Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-11 / 30. szám

Ki, mit szél honá ? Nálunk ez a vetésforgó-rendszer így ériem el nagy szőlőtermést Nagyon megragadta figyelmemet a közelmúltban egy újságcikk. Statisz­tikai adatok alapján közli, hogy az 1963-as' évben 53 millióval szaporo­dott a Föld lakóinak száma. Gondol­kodásra késztetett az a tény: ma állítólag 3 milliárd ember él a Föl­dön. Gyermekkoromban az elemi is­kola padjai között, ha jól emlékszem, még csak 2 milliárd emberről tanul­tunk. (Itt megjegyzem, ez abban az időben volt, amikor még édesapám irányította kis gazdaságunkat.) Logi­kusan feltételezhető tehát, hogy nagy­apám gazdálkodásának idején még kevesebbet tehetett ki a földkerekség lakosainak száma. És a statisztikusok kiszámították azt is, hogy a fent említett szaporodás szerint — 2000- ben már 6 milliárdnyi földlakóról be­szélhetünk. Ez a tény az általános fejlődés-, az egészségügy-, az orvosi tudomány ál­landó fejlődésének természetes követ­kezménye világviszonylatban. De mi következik mindebből? Visszaemléks^em. amikor gyermek­koromban édesapám mesélt arról, hogy nagyapám szántóföldjeinek egy­­harmad részét évente ugarnak hagyta, s juhokkal legeltette. Kétharmad ré­szén általában őszi és tavaséi kalá­szosokat termelt és csak szántóföld­jének egy kis töredékén termelt ka­pásnövényt: kevés burgonyát, kuko­ricát, káposztát stb. Abban az időben, az akkori követelményeknek, igények­nek még ez a gazdálkodási módszer is megfelelt. Édesapám és gazdatársai még min­dig hármas vetésforgó szerint gaz­dálkodtak, de már ők a „talajpihen­tető“ ugar helyett bevezették a jöve­delmező és „talajgazdagító“ hereter­melést a vetésforgó 3. szakaszában, s több helyet szorítottak a kapásnö­vények részére is. Nemcsak azért, mert akkor már divatba jött a ló­kapa és így könnyebbé vált az ültet­vények megművelése: hanem azért is, mert a fejlődés, az életkörülmények, s talán a fent leírt okok elsősorban már rákényszerítették apáinkat a fo­kozottabb termelésre. Nos, szaporodunk! S minél többen esszük a föld kenyerét, annál jobban ki kell használni minden lehetőséget, tudományt, technikát és szorgalmat a termelés állandó fokozására! Köve­telmény ez, amely mind a kapitalista, mind a szocialista országok lakóira egyaránt vonatkozik. A termelés ál­landó fokozásának egyik alapvető kö­vetelménye a gépesítés, az agrotech­nika, a különböző vegyszerek, s mű­trágyák egyre fokozottabb használata mellett a termőtalaj ideális kihaszná­lása, azaz — a lehetőség keretein belül —vetésforgó-rendszerünk he­lyes megválasztása. Ma 8-as, 9-es vetésforgókról beszé­lünk általában. Ezek tulajdonképpen a 4-es vetésforgónak komplikáltabb változatai a sokoldalú termelés köve­telményeinek megfelelően s lényegük azonos a 4-es vetésforgó lényegével. Hogy mi ez a lényeg? Mi ennek a vetésforgónak a sorrendje, melyek az előnyei a talaj harmonikus kihaszná­lását illetően? te utóbbi idóben jelentősen meg­szaporodott a nyúltenyésztők száma. Ez érthető is, hiszen a nyúltenyésztés mind nagyüzemileg, mind háztájilag egyformán kifizetődő. Egy anyanyúl évi hústermelése, há­romszori fialás mellett, átlagosan szá­mítva 60 kiló diétás fehérhűs, amely nem megvetendő, hiszen Ízletes, friss, mindenkor kéznél van. Természetesen, az évi átlagos nyúl­­hústermelés fokozható. A nyúl nem nagyigényü állat, de bizonyos dolgo­kat fontos tudni, betartani. A NYÜL-TAKARMÁNY kora tavasz­tól késő őszig könnyen beszerezhető. Természetesen, a házinyúl takarmány­igénye nemcsak fűből, s különböző gyomnövényekből áll, hanem szüksé­ges naponta az erőtakarmány is, amely a következőkből tevődhet ösz­­sze: korpa, szemestakarmány, vagy annak darája stb. Erőtakarmányként a kenyérhulladékot, mint ínyenc cse­megét a nyúl nagyon szereti. A zöld­ségféléket, csicsókát, főtt burgonyát szintén. De ügyelnünk kell arra, hogy mind a szálas, mind a gumóstakar­mányok tiszta állapotban, sár- és földmentesen kerüljenek nyulatnk elé. J0 TUDNI — ÉS BETARTANI —, A sorrenden kezdem: 1. év: kapás­növény, 2. év: tavaszi kalászos, 3. év: pillangós növények, lehetőleg here­félék, 4. év: őszi kalászos. E vetésforgó lényegének és előnyei­nek méltatásával több szempontot kell figyelembe venni. Ezek: a) az istálló­­trágyaigényesség, b) a tápanyagok harmonikus, azaz nem egyoldalú ki­használása, c) a gyomnevelő növénye­ket mindig gyomirtó növény kövesse! a) Az istállótrágyát mindig a ka­pásnövények alá hagyjuk! Minden szövetkezeti dolgozónak tisztában kell lenni azzal, hogy a 3 legfontosabb tápanyag, amit akár istállótrágyával, akár műtrágyák alakjában a talajba juttatunk, a nitrogén, foszfor és a kálium. A nitrogén elsősorban a szár­nak-, levélzetnek a fejlődésére, a foszfor a magképződésre, a kálium a gyökerek kifejlődésére van hatással. Nős, a kapásnövények általában a legigényesebb növényeink s az istálló­trágyával mindhárom anyagból nagy mennyiséget juttatunk a talajba. A tavaszi kalászos két évre kerül az is­­tállótrágyától. A tavaszi kalászosok, mint tudvalevő, rövid tenyészidejűek, nekik általában 3,5—4 hónap alatt kell a terméshez nagy mennyiségű táp­anyagot felvenni a talajból. A harma­dik évben a herefélék, a gyökereiken képződő gumócskák nitrifikáló bakté­riumai révén, nitrogénnel gazdagítják a talajt. Az őszi kalászost csak négy évre tesszük az istállótrágyától. Az őszi kalászos hosszú tenyészidejű. Neki októbertől júliusig elég az ideje kellő mennyiségű tápanyag felvételére a talajból. Az őszi búza alá való köz­vetlen istállótrágyázás régen nagyon helytelen volt, sok dúlt gabonát ered­ményezett. b) Szükség, hogy úgy következzenek a növények egymás után a vetésfor­góban, hogy a különböző tápanyago­kat váltakozva, azaz nem egyoldalúan használják fel! Mint tudjuk, a kalá­szosok elsősorban foszforigényesek. Nagyon ideális lenne tehát ha a kalá­szos növény után kalászos soha nem következne vetésforgóban! c) A helyes vetésforgóban a gyom­nevelő növényeket mindig gyomirtó növények termelése követi. Azaz a gyomnevelő tavaszi kalászos után gyomirtók a pillangós takarmányfélék. Itt kaszálásig a gyomnövényeknek nincs idejük beérlelni magvaikat! S az őszi búzák, rozsok után a kapásokkal, ha azokat helyesen műveljük, termé­szetesen szintén kiirtjuk a gyomokat! Most, ha e sorokat olvassák, szinte hallom már egyes buzgó szakemberek lekicsinylő véleményét: „Ugyan-ugyan, ezek már mind elavult fogalmak! A vetésforgónak és előveteményeknek hogy nyúlketrecet ne helyezzünk tűző napra, mert a nyúl könnyen napszú­rást kaphat. A huzatos és nyirkos hely szintén ártalmas. Legjobban megfelel a nagylombú fa közelsége, ami az ól elhelyezését, illetve védett­ségét illeti. Így nyáron hűsön, télen pedig szélvédett helyen tanyázhatnak nyulaink. A nyulak itatásától sokan idegen­kednek, főleg amiatt, hogy a fölfúvó­­dást az itatásra hárítják. Télen lan­gyos, nyáron pedig kissé állott vizet adjunk, rendszeresen, naponta a nyulaknak. AJÁNLATOS A ZÖLDTAKARMÁNYT egy napig pihentetni, mert a fölfúvó­­dás leginkább a friss, zöld takarmány mohó fogyasztásának következményé. S ha már nyulakat tenyésztünk, természetesen a törzskönyvezett nyu­lak tartása ajánlatos. Annál is inkább, mivel a CSKP Központi Bizottságának 1963. május 29—30-1 határozata alap­ján az aprőállat-tenyésztés kiszélesí­tése érdekében olyan rendelet szüle­tett, miszerint azokat a területeket, amelyek nagyüzemileg nem hasznosít­hatók, át kell adni az apróállat te­nyésztőknek, hasznosítás céljából. TERMÉSZETESEN, ÉRDEMES az ér­dekeltek figyelmét felhívni arra, hogy a nyúltakarmány gyűjtése közben, a jóminőségű lucerna és széna mellett, a felszárított petrezselyem és zeller zöldjét, kaprot, ürmöt és a csípős csalánt is nagyon kedvelik a nyulak. SIMON JÁNOS (Kistejed) már vajmi kevés jelentőségük lehet a mai korszerű gyomirtószerek s mű­trágyák világában, melyeket a talaj és a növények szükségleteinek meg­felelő mennyiségben, tetszés szerint adagolhatunk. Hisz ma már nemcsak a búzából, kukoricából, de a cukor­répa közül is ki tudjuk vegyszerekkel ölni a gyomokat! Gyáraink műtrágyá­ból is gyártanak eleget!“ Ezzel szemben megpróbálok egy többé kevésbé idevágó hasonlattal élni: egy jó életerőben levő ökröt sokkal könnyebb hizlalni, mint egy agyonhajszolt, lesoványodott igavo­nó barmot! Azaz műtrágyák segít­ségével is könnyebb talajainkat jó termöerőben tartani, mint egyoldalú kihasználás következtében jó termő­erőbe hozni! A csízi szövetkezetben, habár nem éppen kimagasló eredmények ezek, de nagy fejlődésre vallanak, hogy például az 50-es évek 12—16 mázsás gabona­hozama helyett a 60-as években már 24—28 mázsás átlaghozamokat, cukor­répából 120—135 mázsa helyett 310— 340 mázsás átlaghozamokat stb. ér­tünk el. Meg vagyok győződve arról, hogy egyre fokozódó terméseredmé­nyeink elérésében, egyéb termelési tényezők fokozott kihasználása mel­lett döntő jelentősége van annak, hogy a fent ismertetett vetésforgóhoz a lehetőség szerint ragaszkodunk, s ezen csak nyomós kényszerítő kö­rülmények következtében módosítunk! S szövetkezetünk a jövőben is a meg­kezdett úton igyekszik haladni. Csiszár István (Csíz) Tán mondanom sem kell, hogy a teljesítménynormáknak nagy szere­pük van a termelésben, a munka cél­szerűbb szervezésében, a termelé­kenység emelésében, a munkaverseny szervezésben, valamint a dolgozók jutalmazásában. A szocialista üzemek termelési ter­veinek kidolgozásában a teljesítmény­normák nagyon fontosak. Csakis azok­nak ismerete segítségével lehet jól tervezni. Mivel a munka normázása elsősorban bizonyos munkafolyamatok elemzését jelenti, ezáltal megismer­hetjük és meghatározhatjuk, a leg­gazdaságosabb munkaszervezést. Szeretnék néhány szóval konkréten a teljesítménynormákkal foglalkozni. Főleg az egyes nehézségi osztályok­kal, melyeknek alkalmazása során a gyakorlatban találkozunk. Január el­sején múlt egy éve, hogy életbelépett az állami gazdaságok dolgozóinak jutalmazására az új teljesítménynor­mák gyűjteménye. Egy év alatt meg­figyeltük az egyes normaidők he­lyességét és teljesítőképességét, főleg a növénytermesztésben. Meg kell mondanom, hogy az új normák gyűj­teménye az előzőhöz képest nagy ha­ladást jelent, mivel sokkal részlete­sebben tárgyalja a munkafolyamato­kat. Külön-külön részletezve például a traktortípusok, valamint a mező­­gazdasági munkagépek normaidejét a munkaszélesség szerint. Mindez az előző gyűjteményben nem volt meg. Az új normaidők gyűjteményében az egyes munkafolyamatokat külön feje­zet tárgyalja. Például egyik fejezet tárgyalja a vetést, egy másik fejezet a növényápolást, a harmadik pedig a betakarítást. Mint már az előzőekben említettem, a teljesítménynormák a munkaszer­vezés egyik legfontosabb mutatói. Gyakran szó esik arról, hogy vala­melyik normaidő nem felel meg a követelményeknek. Kétségtelen, hogy ilyen esetek is előfordulnak. A leg-Évek óta figyelem a Szabad Föld­műves kertészeti-szőlészeti rovatát. Mindig előszeretettel olvasom, főleg ha szőlőtermesztésről szóló cikkre bukkanok, a belőle levonható tapasz­talatokat igyekszem hasznosítani. Örömmel fogadtam hát a MEZŐ­GAZDASÁGI DOLGOZOK TAPASZTA­LATCSERÉJE című rovat megindítását is, amely még nagyobb lehetőséget nyújt eddigi tapasztalataim gyarapí­tásához. Ugyanakkor élek is ezzel a lehetőséggel, s az alábbiakban közlöm a magas művelésű szőlő termesztése terén szerzett tapasztalataimat. A következőképpen hajtottam végre a telepítést, valamint a kezelésit: Kiástam 50X50 centi szélességű és 70 centi mélységű gödröket. A gödrök aljába 10 cm jó érett istáUótrágyát helyeztem, erre 10 cm földréteget bo­rítottam. Mind az egyik, mind a má­sik réteget letapostam. Ha száraz a föld, ajánlatos 5 liter vízzel megön­tözni; megvárni, míg a víz leülepszik, s azután ültetni a gyökeres vesszőt. A gyökérzetet alul öt centire meg­kurtítottam, felül egy centire. A vesz­­szők betakarásakor a gödör sarkaiba is raktam trágyát, amit jól letapos­tam. A második éven visszavágtam két szemre, s két szálat meghagytam gyakrabban azonban a munkaszerve­zés körül van baj. Egy időben panaszt hallottunk a komposzt HUJN—100 típusú rakodó­val történő munka normaidejére. Az a nézet uralkodott, hogy ez a norma­idő túlságosan szilárd. A valóság per­sze mást mutat, mert egy tonna kom­poszt felrakásának normaideje 0,09 normaóra. Ez körülbelül 5 percnek és 30 másodpercnek felel meg. Áz RmA—2 típusú komposztszóróra 22— 28 mázsát lehet felrakni. Tehát meg­­rakása maximum 15—20 percet vehet igénybe, s ha a rakodóhoz csak két ilyen szórót osztunk be, mint a jel­zett esetben is volt, s még ráadásul a komposztot körülbelül 3 km-nyire hordták, a felrakó kezelője természe­tes, hogy nem tudott keresni. Ez vi­lágos is, hiszen a felrakó így nem volt gazdaságosan kihasználva. A másik gyakori hiba az időveszte­ség nyilvántartása volt különféle anyagok szállításánál. Vegyük például az istállótrágya kézzel történő rako­dását és annak elszállítását. Mint is­meretes, a traktorosnak a trágyatelep mellett kellett várakoznia, amíg a pótkocsit megrakták. Ezt a várakozást is meg kell fizetni, s ezzel bizony a legtöbb esetben baj van. Ugyanis akadnak esetek, amikor a várakozást minden alap nélkül írják s ha a trak­toros az általa beírt várakozási idő szerint lenne fizetve, nem lenne ér­dekeltté téve a munkában. Vegyünk itt egy konkrét példát. Egy mázsa istállótrágya felrakásának normaideje 0,058 normaóra, a lerakása pedig 0,031. A jelen esetben egy mázsára, ha ketten rakják meg a pótkocsit, akkor érthető, hogy felére csökken a felrakási és a lerakási norma. Ha te­hát fel- és leraknak 200 mázsa istál­lótrágyát, akkor a felrakásért 11,60 normaóra, a lerakásért pedig 6,20 normaóra beírása szükséges. Ez eset­ben 17,80 munkaóráról lehet szó. Mi­vel két kocsikísérő volt a jelzett traktornál, az említett számot eloszt­juk kettővel s ez egyenlő 8,90 norma­rajta — a harmadik éven már ter­mést hozott. Permetezést mindig az előírások szerint, s az időjárást is figyelembe véve végeztem. Az elsőt május 15— 25 között, a másodikat június 1—5 között, közvetlen a virágzás előtt, a harmadik permetezést közvetlen a vi­rágzás után, június közepén, a ne­gyediket június 25—30 között. Amikor a szőlőszem már babszem­­nagyságú volt, akkor kurtítottam meg a hajtásokat, vagy akkor, amikor a vessző már megkeményedett. Az ötö­dik levél mögött levágtam, azután na­gyon ügyeltem arra, hogy a hónalj­hajtások ne nőjenek, mert ezek nem kívánatosak. A szőlőt az udvarba telepítettem: kis helyen, kevés munkaráfordítássaL ősszel múlt négy éve, hogy a szak­­irodalom áttanulmányozása után sző­lőt telepítettem. S nem bántam meg! A magas művelésű szőlő telepítésére fordított fáradság busás haszonnal járt. Ezt a módszert bátran merem ajánlani a háztáji szőlőtermesztőknek. Bérezi Lajos (Zalaba) órával. Tehát a traktoros várakozása sem több, sem kevesebb, mint 8,90 normaóra. Ezek szerint a traktorve­zető is érdekelt abban, hogy minél több trágyát hordjanak ki. Bizonyos normaidők állítólagos hiá­nyosságát leginkább az okozza, hogy az illető munka agrotechnikai határ­idejét nem tartják be. Mondjuk, ha az első kapálást két hetes késéssel vég­zik, bizonyos, hogy az illető növény kapálásának ideje nem fér bele a gyűjteményben feltüntetett norma­időbe. Szeretnék még rámutatni a gépi munkákra is. Itt elsősorban az egyes munkákért kifizetett bérekre gondolok. Vegyük például a komposzt­­szétszórást kézi- és gépierővel. Hek­táronként számítsuk 350 mázsa ki­szórását. Kézi erővel történő szétszórás ese­tén egy mázsa komposzt felrakására 0,25 Kés munkadíj szükséges. Tehát 350 mázsa felrakására 87,5 Kcs a mun­kabér. Ugyanennyi komposzt szétszó­rása egy hektárra 47,43 korona mun­kadíjat igényel. Tehát egy hektár komposztozása kézi erővel 134,93 ko­ronába kerül. Talán mondanom sem kell, hogy ez gépf erővel lényegesen olcsóbb. A komposzt fölrakása ton­nánként HUJN—100 típusú rakodóval 0,46 koronába kerül. A 350 mázsa fel­rakása tehát csak 16,10 Kcs, 27 má­zsa komposzt szétszórása RmA—2 tí­pusú szét szór óval 1,80 Kcs, tehát az összmennyiség szétszórása csak 23,33 koronába kerül, összegezve a gépi erővel történő munka csupán 39,43 Kcs. Ebből világosan látható, hogy a géppel végzett komposztozás és min­den más munka ökonómiai szempont­ból sokkal előnyösebb. Mint már em­lítettem, a normagyűjteménynek is vannak bizonyos hiányosságai és itt a fentiekből is látható, hogy éppen a kézi munkák terén mutatkoznak ezek a hiányosságok. Reméljük, hogy egy újabb esztendő megfigyelései alapján ezek is kiküszöbölhetők. György Elek (Kosút) Hogyan érhetünk el jó hektárhozamot kenderből A vécsi szövetkezet éve­ken át nem tudott kendert termeszteni. Mivel ráfizet­tek, a szövetkezet elnöké­nek. sem volt szívügye a kendertermesztés. Az ala­csony ’hektárhozamot azzal indokolta, hogy a határban nincs megfelelő talaj a kendertermesztésre. Viszont ennek ellentétjét bizonyítja az új elnök és agronómus. A múlt évben kiváló minőségű kendert termesztettek, amelyből mindössze 17 mázsa volt másodosztályú. Ez bizo­nyítja, hogy van megfelelő talaj erre a célra a vécsi határban is. Noha az 1963- as év nem kedvezett a ken. dertermesztésnek, a dereg­­nyői szövetkezet 66 má­zsás. az abarai 65 mázsás, a leleszi 63 mázsás, a bolyi 58 mázsás hektárhozamot ért el. A kendertermesztés kifizetődő, bizonyítja ezt azt is, hogy Deregnyőn hektáronként 8158 korona bevételt értek el. A kendertermesztéshez jó talajt válasszunk. Ha a talajt rosszul készítjük elő, még a legkiadósabb trá­gyázás mellett sem érünk el kellő hektárhozamokat. Tavasszal a talajt szellőz­tessük, pusztítsuk a gyo­mot és őrizzük meg minél több nedvességet kultivá­­torral .vagy nehéz boroná­val. Alacsonyabb fekvésű, tömör talajon tavasszal is szánthatunk. Ilyen esetben vetés előtt sekély szántást végezzünk. A kender gyorsan nő, nagytömegű nyersanyagot ad, ezért tápanyag-igényes. Sok nitrogénre, káliumra és foszforos trágyára van szüksége. A foszfor meg­rövidíti a fejlődési idősza­kot, elősegíti a virágzást, a szár erősítését. A nitro­gén jó hatással van a szár és a levelek növésére. A magas hektárhozam előfeltétele még a jó mi­nőségű vetőmag, a vetés ideje és módja. A mi vi­szonyaink közt legjobban beváltak a déli származású vetőmagok (magyar, jugo­szláv, olasz, török és cseh­szlovák). Vetéskor a talaj­­hőmérséklet 9, a levegőé pedig legkevesebb 12 fok legyen. A rostra termesz­tett kendert 11—15 cm tá­volságú sorokba vetjük, ha­táronként 90—100 kg ma­got szórunk. A rost céljára vetett kender a növekedés folyamán alig kíván gondo­zást. Gyorsan fejlődik és elnyomja a gyomot. Vetés után, ha kéreg képződik, szögeshengerrel lazítjuk a földet. Kosfansky Géza, a Vajáni Kendergyár agnonónwsa Nyúltenyésztési tapasztalataim v/^-mezcrgazda&ági dotgczófi/ Néhány szó az állami gazdaságok teljesítménynormáiról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom