flak­­tüzérekről és elvonultak. Gnielke és tlársal szintén jobbnak látták kereket oldani, de mivel semmivel sem voltak ellátva, valahol élelmet akartak sze­rezni az útra. Így tévedtek a haláltá­borba. Ahogy később az újságíró el­mondotta, csak néhány órát tartózko­dott a tábor területén, de az a sok borzalom, amit ott tapasztalt, kihatás­sal volt egész további életére. Vala­hogy eljutott Berlinig, ahol csatlako­zót az SS ellen harcoló ellenállási moz­galomhoz. A felszabadulás után befe­jezte középiskolai tanulmányait és mint egyetemi hallgató, újságíró lett. Ma egy frankfurti hetilap rovatvezető­je. Mintegy két évvel ezelőtt sokat hallott arról, hogy az időközben meg­szervezett jóvátételi bizottság közppnti hivatalának alkalmazottai Wiesbaden­­ben, akik a kormány megbízásából a nácizmus áldozatainak folyósítandó kártérítéseit intézik, nem éppen a leg­megfelelőbb személyek az adott fel­adatok teljesítése szempontjából. Utá­najárt a dolognak és rájött, hogy sok esetben igazat mondának azok, akik azt híresztelik, hogy a hivatalnok urak egy része álnév alatt működő egykori Gestapo-emberek és SS-katonák. Akad­tak még köztük 1963-ban is, akik arról döntöttek, melyik zsidónak vagy más, volt koncentrációs tábor lakójának jár kártérítés vagy sem. És ha véletlenül nem akadt ügyfelük, akkor a hivatal­ban náci-nótákkal idézték a szép múl­tat. Gnielke a Wiesbaden! jóvátételi hi­vatalban véletlenül megismerkedett egy idősebb emberrel, aki elkeseredve beszélt a hivatalban uralkodó viszo­nyokról. A beszélgetés során az illető elmondta, hogy hosszabb ideig volt az oswiecimi tábor foglya és sok minden­ről nemcsak tud, hanem írott tanú­­vallomások is vannak birtokában. A frankfurti újságíró egy nagy cso­mag elsárgult írást vett át az öregtől. Feldolgozta az egészet és riportsoro­az adott okot, hogy a két nemzetiségű csoport kapcsolataiban — a gyarmati politika maradványaként - évek óta tapasztalható volt bizonyos feszültség. A törökök ragaszkodtak azoknak az ígéreteknek a betartásához, amelyeket a ciprusi egyezményben kaptak. Az egyezmény betartását garantáló or­szágok: Anglia, Görögország és Török­­ország; garanciájuk értelmében a tői rökök töltik be a sziget közalkalma­zotti karában és a rendőrségben az állások 30 százalékát. A törökök mind­ezen kívül úgy értelmezték a szerző­dést, hogy nekik külön helyhatóság jár az ország öt legfontosabb városá­ban. A ciprusi zavargások és összecsa­pások kirobbttntása nyilván csak azok­nak állhatott érdekében, akik angol és amerikai gyártmányú fegyverekkel látták el a terroristákat és akik el­lenzik a be nem avatkozás elvét és a ciprusi nép alapvető érdekét: az ide­gen támaszpontok felszámolását, (t) tg««:te.zgzrot«{gtr«:a:tr» zatot kezdett lapjában. Beszámolt mindenről, megnevezte a gyilkosokat és az áldozatokat. Az olvasók az egész országban óriási izgalommal foglalkoz­tak ezekkel a tényekkel. Időközben le­zajlottak Oberländer és Eichmann tár^ gyalásai, és lehullott a lepel Globké­­ról is. A dologból országos botrány lett és csak természetes, hogy doktor Bauer, Hessen tartomány főállam­­ügyésze, Oswiecim egykori zsidó foglya hivatalból emelt vádat a riportsorozat „hősei“ ellen. A per fővádlottja Ro­bert Mulke, Rudolf Hössnek, az idő­közben kivégzett táborparancsnoknak volt adjutánsa az úgynevezett elgázo­­sítő üzem vezetője. A vádlottak közül azonban csak tizenhárom van letartóz­tatásban, a többiért 50 000 márkás kauciókat helyeztek letétbe, ötvenezer márka a Szövetségi Köztársaságban sem csekély összeg, amikor tu hogy kb. 600 márka az átlagos havi jövedelem. Mindenesetre jellemző az ottani helyzetre, hogy a náci-förtelmek elkenésére és leplezésére még mindig elegendő pénz áll a tömeggyilkosok rendelkezésére. A frankfurti per, melynek vádirata mintegy hétszáz gépírásos oldalt tesz ki, 6^-10 hónapig is eltarthat. Hogy igazságos lesz-e a hesseni bíróság íté­lete, azt itt nem akarjuk feszegetni. A Szövetségi Köztársaságban még sok minden befolyásolhatja a bírókat. Azt azonban már mindenesetre megnyug­vással állapíthatjuk meg, hogy abban a német országban is, éppúgy mint az NDK-ban, ma már milliós embertöme­gek éreznek bűntudatot atyáik tettei­ért és megdöbbenéssel kérdik önma­­guktól, hogyan engedhette meg a né­met nép azt a tizenkét évig tartó szörnyűséget. Somló Miklós I Az új esztendő eddig eltelt napjainak külpolitikai mérlege kedvező. Hruscsov elvtárs újévi üzenete a a világ kormányaihoz változatlanul ; a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A világsajtó lankadatlan : érdeklődéssel elemzi és latolgatja a szovjet miniszterelnök javaslatát. A ciprusi fegyverszünet megkötése egyelőre eloszlatta azokat az ag­godalmakat, hogy a szigeten kirobbant válság a NATO-országok külső : beavatkozása folytán nemzetközi viszályba torkollik. 1964. január 12,

Next

/
Oldalképek
Tartalom