Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-10 / 3. szám
Új béregyütthatók az EFSZ-ek szilárd J Egyes EFSZ-ekben ezidáig használt jutalmazási mód — a tagok munkául díjának munkaegységek segítségével I történő kiszámítása — a szövetkeze- i tek megalakulása utáni években a szocialista társadalmi rend és termeti lési viszonyok meghonosodásának | egyik eszköze volt falvainkon. Fokozta 1 a szövetkezeti tagság igyekezetét a , i közös gazdaság kezdeti nehézségeinek ,1 leküzdésében, serkentőleg hatott a magasabb tiszta jövedelem elérésére, '(I amely egy része év végén került elosztásra, mint a végzett munka díja. I> Megszokottá tette a szövetkezetben azt, hogy sorrendben először a társadalom, valamint a közös gazdaság szükségleteit elégítik ki, az egyéni V érdekek előtt. A munkaegységen alapuló jutalmazási rendszer alkalmazásának ezekben az években szerzett ,i| komoly érdemei elvitathatatlanok. Később azonban, midőn a szövetkezetek termelési eredményei és gazdasági helyzete megszilárdult, egyre jobban megmutatkoztak ennek a jutalmazási formának a hiányosságai is, amelyek a szocialista munkadíjazás elveinek és feladatainak szempontjából főleg a következők : o 1. A szövetkezeti tagok között munkadíjként elosztásra kerülő pénzeszközök és természetbeniek értékét az összjövedelemből az állammal szembeni kötelezettség, a termelési önköltség, a 'felhalmozási alapok és társadalmi szükségletek kielégítése utáni maradékösszeg szabja meg. így ugyanazon munka díja egyes években nagy eltéréseket mutat, attól függően, hogy milyen színvonalat ér el a szövetkezeti össztermelés és árutermelés, mennyire hatékony a termelési önköltségek felhasználása és milyen arányban töltötték fel az oszthatatlan-, a szociális- és a kultúr-alapot. Ezek a tényezők minden évben döntő befolyást gyakorolnak a jutalmazási alap kialakulására és azt eredményezik, hogy ugyanazon munkaráfordítás és teljesítménynormák esetében is nagyon változó. • 2. Azt, hogy az egyes években ugyanazon munkáért a tagok munkadíja különböző, nagyrészt az is okozza, hogy a szövetkezetben változott a szervező és irányító szervek munkája, javult vagy romlott az ellenőrzés, valamint a nyilvántartás színvonala. Ezek viszont olyan jelenségek, amelyekre a tagság nagy része nem tud közvetlenül és kellő mértékben befolyást gyakorolni. • 3. A munkaegység értéke csak év végén válik ismertté, számuk megismerése és a jutalmazási alap értékének végleges kialakulása után. így a szövetkezeti tagok az év folyamán nem ismerik munkájuk jutalmának valódi értékét, az elvégzett munka és az érte járó munkadíj juttatása közötti idő pedig igen hoszszú. Ilyen jutalmazási módszer megfelelhet, viszonylag jól, az idősebb szövetkezeti tagoknak, akik mint volt magángazdálkodók hozzászoktak ahhoz, hogy évi jövedelmük jelentős részét egyszerre kapták kézhez a termés betakarítása után, azonban kevésbé megfelelő a szövetkezet ifjúsága számára. Ök munkadíjukat folyamatosan, rendszeresen és teljes értékében szeretnék megkapni, úgy mint a nemzetgazdaság egyéb ágazataiban dolgozók. A munkaegység használata és a vele kapcsolatos jutalmazási módszer alkalmazása ezért szövetkezeteinkben ma már nem megfelelő, elavult formájú, mivel a következő komoly ellentmondásokat tartalmazza: ■ a) Ellentmondás a tagok által végzett munka társadalmi jelentőségének relatívan állandó jellege és az érte átvett munkadíj változó értéke között. ■ b) Ellentmondás a munka végrehajtásának folyamatossága és a munka**«! jelentős részének megkésett, egyszeri juttatása között. Ezek a jelentős ellentmondások főleg azért károsak, mert fékezőleg hatnak a szövetkezet termelésének fokozására. Az a körülmény, hogy munkaegységre a szövetkezet 50—60 %-os előleget fizet év közben, a tervezett jutalom további részét pedig az év folyamán visszatart a, a szövetkezetnek annyi pénzeszközt halmoz fel, hogy „nem érzi meg“ a termelésben és értékesítésben keletkezett hibákból eredő pénzhiányt. így azután a munkaegység értékének második része, amely év végén lenne esedékes, csak csökkentett mértékben, vagy pedig egyáltalán nem kerül kifizetésre. A munkaegységre alapozott jutalmazási módszer a szövetkezet vezetőségének év közben aránylag kényelmet biztosít, év végén viszont az egész szövetkezet vezetőségének rossz gazdasági eredményt okozhat. A fiatalság hiánya szövetkezeteinkben kedvezőtlen jelenség. Viszont a fiatalok, ha mezőgazdaságban kívánnak dolgozni, hasonló kereseti feltételeket követelnek mint más nemzetgazdasági ágazatokban, s a munkadíj kifizetését havonta, teljes értékében garantált összegben kívánják. A CSKP XII. kongresszusának határozata érteimében évente 40 000 fiatal dolgozót szükséges a mezőgazdaság számára megnyerni. Ennek az irányszámnak teljesítése is megkívánja, hogy a szövetkezeti tagság jutalmazásában haladóbb módszerekhez folyamodjunk, mert a munkaegységre alapozott forma kevés vonzóerővel bír. Fejlettebb forma Az eddigi jutalmazási forma problémáit nagyrészt megoldja a szövetkezetek szilárd pénzbeni díjazásának rendszere. Ez logikus eredménye a Szovjetunió kolhozainak és szövetkezeteink jutalmazásában végbement fejlődésnek. Szilárd pénzbeni díjazás alatt értjük a szövetkezeti tagok egy vagy több évre előre megszabott, havonta, teljes összegében, garantált értékben, pénzben kifizetett jutalmát. A szilárd pénzbeni díjazás a szövetkezetekben nem bér, alkalmazásával továbbra is a közös gazdaság termelési eredményei alapján elért tiszta jövedelem része kerül elosztásra a tagok között, azonban jóval hatékonyabb formában. Lényegét a következőkben foglalhatjuk össze: ■ a) A munkadíj pénzben előre megállapított garantált összeg, nem bizonytalan érték az év végéig és nem függ kizárólag a folyó év gazdasági eredményeitől. ■ 2. Felülvizsgáljuk a szövetkezet gazdasági lehetőségei kihasználásának színvonalát, különös gondot fordítunk a téli és tavaszi hónapok bevételeinek fokozására. Ehhez az állattenyésztés, a korai zöldség- és gyümölcstermesztés, az üvegházi kertészet árutermelési in■ b) Az egyén keresetét közvetlenül az általa végzett munka mennyisége, minősége és eredménye szabja meg. A munka végrehajtásának ideje és a munkadíj kifizetése közötti idő rövid, legfeljebb egy hónap. Si c) A szilárd pénzbeni díjazás alkalmazása fokozza a szövetkezet termelési eredményeit. A jutalmazási alap az év folyamán teljes egészében kifizetésre kerül, ami fokozott pénzszükségletet teremt. így a szövetkezet vezetősége és tagsága állandó figyelmet kénytelen fordítani a termelés és árutermelés, az önköltségek alakulására és egyéb fontos tényezőre, mivel bármilyen kedvezőtlen kilengés ezek alakulásában a szilárd pénzbeni díj havonkénti folyósításakor pénzhiányt okoz, ami a vezetőséget a hibák időbeni feltárására és eltávolítására kényszeríti. A szilárd pénzbeni díjazás előnyeit az EFSZ-ek V. Országos Kongresszusán jó- j» váhagyott új mintaalapszabályzat is ki-# fejezi. Ennek 20. cikkelye határozza meg« a szövetkezet pénzjövedelmének fel-* használási sorrendjét: A. Szilárd pénzjutalmazást alkalmazó « szövetkezetekben: 1. Az állammal szembeni kötelezettségek (adók, stb.). 2. A termelési költségek és az amortizáció megtérítése. 3. A jutalmazási alap szükségleteinek ellátása. 4. A további megmaradt összeg a t^fsadalmi alapokra és a prémiumokra használódik fel. B. Még munkaegységes jutalmazást alkalmazó szövetkezetekben: 1. Az állammal szembeni kötelezettségek (adók, stb.). 2. A termelési költségek és az amortizáció megtérítése. 3. Az oszthatatlan- és egyéb társa-* dalmi alap fel töltése. 4. A megmaradt összeg az elért munkaegységek száma szerint a tagok között kerül felosztásra. Tehát a szilárd pénzjutalom a mintaalapszabályzat szerint is mindenképpen biztosított, míg a munkaegységek értéke aszerint alakul hogy értékük meghatározására, minden egyéb szükséglet ellátása után, milyen pénzösszeg marad. Tennivalók áttérés előtt A szilárd pénzbeni díjazás bevezetése előtti szükséges tennivalókat így foglalhatjuk össze: ■ 1. Bevezetni a megfelelő teljesítménynormákat, amihez kiváló alapot szolgáltat a Me2ő-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium nemrég kiadott utasítása. Az eddig használt 7 nehézségi osztály helyett 6 osztályba soroljuk a munkákat, s a következő béregyütthatókat használjuk: tenzitásának emelése nyújthat jó forrást. ■ 3. A szilárd pénzbeni jutalmazásra történő áttérés elengedhetetlen feltétele a megfelelő állandó üzemi tartalékalap kialakítása. A mintaalapszabályzat 21. cikkelye javasolja, hogy ezt az egész A munka nehézségi osztályai: __1____2_______3______4_____5______6 Béregyütthatók: 1,00 1,10 1,25 1,45 1,70 2,00 pénzbeni jutalmazásában
