Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-28 / 26. szám

Az EFSZ-ek VI. kongresszusának legyében A közelmúltban tartották a szövetkezetek járási konferenciáit, ahol a főbeszámolókban, valamint a küldöttek vitafelszólalásaiban bonc­kés alá vették mezőgazdasági üzemeink ered­ményeit és hiányosságait. Az idei konferenciák az EFSZ-ek VI. kong­resszusának jegyében zajlottak le. Érthető te­hát, hogy a jelenlevők nemcsak a tavalyi gaz­dálkodást elemezték, de az V. kongresszus óta eltelt három év tevékenységét boncolgatták. Sok szó esett arról is, szövetkezeteink milyen intézkedéseket tesznek, hogy valóraváltsák a XII. pártkongresszus mezőgazdaságra vonat­kozó határozatát. Az alábbiakban ízelítőt adunk négy járás EFSZ-konferenciájáról. Harminc szövetkezetben egészséges állatállomány Az elmúlt két évben, annak ellenere, hogy a komáromi járás szövetkezetei­nek számos nehézséggel kellett meg­birkózni, termelésük mégis növekvő irányzatot mutat. Példaként felhoz­hatjuk itt a baromfitenyésztésre sza­kosított kilenc szövetkezetei (Búcs, Bátorkeszi, Csicsó, Zöldállás, Gúta, ímely, Perbete, Szentpéter, Bodza), melyek 1961-ben 2 508 ezer tojást, a következő évben 5 459 ezret, tavaly pedig már 4 425 ezer tojást adtak a közellátásnak. A javulás főleg annak köszönhető, hogy a dolgozók — a prémiumrend­szer bevezetése által — érdekelteb­bek a termelésben. Része van ebben azonban a termelőerők és eszközök fejlődésének, az új technológia, az új munkamódszerek bevezetésének. Ez utóbbira jó példa Zöldállás, ahol nagyszerűen bevált a baromfitenyész­tésben a kétműszakos munkamenet. A járás mezőgazdászai szép ered­ményt értek d az állattenyésztés, fő­leg a szarvasmarha-hizlalás szakosí­tásában. Äm ennek ellenére, hangsú­lyozta vitafelszólalásában Sólcy Lajos, a madari szövetkezet agronómusa, helyes volna, ha a sertéstenyésztéshez hasonlóan itt is létesítenének hizlal­dákat. Egyes állattenyésztési termékek el­adásában hiányosságok mutatkoztak. Kiküszöbölésükre hatékony intézkedé­seket foganatosítanak a szövetkeze­tek. így nagyobb súlyt helyeznek a takarmánytermesztésre, növelik az évelő takarmányok vetésterületét, melynek 1965-ben a járás szántóterü­letének 22,5 %-át kell kitennie. Hogy ezt elérjék, az idén 5710 hektáron végeznek alávetést. Köztesnövényeket és másodvetéseket pedig a szántóte­rület 12,7 %-án termesztenek. A ve­tésterület bővítését tartva szem előtt, 326 hektár parlagon heverő földet vagy kebésbé hasznos legelőt, rétet szántanak fel. Silótakarmányból 13 ezer vagonnal készítenek, s ebből speciális fehérjés szilázs 2700 vagon lesz. Nagyobb teret engednek az új tech­nológiának is. Ezt bizonyítja például az, hogy 11160 hektárról az évelő takarmánynövényeket mesterségesen, hideg levegővel szárítják. Kiterjesztik azonban a gyomirtó vegyszerek hasz­nálatát is, főleg a gabonánál, kukori­cánál és a hüvelyeseknél. Mindemel­lett fokozott gondot fordítanak a ta­laj táperejének pótlására is. Az állattenyésztés jelenlegi hely­zete, főleg a hús- és tejtermelés nö­velése megkívánja, hogy emeljük a 100 hektárra eső számosállatot. A já­rásban 1964 végéig a 100 hektárra jutó szarvasmarha 52-öt tesz majd ki, s ebből a tehenek száma 20 lesz. Az állatok hasznosságát nagyban befolyásolja egészségi állapotuk. A járás e téren szép eredményeket ért el. A fertőzéses elvetélést az év vé­gére az utolsó három szövetkezetben — Nagykeszin, Kolozsnémán és Gútán is felszámolják. A gümőkórt az év folyamán 9 szövetkezet likvidálja, s így 30 falu szarvasmarha-állománya válik TBC-mentessé. 1965 végére pe­dig 3 %-ra csökkentik a fertőzöttsé­­get. A tehéngondozók előtt a következő feladat áll: 1964 végére 2000 literre emelni a tehenek átlagos tejhozamát, s ezt jövőre még 200 literrel fokozni. A járásban eddig 14 szövetkezet szakosította termelését a szarvas­marha-tenyésztésre. Főleg ezek szá­mára fontos, hogy az egészséges, nagy termelőképességű utódok kine­velése érdekében alkalmazzák az ita­tásos borjúnevelés módszerét. A terv szerint év végéig ezt 25 szövetkezet vezeti be, mintegy 2200 borjút nevel­nek majd így. A sertéstenyésztők sem idegenked­nek az újtól. Alkalmazzák az Aureovit C—20-at, a kékgálicot és más biosti­­mulátorokat. Fő céljuk megtartani a 100 hektáronkénti 90—100 darabos állatsűrűséget, melyből 13—14 az anyadisznó. Az eladási tervek teljesítésében nagy hajtóerőt jelent a járási mező­­gazdasági termelési igazgatóság által megszervezett szocialista munkaver­seny, melyben a járás valamennyi szövetkezete résztvesz. A versenyt negyedévenként értékelik, a legjobb eredményt elérő szövetkezetei ván­dorzászlóval, és pénzzel jutalmazzák. A múlt év utolsó negyedében vala­mennyi termelési mutató értékelése alapján a karvai szövetkezet került az első helyre. A jövőre való tekintettel nem árta­na azonban, ha a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság a verseny ke­retein belül növelné az anyagi érde­keltséget. Kezes Evsa Ezer hektárra rúg a tartalék Járásunk szövetkezeti konferenciá­ján Vajda István mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjé— nek beszámolója nemcsak számokat közölt az elmúlt időszak termeléséről, de ugyanakkor megszívlelendő gon­dolatokat vetett fel mindazok számá­ra, akiknek szívügye a mezőgazdasági termelés problémáinak megoldása. Járásunk szövetkezetei az 1961/62. években nem érték el a tervekben előirányzott termelési szintet, sem a gazdaságosság irányszámait. Sőt, az 1962. évben az előző esztendő terme­lési szintjét sem érték el, és így még kedvezőtlenebbül alakultak azok a mutatók, melyek azt jelzik, hogy a hazai szükségletet milyen mértékben tudjuk kielégíteni saját termelésből. Az 1965. esztendő nyerstermelése már az előző évvel szemben 10,7 °/o-os emelkedést mutat. Elemezzük egy kicsit mindazt, amit ez a biztató szám takar. A kukorica 36,7 q/ha szemestermése 17 032 000 koronával, a cukorrépa 8 172 000 ko­ronával és a zöldségtermesztés 4 443 000 koronával teljesítette túl tervét, viszont a nyers mezőgazdasági termelés lemaradásában a növényter­melés szakaszán a gabonafélék 26,2 °/o, a heremagok és más szálastakarmá­nyok 23,2 %-os arányban vettek részt, így a takarmányalapnak egy ha-ra eső része csak 8 %-kal növekedett, mert a kukoricatermés részben pótolta a gabonabeadások terén mutatkozó fel­­vásárlási hiányt. A növénytermelés eredményei gazdagabbak lehetnének, ha rugalmasabban kihasználtuk volna e téren a rejtett tartalékokat. Tavaly a kevésbé termő rétek és legelők, nemkülönben az eléggé ki nem hasz­nált területek termékenyebbé tételé­ben lassúnak bizonyultunk. Ezernyi hektárra rúg az a tartalék, amit 1970-ig nyerhetünk a Zsitva és Nyitra folyók szabályozása révén, nem is szólva arról, hogy ezek lecsapolásával kapcsolatban az öntözéses gazdálko­dás problémáját is előbbre visszük. Talajjavító szövetkezeteink a terve­zett 11 akcióból 1963-ban csak négyet fejeztek be. Járásunkban 4000 ha-ra van öntözőberendezés, de hozzávetőle­ges számítás szerint ezeknek Vi ré­szét nem üzemeltették. A többi be­rendezés is javarészt csak a kerté­szetet szolgálta, csupán Hűl és Ud­­vard községekben öntöztek nagyobb méretben takarmányféléket. Az istál­lótrágyázás 25 %-os optimális meg­valósítását fékezi a szarvasmarhák sűrűségének viszonylagos alacsony szintje (100 ha-ra 47,3 db az országos 54 darabbal szemben) és az utóbbi évek jelentős szalmahiánya. De tegyük hozzá nyomban, ha mindenütt szak­szerűen kezelnék az istállótrágyát, 67 %-ról 80 %-ig fokozhatnánk a szükségletet, a hiányt pedig teljes mértékben tudnánk fedezni 200—250 Tizenöt százalékkal emelik a termelést ezer m3 jó minőségű komposzttal és a zöldtrágyázás intenzívebb bevezeté­sével. Járásunk egyik főprofiljával, a ga­bonaterméssel sehogy sem lehetünk elégedettek, különösen a búza terme­lésénél nagyok az ingadozások. Járá­sunkban a nitratáció aránylag gyor­san tért hódított, de itt sem szabad egyoldalúnak lenni, sokan megfeled­keztek arról, hogy bizonyos fajta mű­trágyákat ősszel kell adagolni a szán­tással egy időben. Bátran elmondhat­juk, hogy a takarmányok termelése terén az elmúlt évben jelentős előre­haladást értünk el. A kukorica 36 q/ha szemtermése 35,6 %-kal, a takarmá­nyozás céljára termesztett cukorrépa 331.7 q/ha termése 41,8 %-kal, a te­jes-viaszos érésű silókukorica 380 q/ha termése 41,9 %-kal nagyobb, mint az utolsó hat év átlaga. Az állattenyésztésben 1963-ban a nyers mezőgazdasági termelésben 14.7 %-kal lemaradtunk, viszont a piaci értékesítő tervével egyenesh jutottunk. Az 1962 es évvel szembei a nyers mezőgaz dasági termelés 12 392 000 koroná val növekedett, csupán a tejné csökkent 630 00011 terrel a termeiéi szintje a tehénáilo mány 1223 darabbal történő csökke­nése, vaiamint minőségi romlási miatt. Örvendetes előrehaladásról szá­molhatunk be a baromfitenyésztő: terén, ahol 90 000 darabbal gyarapo­dott az állomány és ennek 17,7 %-ái mélyalmon tartjuk és tojóházakbai neveljük. Az egy tojóra eső hozam a; 1961-es évvel szemben 29 darabba emelkedett, az egy ha-ra eső terme­lés átlaga 228 darab. A sertéseknél az egy hektárra est termelés háxom esztendő viszonylatá­ban 51,5 kg-ról 76,5 kg-ra emelke­dett, ami a termelési alap azonos volt! mellett a hizlalási idő rövidítését, aza; a gazdaságosabb termelést jelenti. A: új technológia térhódítása jelentő: segítséget nyújtott a termelési fel­adatok teljesítésénél az elmúlt háron esztendőben. Amíg 1960-ban 87,5 hf szántó, addig 1963-ban már csak 5< hektár jutott egy traktorra. A gépe­sítés magas foka mellett tanúskodj! a Párkányi Állami Gazdaság, amely í 822 hektárnyi kukorica begyűjtéséi kombájnokkal végezte. Különösen jó munkát végeztek i komplexbrigádok tagjai Köbölkúton Bélán, Udvardon, Érsekújvárott é; Tardoskedden. A beruházások terén a fejlődés a: elmúlt három évben a férőhely-kapa­citások építésében mutatkozott met legmarkánsabban. Férőhelyeket épí­tettünk 10 704 szarvasmarha, 17 000 db sertés és 45 250 db baromfi részére. Ebben az időszakban a 103 milliós beruházási keretből csak 11625 000 korona jutott talajjavítási célokra, viszont 1963-ban már változik a hely­zet olyképpen, hogy a keretből 25 %-ot fordítanak talajjavításra és az ezzel összefüggő gépi eszközök beszerzésére. Amilyen érdeklődéssel hallhatták a szövetkezeti küldöttek a beszámolót, olyan hozzáértéssel hangzottak el a vitafelszólalások is. Nagy Gyula elv­társ, a szímői 2000 hektáros közös gazdaság elnöke felszólalásában ízelí­tőt adott az 1963-ban elért eredmé­nyekből; egy ha területről a járásban a legtöbb tejet, 435 litert, 168 kg húst és 255 db tojást adtak a dolgozók asztalára. Sikerük egyik titka az, hogy évek során a többéves takarmányok területe nem csökkent 22 % alá, a sertéstenyésztésben sikeresen alkal­mazzák takarmányként a cukorrépát, melyből hektáronként 400 mázsát ter­meltek, kukoricából is 38 mázsát ta­karítottak be. Náluk törvény a magas .termést biztosító vetőmag használata, kukoricából még a háztáji földekbe is /hibridvetőmag kerül. Viszont szorít a »csizma az anyakocák férőhelyének 0 kapacitása körül, ahol a hiány majd­fenem 100 %-ot mutat, így aztán nem gcsoda, hogy csak egyetlen sertésgon­­«dozó ért el 12 darabos elválasztást egy kocától. A szövetkezet végigjárta azt a pénzügyi kálváriát, ahol a szá­raz etetéstől a nedves etetés kipró­bálásáig bizony nem éppen hatékony kiadásokra fordították a beruházási összeget. Petrás Stefan, a komjaticei elnök felszólalása sem nélkülözi a bíráló megjegyzéseket. Az elmúlt évben a zöldség értékesítése körül — a keres­let és a kínálat bonyolult útvesztője révén — szövetkezeteink kb. 2 000 000 korona kárt szenvedtek, de kevesebb vitamin jutott a közellátás részére is. Az elhangzott vitafelszólalásokból ki­csendült, hogy a szövetkezetek fel­készültek az ez évi feladatok maradék­talan teljesítésére. Gábris József Nagyobb összhangot a termelési ágak között losonci járási szovetKezen Kon­ferencia beszámolója és az élesen bíráló felszólalók feltárták a terve­zésben és az egyes termelési szaka­szok közötti mutatkozó ellentéteket, amelyek következtében az utolsó há­rom évben csökkent a hús-, a tejter­melés, az anyakocák és a juhok szá­ma. Lemarad a zöldségtermesztés fejlesztése is. VIRÁG VAGY ZÖLDSÉG A járásban kevés jólmenő kerté­szettel találkozunk. Ezek közül szá­mottevő a szécsénkei, ahol Hornyák iőkertész vezetésével hektáronként Í2 262 korona tiszta bevételt értek el. Á kertészetek többségében azonban messziről sem közelítik meg. ezt a ízintet. A járási termelési igazgatóság a zöldségtermesztés fellendítésének érdekében 18 000 m2 alapterületű me­legágyat tervezett. Viszont meg kell jegyezni, hogy Kalondán 1500 m2 te­rületű üvegházzal rendelkeznek, de főleg virágtermesztés céljára hasz­nálják. Többszörös bírálat után zöld­paprikát is termesztenek, de mivel nem volt elég szenük, a paprika rossz minőségű és a felvásárlószervek nem vették át. Ezek után felmerül a kér­dés, érdemes-e több üvegházat épí­teni, ha a meglévőt sem tudjuk ellátni szénnel és a kitermelt zöldség nem kerül a piacra? EZER DARABBAL BŐVÍTIK A JUHÁLLOMÁNYT Főleg a járás északi részén, a ta­nyavilágban, száz meg száz hektár juhlegelő terül el. Ennek ellenére a mezőgazdasági üzemek egymás után szüntették meg a nyájakat. Ennek oka a lelketlen bürokratikus tervezés volt. Egyes szövetkezetek úgy gondolták, ha a nyájat megszüntetik, jobban tel­jesíthetik majd tejeladási kötelezett­ségüket, mivel a juhtenyésztésből ere­dő termékeket nem számították be a tejeladás teljesítésébe. A járási ter­melési igazgatóság már a múlt évben rájött a baklövésre, és 997 darabbal emelték az anyajuh-állományt, így 100 hektárra 25 db juh jut. Néhány szövetkezet példája bizo­nyítja, hogy a juhtenyésztés kifizető­dő. ,A nagyfalusi juhász például 4,69 kg gyapjút nyírt darabonként. Ján Garaj, az abelovái szövetkezet juhá­sza pedig 24 kg sajtot termelt anya­juhonként. A juhtenyésztés nem fé­kezi a szarvasmarha-tenyésztés fejlő­dését. Kismulyadon 100 hektáronként 93 juhot, 75 szarvasmarhát (ebből 27 tehén) tartanak és egy laktáciő alatt átlagosan mégis 2523 liter tejet fej­nek. A terv szerint idén 1000 darabbal bővítik a juhállományt. Az állatte­nyésztés ezen ágának felkarolása na­gyon helyes, mert így ki tudják hasz­nálni a lejtős hegyi legelőket és a szövetkezetnek a virágzó juhászat jó hasznot hozhat. MALACHIÁNY MIATT ÜRESEK A NAGYHIZLALDÄK Néhány szövetkezet sertéshúster­melésre szakosította állattenyésztését. Viszont azzal nem számoltak, hogy a nagy befogadóképességű hizlaldákba sok malac kell. Általában a malacne­velés „mostohagyerek“. A megszüle­tett malacok 12 % elpusztul, sőt Bol­gáromban az elhullás elérte a 48 %-ot. A malacok főleg a téli hónapokban pusztulnak, mert a szövetkezetek nem rendelkeznek megfelelő malacnevel­­dékkel. Nagycsalomiján, Hidvégen és máshol a szövetkezeteknek saját kez­deményezésekkel kellett a hideg óla­kat átépíteni, padlásolni. A felszólalók szerint a sertéshústermelés akkor vol­na kifizetődő, gazdaságos, ha a nagy­hizlaldák szükségletének megfelelően az illetékes szövetkezetek anyakoca­tenyésztéssel is foglalkoznának. Kliaszki Bertalan, a tőrincsi szövet­kezet küldötte elpanaszolta, hogy a 600-as hizlaldában Csehországból és Léva környékéről vásárolnak malaco­kat. Kiszámította, hogy a saját neve­lésű malac a szövetkezetnek 196 ko­ronájába kerül, a vásárolt malac viszont 20 kg-os átlagsúlyt számítva, 420 koronába. A malachiány miatt csak 500 mázsa sertéshúst termelnek évente, viszont ha volna elég mala­cuk, 1200 mázsa húst is adhatnának a közellátásnak. A járási termelési igazgatóság a bírálatot figyelembe véve több gondot fordíthatna malacneveldék építésére, mert enélkül nem termelhetnek ele­gendő húst a nagyhizlaldák. Hasonló a helyzet a baromfitenyész­tésben is'. Molnár Imre, az ipolynyéki szövetkezet elnöke, szintén bírálta a tervezőket. Szövetkezetüket szarvas­­marha és baromfitenyésztésre szako­sítják. Viszont nincs megfelelő csir­­keneveldéjük, és így nem tudnak elég fiatal tyúkot biztosítani a tojópavilo­nok számára. Az új gazdasági évben tehát az egyik legfontosabb feladat a losonci járásban a termelési szakaszok kö­zötti összhang megteremtése. Balta József A trebisovi járásban megtartották a szövetkezeti konferenciát, mely a VI. szövetkezeti kongresszus szel­lemében zajlott le. A beszámolóból, melyet Pastírik elvtárs, a járási termelési igazgatóság vezetője tartott, kitűnt, hogy az elmúlt három év alatt — a két konfe­rencia közötti időszakban — a szövetkezetek gazdasá­gilag lényegesen megerősödtek. Javult a közös tulajdon­hoz való viszony, mélyebb gyökeret vert az új technika és technológia, emelkedett a szövetkezeti .tagok szak­­képzettsége. A szövetkezetek példásan teljesítették az állattenyész­tési termékek eladási tervét, javult a munkaszervezés, nagy méretet öltött a szövetkezetesek anyagi érdekelt­sége a termelésben. Jól működtek az állandó trágya­kezelő csoportok a nagykaposi, zétényi, csicseri, cejkovi és más szövetkezetekben. Az említett eredmények mellett sem sikerült azonban mindig tisztázni a termelés körül adódó problémákat. Elsősorban a növénytermesztést kell említenünk, mely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Gabona­félékből jóval alacsonyabb volt a hektárhozam a terve­zettnél. Szemeskukoricából a járási átlag 19 mázsa. A cukorrépából sem érték el a várt hozamot. Ezekből a termékekből nem teljesítették az eladási kötelezettsé­güket sem. A takarmánytermesztésen is csorba esett. Járási mé­retben alig 50 %-ra fedezték a szükségletet. Ez termé­szetesen hanyatlás okozója az 'állattenyésztésben. Bod­­rogszerdahelyen, Ladmócon és sok más szövetkezetben alig érték el az 500 literes tejhozamot tehenenként. A kevés takarmány következtében leromlottak az álla­tok. így nem teljesítették tejből, tojásból és sertéshús­ból sem az eladási tervet. Alacsony színvonalon áll mind a szövetkezetek közötti, mind a’ szövetkezeten belüli szocialista munkaverseny. Elégtelennek bizonyult a dolgozók szakmai nevelése, az élenjáró szakemberek és újítók bevált munkamódsze­reinek terjesztése. Nem tanúsítottak kellő fontosságot és nem segítették kellőképpen a szocialista munkaver­seny magasabb formájának kibontakozását, a szocialista munkabrigádok mozgalmának kiszélesítését. A vitafelszólalásokban bírálták a beruházási építkezé­sek fogyatékosságait, a nem bevált mezőgazdasági gépek ráerőszakolását a szövetkezetekre és számos más dolgot, mely a mezőgazdasági termelés fejlesztésére kedvezőt­lenül hatott. Tóth elvtárs, a vojkai szövetkezet elnöke-vitafelszóla­lásában méltatta azokat a változásokat, amelyek szövet­kezetükben a termelés javát szolgálják, és említést tett azokról a feladatokról, melyeket idén megvalósítanak. Többek között a borjúnevelésnél áttérnek a fölözött tej itatására, bevezetik a szakaszos legeltetést, rendszeresen ellenőrzik majd az állatok hasznosságát, és minden munkaszakaszon az anyagi érdekeltségre törekednek. A dolgozókat a munka mennyisége és minősége alapján jutalmazzák. A konferencia a XII. pártkongresszus által kitűzött feladatok elérése érdekében a következő feladatokat tűzte ki célul: A mezőgazdasági termelést ebben az évben 15,45 %­­kai enjelik az 1963-as évhez viszonyítva. Gabonafélékből 23, kukoricából 31, cukorrépából 270 mázsás átlagos hek­tárhozamot érnek él. Tehenenként átlagosan 1600 liter tejet fejnek ki, és minden 100 darab tehéntől 74 borjút nevelnek fel. A tehénállomány felújítására 100 darabon­ként 24 üszőt nevelnek. A hízómarháknál átlagosan 0,80 és a sertéseknél 0,30 kg súlygyarapodást érnek el. Min­den tyúktól 105 darab tojást nyernek. Anyakocánként 10 malacot nevelnek fel. Határozatként fogadták el, hogy minden talpalatnyi földet a leggazdaságosabban használnak ki. A szövetke­zetekben megalakítják a trágyakezelő csoportot. Idén 221190 köbméter komposztot készítenek és 11 624 hek­tár szántóföldet meszeznek. Nagy gondot fordítanak a takarmánynövények termesztésére és nagyhozamú nö­vényeket termesztenek. Ahol csak lehetőség nyílik rá, előnyben részesítik a gépeket. Gabonaféléket 18 690, kukoricát 2 405, és takarmányt 2 380 hektárról takarí­tanak be komplex gépesítéssel. A kitűzött feladatok eléréséhez szükséges, minden szövetkezeti tag aktív bekapcsolódása a termelésbe. Jablonci Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom