Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)

1964-03-28 / 26. szám

1964. március 28. Szakszerűen a gyümölcsfákat Számottevő gyümölcsöst ismerek a komáromi járásban: ápolatlant és jól ápoltat egyaránt. Az előbbi esetben a szakember-hiány, az utóbbiban a jó szakember állhatatos, kitartó te­vékenysége érvényesül. Sajnos, nem egy esetben némely gyümölcsfa úgy néz ki, mint a szarkafészek, némelyik meg oktalanul meg van botolva. Pe­dig járásunk területén jónéhány idő­sebb, tapasztalt gyümölcstermesztő akadna, s szaktanácsokkal is segítene. Csakhát — mint a szólás-mondás tart­ja — „Néma gyereknek anyja se érti szavát!“ A hagyományos gyümölcsfaültetés esetében a következő tényezőket hoz­zuk összhangba: a fajták megválasz­tását, a megfelelő alanyt a talajnak megfelelően, az ültetési időt, a gyü­mölcsfák terület-szükségletét, az ül­tetéshez való előkészítést, az elülte­tett fák visszametszését és az ültetés évében szükséges egyéb teendőket. A fajták megválasztását nagyüzemi telepítés esetében a már megállapí­tott fajtákból állítjuk össze körzeten­ként. A házközeiben ültetett fák faj­táit és nemeit úgy állítjuk össze, hogy egész éven át kielégítsük a család gyümölcs-szükségletét. A talajnak megfelelő alanyú csemetéket vásárol­junk. .A térszükséglet nemek, fajok és txirzsmagasság szerint váltakozik. Ál­talában 8—12 m távolságot számítunk négyzetes kötésben a magastörzsű fá­kat illetően. A nemes Sóvári almát nem ültethetjük olyan távolságra, mint a Kanada ranettet, vagy a Jona­­thánt. 7—10 méterre ültetjük a cse­resznyét, meggyet, szilvát, kajszit. Az alacsonytörzsű vagy törpe alanyú fécskákat 3—7 méterre elegendő ül­tetni. A magastörzsű fák közé — ha négyzetes kötésben telepítettük — ül­tethetünk rövidebb élettartamú s nem nagy térszükségletű gyümölcsfákat. Például magastörzsü meggyfák közé őszibarackot ötös kötésbe. Az ültetés ideje itt a Duna mentén, valamint a szőlőtermesztő vidéken fel­­tétlenün ősszel történjék. Az őszi ül­tetéskor nem kell beiszapolni a gyö­kereket; ugyanis késő ősszel, valamint kora tavasszal, amikor még ültetésre nem gondolhatunk, a gyökereken kallusz képződik. Az őszi ültetés ide­je a lombhullástól a fagyok beálltáig a tavaszi ültetésé pedig a fagyol megszűnésétől a rügyfakadás megin­dulásáig. A házak körül és a legelőkön négy­zetméteres, 70—80 cm mély gödröké' ásunk. A felső talajt a gödör egyil oldalára, az alsó talajt a másik oldalrí hányjuk. Az ültetésnél a talajoka' megfordítva hányjuk a gödörbe, f gyökerekhez jó talajt tegyünk. Gyümölcsösök létesítése előtt a ta­lajt rigolírozzuk. Ezt a műveletet ősz ültetés esetében nyáron, a tavaszi ül­tetést illetően pedig a fagyok bekö­szöntése előtt végezzük el. Az ősz ültetésre előkészített gödröket a gö­­lörásás után temessük be, rétegen­ként kissé gyúrjuk meg; a tavasz ültetésre előkészített gödröket fele­formán hányjuk be, s a többi földe ültetéskor döngöljük a facsemeti gyökerei közé. Amint a facsemeték rendelkezé­sünkre állnak, készítsük elő azokat a: ültetésre. A sérült gyökereket, gyö­kérrészeket eltávolítjuk, a vastaj györekeket talprametszéssel, azaz le­felé néző metszési lappal látjuk el Régi, de jó szokás a fácskák gyökér­zetét agyagos-trágyás habarcsba már­­togatni. Az ültetési mélység olyan legyen mint a faiskolában volt. Ezt a sza­bályt feltétlenül tartsuk be, mert hí mélyebbre ültetjük a fácskákat, úgj járunk, mint a komáromi szövetkezet Az újfalusi részlegen lévő mintegj 10 hektárnyi gyümölcsösük ennek í hibás műveletnek az áldozata lett. £ csemetéket mélyre ültették, és a; alanykiválasztás sem volt megfelelő így a hibára csak hosszú évek utár jöttek rá — a fák csak senyvedtek Holott, a tőszomszédságban igen szép idős fák díszlenek. Tehát nem a ta­laj hibás! Az ültetéskor a fácskákat karó mel­lé helyezzük, s porhanyós földdel < gyökereket rázogatás közben betakar­juk, s kezünkkel a földet a gyökerei közé tömködjük. Üres tér a gyökerei között ne maradjon. A tavasszal el­ültetett csemetéket néhány kann: vízzel iszapoljuk be, öntözzük meg A karóhoz kötésnél ügyeljünk arra hogy a kötés ne legyen szoros; ellen kező esetben a talaj ülepedik, s e: akadályozhatja a fácskák talajja együtt történő ülepedését. A végle ges karóhozkötést csak a követkéz' ■ nyáron végezzük, fekvő nyolcas for­, mában. : Nagyon ügyeljünk arra, hogy az el­' ültetett fácskán ne maradjon rajta a gyümölcsfa-csemete fajtáját jelölő . táblácska. Ellenkező esetben a fa be­növi, s tönkremehet a faállomány. Az : elültetett fácskákat soronként jegy- i zékbe vesszük. A magas és félmagas fákat — szil­va, cseresznye, meggy — az ültetés utáni tavasszal, rügyfakadás előtt ; visszametsszük. Általában a vesszők 1 kétharmadát a tavaszi ültetésnél még . ennél rövidebbre, mindig a kifelé álló i rügynél vágjuk vissza. Egy bizonyos: a gyümölcsfát nem i elég szakszerűen elültetni, hanem ■ gondosan kell ápolni, amely igen nagy ■ szakértelmet követel. í Nagy Tibor agronómus, (Komárom) A hamu mint termésfokozó Közös gazdaságunkban a barna pod­­zolos talaj termőképességének foko­zására indított akció keretében a leg­különbözőbb trágyaféleségeket alkal­mazták és próbálták ki. A földdel, mésszel, műtrágyával és karbamiddal kevert istállótrágyából készült kom­­poszttrágya alkalmazásán kívül, mely lehetőséget nyújt a gazdaságban ter­melt trágya hatékonyabb és nagyobb területen való kihasználására, jó ered­ménnyel használtuk a hamut. Amikor a gazdaság vezetősége meg­vitatta a talaj termőképességének fo­kozásával járó kérdéseket és megvizs­gáltuk lehetőségeinket, elhatároztuk, hogy az egész községben rendszere­sen összegyűjtjük a tűzifa, a szalma, a kukoricaszár és más növényi anya­gok elégetéséből származó hamut. Tudjuk ugyanis, hogy a hamu rend­kívül értékes trágya, amely különböző mennyiségben sok növényi tápanyagot tartalmaz. A hamuban káliumon, fosz­foron és kalciumon kívül kisebb meny­­nyiségben magnézium, kén, vas, vala­mint több mikroelem (cink, bőr stb.) is található és csupán a nitrogén h'ányzik belőle, amely az égés folya­mán veszendőbe megy. Száz kiló fahamu ugyanannyi aktív káliumot tartalmaz, mint 25—30 kilő kauso es ugyanannyi aktív foszfort, mint 6 kiló szuperfoszfát; 100 kilő búzaszalma-hamu 30—40 kiló kálisó­nak megfelelő káliumot, 30 kiló szu­perfoszfátnak megfelelő foszfort tar­talmaz, a napraforgószár hamuja pe­dig annyi káliumot, mint 100 kiló kálisó és annyi foszfort, mint 4,5 kiló szuperfoszfát. A hamu igen jól használható sava­nyú podzolos talajokon alaptrágya­ként szántáskor éppúgy, mint a vetés előtt vagy fejtrágyázásra. Számos kí­sérletünk azt bizonyítja, hogy a hamu alkalmazásával jónéhány növénynél lényegesen növekszik a terméshozam, egyeseknél pedig javul a magvak mi­nősége is. Gazdaságunkban kísérleti célzattal cukorrépát és sárgarépát trágyáztunk hamuval. Vetés előtt a cukorrépama­got megnedvesítettük és hamuval ke­vertük össze. Az így elvetett három hektár cukorrépa — sovány földben — 19 000 kiló termést adott hektáron­ként, 3000 kilóval többet, mint hamu nélkül. A sárgarépánál a hamut a ve­tőszántással juttattuk a földbe és a többlethozam 3000 kiló volt hektáron­ként. Az összegyűjtött hamu egy részét egyenlő mennyiségű szuperfoszfáttal Olcsón oldották meg Japánban az Avadzi és Sikoku szigeteket össze­kötő magasfeszültségű áramvezeték kifeszítését. Az eddig költséges mód­szerek helyett a vezetéket léggömbök segítségével emelték a magasba, s hat óra alatt megbízhatóan elvégezték a szükséges szerelési munkálatokat.-4- Villamos orrnak nevezik azt a különleges készüléket, amely a leve­gőben elenyésző mennyiségű gáz és bűz jelenlétét is rögzíti. Működésének alapja: a készülék felfogőszerkezetére ható ingerek mérhető elektromos árammá alakulnak át. keverve komposzttrágya készítésére használjuk fel. így az idén is nem kevesebb, mint 120 hektárt trágyázunk meg hamuval, s azon burgonyát, kukoricát, cukor­répát és zöldséget termesztünk. VIRGIL IONESCU, a cáteastai közös gazdaság mérnöke (Rnmán Monl/ÖT+ircoconl Ammónia a csibeházban A rothasztó és denitrifikáló bakté­riumok a szerves anyagok nitrogénjét felszabadítják és visszajuttatják a légkörbe. A tyűktrágya 25,5 •/•-a szer­ves anyag, ebből 1,63 % nitrogén. A tyúkvizelet, amely a bélsáron fehér lepedék alakjában látható, 62,92 % húgysav, 10,4 % karbamid, 8 % krea­­tin, 17,3 % ammónia és 1,4 % egyéb nitrogéntartalmú anyag. Ammónia képződik normális (csak az ürüléktől nedvesedé) almon a ne­gyedik héten, ha az ól páratartalma 70 %, vagy e fölött mozog. A 60 % páratartalom mellett képződő ammó­nia mennyisége még nem számottevő. Ammónia már igen kis mennyiség­ben is észlelhető. (Jó segítség egy — az ólban elszívott cigaretta, mikor is a szájüregben kifejezett szalmiák íz érezhető. Mellékesen megjegyezve: egy cigaretta az úgynevezett ein­­schlagos bort is jelzi kellemetlen émelygő — édes szájízzel.) Szaglással 10—15 milliomod rész jól érzékelhető. 25—35 milliomod rész a szemet izgatja, 50 milliomod rész már nagyon kellemetlen. Ilyen koncentrá­ciójú ammóniának kitett baromfi 7— 10 nap alatt határozott mérgezési tü­neteket mutat: a szemek gyulladtak, a szaruhártyán nagy átlátszatlan fehér udvar mutatkozik, az állat fejét ló­gatja, kedvtelen, közömbös. Ez a ke­­rato-konjuktivitisz a koncentráció emelkedésével, vagy huzamosabb idő után súlyosságában növekszik. Bon­colási lelet vérbőség és kötőszöveti duzzanatok az orrüregben és a lég­csőben. A tüdők is hasonló elváltozást mutatnak. 100 milliomod rész ammó­nia tartalom esetén az állatok fejlő­désükben visszamaradnak. Ha az ammóniaképződés az ólnak csak egy bizonyos részén jelentkezik, akkor a szigetelés nem kielégítő. Ilyen helyekre 5—6 cm vastag tőzegréteg hintése javasolható, s ennek tetejére a forgács vagy szecska almot. A szorgalmas alomkezclés (az alom fellazítása villával, nyirkos foltok azonnali eltávolítása és száraz alom ráhintése) a károssá válható mennyi­ségű ammónia képződését jelentéke­nyen hátráltatja. Ammónia észlelése, vagy a páratar­talom 60 % fölé emelkedése esetén alkalmazott alapos szellőztetés a bajt gyökeresen orvosolja. L. B. Kétségtelen, hogy a terméshozamok emelésének egyik legkönnyebben jár­ható útja a műtrágyák fokozottabb használata. Erre nagyon jó példával szolgálnak a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok terméseredmé­nyei, ahol a műtrágyák használata következtében jelentősen emelkedtek a terméshozamok. Éppen ezért helyes, ha a műtrágyák fokozottabb használa­tától nálunk is jelentős termésemel­kedést várunk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a terméseredmények növelése a mi esetünkben bonyolultabb, mint a tőlünk nyugatra eső országoké. Tudjuk, hogy a termések növekedését több tényező is befolyásolhatja, bár ezek közül az egyik legfontosabb a tápanyagellátás. Dél-Szlovákia csapa­dékviszonyai nagyon szélsőségesek, különösen ami a csapadék elosztását illeti a vegetációs időszak idején. Ez a tény pedig nagyon erősen befolyá­solja a tápanyagfelhasználást. Ugyan­csak szélsőségesek a hőmérsékleti vi­szonyok is — kemény telek, nagyon forró nyarak —, ami szintén gyakran a terméseredmények rovására mutat­kozik. Az, hogy szélsőségesek az éghajlati viszonyaink, meg kell hogy lássék a műtrágyák használatának módjában is. Az ilyen körülmények között nem mindegy, hogy mikor és hogyan al­kalmazzuk az ipari trágyákat. Bizonytalan csapadékviszonyok kö­zött nem fogunk tavaszi felszíni trágyázást alkalmazni — kivéve a fejtrágyákat —, hanem az alapada­gokat olyan mélységbe juttatjuk, már az őszi szántással, ahol a nö­vények gyökérzete számára hozzá­férhetővé válik. Ezt annál is inkább meg kell tenni, mivel a talajok megfelelő szerves­anyagtartalma mellett nem kell táp­anyag-lemosástól tartanunk, még a nitrogéntartalmú műtrágyák eseté­ben sem. Ennek a szabálynak a be­tartása szélsőséges éghajlati viszo­nyok között, a műtrágyák intenzívebb használata esetében, egyre nagyobb jelentőségű a tápanyagok jobb hasz­nosítása érdekében. : A tervezett ipari trágyák mennyi­- sége tiszta tápanyagban számítva > 1965-ben 112,3 kg, 1970-ben pedig 200 1 kg ha-ként. Ha összehasonlítjuk ezt 1 a múltban használt műtrágyák meny­- nyiségével, magas számok ezek. Ha i azonban összehasonlítjuk a termés­­c eredményekkel —, amint azt Vinár és , Makrai mérnök elvtársak cikkében is- olvashattuk —, a terméseredmények- nem emelkedtek olyan mértékben, amint a műtrágyafogyasztás mértéke emelkedik. Ennek az oka azonban nem­. csak abban rejlik, hogy az ipari trá­­t gyákat nem mindig helyesen alkal­maztuk, bár ennek is van szerepe t benne. tápanyagtartalma egyre csökkent. Ezért az utóbbi években a fokozottabb mütrágyanasználat ellenére sem emel­kedtek párhuzamosan a terméshoza­mok. Természetesen a helytelen táp­anyaggazdálkodás ezt még jobban kozta. Az alábbiakban nézzük meg néhány növény tápanyagigényét, bizonyos ter­més eléréséhez: T Szükséges tiszta tápanyag Növény q/ha N P K NPK összes kg/ha Búza (mag) 30,— 90,— 36,— 78,— 198,2 Kukorica (mag) 40,— 100,— 48,— 112,— 260,— Silókukorica 500,— 105,— 50,— . 175,— 330,— Burgonya 150,— 75,— 34,5 120,— 229,5 Cukorrépa 300,— 120,—____48,— 150,— 518,—__________ Amint látjuk, a tápanyagigényt ille­tően magas számok ezek, ugyanakkor a termések olyanok, amelyet egy kö­zepesen gazdálkodó üzemtől már ma megkívánunk. Ezek szerint — durván számítva — a tápanyagokat illetően még ma is felerészt a talaj természetes táp­anyag-készletére támaszkodunk. Pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a talajba juttatott tápanyagok­ugyanakkor, amikor a műtrágyákból még hosszú ideig nem lesz meg a szükséges mennyiség. Bizonyára az olvasók közül is sokan olvasták Garst, az ismert amerikai mezőgazdasági szakember nyilatkoza­tát, amelyben az évelő pillangós ta­karmányok termesztése ellen foglalt állást. Szerinte a pillangósok termesz­tése ma már fényűzés, helyettük in­kább nagyobb produktivitású növények termesztését javasolja. Ugyancsak nálunk is találkozunk olyan nézetek­kel, amelyek az évelő pillangósok te­rületének csökkentését javasolják. Azt hiszem, egyetért az olvasó, ha azt mondjuk, hogy a pillangósok által gyűjtött minden kg nitrogénre nagy szükségünk lesz még hosszú ideig. Például 1 hektár lucerna 4 év alatt kb. 1000 kg nitrogént gyűjt ösz­­sze — beleszámítva a takarmányban levő nitrogént is —. ami 50 mázsa 20 %-os nitrogénműtrágyának felel meg. Ebből a talajban visszahagy kb. 300 kg nitrogént, ami 15 mázsa 20 %­­os nitrogénműtrágyának felel meg. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy a terméshozamok emelésének pil­lanatnyilag egyik legnagyobb aka­dálya a nitrogénhiány, mondhatjuk világszerte. Ezért jelenlegi helyze­tünkben az évelő pillangósok ter­mesztése nem fényűzés, hanem szükségszerűség, nem beszélve ar­ról, hogy szarvasmarha-állományunk fehérjeellátása éppen a pillangós takarmányokra van alapozva. A fenti témákkal még nem merítet­tük ki a terméseredmények javításá­nak a programját. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság kemizálása nagy je­lentőségű a termelés emelésében. Ugyanakkor azonban reálisan kell értékelnünk a jelenlegi lehetősé­geinket. Tisztában kell lennünk az­zal, hogy kitűzött termelési céljaink eléréséhez minden lehetőséget ki kell használnunk. így a fent említett szerves trágyák nyújtotta lehetőségeket, ugyancsak a helyes műtrágyafelhasználás nyújtotta lehetőségeket, valamint a pillangósok nyújtotta „ingyen“ tápanyagokat is. De ezen kívül — közvetve — vannak még más tartalékaink is. Gondolunk pl. a takarmányok tartósítására (siló­zás, szárítás), ahol sok esetben 50 % körüli veszteségek mutatkoznak, amit ha ipari színvonalon csinálnánk (pl. mesterséges szárítás) a minimumra lehetne csökkenteni. Ugyancsak sok a tartalékunk a takarmányozásban. Csupán a helytelen tápanyagarány kö­vetkeztében pl. a sertéseknél ma is sok mezőgazdasági üzemben az 1 kg­­os súlygyarapodáshoz 5 kg körüli erő­takarmányra van szükség, ugyanakkor korszerű takarmányozással egy kg-os felhízás 3 kg körüli erőtakarmánnyal elérhető. Ugyancsak fennáll ez a tej­termelésben is. Itt van még sok olyan lehetőségünk, ami még kihasználásra vár. És ezek a lehetőségek sok eset­ben könnyebben megvalósíthatók, mint a termésmennyiségek emelése, ame­lyet viszonyaink között sok külső té­nyező is kedvezőtlenül befolyásolhat. Rákóczi Lajos, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója nak csak egy része van felvehető álla­potban a növények részére az első év­ben —, növényfajtáktól különbözően. Vagyis ezek szerint a termések emelkedése nem is lehet olyan gyors, mint amilyen mértékben a műtrágyafogyasztás emelkedik. Ezért, a terméshozamok emelése érdekében a műtrágyák használatán kívül, szükséges még minden más lehetőséget is a legnagyobb mér­tékben kihasználnunk. így elsősor­ban gondolunk az istállótrágya lehető legjobb felhasználására, a pillangósok nyújtotta nitrogéngyűjtés kihasználá­sára és a talaj természetes tápanya­gainak ésszerű feltárására. Nálunk az istállótrágyának nagyon nagy a jelentősége. Fejlett állatte­nyésztéssel rendelkezünk — legalább­is a mennyiséget illetően — így nagy­­mennyiségű istállótrágyával rendelke­zünk. Újabban sok külföldi szakember hangoztatja azt a nézetet, hogy az istállótrágyának csak mint tápanyag­­visszapótló szernek van jelentősége, és így az ipari trágyákkal teljesen he­lyettesíthető. Ezek szerint a talaj hu­musztartalma fenntartható intenzí­vebb ipari trágyázással, mivél ennek hatására a növények erőteljesebb gyökérzetet fejlesztenek, mellyel pót­lódik a talaj elhasznált humuszkész­lete. Nem célunk ennek az elmélet­nek a helyességéről ítéletet mondani, de nem is lehet, mert ennek a vitának az eldöntéséhez hosszú évtizedekre lesz szükség. Egy bizonyos: Az istíllótrágyára, mint tápanyag­­visszapótló szerre is még a legna­gyobb mértékben nagyon hosszú ideig szükségünk lesz. Különben nálunk az istállótrágyával annyi a jó tapasztalat, hogy nehezen kép­zelhető el a fenti elmélet helyes­sége. Jelenleg az istállótrágyával kb. 78 000 tonna a növények számára felvehető nitrogént, 42 280 tonna fosz­forsavat és 200 990 tonna kálit póto­lunk vissza a talajba. Azonkívül je­lentősen emeli a talaj humusztartal­mát és szabályozza a talaj hasznos baktériumflóráját. A fenti tápanyag­mennyiség, gondosabb istállótrágya kezeléssel még jelentősen emelhető, Talajaink természetes tápanyagtar­talma állandóan csökkent, még a na­­gyobbmérvü műtrágyahasználat el­lenére is. Nagyon keveset foglalko­zunk azzal, hogy mit veszünk ki a talajból. Nem szabad elfelejteni, hogy hosszú évszázadokon keresztül csak kivet­tünk a talajból anélkül, hogy valamit is pótoltunk volna vissza. Ma már vannak országok, ahol olyan kevés a talajok természetes tápanyagkészlete, hogy tápanyagvisszapótlás nélkül már nem lehet rendes terméseket elérni. Az utóbbi évszázadban sokat fejlő­dött a mezőgazdasági tudomány, kü­lönösen a növények tápanyagigényé­nek kielégítése terén (helyes agro­technika, fokozottabb tápanyagfeltárás a talajban stb.). Emelkedtek a ter­méshozamok és ennek természetes következményeként a tápanyagfel­használás is. így a talajok természetes Értékeljük —.■.... lehetőségeinket [ Hogyan növelhetők a terméshozamok?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom