Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-21 / 24. szám
Akaratlanul is tollhegyre kínálkozik az összehasonlítás: a tavasz hivatalos beWVöntésével sem akar magasabbra szökni a barométer higanyszála. úgyszintén a nemzetközi politikai élet tengerén is nehezen indul meg a régóta várt jégzajlás. Azt reméltük például, hogy a Biztonsági Tanács közbelépésével végre rendeződik a ciprusi kérdés, de az elmúlt napok eseményei nem sok reménnyel bíztatnak. A Bonnból egyre hűvösebben tújdogáló szelek pedig azt bizonyítják, hogy Erhard kormánya teljesen ráállt az adenaueri vonalra és fokozatosan visszatér e letűnt korszak politikai útvesztőibe. Közben a francia diplomácia ügyesen kamatoztatja a maga javára a két vezető angolszász nagyhatalom választás előtti politikai „dermedtségét“. A hétfőn Genfben megnyíló kereskedelmi világkonferencia mintha enyhülést jelezne az idei diplomáciai év eddig hűvösnek bizonyult reggelein. 4 Ciprus azon kis országok közé ■ • tartozik, amelyek csak valamilyen rendkívüli diplomáciai vagy politikai esemény folytán válnak ismertebbé a világközvélemény előtt. Ha a nyugati hatalmak neokolonialista törekvései következtében például nem törnek felszínre a görög és török nemzetiségű lakosság közti ellentétek, sokkal kevesebbet tudtunk volna meg e szigetország népének életéről. A ciprusi események fonalát legutóbbi számunkban ott hagytuk abba, hogy az ENSZ-csapatok egy része mér megérkezett a szigetre s a többiek útban vannak. U Thant, az ENSZ főtitkára egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy csak a világszervezeti erők egyesítése után tesz jelentést a Biztonsági Tanácsnak és ettől az időponttól számit az ENSZ-csapatok három hónapra tervezett működése Cipruson. Bár ez a tény azt is jelenthetné, hogy a világközvélemény érdeklődésének reflektorfényei végre elfordulnak a szigetről, de hírügynökségek jelentései szerint továbbra sem múlt el az egyoldalú török katonai beavatkozás veszélye. A DPA hírügynökség tudósítója szerint ismét készenlétbe helyezték a török hadiflottát, amely bármely pillanatban körülzárhatja a szigetet. Bár a ciprusi kérdés mielőbbi rendezésére komoly intézkedést foganatosított a Biztonsági Tanács, végzetes hiba lenne a török fenyegetésből származó veszély lekicsinylése. Számos tény bizonyítja, hogy Bonnban minden az „új kancellár — régi politika“ jelszó jegyében történik. Az uralmon levő Keresztény-Demokrata Párt (CDU) háromnapos kongresszusa, jelképesen is szintén ezt bizonyítja: ismét Ade-I£ Nincs még egy földrész, ahol az > országhatárokkal annyi probléma > lenne, mint Afrikában. A közelt múltban például Etiópia és Szomá\ lia határán fegyveres összetűzésre került sor. Bár a veszteségekről « szóló adatok eltérőek, tény, hogy ismét területi kérdések miatt fo;» lyik az afrikai vér. Mint ismeretes, ;> Szomália már korábban bejelentetni te területi igényét az Indiai-óceán Ji felé lejtő Ogadeni-fennsík azon $ részére, ahol szomáli törzsek él-Ínek. Álláspontját azzal indokolta, hogy a szomáli népeket egy országba kell csoportosítani. Rwanda és Burundi kapcsolatai is válságos pontra jutottak. Az elmúlt évek folyamán a két új állam közötti viszony egyre inkább kiéleződött. A zavargások még 1959 novemberében kezdődtek, amikor a volt Rwanda szultánságban a bahutu törzsek (ezek képezik a lakosság többségét) igyekeztek megdönteni a vagyonos, kizsákmáufyoló vatusszi törzs feudális uralmát. Mikor megalakult a Rwanda köztársaság, a vatusszi törzs tagjai tartva a bahutuk bosszújától, a szomszédos államokba menekültek. Nagy részük most Burundi területén él. A világsajtóban egymást érik a vatusszik üldözéséről és öldökléséről szóló cikkek, melyek ecsetelik a rwandai állapotokat. Rwanda kormánya viszont a burundii hivatalokat okolja, hogy nem akadályozza meg a nyilakkal, lándzsákkal, lőfegyverekkel támadó vatusszi harcosok támadásait, pedig ezek a csoportok éppen Burundiból indulnak Rwanda ellen. E két időszerű esemény is szemlélteti az afrikai határkérdések bonyolultságát. A nézeteltérések igazi hátterét azonban nem az afrikai államok politikájában, hanem a gyarmati múltban kell látnunk. A mohó gyarmati hatalmak az egész hatalmas földrészt felparcellázták, semmibe véve a hagyományos határokat és az egyes törzsek lakta területek összefüggését. Az akkor kitűzött új határokat az nauert választotta meg elnökké, aki úgy látszik, a kancellári bársonyszéktől megválva csak látszólagosan tűnt el a nyugat-német politikai élet színpadáról. A kulisszák mögött nyilván egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a nemzetközi helyzet elmérgesítésére, a Kelet és Nyugat közti tárgyalások kibontakozásának megtorpedózására. Erhard kancellár szereplése a CDU kongresszusán ezt teljes mértékben igazolta, amikor leszögezte, hogy a bonni politika sarkköve továbbra is a NATO, valamint a Franciaországgal kötött együttműködési szerződés. A német kérdésben Erhard ismét félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy a bonni politika központi törekvése továbbra is az NDK bekebelezése marad. A kancellár kitért a berlini látogatások engedélyének ügyére is. Mint ismeretes, a bonni kormány nem járult hozzá a nyugat-berliniek húsvéti látogatásának engedélyezéséhez. Ezzel kapcsolatban azt mondotta, az a felfogása, hogy tovább kell folytatnia a megbeszéléseket, de nem titkolta, hogy a nyugat-német kormány továbbra is saját feltételeinek elfogadásától teszi függővé a megállapodást. Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon a választási hadjárat miatt túlzottan elfoglalt amerikai kormány meglazult politikai irányvonalának következtében a bonni revansisták nem vezetik-e túl messzire a nyugatnémet kormány politikájának szekerét attól a reális, eddig elért eredménytől, amely már oly sok reménynyel töltötte el az emberiséget? ^ Franciaország napjainkban köz• • ponti helyen szerepel a világsajtóban. Nem csoda, hiszen a műit vasárnapi járási választások során a kommunisták megkétszerezték képviököljog szabta meg. A gyarmatosítók Afrikát —, ha felidézzük a régi térképeket —, látjuk, hogy szinte mértani vonalakkal kalácsként felszeletelték. A nyílt gyarmati uralom utolsó hatvan esztendejében Afrikát háromszor osztották fel. Először az 1885-ös berlini konferencián, másodszor az első világháború, harmadszor pedig az olasz fasizmus tönkreverése után, a második világháborút követően. így történt, hogy az azonos néprajzi egységek érdekeinek mellőzésével, erőszakos beavatkozásra megszakadtak az évszázados afrikai gazdasági, kulturális és nyelvi kapcsolatok. Egyes nemzeteket, népcsoportokat (például Szomália esetében) 5—6 gyarmati államra szabdaltak szét, másutt viszont több idegen törzset egyesítettek. Előfordult, hogy a gyarmati hatalom óriási tájrészeken sem tűzte ki a határokat, s most néhány évtized, sőt évszázad múltán gyakorlatilag lehetetlen visszaállítani az elfelejtett, régi, a gyarmatosítás előtti határokat. John Gunther amerikai író „Afrika belsejében“ című könyvében szemlélteti az európai uralkodók „nagyvonalúságát“ — természetesen az afrikaiak számlájára. Viktória angol királynő Vilmos császárnak születésnapi ajándékul a — Kilimandzsárót adta. Mégpedig azért, mert Vilmos hiányolta, hogy Tanganyikában (az akkori Német Kelet-Afrika része) nincsen egyetlen hóval borított hegy sem, — holott a szomszédos Kenya két ilyen csúccsal is büszkélkedhet. Ettől az „ajándékozástól“ kezdve a Kilimandzsáró máig is Tanganyikához tartozik. Afrika területi problémáinak megértéséhez ismernünk kell a történelmi tényeket. A gyarmatosítók, különösen az angolok, előszeretettel osztották fel az összefüggő népcsoportokat, vagy ezeket egyszerűen idegen nemzetekkel olvasztották egybe, hogy így könnyebben uralkodhassanak. Sajnos, bár a nemzeti, a nyelvi, vagy vallási gyűlölet magját évtizedekkel ezelőtt vetették el, hatásuk még ma is érezhető. A súrlódások és ellenségeskedések nem szolgálják Afrika selő tagjaik számát. A Francia Kommunista Párt tehát lényegesen előretört a közigazgatásnak ezen a fontos posztján. Ezaz előretörés főként annak köszönhető, hogy a szocialisták és a kommunisták messzemenően együttműködtek. A francia kommunisták sikerének legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy bebizonyosodott: a tömegek bizalommal vannak a párt iránt, s de Gaulle személyi hatalmának rendszerében sem sorvad el a kommunista párt vonzóereje. Miközben Franciaországon óriási sztrájkhullám sodort végig, de Gaulle tábornok tovább lépeget világpolitikai elképzeléseinek sakktábláján. A Jugoszláviából visszatért Benn Bella algériai elnökkel folytatott váratlan tanácskozása szinte megdermesztette nyugati ellenfeleit, noha köztudomású, högv Párizs a Szahara-sivatag kincseinek kiaknázásában szeretne nagyobb részesedéshez jutni. Mexikóban tett hivatalos látogatását a két állam közti gazdasági és politikai kapcsolatok elmélyítésének hangoztatása mellett politikai megfigyelők inkább borstörésnek tekintik a Fehér Ház orra alá, amelynek presztízse olyan súlyos válságba jutott egész Latin-Amerikában. A franciául rendkívül fellengősen beszélő de Gaulle, egykori bonni látogatása során német származására hivatkozott, Hamburgban pedig német nyelven mondott beszédet. Mexikói útja előtt lázasan tanulta a spanyolt, hogy Don Quiotte nyelvén köszönthesse Mexikó népét. A külsőségekre nagyon sokat adó tábornok azonban nem nyelvekből vizsgázik, hanem politikából. A közeljövő mutatja majd meg, vajon melyik igyekezete hozott nagyobb sikert. A Hétfőn rendkívül nagyjelentő*• ségű eseményre kerül sor a Genfi-tó partján elterülő Nemzetek Palotájának nagytermében. U Thant főtitkár 123 ország képviselőjének jelenlétében megnyitja a kereskedelmi világkonferenciát. Közismert, hogy a szocilaista országok évek óta harcoltak egy világkereskedelmi konferencia összehívásáért. Most végre siker koronázta ezt a törekvésüket. Az értekezleten a világ legkülönbözőbb sarkából érkeznek küldöttségek, tehát érdemlegesen vitatják majd meg a nemzetközi kereskedelem, valamint az országok közötti gazdasági kapcsolatok problémáját. A genfi konferencia egyik hivatalos okmánya az a javaslat, amelyet a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia kormánya juttatott el az előkészítő bizottsághoz, s amelyben síkra szállnak a politikai feltételektől mentes, szabad nemzetközi kereskedelem fejlesztéséért, valamint a gazdaságilag gyengén fejlett országok megsegítéséért. (tg) 9 Gromiko látogatása a svéd királynál. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter svédországi útja során látogatást tett VI. Gusztáv Adolf svéd királynál is. # Dánia kormánya helyesli Hruscsov elvtárs javaslatát a határok rendezésének békés megoldásra vonatkozólag. Krag dán miniszterelnök a szovjet miniszterelnök üzenetére adott válaszában megállapítja, hogy kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a béke megerősítésének és a nemzetközi viszályok békés megoldásának. 9 A CSKP KB küldöttsége Ausztriában. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására csehszlovák pártküldöttség érkezett Ausztriába, amelyet Drahomír Kolder elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja vezet. 9 Tito elnök az életszínvonal emelkedéséről. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülésén tartott beszédében hangsúlyozta, hogy elsőrendű feladat a megoldásra váró problémák megértése. Az életszínvonal nem emelhető csupán a bérek emelésével — hangsúlyozta Tito elnök. Afrika és a vitás területi kérdések érdekeit. Gátolják az önálló államok gazdasági és kulturális kulcskérdéseinek megoldását, megnehezítik a haladó szellemű egység kialakítását, és — ahogy az emlékezetes marokkó— algériai konfliktus is megmutatta —, ürügyként szolgálhatnak a nem kapitalista fejlődés útját választó országok elleni támadásra. Ezt az egész kontinensre kiható veszélyt nem szabad lebecsülni, mert a súrlódások módot adnak az imperialistáknak, hogy közvetlenül beavatkozhassanak a független államok belügyeibe. Hogyan oldható meg e problémák tömkelegé, ahol általában a népek önrendelkezési joga kerül szembe az új államok területi integritásának elvével? A válasz nem könnyű, de már az afrikai vezetők tavalyi Addisz- Abeba-i értekezlete is leszögezte, hogy a területi viták megoldásának egyedül járható útját a békés tárgyalásokban, a megértésben és a szerződésekben kell keresni. Jelenleg egyes afrikai államok azokat a területeket szeretnék visszaszerezni, melyeket a múltban a gyarmatosítók máshová soroltak. Igényeiknél a lakosság nemzeti és vallási egységére hivatkoznak. Ez a szempont a jelenleg érvényes határok megváltoztatásával számol. Az államok többsége viszont azt hangoztatja, hogy ez nem reális megoldás, hiszen a fennálló határok már régen érvényesek és újramegvonásuk sok más problémát vetne felszínre. Indoklásuknál a területi sérthetetlenség és az egység elvére hivatkoznak. Jack Moddis angol „Afrika-szakértő" feltételezi, hogy az imperialista hatalmaknak sem érdeke a területi problémák alapos és igazságos megoldása, hiszen volt gyarmataikat továbbrj is érdekkörükben szeretnék tartani. Ezen kívül, ahogy már említettük, a mostani bizonytalan helyzet számukra a beavatkozási lehetőség szempontjából is megfelel. Vannak javaslatok a vitás területek közös használatára, a jogi helyzet megváltoztatása nélkül. Tavaly a Kelet-Afrikai Föderáció megalakításával kapcsolatos tárgyalások során, mely magába foglalná Kenyát, Tanganyikát, Ugandát, esetleg Zanzibárt, a nagyobb területi egységek kialakításának célszerűségét is említették. A bonyolult problémák megoldásának egyedül helyes módja a baráti együttműködés, az egység, a kölcsönös békés megértés, az érdekelt felek közös igyekezete, mert ez nemcsak az afrikai államok, hanem a világ békéjének is érdeke. Vajon jóra vezethet-e a jelenlegi etiópiai—Szomáliái konfliktus ? Nyilvánvaló, hogy csak tovább szíthatja az indulatokat, elmélyítheti az ellenségeskedéseket, megterhelteti a nemzetgazdaságot, lefékezheti a gazdasági és kulturális előrehaladást és végeredményben komoly károkat okozhat az afrikai egység kialakítása szempontjából. A szovjet kormány javasolta az afrikai államfőknek és kormányoknak, hogy kössenek szerződést a területi problémák békés megoldás érdekében. Ez a javaslat élénk visszhangra talált az afrikai kormányoknál és több államférfi hangsúlyozta válaszában egy ilyen szerződés időszerűségét és jelentőségét. A megkötendő szerződés egyrészt figyelembe venné az afrikai tapasztalatokat, másrészt komoly nemzetközi jogi támaszt képezne a vitás területi kérdések megoldásánál. A szovjet javaslat világos formuláeiói lelepleznék a nemzetközi jogi elvek öncélú magyarázóit, ahogy ez az 1956-os Egyiptom-elleni angol támadásnál vagy öt évvel később, a franciák tuniszi agressziójánál oly szembetűnően megmutatkozott. A szovjet dokumentum azonban hangsúlyozza, hogy a szerződés tézisei nem értelmezhetők a gyarmati felszabadító mozgalmakra, melyek keretében a nép felszabadulása érdekében olyan eszközöket választhat, melyek az adott körülmények mellett a legmegfelelőbbek és célravezetőek. A szovjet békekezdeményezést, mely a területi kérdések békés megoldása mellett időszerűen foglalkozik az afrikai problémákkal, szerte a világon üdvözölték és jelentős tényként értékelték. M. M. Mint azt már közöltük, a Biztonsági Tanács döntése értelmében ENSZ-csapatok érkeznek Ciprusra, hogy közreműködjenek a rend fenntartásában. Felvételünkön a kanadai egységek érkezését láthatjuk, amikor Nikóziában kiszállnak a repülőgépből. Foto: ŐTK 45 évvel ezelőtt 1919. március 21-én alakúit meg a Magyar Tanácsköztársaság Az elvesztett első világháború után, mely nyomort és pusztulást hozott Magyarország népeire, a nemzeti és demokratikus forradalom nyomán megalakult polgári demokratikus kormány, engedve a nép követelésének, békét kötött, kimondta az elszakadást a Habsburg-monarchiától, választójogot adott a nemzetnek és demokratikus reformokat léptetett életbe. A szociális kérdést azonban, az évszázados nyomor felszámolását, a nemzet gazdasági és kulturális felemelkedését, összetételénél és a liberális burzsoáziával való kapcsolatainál fogva képtelen volt megoldani. Az 1918 végén megalakult Kommunista Párt vezetésével a forradalmi tömegek, követve a szovjet bolsevikok nagyszerű példáját, kezükbe vették sorsuk irányítását, megdöntötték a burzsoá rendszert és megalakították az első magyar szocialista államot, a Magyar Tanácsköztársaságot. Mint minden esetben, amikor a nép elkergeti a kizsákmányolókat, most is összefogott a nemzetközi reakció, hogy vérbe fojtsa a jobb, emberibb életért harcoló proletárok forradalmát. A hős magyar hadsereg páratlan áldozatokkal, hősiesen harcolt a minden oldalról rátámdaó korszerűen felszerelt intervenciós csapatok ellen. Vereségét a hatalmas túlerő és a belső árulás okozta. A Tanácsköztársaság elbukott, de hősi hagyományai élnek és hatnak a most már véglegesen győztes proletárforradalom után a békét és szocializmust építő nép lelkében. A magyar dolgozók e történelmi tette nagy nemzetközi jelentőséggel bír az egész munkásmozgalom és a marxi-lenini gondolat diadalmas útjának szempontjából. A A Délafrikai Köztársaság közoktatási minisztériumának döntése alapján minden fokozatú iskola irodalomtörténetéből törölni kell Shakespeare világhírű drámáját, az Othello -t. Az ottani ,Jcultúrfelelősök“ nézete szerint a legendabeli ciprusi fekete kormányzó házassága és Desdemona, a felesége nagy szerelme férje iránt nem egyeztethető össze az ország fajgyűlölő törvényeivel. A Az Egyesült Államok nagy rakétatámaszpontján, Cap Kennedy-n (Cap Canaveral) újságírócsoport jelenlétében került sor egy óriás-rakéta kilövésére. A rakéta azonban csak néhány méternyire emelkedett, majd elhagyta a pályáját, és felrobbant. A hivatalos jelentés szerint „a kilövési Icísérlet részben sikerült“. Amikor az újságírók erre csodálkozásuknak adtak kifejezést, a hivatalos tényezők kifejtették, hogy a kísérlet azért mondható részben sikeresnek, mivel a gombnyomás, amely által a f éh ebillent koloszszust felrobbantották, nem mondott csődöt, tehát az sikeres volt. A Rusk, amerikai külügyminiszter magyarázta újságíróknak, hogy alapos és rendszeres megfigyelése alapján megállapította, hogy Lyndgn B. Johnson, az USA jelenlegi elnöke, sokkal kisebb szókinccsel rendelkezik, mint elődje, John F, Kennedy. 1964. március 21.
