Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-28 / 26. szám
Esetleg a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára? (Pályaválasztás után a komáromi magyar tannyelvű iskolában) Március 28-án a tanítók napját ünnepeljük, de azt hiszem hiba lenne, ha csupán a megszokott kis ünnepség, néhány kitüntetés vagy esetleg egyegy ajándékkönyv jelentené azt a megbecsülést, amelyben pedagógusainkat részesítjük. Nincs szándékomban itt most általánosan ismert véleményeket hangoztatni az ifjúság nevelésének fontosságáról, pedagógusaink munkájának felelősségéről, hiszen erről elég gyakran beszélünk. Inkább próbáljunk minél többet tenni azért, hogy egyre kevesebb panasz szálljon el ifjúságunk nevelőinek ajkáról, akik fáradságos munkájuk során egy pillanatra sem tévesztik szem elől a társadalmunk további felemelkedéséért vívott harcból reájuk háruló feladatokat. Pontosan tfz évvel ezelőtt a „Gaudeamus igitur“ megható dallama kísért ki az iskola kapuján, s azóta bizony talán csak kétszer jártam ebben a kedves iskolában. A mulasztást csupán az a szívélyes, baráti fogadtatás pótolta, amelyben ezúttal részesültem. Az érettségink után falra függesztett tablót nézegettem, amikor a folyosó néma csendjébe szinte ijesztően vágott bele a csengő érces hangja. A folytatást mindnyájan ismerjük: fiúk és lányok tódulnak ki a tantermekből, s köztük révkalauzként törnek előre a tanáriba siető előadók. Közülük sokan tanáraim vagy volt osztálytársaim. Jóleső érzés így találkozni. * * * Bertók Imre igazgató elvtárs fiókjában már ott lapul a közel 100 érettségiző további sorsát tartalmazó dosszié. Rövid lapozgatás után kitűnik, hogy a végzősök 72 százaléka tovább tanul. Legtöbbjük a Nyitrai Pedagógiai Intézetben készül fel a pedagógiai pályára. Aztán újabb adatok kerülnek elő: közgazdászok, mérnökök, orvosok, nyelvészek és művészek akarnak lenni. Egy pillanatra felnézek, s Bertók elvtárs mintha gondolataimat olvasná: s hányán jelentkeztek mezőgazdasági főiskolára? — Csak hárman__Hatan mint feltételes szakot írták be. — Hárman ... Csak hárman — ismételgetem. — Nagyon kevés. — Az anyagi érdekeltség és a végzés utáni közmegbecsülés hiánya ,— próbálja magyarázni Bertók elvtárs a kedvezőtlen számarányt. Aztán mintha alá akarná támasztani a kialakult helyzet okát, két történetet mesél el. Tavaly történt, hogy egy értelmiségi családból származó, kitűnő eredménynyel végzett diákot csupán azért nem vettek fel a komáromi magyar iskolából a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, mert nyelvbotlás következtében nem tudta kellőképpen megmagyarázni a melioráció szó értelmét. Érthetetlen! De nézzünk egy még érthetetlenebb példát. Az egyik érettségiző fiúnak, akit több főiskoláról elutasítottak, ezt írták papírjára: szülei exponált gárdisták, nem ajánljuk továbbtanulásra. Esetleg a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Ne vesztegessünk most időt azzal, hogy milyen ostobaság volt ez az eljárás, hogy milyen helytelen káderpolitika következtében követtünk el szinte pótolhatatlan károkat. De jogosan „tesszük fel a kérdést: Nincs-e összefüggés a mai fiatalok pályaválasztása és az ilyen helytelen, hosszú éveken át alkalmazott káderpolitika között. Vajon ki a felelős azért, hogy a komáromi érettségizők közül is csak ilyen kevesen választották életpályául a mezőgazdaságot. Még a gondolat is távol áll tőlem, hogy mindezért a tanárokat tegyem felelőssé. Űk bizonyára vállalják a magukra eső részt, de a többi már közös ügyünk. Az alapfokon sem sokkal rózsásabb a helyzet. Szép Ferenc igazgató és Bitter Ferenc igazgatóhelyettes elvtársak legfőbb problémája a kilencedik osztályt végző tanulók további sorsa. Közülük is a legtöbb folytatja tanulmányait, sokan a harmadfokon. Néhányan mesteriskolába, szakiskolába vagy tanoncintézetbe jelentkeztek. Egyetértünk az igazgató elvtárssal abban, hogy érthetetlen az az eljárás, amelynek következtében Rozsnyón csak Kelet-Szlovákiából vesznek fel az egészségügyi iskola magyar tagozatára. Megalapozott a kérdés: miért nem nyílik magyar tagozat Komáromban vagy Érsekújvárott, hiszen az érdeklődés igen nagy. — Több levegőt az iskolának — folytatja az igazgató, s máris hozzáteszi: — lehetetlen egy osztályban negyven diákot jól tanítani s amellett az iskola két műszakos. Még a szükséges szellőztetésre sincs idő. Csakis új termek építése oldaná meg a problémát. * * * Tanítóink ünnepelnek Velük együtt mi is a sok-sok pedagógusra gondolunk országszerte, akiket ezen a napon fokozottabb megbecsülés vesz körül, mint máskor. Részünkről azzal igyekeztünk köszönteni őket, hogy problémáikról, gondjaikról mondtunk el egyet-mást, mindnyájunk érdekében. Tóth Géza Tiszteletet és figyelmet a tanítóknak A szakma szerelmese Szántó Istvánt, a Komáromi Alapifokú Kilencéves Iskola földrajzítörténelemszakos tanárát nemcsak -diákjai hallgatják szeretettel, hanem a művelődési otthon látogatói :;ís. A fiatal pedagógus Bratislaváfban végezte tanulmányait, majd kl955-ben Komáromban kezdett tanítani. Azóta megszakítás nélkül kitt neveli a fiatal nemzedéket. Talán a kelletnél is szerényebb „Pityu“ többek között abban látja ;a pedagógus legfontosabb tulajdonságát, hogy szeresse szakmáját. Ő mindig pedagógus akart lenni és most sem cserélné fel semmi más foglalkozással. De nyomban hozzáteszi, hogy a tanítónak szakmaszeretetre is kell oktatnia a diákokat. Bár ez eléggé összetett kérdés, a jó pedagógusnak előre ki kell „kémlelnie“ diákjainak álmát. Nem ismer „rossz“ vagy „nehéz“ tantárgyakat. A pedagógusnak módot kell találnia arra, hogy a tanulást — a diák elsőrendű feladatát — megszerettesse a tanulókkal. A földrajzórákat azáltal teszi még színesebbé, vonzóbbá, hogy jó időben egy-egy órát kint a természetben tölt el diákjaival. Nagyon sok elméleti anyagot hasonlítanak össze a természetben látottakkal. Szántó István azon pedagógusok közé tartozik, akik részt vállalnak az iskolán kívüli munkából is. Az ■ említett művelődési otthonban ismeretterjesztő előadásokat tart, ’tanfolyamok rendezésében működik közre. Egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy a pályavájlasztás előtt látogatást tesz a szülőknél és segítséget nyújt számukra gyermekeik jövő foglalkozásának megválasztásában. Kedvenc foglalkozása még a sportolás. A Duna kitűnő lehetőségeket nyújt a vitorlázásra vagy más vízi sportra. Ö azonban nemcsak magával törődik, hanem a tanulókat is igyekszik bevonni a sporttevékenységbe. A nyáron például több versenyt terveznek az egyes osztályok között. Csupán néhány ellesett mozzanatott vetettünk papírra egy pedagógus életéből. Meggyőződésünk azonban, hogy Szántó Istvánhoz hasonlóan a tanítók napja alkalmából több száz vagy ezer odaadó pedagógusról mondhatnánk el hasonló jó tulajdonságokat. (tg) Napjainkban egyre több azoknak a a tanítóknak a száma, akik nemcsak élnek és tanítanak a falun, hanem magukénak is vallják azt. A tanító csak akkor áll hivatása magaslatán, ha együtt él, lélegzik a falu népével. A józanul gondolkodó pedagógus céltudatosan törekszik a meghitt kölcsönös jóviszony kialakítására. Sokhelyütt nem megy ez egyszerűen és hosszú, türelmes, önzetlen munkát követel, amíg egy-egy elismerő szó elhangzik. A község és a szövetkezet vezetői sok esetben szintén nem veszik figyelembe a tanítók erőfeszítését, melyet a kulturális élet fellendüléséért kifejtenek. Sokukat egyes-egyedül a gazdasági eredmények érdeklik. Elfelejtik, hogy a falu fiataljai csak úgy érzik otthonosan magukat, ha valaki törődik szórakozásukkal, továbbképzésükkel és a sportolási lehetőségek megteremtésével. De nem értékelik kellőképpen a pedagógusok munkáját a legfontosabb szakaszon, a gyerekek oktatása, nevelése terén. Azt sem akarják észrevenni, hogy a tanítók nemcsak tanítanak, hanem jórészük tanulmányait is folytatja. A kulturális élet pangását a legtöbb helyen csak a tanítók tétlenségével magyarázzák. De ha már azt kérdezzük a nemzeti bizottságok funkcionáriusaitól, mikor hívták össze a tanítókat, illetve a falusi értelmiséget a kérdés megvitatására — a válasz rendszerint az, hogy még egyáltalán nem, avagy két-három évvel ezelőtt. Komoly hiba a falu vezetői részéről, hogy nem akarják észrevenni a faluban történt gyökeres minőségi változást. Főleg a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése során egyre több és több értelmiségivel számolhatnak falvainkon. Az új értelmiségiek szívesen vállalnának részt a kulturális élet szervezőséből, irányításából, ha arra felkérnék őket. Ha az így lenne, és minden értelmiségi tenne valamit, akkor sokkal kevesebb teher jutna a pedagógusokra. Több idejük maradna az önképzésre és ami a legfontosabb, a gyermekek nevelésére, oktatására. A közelmúltban a Csatai Alapfokú Kilencéves Iskolában jártam. Ott láttuk, hogy mennyi újszerű módszert alkalmaznak a tanításban az ügy szerelmesei s hogyan rakják le a műkedvelő mozgalom alapjait. Újvári László igazgató, a jól ismert kiváló kultúrmunkás, a dobrovicei mintaiskolában látta először a mágneses szemléltető-eszközöket. A szemfüles igazgató rövid idő eltelte után a csatai iskolában is hasonló tantermet rendezett be. A falakon elhelyezett, darabokra szedhető mértani testeket, annak részeit, szögeit sokkal jobban megértik a tanulók, mint amikor hagyományos módszerekkel tanítottak. Az egyik falra hat mágneses táblát helyeztek el. .Egyszerre 6 okosszemú gyerek versengett a rombusz belső szögeinek kiszámításában. A táblák úgy vannak elhelyezve, hogy a diákok nem láthatják egymás munkáját. A versengésszerú számolást nagy A csatai pedagógusok nem várnak külön köszönetét munkájukért. Hogy Újvári elvtárs szavaival éljünk: „A legnagyobb elismerés, jutalom a tanítónak, amikor hallja: a csatai gyerekek megállják helyüket a középiskolákban, szaktanintézetekben, sőt egyesek kitűnnek közülük, avagy a legmagasabb emelvényen állnak a kulturális- és sportvetélkedéseken. Ami szintén nem mellékes, az iskolai érdekkörökben tevékenykedőket később könnyen meg lehet nyerni a felnőtt együttesek, szakkörök számára.“ A csatáihoz hasonló céltudatos, sokoldalú iskolai tevékenységet nem észrevenni bún lenne. S bizony mégis A csatai iskola, ahol már a legújabb módszerek alapján tanítanak. kedvvel végzik a tanulók s egyúttal alaposabban is felkészülnek. Az iskolában 45-tagú ének- és tíztagú zenekar működik. Az irodalmi körben a legjelentősebb írók művein kívül megismerkednek az irodalmi színpaddal. Korszerű segédeszközök (magnetofon, dia-vetítő, gramorádió, villanyzongora) állnak a rendelkezésükre. Esztétikai körük is jól működik. Az iskola melletti földterületen a jövő mezőgazdászai tevékenykednek. A felhozott példa egy a sok közül, ami igazolja, hogy a pedagógusoknak ezerágú tevékenységet kell kifejteniük az iskolákban a jövő nemzedék nevelése érdekében. akadnak olyan szúkiátókörúek, akik lekicsinylőén beszélnek a pedagógusok munkájáról. Pedig egy-egy elismerő szó a község vezetői részéről szárnyakat adna a „nemzet napszámosainak“. Ha hívják őket, szívesen dolgoznak társadalmi szervezetekben, nemzeti bizottságokban. A tanítók legnagyobb része nem sajnálja az időt, fáradságot, hogy a műveltség csúcsai felé emeljék a falu népét. Ezért ne legyünk hálátlanok pedagógusaink iránt, tiszteljük, becsüljük őket áldozatkész munkájukért. Tóth Dezső Biztató megmozdulások Mostanában egyre többet hallani a szövetkezeti klubokról, mint a falu kulturális életének központjairól. Napról-napra újabb és újabb községekben alakulnak, bizonyítva, hogy az egységes földművesszövetkezetek nemcsak gazdasági, de kulturális tényezővé válnak a falvak életében. A szövetkezeti klubok küldetése egyre inkább fokozódik, szerepük a legjelentősebb szervezeti láncszemet jelenti a falu kulturális fejlesztésében. Nélkülük nehezen valósítanánk meg a szövetkezeti tagok nevelését. A lévai járásban a művelődési otthonok dolgozói megértették a szövetkezeti klubok jelentőségét, ezért , mindent elkövetnek, hogy minden községben, ahol erre már megvan a lehetőség, szövetkezeti klubot alakítsanak. így állandóan növekszik azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol már szövetkezeti klubok működnek. Drzenicében, Paláston, Farnadon, Krskanyban, Mikulán, Devicanyban, Szódón és Túrovcében már a szövetkezeti klub keretében folyik a nevelőmunka. Ipolyvisken, Damásdon, Kétyen, Győrödön, Nagysallón, Gyarmaton, Ölveden már csak a káderek hiánya és kisebb okok kiküszöbölése hátráltatja az alakulást. ' A megalakult szövetkezeti klubok a járási művelődési otthontól rendszeres metodikai segítséget kapnak. A szövetkezeti klubok jelentőségét megértették a szövetkezetek vezetői is. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az említett szövetkezeti klubok nagy részben már komoly tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat nem akadályozza anyagi gond és valóban minden lehetősége megvan a tagságnak, hogy művelődjön és szórakozzon. Célunk a szövetkezeti klubok alakításával nem az, hogy ezek csak papíron szerepeljenek, hanem az, hogy küldetésüknek megfeleljenek. Mezőgazdaságunk fejlesztése terén nagy feladatok hárulnak a szövetkezeti dolgozókra, melyet csak akkor tudunk teljesíteni, ha szaktudásunk elmélyítésére felhasználjuk mindazokat az előnyöket, melyet a szövetkezeti klub segítsége révén elérhetünk. Reméljük, hogy szövetkezeti tagságunk a lévai járásban él ezzel a lehetőséggel és helyesen felhasználja az így nyert ismereteket a mindennapi munkában. Tóth Károly (Léva) Nyolc szövetkezeti klub A rimaszombati járásban eddig nyolc szövetkezeti klub alakult. A kulturális élet szervezésén kívül a szövetkezeti tagok politikai és szakmai nevelésével is törődnek. A szövetkezeti klubok teljesítik küldetésüket. Az elmúlt évben a nyolc klub összesen 83 politikai és mezőgazdasági tárgyú előadást szervezett, amelyeket több mint 3400 szövetkezeti dolgozó hallgatott meg. Dicséretre méltó munkát végeznek a szövetkezeti klubok kulturális téren is. A nyolc klubban működik 8 színjátszó csoport összesen 93 taggal, két tánccsoport 38 taggal, két fényképész-szakkör 14 taggal, és 26 más érdekkör összesen 364 taggal. A múlt évben a legszebb eredményeket a Lénártfalai Szövetkezeti Klub mutatta fel. A járási nemzeti bizottság iskola- és kulturálisügyi szakosztályának dolgozói az eddigi tapasztalatok alapján elhatározták, hogy szövetkezeti klubot alakítanak minden faluban, ahol erre megvannak az előfeltételek. K. Z., Rimaszombat Csillagtaian égen slruccmadár Duba Gyula novellás kötete A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónál nemrég jelent meg Duba Gyula új könyve, a különösen hangzó, jelképesnek tűnő „Csillagtaian égen struccmadár“ címú novellás kötet. Duba Gyula, aki mind ez ideig szinte egyetlen rangos művelője irodalmunkban a humoros és szatirikus műfajnak, s eddigi köteteiben is (A nevető ember, Szemez a feleségem) ilyen vonatkozású erényeit csillogtatta meg, ezúttal mint noveiláírő mutatkozik be, s mindjárt bevezetőül le kell szögeznünk, hogy ez a bemutatkozása valóban sikeres és kellemesen lepi meg az irodalomkedvelő magyar olvasót. A kötet tíz — részben a lapokban már megjelent — elbeszélést tartalmaz, bár az utolsó — terjedelmét tekintve — amolyan szűkebbre méretezett kisregénynek is tekinthető. Ez az utolsó terjedelmes elbeszélés, az Idegen szem, a tízhektáros középparaszt. Török Péter tragikus végű története — véleményünk szerint — a kötet legfigyelemreméltóbb, legkiforrottabb és legművészibb alkotása. Az elbeszélés főhőse számos megpróbáltatáson át jut el a tragédia betetőzéséig: elborult elmével egy elmegyógyintézet foglyává válik. Életútja, mely ide vezetet, gyötrelmekkel, önkínzással, csapásokkal, meghasonlással volt tele. A nála szabadabb, tartalmasabb élet után vágyó fiai hátat fordítanak a földnek, úgy véli tehát, hogy fiai elvesztek számára. A szövetkezetbe történő belépés számára újabb csapás, maradi nézeteit sehogyan sem tudja összeegyeztetni a parasztság boldogabb életéért indított nagy küzdelem célkitűzéseivel. Egykedvűen, de becsületesen, pontosan végzi munkáját, mint a szövetkezet kocsisa, amikor újabb megpróbáltatás éri: egyik szemére megvakul. Az „idegen szem“ egy halott fiatalember szeméből átültetett szaruhártya, betetőzi egyéni tragédiáját: gyötri, nyugtalanítja, a tudathasadás minden józanságot elnyelő szakadékába, a tébolyba dönti Török Pétert, Nem könnyű írói feladat egy ennyi tragikummal átszőtt embersors hiteles művészi ábrázolása. Duba Gyula azonban szinte hiánytalanul megoldotta a feladatot és a gyötrődő emberi lélek megannyi vívódását realisztikusan és meggyőző erővel sikerült ábrázolnia. Ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha Duba Gyula vitathatatlan, és nem is mindennapos tehetségét emlegetnénk. Az Idegen szem ezt illusztratív módon bizonyítja. Persze a kötet valamennyi novellája nem azonos fajsúlyú, hiszen a novella értékét nagyrészt a téma szabja meg, ha az kellő szinten, művészi formában kerül az olvasó elé. Duba Gyula kötete ebből a szempontból magán viseli az útkeresés, mégpedig a helyes irányú útkeresés jegyeit. Az író pszichologizáló hajlamait .jól tükrözi ez a kötet is. A már fentebb említett Idegen szem című elbeszélésen kívül igen jól sikerültnek minősíthetők a Sírás az udvaron, a Halott a daru alatt, a Tükrök és a Csillagtaian égen struccmadár is. A Halott a daru alatt hiteles jellemábrázolásával, a Tükrök a metaforákra épülő írói szellemességgel, a Sírás az udvaron a megfigyelőkészség teljességével, a Csillagtaian égen struccmadár korszerű írói ábrázolásmódra való törekvéssel ragadja meg az olvasót. Stílus és írói rutin szempontjából nem kifogásolhatók a kötet többi novellái sem. Témaválasztásuk azonban szokványos (Menekülők, A vénlány. Unalmas nyári nap, Elment a vonat), a Csendélet a magtárban pedig — befejezését tekintve — didaktikus jellegű és nem meggyőzően reális. A stílus, az ötletgazdagság, a forma és kifejezés újszerűségére való törekvés erősségei Duba Gyulának, a novellaírónak. Kétségtelen, hogy új kötete komoly értéke hazai magyar irodalmunknak és az egyetemes magyar irodalomban is méltán reprezentálja fiatalabb írónemzedékünket. A novella — amint azt sokan köztük Fábry Zoltán is- számos alkalommal leszögezte — nehéz műfaj, talán a legnehezebb. Duba Gyula első novelláskötetét értékelve örömmel állapíthatjuk meg, hogy az író e műfaj egyik legszámottevőbb hazai művelőjévé válhat, ha tovább halad a megkezdett úton. Az ötlet, az írói megfigyelőkészség, az elbeszélés fonalának érdekfeszítő gombolyítása — ezek a korszerű, a formát talán kissé háttérbe is szorító novella jellemzői. A Csillagtaian égen struccmadár címú új novelláskötet igazolja ezen megállapításainkat és megnyugvással tölti el az olvasót: van már novella.írónk, aki a korszerű novellaírás kapuit döngeti, mégpedig eredményesen, tehetséggel. Sági Tóth Tibor
