Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-04 / 28. szám
ft?6p lassan föíírtam a címet: „A tavasz.“ Aztán csak néztem a fehér lapot. Miről írjak? Kiről? Talán arról a fiúról az uszodából? De hiszen az nyáron volt. Ennek meg itt az a címe, hogy: „A tavasz.“ — Legyen szíves és ne szemtelenkedjen — mondtam, hogy a fiú a nyugággyal együtt viszszafektetett a földre. Amíg a levegőben voltam nem szóltam semmit. Csak nem teszem magam nevetségessé. A fiú egy darabig mellettem állt. Karját lógázta, mintha nagyon nehezek lennének az izmai. Akkor is a karját lógázta, amikor megfordult és elment. — Még találkozunk. — Alig ment el. egy vizes tócsa jelent meg a nyugágyon. Reszeg Ibolya. Most bújt ki a zuhany alól. — Adj egy kis helyet, és kend be a hátam. — Aztán, ahogy olajat dörzsöltem a hátára. — Te elküldted a Szöröstalpú Jupitert? — Felnevettem. — Jupiter! Miféle név? És még hogy Szőröstalpú? — Ibi elnyúlt az ágyon, karját lelógatta. — így hívják a filmnél. — Meg is mondta melyik filmben játszott. A tavasz. Fölemeltem a tollat. — Nos? — Éva néni ruhája súrolta a padot. — Hogy állunk az önálló gondolatokkal ? Tollal a kezemben utánanéztem. A ruha zsebe még mindig elől van. Elkezdtem írni. „Az ember szívét örömmel tölti el ez a szó, hogy tavasz. Napfényes reggel, madárdal...“ Egy iskolai rendezvényen találkoztam újra Szőröstalpú Jupiterrel. Akkor már tudtuk, hogy itt tanyáznak az iskola körül, az üres, beépítetlen telkeken. Délutánonként az iskola előtt ácsorognak és leszólítják a lányokat. Az igazgatónő a rendőrségre is telefonált. Egy időre eltűntek a fiúk, de aztán megint előkerültek. A rendezvényre csak meghívóval lehetett bejönni. De nekik volt meghívójuk. Kitől kaphatták? Részegtől? Vagy valaki mástól? Éppen elég lányt ismertek. A Bakonyi-együttes játszott azon az estén. Zolikával táncoltam, egy esett vállú kisfiúval. Ő jött értem, akkor éppen nem akadt más. Különben a telefonban is letagadom magam előtte. Apának is megmondom. — Ha Zolika hív, nem vagyok itthon. Már javában táncoltunk, amikor valaki odasodródott mellénk. — Szabad? — Ö volt, Jupiter. Rám nézett. Zolikát mintha meg sem látta volna. Semmit se szóltam. Zolika elvörösödött, és azt mondta: — Tánc közben nincs lekérés. — Jupiter bólintott. — Az más, ha nincs lekérés, az más. Akkor megvárlak odakint. — Azzal eltűnt. Tovább táncoltunk. Éreztem, hogy remeg derekamon Zolika keze. — Hagyjuk abba. — De miért? — Mosolyogni próbált. Tánc után kiment a büfébe, majd visszajött. Egy pár barátjával beszélt. — Öregem — mondta az egyik —, most tűnj el. — Zolika a vállát rángatta, legyintett, de aztán eltűnt a ruhatárban. A zenekar már játszott, és Zolika egyszerre megjelent az ajtóban. Télikabátban. Ahogy eltáncoltam mellette, azt mondta. — Lent állnak a kapunál. — Később levetette a kabátját és ő is táncolt. Aztán megint eltűnt. Aztán egy széken ült a ruhatárnál, mellette néhány fiú. — Csak nem hagytok cserben? — Felnézett rájuk és hunyorgott. Amikor elmentem Barabás Mikivel, még mindig a ruhatár mellett ült, de már nem volt körülötte senki. Fehér volt a homloka. — Itt alszol Zolika ? — Rám nézett, de mintha sose látott volna. Lehet, hogy sokat ivott. Kint a kapu előtt megálltam, és körülnéztem. — Nincs itt senki. — Barabás Miki felnevetett. — Egy árva lélek sincs sehol, Zolika nyugodtan hazamehet. Zolikát aztán nem láttam. — Megjelölték — mondta pár nap múlva Reszeg Ibolya. Csak bámultam. Ő meg elmondta az egészet. Zolikát elkapták akkor este. A saroknál kapták el. Kivitték a telekre, lenyomták a földre és a bal arcán pengével megjelölték. Zolika azóta nem telefonál. Jupiterrel az iskola előtt akadtam össze. — Ne sajnálja a barátját, úgyse akart benevezni a szépségversenyre. — Mentem mellette, de egy szót se szóltam. — Még találkozunk. — Ezt mondta Jupiter és eltűnt. „Erdő, mező fürdik a napfényen.“ Azt hiszem ezt beírhatom. Fölnéztem. Éva néni a katedrán ül és olvas. Egyszer az uszodában is láttam Éva nénit, egyedül ült a nyugágy szélén, fejét tenyerébe lógatta. Miért éppen velem kezdett ld Szőröstalpú Jupiter? Erre csak büszke lehetsz — mondta Reszeg Ibi. Mit nyüzsög Reszeg a Jupiter körül? Be akar kerülni a filmhez? De hát most a fiúknak sincs semmi. Egyáltalán, mit csinál Jupiter azonkívül, hogy a bandájával itt tanyázik ? Egy régi filmújságban rábukkantam a képére. Csavargógyereket játszott. Háború után játszódott a film, gyerekekről szólt, akiknek nincsenek szüleik, nincs otthonuk, végigkóborolnak Európán, a kiégett romos városokon keresztül. Vezérük — Szőröstalpú Jupiter. Innen hát a neive. Azt már megint Ibitől hallottam, hogy filmezés után együttmaradt a társaság. — Mit gondolsz, Jupiter majd beül az iskolapadba, amikor már császár volt? „Tavasszal kirándulunk, vasárnap kora reggel indulunk a lányokkal.“ Éva néni majd megint azt mondja, hogy nincs semmi összefüggés a fogalmazásban. Ide-oda ugrálok. Se füle, se farka az egésznek. „A tavaszi kirándulásoknak már előre örülök, mert a tavaszi kirándulások ...“ Árnyék esett a papírra, a padra. Rácsos árnyékok borították be az osztályt. Nem tudtam, mi történt. Csak azt láttam, hogy mindenki abbahagyja az írást. Éva néni arca mozdulatlanul lebegett, mint úszópárna a víz fölött. Az ablak felé fordultam. Egy fiú nézett rám az állványról. Mellette egy másik, harmadik. Nem tudom, mennyien lehettek. A felhőkből ereszkedtek le csíkos trikóban, hogy figyeljék a dolgozatírást. Éva néni összezsugorodott a katedránál, mintha becsavarták volna egy takaróba. Nem nézett az ablakra. Csak ránk — az osztályra. A fiúk egy pillanatig mozdulatlanul álltak. Jupiter lépett be elsőnek. Puhán, zajtalanul ugrott be. Megkerülte az első padsort, és mint egy kis utcán, bekanyarodott a másik padsorba. Egyenesen felém tartott. Mi ez? Itt akarja megbeszélni, hogy mikor találkozunk? Vagy talán....? Jupiter már ott volt előttem. Lehajolt, mintha szájon akarna csókolni. Felemelte a dolgozatfüzetet. Közben belebámult az arcomba. Nem szólt semmit. Én meg csak néztem azt a szögletes arcot. A befőttes gumi megpattant ott. hátul. A copfom kibomlott. Jupiter elmosolyodott. Jupiter vállán keresztül láttam, hogy a fiúk mind bent vannak az osztályban, szedik össze a dolgozatfüzeteket. Azt is láttam, hogy Nyerges Klári egyenes derékkal, hátratett kézzel ül, mint az elemisták. Teca félig kilógott a padjából és csuklani kezdett. Ez volt az egyetlen hang. Jupiter megfordult, hóna alatt a füzetekkel. Visszament a padsor kis utcáján. A katedra előtt kissé meghajolt, aztán már kint volt az állványon. De talán csak azért, hogy a következő pillanatban megint visszajöjjön. Egyáltalán, most már ki-be röpköd. Ettől olyan vidám lettem. Azt se bántam volna ha kicsapnak. Csak ültem az ablak felé fordulva, kibomlott hajjal. A fiúk mind kint voltak, aztán már senkit se lehetett látni. Csak éppen üres volt előttem a pad. Végig az osztályban üresek voltak a padok. Mintha Magdalenics már írás közben beszedte volna a dolgozatfüzeteket. Éva néni még mindig mozdulatlanul ült a katedránál. Tekintete lobbant egyet, mint amikor az üvegen felfut a fény. Aztán előrehajolt. — Nyomorultak! Akkor már a csengő is megszólalt. Az egész iskolát betöltötte a csengetés. De én csak Éva nénit hallottam, ahogy lehetetlenül éles hangon rikácsolta. — Nyomorult kis férgek! Éva néni ideggyulladást kapott. Azt mondják hetekig nem kelhet fel, meg hogy át akarja magát helyeztetni. Igazán sajnálom, nem volt vele semmi bajom. Egyszer talán meg is látogatom, viszek neki egy kis sütit. Hatvan éve... Hatvan esztendeje, 1904-ben fejeződött be a budapesti Országháza berendezése. Ezzel rendeltetésének megfelelően használhatóvá lett a már kiét évvel korábban felépült pompás palota. A Steindl Imre tervezte épületen 17 éven át átlagosan ezer ember munkálkodott. Jellemző arányaira, hogy telkén az alapozáskor nem kevesebb mint 163 ezer köbméter földet emeltek ki a kubikusok. Az építéshez 40 millió nagyméretű téglát, 283 vagonnyi épületvasat és 40 kiló laparanyat használtak fel. Fél emberöltőn át 200 kőfaragó véste, alakította azt az 550 ezer faragott kőtömböt, amit beépítettek a csaknem 18 ezer négyzetméter alapterületű Parlamentbe. Amikor az építkezés befejeződött, az átvevő bizottság 964 helyiséget járhatott sorra, s ezek közül 115 olyan nagy volt, hogy nem is szobának, de teremnek számított. Akinek türelme van hozzá, az a Duna-parti épületőriáson kívülről 3193 ablakot és 90 ajtót-kaput számlálhat meg. A soktornyú palota hoszszúsága 268 méter, legnagyobb szélessége 118 méter, legmagasabb pontja 96 méter. Nem mindenki tud arról, hogy az Országház fűtése egy távolabbi lakóházban felállított kazánokból távfűtéssel történik, s az is az épület műszaki „titkai“ közé tartozik, hogy a fontosabb helyiségekben és folyosókon összesen 150 központilag vezérelt villanyóra mutatja a pontos időt. Több jelentős képzőművészeti alkotás díszíti a házat. Homlokzatát 90, belső terét 152 szobor ékesíti. A sok festmény közül méreteivel és jelentőségével is kiemelkedik Munkácsy Mihálynak Honfoglalás című alkotása. Ma már méltán nevezzük Országháznak — valóban, itt intézik a haza sorsát. Falai között tartja tanácskozásait az országgyűlés, itt van az elnöki tanács elnökének, a minisztertanács elnökének és helyetteseinek a hivatala, itt van az egyik legnagyobb magyar könyvgyűjtemény, a csaknem 1 millió kötetes Országgyűlési Könyvtár. Az Országház a színhelye a magyar élet legünnepibb pillanatainak: itt adják át a Kossuth-díjakat, a legmagasabb kormánykitüntetéseket, itt rendezik a kormányfogadásokat, itt mutatják be megbízólevelüket a külföldi követek. Évente 60 ezer látogatója van a magyar főváros e nevezetességének, amely a második világháborúban szenvedett több mint 500 gránát, illetve bombasérülés nyomát hatalmas anyagi erőfeszítések árán hozatta rendbe a nép állama. (Szabad Föld) ü^utZurábs híreké © A Leningrádi Állami Könyvtár kiadásra készíti elő az első internacionáléra és a Párizsi Kommünre vonatkozó dokumentum-gyűjteményt. A mü ősszel jelenik meg az Internacionálé alapításának 100. évfordulójára. © A moszkvai Történelmi Múzeumban állították ki az Azovi-tenger mentén nemrég talált tamanyi Afrodite márvány szobortorzót. Szakértők szerint a szobor egyenértékű a Louvre Milói Vénuszával. © Georges Wilson, a párizsi Theatre National Populaire igazgatója közölte, hogy színháza az idén is megrendezi a hagyományos avignoni fesztivált lean Vilar irányításával. A nagynevű francia rendező a múlt évben megvált a TNP vezetőségétől és jelenleg operarendezőként működik Olaszországban. © Leonhard Frank regénye alapján Egy gyilkosság krónikája címmel film készül az NDK-ban. A filmet Joachim Hosier rendezi. © A jövő hónapban elárverezik Velence egyik legszebb palotáját, a XVII. században épült Palazzo Labiát. A palotát az olasz állami rádió és tv-társaság szeretné megszerezni; itt rendezné be irodáit. © A New York-i Metropolitan dolgozik a világon a legnagyobb deficittel. A művészileg magas színvonalú operaház kizárólag adományokból, hagyatékokból tartja fenn magát. Az utóbbi időben — átlag 2 dollárral — ismét emelték a helyárakat. Meddig élek? Nem tudom, de aztán a barackfán nem lesz már elég virág, aztán nem lesz a barackfán elég gyümölcs, mely bíborban ég; illatfelhő oly erős tavasszal, hogy megemelkedik kint az asztal; megemelni azt sem lesz elég, mely alatt elillant szó-malaszttal nem fekszik már, csak csont-fonadék; s bár gazdagon záporoz a rögre, nem lesz elég nyár minden gyümölcse hullás-jajja, hús-nedvek futása, hogy a némaságot szóra költse: mi az égben; gyorsan összerántsa, aszu-lángként a holt testbe töltse; ami maradt odalenn a földbe! © Münchhausen báró kalandjairól írt musicalt Erich Kästner és Gerhard Wimberger. © A Csehszlovák Rádió Magyarország felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából, április 1-tól 5-ig magyar kulturális hetet rendez. A műsor keretében a csehszlovák rádióhallgatók megismerkedhetnek a magyar zeneszerzők és írók alkotásaival; a klaszszikus zenén kívül magyar könnyűzenei műsort is sugároznak. © A Betales angol táncdalegyüttes látogatását nem kívánatosnak nyilvánította a külföldi művészek izraeli vendégszerepléséről döntő miniszterközi bizottság. Megállapításuk szerint a négy kócos fiatal lármás számainak művészi értéke igen kétes. © Element Stavicky cseh zeneszerző Rapszódia variációkkal című müvének magyarországi bemutatója alkalmából március 31-én Budapestre érkezett. A művet a Magyar Állami Hangverseny Zenekar április 2-i hangversenyén tűzte műsorára, Václav Smetacek cseh karmester vezényletével. Zrínyi-emlékünnepségeket, kiállításokat rendeznek Zala megyében Zrínyi Miklós a költő és hadvezér halálának 300. évfordulója alkalmából. A nagykanizsai Thury György Múzeumban áprilisban nyílik meg a Zrínyi emlékkiállítás. A zalai kutatók feldolgozzák Zrínyi Miklós zalai főispánságának és Zerin várának történetét, amelynek romjait nemrég fedezték fel Nagykanizsától néhány kilométerre. + Brendan Behan ír drámaíró és költő, a dublini kórházban március 20-án, 41 éves korában elhunyt. • Halló, itt Tokió! címmel színes riportfilmet készített a japán fővárosban rendezett próbaolimpiáról Borsodi Ervin és Széplaki Gyula. Örömet akar szerezni külföldön élő rokonainak és ismerőseinek? — Fizesse elő részükre lápunkét! __— agyon szerettük azt a mozdula-BT tot, ahogy Éva néni beadta ! |%| dolgozatfüzeteket, az már igaz S Az ember majd kiesett a pad- Jbl ból. Vagy inkább megmerevedett, mintha elszállt volna belől« minden, és csak nézte a kezet a dolgozatfüzetekkel. Magát Éva nénit nett lehetett látni. Kint állt az osztály előtt. . . , . . — Magdalenics — mondta odakintről Ezt is inkább csak suttogta Mintha léghuzat vágott volna be az osztályba. Előre néztem a táblára, de láttam, ahogy az ablak mellől fölemelkedik Magdalenics Mária. Még azt is láttam, ahogy két tenyerét a pádhoz szorítja, és valósággal ellöki magát a helyéről. Egy darabig állt, kicsit szédülten, de aztán már ott volt az ajtónál. Repültek a dolgozatfüzetek, én is megkaptam a magamét. Éva néni még mindig nem jött be. Talán cigarettára gyújtott, talán kint marad egész óra alatt? Éva néni reggel kint áll a kapu előtt. Figyeli, ki visel lófarokfrizurát, kinek tépett a szemöldöke, ki jött hoszszjú nadrágban. — Te lófarkú Madonna — mondta, amikor egyszer elcsípett. Nem jelentett be az igazgatónőnek. Azt mondják, még senkit sem jelentett be. Akkor miért csinálja ezt? Szemző Piri összeakadt vele a Pimpernelben. Piri igyekezett eltűnni, de Éva néni odahívta az asztalukhoz, pedig a férjével volt. Azt mondják, féltékeny a férjére. De néha meghív egy-két lányt, lemezeket tesznek fel, táncolnak. A férje olykor bejön érte az iskolába. Kerek képű ember, mindig vigyorog. „Te lófarkú Madonna.“ Teca mondta, hogy Picassőnak van egy ilyen modellje. Engem nem érdekel, mondhat Évi néni amit akar. Azóta minden reggel egy copfba fonom a hajamat, a copf végére befőttesgumit teszek. Éva néni végre mégis bejött az osztályba. Szája félig nyitva volt, amikor megállt a katedra mellett, mintha csodálkozott volna valamin. Talán, hogy tavasz van, és hogy az ablakok nyitva vannak. — Építkeznek — mondta —, örökké építkeznek. Az állványok, persze ... Ö maga mondta egyszer, hogy úgy veszik körül az állványok az iskolát, mint valami ketrec. Csüggedten nézte az állványokat. Egy 'la. ferdén lelógott. Szemöldökét furcsán felhúzta. És már megint minden úgy megcsúszott rajta. A köténye a hasára került, nyaklánca a vállára. Ráncos az arca. Minek jár a Pimpernelbe? Éva néni nézte az -(díványokat, aztán vállat vont és leült. Ahogy szembefordult, valamivel fiatalabbnak látszott. A csüggedtség is eltűnt az arcáról. Orrát fölemelte, a levegőbe fúrta. — Bizonyára nagyon érdekel benneteket, hogy miről írtok dolgozatot. — Szünetet tartott. — Bizonyára alig vártátok már, hogy dolgozatot írjatok. Mit akar ezzel? Csak éppen, hogy odaszúrjon valamit, mint lent a kapuban a lófarokfrizura, a hosszú nadrág miatt. Nézett bennünket. Egyre keményebb lett az arca, valósággal megkövesedett. Szemző Piroska azt mondta, táncolt is akkor a férjével a Pimperneiben. — A tavaszról írunk. — Széttárta a karját. Elhallgatott. Mintha arra várt volna, hogy valaki közbeszól. Teca az első padban, orrára tette az ujját. Teca megint olyan dolgozatot vág le, hogy Éva néni felolvassa az osztálynak. Teca újságírókkal jár. ő legalábbis azt mondta az uszodában arra az ázott madárra, hogy író. Én ilyen alakkal nem járnék. Érzéskultusz ... Igen, Teca azt mondta, hogy annak az embernek érzéskultusza van. Az a fiú egészen más volt, aki odajött hozzám a napozón. Megállt mögöttem, felemelt nyugággyal együtt. Akkor elküldtem, de ő csak nevetett, és azt mondta, hogy majd visszajön. — Bizonyára vannak élményeitek a tavaszról. Éva néni felállt, az ablakhoz lépett, és megint kibámult az álványokra. Aztán szembefordult velünk, mintha pofon akarna vágni valakit. — önálló fogalmazás. Kinek-kinek tetszése szerint. Hát tessék! Teca újjá lecsúszott az orráról, és már írt is. Valaki meglökte a karomat. Szemző Piroska. — Te — suttogta —, írjam meg, hogy Éva néni férje presszóba hívott? — Mi olyan mulatságos? — Éva néni fölemelte a fejét. Szemző Piroska már nem kuncogott, mélyen belehajolt a füzetébe. Valami Jancsihoz jár föl. Azt mondja, nagyon rendes fiú, és hogy nincs köztük semmi. Jó, mondtam, én, csak azt figyelem, mikor tűnnek el az arcodról a pattanások. Éva néni a padok között sétált. Olykor megállt, mintha be akarna ülni az egyik padba. »64. április 4. 2Vem lesz O 2 •«C >< Q z < o
