Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-14 / 22. szám
Néhány szó A SZÖVETKEZETI TAGOK SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁSÁRÓL írta: Dr. Rubík Imre, Prága Mikszáth Kálmán egyik elbeszélésében elmondja, hogyan búcsúzott a haldokló szegény paraszt a fiától: „Van az országban elég összetört ablak és fazék, ezt mind rád hagyom.“ Szimbolikus szavak ezek. Nemrég Kelet-Szlovákiában jártam és amikor meglátogattam a To vámétól nem messze fekvő vranovi várkastélyt, eszembe jutottak Mikszáth szavai a falusi szegénységről. Gróf Hadik—Barkóczy egykori kastélyában nyugdíjasok töltik napjaikat. A szocialista állam törődik az öregekkel. A továrnéi kastély idillikus nyugalma és közel két és fél millió járadékosunk szociális biztosítottsága mögött ott áll a statisztikai adatok könyörtelen logikája. Szenteljünk csak néhány percnyi figyelmet a számoknak. kezdjük ott, hogy állami költségvetésünknek körülbelül 10 °/o-át, pontosan 13 milliárd koronát fizetünk ki évente járadékokra. Bizonyára felmerül a kérdés, lehetséges-e ez? És hányán vannak a járadékosok? Az igazság az, hogy nálunk minden 2,5 dolgozóra egy nyugdíjas jut. Emellett a férfiak átlag 15 évig, a nők pedig 20 évig veszik igénybe az aggkori járadékot. Mondhatnánk, hogy az aggkori biztosításra juttatott összeg meghaladja végső lehetőségeinket. Ez év április 1-től mégis új rendelet lép életbe, mely újonnan megjavítja a szövetkezeti tagok nyugdíjbiztosítását. Ez egyben bizonyíték arra is, hogy a mai kedvezőtlen és bonyolult gazdasági helyzetben is előrehaladunk és a CSKP XII. kongresszusának szellemében igyekszünk eltávolítani az ipar és a mezőgazdaság közti színvonal-különbséget az életfeltételek terén is. Természetesen a lehetőségek szerint. A kongresszusi vitaanyagot olvasva, bizonyosan szemünkbe ötlött ez a mondat: „A szövetkezeti tagok számára három magasabb nyugdíjfokozatot vezetünk be.“ Az 500 és 560 koronás fokozatot minden tag elérheti. Feltétele az 1200—1500 koronás havi kereset az utolsó öt évben, a második esetben pedig az 1500 koronán felüli kereset az utolsó öt vagy tíz évben (aszerint, hogy melyik kedvezőbb a szövetkezeti tag számára). A keresetbe beszámítják a természet - beniek értékét,, a háztájiból származó jövedelmét azonban nem. A rendkívüli 650 koronás fokozat a vezető dolgozókra (elnök, agronómus, zootechnikus, könyvelő, csoportvezető) és az összes gépesítőkre vonatkozik abban az esetben, ha ezt a funkciót legalább öt évvel a nyugdíj-igény életbe lépése előtt betöltötték. Hozzátesszük még, hogy ezt a fokozatot az élenjáró dolgozók is igényelhetik, akik rendkívül jó eredményeket érnek el a termelésben Változás áll be az illetékek fizetésében is. Eddig az illeték háromnegyed részét a dolgozó fizette. A jövőben az egész illetéket a szövetkezet fizeti be, éspedig a kifizetett munkaegységek bizonyos százalékát. Nem kétes, hogy az új rendelkezések nagy előnyt jelentenek a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek tagjai számára. Ezenkívül megszűnik a sokat kritizált kétféle levonás. A jövőben csak a béradót vonják le. Bizonyára sokan kérdezik: nem terheli ez anyagilag súlyosabban a szövetkezeti tagot? Nem! Az illeték nem változik és a hiányzó kb. 288 millió koronát állami eszközökből fedezik. De nem ez az egyedüli változás. • A gyermekpótlékot teljes összegében állami eszközökből fizetik, o az anyai szabadságot 22 hétre hosszabbítják meg, • az állami táppénz kifizetését kiterjesztik a fő- és középiskolát végzettekre, a mezőgazdasági tanoncokra és olyan dolgozókra, akik más gazdasági ágazatokból mentek át a mezőgazdaságba. Ez a kiadástöbblet is az állampénztárt terheli. A szövetkezetesek szociális biztosításának feljavítása tehát több mint évi 500 millió korona többletkiadást jelent az államnak. Az új rendelkezések nagy mértékben megkönnyítik a szociális biztosítás adminisztrációját. A főcél azonban az, hogy az új juttatások fontos érdekeltségi ösztönzőkké váljanak a becsületesen dolgozó idősebb szövetkezeti tagok számára és további előnyöket biztosítsanak a fiatal mezőgazdasági nemzedéknek. De mintha hallanánk az ellenvetést: rendben van, üdvözöljük az intézkedéseket, de a szövetkezeti tagok nyugdíjjogosultsági korhatára továbbra is magasabb, mint más dolgozóké. Igen, tagadhatatlan, hogy ebben van valami. Hasonlítsuk azonban össze a falusi és a városi dolgozók átlagos életkorát és ne feledkezzünk meg a háztáji gazdálkodás jövedelem-kiegészítő szerepéről sem. Továbbá értékeljük az ipari és mezőgazdasági dolgozók szociális viszonyainak kiegyenlítése érdekében kifejtett igyekezetünket, emellett mérlegeljük nemzetgazdaságunk jelenlegi lehetőségeit is. Ha ezt mind figyelembe vesszük, akkor az új szociális rendelkezésekben felismerjük a mezőgazdasági hivatás nagy társadalmi fontosságának elismerését. E kérdésekről nem kevés szó esik majd a kongresszus előtti vitában. Ezek mellett azonban nem szabad elfeledkezni egy másik, nem kevésbé fontos dologról. Ez a fizetett szabadság kérdése. Meg kell mondani, hogy nem minden EFSZ rendelkezik egyenlő feltételekkel ennek bevezetéséhez. De ott ahol ezt a viszonyok megengedik, beszélni kell arról, hogy melyik szövetkezeti alapból vegyék az erre szükséges eszközöket. Az a véleményünk, hogy nem lenne helyes ezzel továbbra is a szociális alapot terhelni. A távlatokat kell figyelembe venni, a jövőt, amikor majd a fizetett szabadság olyan magától értetődő dologgá válik, mint a népgazdaság más ágazataiban és nem jelent valamilyen különleges kedvezményt, hanem olyan gazdasági jelenséget, mely közvetlenül összefügg a szövetkezeti tag jutalmazásával. Ha ezt figyelembe veszszük, helyes lenne a fizetett szabadságot a jutalmazási alapból fedezni. A szociális alap eszközeit inkább használjuk fel a közös étkeztetés, az óvodák, a napközi otthonok stb. létesítésére. Ennyit a szövetkezetek szociális problémáiról a kongresszus előtti időszakban. Szívesen látnánk, ha az érdekeltek megírnák nekünk véleményüket a felvetett kérdésekről. lpolyvisk főterére is beköszöntött a tavasz. A melegítő napsütésben vígan lubickolnak a ludak. A község lakossága 2400 brigádórával a képen látható betonkockákból járdát készít, hogy szebbé tegyék a főteret. Bállá József felvétele fiz év egyik legnagyobb beruházási építkezése A hosszú éveken át „lentről“ bírált és „fentről“ szorgalmazott négysoros tehénistállók további építésének sorsa tehát eldőlt. Ismét beigazolódott az a régi igazság, hogy több ember többet tud, és jópár millió koronát hasznosabb célokra fordíthattunk volna, ha az épülettervezők előzőleg kikérik az egyszerű, nagy tapasztalatokkal rendelkező állatgondozók véleményét. Eső után késő a köpönyeg. Ám ez az eset eléggé drágán megfizetett tanulság ahhoz, hogy egyhamar megismétlődhessék. A tervező mérnökök jelenleg új épület-terveken dolgoznak. A szövetkezeti építkezés látszólag szünetel, csak a már építés alatt álló épületek befejezésén fáradoznak. Ez év végéig minden megkezdett építkezést feltétlenül be kell fejeznünk, hogy az erre fordított pénzösszeg végre kamatozni kezdjen! Hiszen csupán Szlovákiában 470—480 millió koronánk fekszik a megkezdett, de befejezetlen mezőgazdasági építkezésekben anélkül, hogy egy fillérnyi hasznot hozna vagy egy csöppet is könnyítené az emberek munkáját. Az időjárás pedig kegyetlenül próbára teszi a szabad ég alatt heverő építőanyagok szilárdságát, ellenállóképességét. NEM LESZ KÖNNYŰ Az 1964-es évre szóló terv szerint Szlovákiában 13 ezer tehén befogadására kell istállótérséget építeni. Ha befejezzük a már megkezdett istállók építését, akkor 26 000 tehén számára teremtünk férőhelyet. Tavaly a hőszigetelésre szolgáló üvegvata és hullámos eternit hiánya miatt 170 szarvasmarhaistálló befejezetlen maradt. Ezeknek építése átIgényesebb feladatok - hatékonyabb munkaszervezést Sűrű cigarettafüsttel telített a rozsnyói talajjavító szövetkezet irodája. Mind egyszerre gyújtottak rá. Az asztal mellett négyen ülnek. Hatalmas iratcsomó közt böngésznek. Előttük papiros, kezükben ceruza, számolnak, s vitatkoznak. Fontos a vita meg a számvetés, hiszen az idei tervfeladatokról van szó, a talajjavítási munkálatok folyamatos elvégzéséről és azoknak a hiányosságoknak az eltávolításáról, melyek a múlt évben hátráltatták a munkát. — Valami nincs rendjén — szólalt meg az egyik technikus, miközben tudattam velük érkezésem célját. ' Jókor toppantam be — gondoltam ,— éppen azzal a témával foglalkoznak, ami miatt jöttem. „Talajjavító •tervek“. • Velesz elvtárs, a szövetkezet elnöke egy aktacsomót tolt elém. — Nézze át ha érdekli, a múlt évi értékelés. Lapozgatás közben sok mindenfélével találkoztam. Szép ez az értékelés. Tizennégy oldalnyi. De annál furcsábbak az eredményt kifejező számok. Nem lehetünk vele elégedettek. De még a szövetkezetek sem. Részben ugyan mutatkoztak változások, azonban ez édeskevés. Néhány hektáron már bőven terem a föld, de ... Felaprózott területek lecsapolását tűzték ki. összesen 80 hektáron. Főleg kevéshozamú rétek jöttek számításba. Körtvéiyesen 18, Hárskúton 46 és Gocovón 16 hektár. A múlt év elején lecsapolt területek egy része új termést hozott. Hárskúton jól fizetett a kukorica, len és a nyári keverék. Gocovón először sorolták be a vetésforgóba a kukoricát. Nem bánták meg, mert első termése 450 mázsa silőanyagot hozott hektáronként. A feladatok teljesítésében viszont lamaradtak. Hárskúton például idén kell befejezni a munkálatok egy részét. Persze, kissé nagyobb igyekezettel már túljuthattak volna rajta. További lehetőségek is kihasználatlanul maradtak. A rozsnyói járás mezőgazdasági üzemeiben a tápanyagellátás terén bőséges tartalékok vannak. Az említett talajjavító szövetkezethez tartozó mezőgazdasági üzemekben 30 000 köbméter komposztot készítettek az újonnan feltárt szántóföldek feljavítására. Ennek a menynyiségnek nagy része ott áll raktárakban, nem szántották a talajba. Ez a helyzet az istállótrágyával is. Ott van az istállók körül. Az egyes parcellák rendszeres tápanyagpótlásáról megfeledkeznek. További fogyatékosság, hogy nem törődnek a lecsapolt földek kémhatásának a megváltoztatásával. A lemaradás okai A múlt évben végzett munkálatoknál kiderült, hogy sok olyan kedvezőtlen dolog játszott közre, amit el lehetett volna kerülni. A legfőbb talán: az egyes mezőgazdasági üzemek passzivitása. Nem törődtek a rájuk eső munka szervezésével, nem biztosítottak elegendő embert a munkák elvégzésére. A gépállomás részéről is elmaradt az együttműködési szerződésben jelzett segítség javarésze. Az igaz, kevés gépi berendezésük van, s emiatt nem voltak képesek mindenütt helytállni. Viszont ami rendelkezésükre állt, azt sem használták ki eredményesen. Sok esetben a bágerek, buldózerek, ekék és más gépek heteken keresztül álltak egy helyben, kihasználatlanul amiatt, hogy az egyik helyről a másikra való szállításhoz nem rendelték meg idejében a szállítóeszközt. A talajjavító szövetkezet részéről sem volt meg minden igyekezet. S ez főleg a szakember-hiányban mutatkozott meg. Ezek a hiányosságok együttvéve nyomták rá bélyegüket a múlt évi tervre. Emiatt nem tudták átadni rendeltetésének az említetteken kívül a 152 hektáros trágyaleves öntözőberendezést, a trágyalélevezető-csatornákat, a víztartályokat. Elmaradt a gyümölcsösök létesítése és szőlőtelepítés körüli munka. Ezek szerint a terv papíron maradt, s a gyakorlatban összegyűlt munka pedig eltolódik. Igényesebb követelmények Idén a múlt évihez viszonyítva 57 %-kal magasabb a feladat. Lecsapolást 187 hektáron kell megvalósítani, 1 233 000 korona költségvetéssel. Öntözőberendezések építésébe újabb 400 000 koronát fektetnek be. Gyümölcsösök létesítésére 469 000 koronát irányoztak elő. Ennek az összegnek 58 °/o-át állami költségvetésből merítik. A többit a mezőgazdasági üzemek fedezik. Egyéb talajjavítási munkálatokra 1191000 koronát juttatnak az állami költségvetésből. Pénzben tehát nem lesz hiány. Csak a szervezésen múlik Hogy ezt a lényegbevágó feladatot megvalósíthassák, nagy igyekezetre van szükség. Persze itt értendő mindazon szervek aktív részvétele, akik hivatva vannak a kitűzött munkák elvégzésére. Leghelyesebb lenne, ha mind a talajjavító szövetkezet, mind a gépállomás, mind pedig a mezőgazdasági üzemek közösen dolgoznák ki az ütemtervet valamennyi munkára és minden oldalról tényleges felelősséget vállalnának a tervben lefektettekért. Rendszeres ellenőrzés szükséges minden szakaszon, s így megállapítható les? majd, hol van lemaradás, mi annak az oka és hogyan lehet segíteni, lendületet adni a munkának. A megértés és az egymáshoz való kölcsönös bizalom hozna változást a munkaszervezésben, ami rövid időn belül kamatostól visszafizetne minden befektetést. Jablonci Lajos tolódott az 1964-es évi tervbe. Október 31-ig üzembe kell helyezni őket. A feladat világos, a pénzügyi terv országos méretben is biztosítja az építkezési költségek fedezését. Látszólag minden rendben van. Annál nagyobb volt a Kelet-Szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozóinak meglepetése, amikor az anyagellátottság ellenőrzésekor kiszámították, hogy éppen azokból a hőszigetelő, tetőfedő anyagokból, amelyek hiánya miatt befejezetlenül állnak az istállók, ebben az évben lényegesen kevesebbet utalt ki a Mezőgazdasági Minisztérium a szükségesnél. A többi kiutalt1 építőanyag mennyiség sem fedezi teljes mértékben a reális szükségletet. így a járási építőipari kivitelező vállalatok addig nem hajlandók a mezőgazdasági üzemekkel szerződést kötni és az építkezéseket az évi tervükbe foglalni, amíg a szükséges építőanyagokat nem biztosítják. Tehát ez a látszólag egyszerű feladat is akadályokba ütközik. A kerületek vezetőire és a minisztérium dolgozóira vár az a feladat, hogy a tervben felfedezett ellentmondásokat kiküszöböljék. TÖBBET MINT TlZ ÉV ALATT Az év egyik legnagyobb beruházási építkezését a silógödrök képezik. Idén 60 millió koronát fordítunk erre a célra, összesen 2200 silógödör építésével 900 000 m3 fehérjetartalmú szilázs tárolására teremtünk feltételeket. Nagy feladat ez, hiszen ennyi siiótérséget nem építettünk fel az utóbbi tíz év alatt sem. A feladatot nem tudnánk megoldani, ha minden szövetkezet külön-külön járkálna cement, deszka és betonacél után. Ezek nehezen beszerezhető építőanyagok, s ezért a minisztérium az országutak burkolására készített betonlapok felhasználását találta a legelőnyösebb és leggyorsabb építési módszernek. A betonlapokat a Prefá n. V. készíti. A nehézséget az okozza, hogy az 1100—1200 kg-os építőelemek szállítása és rakodása nagy feladatokat ró a vasútra és a járási építőipari kivitelező üzemekre. A szállításhoz feltétlenül rakodó-darura van szükség. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok szervezési készségén és ügyességén múlik, hogyan biztosítják szerződések vagy védnöki segítség útján a darutulajdonosok tervszerű segítségét. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozói rendszerint egyáltalán nem járnak el a JNB építésügyi bizottságának üléseire. Pedig éppen itt kellene érvényesíteniük a mezőgazdasági, építkezésekkel kapcsolatos követeléseiket. A kormány 1958-ban kiadott 118-as számú rendelete értelmében a járási építőipari kivitelező üzemek kötelesek segítséget nyújtani a mezőgazdasági beruházási építkezéseknél. A SZERVEZÉSTŐL FÜGG A járásokban, szövetkezetekben már javában folyik a silógödrök építésének előkészítése. A dunaszerdahelyi járásban ügyesen oldották meg a szervezést. Az építőelemeket a bratislavai Kavics- és Homok-kitermelö Vállalat nagymegyeri fióküzeme készíti. Az üzem az építőelemeket kéthetenként egyszer saját rakodódarujával tehergépkocsira rakja és egyenesen az előre meghatározott szövetkezetekbe szállítja, ahol ugyanazzal a rakodódaruval egyenesen a kimélyített silógödrökbe juttatja. Nagyon jó megoldás ez, de megkívánja a gondos szervezést és az üzemek együttműködését. Dunaszerdahelyen bíznak a szervezés sikerében és az első építőelem-szállítmányt március 15-én akarják eljuttatni a szövetkezetekbe. Jő PÉNZÉRT JŐ ÁRUT — Március elején nem lehet betonozni, még fagyos a föld — jegyezte meg kétkedőn Tóth elvtárs, a Komáromi Járási Termelési Igazgatóság dolgozója, amikor a dunaszerdahelyiek tervéről beszélgettünk. Betonozni ilyenkor még valóban nem lehet. Ám a silógödröket úgy tervezik, hogy az alapot is építőelemek képezik, tehát nincs szükség betonozásra. Az építőelem nagy nyomást bír el, mivel utak burkolására készült, ahol még nagyobb a megterhelés. Az építőelemek átvételét azonban feltétlenül a járási, építőipari kivitelező üzem szakemberére kell bízni, aki vissza utasítja a hibás darabokat és felel az átvett építőelemek minőségéért. Nem engedhetjük meg, hogy a szövetkezetek a jól megszolgált pénzükért rossz minőségű árut kapjanak. A komáromi járásban két rakodóhelyet jelöltek ki. A dunaszerdahelyiekhez hasonlóan itt is május végéig be akarják fejezni a tervezett silógödrök kétharmadának építését, a többi silógödröt pedig a tervezett időpontig, tehát október 31-ig helyezik üzembe. NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL Az érsekújvári járás megelőzte! az előző két járást az építőelemek megrendelésében és átvételében: 24 silógödör építőelemeit a szövetkezetek már február közepén átvették. Melen János, a beruházási építkezések járási tervezője felhívta a figyelmet néhány hiányosságra. Ügy véljük, igaza van, amikor rámutat arra, hogy a tervezett, építőelemekből “készült silógödrök töltésének és a szilázs kiszedésének gépesítéséről elfeledkeztek. Pedig egy ilyen hatalmas, országos méretű beruházási építkezés igazán megérdemelné, hogy az építés tervezésével egyidejűleg a gépesítés megoldásával is foglalkozzanak. Továbbá nem volt azzal sem tisztában, milyen típusú silógödröt javasolnak. Kérdésünkre az SZNT illetékes dolgozója azt válaszolta, hogy kizárólag átjáró silógödrök építéséről van szó. Ezen kívül hiányosságot jelent az is, hogy központilag nem gondoskodtak megfelelő mennyiségű és árú műanyagfólia gyártásáról sem, mellyel a silógödröket légmentesen elzárhatnák. Ugyanis a takarásra nem elegendő az a földmennyiség, amelyet a gödör mélyítésével szereznek, s ezért kénytelenek ide más területről földet hordani. Az említett hiányosságokra szerkesztőségünk felhívta az illetékes szervek figyelmét, s reméljük, hogy azok kielégítően megoldják. Igyekeznünk kell — ha ez még nem történt meg — sürgősen elküldeni a Prefa nemzeti vállalatba a járások épületelem-megrendelését, hogy a SZNT a megrendelések alapján ellenőrizhesse az építőelemgyártó üzem felkészültségét erre a nagy feladatra. Ez igen fontos, mivel ebben az évben 4 millió m3 fehérjetartalmú silótakarmány készítését tervezzük. Az eddigi ideiglenes silógödrök a fehérjetartalmú silótakarmány tárolására nem alkalmasak, a bennük tárolt szilázsnak tavaly csaknem a fele teljesen megromlott és további 30 °/o-a rossz minőségűvé vált. Mondanunk sem kell, hogy ez nagy károkat okozott nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemeknek, de egész nemzetgazdaságunknak is. Gajdács Irén 1964. március 14.
