Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-14 / 22. szám
1 A legutóbbi ciprusi események a napnál is világosabban bizonyítják, hogy e kis szigetországban lényegében nem a görögök és törökök közti viszály a feszültség fő okozója, hanem az imperialista hatalmak neokolonialista politikája, amely a Földközi-tenger térségét a NATO egyik legfőbb támaszpontjává akarja változtatni. Ezt a megállapítást többek között az is igazolja, hogy az ötvenes évek végig e két nemzetiségű lakosság békében élt egymással s esze ágában sem volt harcokat indítani. Amikor azonban a fUggetlenségi mozgalom fája Cipruson is terebélyesedni kezdett, az angol politika munkához látott: egymás ellen kezdte uszítani a két nemzetet. Ennek ellenére 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét és a Ciprusi Köztársaság élére a függetlenségi mozgalom vezéralakja, Makariosz érsek állt. Az akkor megkötött londoni és zürichi megállapodások azonban biztosították Anglia katonai érdekeit Cipruson és azóta is gazdasági és politikai befolyás alatt tartják a szigetet. Amikor egy héttel ezelőtt ugyanezen a helyen derülátó véleményünknek adtunk kifejezést, a Biztonsági Tanácsnak Ciprus ügyében hozott döntése kapcsán, hangoztattuk, hogy az ENSZ-nek távol kell magát tartania az imperialista érdekektől s minden erejét az országban uralkodó tarthatatlan állapotok békés rendezésére keli összpontosítania. Sajnos, olyan jelek mutatkoznak, hogy erre egyelőre aligha kerül sor. A Ciprusról érkezett jelentések közös nevezője a ciprusi válság további bonyolódását jelzi. Az összetűzések megismétlődése pedig könnyen kirobbanthat egy nagyobb válságot is. Megfigyelők véleménye szerint fennáll az a veszély is, hogy a NATO megelőzi az ENSZ-csapatokat és beavatkozik a szigeten. Kücsük alelnök, a török kisebbség vezére közben azzal vádolta meg a Szovjetuniót, hogy fegyvereket szállít Ciprusnak, és ezzel közvetlen támogatja a görög lakosság fegyveres akcióit. Szovjet részről határozottan visszautasították ezt az alaptalan rágalmazást, amelynek valódi célja tulajdonképpen az volt, hogy elterelje a világ közvéleményének figyelmét az imperialista mesterkedésekből származó veszélyről. Az angol kormány jól tudja, hogy ciprusi politikájának csődje esetén a konzervatív párt behozhatatlan hátügyében Brandt álláspontját az angolok és franciák is Helyeslik. A polgármester kétnapos párizsi látogatása során pedig bizonyára még több hívet szerez magának. Ha az elmondottakat összegezzük, nem is tűnik olyan elhamarkodottnak egyes politikai megfigyelőknek az a véleménye, mely szerint amíg a szociáldemokrata párton belül Brandt előretört, és legjobb úton halad afelé, hogy ő legyen a párt elismert vezére, addig Erhard kancellár meglehetősen ingatag vezetőnek bizonyul, akit tanácsadói hol erre, hol arra rángatnak. S ehhez már csak nyomatékül szolgálhat egy nyugat-német lap közvéleménykutatásának eredménye is, mely szerint Erhard kancellár kezdeti tekintélye állandóan süllyedő irányzatot mutat. 3 Mi a lényege az új lengyel # atommentesítési javaslatnak és a Kekkonen-tervnek? Az előző fejezetet tulajdonképpen azzal is folytathatnánk, hogy végzetes tévedés lenne, ha Nyugat-Németország szomszédai eleresztenék a fülük mellett azokat a revanslsta hangokat, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságból kelnek szárnyra, s a bonni kormány hivatalos okmányiban is helyet kapnak. S hogy ennek tudatában vagyunk, arra a szocialista államok következetes leszerelési és békepolitlkája méltó bizonyíték. Az általuk már jól ismert Rapacklterv mellé most a lengyel kormánynak egy újabb nagyjelentőségű kezdeményezése sorakozik fel. A napokban előterjesztett Gomulka-tervről van szó, amely a Közép-Európában tárolt nukleáris fegyverzet szintjének azonnal befagyasztását indítványozza. A londoni Times ezzel kapcsolatban interjút közöl Rapacki lengyel külügyminiszterrel, aki felszólítja a nyugati hatalmakat a Gomulka-terv elfogadására. Lengyelországban mély gyanakvással viseltetnek Nyugat-Németország szándékai iránt — fűzi hozzá a Times tudósítója — és kétségtelenül őszinte nyugtalansággal tölti el az embereket az a lehetőség, hogy a nyugat-németek esetleg atomfegyverek birtokába jussanak. A Lengyelországban járt Kekkonen finn köztársasági elnök is jelentős kezdeményezést tett a nemzetközi feszültség enyhítésére. Javasolta, hogy létesítsenek atommentes-övezetet Észak-Európábari. Függetlenül attól, hogy különböző bonyolult gazdaságpolitikai és katonai kérdésekkel elfoglalt nyugati tábor miként veszi figyelembe a nemzetközi feszültség és a fegyverkezési hajsza csökkentésére tett lengyel és finn javaslatokat, jó jelnek számít, hogy az emberiség sorsáért érzett felelősség tudata újabb szigeteket hódított el a világpolitika zajló tengerén. (tg) A tavaszi békemenetek minden évben nagy visszhangot váltanak ki világszerte. Különösen a japán, az angol és olasz békemenetek váltak már hagyományossá. A japán békeharcosok március első napjaiban kétnapos országos konferenciát tartottak, amely az utóbbi tíz év óta az egyik legjelentősebb megmozdulás volt Japán életében. Felvételünkön a japán békeharcosok felvonulása látható, miközben fejük felett egy amerikai katonai repülőgép köröz. Feszült a helyzet Kambodzsában Norodom Szihanuk kambodzsai államfő élesen elítélte az USA-nak azt a kísérletét, hogy visszaéljen a Kambodzsa semlegességét szavatoló nemzetközi értekezlet összehívására tett kambodzsai javaslattal. Azt az amerikai ellenjavaslatot, hogy alakítsanak bizottságot a kambodzsai államhatár pontos kijelölésére, kimondotatn csalásnak és ellenséges lépésnek minősítette. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint Kambodzsában viharos tüntetésekre karült sor az Egyesült Államok kambodzsai politikája ellen. A tüntetők betörtek az amerikai nagykövetség épületébe és megrongálták a berendezést. „Amerikaiak takarodjatok!“, „Áruló Albion“, „Le az imperialistákkal és a szabad világgal!“ és hasonló jelszavak voltak olvashatók a transzparenseken. A tüntetők letépték az amerikai nagykövetség épületén levő amerikai zászlót is. Kissé takarékosabban, felség! ^ Felvételünkön az előtérben Szaud ^király látható, amikor a januárban J^megtartott kairói arab csúcsérte^ kéziét befejezése után aláírja a ^közös közleményt. minchét feleségét is odavitte. Ahol a királyi vendég és kísérete tartózkodott, mindenki úgy élt, mint Marci Hevesen. Százan és százan éltek belőle. A bécsi bulvárlapok is, mert volt szenzáció bőven. Például most, amikor visszatérte után 37. számú feleségét Ausztriában „felejtette“ a király. A szalmaözvegy lemaradását egyelőre homály fedi. Szaud-Arábia ügyeit a király távolléte idején öccse, Fejzál intézte, aki trónörökös, miniszterelnök, kül- és pénzügyminiszter egy személyben. Fejzál teljes bizalmát és támogatását élvezi Abdullah Ibn Rahman hercegnek, aki — mint a két fivér nagybátyja — a királyi család rangidős feje. Fejzál arra használta fel bátyja távollétét, hogy a híres királyi testőrgárda jelentős részét az ország déli vidékére, jemeni határvidékre vezényeltette. Mire a király hazaérkezett, alig maradt katona személyes rendelkezésére. Aciz belügyminiszter közben elrendelte az országnak kilenc tartományra történő felosztását. Élükön egy 30-tagú tanács áll majd. Külföldi megfigyelők véleménye szerint ez az első lépést jelenti az országgyűlési rendszerre való áttéréshez. Ugyancsak megdőlne ezzel a hitbuzgó mohamedán sejkek és rendőrfőnökök korlátlan hatalma? Egyelőre persze minden a rendelet gyakorlati megvalósításától függ. Kétségtelen, hogy Szaud-Arábiában már új szellők lengedeznek. Szinte „forradalmi“ azoknak az arab asszonyoknak a cselekedete, akik a Vörös-Szaud király megbetegedett. Ahogy egy uralkodóhoz illik, egészségének helyreállítását nen* bízta hazája orvosaira, Bécsbe utazott gyógykezeltetésre. Hogy semmiben se szenvedjen hiányt, magával vitte egész udvartartását. És, hogy ne unatkozzék az egykori császárvárosban, mind a har• Lenin-renddel tüntették ki Otto Grotewohl elvtársat. A magas kitüntetést Atanasz Mikojan elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese nyújtotta át Grotewohl elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének. E legnagyobb szovjet kitüntetést Grotewohl elvtársnak a nemzetközi munkásmozgalom, a béke és a nemzetek közötti barátság nagy harcosának 70. születésnapja alkalmából adományozták. • Román párt- és kormányküldöttség érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Az Agerpress hírügynökség jelentése szerint a Román Munkáspárt küldöttsége Maurer elvtárs vezetésével a Kínai Népköztársaságban tett látogatása után ‘a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott. 0 Bolgár párt- és kormányküldöttség tartózkodik Magyarországon. Todor Zsivkov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, az Államtanács elnökének vezetésével bolgár párt- és kormányküldöttség időzik hivatalos látogatáson a Magyar Népköztársaságban, ahol megbeszéléseket folytat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány vezetőivel. 0 Amerikai katonai repülőgép hatolt be az NDK légiterébe. Egy RV-66 típusú amerikai katonai repülőgép háromtagú legénységével kedden berepült az NDK légiterébe, hogy kémfelderítést hajtson végre. Az NDK-ban tartózkodó szovjet csapatok vadászgépei leszállásra szólították fel a gépet, de miután ezt megtagadta, lelőtték. A szovjet kormány erélyes hangú tiltakozást juttatott el az USA kormányához és figyelmezteti őt arra, hogy az ilyen incidensek elmérgestthetik a nemzetközi helyzetet. 0 Ben Bella algériai elnök jugoszláviai tartózkodása során kijelentet-, te, hogy Algéria népe a szocializmus mielőbbi felépítésén fáradozik. Hasznos megbeszéléseket folytatott a jugoszláv párt- és kormányvezetőkkel. HEROIN I a diplomaták | csomagjaiban 1 A kábítószerek csempészése és élvezése ellen az Egyesült Államokban kérlelhetetlen harcot folytatnak, azonban nem nagy sikerrel. Az elmúlt napokban az amerikai, kanadai és a francia rendőrség együttműködése mégis némi eredményt mutatott fel. Lelepleztek három kábítószer-üzért és elkoboztak másfél millió korona értékű Heroint. Három férfit, köztük két diplomatát és egy francia állampolgárt kábítószer csempészés közben lelepleztek. A főcsempész Alvador Pardobolland, Mexikó bolíviai követe volt. Segítségére volt Juan Aritzi, Uruguay külügyminisztériumának egyik hivatalnoka és a francia René Bruchon. New Yorkban a Manhattan állomásán postaládákban félmillió korona értékű Heroint kobozott el a rendőrség. A gyanúsítottakat letartóztatták, azonban fejenként két és fél millió korona kaució ellenében szabadon bocsátották. A Heroint a diplomatacsomagokban szállították. A nagyösszegű kaució valószínűleg rákényszeríti az üzéreket, hogy a tárgyaláson megjelenjenek. (Á) 1961, március 14. rányt szerezhet magának a választási hadjárat során, ezért óriási erőfeszítéseket tesz a brit érdekek érvényesítéséért. Ám elfelejti azt, hogy a nemzetek fUggetlenségi harcában az angol konzervativizmus visszafelé sütheti el a fegyvert. 2 Az utóbbi időben egyre több s szó esik Nyugat-Németország kormányának politikájáról, a német kérdésről, Nyugat-Berlin problémájáról. Erhard nyugat-német kancellár, aki úgylátszik, csak abban különbözik elődjétől, hogy 20 évvel fiatalabb nála és valószínűleg több mint 20 kilóval nehezebb, az államhatárok erőszakos megváltoztatásának elutasításáról szóló szovjet javaslatra olyan választ adott, amelyből világosan megítélhető, miért volt szükség a szovjet javaslat felvetésére. Ennek kapcsán külön kell szólnunk a TASZSZ, szovjet hírügynökség, múlt heti nyilatkozatáról, amely a bonni kormány 1963. évi külpolitikáját mérlegeli. A nyilatkozat részletesen ismerteti azokat a tényeket, amelyek a bonni kormány revanslsta törekvéseit bizonyítják. A nyugat-német társadalomban még mindig túlságosan nagy befolyással bírnak a volt nácik, s ezért is hat némileg groteszkül, amikor Erhard, említett válaszában, megint előhuzakodik a népek önrendelkezési jogával, holott a német nép önrendelkezési jogának érvényesítését csak a teljes nácitalanítással lehet elkezdeni. De hadd válaszoljon erre a Stern című nyugat-német lap egyik publicistája, aki ezt írja: Bonn külpolitikája alapvetően elhibázott. Olyan módon keresi a presztízsét, ahogy inkább azt is elveszítheti, amivel ma még rendelkezik. A bonni kormány politikájának merevsége mutatkozik meg abban is, hogy Erhard kancellár nem járult hozzá a nyugat-berliniek rokoni látogatásához húsvétkor, mint al^ogy az karácsonykor történt. Willy Brandt, a nyugat-német szociáldemokraták új vezére, a „frontváros főpolgármestere ügyesen kamatoztatta magának ezt az elutasító bonni álláspontot, amikor egyik nemrégi rádióbeszédben félreérthetetlenül kifejezésre juttatja, hogy nem ért egyet a bonni kormánynak a berlini tárgyalások elnapolását kikényszerítő politikájával. A berlini látogatások engedélyének tett azon jgeretere, nogy mey valósítja a legégetőbb államreformokat. Milyen „népjóléti" újításokat is vezethetne be az esztelenül tékozló kényúr, ha az ország és honfitársai tulajdonát képező kincseket egyszerűen kisajátítja magának? Ha három évvel visszalapozunk Szaud-Arábia történetébe, megállapíthatjuk, hogy Fejzált már egyszer „leépítette“ királyi bátyja, és újból magához ragadta a hatalmat. Ezt megelőzően, 1958-ban viszont Szaud király maradt alul a versengésben öccsével szemben, mert a közvélemény a Nasszer elleni merénylettel hozta nevét összefüggésbe és ezért kénytelen volt egy időre a politikai fényszórók elől a kulisszák mögé vonulni. Fejzált akkor első ízben nevezték ki miniszterelnökké. Ebbeni minőségében azonnal betiltotta a fényűzési cikkek behozatalát, s néhány értelmes herceg és külföldi tanácsadó segítségével úgy-ahogy rendbehozta az ország zilált költségvetését és az államháztartást. Kezdeti sikerei után azonban 1960-ban megfosztották tisztségétől. A Szaud-király által pénzelt és kitartott hercegek, törzsfőnökök valamint a szélsőséges mozlim törvénytudó papok öncélú áskálódása következtében sikerült a reformokért harcoló Fejzál törekvéseit meghiúsítani. Fejzál másodszor is belekezdett nehéz munkájába,, amikor bátyja megbetegedett és Bécsben gyógykezeltette magát. Ezt az időt a trónörökös ügyesen kihasználta a maga számára, illetve céljai elérésére. Kívánatos tenne, hogy el is érje ezeket a nemes törekvéseket abban az országban, ahol a mérhetetlen fényűzés és a leírhatatlan nyomor farkasszemet néz egymással. fl-k tenger melletti Riad és Dzsidda városokban egyszerűen levetették a hagyományos fátylat. Az elmaradt országban nőegyletek alakulnak, helyenként női munkaerők váltják fel a férfiakat, s a nemrégen még vakbuzgó vahabiták uralta állami rádióban egyre több zeneszám hallható, sőt a munka- és nevelésügyi miniszter — Allah bocsássa meg vétkét — kultúrfilmek vetítéséhez is megadta hozzájárulását. Egyszóval Fejzál szerét ejtette annak, hogy meggyőzze minisztereit az elengedhetetlen reformok szükségességéről. Királyi bátyját pedig az évek során — tréfás hangnemben ugyan, de komoly szándékkal nemegyszer figyelmeztette: Kissé takarékosabban, felség! Szaud ezzel Szemben konokul kitartott a kérlelhetetlenül szigorú kormányrendszer mellett. Feltétlen engedelmességet, erkölcsös önmegtartóztató életmódot követelt meg minden alattvalójától, miközben ő fenékig ürítette az élvezetek poharát. Hogy mennyire vizet prédikál és bort iszik őfelsége, kitűnik abból is, hogy eddig évente 45 millió dollárt adott ki saját kedvteléseire, számos feleségére és azok még nagyobb számú rokonaira. Szaud a maga nemében páratlanul álló mintaférj, ha ugyan eltekintünk a mi asszonyaink finom lelkületét sértő soknejűségétől. Szomorúbb jelenség azonban, hogy a költekező életmódjához szükséges horribilis összeget saját hazájából, koldússzegény népétől vonja meg, minden szemrebbenés nélkül. Mert a szgud-arábiai sivatag alatt elterülő kőolajtenger körülbelül egynegyed millió dollárt jövedelmez óránkint! S a nép mégis éhezik. Erre az égbekiáltó igazságtalanságra hiába figyelmeztette bátyját a trónörökös, éppúgy, mint trónralépése alkalmából 2
