Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-04-04 / 28. szám

Különös falu így tavaszidőben Az iskola Várad. Különös falu. Már az állomást sem építették úgy, mint más helyen. Az állomások vagy a falu mellett köz­vetlen épültek, vagy — ritkábban — a faluban közvetlenül. Váradon nem. Váradon az állomás — Csatáról jövet — vagy fél kilométerrel a falu előtt kajánkodik. Az utasok kiszállnak a vonatból és elindulnak a sínek mellett a falu felé. így tavaszidőben más utat nem ajánlatos választani. Hogy ezt az állomást miért építették oda, ahol van, azt valószínű, hogy nem értette a tervezője sem. Én se értem. Csinos, világos épület A helyi nemzeti bizottság épületén meglátszik, hogy gondos emberek te­vékenykednek benne. Csinos, világos. Talán túlságosan is az. Talán túlságo­san is világos, vagy még inkább át­tetsző. A titkár elvtárs, Gilan Ignác, azon­ban nehézségekről beszél. Fő téma az utak, az iskola, a hangszóró oszlopai­nak az állapota. A falu közvetlenül a Garam partján fekszik, mély a ta­laja és a fő utca két oldala közvet­lenül a házak előtt (de néhol még az udvar is) megfelelne kacsaúsztató­nak. Az utolsó választások óta mind­össze 317 méter gyalogjáró épült. A többi utat is próbálták ugyan javítani, de kellő alapozás hiányában a kavi­csot és homokot, az eső kimossa és a traktorkerekek szétgyúrják. Egysze­rűen: ez látszatmegoldás. Viszont másra nincs pénz. Részeg oszlopok Látszólag semmi különbség nincs Várad és a többi falu között. De csak látszólag. Gémeskutak, sár, állandó­sult csend — ez több helyen virágzik, akárcsak állóvízben a hínár. De Vára­don ez nyomasztóbban hat, mert itt nem kizárólag a belső viszonyok ad­ják ezt. Valahogy ötvenhét táján szerelték fel a hangszórókat a faluban, egysze­rű, frissen kivágott szálfákra. Azóta mindegyik elkorhadt. Részeg oszlopok. Nagyobbára a vezeték tartja az oszlo­pokat, nem az oszlopok a vezetéket. Láttam olyat is, amelyet egy „vigyá­zatlan“ traktorkerék nyomott meg. Ha azóta nem igazították helyre, talán még most is ott szomorkodik neki­dőlve az egyik fának. S ez roppant érdekes ... Belső viszonyok, külső tényezők A gyakorlatban ez valahogy annyit jelent, hogy például a váradi iskola legalább százötven éves (az igazgató szerint) s a vendéglő kettő. Nem tu- V V A vendéglő V dóm pontosan mennyi az összefüggés a két intézmény léte között, viszont erős a gyanúm, hogy a HNB-nek bele­egyezését kell adnia, vagy mi több, javasolnia kell, hogy fontossági sor­rendben mi, hol s mikor épül egy falu­ban. Lehet, hogy a falu lakói és a ve­zetők úgy látták, hogy a vendéglő fontosabb az iskolánál. Nem vitatko­zom. Lehet, hogy igazuk van. Mért is ne lehetne igazuk? Sőt, azt is elhi­szem, hogy a közvélemény tapsolt, amikor elkészült a vendéglő. S igaza volt a közvéleménynek! Kell, nagyon kell minden faluban a korszerű, vá­rosias vendéglő. De azért az iskolára is szükség van. Mert hát... De erről a járásnak (Léva) kell gondoskodnia. S ha neta­lán nem ismerik a váradi iskola álla­potát, forduljanak bizalommal az igaz­gatóhoz. S ha mégis ismerik a hely­zetet, legalább annyit tegyenek meg, amit a körülmények engednek. Nem kell azonnal hozzálátni. Elég ha szeptember elsejére ren­deződnek a dolgok. Ajtó lakat nélkül Várad különös színfoltja a műve­lődési otthon. Egyik tulajdonságai kö­zé tartozik, hogy a nemzeti bizottság épülete mellett áll. Egy helyiség az egész, kis színpaddal. Csak annyi a különlegessége, hogy az ajtajáról va­laki leütötte a lakatot, s az megy be az ajtón, akinek éppen kedve van hoz­zá. (Nekem kedvem volt.) S ez lénye­gében helyes is. Csak éppen az ajtó mellett szomorkodó lemezjátszó és a rajta porosodó rádiókészüléknek nő­het lába. Annyit megér, hogy valaki haza vigye. De majd elfeledtem még megkérdezni, hogy mi a bűne annak a hatlámpás készüléknek, amely a filmvetítő fülkében porosodik? Sze­génykének már néhány alkatrésze hiányzik. Arra a kérdésemre, hogy ke­rült oda, nem tudott válaszolni. Va­jon ki tudna Váradon felelni helyette? Egy utolsó kérdés Hát kérem ilyesmik is vannak. S azt mondjuk rájuk, hogy ez — állapot. Persze mindemellett tervek is vannak: kicserélni a hangos beszélő oszlopait, bevezetni egy új utcába a villanyt, to­vábbi járdaépítés stb., stb. A szövetkezet és a HNB közösen próbálja megoldani a problémákat. De a járási szervek sokszor mint „objek­tív tényezők“, nehezítik a munkát. Lehet, hogy a JNB-nek külön terve van a faluval? Ha igen, az más. Min­denesetre még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni a váradiaknak: Mit gondolnak, milyen összefüggés lehet a 150 éves iskola, a két éves vendég­lő, a művelődési otthon leütött lakat­ja és a szövetkezeti kertész 30 000 koronás prémiuma között? GÁL SÁNDOR megállapították, hogy ez nem s*ük­séges. — Mi igaz a saját bőrben lévő sok évtizedes aszuborról? — Tündérmese. Az aszú tíz évig tökéletes. Aztán veszti a szesz- és cukortartalmát. A további öt-hat év után teljesen ihatatlanná válik, tönk­remegy. — Érlelés közben is iható az aszú? — De még mennyire. Megkóstolhat­juk a mádi pincében — invitál a fő­borász. A mádi pince bejárata semmi kü­lönösről nem árulkodik. Csak amikor nek kilójáért. Nemegy gazda 45 000— 50 000 forintot kapott aszuszőlőért. Emellett még 10—15 hektoliter bort préselt a holdacskájáról Hány hektoliter aszubort készítet­tek! — Én csak a Tarcali Állami Gazda-A Ebben a pincében érlelik a világ legrangosabb borát dig a legmagasabb fekvésű szőlők adták, ahol a sziklákon alig van termő talaj. A lapályosabb részeken egyre kevesebb a talajban a vulkáni tufa. hiányzik a tokaji bor jellegzetességét biztosító kőzetmáladék. A talaj összetételének döntő hatása mellett, a jellegzetes íz kialakításá­hoz jelentősen hozzájárulnak a föld mélyén szerteágazó hűs pincék. A to­kaji Nagyhegy lábánál levő ezredéves Rákóczi-pince keskeny folyosóin és másutt is csodálatosan selymes, pe­nész-szerű képződmény borítja a bolt­íves falakat. Eles Sándor, a bor érle­lésének egyik nagy mestere, aki hosz­­szabb ideig dolgozott a kísérleti állo­máson, próbálkozott a penész átülte­tésével más történelmi vidék borpin­céibe, s azzal is, hogy bort cserélt próbaképpen. — Hegyalja pincéinek sajátságos penészbársonyát nem lehetett megho­nosítani — vallja. — A bor, amely idegen pincében érett, majdnem egé­szen elvesztette a jellegzetes tokaji ízt. Viszont a mi pincénkben lévőn már érezni lehetett a különleges Hegyaljai zamatot. — Milyen borok érnek az ősi pin­cékben ? — Három fajta szőlőt termelünk Hegyalján. Furmintot, Hárslevelűt, és kisebb mértékben Sárga Muskotályt. Ebből legnagyobb mennyiségben szá­raz és édes Szamorodnit, valamint aszút készítünk. De vannak pecsenye­borok is. — Mennyi aszút készítenek évente? — Bárcsak tőlünk függne! — sóhajt mosolyogva, a piros arcú, szelíd te­kintetű szakember. Egyelőre még fő­leg az időjárás határozza meg az aszúszemek mennyiségét. — Egyelőre ...? — Legalábbis úgy szeretnénk. A közbeavatkozás céljából tíz holdnyi területen mesterséges tavat létesítet­tünk. A közeljövőben mintegy 600 holdnyi területet öntözünk majd esőz­­tető berendezéssel. Az eddigi kísér­letek azt igazolják, hogy a mestersé­ges eső nemcsak a szőlő fejlődését, hanem az aszusodást is elősegíti. — Az eső? — Elsősorban is említsük csak az elmúlt őszt, amikor csodálatos aszusodásnak voltunk szemtanúi — meséli ragyogó arccal. — Szeptem­ber első felében egy pénteki napon megeredtek az ég csatornái. Öt napig esett, szemerkélt. Aztán egy hirtelen támadt szél elsöpörte a felhőket és szinte tizedmagával sütött a Nap. A bőséges csapadék megduzzasztotta Ságban tudom. De ki lehetne számí­tani. Ha háromputtonyos aszút aka­runk készíteni, akkor 100 liter egy­éves borhoz 60 kiló aszúszem szüksé­ges, s ebből mintegy 120 liternyi lesz. Ha négy-öt, avagy hatputtonyosat akarunk, további húsz kiló aszúszemet adunk a hektóhoz. — Hogy-hogy? Nem gönczi hordó­ban érlelik? — Abból már csak hírmondónak maradt néhány. — Mikor ihatnak a vásárlók a múlt évi termésből? — Három év múlva. — Nemrégiben azt hallottam, hogy 7—8 év is kell az éréshez. — Valamikor ténylegesen addig érlelték. Napjainkban tudományosan a pincemester szobája falára esik a tekintetem, buggyan ki önkéntelenül a kérdés. — Ennyi folyosó van a föld alatt? — Több mint két kilométer a hosz­­szúsága. — Régi pince? — Nem tudjuk pontosan, milyen régi. — Kinek a tulajdonában volt ré­gebben? — Inkább kiknek. Össze vannak kötve a különböző uraságok, egyének pincéi. Még napjainkban is előfordul, hogy rábukkanunk egy egy folyosóra. — Hány hordó „katonáskodik“ a folyosókon? — Több mint háromezer. De meg is érkeztünk —, állít meg a borász egy félhomályos „szentély-féle“ előtt. Aztán kezdődött, a bevett szokás szerint. Száraz és édes Szamorodni, azt követte a két.. . három... négy... majd a hatputtonyos. Még érésben lévő, de máris csodá­latos az íze, zamatja az aranybarna színű, akácméz sűrűségű nedűnek. Hiába is próbálom mondatokba for­málni a fejedelmi italt, amelyet Szir­­may Antal így dícsér: Áldott tokaji bor de jó vagy és valál, hogy csak híredtől is messze fut a halál. Csokonai Vitéz Mihály a mádi pincék boráról ekképpen énekel: Igyunk barátim a komor bú lángja nem csatázik, ha mádi bortól a gyomor e kis pokol megázik. Költőkre, írókra, művészekre, állam­férfiakra terelődik kóstolgatás közben a szó, akik oly élvezettel ízlelgették a sárgásbarna „aranyat“, hogy sokuk­nál bekövetkezett a szokásos térd­csuklás és a hosszan tartó édes álom. — Ebből a világhírű italból ki tud­ják elégíteni a keresletet? — kíván­csiskodom. — Mi örülnénk a legjobban, ha ez így lenne — sóhajt a borász. — Nincs lehetőség több szőlőt te­lepíteni Hegyalján? — Van. A jelenlegi 9000 holdat leg­alább 18 000-re lehetne emelni. Tóth Dezső (Befejező rész jövő vasárnap.) w A nemrégiben létesített mester­­séges tó, amelyből mintegy 600 ▼ holdnyi szőlőt öntöznek majd a Y a közeljövőben Versenyben a „Példás falu“ címért Felsőszemeréden a március elején megtartott gyűlésen Cyril Frank igaz­gató, az agitációs központ vezetője értékelte a téli időszakban végzett munkát. Megállapította, hogy bár nem tétlenkedtek, mégis kívánatos lenne, a munkák fellendítése, újjászervezése. Az elkövetkező időszakban igényesebb munkát várnak a helybeli mezőgazda­­sági műszaki iskolától is. Az iskola igazgatója is javasolta, hogy készít­senek részletesebb munkatervet az egyes csoportok részére. A terv a következő igényeket tá­masztja az agitációs központ tagjaival szemben: segíteni a szocialista mun­kaverseny kibontakozását a szövetke­zeti dolgozók körében, s megértetni velük a verseny szükségességét. Pro­pagálni kell a premizálást, mert ez sokat segítene a növénytermesztés, mind az állattenyésztés fellendítésé­ben. Ugyancsak kihatással lenne az agrotechnikai határidők betartására is. A terv ellenőrzésének megkönnyí­tése érdekében diagram készül, amely lehetővé teszi az ellenőrzését. Hogy minden egyes állatgondozó tisztában legyen a reáháruló feladatokkal, az istállókban táblákat helyeznek el, me­lyen feltüntetik a feladatokat, s azok teljesítésének határidejét. Az agitációs központ egyes csoportjai hetente röp­­iratokkal tájékoztatják a szövetkezet tagságát az elért eredményekről. Ha­tékonyan kihasználják a helyi hang­szórót. A tervben szó van arról is, ho­gyan serkentsük a szövetkezet tagsá­gát a tagokkal való személyes beszél­getések alkalmával az eredményesebb munkára. Községünk versenyre kelt a „Példás falu“ cím elnyeréséért. Ez tehát arra is kötelez, hogy jól működő szövetke­zetünk legyen. Az agitációs központok munkájának fellendítése országos méretben is in­dokolt. mert választások előtt állunk. Hogy a választók megismerjék a je­lölteket, Felsőszemeréden tablót ké­szítenek, amelyre kifüggesztik a je­löltek rövid életrajzát. Ugyancsak ebben az időszakban készítenek el egy faliújságot, melyen a jelenlegi kép­viselőknek az elmúlt időszakban vég­zett munkája, érdeme szerepel majd. Tóth László (Tompa)- az érőben lévő bogyókat, majd a ki­­t pattant szőlőszemeken az esőt követő !. rendkívüli melegben fellépett a nemes- rothadást elősegítő penészgomba, t amely az aszusodást előidézi. A szep­temberi verőfényes napok tovább fo­­kozták a szőlő betöppedését és így < olyan kiváló aszuíermésünk volt, i amelyre évtizedek óta nem volt példa t Tokaj vidékén. 3 — Mennyi aszuszőlőt szemezgethet -. tek Hegyalján? — Több mint 15 000 mázsát. — Kifizetődő a szedése? — Nyolcvantól száz forintig fizet-Borszereto embernek annyit je­lent Tokaj vidékén járni, mint az „igazhitűnek“ Mekkában, megismerkedni a borok kirá­lyával felejthetetlen élményt jelent. Tokaj az egyetlen magyar hegység, amely közvetlen összefügg a Kárpátok láncolatával. Hogy miért éppen ezen a Bodrog és a Tisza ölelkezése fölött kiemelkedő hegyen terem a világ legrangosabb bora, ma már nem titok. \ szakemberek szerint a tájban, ta­lajban és a bársonyos penésszel be­vont pincékben kereshető az ok. Magyarországnak ezen a vidékén napsütéses, hosszú, száraz az ősz. A vulkanikus erede­tű kőzetek porha­­nyós máladéka ma­gába szívja a nap­palok melegét, éjjel pedig kisugározz: azt. Így kapnak még októberben i: elegendő hőmennyiséget az aszusod: szőlőszemek. Kétségkívül igaz, hogy i hajdani vulkánok hőtartó lávatömegi érleli a tokaji bor sajátos ízét, za matiát. A leakitűnűhh hnmVaf- min.

Next

/
Oldalképek
Tartalom